iráni háború

Baloldali politikusok követelik a NATO-ból való kilépést

Európai baloldali mozgalmak és politikusok a NATO elhagyását és béketeremtést követelnek, miközben a kormányok támogatják az amerikai-izraeli illegális támadásokat Irán ellen.

Míg Európa kormányfői támogatásukról biztosították az USA és Izrael Irán elleni illegális támadásait (kivéve a testvérpártunkat is tömörítő spanyol baloldali kormányt), a térség baloldala önmérsékletre és a háború befejezésére szólít fel. „A térségben a nyugati katonai beavatkozás pusztulást hozott, nem demokráciát” – hangsúlyozta a közelmúltban Marc Botenga, belga európai parlamenti (EP) képviselő. „Ki hinné el, hogy Trump és a háborús bűnös Benjamin Netanjahu törődik az iráni életekkel?”

Az Irán elleni első támadások óta az uniós tisztviselők túlnyomórészt Irán válaszáról beszéltek, kijelentve, hogy „a legnagyobb aggodalommal” követik a „fejleményeket„, és új szankciókat fontolgatnak a nyugat-ázsiai országgal szemben. Nem sokkal azelőtt, hogy Emmanuel Macron elnök beszédet mondott, amelyben dicsőítette a francia (és európai) nukleáris „elrettentő erőt”, Kaja Kallas, az EU főképviselője nyilatkozatot adott ki, miszerint „az EU következetesen sürgette Iránt, hogy vessen véget nukleáris programjának”.

Az EU narratívájának képmutatása nem kerülte el Európa baloldali parlamenti képviselőinek figyelmét. Ursula von der Leyenhez, az Európai Bizottság elnökéhez intézett levelükben a spanyol progresszív párt, a Podemos EP-képviselői bírálták az EU általános reakcióját. „Az USA és Izrael – két nukleáris hatalom – által végrehajtott offenzíva agressziós bűncselekménynek minősül, és súlyos támadást jelent az ENSZ Alapokmánya, Irán szuverenitása, valamint a regionális és globális béke ellen” – figyelmeztetett Irene Montero és Isabel Serra EP-képviselő. „Ezt [az USA] miközben fenntartja Kuba blokádját, éhezteti az embereket, folytatja a népirtást Gázában és Grönland megszállásával fenyegetőzik.”

Levelükben Montero és Serra megismételte a szakszervezetek és baloldali mozgalmak által terjesztett felhívásokat az amerikai kormányzattal való kapcsolatok megszakítására, a NATO elhagyására és egy olyan térség kiépítésére, amely a békére és a nemzetközi jog tiszteletben tartására összpontosít. „Ez a válság megmutatja, hogy az EU milyen óriási mértékben alárendelődik a NATO-nak” – mutattak rá, hozzátéve, hogy az USA érdekei és stratégiái veszélyeztetik Európa autonómiáját és „olyan konfliktusokba rángatnak bele minket, amelyek nem felelnek meg Európa népeinek érdekeinek.”

Hasonló felhívások hangzottak el a Görög Kommunista Párt (KKE) és a Harcos Szakszervezeti Front (PAME) részéről is, amelyek az USA görögországi támaszpontjainak bezárását követelték, figyelmeztetve, hogy jelenlétük a környező területeket potenciális megtorlási célponttá teszi.

Hogy ezek az aggodalmak megalapozottak, azt a Cipruson lévő két brit légitámaszpontban esett kár is bizonyította, amelyeket drónok találtak el, miután Keir Starmer miniszterelnök bejelentette, hogy az amerikai-izraeli támadások támogatására fogják használni őket. „A ciprusi támaszpontok pusztító, veszélyes anomáliát jelentenek, amely destabilizálja Nyugat-Ázsiát, Ciprust a háború célkeresztjébe állítja, és előretolt állásai az angol-amerikai birodalom erőszakának” – közölte a CODEPINK a támadások után. „A támaszpontokat be kell zárni, mint a régióban és Cipruson a béke felé vezető lépést.”

Starmer támogatását az amerikai-izraeli műveletekhez Tony Blairnek a 2003-as iraki háborúhoz nyújtott kritikátlan támogatása felújításaként bírálták. „Azzal, hogy Keir Starmer engedélyezi az amerikai erőknek brit támaszpontok használatát Irán bombázására, Tony Blair Washingtonnak való engedelmességét ismétli meg – belehúzva Nagy-Britanniát egy újabb költséges, katasztrofális és illegális háborúba” – írta Jeremy Corbyn.

