Nagy-Britannia

Nem kell kultúrrasszista „ellenzék”

Az utóbbi napokban a mainstream „ellenzék” ismét megmutatta foga fehérjét.

Először is a gödi akkumulátorgyár került képbe. Amit úgy hívtak, hogy…. gödi akkumulátorgyár. Történt ez azért, mert a gyár dél-koreai kezekben van.

Egyszer sem hangzott el, hogy a „dél-koreai akkumulátorgyár”. Most hirtelen csak „gödi” lett. Ha viszont ez az akkumulátorgyár kínai kézben lett volna, akkor mást sem hallanánk, csak azt, hogy „kínai”, „kínai”, „kínai”, „kínai”, „kínai”, …. meg egyesek elmennének addig is, hogy „sárga”, meg persze „komcsi”.

Aztán a miniszterelnöki pozíció közvélemény-kutatások szerinti leendő várományosa bejelenti, hogy szexuális kapcsolatot létesített azzal a nővel, aki zsarolja. Ezt „orosz” titkosszolgálati típusú zsarolási módszernek írja le. A russzofóbia persze kötelező, ha valaki nyugatról vár politikai és még ki tudja, milyen támogatásokat. Csak éppen nem elegáns és nem demokratához való.

A szexuális zsarolás ugyanis nem orosz titkosszolgálati módszer. Ez egy úgy nevezett titkosszolgálati módszer.

A CIA az Operation Midnight Climax fedőnevű művelete során, amely az illegális (!!) MKUltra Projekt része volt, amely során tudatkontrollt és kihallgatási technikákat fejlesztettek az 1950-es években, bizony előfordult, hogy női ügynökök férfiakat csábítottak el, lakásokba vitték őket, ahol aktus közben a CIA ügynökei egyirányú tükör mögül tanulmányozták az eseményeket. A reakciókat és a befolyásolhatóságot tesztelték. Ehhez hozzáadagoltak még némi kábítószert is, azaz LSD-t. Az ügynek halálos áldozata is volt, nevezetesen Frank Olson, a projektben részt vevő CIA ügynök, aki 1953-ban rejtélyes körülmények között kiugrott egy hotel 13. emeletének ablakán – ilyesmire szokta a kamuellenzék azt mondani, hogy „orosz mintára”. A család perelni akart, de a CIA inkább kifizetett 750 ezer dollárt, ami ma milliós nagyságrendű tételnek felel meg.

Az 1960-as években egy Marita Lorenz nevű hölgyet használt fel a CIA, hogy kerüljön közeli kapcsolatba Fidel Castro kubai forradalmi vezetővel és mérgezze meg. De nem csak a Comandantét célozták, számos kubai tisztviselőt próbáltak prostituáltakkal behálózni.

A CIA Latin-Amerikában hasonló módszerekkel hálózta be az Allende-vezetés katonatisztjeit a puccs előtt, Nicaraguában pedig a jobboldali kontrák illegális és botrányt kiváltó támogatása során (Irán-Konra affér) szintén személyes kompromittálhatósággal próbáltak befolyást szerezni. Hasonlóan zsaroltak mexikói politikusokat az 1960-as évektől a 80-as évekig (legalább). Történt ez a sok mocskos dolog úgy, hogy nem is volt annyira szükség rájuk, hiszen a latin-amerikai CIA műveletekben sokkal hatékonyabbak voltak a közvetlen puccsok, a gazdasági destabilizáció és a fasisztoid félkatonai egységek finanszírozása.

1963-ban Christine Keeler brit MI6 ügynök egyaránt csábította John Profumo brit hadügyminisztert, valamint Jevgenyij Ivanov szovjet diplomatát is.

Ma már kevesen emlékeznek rá, de az 1980-as években Izrael titokban atomprogramot folytatott – ez olyan dolog, amiért bármelyik muszlim országot rögtön megbombázzák. Az ország egyik atomtechnikusának, Mordechai Vanunu-nak azonban volt lelkiismerete. Baloldali volt, miután abbahagyta a munkáját, az Izraeli Kommunista Párt tagja lett. Aztán 1986 szeptemberében a világ elé tárta, hogy Izrael immár atomhatalommá vált. A kormány hét hétig hazudta, hogy semm ilyesmi nincsen. Közben Vanunut egy Cheryl Ben Tov nevű Moszad-ügynök elcsábította, Rómába csalta, ahonnan elrabolták és Izraelbe vitték.

