Január 14-én, néhány órával a Washingtonban megrendezett történelmi találkozó előtt, amelyen Grönland és Dánia képviselői találkoztak amerikai partnereikkel, JD Vance-szel és Marco Rubióval, Dánia és több NATO-szövetségese megerősítette katonai jelenlétét Grönlandon, és bejelentette, hogy további erősítések is érkeznek.
Ezt a lépést egyesek a Trump-kormányzatra gyakorolt nyomásként értelmezték a találkozó előtt. Azonban bárki, aki ismeri a NATO és Dánia politikai viszonyát, felismeri, hogy sokkal valószínűbb magyarázat a birodalommal szembeni megbékítés.
A washingtoni találkozón az Egyesült Államok ismételten megerősítette határozott követelését Grönland „megszerzésére”: „Nyilvánvaló, hogy az elnök meg akarja hódítani Grönlandot” – jelentette ki a dán külügyminiszter a találkozó után. A felek megállapodtak egy „magas szintű munkacsoport” létrehozásában a válság kezelése érdekében.
A válság azonban továbbra is fennáll, és mérete óriási.
A valóság az, hogy immár több mint egy éve a közel 57 000 grönlandi lakos és hatalmas szigetük alku tárgyává vált, egy sakkfigurává, amelyet az amerikai imperializmus nagy sakktábláján tetszés szerint lehet mozgatni.
Trump többször kijelentette, hogy az Egyesült Államok Grönland ellenőrzésére és birtoklására törekszik, szükség esetén katonai eszközökkel is. A január 3-án Venezuela ellen végrehajtott brutálisan agresszió, valamint az ország államfőjének és feleségének elrablása minden kétséget eloszlatott afelől, hogy a Fehér Ház kormánya képes Trump szavait tettekre váltani.
A fenyegetés közvetlen, és ezt a grönlandi nép élesen érzi. A lakosság satuba szorult helyzetben van, az ország politikusainak pedig óráról órára küzdeniük kell pusztán azért, hogy helyet kapjanak a tárgyalóasztalnál és meghallgassák őket – nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Dániában is.
Grönland, vagy kalaallisut nevén Kalaallit Nunaat, 4500 éve lakott, és népe szoros kapcsolatban áll az egész Északi-sarkvidéken élő inuit közösségekkel. A világ legnagyobb szigete, területe nagyobb, mint Franciaország, Németország, Spanyolország, Nagy-Britannia, Olaszország, Görögország, Svájc és Belgium együttesen. Dán gyarmattá az állami tulajdonú Royal Greenland Trading Company 1774-es megalapításával vált. A Royal Greenland Trading Company a 20. század elejéig de facto gyarmati közigazgatásként működött, amikor a kereskedelmet és az igazgatást szétválasztották. Ebben az időszakban dán vállalatok különféle ásványokat termeltek ki, többek között kriolitot, vasat, cinket, ólmot és ezüstöt.
A gyarmati korszak formálisan 1953-ban ért véget, de a Dániával való politikai egyenlőség nem valósult meg. Egy népszavazást követően 1979-ben bevezették az úgynevezett önkormányzati rendszert, amelyet 2009 júniusában felváltott a jelenlegi önrendelkezési státusz. Az önrendelkezés értelmében a grönlandiak rendelkeznek a sziget altalajának és az ott található ásványkincseknek a jogaival. A kül- és biztonságpolitika azonban továbbra is Dániában dől el, ezért Grönland NATO-területnek minősül.
Grönland nem tagja az Európai Uniónak. Egy 1982-es népszavazáson a grönlandiak 53%-a az Európai Gazdasági Közösségből – a mai EU elődjéből – való kilépésre szavazott. Ma Grönland az EU úgynevezett tengerentúli országai és területei közé tartozik.
1951-ben egy titkos megállapodás az amerikai kormány és Dánia Egyesült Államokba akkreditált megbízottja között amerikai katonai jelenlétet biztosított Grönlandon. A megállapodás rendkívül vitatott volt, és ellentétes a korabeli hivatalos dán politikával. Ennek ellenére a mai napig érvényben van, és többször is megerősítették. A gyakorlatban korlátlan amerikai katonai jogokat biztosít Grönland felett.
Így az Egyesült Államok évtizedek óta több katonai létesítményt tart fenn Grönlandon. E létesítmények történetéhez hozzátartozik inuit családok kényszerkitelepítése 1953-ban, egy négy atombombát szállító amerikai B-52-es repülőgép 1968-as lezuhanása, valamint a helyi lakosságot ért egyéb károk.
A dán kormány ismételten kijelenti, hogy Grönland a grönlandiaké, és nem eladó. A valóságban azonban Dánia évtizedek óta eladja Grönlandot az Egyesült Államoknak. „Ma már van egy védelmi megállapodás a Királyság és az Egyesült Államok között, amely széles körű hozzáférést biztosít az Egyesült Államok számára Grönlandhoz” – jelentette ki a dán miniszterelnök a hét elején egy hivatalos közleményben.
Ez felveti a kérdést: miért törekszik a Trump-adminisztráció Grönland annektálására, amikor az amerikai birodalom már most is kiterjedt jogokkal rendelkezik Grönland felett? A válasz egy új biztonsági stratégiában és az olaj, az ásványkincsek, valamint a katonai dominancia feletti megkérdőjelezhetetlen és korlátlan ellenőrzés igényében rejlik.
Grönland legalább 25-tel rendelkezik abból a 34 ásványból, amelyet az Európai Bizottság „kritikus nyersanyagként” határoz meg. Jelentős ritkaföldfém-, réz-, nikkel-, cink-, arany-, gyémánt-, vasérc-, titán-, volfrám- és uránlelőhelyek találhatók a szigeten. Trump azt akarja, hogy az amerikai vállalatok – amelyek közül sok jelentős összegekkel támogatta újraválasztását – akadálytalan hozzáférést kapjanak Grönland ásványkincseihez.
Ezenfelül Grönland földrajzi elhelyezkedése az Északi-sarkvidék közelében rendkívül fontos. Az északi tengeri útvonalak, például az Északkeleti-átjáró ellenőrzése egyre nagyobb jelentőséggel bír a klímaváltozás előrehaladtával. Egy teljes mértékben ellenőrzött, militarizált és újrafegyverzett Grönland előretolt bázisként is szolgálna Oroszország és Kína ellen. A szuperprofitok lehetőségén túl a szocialista Kína távol tartása Grönlandtól stratégiai cél mind az Egyesült Államok, mind Dánia számára.
Néhány évvel ezelőttig Grönland az önálló döntéshozatal és a neokolonializmustól való felszabadulás folyamatában volt. A Fehér Házból kiinduló, fokozódó imperializmus jelenlegi korszaka azonban súlyos visszalépést okozott Grönland önrendelkezési képességében. A fenyegetések és a nyomás óriásiak.
Rendkívül fontos ragaszkodni a nemzetek önrendelkezéshez való jogának elvéhez. Hogy Grönland miként szervezi meg társadalmát, kivel működik együtt, és milyen szövetségekbe lép az önrendelkezés gyakorlati megvalósítása érdekében, kizárólag Nuukban kell eldőlnie.
Írta: Lotte Rørtoft-Madsen ,a Dán Kommunista Párt elnöke. Korábban az Arbejderen főszerkesztője volt.
A cikket a Globetrotter és a No Cold War Perspectives készítette.