A szakszervezetek is bírálták a kormány intézkedéseit Nagy-Britanniában, megerősítve, hogy „kiállnak minden törvénytelen háború ellen”.

„Attól tartunk, hogy az Irán elleni támadásnak pusztító globális következményei lesznek, a regionális instabilitástól az olajárak szárnyalásáig, ami mindenhol a dolgozó embereket fogja sújtani” – figyelmeztettek több mint egy tucat szervezet szakszervezeti vezetői.

„Az USA lebombázta és elpusztította Afganisztánt, Irakot és Líbiát” – hangsúlyozta Botenga a Belga Munkáspárt (PTB-PVDA) nyilatkozatában. „Ezen országok egyikében sem hozták el a támadások a demokráciát vagy segítették elő az emberi jogokat.”

„Európa kudarca, hogy nem áll ki a nemzetközi jog alapelvei mellett, legitimál egy olyan világrendet, ahol a hatalom és az erőszak uralkodik, veszélyeztetve az emberek életét világszerte” – tette hozzá a Baloldal frakció az Európai Parlamentben.

forrás: Peoples Dispatch

A spanyol baloldali kormány szembeszáll az amerikai fenyegetésekkel

A testvérpártjainkat is tömörítő, spanyol kormány válaszolt Donald Trump amerikai elnök legutóbbi fenyegetéseire, kijelentve, hogy nem fogja megfélemlíttetni magát, és nem támogatja az Irán elleni háborút.

Donald Trump amerikai elnök nemrégiben felvetette a Spanyolországgal fenntartott kereskedelmi kapcsolatok esetleges megnyirbálását, mert az ország nem támogatja az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni illegális támadásait. „Nem akarunk semmit sem kezdeni Spanyolországgal” – mondta Trump, miközben a szomszédos széken Friedrich Merz német kancellár, egy másik uniós kormány feje csendesen ült.

Míg a feltételezett szövetségesek nem mertek szembeszállni Trump elnök szidalmaival, Pedro Sánchez miniszterelnök maga kommentálta a megjegyzéseket, hangsúlyozva, hogy Spanyolország nem enged a megfélemlítésnek, és nem támogatja a háborús retorikát, valamint nem fogja megsérteni a nemzetközi jogot. „A spanyol kormány álláspontja ebben a helyzetben világos és következetes” – mondta Sánchez, utalva a Gázai övezetben zajló népirtással és az ukrajnai háborúval kapcsolatos állásfoglalásokra. „Három szóban összefoglalható: nem a háborúra.”

A Sánchez vezette Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) koalíciós kormánya másként pozicionálta magát a világban zajló válságok tekintetében, mint más európai országok. 2023 októbere óta Spanyolország Szlovéniához és Írországhoz hasonlóan felszólalt Izrael Gázai övezet elleni támadásai ellen, és lépéseket tett a megszálló hatalomhoz irányuló fegyverszállítmányok korlátozására. A helyi szolidaritási mozgalmak figyelmeztetnek arra, hogy ezek a lépések gyakran túl lassúak és korlátozottak voltak, ám Spanyolország álláspontja a regionális vitákban a szükséges ellenállást biztosította az EU korlátlan Izrael-támogatásával szemben.

Március 4-én, szerdán mondott beszédében a spanyol miniszterelnök arra szólította fel a nemzetközi közösséget, hogy ne ismételje meg „a múlt hibáit”, és ne higgye vakon, hogy az Irán elleni támadások nagyobb jólétet eredményeznének. Sánchez kijelentette, bár nem jósolhatja meg a jelenlegi helyzet végső kimenetelét, „azt viszont tudjuk, hogy ez nem fog igazságosabb nemzetközi rendhez vezetni, sem magasabb bérekhez, jobb közszolgáltatásokhoz vagy egészségesebb környezethez.”

Ez a Trump fenyegetéseire adott válasz arra is rávilágított, hogy a háborúk milyen hatással vannak a nemzeti kormányok alapvető feladatára – a lakosság tisztességes életkörülményeinek biztosítására. „Teljességgel elfogadhatatlan, hogy azok a vezetők, akik képtelenek ellátni ezt a feladatot, a háború füstfüggönyét használják fel kudarcaik elfedésére, és ezzel közben néhány kiválasztott, mindig is ugyanazok zsebét tömjék” – mondta Sánchez. „Csak ők nyernek, amikor a világ kórházak építése helyett rakétákat gyárt.”

