sztrájk

Német iskolai sztrájk: A gazdagok háborút akarnak, a fiatalok jövőt

Több mint 50 000 középiskolás diák maradt távol az iskolától március 5-én, csütörtökön, és tüntetett Németország több mint 130 városában egy második országos sztrájk keretében a sorozás visszaállítása ellen.

Az első sztrájk tavaly egybeesett azzal, hogy a német parlament, a Bundestag megszavazta a katonai szolgálat (Wehrpflicht) visszaállítását és korszerűsítését. Alig három hónappal később a mozgalom mérete több mint kétszeresére nőtt.

2025. január 1. óta minden 18. életévét betöltő fiatal férfinak kötelező válaszolnia a fegyveres erők, a Bundeswehr levelére. Beszámolók szerint Boris Pistorius védelmi miniszterre hivatkozva 40 000 levelet küldtek ki. Ezek szerint a fiatal férfiak visszaküldési aránya körülbelül 50%, míg a fiatal nők – akiknek egyelőre önkéntes a válaszadás – egyáltalán nem küldik vissza a kérdőíveket.

Arról nincs információ, hogy hány fiatal jelentkezik önkéntes szolgálatra. Míg Pistorius optimista a 2035-re kitűzött 270 000 fős állomány elérését illetően, a konzervatív CDU/CSU parlamenti csoport kétli, hogy ez elérhető. Ha ez így lesz, bevezetik a kötelező katonai szolgálatot.

A fiatalok életének militarizálása nem a sorozási levéllel kezdődött. Még a törvény hatályba lépése előtt a Bundeswehr egyre mélyebbre hatolt az iskolákba. 2025-ben több mint 3000 18 év alatti fiatal jelentkezett (ami rekordmagas szám), mivel a katonai toborzók fokozták tevékenységüket az iskolák területén. Magas belépő fizetéseket és vonzó szociális juttatásokat ígérnek, beleértve a vezetői engedélyt is, amelynek költsége elérheti a 6000 eurót (kb. 6900 USD), amit sokan nem tudnak megendegni maguknak.

Mindez az iskolák, ifjúsági központok és kulturális intézmények finanszírozásának megnyirbálása közben történik. Az épületek omladoznak, a felszerelések elavultak, és a terek, ahol a fiatalok egykor szabadidejüket töltötték, kénytelenek bezárni a forráshiány miatt. És most nem csak a diákoknak szánt pénzt küldik a hadseregbe, hanem magukat a diákokat is. Ahogy az egyik felszólaló fogalmazott: „A szegények szegényebbek lesznek, a gazdagok gazdagabbak – nincs pénz a jövőnkre.”

A tiltakozások akkor történtek, amikor Christian Freuding hadsereg-felügyelő visszatért egy izraeli látogatásról, bejelentve az együttműködés fokozását az izraeli fegyveres erőkkel, beleértve a katonák kiképzését a gázai háborúból szerzett hírszerzési adatok felhasználásával. A diákok világosan megfogalmazták, mit gondolnak erről: „Nem akarjuk meggyilkolni testvéreinket más országokban.”

"Van pénzük háborúra, de nem tudják etetni a szegényeket." - 2Pac

A sztrájk során a felszólalók explicit történelmi párhuzamot vontak az 1916. május 1-jei braunschweigi diáksztrájkkal – amely az első világháború alatti németországi háborúellenes szervezkedés katalizátora volt – és Karl Liebknecht híres, ma is igaz szlogenjével: „A fő ellenség otthon van.”

A diákok követelései

Csütörtökön a diákok a Bundeswehr mindenfajta iskolai toborzásának azonnali betiltását követelték, beleértve a pályaválasztási napokat is. „Mi vagyunk a többség az iskolákban – nem kérünk a Bundeswehrből az iskolákban!” – hangsúlyozták a szlogenek. Követelték a katonai szolgálat teljes megtagadásának jogát, és felszólítottak az erőforrások megosztására, hogy elmagyarázzák, hogyan lehet ezt legálisan megtenni. A követelések listája mögött az a követelés húzódott meg, hogy állítsák le a védelmi költségvetés bővítését a közélet és a szolgáltatások rovására, valamint vessenek véget a német kormány támogatásának a gázai háború és az Irán és Venezuela elleni támadások tekintetében. „Nem adunk vért az olajért” – hangsúlyozták a diákok. „Nem a háborúból való haszonszerzésre.”