De ugyanilyen módszereket alkalmazott még a DGSE francia titkosszoltálat közel-keleti célpontok ellen, amit Vincent Nouzille oknyomozó újságíró dokumentált; vagy a nyugat-német Bundesnachrichtendienst.

És persze a másik oldal sem volt tétlen. A Stasi, a kínai és szovjet titkosszolgálat is használta ezeket a módszereket. Mindazonáltal kijelenteni, hogy ami Magyar Péterrel történt, az „orosz” titkosszolgálati módszer, az sokkal súlyosabb kultúrrasszizmus, mint maga az aktus.

A Fidesz-kormány ugyanis rasszista és fasiszta. Ez ellen Wass Albert idézetekkel és hasonszőrű kultúrrasszizmussal operálni olyan, mint lángszóróval tüzet oltani. Különösképp, hogy rendkívül káros tendencia kamuellenzéki körökben a Fidesz és a Putyin-féle oligarcha-kapitalizmus összemosása, miközben sosem volt olyan jó dolga az amerikai tőkének Magyarországon, mint jelenleg – amire csak ráhúz, hogy a hasonszőrűen fasiszta Trump lett az elnök.

A valódi ellenzékiség ma elsősorban antikapitalista, antifasiszta és antirasszista, amiben nem fér bele a sem a sinofobia, sem a russzofóbia, akármit is gondolunk ezen országok poliitkájáról.

Így hagyta a brit kormány megfulladni a menekülteket a Csatornában

Legalább 27 menekült halt meg 2021. november 24-én, a La Manche-csatorna eddigi legsúlyosabb tömeges fulladásos halálos áldozatával járó balesetében. Egy a héten lezárt nyomozás arra a következtetésre jutott, hogy a halálesetek „elkerülhetők” voltak – és az azt okozó hiányosságok „szerkezeti jellegűek”.

A Cranston-nyomozás megállapításai azt mutatják, hogy a brit állam kezei véresek.

Legalább 33 ember szállt hajóra Franciaországból 2021. november 23-án este. Csak ketten élték túl.

A jelentés részletesen feltárja az éjszaka és a reggel eseményeit. Akik a hajón voltak, több ezer fontot fizettek az embercsempészeknek a szállásért, akik biztosították nekik a biztonságos átjutást. Egy jobb életet, családegyesítést kerestek és menekültek a politikai erőszak elől.

Egy ponton víz kezdett bejutni a hajóba. Az emberek próbálták kimeríteni a beáramló vizet, de nem sikerült. Telefonhívásokkal kértek segítséget, többek között a brit parti őrségtől.

A parti őrséget november 24-én, kicsivel éjfél után értesítették arról, hogy a fedélzeten lévők segítségre szorulnak.

Egy 16 éves fiú 20 percig beszélt a parti őrséggel, azt mondta, hogy „a vízben vannak” és sírva könyörgött a segítségért. Koordinátákat küldtek a parti őrségnek.

Még kétségbeesettebb hívások és üzenetek érkeztek a hajóról – amelyek közül néhányat a hatóság teljesen figyelmen kívül hagyott. Egy ponton a gumicsónak felborult.

A parti őrség „mayday” vészjelzést adott ki. Egy közeli francia haditengerészeti hajó, a Flamant, amelyet akkor a francia partőrség használt, nem válaszolt. 15 percnyire volt a koordinátáktól.

A hajó ellen Franciaországban büntetőeljárás indult – a nyomozás arra jutott, hogy ha válaszolt volna, minden haláleset elkerülhető lett volna.

Körülbelül hajnali 1:30-kor a parti őrség megbízott egy brit Határrendészeti hajót, a Valiant-ot, hogy vizsgálja ki az esetet. A Valiant csak hajnali 2:22-kor hagyta el a doveri kikötőt. Még egy órába telt, hogy elérje a kis hajó utolsó ismert helyzetét.

Mire a Valiant megérkezett, a hajó máshova sodródott. A nap körülbelül 7 órakor kelt. Néhány ember még mindig kapaszkodott a kis hajó megmaradt darabjaiba.

Hajnali 3:30 és 7:20 között a Valiant három kis hajót talált – egyik sem mutatott olyan szintű veszélyt, mint amit a gumicsónakról hallottak – amelyet a jelentés Charlie Incidensnek nevez. Ezután a Valiant befejezte a keresést.