Sánchez pozíciója jelentős eltérést mutat más magas rangú európai politikusokhoz képest, akiknek a második Trump-adminisztrációval kapcsolatos stratégiája abban merül ki, hogy megpróbálják az amerikai elnököt jobb belátásra bírni, és reménykednek a legjobbakban. A folyamat során a legtöbben lelkesen fokozták a további felfegyverkezés és háború melletti agitációjukat is.

A spanyol kormány sok szempontból igyekezett elhatárolódni ettől a trendtől, és most ragaszkodik ahhoz, hogy teljesíteni fogja az emberekkel szembeni kötelezettségeit – biztosítja a Nyugat-Ázsiából való evakuálást azok számára, akik kérik, támogatja a helyi gazdaságot a válság idején, és védi a nemzetközi jogot – annak ellenére, hogy egyesek naivnak nevezik ezt a hozzáállást.

„Az a naiv, aki azt hiszi, hogy az erőszak a megoldás” – vágott vissza Sánchez. „Naiv azt hinni, hogy a romokból demokráciák vagy a nemzetek közötti tisztelet születik, vagy hogy a vak és szolgai követés a vezetés egy formája.”

„Nem leszünk részesei valaminek, ami rossz a világnak és ellentétes az értékeinkkel, pusztán attól való félelemben, hogy egyesek megtorlást alkalmaznak” – tette hozzá. Sánchez kijelentette, hogy a nemzetközi jog védelmében és a béke előmozdításában nem lesznek egyedül, hiszen emberek milliói Európában, Észak-Amerikában, Nyugat-Ázsiában és a világ többi részén „nem egy újabb háborúval és bizonytalansággal teli jövőt akarnak, hanem több békét és jólétet.”

„Tisztában vagyunk a nehézségekkel, de abban is biztosak vagyunk, hogy a jövő még nem íródott meg, és az erőszak spirálja, amelyet sokan magától értetődőnek vesznek, teljesen elkerülhető” – mondta.

forrás: Peoples Dispatch

Az összes reakciósok papírtigrisek

Mao személyével, politikájával most nem foglalkozunk, sem a fura fordítással a címben szereplő mondat kapcsán, amely ikonikusan így maradt fenn.

„Látszatra félelmetesek, de valójában korántsem olyan erősek. Hosszú távlatból nézve az igazán hatalmas erő nem a reakciósoké, hanem a népé” – nyilatkozta Mao 1946-ban Anna Louise Strong amerikai tudósítónak.

Azóta számos esetben beigazolódott, hogy az amerikai imperializmus is csak papírtigris. Nem tudták megszállni Koreát, agyonverték őket Vietnámban. A XXI. században sikerült már eljutniuk Irak és Afganisztán megszállásáig, amelyet több tízezer amerikai hulla árán sem tudtak stabilizálni és megtartani. Afganisztánból csúfosan kivonultak, Irak helyén pedig felütötte a fejét – meglepetés! – a Szaddamnál sokkal súlyosabb iszlamofasizmus az Iszlám Állam képében, amit a nemzetközi baloldal a kurdok segítségével tudott csak szárazföldön semlegesíteni, az Egyesült Államok itt sem volt másra képes, csak légicsapásokra.

Ukrajnában szintén proxyháborúra futotta egy vállalhatatlan fasisztoid rezsim kiépítése után, ami már négy éve kvázi állóháború, minden komoly előernyomulás nélkül. Itt a putyini imperializmusról is kiderült, hogy papírtigris. A háromnapos háborúból most négy év lett.

Az Egyesült Államok Grönland ásványkincseit sem tudta végül lerabolni a nemzetközi tiltakozás ellenére. Kubában emberiség ellenes bűncselekménynek számító blokádot tart fenn, amit újabb bűncselekménnyel felérő szankciókkal spékelt meg. Elvégre egy szocialista sziget több százmilliárd dollárokat okozó blokád ellenében jobb csecsemőhalandóságot produkál és jobb egészségügyi rendszerrel rendelkezik, mint az amerikai kapitalizmus, amely csak úgy képes alapvetően szarul működni, hogy ezen országok olaját és ásványkincseit lerabolja.

