Szakszervezeti tagok, aktivisták, szervezők és politikusok gyűltek össze a régióból Brüsszelben március 14-én egy békekonferenciára, amelyet a Stop Militarization platform szervezett.
Az EU fővárosának szívében tartott egynapos esemény 350 résztvevőt vonzott. A plenáris ülés felvázolta a konferencia középpontjában álló általános kérdéseket, ezt követően négy műhelymunka közül lehetett választani, amelyek az európai újrafelfegyverkezés, a fiatalok militarizáció elleni szerveződése, a katonai keynesianizmus hamis ígéretei, valamint a palesztinai népirtás témáit járták körül. A záró plenáris ülés a háborús ipar ellen szerveződő szakszervezetekre összpontosított.
Ezzel párhuzamosan a konferencia ellenpontot kínált a brüsszeli BEDEX fegyverexpóval szemben, amelyet ugyanezen a napon rendeztek meg. Ez utóbbi olyan jelentős védelmiipari szereplőket vonultatott fel, mint a Rheinmetall és a Leonardo, és többek között az Európai Bizottság és a Belga Hadsereg szponzorálta.
„Si vis pacem, para pacem”
A konferencia egyik fő tanulsága az volt, hogy a jelenleg Európa-szerte felgyorsuló militarizáció célja nem az emberek védelme, hanem a jövő háborúira való felkészítésük. Ansje Vanbeselaere, az INTAL Belgium elnöke megnyitó beszédében megjegyezte: akik békét akarnak, azoknak a békére kell készülniük, nem a háborúra. Az Egyesült Államok és Izrael által vezetett imperialista agresszió Iránban, Izrael népirtása Palesztinában, Venezuela elnökének elrablása az USA által és az USA által Kuba ellen bevezetett üzemanyag-blokád mind destabilizálják a világot, miközben a közpénzeket a fejlesztésről a hadiipar zsebébe terelik át. A költségvetési megszorítások alulfinanszírozott közszférához vezetnek, ami pedig deindusztrializált társadalmakat és bizonytalan helyzetű, egészségtelen körülmények között élő, alulképzett lakosságot eredményez. Ezért minden háború valójában osztályháború.
A militarizáció abszurditásának gyakran emlegetett példája Belgium döntése, miszerint milliárdokat fektet be további 11 darab F-35-ös vadászgép vásárlásába, miközben a szociális biztonság minden területén mélyreható megszorításokat hajt végre, a bérek indexálásától kezdve a nyugdíjkorhatáron át a munkanélküli segélyekig. Ahogy Andrew Feinstein a Shadow World Investigations szervezettől a konferencia során megjegyezte: „az F-35-ösök a legnagyobb, legdrágább vacakok, amelyeket egy vacakra szakosodott cég valaha gyártott.”
Ennek ellenére Belgium ezt a modellt választotta, mert ez kompatibilis az országban állomásoztatott amerikai nukleáris robbanófejekkel. Ahogy a fegyvergyártók folyamatosan ismételgetik részvényeseiknek, a háborúk kiváló üzleti lehetőségeket jelentenek számukra. Emiatt a fegyverkereskedelem sokkal bizonytalanabbá teszi a világot, mivel az állandó háborúkra támaszkodik a profittermelés fenntartása érdekében.
A munkavállalói jogok támadás alatt
A felszólalók hangsúlyozták, hogy a militarizáció nem korlátozódik a védelmi iparra és a nemzeti hadseregek felszerelésére. A háborúra való felkészülés ürügyén a kormányok támadják a munkavállalói jogokat és lazítanak a klímavédelmi előírásokon. Németországban a katonai személyzet munkahete bizonyos feltételek mellett akár 54 órára is meghosszabbítható, és a hatalmon lévő koalíció jelenleg a 8 órás munkanap eltörléséről tárgyal, lehetővé téve akár napi 13 óra munkavégzést is. Ez a stratégia jól ismert: először egy szektorban vezetnek be új szabályokat, majd különböző taktikákkal kiterjesztik azokat minden más ágazatra. Ezért minden munkavállaló érdeke, hogy összefogjon és ellenezze az ilyen változtatásokat. Ahogy Laëtitia Sédou, a Fegyverkereskedelem Elleni Európai Hálózat munkatársa megjegyezte, bármilyen véleményen is legyen valaki a militarizációról, magát a folyamatot és annak a társadalom minden szektorára gyakorolt hatását akkor is elleneznie kell, mivel az egész folyamatból hiányzik az átláthatóság és a demokratikus felügyelet.