Több diákot letartóztattak a berlini tüntetésen, és a rendőrség a járókelőknek azt mondta, hogy a filmezés nem megengedett. Münchenben a rendőrök elvitték a diákokat a sztrájkokról, és visszavitték őket az iskolába. A bajorországi Ingolstadtban egy iskola vezetése azzal fenyegetőzik, hogy feljelentést tesz a diákok ellen, amiért szórólapokat osztogattak az iskola területén, és hátrányos helyzetbe hozza őket. A diákjaikat támogató tanárokat kirúgás fenyegeti.

A diákok dühösek, és összekötik a dolgokat

A mozgalom nagyobb, mint három hónapja volt. A diákok magabiztosabbá váltak, és a beszédek, szlogenek és transzparensek azt mutatják, hogy összekapcsolják a saját életük és jövőjük meghatározásáért folytatott harcukat a világ tágabb politikai helyzetével. Akciójukat ifjúsági szervezetek szerte Európában támogatták, mint például a belga RedFox, a holland Kommunista Ifjúsági Mozgalom (CJB), a spanyol Fiatal Kommunista Kollektívák (CJC), az ír Connolly Ifjúsági Mozgalom (CYM), a ciprusi Egyesült Demokratikus Ifjúsági Szervezet (EDON) és mások.

A következő mozgósítás azonnali: csatlakozás a Nemzetközi Nőnaphoz vasárnap, március 8-án. A következő iskolai sztrájkról is tárgyalnak május 8-ára – a második világháború európai befejezésének évfordulójára. Ez a dátumválasztás erőteljes üzenetet közvetítene: a fiatalok jobban odafigyelnek a béke fontosságáról szóló történelmi leckékre, mint a jelenlegi német kormány.

forrás: Peoples Dispatch

Több ezer indiai munkás sztrájkol a 12 órás munkanap ellen

Több ezer munkás sztrájkol a Haryana állambeli Panipatban található állami kézben lévő olajfinomító és petrolkémiai komplexumban, tiltakozásul a munkaidő meghosszabbítása ellen. A február 23-án, hétfőn kezdődött sztrájkhoz több ezer szerződéses munkás csatlakozott, akik panaszt tettek amiatt, hogy túlóradíj fizetése nélkül a szabályozott napi 8 óra helyett 12 órát kénytelenek dolgozni.

A munkások számos más követelés mellett követelik béreik rendszeres és időben történő kifizetését, a heti pihenőnapokat és a munkakörülmények általános javítását.

Számos munkás arról is panaszkodott, hogy még az alapvető kényelemhez sem férhetnek hozzá, és a vállalkozók többnyire megfosztják őket az alapvető jogi védelemtől, például a nyugdíjalapjuktól (kötelező, államilag támogatott nyugdíjcélú megtakarítás).

Bár a tárgyalások folynak, a munkások nem hagyták magukat megfélemlíteni a vezetőség és a helyi közigazgatás pletykáitól és ismételt erőszakos kísérleteitől.

Továbbra is ülősztrájkot tartanak, elzárva a fővárostól, Új-Delhitől mindössze 100 km-re található létesítmény főbejáratát.

A sztrájkoló munkások többsége az állami óriásvállalat, az Indian Oil Corporation (IOC) tulajdonában lévő finomító és petrolkémiai komplexum bővítési projektjénél dolgozik. Ez az egyik legnagyobb ilyen jellegű finomító egész Dél-Ázsiában.

Fenyegetések és megfélemlítés a vezetőség részéről

A munkások hétfőn, közvetlenül a sztrájk kihirdetése után megkezdték az ülősztrájkot, és követeléseik támogatására elzárták a létesítmény bejáratát.