Aztán jöttek a további országok, amiknél szintén csak légi csapásokra futotta: Venezuela, Jemen és most Irán. Nincs már szárazföldi megszállás sehol. Még Magyarországot is képtelenek lennének rendesen megszállni, nemhogy a 90 milliós Iránt, akik tömegesen küldenék haza hullazsákban a megszálló erők katonáit, pont mint Irakban és Afganisztánban. Ezt pedig még az amerikai elmebeteg demens tömeggyilkosok sem vállalnák be, mert drága szavazatokba kerül.

„Hosszú távon az igazán hatalmas erő nem a reakciósoké, hanem a népé.”  

Az amerikai-izraeli agresszió Iránban káoszba taszítja a régiót

Az amerikai–izraeli támadások már több mint 555 iránit öltek meg hétfőig – majdnem elérve a júniusi támadások halálos áldozatainak számát

A halott irániakról, lerombolt épületekről és hatalmas porfelhőkről készült képek rávilágítanak az agresszió mértékére.

Egy rajtaütés során földig romboltak egy lányiskolát, amelyben legalább 150 gyermek vesztette életét. Hitelesített videók tanúsága szerint férfiak kutatják át a romokat az áldozatok után kutatva.

Szombaton megerősítették, hogy a rajtaütések megölték Irán legfelsőbb vezetőjét, Ali Hameneit és hét másik iráni tisztviselőt is. Irán azóta egy háromfős ideiglenes vezetést hozott létre.

Donald Trump célja a rendszerváltás Iránban. A Washington Post-nak adott interjújában kijelentette, hogy már „három nagyon jó jelöltje” van Hamenei utódjára.

Az USA támadásai az iráni nukleáris képességekről folytatott amerikai–iráni tárgyalások megszakadása után következtek be. Irán nem volt hajlandó teljesen leállítani polgári nukleáris programját – mire Izrael és az USA brutális erővel válaszolt.

Izrael és az USA következetesen hazudtak arról, hogy Irán nukleáris robbanófejeket fejleszt, hogy ezzel indokolják az egész régió háborúba rántását.

Irán, egy 92 milliós társadalom, nem fog könnyen meghátrálni. Fenntartja a jogát az önvédelemre, és a nyugati agresszióra válaszul amerikai katonai támaszpontokat vett célba a régióban.

Az Izrael elleni megtorlás mellett Irán célpontjai között volt Kuvait, Jordánia, Bahrein, Katar és az Egyesült Arab Emírségek is, egyes esetekben polgári infrastruktúrát is támadva.

Nem valószínű, hogy az Öböl-menti államok közvetlenül beavatkoznának, így Irán stratégiailag számíthat arra, hogy az Öböl-menti nemzetek nyomást gyakorolnak Trumpra az agresszió leállításáért.

Izrael a káoszt használja ki saját regionális pozíciójának erősítésére, Libanont véve célba. A Hezbollah libanoni ellenállási csoport – amely Irán szövetségese – rakétákat lőtt ki Izraelre vasárnap. Izrael támadások sorozatával válaszolt, amelyek legalább 30 embert megöltek.

Effie Defrin izraeli katonai szóvivő szerint 100 ezer tartalékos áll készenlétben egy libanoni szárazföldi invázióra. Jiszráel Kac védelmi miniszter szerint Naim Kászem, a Hezbollah vezetője „felszámolásra kijelölt célpont”.

Trump retorikája mutatja a további eszkaláció kockázatát, kijelentve, hogy az USA egy „igazságos küldetést” teljesít.

Miután három amerikai katona is meghalt a támadásokban való részvétel során, azt mondta, az USA „bosszút áll a halálukért, és a legsúlyosabb csapást méri azokra a terroristákra, akik háborút viseltek – alapvetően – a civilizáció ellen”.

A bombázások kezdete óta Trump nem említette a „diplomáciát„. Az USA szerint Irán kérte a tárgyalások újrakezdését, de Ali Larijáni, Irán Nemzetbiztonsági Tanácsának titkára hétfőn kijelentette: „Nem fogunk tárgyalni az USA-val.”

Ahelyett, hogy elítélné Trump illegális támadását, Keir Starmer miniszterelnök Nagy-Britanniát tolja a frontvonalba.