A szakszervezeti képviselők elmagyarázták, hogy a jelenlegi geopolitikai válság hogyan kapcsolódik az ipari válsághoz. Az európai iparban gyors munkahelymegszűnés tapasztalható, és a militarizációt használják fel az újraiparosításra. Ez azt jelenti, hogy a civil termelést katonai termelésre állítják át, például az autóiparban. Azonban, ahogy Ulrike Eiffler, Németország legnagyobb szakszervezete, az IG Metall képviselője megjegyezte, a védelmi iparban lévő munkahelyek fenntarthatatlanok, és nem rendelkeznek hosszú távú perspektívával. Egy gazdaságnak az élet, nem pedig a halál számára kell munkahelyeket teremtenie.
Hillal Sor, a belga Metallos FGTB-ABVV kohászati szakszervezet képviselője szintén hangsúlyozta a militarizáció középpontjában álló nagy ellentmondást: amikor a civil iparba történő közberuházásokról van szó, a kormányok azzal utasítják el azokat, hogy azok torzítanák a szabad piacot. De semmi gondjuk nincs támogatásokat adni a hadiiparnak. A hadiiparnak azonban nincs bevétele, ha a háborúk nem állandóak. Továbbá a hadiipar fejlesztése a közberuházások hiánya miatt minden más ágazatban elősegíti a deindusztrializációt.
Hogyan beszéljünk a munkavállalókkal a békéről
Arra a kérdésre, hogyan mozgósítják a szakszervezeti vezetők a védelmi ipar dolgozóit a militarizáció ellen, a felszólalók elismerték, hogy az antimilitarizmus nem mindig talál kedvező fogadtatásra az üzemekben, mivel az emberek félnek a munkahelyük elvesztésétől. A feladat különösen nehéz, mert a háborús propaganda mindenütt jelen van. De ha erős békemozgalom van az utcákon, ami kiegészül a sorozási törvények elleni iskolai sztrájkokkal, a szakszervezeti szervezők is erősebb érvekkel léphetnek fel a gyárakon belül. Sor hangsúlyozta, hogy a hangsúlyt a munkavállalói jogok eróziójára, a munkaidő meghosszabbítására, az egészségvédelem csökkenésére és a bérkiesésre kell helyezni. A baloldali pártoknak a maguk részéről egy virágzó polgári iparra vonatkozó politikai jövőképet kell kínálniuk a militarizáció alternatívájaként.
Peter Mertens, testvérpártunk, a Belga Munkáspárt főtitkára felvette a kesztyűt, és emlékeztette a hallgatóságot, hogy jelenleg a hidegháborúhoz hasonló megrázkódtatások korát éljük, ami azonban sokkal veszélyesebb, mert nincs Szovjetunió, amely blokkolná a birodalom pusztító ambícióit. A jelenlegi militarizáció egyrészt a közvagyon hatalmas mértékű átcsoportosítását jelenti a hadiipar zsebébe, másrészt azonban egy új „versenyfutás Afrikáért” előkészítése is. Ahhoz, hogy visszatérhessenek az afrikai országok ásványkincseinek és egyéb nyersanyagainak kifosztásához, az imperialista blokknak katonai apparátusra van szüksége céljai támogatásához. De az ezzel szemben küzdő békemozgalom nem gyenge, és szorgalmasan építi saját infrastruktúráját.
Mi a teendő?
Katerina Anastasiou, a Stop ReArm Europe képviselője hangsúlyozta, hogy a kormányok „fegyverként használják az emberek biztonság iránti szükségletét, és ezt használják fel a militarizálásra„. Ez azt jelenti, hogy vissza kell szereznünk a biztonság fogalmát, és demilitarizálnunk kell azt, mind nemzeti kontextusunkban, mind nemzetközi együttműködés révén. Mertens arra biztatta a résztvevőket, olvassák Lenint és az Imperializmusról mint a kapitalizmus legfelsőbb fokáról szóló elemzését, majd hozzátette: „nem engedhetjük meg magunknak a pesszimizmus luxusát”.
Feinstein arra is buzdította a hallgatóságot, hogy ne veszítsék el a reményt. Az erők, amelyekkel szemben állunk, legyőzhetetlennek tűnhetnek, de emlékeznünk kell Nelson Mandela példájára és meggyőződésére, miszerint valami csak addig lehetetlen, amíg meg nem csinálják. Ehhez Anastasiou hozzátette: „Úsznunk kell a zajban, beszélnünk kell a békéről, ki kell dolgoznunk egy békés jövő vízióját.”
Az antimilitarista mozgósítás június 14-én folytatódik Brüsszelben a „Jólétet, NE HADVISELÉST!” elnevezésű, Európa-szerte meghirdetett tüntetéssel, amelyet a Stop Militarization platform és a Stop ReArm Europe kampány szervez. A békemozgalmak és szakszervezetek várhatóan egész Európából az EU fővárosába áramlanak, hogy kifejezzék az emberek militarizációval szembeni ellenállását, és megtervezzék a jövőbeli akciókat.
forrás: Peoples Dispatch