A vezetőség ismételten a létesítményben szolgálatot teljesítő biztonsági személyzetet használta fel a sztrájkoló munkások fenyegetésére és megfélemlítésére, megpróbálva rájuk kényszeríteni, hogy térjenek vissza a munkába, ami szinte napi összecsapásokhoz vezetett, és számos a dolgozó és biztonsági személyzet számos tagja megsérült.

A munkások azonban nem voltak hajlandóak befejezni sem a sztrájkot, sem az ülősztrájkos tiltakozást. Eközben a vezetőség és a munkások képviselői között több tárgyalási fordulóra is sor került.

A vezetőség és a közigazgatás szerdán azt állította, hogy beleegyeztek a munkások által felvetett összes követelésbe, azonban a munkások nem voltak hajlandóak folytatni a munkát, amíg a vezetőség írásbeli biztosítékot nem ad nekik.

Csütörtökön újabb tárgyalási forduló kezdődött, amelyhez több nagy szakszervezet, mint például a Centre for Indian Trade Union (CITU), az All India Trade Union Congress (AITUC) és az All India Central Council of Trade Unions (AICCTU) is támogatásukról biztosította a sztrájkoló munkásokat.

A CITU egy csütörtöki sajtóközleményében azt állította, hogy „a Panipatból érkező erőteljes képek és videók újraélesztették az ország munkásosztályának elszántságát és reményét.”

Elismerte a szerződéses munkások szerepét a panipati finomítóban zajló küzdelemben, mondván, hogy ez „ismét bizonyítja a nem állandó munkások vezető szerepét India harcos osztályorientált mozgalmában.”

Egy nagyobb küzdelem

A csütörtöki ülősztrájkhoz szólva Jai Bhagwan, a CITU haryanai állami vezetője azt állította, hogy a munkásjogok elleni támadás része az ország nagyvállalatbarát kormánya nagyobb projektjének.

A CITU szerint a panipati küzdelmet nem szabad „elszigetelt” incidensként kezelni, hanem „inkább része a munkások országos, aggasztó harcos ellenállásának.”

Bhagwan megemlítette, hogy a négy új munkatörvénykönyv hogyan teszi általánossá a meghosszabbított munkaidőt és a szerződéses foglalkoztatást, teljes mértékben megsértve a munkások alapvető jogait, és veszélyeztetve a szakszervezet-alakításhoz és a sztrájkhoz való jogukat.

Az ország összes jelentős szakszervezete a Central Trade Unions (CTU-k) zászlaja alatt országos sztrájkra szólított fel február 12-én, követelve a négy munkatörvénykönyv és a szélsőjobboldali szövetségi kormány egyéb visszahúzó, munkásellenes törvényeinek és politikáinak visszavonását.

Több mint 300 millió munkás és földműves vett részt Indiában az országos sztrájkban, amely a CTU-k szerint része volt a jelenlegi kormány népellenes politikája elleni nagyobb mozgalomnak.

forrás: Peoples Dispatch

A neoliberális fasiszta Milei tovább támadja a munkásokat

Sztrájk bénította meg csütörtökön országszerte a tömegközlekedést, a kórházakat, a kikötőket és az iskolákat Argentínában, tiltakozásul Javier Milei szélsőjobboldali elnök munkaügyi törvényeket érintő támadása ellen.

A Képviselőház a mai napon, 135 igen és 115 nem szavazattal, jóváhagyta a törvényjavaslatot, amely nagyobb rugalmasságot biztosít a munkáltatóknak a felvétel, az elbocsátás, a végkielégítés és a kollektív szerződések terén.

A jogszabály a múlt héten már elnyerte a Szenátus kezdeti támogatását, de a törvényerőre emelkedés előtt vissza kell küldeni a szenátorokhoz a végső szavazásra.

Ennek oka, hogy a kormány kénytelen volt eltávolítani egy olyan záradékot, amely felére csökkentette volna a nem munkával összefüggő sérülés vagy betegség miatt távol lévő dolgozók bérét, miután azt az ellenzéki törvényhozók felháborodása övezte.

