A pénzügyi integráció a neoliberális kezdeményezés egyik alapköve, és nehéz elfogadni azt a szűkös vitát azok között, akik azt mondják, hogy ellenségei ennek a modellnek, amely a finánctőke uralmára központosult.
Aki a 60-as és 70-es években csatlakozott a mozgalomhoz, gyakran hallotta a szólást: „Olyannak lenni, mint Che.” Ehhez kapcsolódott egy erkölcs, egy viselkedés, egyfajta kollektív cselekvés felvállalása, amelyet ez a személyiség inspirált, hogy – élete árán is – iránytű legyen egy generáció számára.
A középiskolások legyőzték Sao Paolo állami kormányzatát, amelyet a neoliberális Geraldo Alckmin vezet, akinek vissza kellett vonni az oktatási rendszer átszervezési tervét, mivel tömeges elutasítással és erős ifjúsági mozgósítással szembesült.
Amikor a láthatóság minimális, mert hatalmas viharok eltakarják a valóság észlelését, az a helyénvaló, ha valaki megnöveli távlatait, hogy felmászik csúcsokra, hogy szélesebb megfigyelő pont után kutasson azért, hogy észrevegye a kontextust, amelyben mozgunk.
Raúl Zibechi, uruguayi író és újságíró szerint Latin-Amerika történelme a szakszervezet, a párt és az Állam köré központosult. Mindazonáltal rámutat, hogy azok az intézmények nehezen konfrontálódnak a mélyről jövő változási folyamattal.
Ez az extravagáns profithajhászás eredménye, amely olyan héják és farkasok generációját nemzette, amely képtelen termelni bármit is pusztításon és halálon kívül.