Antifasizmus

Cepeda követeli, hogy Kolumbia megválasztott elnöke mondjon le amerikai állampolgárságáról

Cepeda szerint De la Espriella esküje, amelyet amerikai állampolgárrá válása során tett, korlátozza elnöki tevékenységét. Emellett felszólította a megválasztott elnököt, hogy tisztázza, tagja-e valamely amerikai biztonsági szolgálatnak.

Néhány nappal ezelőtt a volt progresszív elnökjelölt, Iván Cepeda – aki már elismerte vereségét a második fordulóban – felszólította a megválasztott elnököt, a szélsőjobboldali jelöltet, Abelardo de la Espriellát, hogy mondjon le amerikai állampolgárságáról, mielőtt hivatalba lép Kolumbia elnökeként.

Felvetette annak lehetőségét is, hogy De la Espriella kapcsolatban áll valamely meghatározatlan amerikai biztonsági szolgálattal. Abelardo de la Espriella jelenleg három állampolgársággal rendelkezik: kolumbiaival, olasszal és amerikaival.

„Amíg De la Espriella nem mond le amerikai állampolgárságáról (és valószínűleg egy amerikai biztonsági szolgálatban való tagságáról), addig nem szabad hivatalba lépnie a Köztársaság elnökeként; ha mégis így tenne, beiktatását kétségtelenül törvénytelenség és jogellenesség szennyezné be” – mondta Cepeda.

Azt is követelte, hogy De la Espriella tisztázza lehetséges amerikai biztonsági szolgálatokkal való kapcsolatát: „Teljesen egyértelművé és véglegessé kell tenni, hogy De la Espriella lemond amerikai állampolgárságáról, és tisztáznia kell, hogy az amerikai biztonsági szolgálatok munkatársa vagy tagja-e.”

Emellett Cepeda szenátor felszólította a megválasztott elnököt, hogy hagyjon fel a távozó kormány, köztük a jelenlegi elnök, Gustavo Petro – Cepeda politikai szövetségesével – szembeni esetleges üldöztetéssel, és kijelentette, hogy ha a szélsőjobboldali kormány üldöző hangot üt meg, békés polgári engedetlenségbe kezdenek.

„Ha ezek a jogi feltételek nem teljesülnek… a békés polgári engedetlenség útjára lépek, ami azt jelenti, hogy megtagadom annak a tekintélyének az elismerését, aki nem áll ki a nemzeti szuverenitás védelme mellett. Legyen nagyon világos: polgári engedetlenség. Békés engedetlenség. Felhívom és kérem azokat a milliós tömegeket, akik belém vetették bizalmukat, hogy tegyék ugyanezt” – jelentette ki Cepeda.

Néhány héttel ezelőtt több mint harminc kolumbiai akadémikus, volt bíró és alkotmányjogász fejezte ki aggodalmát a megválasztott elnök amerikai állampolgársága miatt. Beszámolójuk szerint olasz állampolgársága nem jelent komoly összeütközést De la Espriella feladataival és kötelezettségeivel; az ellentmondás inkább abból az esküből ered, amelyet a megválasztott elnök tett az elnöki tisztség átvételekor.

A tudósok szerint az Egyesült Államok által megkövetelt állampolgársági eskü arra szólítja fel az egyént, hogy „teljesen és feltétel nélkül mondjon le és tagadjon meg minden hűséget és lojalitást bármely külföldi fejedelem, uralkodó, állam vagy szuverenitás iránt”, és hogy „támogassa és védje az Egyesült Államok Alkotmányát és törvényeit minden külföldi és belföldi ellenséggel szemben”.

Ezzel kapcsolatban a Telesur a következőket közölte a vizsgálatról: „A volt bírák rámutatnak, hogy ez az ünnepélyes cselekedet egyenes ellentétben áll a kolumbiai elnök alkotmányos kötelezettségeivel. Az Alkotmány 189., 192., 217. és 226. cikkei értelmében az elnök az államfő, a legfelsőbb közigazgatási hatóság és a fegyveres erők főparancsnoka, akinek elkerülhetetlen kötelessége Kolumbia szuverenitásának és területi integritásának védelme, valamint minden kolumbiai jogainak biztosítása. Ezért aki hivatalosan lemondott Kolumbiával szembeni lojalitásáról, és megesküdött, hogy megvédi az Egyesült Államokat annak ellenségeivel szemben, az ’feloldhatatlan lojalitási konfliktusba’ kerül, amikor a nemzeti érdekeket kell előtérbe helyeznie.”

Jelenleg Kolumbia Nemzeti Választási Tanácsa kijelentette, hogy nem lát problémát abban, hogy a megválasztott elnök mindhárom állampolgársággal rendelkezik, és nem gondolja, hogy ez a különleges helyzet megakadályozná abban, hogy ellássa feladatait; következésképpen a tanács elutasította az ügyvédek által benyújtott kérelmek sorozatát, amelyekben De la Espriella amerikai állampolgárságáról való lemondását követelték.

forrás: Breakthrough News

Trump megpróbálta befenyíteni a kommunistákat

Trump, az Egyesült Államok háborús bűnös, idegbeteg elnöke fura szöveget tett közzé az X-en.

„A kommunizmus a legnagyobb fenyegetés hazánkra az első világháború, a második világháború, Pearl Harbor vagy 2001. szeptember 11. óta!”

Szóval Trump szerint a kommunizmus fenyegetést jelent az Egyesült Államokra. Ezzel vitatkoznánk. Azon félelme igaz, hogy a kommunisták tényleges veszélyt jelentenek minden milliárdos-billiárdos korrupt fasiszta tömeggyilkosra. De ennyi.

Emellett érdemes némi történelemleckében részesítenünk az amerikai elnököt, mert amit bemutatott az az öntökönlövés klasszikus esete.

Az említett első világháborút ugyanis olyan emberek kezdeményezték, akik később a fasiszták oldalán találták magukat. Hindenburg tábornoktól a lövészárokban harcoló Hitlerig. A háborúnak pedig azért lett vége, mert kommunista forradalmak törtek ki Oroszországban, Németországban, még Magyarországon is. A katonák az agitátorok hatására eldobták fegyvereiket és hazamentek, megállítva a négy éve zajló, teljesen felesleges, embertelen mészárlást. Megkímélve a háborúba frissen becsatlakozó amerikaiak tömegeit is.

A második világháborút szintén a fasiszta tengelyhatalmak robbantották ki. A japán és olasz fasiszták már jóval a náci Németország agressziói előtt folytatták a hódító és népirtó háborúikat. A második világháború befejezését jórészt a kommunista vörös hadseregnek köszönhetjük, amely a legnagyobb áldozatot hozta a fasizmus legyőzésében. Megint csak jelentősen könnyítve a nyugati fronton harcoló amerikai katonák terhein és áldozatain.

Nem szóltak Trump-nak, de Pearl Harbor a második világháború alatt történt. Nos, ha már külön kiemelte, akkor megemlítendő, hogy azt a támadást az imperialista-fasiszta Japán kezdeményezte az Egyesült Államok ellen. Bár a csendes-óceáni hadszíntéren főképp az amerikaiak küzdöttek, a kommunista Szovjetunió is rengeteget tett a Japánok legyőzéséért az ázsiai kontinensen.

Végül elértünk 9/11-hez, azaz a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokhoz. Nos, ezeket sem kommunisták hajtották végre, hanem szélsőséges iszlamofasiszták. Ebben a történetben is van kommunista szál, csak megint a másik oldalon. Az afganisztáni mudzsahedin iszlamofasisztákat ugyanis az amerikaiak pénzelték és képezték ki, az afgán kommunista kormány ellen, hogy proxyháborút folytathassanak a szovjetekkel. Ezen iszlamofasiszták között volt egy bizonyos Oszama Bin Laden, aki később az amerikaiak ellen fordult és megtervezte a 9/11-es terrorcselekményeket.

Szóval mindent összevetve: A kommunisták Trump összes példájában az Egyesült Államok mellett voltak. Rengeteg amerikai életet mentettek meg a két világháborúban, és ha szovjet kormány marad Afganisztánban, a 9/11-es merénylet is elmaradt volna.

Hőhullám: A kormány nagy ívben tesz a globális klímakatasztrófára

Adott a világ legszennyezőbb olajvállalata (Shell), amely komoly faktora annak a 41 fokos katasztrófának, amit most megszenvedünk, majd annak egykori globális alelnöke azt tanácsolja, hogy spóroljunk a légkondival!

Igen, ez a tökéletesen hiteles Tisza-kormány.

Aztán jön az újdonsült egészségügyi miniszter, majd közli, hogy fogyasszunk sok folyadékot.

Ez is korrekt önmagában.

A legfontosabb üzenetek azonban nem hangzanak el, tehát mi elmondjuk.

1, Nem! Nem volt régen ilyen meleg. Népszerű divat most a tesztoszteronos keménykedés, mely szerint régen is kánikula volt, csak az emberiség lett mimózább. Nem! Régen nem volt ilyen meleg. A 35 °C feletti hőmérséklet Magyarországon ritkaságszámba ment. Ami néhány évente néhány nap volt, az most egy szokványos nyárrá vált.