Miközben a törvényhozók a reformról vitáztak, leálltak a buszjáratok és a metrók. A gyárak szüneteltették a termelést, a bankok bezártak, a légitársaságok több száz járatot töröltek, az állami kórházak pedig a sürgősségi beavatkozások kivételével minden műtétet elhalasztottak.

A radikális baloldali szakszervezetek Kongresszushoz tartó menetét a rendőrség vízágyúkkal támadta meg.

Milei elnök szerint az argentin munka törvénykönyvének módosításai kulcsfontosságúak a külföldi befektetések vonzására, a termelékenység növelésére és a munkahelyteremtés fellendítésére irányuló erőfeszítései szempontjából egy olyan országban, ahol a munkavállalók mintegy kétötöde bejelentés nélkül dolgozik.

A szakszervezetek azzal érvelnek, hogy a törvény gyengíteni fogja a munkavállalók védelmét.

A törvényjavaslat korlátozza a sztrájkjogot, csökkenti a szakszervezetek alkupozícióját, és megkönnyíti a vállalatok számára a munkavállalók elbocsátását a próbaidők meghosszabbításával és annak korlátozásával, hogy a munkavállalók pert indíthassanak munkáltatójuk ellen elbocsátásuk esetén.

A jogszabály csökkenti továbbá az argentin végkielégítések mértékét, és felhatalmazza a munkáltatókat 12 órás munkanapok elrendelésére, szemben a jelenlegi 8 órával.

„Tisztelt parlamenti képviselők, hallják meg ezt az üzenetet: A dolgozó emberek elleni szavazásnak következményei vannak” – írta a legnagyobb argentin szakszervezeti tömörülés, a Munkások Általános Szövetsége a közösségi médiában olyan fotók mellett, amelyek a sztrájk miatt elnéptelenedett argentin fővárost, Buenos Airest ábrázolták.

„A munkahelyek nem alku tárgyai; a kivívott jogok nem tombolanyeremények.”

forrás: Morning Star

Történelmi győzelmet arattak a San Franciscó-i tanárok a sztrájkjukkal

Véget vetettek történelmi sztrájkjuknak a San Franciscó-i pedagógusok, miután előzetes megállapodásra jutottak a San Franciscó-i Egységes Iskolakerülettel (SFUSD), amely teljesíti a szakszervezet valamennyi kulcsfontosságú követelését.

A munkabeszüntetés az első jelentős tanársztrájk a városban évtizedek óta, és az első, amelyet diplomás és diplomával nem rendelkező (adminisztratív, technikai segéderő) alkalmazottak közösen vezettek. A pedagógusok az egész kerületben bezárták az iskolákat, és több ezer dolgozót, családot és vállalkozást mozgósítottak. Több száz felvonuló sztrájkőrt lehetett látni szerte a városban. A sztrájk előtt a szerződéses tárgyalások csaknem egy éve megrekedtek, mivel a kerületi tisztviselők megszorító intézkedéseket próbáltak keresztülerőltetni, amelyek tovább hárították volna az egészségügyi költségeket a dolgozókra, a segédszemélyzet számára továbbra is létminimum alatti béreket tartottak volna fenn, és nem kezelték volna a súlyosbodó személyzeti és támogatási válságot.

Ez a győzelem „tartós hatással lesz diákjainkra, közösségeinkre és városunkra” – jelentette be az UESF (San Franciscó-i Pedagógusok Szakszervezete) tárgyalócsapata február 13-án reggel.

„Ezt a győzelmet közvetlen ellentétben vívtuk ki a San Franciscó-i uralkodó osztály azon kísérleteivel, amelyek megosztottságot akartak szítani közöttünk, és szembe akarták állítani velünk a diákokat és a családokat” – mondta Nathalie Hrizi, az UESF helyettesítő tanárokért felelős alelnöke a Strike! című lapnak.

„Ehelyett együtt vagyunk, és egységesek vagyunk, és ezen az akaraton keresztül vittük győzelemre azt, ami valójában nagyon-nagyon alapvető követelés.”