Bár hangsúlyozta, hogy Nagy-Britannia nem vett részt a légicsapásokban, kijelentette, engedélyt adott az USA-nak, hogy a Cipruson lévő brit támaszpontokat használja iráni rakétakilövő állások támadásához. Hozzátette, hogy brit hadigépek „a levegőben vannak”.

Egy Franciaországgal és Németországgal közös nyilatkozat szerint: „Lépéseket fogunk tenni érdekeink és szövetségeseink érdekeinek védelmében a régióban, adott esetben azáltal, hogy lehetővé teszünk szükséges és arányos védelmi akciókat Irán rakéták és drónok kilövési képességének megsemmisítésére a forrásuknál.”

A támadás káoszt okozott a régióban. Több ezer járatot függesztettek fel, és az olajárak megugrottak, mivel a Hormuzi-szoros forgalma súlyosan akadozik.

A szoros a Perzsa-öbölből a nyílt óceánra vezető hajózási útvonal, és a világ olajkészletének egyötöde halad át rajta.

Trump és Benjámín Netanjáhú izraeli vezető saját imperialista ambícióik miatt taszították a régiót a káoszba. Bármilyen humanitárius retorika vagy az iráni nép felszabadításáról szóló beszéd irreleváns – az irániak dolga meghatározni a jövőjüket, nem a nyugati bombáké.

forrás: Socialist Worker

EBP: Véget kell vetni az Irán elleni illegális amerikai-izraeli háborúnak

Az Európai Baloldali Párt határozottan elítéli az Izrael és az Egyesült Államok által Irán ellen végrehajtott katonai támadásokat. Ezek az akciók a nemzetközi jog egyértelmű megsértését jelentik, és politikailag védhetetlenek. Békés és diplomáciai megoldások léteznek. Ehelyett a háborút választották.

A támadások megelőző háborúként való igazolása része az úgynevezett „megelőző háborúk” sorozatának, amelyek pusztítást és káoszt hoztak Irakra, Líbiára és Libanonra.

Benjamin Netanjahu és Donald Trump vezetésével veszélyes eszkalációt folytatnak, amely a régió további káoszba süllyesztésének kockázatával jár. Ezek a csapások jogellenes agressziós cselekmények, az ENSZ Alapokmányának megsértését jelentik, amelyet hasonló jogsértések előztek meg Palesztinában, Szíriában, Jemenben, Venezuelában és Kubában.

Az ilyen akciók a lator államok viselkedését tükrözik és veszélyeztetik a globális biztonságot.

Szolidaritásunk nem a rezsimet, hanem a bátor iráni népet illeti, különösen a nőmozgalmat, amely ellenáll az elnyomásnak és a demokráciáért küzd. A szankcióknak, amelyek régóta nehézséget okoznak az iráni népnek, véget kell vetni. Véget kell vetni minden olyan ország elleni szankciónak, amely Iránnal kereskedik.

Kizárólag az iráni nép joga eldönteni országa jövőjét. Kiállunk a nemzetközi jog, a szuverenitás és azon alapvető elv mellett, hogy egyetlen államnak sincs joga büntetlenül bombázni egy másikat.

Mély aggodalommal tölt el bennünket az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyennek és az Európai Unió nevében eljáró Kaja Kallas főképviselőnek a nyilatkozata, amely mintha igazolná ezt az agressziós cselekményt. Azzal, hogy az EU kijelenti, kapcsolatban marad az egyik támadó féllel, fennáll a veszélye, hogy nyíltan az eszkaláció, nem pedig a béke mellé áll.

Felszólítjuk az EU vezetőit, hogy azonnal változtassanak irányt. Az Európai Uniónak egyértelműen el kell ítélnie a nemzetközi jog ezen kirívó megsértését, és igazságosságon, szuverenitáson, multilateralizmuson és békén alapuló, független külpolitikát kell folytatnia.

Az Európai Baloldali Párt a feszültségcsökkentésre, tárgyalásokra, az ellenségeskedések azonnali beszüntetésére és diplomáciára szólít fel.

Európai Baloldali Párt

Egy megnyerhetetlen háború: Izrael és az USA megbombázta Iránt

Az USA–izraeli Irán elleni csapások részei az Iszlám Köztársaság ellen évtizedek óta tartó háborúnak, amely nem volt hajlandó meghajolni azon amerikai követelés előtt, hogy adja fel szuverenitását.