2, Globális klímakatasztrófa van, amitől mi egy komoly szinten szenvedünk… és emberek ezrei halnak bele a fejlett Európában.

3, Globális klímakatasztrófa van, amitől a harmadik világban sokkal jobban szenvednek. Ott az aszályok már éhínséget szülnek, azok pedig polgárháborúkat, azok terrorizmust és egész térségek instabilitását, ami pedig nyomort és elvándorlást.

4, A globális klímakatasztrófáért a kapitalista túltermelés és nyerészkedés felelős. Sokkal nagyobb lóvé van a fosszilis energia kitermelésében, mint a zöld, megújuló energiában. Ezeken rengetegen meggazdagodnak, ráadásul mi fizetjük meg az árát és mi szenvedünk tőle. Pl. hogy 41 fokos hőségben kell kitermelnünk ezt a profitot és fenntartani az ehhez szükséges társadalmi erőket.

5, Miközben már a bőrünkön érezzük Magyarországon, amit a harmadik világban már évtizedek óta éreznek, vannak szélsőjobboldali erők, amelyek képesek letagadni, hogy ez egy globális klímakatasztrófa. Különösképp a világ szélsőjobboldalának globális vezetője, Donald Trump amerikai elnök és szatellitái, beleértve a puccsal beiktatott latin-amerikai jobboldali áramlatot, valamint a szintén óriási amerikai pénzekkel kitömött európai szélsőjobbot a Reform UK-tól, Le Pen-en, az AfD-n, Wildersen, az osztrák Szabadságpárton keresztül a magyar és lengyel oligarcha-kapitalistákig.

Ezek a jelenlegi 41 fokos hőhullám legfontosabb üzenetei. És ezekből egyik sem hangzott el a „rendszerváltó” Tisza szájából. Csak igyunk sok vizet és ne klímázzunk 18 óra után.

A Baloldal jelenleg az egytelen, amely ténylegesen komolyan a globális klímakatasztrófát. Még a zöldnek becézett pártok sem merik kimondani, hogy a kapitalizmus profitéhségét csak valódi rendszerváltással lehet megakadályozni. Az igazi zöld politika a vörössel kezdődik. A valódi környezetvédelem pedig a termelőeszközök társadalmi tulajdonába vételével.

A vég Starmer számára két év megszorítás, rasszizmus és népirtás támogatása után

De Andy Burnham már jelezte, hogy nem szakít a brit Munkáspárt megszorításaival, rasszizmusával és háborús uszításaival sem

Keir Starmer kénytelen volt lemondani miniszterelnöki posztjáról, miután Andy Burnham múlt héten megnyerte a Makerfield-i időközi választását.

A Munkáspárt vezetőválasztási versenye július 9-én kezdődik, így szeptemberre új vezető kerülhet a helyére.

Burnham bejelentette, hogy indul, míg a jobboldali Wes Streeting állítólag ajánlásokat gyűjt.

Amíg a háttérben szólt az Örömóda, Starmer felsorolta „eredményeinek” listáját a csúcspont felé haladva. „Nézzétek meg, mit értünk el mindössze két év alatt” – mondta, visszafojtva a könnyeit.

Starmer azt állította, hogy a Munkáspárt-kormány „véget vetett a megszorításoknak”, valamint a dolgozók és a bérlők jogait biztosította.

De első miniszterelnöki intézkedései között szerepelt a kétgyermekes családi támogatási plafon fenntartása – ami több mint egymillió gyermeket tartott szegénységben –, valamint a téli fűtéstámogatás elvétele tízmillió nyugdíjastól.

A Munkavállalói Jogokról szóló törvényt felhígították a nagyvállalatok kedvéért, míg a Bérlők Jogairól szóló törvény nem kezeli a bérlők legnagyobb problémáját – az egekbe szökő bérleti díjakat.

A felsorolt valódi „eredmények” kevésbé biztonságossá tették a világot – és táplálták a szélsőjobboldalt és a rasszizmust.

Starmer büszkélkedett „a legnagyobb védelmi kiadásemeléssel a hidegháború óta”, a „hajóátkelések csökkenésével” és a „menedékkérő szállodák bezárásával”.

Peter Mandelson – a pedofil milliárdos Jeffrey Epstein barátja – kinevezése nem szerepelt a beszédben.

Arról sem beszélt, hogy kijelentette: Izraelnek „joga van” elzárni Gáza áram- és vízellátását, és hogy támogatta a népirtást. Arról sem tett említést, hogy a Munkáspárt fokozta a transz+ emberek elleni támadásokat.

Hogyan vallott kudarcot Starmer ilyen látványosan alig két év alatt?

A válságok ciklusa áthatja a politikai rendszert. 2007 óta a brit államot sújtotta a globális pénzügyi válság, a Brexit, a Covid-19 és a legitimitás elvesztése Izrael támogatása miatt.

Már túl vagyunk egy évtizeden, amely alatt hat miniszterelnök váltotta egymást – ezzel szemben a 2007-es pénzügyi válság előtti 30 évben mindössze három volt.

A felfordulás mély gyökerei az 1970-es évek válságáig nyúlnak vissza. A jövedelmezőségi válság éppen akkor tért vissza, amikor a brit állam még mindig nagyhatalmi hanyatlásának megrázkódtatásait élte át.

A brit uralkodó osztály válasza a neoliberalizmus volt. Szűkült a tér a konzervatívok és a Munkáspárt között, és egyre mélyebb szakadék keletkezett a választók és a pártok között.

Ez megerősítette azt az érzést, hogy az embereknek nincs beleszólásuk a politikai és gazdasági döntésekbe, bármennyire is korlátozott volt ez korábban.

Amikor a globális pénzügyi válság bekövetkezett, az uralkodó osztályok a megszorításokhoz és a bevándorlók elleni bűnbakképzés fokozásához folyamodtak. Legitimálták a szélsőjobboldal rasszizmusát, és lehetővé tették számukra, hogy „rendszerellenes” erőként tüntessék fel magukat, akik szembeszállnak az elitékkel.

De a neoliberális ortodoxia sem maradt fenn. Most egy újfajta irányítási és szervezési mód felé tolódunk el a globális kapitalista rendszerben, amely sokkal inkább támaszkodik az állami beavatkozásra.

Ez összefonódik az 1945 óta a Nyugatot uraló liberális kapitalista rend szétesésével.

Starmer és Rachel Reeves kancellár tehát arról beszélt, hogy követni akarják a „Bidenomics”-ot. Ez azt jelentette, hogy Joe Biden korábbi amerikai kormányzata állami beavatkozást alkalmazott a gazdaságban, hogy az amerikai kapitalizmust versenyképesebbé tegye Kínával szemben.

A gazdasági növekedés az elmúlt évtizedben Nagy-Britanniában pangó volt. És ha a Munkáspárt-kormány növekedést akart volna ösztönözni, növelnie kellett volna a beruházásokat az adók emelésével vagy a hitelfelvétellel.

De ezt nem akarta megtenni, mert félt, hogy felbosszantja a gazdagokat és a pénzügyi piacokat – és ehelyett a megszorítások 2.0-át tolta. Újraindítás újraindítás után, jobbra tolódás jobbra tolódás után következett.

Starmer a „munkáspárti” hagyomány egyik legszürkébb és legtorzabb képviselőjeként vonul be a történelembe.

A Munkáspárt azért cserbenhagyja a munkásosztálybeli embereket, mert a „munkáspártiság” az az elképzelés, hogy a parlament fontosabb, mint a munkások harca a társadalmi változásokért.

A párt megfogalmazta a munkásosztály reményeit egy jobb világról, de célja, hogy átvegye a brit állam irányítását és a „nemzet érdekében” kormányozzon.

A gond az, hogy nincs olyan, hogy közös nemzeti érdek a bankárok, a főnökök, a földtulajdonosok és a munkásosztálybeli emberek között.

Bármilyen kísérlet a „nemzet érdekében” való kormányzásra azt jelenti, hogy az uralkodó osztály által megengedett keretek között kell működni.

Amikor a kapitalizmus virágzik, sokkal nagyobb a képessége reformok engedélyezésére anélkül, hogy az a profittermelést zavarná.

Ma az egész rendszer válságban van, a gazdasági stagnálástól a klímakáoszon át a háború veszélyéig.

A nagyvállalatok jelenleg nagyon keveset hajlandók megengedni, és követelték, hogy a Munkáspárt hígítsa fel a legcsekélyebb reformokat is, amelyek akadályozhatnák a profittermelést. Starmer és Reeves örömmel teljesítette ezt.

Bőven van pénz a munkásosztálybeli életszínvonal emelésére, de ehhez szembe kell nézni a nagyvállalatokkal és szakítani kell a piaccal.

Burnham, aki indul a vezetésért, hajlandóbb lesz szembeszállni a gazdagok hatalmával? Minden jel arra mutat, hogy nem.

