Senkinek sem kellene nem hazaérnie a munkából
Ma van a Munkahelyi Halálos Áldozatok Nemzetközi Emléknapja. Az Európai Parlament szokás szerint beéri egy plenáris vitával, ahelyett, hogy konkrét intézkedéseket vezetne be a munkavállalók életének védelme érdekében.
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) adatai szerint évente 3 millió munkavállaló hal meg. Európában – bár a 2025-ös adatok még nem nyilvánosak – 2023-ban az EU 3298 munkahelyi halálesetet és 2,83 millió nem halálos kimenetelű balesetet regisztrált.
Hiányoznak az európai megoldások e csapás kezelésére. Európai vezetőink a termelékenységre és a versenyképességre összpontosítanak, valamint arra, hogy a munkavállalók egészségének rovására a kedvenc multinacionális vállalataikat kényeztessék.
2013-ban, amikor összeomlott a bangladesi Rana Plaza, amely 1135 és 1138 közötti halálos áldozatot követelt és több mint 2000 embert megsebesített – ami a textilipar történetének legsúlyosabb tragédiája volt –, lehetőségünk nyílt arra, hogy megakadályozzuk egy ehhez hasonló tragédia megismétlődését az „átvilágítási” (Due Diligence) irányelv segítségével. De ez láthatóan túl bonyolult volt az Európai Bizottság barátai számára, ezért úgy döntött, hogy „egyszerűsít” a dolgokon, kivéve az irányelv lényegét: a munkavállalók védelmét.
Nemcsak hogy felelősségre kellene vonni a munkáltatókat az ilyen tragédiák esetén, ráadásul a klímaváltozás miatt például az építőipari dolgozók is ki vannak téve szélsőséges hőhullámoknak, amelyeket megelőzhetnénk. A probléma kezeléséhez a politikai akarat hiányzik.
Az Európai Bizottság iránymutatásokat és ajánlásokat tett közzé. Az Európai Parlament vitákat szervez, de konkrétan mi politikai döntéseket akarunk e balesetek megelőzése érdekében, amelyek elkerülhetők lennének, ha nem áldoznánk fel a munkavállalókat a versenyképesség oltárán.
EP Baloldal frakció