Peru

Peru választási kihívásai egy sokkal mélyebb politikai válságot tükröznek az andokbeli országban.

Az elemzők már egy ideje azt állítják, hogy három alapvető kategória létezik a perui helyzet megértéséhez, különösen Pedro Castillo Terrones, a vidéki tanár 2021-es elnökválasztáson aratott népszerű győzelmét követően. Most, 2026-ban, amikor az április 12-i választási folyamat nagyobb instabilitást váltott ki, megerősíthetjük, hogy a válság, a puccs és a társadalmi konfliktus kategóriái továbbra is relevánsak az ország helyzetének megértéséhez.

A válságok konvergenciája

Minden olyan értelmezés, amely nem foglalkozik a válságok konvergenciájával, amelyet Peru már évek óta átél, eleve kudarcra van ítélve. Ez a válságkonvergencia a következők egyidejű – az adott pillanattól függően változó intenzitású – bekövetkeztéből áll: politikai válság (innen ered, hogy az elnökválasztás első fordulójának győztese a szavazatok mindössze 17%-ával szerezte meg a pozíciót), gazdasági és társadalmi válság (amelyet felerősített a COVID-19 perui hatása, egy olyan országban, ahol a világon a legmagasabb volt a halálozási arány), környezeti válság (olajszennyezések a perui partoknál, az ipar környezeti hatása az Amazonasban és a El Niño-jelenség) és kulturális válság (a nyílt rasszizmus, amely 2021-es Castillo elnökké választása óta vált láthatóvá).

A legutóbbi választások nemcsak a válságok fennmaradását erősítik meg, hanem bizonyos területeken elmélyülését is. A politikai válság nemcsak a szavazólapon szereplő példátlan számú elnökjelölt (35) miatt súlyosbodott, hanem azért is, mert a válság mára konkrét intézményekben is gyökeret vert, mint például a Nemzeti Választási Eljárások Hivatala (ONPE). Az említett választási testület elnökének, Piero Corvettónak a lemondása – annak ellenére, hogy a pozíció jogilag lemondhatatlan – Rafael López Aliaga jelölt vezette „új jobboldal” erői általi zaklatás miatt, új forgatókönyvet teremt a második választási forduló előtt. Ami egykor a Roberto Sánchez által képviselt népi tábor harca volt a nép akaratának védelméért – különösen az úgynevezett „mély Peruban” –, az most úgy alakul, mint egy olyan progresszív és „centrista” erőket tömörítő vita, amelyek a válságban lévő intézményrendszer védelmére törekszenek.

Végül a Perui Légierő 24 darab F-16-os vadászrepülőgép közelmúltbeli beszerzése a Lockheed Martin amerikai cégtől 3,5 milliárd dollár értékben, annak ellenére, hogy Peru jelenlegi elnöke, José María Balcázar kifejezte ellenkezését – amellett érvelve, hogy egy ilyen tranzakciót a 2026-os választások megválasztott elnökének kellene véglegesítenie –, tovább súlyosbította a politikai válságot. Minden perui előtt világossá vált, hogy Peruban nem az elnök irányít, hanem az Egyesült Államok Nagykövetsége és annak technikai és politikai személyzete – ebben az esetben a Gazdasági és Pénzügyminisztérium (MEF) tisztviselői.

Puccs

A fent leírt strukturális válságra a vezető elit 2021 óta adott válasza ugyanaz: az államcsíny. A 2022. december 7-i, Pedro Castillo elnök elleni parlamenti puccsot követően a puccsstratégia folytatódott.

Idén, az elnökválasztás kezdeti eredményeit követően a választási csalás vádját ismét felvetette a Rafael López Aliaga jelölt vezette Népi Újraalapítás Párt, mivel ő több tízezer szavazattal maradna le a második fordulóról, a Together for Peru párt elnökjelöltje, Roberto Sánchez mögött. A mai napig a puccsstratégia pozitív eredménye Piero Corvetto, az ONPE elnökének lemondása, míg a negatív eredmény az, hogy a legfelsőbb választási hatóság megtagadta a további választások kiírását, amint azt Peru „új jobboldala” követelte.