Tavaly azt mondta, hogy a Munkáspárt nem lehet a kötvénypiacok kiszolgáltatottja. Az elmúlt évet azzal töltötte, hogy elhatárolódott ettől a megjegyzéstől, és megpróbálta megnyugtatni a nagyvállalatokat.

Burnham azt mondta a főnökök lapjának, a Financial Times-nak, hogy félreértelmezték. „Azt mondtam, hogy hosszú időn át úgy működtettük a gazdaságot, hogy feladtuk az irányítást a gazdaság alapvető hajtóerői felett.”

Egyértelművé tette, hogy nem tervezi megváltoztatni azokat a „költségvetési szabályokat”, amelyeket Rachel Reeves pénzügyminiszter a Munkáspárt megszorítások 2.0-ának igazolására használ.

Burnham három mainstream közgazdászt hozott tanácsadóként, hogy megnyugtassa a tőkéseket és a bankárokat arról, hogy „költségvetési hitelességgel” rendelkezik.

Egyikük Andy Haldane, a Bank of England volt vezető közgazdásza. A második Richard Hughes, aki a Költségvetési Felelősségi Hivatalt (OBR) vezette – egy olyan szervezetet, amelyet George Osborne konzervatív kancellár hozott létre a megszorítások felügyeletére.

A harmadik Jim O’Neill, volt konzervatív miniszter és a Goldman Sachs Asset Management volt elnöke.

A „puha baloldali” pózok ellenére Burnham ugyanúgy a neoliberális centrum politikáját képviseli, mint Starmer.

Nemcsak egyértelművé tette, hogy nem lép ki a Munkáspárt által meghatározott költségvetési szabályok közül – ami a további megszorítások 2.0-át jelenti.

Egyértelműen jelezte, hogy nem lesz szakítás a Munkáspárt rasszizmusával és tekintélyelvűségével – sőt, éppen ellenkezőleg.

A kampány során támogatta Shabana Mahmood belügyminiszter terveit a bevándorlás visszaszorítására. Ugyanazt a stratégiát követte, mint Starmer, hogy „túlszárnyalja a Reformot” a bevándorlás kérdésében.

Mindössze néhány nappal később a transz+ embereket a busz alá dobta, és támogatta az EHRC transzfób iránymutatását.

Ez azt jelenti, hogy egy Burnham-kormány nem lesz gát a Reform UK vagy a Restore Britain ellen – hanem a szélsőjobboldal és a fasizmus inkubátora lesz.

Ünnepeljük Starmer bukását – de egy centrista lecserélése egy másikra nem hozza meg a változást, amelyre a munkásosztálybeli emberek millióinak szüksége van.

Építsünk hát alulról szerveződő mozgalmakat, rasszizmusellenességet és osztályharcot, hogy megküzdjünk vele!

forrás: Socialist Worker

Ne dőlj be Lowe „erőszakoló bandákról” szóló hazugságainak!

A Restore Britain Rupert Lowe cinikusan használja fel a gyermekek szexuális bántalmazását túlélő áldozatok vallomásait az iszlámellenes uszításra

Rupert Lowe állítása szerint új jelentése feltárja a „muszlim erőszakoló bandák” valódi méretét Nagy-Britanniában.

A valóságban azonban a Restore Britain vezére cinikusan használja fel a jelentésben szereplő túlélők megrázó vallomásait egy szélsőjobboldali agenda előmozdítására.

A jelentés állítólag tudományos módszertant alkalmaz, és nyilvános meghallgatásokat tartott, amelyeket „szakértőkből” álló testület segített.

De van egy probléma a jelentéssel – a legfőbb állítása merő zagyvaság.

Lowe ragaszkodik ahhoz, hogy a „muszlim” bandák felelősek a bántalmazásért, mert az iszlám áll a nők elleni erőszak gyökerénél.

Lowe „szakértői” egy csapatnyi ocsmány iszlámellenes figura.

Carla Lockhart a Demokratikus Unionista Párt képviselője és a parlamentben működő abortuszellenes csoport elnöke.

Nick Timothy képviselő nemrég vihart kavart azzal, hogy muszlimok nyilvános helyen való imádkozását engedélyezték.

Esther McVey képviselőt fajgyűlölettel vádolták, amikor a hónapban törvényjavaslatot nyújtott be a halal és kóser húsok jelöléséről.

Lowe köszönetet mond Dr. Mark Durie-nak, egy keresztény teológusnak is. Tavaly novemberben Durie készített egy másik jelentést, ezúttal a Christian Concern számára, amelyben kifejtette meggyőződését, miszerint az iszlám ösztönzi a gyermekek elleni és más szexuális visszaéléseket.

Ezek közül az emberek közül senkinek sincs fogalma a szexuális bántalmazásról – viszont szakértők az iszlámellenes propaganda terjesztésében.

Lowe szerint 250 000 fehér lányt erőszakoltak meg, elsősorban pakisztáni muszlim férfiak, az 1950-es években kezdődött tömeges bevándorlás kezdete óta.

Azt állítja: „Korábban már megállapítást nyert, hogy legalább 250 000 fiatal fehér lányt ért ismételt nemi erőszak, csoportos nemi erőszak, emberkereskedelem, kínzás, teherbe ejtés, erőszakos áttérés az iszlám hitre és egész életükre kiható traumák.”

De ez egyáltalán nincs megállapítva. A 250 000-es szám egy lábjegyzetből származik, amelyet Malcolm Pearson, Rannoch bárója mondott el a Felsőházban 2019-ben.

Pearson „250 000 radikális muszlim erőszakoló bandák áldozatáról” beszélt, ami „valószínűleg alulbecslés”.

Hozzátette: „Ezt azért mondom, mert ha önmagában Rotherham 1400 áldozatának elfogadott számát vesszük, és kiterjesztjük az egész országra, sokkal nagyobb számot kapunk.”

Pearson ezután bevette a Telfordban és Oxfordban végzett gyermekek elleni szexuális bántalmazással (CSE) foglalkozó vizsgálatok adatait, és extrapolálta azokat a teljes népességre.

Pearson nem szakértője a CSE-nek – de korábban vezette a szélsőjobboldali UKIP pártot. 2014-ben arra utalt, hogy a Korán ihlette a brit katona, Lee Rigby meggyilkolását.

Pearson 2018-ban meghívta a nácibarát Tommy Robinsont a parlamentbe.

Baroness Jay jelentése megállapította, hogy 1400 gyermeket szexuálisan zsákmányoltak ki Rotherhamben, Dél-Yorkshire-ban 1997 és 2013 között.

De ez nem erőszakoló bandákra, sem muszlim elkövetőkre, sem fehér áldozatokra vonatkozó adat volt – hanem a körzetben szexuálisan bántalmazott összes gyermek becsült száma.

Ugyanez a helyzet Telforddal és Oxforddal. A 250 000 alapjául szolgáló jelentések nem muszlim vagy ázsiai erőszakoló bandákról szóltak – hanem a gyermekkori szexuális kizsákmányolás minden formájáról.

Lowe azt állítja, hogy a család a legjobb védelem a gyermekek elleni szexuális bántalmazás ellen. „Egy gyermek családja jelenti az első, legerősebb és leghatékonyabb védelmi vonalat a bántalmazás ellen” – véli.

Az általa közzétett túlélői vallomások egészen más történetet mesélnek el – olyat, ahol a bántalmazás, a szexuális visszaélés és az elhanyagolás otthon kezdődött, ami sebezhetővé tette a gyermekeket a nemi erőszakkal szemben.

2023-ban a Gyermekek Szexuális Bántalmazásával Foglalkozó Szakértői Központ megállapította, hogy a családon belüli szexuális bántalmazás tette ki „az Angliában és Walesben a rendőrségnek bejelentett összes szexuális bűncselekmény csaknem felét”.

De Lowe hallgat a családon belüli bántalmazásról, mert az nem illik a rasszista agendájába.

Az intézményeknek, amelyeknek védeniük kellett volna a lányokat, katasztrofális volt a mulasztásuk. De ez nem azért történt, mert féltek megbántani a muszlimokat, vagy mert el akarták nyerni a szavazataikat.

Ennek oka a katasztrofális megszorítások és egy olyan kultúra volt, amely a fiatal lányokat problémás, manipulálható felnőttként kezelte, nem pedig kétségbeesett gyermekként.

A gyermekek szexuális bántalmazása nem muszlim probléma. A Belügyminisztérium 2020-as jelentése szerint a nagy nyilvánosságot kapott és széles körben közvetített, muszlim bandákhoz köthető esetek elfedik a valóságot – miszerint „a gyermekek elleni szexuális bántalmazást elkövetők túlnyomórészt fehérek”.

2024 februárjában a Gyermekek Szexuális Bántalmazásával Foglalkozó Szakértői Központ megállapította, hogy az esetek 84 százalékában a vádlott fehér britként volt besorolható, annak ellenére, hogy a lakosságnak csak 75 százalékát teszik ki.

Ki kell állnunk a bántalmazás áldozatai és túlélői mellett – és ellen kell állnunk a szélsőjobboldal rasszista hazugságainak.

forrás: Socialist Worker

Starmer mögött „erkölcsi és politikai csőd” hagyatéka marad

Keir Starmer brit miniszterelnök hétfőn lemondott, miután politikája széles körű elégedetlenséget váltott ki, és egyre többen szólították fel távozásra.

