A brit munkások több mint 30 éve nem vettek részt annyi sztrájkban, mint manapság.
A liverpooli menekültellenes támadás múlt héten azonban megmutatta a mérgező rasszizmus növekedésének veszélyeit.
A társadalmi zűrzavar és a növekvő munkás ellenállás nem zárja ki automatikusan a szélsőjobbot és a rasszizmust. Ezek egyidőben is erősödhetnek.
A keddi hivatalos adatok szerint 2022. december és június között 2,471,000 sztrájknap volt – ebből 843,000 csak decemberben. Ez a legnagyobb sztrájknap szám 1989 óta, ami okot add ünneplésre és elszántságot, hogy többet tegyünk.
Az emelkedés egy oka nyilvánvaló. Az adatok megmutatják, hogy a reálbérek az infláció után 3,6%-ot estek decemberig három hónap alatt. És ezen statisztikák miatt a főnökök a preferált CPI inflációs rátát használják inkább. A pontosabb RPI méréssel az esés több mint 6%-os. Közben a konzervatív párt továbbra is mélyen népszerűtlen és nincs megoldása azon kívül, hogy erősítik az elnyomást és megpróbálják démonizálni a sztrájkolókat.
A rasszizmushoz fordulnak és bűnbakká tesznek olyan csoportokat, mint a menekültek, hogy eltereljék a figyelmet saját bűneikről, valamint meg akarják osztani a dolgozókat.
Ez ugródeszka a szélsőjobb és a fasiszták számára, akik a saját kezükbe akarják venni a dolgokat, ahogy látható volt a liverpooli menekülteket elszállásoló hotel elleni támadás során. Suella Braverman és Rishi Sunak konzervatív politikusok adják a retorikát és az állami bilincset, más erők az utcákon tevékenykednek.
A megoldás központi kérdése az osztályegység, amely a sztrájkokból jön. Megmutatják, hogy a munkás érdeke együtt fellépni a tőkések és a konzervatívok ellen. De sosem volt az a helyzet, hogy a sztrájkcselekmények automatikusan eloszlatják a megosztottságot, amit a kapitalista társadalom és a kormányzat annyira erőltet.
Ugyanakkor, amikor a sztrájkok fejlődnek, az aktivisták aggódnak a rasszizmus, a transzfóbia és minden miatt, ami megoszt minket. Az elnyomott emberek védelme kéz a kézben jár a munkások küzdelmének növekedésével.
Meg kell győznünk a munkásokat, hogy közvetlenül cselekedjenek a béreik és körülményeik miatt, de a rasszizmus ellen is. Az is hatékony lenne, ha a munkások Knowsley-ban és Liverpool-ban akár csak 15 percre is beszüntetnék a munkát annak jeleként, hogy elutasítják a menekültellenes támadásokat.
Szocialista politikára van szükség a beszűkült szakszervezeti politizálás helyett. A sztrájkok kibontakozásáért folytatott küzdelemnek, a mozgósításnak és az ellenállásnak együtt kell járnia a menekültek elleni támadások elleni aktivitással.
A március 15-ei nagy sztrájkoknak magukba kell foglalniuk az antirasszista politikát is, valamint a munkásoknak csatlakozniuk kell a március 18-ai londoni, cardiffi és glasgowi antirasszista tüntetésekhez.
forrás: Socialist Worker