Az utolsó tanársztrájk San Franciscó-ban 1979-ben volt. Hrizi hangsúlyozta, hogy az elmúlt heti küzdelem történelmi eszkalációt jelentett. Nem csak tanárok sztrájkja volt, hanem a diplomás és diplomával nem rendelkező pedagógusok egységes munkabeszüntetése. A közvetlenül a közösségi aggályokat is megfogalmazó követelésekkel párosulva a munkabeszüntetés által képviselt koalíció megerősítette a szakszervezet alkupozícióját, elmélyítve a kapcsolatokat az iskolai helyszíneken és a városrészekben.

Ez az összefogás tompította az oszd meg és uralkodj taktikákat, és a szakszervezet győzelméhez vezetett a tárgyalóasztalnál.

Mik a történelmi UESF-sztrájk főbb eredményei?

Teljes mértékben finanszírozott munkavállalói és családi egészségügyi ellátás

A garantált családi egészségbiztosítás kulcskérdése volt ennek a küzdelemnek. A szakszervezet megjegyezte, hogy a San Franciscó-i pedagógusok kapják az öböl térségében az egyik legalacsonyabb munkáltatói hozzájárulást az egészségügyi ellátáshoz, ami sokakat teljesen elűz a szakmából.

A családok gyakran havi 1500-2000 dollárt fizettek biztosítási díjakra. Az új szerződés megszünteti ezeket a költségeket, ami azt jelenti, hogy ez a rendelkezés önmagában évi 18 000-24 000 dolláros tényleges fizetésemelést jelent a gyermekes pedagógusok számára.

Az UESF a családi egészségügyi ellátást olyan életminőséget megváltoztató anyagi haszonnak tekinti, amely a pedagógusok megtartását is segíti.

Méltányos béremelés a diplomával nem rendelkező és diplomás alkalmazottaknak

A béremelés két év alatt 5% a diplomás alkalmazottaknak és 8,5% a pedagógus-asszisztenseknek (első évben 4%, második évben 4,5%).

A diplomával nem rendelkező alkalmazottak, akik közül sokan másodállást vállalnak vagy küzdenek az öböl térségében való megélhetéssel, a régió egyik legalacsonyabb fizetésű dolgozói közé tartoztak. A differenciált béremelések közvetlenül kezelik a szakszervezet azon követelését, hogy csökkentsék ezt az egyenlőtlenséget, mérsékelve a bérszakadékot az alacsonyabb fizetésű segédszemélyzet és a diplomás pedagógusok között, miközben minden tag jelentős emelést kap.

A gyógypedagógia támogatása

A gyógypedagógiai asszisztensek további 5% fizetésemelést kapnak a segédszemélyzetnek járó alap 8,5%-os emelésen felül.

Jelentős munkahelyi javulásra is számíthatnak. Csökkenteni fogják az erőforrás-szakértői program (RSP) tanárainak esetszámát, és javulást tapasztalnak majd a támogatási szükségleteket meghatározó megfelelési időszakok és összetettségi mutatók terén.

Emelkedik a túlóradíj is, amely akkor jár, ha a munkateher meghaladja a szerződésben rögzített küszöbértékeket.

Ezek az eredmények különösen jelentősek a kerület egészére kiterjedő súlyos gyógypedagógiai munkaerőhiány és kiégés közepette.

Sürgősségi szállás és menedékjog

A közösségi követelések központi szerepet játszottak a sztrájkban.

A történelmi szerződés tartalmaz egy menedékjogi záradékot, amely jogilag kötelező érvényű védelmet biztosít a bevándorló diákoknak és családoknak, akik ki vannak téve az ICE (Bevándorlási és Vámhivatal) akcióinak. Ez kritikus védelmi intézkedés a fokozódó militarizált szövetségi fellépés közepette.

Emellett megőrzi a „Stay Over Program” elnevezésű sürgősségi szállásprogramot, amely biztonságos, ideiglenes tartózkodási helyet biztosít a lakhatási bizonytalansággal vagy hajléktalansággal küzdő diákok családjainak, gyakran iskolai tornatermeket használva. Az UESF régóta hangsúlyozta a program védelmének sürgősségét, rámutatva az öböl térségének gyorsan növekvő hajléktalan diákpopulációjára és a kerület szolgáltatáscsökkentési kísérleteire.