Akár július közepére is új miniszterelnöke lehet Nagy-Britanniának, miután Keir Starmer hétfőn, június 22-én bejelentette lemondását. A bejelentésre Starmer politikája miatti széles körű elégedetlenség és a távozását követelő hangok felerősödése közepette került sor. Az újonnan megválasztott parlamenti képviselőt, Andy Burnhamet, Nagy-Manchester korábbi polgármesterét széles körben valószínűsítik Starmer utódjaként mind a miniszterelnöki, mind a Munkáspárt vezetői posztján.

Baloldali és progresszív kritikusok azzal vádolták a Starmer-kormányt, hogy nem foglalkozott a munkásosztály gondjaival, és támogatta Európa regionális katonai erőépítését. A gazdaságpolitikán túl hangsúlyozták Starmer Izrael iránti támogatását is a gázai népirtás során – ideértve kormányának az Izrael elleni fegyverembargó bevezetésének megtagadását, valamint a Palesztina-szolidaritási mozgalommal és általában a polgári jogokkal szembeni fellépését.

„Keir Starmer véget vethetett volna a gyermekszegénységnek, a hajléktalanságnak és az országban uralkodó torz egyenlőtlenségeknek” – írta a Your Party vezetője, Jeremy Corbyn, akit Starmer segített kiszorítani a Munkáspártból. „Ehelyett cserbenhagyta a rászorulókat, lerombolta polgári szabadságjogainkat, és elősegítette a népirtást Gázában. Erről fognak emlékezni erre a miniszterelnökre – és ez az erkölcsi és politikai csőd hagyatéka, amelyet maga után hagy.”

Corbyn párttársa, Zarah Sultana kiemelte Starmer szerepét több, a Munkáspártot nemrég megrázó nagyszabású botrányban, beleértve Peter Mandelson amerikai nagykövetté történő kinevezését, annak ellenére, hogy szoros kapcsolatban állt a szexuális bűncselekményért elítélt Jeffrey Epstein-nel. „Egy olyan férfi, aki a legfelsőbb diplomáciai posztot egy elítélt pedofil ‘legjobb barátjának’ adta, kijelentette, hogy Izraelnek joga van elzárni Gáza víz- és áramellátását, vörös szőnyeget terített ki izraeli háborús bűnösök előtt, és folyamatosan szállította a fegyvereket az izraeli hadseregnek, miközben az népirtást követett el” – írta Sultana Starmerről.

„Végső soron Starmer Nagy-Britannia történetének egyik legnépszerűtlenebb miniszterelnökeként vonul be a történelembe” – visszhangozta a Peace & Justice Project. „Kevesebb mint két év alatt a történelmi földcsuszamlásszerű győzelemtől eljutott egy politikai kihalás szélén álló Munkáspárt-kormányig.”

Az elmúlt két évben Starmer kabinetje számos, a 2024-es kampányban tett ígéretét visszavonta, csökkentette a szociális ellátásokat, folytatta az egészségügyi szolgáltatások privatizációját, és nem hozott határozott intézkedéseket a megélhetési válság kezelésére. Amikor előrelépés történt – például a kétgyermekes családi támogatási plafon eltörlése –, az csak a Munkáspárt-tagok és a nyilvánosság intenzív nyomására következett be.

A gazdaságpolitika terén a baloldali elemzők rámutatnak arra, hogy Starmer folytatta a konzervatív kormányok által korábban alkalmazott megszorításokon alapuló politikát. „Starmer és pénzügyminisztere ugyanazt az elcsépelt megszorítási játszmát játssza, miközben lehetővé teszik és megerősítik a City of London által fenntartott Pénzügyi Átkot, ráadásul a nemzetközi segélyek csökkentésével egy ‘Stratégiai Védelmi Felülvizsgálat’ leple alatt finanszírozzák a katonai kiadások csekély növekedését” – írta Janisz Varufakisz volt görög pénzügyminiszter. „Ugyanaz a régi tanítás: megszorítások a tömegeknek, szocializmus a pénzügyi spekulánsoknak és a fegyverkereskedőknek.”

Ennek következtében a Munkáspártot évtizedek óta támogató szakszervezetek az utóbbi időben rendkívüli elégedetlenségüket fejezték ki, jelezve, hogy esetleg megszakítják a kapcsolatot a párttal, és másokat támogathatnak progresszív alternatívaként a szélsőjobboldali Reformmal és más jobboldali opciókkal szemben.

A jövőre nézve több szakszervezeti vezető hangsúlyozta, hogy az új miniszterelnöknek teljesítenie kell ígéreteit, miszerint olyan szolgáltatásokat, mint a közlekedés és a vízellátás, állami kézbe veszi, valamint szembeszáll a bevándorlásellenes és rasszista retorikával.

„A következő miniszterelnöknek lehetősége van arra, hogy szakítson a felületes szabályozgatásokkal, és teljes átalakulást hozzon az országban, tartósan a munkásosztálybeli emberek felé irányítva a vagyont és a hatalmat” – jelentette ki Andrea Egan, a közszolgálati dolgozókat tömörítő UNISON vezetője. „Az iskoláknak, kórházaknak, önkormányzatoknak és a közlekedésnek – valamint az ott dolgozó közszolgálati hősöknek, akik az ország működését fenntartják – kell a költségvetési prioritásnak lenniük, nem a hadseregnek és a külföldi háborúknak.”

„Akárki is váltja Keir Starmer-t, világossá kell tennie, hogy a jelenlegi helyzeten változtatni kell” – mondta Steve Wright, a Tűzoltó Szakszervezet vezetője. „Az ok, amiért ismét egy újabb miniszterelnök távozik, az, hogy – akárcsak előtte May, Johnson, Truss és Sunak – Starmer sem szakított azzal az beidegződött bölcsességgel, hogy támadni kell a közszolgáltatásokat, nem kezelte a vagyoni egyenlőtlenséget, miközben hagyta, hogy a privatizált közszolgáltatók kifosszák az ország népét. Egy új Munkáspárt-vezetőnek meg kell tanulnia ezt a leckét, és mégpedig gyorsan.”

forrás: Breakthrough News

KDNP vs Tisza tagság

Magyar Péter miniszterelnök a parlamentben nemzeti színházban próbálta felmosni a padlót a KDNP-vel.

Megemlítette, hogy a Pride-on tavaly 400 ezer ember volt, majd megkérdezte, hogy ez „hányszor több, mint a KDNP tagsága, százezerrel”?

Ez így önmagában rendben is van. De! A Tisza Párt tagsága sem több 30 főnél, ami így egyrészt kicsit képmutató. Másrészt egy komoly kérdést vet fel. Miért nem több a tagsága, ha már kétharmados többséget tudtak szerezni a parlamentben nemzeti színházban.

A válasz egyszerű.

A pártok – elvileg – demokratikus alapon működnek. Ez azt jelenti, hogy a párttagok tömegeinek van beleszólásuk a programba, az irányba, az akciókba. Több szinten vezetőket választhatnak. A kongresszusra küldötteket delegálhatnak, frakciókat, munkacsoportokat hozhatnak létre. Egyszóval megtestesítik az alulról jövő demokráciát. Nos, ezért van, hogy az amerikai nagypártoknak és a magyarországi nagypártoknak nincsenek tagjaik. Az USA-ban a demokrata és a republikánus váltópártok regisztrált szavazókkal rendelkeznek, nem párttagokkal. Ezeknek csak kötelességeik vannak, jogaik pedig semmi!

A Tisza pedig nem pártot épített, hanem csak szigeteket. Azaz aktivista hálózatot. Akik gyűjtik az aláírásokat, kitesznek plakátokat stb. Vagyis csak kötelességeik vannak. De pl. nem mondhatják, hogy nem tetszik nekik a pártjuk fasisztoid menekültellenes politikája, vagy hogy nem védik meg az emberi jogaikban súlyosan megsértett LMBTQ közösséget, sem azt, hogy most már rúgják végre ki a fideszes nagykutyákat, ne csak az országos tisztifőorvost legyen merszük eltávolítani – akire még rá sem lehet  sütni, hogy „fideszes”. Egy párttagsággal rendelkező Tisza elég hamar felbolydulna, mikor rájönnének, hogy az őszi parlamenti időszak semmit sem fog foglalkozni olyan kardinális kérdésekkel, mint a minimálbér tisztességes rendezése vagy a nyugdíjak.

A Tiszának nincs szüksége párttagok tagdíjaira. A működéshez szükséges összegeket milliárdosok adják, akik szeretnének majd valamit cserébe. Ez megint pont a nyugati típusú korrupt kamudemokráciák jellegzetessége.

Ezért van az Európai Baloldalnak alaphangon tízszer akkora tagsága, mint a kormánypártnak.

