Hogy hazudik a szélsőjobb a rasszizmusa palástolására
A Reform UK londoni polgármester-jelöltje, Laila Cunningham kijelenti: „Muszlim vagyok, de polgármesterként betiltanám a burkát.” Ez egy példa arra, hogy a szélsőjobboldal miként használja az identitáspolitika egy formáját, hogy elhárítsa a rasszizmus vádját.
A kedden a Reform UK-hoz csatlakozott volt Tory kancellár, Nadhim Zahawi hasonlót tett. A következőket mondta az i újságnak: „Menekültként érkeztem Nagy-Britanniába, de a bevándorlás túl messzire ment.”
Zahawi családja 1978-ban menekültként érkezett Nagy-Britanniába Kurdisztánból. Nem valószínű, hogy családja ma itt élhetne, ha a Reform UK bevándorlási politikája törvényben lenne rögzítve.
De miért teszi ezt a jobboldal? Azért, hogy megvédje magát a rasszizmus bélyege ellen. Ez azt mutatja, hogy a jobboldal még mindig védekező pozícióba kerülhet, ha rasszizmusa napfényre kerül.
A fekete és ázsiai emberek, valamint az antirasszisták évtizedekig tartó küzdelme továbbra is mély nyomot hagy. Ha a jobboldaliak nem éreznék fenyegetve magukat attól, hogy rasszizmusukat szembesítik velük, nem fáradnának ezzel a stratégiával.
De miért csatlakozik Zahawi, aki menekültcsaládból származik, egy olyan szélsőjobboldali párthoz, amely meghatározó célja, hogy a társadalmi problémákért a bevándorlókat és a menekülteket okolja?
Zahawi kétségtelenül tapasztalt rasszizmust. De osztályérdekei azt diktálják, hogy azonosuljon azzal a rendszerrel, amely ezt fenntartja. Családja gazdag volt – a Londonban, Park Lane-en újonnan épült és fényűző Hiltonba költöztek.
Zahawi maga is milliomos, aki egész életében vállalkozásokkal foglalkozott, ruhagyártótól a közvélemény-kutató cégig. Nézzük meg, hogyan jellemezte Nigel Farage Zahawit a volt Tory átpártolásáról szóló sajtótájékoztatón: „összetett üzleti birodalommal” rendelkező személyként.
Egy „üzleti birodalom” birtoklása gazdasági érdekekkel és gondolatokkal jár – a status quo és a profithajtó rendszer megőrzésével, amelyből ő is profitál.
A jobboldali pártok, legyenek azok a Toryk vagy a Reform UK, tökéletesen illeszkednek ehhez a célhoz. És a rasszizmus, amelyet a hatalmon lévők régóta a munkásosztály megosztásának eszközeként használnak, szorosan összefonódik a versennyel.
Utasítsuk vissza a jobboldal azon törekvését, hogy legitimálja magát, és nevezzük a jobboldaliakat azoknak, amik valójában: reakciósoknak.
Ez azt jelenti, hogy szembeszállunk bevándorlás-ellenes rasszizmusukkal és iszlámfóbiájukkal. Ehhez azonban meg kell nyernünk egy osztályharcot, amelyben bizonyítjuk, hogy a megosztottság minden dolgozó érdekeinek ellentmond, és a gazdagoknak kedvez.
Térjünk át arra, hogy miért harcoljunk a rasszizmus ellen? A rasszizmus nem csupán erkölcsi probléma – segít fenntartani a kapitalista rendszert, amely kizsákmányolja az összes munkást. A bevándorlók és menekültek bűnbaknak való beállítása elvonja a figyelmet a valódi problémákról: a válságokról, a munkahelyek hiányáról és a szolgáltatások leépítéséről, amelyeket a gazdagok és a nagyvállalatok irányítása és profitéhes vágyakozása okoz.
Ehelyett egyesítsük a munkásosztályt a rasszizmus és a bevándorlásellenesség ellen. Építsünk olyan mozgalmat, amely mindenkit egyesít, függetlenül a fajától vagy hátterétől, a valódi ellenség: a kapitalizmus elleni küzdelemben. Csak kollektív cselekvéssel győzhetjük le a jobboldalt, és teremthetünk meg egy igazán igazságos társadalmat.
forrás: Socialist Worker