A pedagógusok megfogadják, hogy folytatják a küzdelmet

A San Franciscó-i pedagógusok sztrájkja előjátéka egy szélesebb körű, a közoktatás jövőjéért folytatott harcnak. Az állam nagyobb kerületei azonos strukturális problémákkal néznek szembe. Az oktatási dolgozók Oakland-ben, Los Angeles-ben és San Diegó-ban is kiállnak a következő hetekben.

„Nem megyünk vissza. Nem lehet, hogy az ember egyszer csak megszerzi ezt a hatalomérzetet és a képességet arra, hogy ténylegesen irányítsa a jövőjét és a munkakörülményeit, aztán csak visszaguruljon a barlangba, ugye?” – mondta Nathalie Hrizi.

„Folytatjuk, és részesei vagyunk egy állam szintű kampánynak, amelynek célja a közoktatás finanszírozásának növelése.”

A diplomás és diplomával nem rendelkező pedagógusok egyesítésével, a munkahelyi és közösségi követelések integrálásával, valamint a szülők, diákok és vállalkozások látható támogatásának kiépítésével a sztrájk új mércét állított fel az oktatási küzdelmek, sőt tágabban a munkásmozgalmi küzdelmek számára San Franciscó-ban és azon túl is.

forrás: Peoples Dispatch

300 millióan az utcán: történelmi országos sztrájk Indiában

A sztrájkot a munkás- és parasztszervezetek közösen hívták össze, követelve a népellenes politikák visszavonását, például a négy új munka törvénykönyvét és a nemrég aláírt, EU-val és USA-val kötött kereskedelmi megállapodásokat.

300 millió munkás, paraszt, diák és különböző területekről érkezett szakember vonult az utcákra csütörtökön, február 12-én India-szerte, jogaik védelmében és tiltakozva az ország szélsőjobboldali kormányának politikája ellen.

    A munkások sztrájkba léptek, leállítva ezzel több ezer szénmezőt, finomítót, gyárat, banki és közlekedési szolgáltatást az ország legtávolabbi szegleteiben is, eleget téve a Központi Szakszervezetek (CTU-k) felhívásának, amely India jelentős szakszervezeteinek közös platformja, többek között az Indiai Szakszervezetek Központja (CITU), az Indiai Szakszervezetek Országos Kongresszusa (AITUC), az Indiai Szakszervezetek Országos Központi Tanácsa (AICCTU) és a Hind Mazdoor Sabha (HMS) részvételével.

    A munkásokhoz csatlakoztak a parasztok és mezőgazdasági munkások milliói az ország minden részéről, a Samyukta Kisan Sabha (SKM) és az Indiai Mezőgazdasági Munkások Szövetsége (AIAWA) felhívására. A parasztok és mezőgazdasági munkások India-szerte tüntettek minden körzeti központban és falusi központban.

    Több helyen a munkásokhoz és parasztokhoz diákok, nőszervezetek és más civil társadalmi csoportok is csatlakoztak, kifejezve szolidaritásukat a sztrájkkal.

    A sztrájkolók számos területen ellenálltak a gyártulajdonosok és a biztonsági erők azon kísérleteinek, hogy megakadályozzák a sztrájkot, a gyárkapuk előtti tüntetéssel és az utcákon való felvonulással biztosítva a munkabeszüntetés sikerét.

    Számos államban, mint például Kerala, Odisha és Tripura, többek között, a legtöbb üzlet is bezárt a sztrájkfelhívással való szolidaritás jegyében. Kormányzati hivatalok előtt tüntetéseket tartottak, ahol ezrek vonultak fel, jelszavakat skandáltak, transzparenseket, posztereket és vörös zászlókat vittek.

    A fővárosban, Delhiben, a munkások nagygyűléseket tartottak az államtitkárság épületénél. Később összegyűltek a Jantar Mantarnál is, ahol a CTU-k és az SKM vezetői beszédekben sikeresnek nevezték a sztrájkot.