Nem mellesleg a parlament nemzeti színház jelenlegi működését szépen jellemzi a tagsággal egymást felmosó párbeszéd. Szépen rezonál arra, mint amikor a Mi Nácink elnökével mosták fel a padlót, mondván, életében egyetlen napot nem töltött el a tisztességes munka világában, bezzeg a tiszás milliárdosok. Erre Toroczkai csak úgy reagált, hogy bezzeg Magyar Péter csak két éve ellenzéki, előtte milyen szépen fizető munkahelyei voltak a Fideszben. Végülis mindkettőnek igaza van. Ezért nincs egyiknek sem helye a parlamentben nemzeti színházban

Lágy digitális elnyomás: új kihívások és ellenállási stratégiák

Az elnyomás ezen formája láthatatlan algoritmusokon és digitális rendszereken keresztül működik, átalakítva a digitális teret oly módon, hogy meghatározza, mi jut el a közönséghez és mi szorul marginalizálódásra.

A Gázai övezet elleni legutóbbi támadás során több ezer aktivista tapasztalta, hogy posztjaikat törölték vagy fiókjaikat korlátozták, pusztán azért, mert dokumentálták az izraeli megszállás bűntetteit, vagy szolidaritást vállaltak a palesztin néppel. Ez korántsem elszigetelt jelenség. Indiában a kormány vészhelyzeti utasításokat adott ki több tucat fiók blokkolására a földműves-tüntetések során, miközben emberi jogi szervezetek dokumentálták, hogy nagyszámú újságíró és aktivista fiókját függesztették fel pusztán a kormányzati politikák kritizálása miatt. Sokan tehetetlennek és dühösnek érezték magukat, mivel hangjukat szándékosan a perifériára szorították. Ezek az esetek világos illusztrációját adják annak, amit ma „lágy digitális elnyomásnak” nevezhetünk.

Az elnyomás ezen formája nem mindig nyilvánul meg közvetlen blokkolásként vagy nyilvános letartóztatásként. Láthatatlan algoritmusokon és digitális rendszereken keresztül működik, átalakítva a digitális teret oly módon, hogy meghatározza, mi jut el a közönséghez és mi szorul marginalizálódásra. A mesterséges intelligencia gyors terjedésével ezek a mechanizmusok egyre összetettebbé és messzemenőbbé váltak. Ez felvet egy sürgető kérdést: hogyan működik ez a rendszer, és hogyan lehet szembeszállni vele?

Digitális kontroll és önkéntes önmegfigyelés

A nagy digitális vállalatok rendszeresen hatalmas mennyiségű adatot gyűjtenek, mesterséges intelligenciát használva azok elemzésére és a felhasználók viselkedési minták, szellemi irányultságok és politikai hajlamok szerinti osztályozására. Gondosan megtervezett algoritmusokon keresztül a baloldali, progresszív és emberi jogi tartalmak korlátozhatók anélkül, hogy közvetlen törlésre lenne szükség. A felhasználó szemszögéből az alacsony elköteleződés úgy tűnik, mintha a közönség közömbösségéből fakadna, amikor valójában az elérés és láthatóság mértékét szabályzó algoritmikus mechanizmusok eredménye lehet.

Sokan tapasztalták már ezt első kézből: megírnak egy fontos posztot, amely csak korlátozott számú követőhöz jut el. Számos tanulmány vizsgálta a szűrőbuborék jelenségét, amelynek során a felhasználókat fokozatosan elszigetelik olyan információs környezetekben, amelyek megerősítik meglévő nézeteiket, miközben korlátozzák a kritikus vagy alternatív tartalmakhoz való hozzáférésüket. A 2021-es Facebook-szivárogtatások feltárták a tartalomkezeléssel és az algoritmusok közszférára gyakorolt hatásával kapcsolatos belső vitákat. A Brookings Institution dokumentálta, hogy a digitális platformok hogyan járulnak hozzá a politikai polarizáció elmélyítéséhez és az ideológiai dominancia megerősítéséhez.

Idővel sok felhasználó elkezdi gyakorolni azt, amit „önkéntes önmegfigyelésnek” nevezhetünk, önként korlátozva magukat a tiltástól vagy a csökkenő eléréstől való félelemben. Ez a félelem átalakítja a nyilvános diskurzus természetét, és fokozatosan egy ellenőrzöttebb környezetté változtatja a digitális teret, amely a digitális infrastruktúrát uraló erők érdekeit szolgálja.

Digitális frusztráció

A tartalom folyamatos áramlásán keresztül az algoritmusok hozzájárulnak a tehetetlenség érzésének és a változás lehetőségébe vetett remény elvesztésének keltéséhez, azáltal, hogy ismételten hangsúlyozzák a progresszív kísérletek kudarcait, és a fennálló kapitalista rendszert mutatják be az egyetlen életképes lehetőségként. Ugyanakkor az individualizmust és a személyes sikerre vonatkozó megoldásokat népszerűsítik a társadalmi problémák kezelésének elsődleges útjaként, míg a fogyasztói kultúrát és az egyéni teljesítményt a kollektív cselekvés és politikai szerveződés gyakorlati alternatívájaként állítják be. Ennek eredménye az egyének elszigetelődése, a kollektív kötelékek gyengülése és a közös társadalmi gondok személyes felelősséggé alakulása.

Digitális letartóztatás és digitális megsemmisítés

Amikor a rejtett megfigyelés vagy frusztráció nem bizonyul elegendőnek, a rendszer eléri a digitális kizárás explicitabb szintjeit. Az aktivisták és újságírók hirtelen felfüggesztve vagy blokkolva találják fiókjaikat előzetes figyelmeztetés nélkül, és ezeket az intézkedéseket olyan általános kifejezésekkel indokolják, mint „a közösségi normák megsértése”, annak ellenére, hogy a célzott tartalom sok esetben emberi jogi jogsértések vagy háborús bűnök dokumentálása.

Más esetekben a helyzet elérheti azt, amit csak „digitális megsemmisítésként” lehet leírni: egyének vagy egész intézmények digitális jelenlétének teljes kitörlését. A palesztin tartalmak célba vétele az egyik legvitatottabb példa, emberi jogi szervezetek és kutatók számos esetet dokumentáltak a jogsértések lefedéséhez kapcsolódó poszttörlésekről és fiókkorlátozásokról, valamint a tartalmi szabályok alkalmazásának feltűnő következetlenségéről a különböző felek között.

Mit lehet tenni? Alternatívák a baloldali és progresszív erők számára

Ha a lágy digitális elnyomás korlátozni kívánja az ellenállás, a szerveződés és a szabad véleménynyilvánítás lehetőségét, akkor a szembeszállás azzal kezdődik, hogy újragondoljuk magát a technológiát mint társadalmi és politikai küzdelem színterét.

Ehhez nagyobb átláthatóságot és demokratikus felügyeletet kell követelni a nagy digitális vállalatok felett, valamint olyan törvényeket kell alkotni, amelyek védik a magánéletet, bűncselekménnyé nyilvánítják a politikai megfigyelést, és kötelezővé teszik az algoritmikus döntéshozatali mechanizmusok nyilvánosságra hozatalát.

A válasz nem korlátozódhat csupán jogszabályokra. Szükség van továbbá digitális baloldali internacionálék és határokon átnyúló szolidaritási hálózatok kiépítésére, amelyek feltárják a digitális jogsértéseket és védik a jogokat és szabadságjogokat az online térben. A felhasználók és a civil társadalmi intézmények nyomást gyakorolhatnak azokra a vállalatokra is, amelyek aktivisták, újságírók és disszidensek ellen használt megfigyelési technológiák fejlesztésében vagy értékesítésében vesznek részt.

Ugyanilyen fontos a szabad és nyílt forráskódú szoftverek támogatása, valamint alternatív platformok fejlesztése, amelyek átláthatóbbak és közösségi felügyelet alatt állnak, hogy a technológiát a jogok védelmére, a jogsértések feltárására és a demokratikus részvétel megerősítésére használják.

A baloldali és progresszív szervezeteknek saját digitális eszközeiket is fejleszteniük kell, a titkosítástól és adatvédelmi technológiáktól kezdve az olyan tudatosító kampányokig, amelyek feltárják az algoritmusok belső működését és azok politikai és társadalmi hatását.

Technológia az uralom és a felszabadítás között

Ha a palesztin tartalomkorlátozások ismétlődő tapasztalatai, valamint más, a baloldali, progresszív és emberi jogi hangokat célba vevő esetek a világ különböző részein feltárják a probléma egy fontos dimenzióját, egyben megerősítik azt is, hogy léteznek alternatívák.

A kérdés nem a mesterséges intelligencia vagy a digitális technológia elutasításáról szól. A kérdés az, hogy kié ez a technológia, hogyan irányítják, és kinek az érdekében működik. A mesterséges intelligencia olyan eszközzé alakítása, amely a társadalmat szolgálja, és amelynek használata demokratikus felügyelet alatt áll, új távlatokat nyithat a részvétel, a szerveződés és a szolidaritás számára.

Az internet nem csupán egy globális piac a reklámok és adatok számára. Ez egy társadalmi, politikai és kulturális tér, amely hozzájárulhat a kollektív cselekvés és a társadalmi igazságosságért folytatott küzdelem új formáinak kiépítéséhez.