A puccs ebből a javasolt elemzési modellből kiindulva abból áll, hogy azonosítunk egy konkrét cselekvést, amely Peru osztályharcából ered: egy hatalmas perui csoport, főként az Andok és az Amazonas területén élők népakaratának szelektív érvénytelenítését egy másik, a limai fővárosi területen koncentrálódott perui csoport által.

Ebben az esetben érdemes kiemelni a puccsstratégia két aspektusát. Először is, ezúttal a stratégia egy befolyásos televíziós hálózat (América, amelynek fő részvényese az El Comercio csoport) és a DATUM közvélemény-kutató cég szervezett és elfogult beavatkozásával kezdődött, amelyek figyelmen kívül hagyva a választási hatóságok ajánlásait, közzétettek egy közvélemény-kutatást – a gyors számlálás módszerét használva –, amely López Aliacát a 2. helyre, Roberto Sánchezt pedig az 5. helyre sorolta. Másodszor, az előző pontra építve, Rafael López Aliaca híveit mozgósításra és a „választási csalás” elítélésére szólította fel. Egyértelmű, hogy a választások törlésének vagy újak kiírásának célja ürügyként szolgál egy olyan bázis megtartására, amelyet rasszista, szolgalelkű és erőszakos jelszavakkal mozgósítanak, miközben egyengetik a politika jogiasításának útját.

Társadalmi konfliktus

Ahogy az uralkodó osztályok államcsínnyel válaszolnak a válságra, úgy Peru dolgozó népe elsősorban annak társadalmi dimenziójában – abban a vonatkozásában, amellyel mindennapi életükben szembesülnek – reagál rá. A választási helyzet a társadalmi válság több olyan kritikus pontja körül bontakozik ki, amelyeket érdemes kiemelni, hogy részben megmagyarázzuk bizonyos szavazási mintákat.

Egyrészt a globális geopolitikai kontextus és a növekvő üzemanyagárak hatása több millió peruit érintett az élelmiszer- és közlekedési költségek növekedésén keresztül; ezért kezd újjászerveződni és mozgósítani az egyetemista diákmozgalom Peru különböző részein, tiltakozva a diákok közlekedési díjának emelkedése miatt. Hasonlóképpen, ez a globális környezet a műtrágyaárak 100%-os növekedéséhez vezetett, ami közvetlenül érinti a családi gazdálkodást folytató több mint 2 millió perui kisüzemi gazdálkodót. Ezek azok a kérdések, amelyek a szakszervezeti, társadalmi és politikai szektorok közül a legtöbb szerveződési és mozgósítási jelet mutatják.

Másrészt az országos kontextusban a közbiztonság továbbra is az egyik fő követelés marad, csakúgy, mint az egészségügyi ellátórendszer válságához és olyan betegségek kitöréséhez kapcsolódó egészségügyi kérdések, mint a tüdőgyulladás, a kanyaró és a leptospirózis. Sajnos ezek a kielégítetlen igények a mai napig nem mutatják a szerveződés vagy mozgósítás jeleit, kivéve a közlekedési ágazatot – a szervezett bűnözés elsődleges áldozatait –, bár ezek az erőfeszítések nem voltak jelentős hatásúak.

Ezen a ponton a nemzeti szuverenitás – amelyet a PetroPerú állami olajvállalat privatizációs kísérletei és az F-16-os vadászrepülőgépek beszerzése kérdőjeleztek meg – jelentős bomlasztó elemet képvisel a kollektív tudatban, potenciálisan kiváltva az elmozdulást a társadalmi tiltakozás vagy elégedetlenség felől a politikai küzdelem felé a júniusra tervezett elnökválasztás második fordulója előtt, Keiko Fujimori és Roberto Sánchez között.

Írta: José Carlos Llerena Robles jogász, egyetemi tanár és kutató.

Ezt a cikket a Globetrotter készítette.