Mások holttestei lebegtek körülöttük. Az egyik túlélő, Issa, emlékszik egy anyára, aki sikoltozva kereste gyermekét.

Ezen a ponton „Senki sem kereste a kis hajót az Egyesült Királyságban, és senki sem ment a megmentésére” – mondta Cranston.

2021. november 24-én, dél körül egy francia halászhajó holttesteket talált a vízben lebegni. A parti őrséget erről kb. 13 órakor értesítették – majdnem 12 órával azután, hogy először segítségkérő hívásokat kaptak.

A jelentés megállapította, hogy azok a fedélzeten, akik túlélték a hideg vízbe kerülés sokkhatását, „végül megfulladtak, amikor már nem tudtak a kis hajó úszó maradványaihoz kapaszkodni”.

„Ennek oka a kezek, karok és lábak lehűléséből adódó fizikai elgyengülés, az eszméletvesztés vagy a hipotermiából eredő szívmegállás volt.”

„Ezért valószínű, hogy a többség még életben volt, amikor a Határrendészeti Valiant hajója megérkezett a Mayday továbbító pozícióba 2021. november 24-én, hajnali 3:24 körül.”

És néhányan „még napkeltekor, aznap reggel 7 óra körül is életben voltak, bár akkor és a megmentés ideje, aznap kora délután között haltak meg.”

Krónikus létszámhiány volt a partőrségnél, egy olyan probléma, amelyet a tömeges fulladás előtt ismételten jeleztek belsőleg.

És undorító módon elterjedt hit volt a partőrségen belül, hogy a kis hajókon segítségért könyörgő emberek „túlozzák a szorongást”.

Cranston azt mondta: „Ezekről már régóta tudtak, de nem történt hatékony intézkedés enyhítésükre. Ez a kormány részéről jelentős, rendszerszintű kudarcot jelent.”

Cranston arra a következtetésre jutott: „A kis hajókkal való átkelések gyakorlatának véget kell érnie”, hiszen „elengedhetetlen a további életveszteségek megelőzése”. „Egy kis, tengeri közlekedésre alkalmatlan és túlzsúfolt hajón utazni, és a világ egyik legforgalmasabb hajózási útvonalát átszelni eredendően veszélyes tevékenység” – mondta.

A menekültek a kis hajók használatára és az embercsempészekre utalásra kényszerülnek a brit állam és az Európai Unió rasszista határszabályai miatt.

Minden alkalommal, amikor fokozzák az elnyomást a határon, az csak arra kényszeríti a menekülteket, hogy egyre veszélyesebb útvonalakat válasszanak.

Az egyetlen módja további halálesetek megállításának, hogy biztonságos és legális útvonalakat biztosítsanak azoknak a menekülteknek, akik biztonságot keresnek Nagy-Britanniában.

Minden alkalommal, amikor egy politikus, legyen az a Reform UK-ból vagy a „Munkáspártból”, a kis hajók elleni fellépésről beszél, gondoljatok erre a történetre. A társadalmi gyilkosság az igazi következménye annak, ha megtagadják a menekültek számára a biztonságos átjutást Nagy-Britanniába.

forrás: Socialist Worker

„Adóztassák ki a létezésből a milliárdosokat”: az Oxfam ismét felfedte az egyenlőtlenség mértékét

„Adóztassák ki a létezésből a milliárdosokat” – követelik aktivisták, miután új adatok tárták fel, hogy vagyonuk 2025-ben a valaha volt legmagasabb csúcsot érte el.

Az Oxfam brit jótékonysági szervezet egy, a Világgazdasági Fórum (WEF) nyitányaként ma közzétett jelentésében leleplezte, hogy a milliárdosok folyamatosan gyarapodó vagyona „veszélyes politikai egyenlőtlenséghez vezet”.

Miközben a világ vezetői és üzleti szereplői Svájcban találkoznak, hogy „a világ állapotának javítására” szánt, „közös és magán együttműködésen” alapuló terveiket megvitassák, aktivisták és szakszervezetek „korrupt gazdasági rendszerről” beszéltek.

A jelentés szerint a milliárdosok vagyona világszerte most érte el történelmi csúcsát, 18,3 billió dollárt, ami arra késztette az Oxfamot, hogy a 2020-as éveket a „milliárdosok évtizedének” nevezze.