Ezért a technológiáért folytatott harc továbbra is része az uralom és a kizsákmányolás, valamint a demokrácia, az egyenlőség, a szabadság és a szocialista alternatíva elleni tágabb küzdelemnek. Az emberi lény visszahelyezése a digitális döntéshozatal középpontjába továbbra is alapvető feltétele egy olyan jövő felépítésének, amelyben a technológia a társadalmat szolgálja, nem pedig a tőke felhalmozását.

Írta: Rezgar Akrawi baloldali író és kutató, aki a technológiára, a mesterséges intelligenciára, a digitális forradalomra és a kortárs baloldali gondolkodás és gyakorlat ezen átalakulásokra adott válaszként való fejlődésére összpontosít. Rendszerfejlesztési és e-kormányzati szakértőként dolgozik, és az „Elektronikus Baloldal” koncepciójának teoretikusa.

Ezt a cikket a Globetrotter készítette.

Miért kamuzza a Tisza „maffiaszervezetnek” a fasisztoid államstruktúrát?

Magyar Péter nagyon szépen jellemezte az olaszországi maffia 90-es évekbeli epizódjait és annak felszámolását. Ezt pedig megpróbálta ráhúzni a Fidesz „maffiarendszerére” a mindent átszövő polipot illusztrálva (bár talán nem pont így mondta ezt ki).

A próbálkozás dicséretes: logikus, érthető, lényegretörő beszéd volt. Csak éppen alapvetően hibás. A NER mindent (médiát, egyetemeket, önkormányzatokat, hivatalokat, bíróságokat, KKV-kat, kórházi vezetéseket, gazdasági köröket, szakszervezeteket (!), kamarákat) átszövő polipja ugyanis egy klasszikus fasisztoid hatalmi struktúra! Egy kiépülő diktatúra. Koránt sem egy olaszországi maffiaszervezet, amellyel ugyan van némi közös metszete, de a lényege teljesen más.

1. Az olaszországi maffiaállam sosem volt kormányon. Kvázi ellenzékben volt. Voltak támogatói politikai szinteken (megkentek és/vagy megfélemlítettek), volt befolyása politikai döntésekre. De sosem volt olyan politikai hatalma, mint a mindenkori olasz kormánynak. A hatalma a töredéke volt a NER prominensei által gyakorolt hatalomnak.

2. Sokkal inkább lokális jellege volt. A maffiának nem volt országos szintje. Több családból állt, amelyek felosztottak egymást közt területeket. Még akkor is lokális jellege volt, ha tevékenységük kiterjedhetett bármely olasz nagyvárosra, mert ez kivétel volt, nem a szabály. Palermoban és Rómában félni kellett, de ez már nem volt igaz az olasz kisváros légkörére. A NER ezzel szemben a legutolsó magyarországi zsákfaluba is eljutott.

3. A olaszországi maffia polipjának karjai nem értek el olyan helyekre, mint pl. az egyetemek, iskolák, óvodák. Nem terelték ki a gyermekeket, hogy a Donra emlékezzenek. Nem szőtte be a kultúrát! Nem írtak költők a maffiát éltető énekeket. És nem csak azért, mert erre korlátozottan lett volna képes; egyszerűen más volt a célja. Amikor azt mondjuk, hogy a maffia „mindent” átszőtt, az egy költői túlzás, a magyarországi fasisztoid hatalmi struktúránál pedig szó szerint kell érteni.

4, A maffiának vannak szabályai. Bizonyos emberek sértetlensége, a család tisztelete, vagy hogy rendőrökre / az állam képviselőire nem lőnek. A bukását is az okozta, hogy ez utóbbit megszegte. A NER korlátlan erkölcstelenséggel működött.

Természetes, hogy a Tisza Párt prominensei most inkább maffiaállamnak akarják bemutatni a fasisztoid hatalmi rendszert. Egyrészt, mert ők is tagjai voltak és 10 éven keresztül építették azt. Másrészt, mert most folytatnák a megkezdett utat – ezzel gyönyörűen rezonál a szélsőjobboldali menekültellenes politika, valamint az a rengeteg ocsmányul átlátszó demagógia, amit folytatnak (utóbbi is a szélsőjobboldal sajátja).

Ha Magyar Péter kimondaná, hogy ez egy fasisztoid rendszer volt, és nem csak arra fókuszálna, ami a NER minimális közös metszete egy maffiaszervezettel, akkor nem folytathatná ugyanezen rendszer építését. A nagy rendszerváltás láthatóan elmaradt. Sikerült 10 egész forinttal csökkenteni a benzin árát, átnevezni egy laktanyát és felkészülnek a vármegyék. A köztársasági elnök, a legfőbb ügyész, az alkotmánybíróság elnöke a helyén van! Az országos tisztifőorvost sikerült eddig leváltani, akinek ráadásul semmi köze nem volt a Fideszhez! A nyugdíjakhoz, a bérekhez, a munka törvénykönyvéhez hozzá sem nyúltak. A fasisztoid alkotmányhoz sem, csak leszedették a falról a „nemzeti hitvallást”. „Jajj, de még csak 72 nap telt el a választások óta!” – mondják az új kormányt mosdatók. Őket emlékeztetnénk, hogy a Tanácsköztársaság ennyi idő alatt már bevezette a nyolc órás munkaidőt, tüdőszanatóriumot alapított, általánosan emelte a béreket, államosított számos tőkés érdekeltséget és elkezdte megoldani a lakhatási válságot!

Magyar Péter kiállt és megígérte a „vagyonvisszaszerzési hivatalt”. Ezzel szemben Fidel Castro kiállt, és felsorolt 26 kizsákmányoló amerikai vállalatot, amelyet államosítottak Kubában. Múltidőben. Köztük olyan óriásokat, mint a Texaco és a United Fruit Company. A kubai forradalom ténylegesen rendszerváltás volt. És nem mellesleg az egyik legbrutálisabb maffiahálózatot számolták fel. Fél év kellett hozzá, letartóztatásokkal, kaszinók és szállodák átvételével, hogy a kubai maffia összeomoljon, 1960-ra nyomuk sem maradt a szocialista szigeten.

Lehet így is csinálni és lehet ígérgetni és látszatintézkedéseket hozni, mint a Tisza. A Tisza azért nem mondja ki, hogy ez egy fasisztoid hatalmi struktúra volt, mert nem akarja a fasisztoid hatalmi struktúrát megsemmisíteni és valami jobbat, humánusabba, demokratikusabbat kiépíteni. Azért hazudják, hogy maffiaállam, mert csak az embereket szeretnék kicserélni, de ugyanazokba a székekbe behelyezni.

A Migrációs és Menekültügyi Paktum: a szégyen végrehajtása

2026. június 12-én a közömbösség és az embertelenség törvényerőre emelkedett az Európai Unió egész területén.

Az EU migrációs és menekültügyi paktuma hamisan azt ígéri, hogy történelmi változást hoz az uniós bevándorlási politikákban. A valóságban a Paktum a jelenlegi, kudarcot vallott politikákat és gyakorlatokat erősíti, mivel az elrettentésre, a harmadik országokból menekülők feltartóztatására, a külső határok megerősítésére, a fogva tartásra és az eljárások felgyorsítására összpontosít – mindezt az egyéni menekülthöz való jog rovására. A Baloldal frakció volt az a politikai csoport, amely a legerőteljesebben ellenezte ezt a szégyenletes paktumot, amely gyakorlatilag véget vetett a menedékkérés jogának európai földön.

Damien Carême, a Baloldal frakció képviselője (Engedetlen Franciaország): „A Migrációs és Menekültügyi Paktum a legsúlyosabb visszalépés az emberi jogok terén, amelyet valaha európai jogszabályba foglaltak. Európa falakat, szögesdrótokat és megállapodásokat finanszíroz tekintélyelvű rezsimékkel, hogy a menedékkérőket már azelőtt megállítsák, mielőtt elérnék a földünket. Fizetünk Tunéziának. Fizetünk Egyiptomnak. Holnap deportálási központok lehetnek Ruandában, Ugandában és máshol. Kiszervezzük az emberi jogi jogsértéseket. Ez nem az a bizonyos egyensúly a szigorúság és az emberiesség között, amelyet Ursula von der Leyen olyannyira dicsér. Ez a szélsőjobboldal ideológiai győzelme, amelyet a konzervatívok, a jobbközép pártok és a szociáldemokraták többsége legitimált és megszavazott, akik a félelmet választották iránytűjüknek.”

Az európai intézmények úgy döntöttek, hogy nem állnak meg itt. A nácizmus örökösei által vezetve, a konzervatívok és liberálisok követésével, most előremozdítják a Deportálási Rendeletet, amelyről a jövő héten a plenáris ülésen fogunk szavazni.

A Baloldal frakció elutasítja ezt a fajta Európát. Elutasítjuk, hogy az emberi méltóságot és a szolidaritást feláldozzák a választási számítások oltárán. Ezért továbbra is küzdeni fogunk, felszólalunk és ellenállunk.