Most, hogy éppen megalakult a Béke Tanácsa, az Egyesült Államok és Izrael megkezdte a testület első háborúját, ezúttal Irán ellen. Az USA-Izrael támadás, amely február 28-án hajnalban indult iráni célpontok ellen, már így is pusztítást okozott, beleértve legalább 60 kislány halálát egy minabi (Hormozgán tartomány) általános iskolából, és több tucat másik emberét országszerte. A legfrissebb becslések szerint a halálos áldozatok száma 201.

Valójában a 2026. február 28-i iráni támadás nem az első csapás volt Irán ellen. Izrael és az USA évtizedek óta hadiállapotban van Iránnal, akár közvetlen katonai csapások (legutóbb 2025 júniusában), akár az Iránra kényszerített hosszú hibrid háború (beleértve az 1996-ban kezdődött büntető amerikai szankciókat) révén.

Sem Izrael, sem az Egyesült Államok nem értékeli az ENSZ Alapokmányát, amelynek 2. cikkét mindketten rendszeresen megsértik (egyikük sem szembesül elítéléssel az ENSZ Biztonsági Tanácsában, ami az Alapokmány hírnevét befolyásolja). Évtizedek óta az Egyesült Államok és globális északi szövetségesei ördöginek állítják be Iránt, politikáját terrorizmusként, kormányát diktatórikusként kezelve. Lényegében megteremtették azt az érvet, hogy a teheráni kormány megdöntésére irányuló kísérlet legitim, még ha az ENSZ Alapokmányának megsértése is.

Donald Trump amerikai elnöknek azonban nincs étvágya egy hosszú háborúhoz. Rövid a figyelme, és gyors győzelmekre törekszik, amelyek gyorsan címlapra juttathatják a hírciklusban, mint Nicolás Maduro venezuelai elnök 2026. január 3-i elrablása és az olaj Kubának történő eladását megtiltó végrehajtási utasítás január 30-án. Trump hasonló kimenetelben reménykedett: Ali Hamenei ajatollah, Irán legfelsőbb vezetője vagy Maszud Peszeskján elnök meggyilkolásában. Jelentések megerősítették, hogy Irán legfelsőbb vezetője valóban életét vesztette az izraeli-amerikai támadásban. Trump rendszerváltásra felszólító felhívása ellenére azonban eddig nem történt változás a politikai vezetőkben. A 2025. júniusi izraeli-amerikai csapás nem semmisítette meg Irán nukleáris energiaprojektjét, és a 2026. februári csapás sem semmisítette meg Irán politikai rendszerét.

Az Irán elleni egyoldalú csapások története

A jelenlegi izraeli-amerikai katonai kampány Irán ellen 2020 januárjában kezdődött, amikor az Egyesült Államok meggyilkolta Kászim Szulejmáni tábornokot az iraki Bagdadban. Szulejmáni tábornok az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) vezetője és az „ellenállási tengely” építésze volt, amely Irán első védelmi körét jelentette: azt az elképzelést, hogy ha az Egyesült Államok vagy Izrael megpróbálná csapást mérni Iránra, akkor Irán szövetségesei a Hezbollah-tól (Libanon) az Ansar Allah-ig (Jemen) csapást mérnének Izraelre és az amerikai katonai támaszpontokra.

Szulejmáni megölése csapás volt a tengelyre, de három évvel később egy eseménysorozat megzavarta az általa tervezett tengelyt. Izrael palesztinok elleni népirtása gyengítette a Hamászt, libanoni háborúja megzavarta a Hezbollah-ot (különösen Sajjid Haszan Naszrallah 2024 szeptemberi meggyilkolása), és az egykori al-Kaida-vezér Ahmed al-Sharaa szíriai elnökké történő beiktatása 2025 januárjában az összes palesztinpárti csoport eltávolításához vezetett az országból. Miután ezt az első védelmi kört viszonylag megtörték, Izrael és az Egyesült Államok 2025 júniusában csapást mért Iránra, ami iráni megtorlással járt, de semmihez sem foghatóhoz, ami történt volna, ha a Hezbollah és a szíriai frakciók képesek lettek volna csapást mérni Izraelre.