    Sudip Dutta, a CITU elnöke kijelentette, hogy az egynapos sztrájk csak szimbolikus, és ha Narendra Modi jobboldali kormánya nem teljesíti követeléseiket, fel kell készülnie nagyobb és hosszabb sztrájkokra a következő napokban, mivel a munkások és parasztok nem fogják megengedni, hogy a kormány károsítsa érdekeiket, vagy eladja India nemzeti szuverenitását az USA-nak és más külföldi hatalmaknak.

    Főbb követelések

    A sztrájk egyik fő követelése azon kereskedelmi megállapodások visszavonása volt, amelyeket India nemrégiben kötött az USA-val és az EU-val. A CTU-k, az SKM és a baloldali pártok Indiában a megállapodásokat az ország szuverenitásának feladásaként és az ország több millió parasztjának érdekeit károsítóként jellemezték, mivel lehetővé teszik az indiai piacok szabad hozzáférését a külföldi mezőgazdasági termékek számára.

    Egy másik kulcsfontosságú követelés a Modi-kormány által, a szakszervezetek hosszú távú ellenállása ellenére bevezetett négy új munka törvénykönyv visszavonása, valamint egy új, VB GRAM G nevű vidéki foglalkoztatási garanciális törvény visszavonása volt.

    Az SKM és az AIAWU állítása szerint a VB GRAM G törvény valójában hatástalanná teszi a foglalkoztatáshoz való jogot. Visszakövetelik a korábbi MGNREGA törvényt, amelyet a kormány visszavont.

    India parasztjai és munkásai követelik továbbá a Modi-kormány által hozott számos más törvény visszavonását is, mint például a villamosenergia-törvényt, a vetőmag-törvényt, és másokat, amelyeket vállalatbarátnak és népellenesnek neveznek.

    India világi és demokratikus államberendezkedésének védelme volt az egyik fő követelés a sztrájk során. A CTU-k, az SKM és mások úgy vélik, hogy a hindu felsőbbrendűséget hirdető Bharatiya Janata Párt (BJP) kormánya veszélyezteti India világi és demokratikus jellegét többségi és autoriter intézkedésekkel.

    Az ország jelentős baloldali pártjai: az Indiai Kommunista Párt (Marxista), az Indiai Kommunista Párt (CPI), az Indiai Kommunista Párt (Marxista-Leninista) Felszabadítás és mások szintén támogatták a sztrájkfelhívást.

    A CITU és az SKM megköszönte a millióknak a csütörtöki sztrájkban való részvételt, „történelminek” nevezve azt. Kiemelték a nem szervezett szektorokból érkező munkások és a parasztok széles körű részvételét, és figyelmeztették a kormányt, hogy hallgassa meg követeléseiket.

    forrás: Peoples Dipatch

    A brit tanárok győzelme megmutatja a sztrájk erejét

    A coventryi oktatásban dolgozók jelentős győzelmet arattak.

    A Bishop Ullathorne Katolikus Iskola NEU szakszervezeti tagjai 11 napos sztrájk után kikényszerítették az igazgatóságtól, hogy szót kapjanak az akadémia működésének alakításában.

    A dolgozók elérték egy közös tárgyalási és konzultációs bizottság (JNCC) létrehozását.

    Ez azt jelenti, hogy az igazgatónak rendszeresen találkoznia kell a szakszervezeti képviselőkkel az iskolai irányelvek és eljárások megvitatására.

    A Holy Cross Catholic Multi Academy Company hét akadémiát működtet, köztük a Bishop Ullathorne-t.

    „Hatalmas győzelem ez a tagok számára, akik jelentősen megrázták az alapítványi igazgatást” – mondta Chris Denson, a coventryi NEU országos végrehajtó bizottsági tag a Socialist Workernek.

    „Korábban az iskolákban minden a helyi önkormányzaton keresztül futott, és a szakszervezetekkel tárgyaltak meg. De az akadémizálás elpusztítja ezt.”

    Az akadémizálás az oktatási rendszerünk kényszerprivatizációja, amely kiveszi az iskolákat a helyi önkormányzat felügyelete alól.