Miközben minden negyedik ember nem jut rendszeresen elegendő ételhez, és a világ lakosságának majdnem fele szegénységben él, az Oxfam szerint a milliárdosok 2025-ös egyévi vagyonnövekedése (2,5 billió dollár) 26-szor elég lenne a szélsőséges szegénység felszámolására.

A jelentés puszta tények közé helyezte a pénz és a hatalom kapcsolatát is, megállapítva, hogy a szupergazdagok körülbelül 4000-szer nagyobb valószínűséggel viselnek politikai tisztséget, mint a nem milliárdosok.

A 66 országban megkérdezettek majdnem fele állítja, hogy az országukban „a gazdagok gyakran megveszik a választásokat”.

A milliárdosok száma először érte el a 3000-et, vagyonuk pedig 2020 óta 81 százalékkal nőtt – áll a jelentésben.

És Nagy-Britannia jól követi a globális trendeket a vagyonkoncentráció és az egyenlőtlenség terén, hiszen az 56 leggazdagabb brit kezében összesen több vagyon van, mint 27 millió ember együttes vagyona.

[Magyarországon szintén elkeserítő a vagyoni koncentráció. A 100 leggazdagabb magyar (ez a lakosság kb. 0,001 %-a) a teljes lakossági pénzügyi vagyon ~13 %-át birtokolja. A lakosság alsó 50 %-a mindössze kb. 5 %-ot birtokol a pénzügyi vagyonból.]

A War on Want kampánycsoport képviselője, Nuri Syed Corser szerint a jelentés „megmutatja, milyen korrupt a gazdasági rendszerünk”.

Így nyilatkozott a Morning Star-nak: „A milliárdosok elképzelhetetlen gazdagságot halmoznak fel, miközben a munkásosztály szenved, és a közszolgáltatások omladoznak. Ez az egyenlőtlenség nem természetes vagy elkerülhetetlen; azért létezik, mert a szupergazdagok befolyásukat arra használják, hogy a gazdaságot maguk javára formálják, de ezt meg is fordíthatjuk.”

Azt mondta, Sir Keir Starmer miniszterelnök kormányának ezt ébresztőnek kellene vennie, és „meg kellene adóztatni a szupergazdagokat, korlátozni a szélsőséges vagyont, és együtt kellene működni más országokkal egy igazságosabb globális rendszer kialakításában az új ENSZ Adóegyezmény keretében.”

A Global Justice Now aktivistája és a Make Them Pay kampány koordinátora, Izzie McIntosh is további kormányzati intézkedéseket sürgetett a történelmi mértékű egyenlőtlenség megfékezésére.

„Minden egyes milliárdos létezése a kormányzati politika kudarcát tükrözi” – mondta.

„Az a tény, hogy a brit milliárdosok átlagosan több százmillióval gyarapodtak tavaly egyedül, azt bizonyítja, hogy kormányunk közel sem elég szigorú ezzel a kárhoztatható egyenlőtlenséggel szemben.”

Hozzátette: „Az egyetlen kisebbség, amely tönkreteszi ezt az országot, a milliárdosok. Ideje kiadóztatni őket a létezésből, hogy vagyonukat újraeloszthassuk az emberek, a bolygó és közösségeink javára.”

Szakszervezeti képviselők a Star-nak azt mondták, a jelentés egy olyan brit valóságot mutat, aminek „nincs értelme”.

A TUC főtitkára, Paul Nowak így nyilatkozott: „Most már olyan országban élünk, ahol 56 egyén együttes vagyona nagyobb, mint 27 millió másik emberé. Ennek nincs értelme. Amíg a legtöbb dolgozó ember a megélhetési válságban próbálja csak életben tartani magát, addig a milliárdosoknak soha nem volt jobb. Az embereknek elegük van abból, hogy a csúcson lévők hatalmas szeletet vágnak a tortából, miközben ők a létminimumért küzdenek. Itt az ideje, hogy a dolgozók is nagyobb részt kapjanak a megtermelt vagyonból.”

Hozzátette, hogy a tavaly decemberben törvénybe iktatott Munkaügyi Jogok Törvényeének végrehajtása „észszerű reformokat hoz majd, hogy javuljon több millió ember munkája”.

Nowak úr üdvözölte az osztalékokra és befektetésekre kivetett adókat, valamint a rezidenciákra és az online szerencsejátékokra kivetett új adókat is, amelyeket a pénzügyminiszter a tavalyi költségvetésében javasolt.