EP Baloldal frakció

ICE-stílusú rajtaütések Európában

A nácizmus örökösei által diktált deportálási rendeletet jóváhagyta az Európai Néppárt és a szélsőjobboldal szentélytelen koalíciója, a liberálisok bűnrészességével.

„Megkezdődött a deportálások korszaka” – mondta egy fasiszta tisztviselő, mielőtt családokat és gyerekeket vittek volna fogolytáborokba. Ez ismerősen hangzik, de valójában nem 1939-ről van szó, hanem 2026-ról – egy ECR-es képviselő szerint –, és ezt még csak nem is titkolják. Pontosan így fogja megjegyezni a történelem azokat, akik a gyűlölet és az ősi rasszizmus által vezérelve lerombolták az Európai Unió alapvető jogait.

A deportálási rendelet, vagyis a kiutasítási törvény nemcsak minden olyan értéket aláz meg, amelyeket az EU védeni állít, hanem az emberi méltóságot is sérti. Ez a rendelet lehetővé teszi, hogy gyermekeket és családokat az EU-n kívüli táborokban tartsanak fogva, olyan országokban, ahol soha nem is jártak, és akár munkahelyi rajtaütésekhez is vezethet, hasonlóan az Egyesült Államokban nemrégiben látottakhoz.

Estrella Galan, a Baloldal frakció képviselője (Sumar, Spanyolország): „Mind a Parlament, mind az Európai Bizottság normalizálta az emberi jogokat nem tiszteletben tartó kormányokkal kötött megállapodásokat. Kiszervezték a felelősséget és a határokat. Ez a rendelet lehetővé teszi, hogy harmadik országokban, az Unió területén kívül olyan központokat hozzanak létre, amelyek nem tartják tiszteletben az emberi jogokat – európai Guantánamókat, ahová az embereket minden tényleges bírói felügyeleten kívül lehet kitoloncolni. És odáig mennek, hogy leülnek tárgyalni a tálibokkal is, hogy ők is részévé váljanak ennek a rendszernek, amelyet itt építettek fel, a tálibokkal, akik terroristák. Hová lettek az értékeink? Az Európai Néppártot ideológiailag eltérítette a szélsőjobboldal, és ennek a rendeletnek ez az eredménye: egy európai ICE, amelyet arra terveztek, hogy Trump stílusában azonosítsa, fogva tartsa és kiutasítsa az embereket.”

A Baloldal mindig is ellenáll ezeknek a rasszista és idegengyűlölő politikáknak, és felszólítja a civil társadalmat, hogy csatlakozzon az ellenálláshoz.

EP Baloldal frakció

A milliárdosok összevonják a médiájukat, most mi is ezt tesszük.

Mivel a milliárdosok az általunk fogyasztott média több mint 90%-át ellenőrzik, a BreakThrough News és a People’s Dispatch ezt a helyzetet kívánja megkérdőjelezni, és összefogva egyetlen, egységes szöveges és videós médiumot hoznak létre.

A milliárdosok megpróbálják ellenőrizni az általunk fogyasztott híreket és tartalmakat. Larry Ellison Oracle-je felvásárolta a TikTok-ot. Elon Musk az X-et a propaganda hangszórójává változtatta, amely szándékosan elhallgattatja a progresszív hangokat. Jeff Bezos, az Amazon alapítója és milliárdos megvásárolta a Washington Post-ot. A Paramount és a Warner Bros. birodalmuk egyesítésére törekszik. A Trump-kormányzat pedig, amely soha nem volt finomkodó, nyíltan népszerűsíti a szélsőjobboldali médiumok új konstellációját, amelyek célja, hogy elnyomjanak mindent, ami kihívást jelent a hatalom számára. A minta egyértelmű: az információs környezetet összevonják, megvásárolják és fegyverként használják – a dolgozó embereknek pedig el kell fogadniuk az eredményt hírként.

Ez az a média-környezet, amelyben a BreakThrough News és a People’s Dispatch megtette a merész lépést, hogy egyesüljenek egyetlen, egységes szöveges és videós médiummá. A BT egymilliós közösségi média– és YouTube-követőtáborához most hozzávetőlegesen ugyanekkora méretű közönség csatlakozik a People’s Dispatch íróinak és tudósítóinak köszönhetően, akik öt kontinensen dolgoznak, hogy eredeti helyszíni riportokat hozzanak Ciszjordániától Indiáig, Kenyától Ecuadorig.

Az elmúlt hónapok megmutatták, miért van halaszthatatlan szükség a mi médiánkra. Helyszínen voltunk Venezuelában, Iránban és Libanonban a törvénytelen bombázások alatt és után. Tudósítottunk a minneapolisi felkelésről az általános sztrájk belsejéből, és mi számoltunk be elsőként Alex Pretti bevándorlójogi aktivista meggyilkolásáról. Együtt voltunk azokkal a közösségekkel, amelyek a kertjükben felépülni készülő adatközpontok ellen küzdenek. Elkísértük a sztrájkoló San Francisco-i tanárokat, akik a nagy technológiai cégek városuk feletti uralma ellen tiltakoznak. Minden héten interjúkat készítünk az utcákon Kubában az új háborús fenyegetésekről. Jelen vagyunk az afrikai kontinens szerte, közvetlenül beszélgetve azokkal az aktivistákkal és mozgalmakkal, amelyek a külföldi katonai bázisok felszámolását követelik. Mindegyik helyszínen ugyanazt a döntést hoztuk: megtaláljuk az ellenálló embereket, és az ő saját szavaikkal meséljük el a történetüket.

A BreakThrough News és a People’s Dispatch ugyanazon meggyőződésre épült: hogy a világ többségének nincs hangja azokban a médiákban, amelyek a valóságukat formálják. A legtöbb emberhez eljutó médiumok a legkevesebbek tulajdonában vannak. Azok az emberek, akik részt vesznek egy háborúellenes tüntetésen, csatlakoznak egy szakszervezethez, megszervezik a szomszédaikat, vagy ellenállnak egy kilakoltatásnak, nem látják önmagukat a hírekben. Ha mégis megjelennek, csak háttérként szolgálnak – statisztikák, káosz, sérelmek –, nem pedig saját történelmük alanyai.

Mindkét szervezetünket azzal a céllal hozták létre, hogy elutasítsák ezt a berendezkedést, és valami mást építsenek: olyan újságírást, amely a dolgozó embereket főszereplőként kezeli, nem pedig problémaként. Hiszünk abban, hogy az olvasók és nézők nem csupán fogyasztani, hanem megérteni is akarják a világot. Ehhez oda kell menni, ahol a küzdelem zajlik – nem oda, ahol a hatalmasok sajtótájékoztatókat tartanak.

Az egyesülés indokai nem bonyolultak. A vállalati kézben lévő média a közösségi média korszakában újra megerősítette ellenőrzését. A milliárdos osztály korlátlan erőforrásokat önt hagyományos és új médiaprojektekbe, amelyek nem termelnek nyereséget. A legjobban finanszírozott politikai erők influenszereket fizetnek azért, hogy „függetlennek” tűnjenek. Tudják, hogy a szélsőséges egyenlőtlenség korában az irányításuk a narratíva és az eszmék világa felett még fontosabbá válik.

Ennek következtében az igazán független média ritka, mint a fehér holló. És soha nem volt nagyobb szükség a pontos információkra, a mozgalmakról szóló tudósításokra, az olyan újságírásra, amely elmondja az igazságot arról, hogy ki a felelős az egyszerű embereket sújtó válságokért.

Nincsenek illúzióink arról, hogy ez mennyi munkát igényel. De nem kételkedünk abban, hogy melyik oldalon állunk. A világ mozgásban van. Szándékunkban áll tudósítani róla, és reméljük, hogy Ön is csatlakozik hozzánk.

forrás: Breakthrough News

Átalakul a People’s Dispatch

A baloldal egyik legkedveltebb híroldala, a People’s Dispatch csapata csatlakozott a Breakthrough News.hoz.

A MI IDŐNK rengeteg cikket vett át és adott közre magyar nyelven az oldaltól.

A People’s Dispatch az egyik legszínvonalasabb baloldali hírportál volt.

A felület ugyan még elérhető, de május vége óta nem frissült, csak egy link mutat a Breakthrough News-ra.

A fúzió remélhetőleg a megszokottnál is színvonalasabban és hatékonyabban fogja tájékoztatni a munkásosztályt az őt érintő, valóban fontos hírekről.

A MI IDŐNK továbbra is átveszi a híreiket magyar fordításban.

Az oldal linkje IDE KATTINTVA.

Egy tiszás képviselő virtuális felszólalása a vitnyédi menekülttábor ügyében

Felesleges perelni, az alábbi írás egy politikai szatíra, ami NEM hangzott el… legalábbis ebben a formában nem. Csak a lényege…

Tisztelt képviselőtársaim! Tisztelt ház!