    Ez azt jelenti, hogy „az irányelveket ráerőszakolják ahelyett, hogy megállapodnának róluk” – magyarázta Chris.

    Két év egymás után a vezetők tárgyalás nélkül nyomták át a munkaterhelés növelését és a fizetés változtatásait.

    Chris szerint „a harc arról szólt, hogy ezeket rendbehozzuk és létrehozzunk egy tárgyaló testületet azért, hogy szót kapjunk a saját munkahelyünk ügyeiben.”

    Más coventryi konfliktusok is hozzájárultak ehhez a győzelemhez.

    A JNCC megnyerése „szándékosan választott stratégiánk volt” – mondta Chris.

    A Katolikus Oktatási Szolgálat (CES), amely meghatározza az angol és walesi katolikus iskolák oktatáspolitikáját, a legvégig támogatta a munkáltatókat.

    Ennek ellenére a dolgozók legyőzték ezt az ellenállást.

    Chris szerint a CES „vonalat húzott a homokba, de mivel a tagjaink több sztrájknapot bevállaltak, többre kényszerültek. Ez meghatározhatja, mi történik a többi katolikus iskolában.”

    A konfliktus egyúttal demonstrálta a sztrájkőrségek erejét is, amelyek minden nap hatalmasak voltak.

    „A kollektíva hatalma óriási volt.”

    forrás: Socialist Worker

    Sztrájkolnak a New York-i ápolók

    Több ezer New York-i ápoló sztrájkba kezdett, miután a hétvégi tárgyalások nem hoztak áttörést három nagy kórházi szervezet ellátottsági, juttatási és egyéb vitás kérdéseiben.

    „Ápolók sztrájkolnak! Méltányos szerződést most!” – kiabáltak a sztrájkolók hétfőn a NewYork-Presbyterian Kórház Felső Manhattan-i telephelye előtti tüntető sztrájkfronton.

    Mások a Mount Sinai és a Montefiore szervezetek által működtetett kórházak előtt vonultak fel, ahol egy 2023-as ápolói sztrájk vezetett el a létszám- és béremelésről szóló megállapodáshoz.

    „Most pedig arról van szó, hogyan bánnak velünk. Nem akarnak méltányos szerződést adni, nem akarnak biztonságos létszámot biztosítani, és most a juttatásaink visszavágásán munkálkodnak” – mondta Tristan Castillo, sürgősségi osztályos ápolónő a Mount Sinai West kórház előtt.

    Az ápolók szakszervezete, a New York State Nurses Association szerint mintegy 15 000 ápoló vesz részt a sztrájkban.

    A sztrájk magán, nonprofit kórházakat érint, nem a New York hatóságai által működtetett intézményeket. A szakszervezet azonban úgy ábrázolja az ügyet, mint az életmentő alapvető munkavállalók küzdelmét a milliókat kereső kórházi vezetők ellen.

    Zohran Mamdani polgármester hétfőn meglátogatta a sztrájkoló ápolókat a NewYork-Presbyterian kórház előtt.

    „Ezeknek az vezetőinek nem akadály a megélhetés” – mondta, hozzátéve, hogy az ápolók „a méltóságot, tiszteletet és a megérdemelt méltányos bért és bánásmódot keresik. Ennél kevesebbet nem szabad elfogadniuk.”

    A szakszervezet azzal vádolja a kórházakat, hogy kezelhetetlenül magas munkaterhelést róttak ki az ápolókra.

    Az ápolók jobb biztonsági intézkedéseket is követelnek a munkahelyen, utalva olyan incidensekre, mint amikor a múlt héten egy éles tárggyal felfegyverkezett férfi barikádózta el magát egy brooklyni kórházteremben, majd a rendőrök megölték.

    A szakszervezet korlátozásokat is kíván a kórházak mesterséges intelligencia alkalmazására vonatkozóan.

    A kórházvezetés azt állítja, az elmúlt években javítottak a létszámon, és a szakszervezet követeléseit összességében „megátalkodottnak” minősítették, beleértve a túlzott béremeléseket is.

    forrás: Morning Star