„De a következő években sokkal tovább kell mennünk – többet kell tenni annak érdekében, hogy a leggazdagabbak is megfizessék a maguk részét” – tette hozzá.

Az Unison politikafőnöke, Sampson Low kiemelte azokat, akik a legsúlyosabban érzik a vagyon egyenlőtlenséget, és azt állította: „a szupergazdagoknak fogalmuk sincs milliók napi valóságáról az Egyesült Királyságban.”

„A fizetési és vagyonbeli egyenlőtlenség növekedését leginkább azok érzik, akik a megélhetési költségekkel küzdenek. Az évek óta tartó bérek elnyomása, a számlák emelkedésével párosulva, a legtöbb munkavállalót rosszabb helyzetbe hozta.”

forrás: Morning Star

[Szerkesztőségi megjegyzés: Bár pótolhatatlannak tartjuk az Oxfam munkáját, hogy az óriási egyenlőtlenségről tájékoztatást adnak, nem a gazdagok adóztatását tartjuk ennek megoldásának, sem realitásnak egy tőkések által uralt rendszerben. A gazdagok által felhalmozott vagyon jogtalan és erkölcstelen. Adóztatással nem sugalljuk ennek a validitását. A mi megoldásunk a társadalmi tulajdonba vétel.]

A brit tanárok győzelme megmutatja a sztrájk erejét

A coventryi oktatásban dolgozók jelentős győzelmet arattak.

A Bishop Ullathorne Katolikus Iskola NEU szakszervezeti tagjai 11 napos sztrájk után kikényszerítették az igazgatóságtól, hogy szót kapjanak az akadémia működésének alakításában.

A dolgozók elérték egy közös tárgyalási és konzultációs bizottság (JNCC) létrehozását.

Ez azt jelenti, hogy az igazgatónak rendszeresen találkoznia kell a szakszervezeti képviselőkkel az iskolai irányelvek és eljárások megvitatására.

A Holy Cross Catholic Multi Academy Company hét akadémiát működtet, köztük a Bishop Ullathorne-t.

„Hatalmas győzelem ez a tagok számára, akik jelentősen megrázták az alapítványi igazgatást” – mondta Chris Denson, a coventryi NEU országos végrehajtó bizottsági tag a Socialist Workernek.

„Korábban az iskolákban minden a helyi önkormányzaton keresztül futott, és a szakszervezetekkel tárgyaltak meg. De az akadémizálás elpusztítja ezt.”

Az akadémizálás az oktatási rendszerünk kényszerprivatizációja, amely kiveszi az iskolákat a helyi önkormányzat felügyelete alól.

Ez azt jelenti, hogy „az irányelveket ráerőszakolják ahelyett, hogy megállapodnának róluk” – magyarázta Chris.

Két év egymás után a vezetők tárgyalás nélkül nyomták át a munkaterhelés növelését és a fizetés változtatásait.

Chris szerint „a harc arról szólt, hogy ezeket rendbehozzuk és létrehozzunk egy tárgyaló testületet azért, hogy szót kapjunk a saját munkahelyünk ügyeiben.”

Más coventryi konfliktusok is hozzájárultak ehhez a győzelemhez.

A JNCC megnyerése „szándékosan választott stratégiánk volt” – mondta Chris.

A Katolikus Oktatási Szolgálat (CES), amely meghatározza az angol és walesi katolikus iskolák oktatáspolitikáját, a legvégig támogatta a munkáltatókat.

Ennek ellenére a dolgozók legyőzték ezt az ellenállást.

Chris szerint a CES „vonalat húzott a homokba, de mivel a tagjaink több sztrájknapot bevállaltak, többre kényszerültek. Ez meghatározhatja, mi történik a többi katolikus iskolában.”

A konfliktus egyúttal demonstrálta a sztrájkőrségek erejét is, amelyek minden nap hatalmasak voltak.

„A kollektíva hatalma óriási volt.”

forrás: Socialist Worker

Hogy hazudik a szélsőjobb a rasszizmusa palástolására

A Reform UK londoni polgármester-jelöltje, Laila Cunningham kijelenti: „Muszlim vagyok, de polgármesterként betiltanám a burkát.” Ez egy példa arra, hogy a szélsőjobboldal miként használja az identitáspolitika egy formáját, hogy elhárítsa a rasszizmus vádját.