A 2025. júniusi, Irán nukleáris létesítményei elleni csapás után Izrael és az Egyesült Államok azt állította, hogy az megsemmisítette Irán képességét nukleáris fegyverek előállítására. Ha ez volt a helyzet, akkor az Egyesült Államok miért nem kötött megállapodást Iránnal és vonta vissza a szankciókat? Hiszen Maszud Peszeskján iráni elnök 2024-ben egy „reform” programmal került hatalomra, kabinetet alakított, amelybe neoliberális pénzügyminisztert (Ali Madanizadeh) is bevont, és ezzel megmutatta, hogy hajlandó engedményeket tenni a nyugati ellenőrzésű intézményeknek, mint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ). Válaszul azonban a 2025. júniusi amerikai-izraeli csapásokra Irán felmondta a NAÜ-vel kötött ellenőrzési megállapodásait. Az IMF megjegyezte Irán gyenge kilátásait, de úgy látta, hogy ez nagyrészt az USA által bevezetett szankcióknak és – az ő szemszögükből – az iráni támogatási rendszernek köszönhető.

Madanizadeh egy megszorító költségvetés keresztülvitelével csitítgatta az IMF-et. Ez olyan társadalmi feszültséget teremtett, amely fellángolt, amikor az USA beavatkozott az iráni rial megzavarására és a gazdasági válság elmélyítésére az országban. A bazáriak (kiskereskedők) egy része Iránban, az Iszlám Köztársaság bázisa, akik megérezték az infláció súlyát, a kormány ellen fordultak, de nem feltétlenül maga a rendszer ellen. Az USA és Izrael, valamint a külföldi média szándékosan félreértelmezte a helyzetet, tévesen hirdetve, hogy Irán népe a köztársaság ellen van. Peszeskján kormányának azon próbálkozása ellenére, hogy az USA feltételei szerint találkozzon vele, az USA és Izrael egy irreális maximalista végjátékot erőltetett, nevezetesen az Iszlám Köztársaság megdöntését.

Nukleáris program vagy rendszerváltás?

Ezt a maximalista végjátékot az USA és Izrael azon követelése vezérelte, hogy Irán számoljon fel egy illuzórikus nukleáris fegyverkezési programot. Irán évtizedek óta azt állítja, hogy nem érdekelt a nukleáris fegyverekben, és Peszeskján külügyminisztere, Abbas Aragcsi ismételten kijelentette, hogy Irán soha nem fog ilyen fegyvereket kifejleszteni. Irán kijelentette, hogy hajlandó megvitatni nukleáris programjának kérdését, de nem teszi le az asztalra az Iszlám Köztársaság valóságát (vagy az 1979. decemberi iráni alkotmány tényleges tartalmát). Órákkal a 2026. februári támadás előtt az Irán és az Egyesült Államok közötti tárgyalások közel kerültek a megállapodáshoz. Omán külügyminisztere, Szajjid Badr bin Hamad al-Buszajdi azt mondta, hogy „a békeegyezmény elérhető közelségben van”, és Irán beleegyezett a nullás felhalmozásba. Más szóval, Irán kész volt elfogadni a nukleáris energiaprogramjával szemben támasztott követelések többségét. Az, hogy az USA és Izrael ebben a kontextusban támadott, azt mutatja, hogy Irán nukleáris projektje nem a valódi probléma Washington és Tel-Aviv számára. Elkötelezettek a rendszerváltás mellett.

Ha az amerikai-izraeli háború egy rendszerváltó háború, akkor ez egy olyan háború, amelyet nem lehet megnyerni hatalmas emberélet-veszteség nélkül. Csaknem 100 millió ember él Iránban, akiknek nagy része haláláig védeni fogja köztársaságát. Néhány nappal azután, hogy az USA elrabolta Madurót, Hamenei elment elődje, Nagy Ajatollah Ruholláh Muszavi Homeini (1900-1989) szentélyébe. Érdekes, hogy Hamenei most 89 éves, ugyanannyi idős, mint Homeini volt halálakor. Szinte olyan volt, mintha elment volna meglátogatni régi barátját és mentorát, hogy bátorságot merítsen tőle. Hamenei meggyilkolása nem fogja demoralizálni az Iszlám Köztársaság támogatóit, hanem inkább a mártíromság szférájába emeli őt, és megerősíti eltökéltségüket. Iránnal szemben az USA-nak és Izraelnek nincs reális stratégiája a győzelemre. Megölhetnek nagy számú embert. De nem törhetik meg az iráni patroitizmus akaratát.

Írta: Vijay Prashad
forrás: Peoples Dispatch