Botrány, amire rájöttünk! Ismétlem: BOTRÁNY, ami kibukott, és amire nem tudok interpellációmban nem reflektálni. Médiaértesülések szerint a Fidesz menekülttábort akart létesíteni az EU értékei és az egyetemes erkölcs alapján. Ez már jóval több, mint arcpirító képmutatás, miközben minket vádolnak a migráncsok beengedésével, miközben nyilvánvaló, hogy eszünkben sincs, ismétlem: határozottan ESZÜNKBEN SINCS támogatni azon legelesettebb embereket, akik… amik a mi kapitalizmusunk által szült konfliktusok és globális klímakatasztrófa által sújtott területekről menekültek, és akiket taktikai okokból „gazdasági bevándorlóknak” bélyegzünk. De hát, nem meghalni, gazdaságilag előnyös az egyén számára is, tehát olyan nagyot nem is hazudtunk.

Most azonban… MOST AZONBAN, kiderült az osztrák határ melletti menekülttábor építésének nyilvánosságra kerülésével, hogy a Fidesz nem, ismétlem: NEM is olyan fasiszta, mint amennyire mutatta magát, továbbmegyek: nem annyira fasiszta, mint mi.

Jobb, ha minden választópolgár tisztában van vele, kik azok a magyarországi erők, akik valóban fasiszták és akik valóban kétharmados felhatalmazást kaptak az áprilisi választáson, hogy ezt a fasiszta gyűlöletpolitikát érvényre vigyék.

A Fidesz most lebukott. Ismétlem: LEBUKOTT, hogy a nem-megosztó, nem-gyűlölködő, mi több ember- és MUNKÁSBARÁT (!!!) politika híve. Hova jut ez az ország, ha éhező gyermeknek szállást és ételt adunk? Ezt a közösségelvű humanizmust már jól ismerjük a történelemből, úgy hívják, hogy Kádár-rendszer és nem kérünk, ismétlem: NEM KÉRÜNK többet belőle.

„Na, és?” – intézte el Nigel Farage a jelöltje nőgyűlölő kommentjét

Nigel Farage, az újfasiszta Reform UK vezetője annyival intézte el a Makerfield-i időközi választáson indult jelöltje nőgyűlölő megjegyzéseit, hogy „na és?”

A Reform vezetője – aki a kriptomilliárdos Nigel Harborne-től kapott, be nem jelentett 5 millió fontos ajándék kiderülése óta többnyire kerüli a médiát – azt mondta, Robert Kenyon megjegyzései „olyasfélék, amiket az ország minden kocsmájában hallani minden este”.

A helyi vízvezeték-szerelő, Mr. Kenyon a közvélemény-kutatások szerint a második helyen áll Andy Burnham nagy-manchesteri polgármester mögött a június 18-án szavazó választókerületben.

2021-ben Mr. Kenyon támogatott egy szexuális tartalmú közösségi médiás bejegyzést Carol Vorderman tévéműsorvezetőről.

Egy másik posztban azzal hencegett, hogy „szexista, bocs, de az vagyok”, ami láthatóan igaz volt, mivel azt is állította, hogy a nők sem autót vezetni, sem focimeccsen bíráskodni nem tudnak.

És olyan megjegyzésekben, amelyek sok női választót megbántottak, kijelentette, hogy a nők „hiúsági célból” mennek abortuszra.

Ebből semmi sem zavarta Mr. Farage-ot, aki a választókerületben azt mondta, a megjegyzések „csak néhány fiús dolog”.

Azt mondta: „Durván ki lettek ragadva a szövegkörnyezetükből, de ezek olyan megjegyzések, amelyekre nem feltétlenül bukkan az ember, ha egy Oxfordban végzett, karrierpolitikus, aki egy jó körzetben él Londonban, de mondok magának valamit: ezek olyan megjegyzések, amiket az ország minden kocsmájában hallani minden este” – közölte Farage, aki ugyan nem Oxforban végzett, hanem a fizetős Dulwich College magániskolában, amelynek egykori oktatói és tanulói is később közzétették, milyen antiszemita, rasszista és újfasiszta megjegyzéseket tett. Többek között egy zsidó tanulóval tudatta, hogy „Hitlernek igaza volt”, és „el kell gázosítani őket„, egy színesbőrű diáknak pedig azt mondta, „arra van az út Afrikába.”

„Nem kell bocsánatot kérnünk amiatt, hogy Rob egy átlagos fickó, aki szép karriert épített magának, volt bátorsága vállalkozást alapítani, szolgált tartalékos katonaként, hazafi, szereti a rögbit, szereti a sört, és mondott néhány fiús dolgot a közösségi médiában 10 évvel ezelőtt.”

forrás: Morning Star

Javier Milei legfőbb segítője elismerte, hogy 500 000 dollárt rejtett el az argentin adóhatóság elől

Argentína kabinetfőnöke, Manuel Adorni elismerte, hogy mintegy 500 000 dollár megtakarítást rejtett el az adóhatóság elől, miközben Javier Milei elnök tisztviselői egy olyan korrupciós botránnyal küzdenek, amely megbénította a jobboldali kormányt.

Adorni, akinek nemrégiben történt ingatlanvásárlásai és luxusutazásai miatt már márciusban szövetségi nyomozást indítottak, szerda este a helyi LN+ csatornán elmondta: ő és felesége megtakarításaikat a magánszektorban, így például kriptovaluta-befektetésekből származó, legális jövedelmükből szerezték.

„Egész életünkben spóroltunk, és a könyvelésen kívül tettük, mint azon argentinok többsége, akik szerencsések ahhoz, hogy félre tudjanak tenni” – mondta, hozzátéve, hogy „hibát” követett el azzal, hogy továbbra is bejelentetlenül hagyta a pénzt, amikor 2023-ban belépett a kormányba.

A kabinetfőnök – aki egyben Milei szóvivője is – elleni nyomozás négy hónapja uralja Argentínában a címlapokat. Az elnök kiállt Adorni mellett, annak ellenére is, hogy a botrány súlyosan korlátozta a kormányzati agenda kommunikálására és a politikai szövetségesekkel való tárgyalásra való képességét.

Adorni magyarázata kísérlet arra, hogy túllépjen a botrányon Argentína nagy várakozással övezett világbajnoki visszatérése előtt – mondta Ignacio Labaqui, a Medley Global Advisors vezető elemzője.

„Az időzítés nem véletlen” – mondta. „De a kár már megtörtént, négy hónapot veszítettek az agenda feletti kontrollból, amikor Milei-nek már rég ki kellett volna rúgnia őt.”

Bár az adócsalás széles körben elterjedt Argentínában, ahol az ingadozó politika miatt az emberek mintegy 270 milliárd dollár be nem jelentett megtakarítást rejtegetnek, elemzők szerint Adorni magyarázata nem valószínű, hogy véget vet a közelmúltbeli kiadásaival kapcsolatos kérdéseknek. A jogtalan gazdagodás vádjával folyó szövetségi nyomozás folyamatban van.

Adorni problémái feszültséget okoztak Milei La Libertad Avanza koalícióján belül.

Patricia Bullrich, a népszerű politikus, aki elhagyta Argentína fő centrista jobboldali pártját, hogy csatlakozzon az LLA-hoz, a helyi médiának azt mondta: „Ez több mint hiba, ez etikai mulasztás.”

„Most a bíróságokra tartozik a döntés” – tette hozzá Bullrich, aki Milei szenátusi blokkját vezeti.

Milei az elmúlt hónapokban számos botránnyal szembesült, amelyek aláásták választási ígéretét, miszerint felszámolja a korrupciót az argentin politikában – ideértve saját szerepvállalását egy lehetséges kriptovaluta-csalásban, valamint egy nyomozást az ország fogyatékossági ügynökségénél állítólagos korrupció ügyében. Minden visszaélést tagadott.

Több közvélemény-kutatás szerint az elnök népszerűségi mutatója a 2026-os év első négy hónapjában a közép-40-es szintről a közép-30-as szintre zuhant, bár májusban kissé visszapattant.

Az elemzők szerint azonban a botrányok kevésbé lesznek fontosak Milei 2027-es újraválasztási esélyei szempontjából, mint a gazdaságpolitikája.

Argentína súlyos inflációja Milei alatt drámaian lelassult, a havi ráta májusban 2,1 százalékos, nyolchónapos mélypontot ért el a csütörtökön közzétett adatok szerint. Az IMF idén 3,5 százalékos gazdasági növekedésre számít.

Milei megszorító és deregulációs politikája megnyerte a befektetőket. Argentína dollárban denominált szuverén adósságának hozama – amely az árakkal fordított arányban mozog – csütörtökön 2018 óta a legalacsonyabb pontjára esett, miután az S&P felminősítette az ország hitelbesorolását, követve a Fitch májusi hasonló döntését.

Számos nagy iparág aktivitása azonban továbbra is depressziós, a reálbérek pedig stagnálnak.

„Ha többen kezdik érezni Milei makrogazdasági stabilizációjának előnyeit, akkor a korrupciós ügyek egészen kicsivé válnak” – mondta Eugenia Mitchelstein, a Buenos Aires-i San Andrés Egyetem politológiaprofesszora. „Ha ez nem történik meg, akkor az állítások tovább növelik az emberek dühét.”

forrás: Financial Times