A kedden a Reform UK-hoz csatlakozott volt Tory kancellár, Nadhim Zahawi hasonlót tett. A következőket mondta az i újságnak: „Menekültként érkeztem Nagy-Britanniába, de a bevándorlás túl messzire ment.”

Zahawi családja 1978-ban menekültként érkezett Nagy-Britanniába Kurdisztánból. Nem valószínű, hogy családja ma itt élhetne, ha a Reform UK bevándorlási politikája törvényben lenne rögzítve.

De miért teszi ezt a jobboldal? Azért, hogy megvédje magát a rasszizmus bélyege ellen. Ez azt mutatja, hogy a jobboldal még mindig védekező pozícióba kerülhet, ha rasszizmusa napfényre kerül.

A fekete és ázsiai emberek, valamint az antirasszisták évtizedekig tartó küzdelme továbbra is mély nyomot hagy. Ha a jobboldaliak nem éreznék fenyegetve magukat attól, hogy rasszizmusukat szembesítik velük, nem fáradnának ezzel a stratégiával.

De miért csatlakozik Zahawi, aki menekültcsaládból származik, egy olyan szélsőjobboldali párthoz, amely meghatározó célja, hogy a társadalmi problémákért a bevándorlókat és a menekülteket okolja?

Zahawi kétségtelenül tapasztalt rasszizmust. De osztályérdekei azt diktálják, hogy azonosuljon azzal a rendszerrel, amely ezt fenntartja. Családja gazdag volt – a Londonban, Park Lane-en újonnan épült és fényűző Hiltonba költöztek.

Zahawi maga is milliomos, aki egész életében vállalkozásokkal foglalkozott, ruhagyártótól a közvélemény-kutató cégig. Nézzük meg, hogyan jellemezte Nigel Farage Zahawit a volt Tory átpártolásáról szóló sajtótájékoztatón: „összetett üzleti birodalommal” rendelkező személyként.

Egy „üzleti birodalom” birtoklása gazdasági érdekekkel és gondolatokkal jár – a status quo és a profithajtó rendszer megőrzésével, amelyből ő is profitál.

A jobboldali pártok, legyenek azok a Toryk vagy a Reform UK, tökéletesen illeszkednek ehhez a célhoz. És a rasszizmus, amelyet a hatalmon lévők régóta a munkásosztály megosztásának eszközeként használnak, szorosan összefonódik a versennyel.

Utasítsuk vissza a jobboldal azon törekvését, hogy legitimálja magát, és nevezzük a jobboldaliakat azoknak, amik valójában: reakciósoknak.

Ez azt jelenti, hogy szembeszállunk bevándorlás-ellenes rasszizmusukkal és iszlámfóbiájukkal. Ehhez azonban meg kell nyernünk egy osztályharcot, amelyben bizonyítjuk, hogy a megosztottság minden dolgozó érdekeinek ellentmond, és a gazdagoknak kedvez.

Térjünk át arra, hogy miért harcoljunk a rasszizmus ellen? A rasszizmus nem csupán erkölcsi probléma – segít fenntartani a kapitalista rendszert, amely kizsákmányolja az összes munkást. A bevándorlók és menekültek bűnbaknak való beállítása elvonja a figyelmet a valódi problémákról: a válságokról, a munkahelyek hiányáról és a szolgáltatások leépítéséről, amelyeket a gazdagok és a nagyvállalatok irányítása és profitéhes vágyakozása okoz.

Ehelyett egyesítsük a munkásosztályt a rasszizmus és a bevándorlásellenesség ellen. Építsünk olyan mozgalmat, amely mindenkit egyesít, függetlenül a fajától vagy hátterétől, a valódi ellenség: a kapitalizmus elleni küzdelemben. Csak kollektív cselekvéssel győzhetjük le a jobboldalt, és teremthetünk meg egy igazán igazságos társadalmat.

forrás: Socialist Worker

Bízhatunk-e a jogrendszerben?

A nemzetközi jog sosem képes megakadályozni következetesen az imperialista hatalmat – annak legitimálásának része.

Starmer brit miniszterelnök azt mondja, támogatja a nemzetközi jogot. Mégsem kárhoztatta Donald Trump Nicolas Maduro elrablásának botrányos tettét. Ez a szabályalapú rendszer nem akadályozta meg a Gázai Övezetben történő népirtást, a Szudánban elkövetett atrocitásokat és több ezer más erőszakos konfliktust.

Vajon a marxistáknak törődniük kellene a nemzetközi joggal?

A marxisták nem tekintik egyszerűen csak csalásnak a jogot, melyet a kapitalista rendszer követ el.

Karl Marx pályája elején a jogfilozófiát tanulmányozta. Sok radikális abban az időben a jog tökéletesítését látta annak módjának, hogy a társadalom igazságosabbá és egyenlőbbé váljon.

1842-ben egy radikális újságnak írva Marx számos cikket publikált, amelyek elítélték azt az új törvényt, amely megfosztotta a szegényeket a fagyűjtés jogától.

Marx visszaemlékezett, hogy a falopásról szóló törvényről írás miként fordította el figyelmét az absztrakt, tiszta politikáról a gazdasági feltételekre, ahogyan a szocialista eszméit kidolgozta.

Az új törvények és statútumok lehetővé tették, hogy a kapitalizmus racionális rendszerként mutatkozzon be, amely elutasította az urak és királyok önkényes uralmát.

A 19. században kialakult jogrendszer az egyéni jogok nyelvét használta. De alakítását az új gazdagsági források – beleértve a gyarmati zsákmányt és az emberkereskedelmet – védelmének igénye határozta meg.

Azzal az évvel egyidőben, amikor Marx a favágókról írt, a brit kormány a nankingi szerződést kényszerítette Kínára, míg brit hadihajók fenyegették a várost. A szerződés törvényessé tette, hogy Nagy-Britannia Hongkongot megszerezze.

A marxisták számára a jog nem testesít meg absztrakt elveket és örök ideálokat. A nemzetközi jog a tengeri és kereskedelmi jogból fejlődött ki, amely a nemzeti határokon átívelő piaci kapcsolatokat szabályozta.

Az állam azt állítja, hogy mind egyenlők vagyunk a jog előtt. Az egyének nagymértékben különböznek vagyonukban és hatalmukban, de az egyenlőség és igazságosság látszata legitimálja a rendszert.

A jogrendszer a kapitalista államba van integrálva. Azt állítja, hogy felülemelkedik az osztályellentéteken, de gyakorlatban a gazdagokat és hatalmasokat védi.

A Kommunista Kiáltványban Marx és Friedrich Engels így szólt az új uralkodó osztályhoz: „A jogtudományotok nem egyéb, mint osztályotok akarata, amelyet törvénnyé formálódtak mindenki számára, olyan akaraté, melynek lényegi jellegét és irányát osztályotok létezésének gazdasági feltételei határozzák meg.”

Nemzetközi szinten a jog a nagyhatalmak érdekeit védi, amelyeknek megvan a gazdasági és katonai hatalmuk, hogy akaratukat a világra kényszerítsék.

Az emberi jogok nemzetközi egyezményei a második világháború után szaporodtak el. Kialakításukat a háború borzalmai iránti undor határozta meg.

De az egyezmények és szabályok a nemzeti államokra támaszkodnak a végrehajtásukban. A legerősebb államok mindig meghatározzák, mely diktátorokat tolerálják és támogatják, és mely országok válnak „őrült államokká”.

A nemzetközi jog sosem képes megakadályozni következetesen az imperialista hatalmat – annak legitimálásának része.

De a marxisták komolyan veszik a jogi vitákat. Az orosz forradalom után a marxista jogelméleti szakértő, Jevgenyij Pasukanis publikálta A jog és a marxizmus általános elméletét. Pasukanis „ideológiai kísértetnek” nevezte a „jog tiszta elméletét”, amely azt állítja, hogy a jog elkülönül a társadalmi kapcsolatoktól.

Nem volt elég panaszkodni egyes visszaélésekről, érvelt. Maga a jog osztályérdekeket fejez ki ideológiai formában. A jogrendszer működésének ellenzése részben az osztályuralom misztifikálásának feloldása.

A társadalom nem a meglévő jogok kiterjesztésével, vagy a jogrendszerek tökéletesítésével fog megreformálódni. A szocializmus az uralkodó osztály forradalmi megdöntésén múlik.

A jog számít. Megvonhatja tőlünk a polgári szabadságjogokat és leleplezheti az imperialista erőszakot. Az igazságtalan törvények elleni ellenállás tarthatatlanná teheti a rendszert.

Az igazságtalan törvények és az imperialista háború elleni küzdelem legjobb módja nem a tárgyalóteremben van – hanem az utcákon, legyen az Minneapolis, Caracas vagy London.

forrás: Socialist Worker