EU

Nem szabad engedni, hogy Izrael további kereskedelmi kedvezményekben részesüljön

Miközben a Kereskedelmi Világszervezet 14. miniszteri konferenciája megkezdődött a kameruni Yaoundéban, a Baloldal frakció európai parlamenti képviselői és a civil társadalmi szervezetek felszólították a WTO-tagállamokat, hogy függesszék fel Izrael legnagyobb kedvezmény elvén alapuló (MFN) kereskedelmi jogait mindaddig, amíg Izrael véget nem vet a palesztin területek illegális megszállásának, és eleget nem tesz a nemzetközi jog szerinti kötelezettségeinek.

A legnagyobb kedvezmény elve a WTO egyik alapvető elve, amely szerint a WTO-tagállamnak minden olyan előnyt, kedvezményt vagy kiváltságot, amelyet egy kereskedelmi partnerének nyújt, ki kell terjesztenie valamennyi többi WTO-tagállamra is, néhány megengedett kivételtől eltekintve. Az 1947-es Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény XXI. cikke lehetővé teszi az országok számára, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmánya szerinti, a nemzetközi béke és biztonság fenntartására irányuló kötelezettségeik teljesítése érdekében intézkedéseket hozzanak; ezt a cikket használták fel Oroszország legnagyobb kedvezmény elvén alapuló jogainak felfüggesztéséhez is. A Baloldal frakció felszólít arra, hogy ugyanezeket a mércéket alkalmazzák minden országra.

Lynn Boylan képviselő (Sinn Féin, Írország) Yaoundéból nyilatkozva kijelentette: „Ma egyértelmű felszólítást intézünk a WTO valamennyi tagállamához. Izrael nem élvezheti tovább a legnagyobb kedvezmény elvén alapuló bánásmódot, miközben népirtást folytat a palesztin nép ellen, illegálisan megszállva tartja földjüket, valamint megsérti a nemzetközi jogot Libanonban és Iránban is. Amikor Oroszország illegálisan megtámadta Ukrajnát, az EU és a G7-tagállamok helyesen függesztették fel Oroszország legnagyobb kedvezmény elvén alapuló jogait, elismerve az ENSZ Alapokmányának és a nemzetközi jognak a súlyos megsértését. A Nemzetközi Bíróság megerősítette, hogy Palesztina megszállása illegális és az ENSZ Alapokmányának megsértése, mégis ennek a tettnek a töredékét sem látjuk. Itt, Yaoundéban más képviselőkkel és civil szervezetekkel együtt követeljük, hogy a WTO-tagállamok tegyenek valódi lépéseket Izraelnek az ENSZ Alapokmányát súlyosan és ismételten megsértő magatartása miatt. Tovább nem tűrhetjük a kettős mércét és a képmutatást, miközben Izrael fokozza megszállását és annexióját, és hatalmas regionális és globális instabilitás forrása. A legnagyobb kedvezmény elvén alapuló jogok felfüggesztése egy konkrét intézkedés, amelyet a WTO-tagállamok – beleértve az EU-t is – megtehetnek annak bizonyítására, hogy Izrael nemzetközi jogot sértő és destabilizáló tevékenységére nem a megszokott ügymenet és a folyamatos kereskedelmi előnyök lesznek a válasz.”

Rudi Kennes képviselőnk (Belgium) kijelentette: „Izrael kimondhatatlan atrocitásokat követett el a palesztinokon és a libanoniakon, Szíriában, Iránban; illegális támadásokat mentőautók, kórházak, UNESCO-helyszínek, iskolák, templomok ellen. Bármely más országot már rég kiközösítettek volna. Ezzel szemben Izrael továbbra is élvezi a legnagyobb kedvezmény elvén alapuló státuszát a WTO-ban. Ez elfogadhatatlan: ezt meg kell szüntetni mindaddig, amíg Izrael véget nem vet a megszállásnak és betartja a nemzetközi jogot.”

Rima Hassan képviselő (Engedetlen Franciaország) kijelentette: „Nem folytathatjuk a megszokott ügymenetet egy olyan állammal, amely népirtást követ el, amelyet a Nemzetközi Bíróság felszólított, hogy vessen véget törvénytelen megszállásának, és amely fenntartja az apartheid rendszert a palesztin lakossággal szemben, miközben katonai csapásokat hajt végre a régióban. Ugyanazokat a mércéket, amelyeket az Európai Unió Oroszország szankcionálásakor alkalmazott a szabályokon alapuló nemzetközi rend védelme érdekében, Izraellel szemben is alkalmazni kell. A kedvezményes kereskedelmi és politikai együttműködés nem folytatódhat, miközben fennállnak a nemzetközi humanitárius jog és a nemzetközi emberi jogi jog súlyos megsértései.”

EP Baloldal frakció

Az Európai Parlament kapitulált Trump előtt

A Baloldal frakció az egyetlen politikai csoport, amely kifogást nyújtott be a kereskedelmi megállapodás ellen, miközben Trump Spanyolország embargójával fenyegetőzik

Az Európai Parlament ma meghajolt Trump Spanyolország, Grönland és az Európai Unió elleni fenyegetései előtt, és megszavazta az EU–USA „kereskedelmi megállapodást”. Az EU–USA megállapodás értelmében az EU exportjára 15%-os vám, míg az USA importjára 0%-os vám vonatkozik. Eközben Európa kénytelen lesz több mint 1000 milliárd euró értékben amerikai olajat, cseppfolyós földgázt és védelmi termékeket vásárolni.

Az Európai Parlament Baloldal frakciója volt az egyetlen politikai csoport, amely bármilyen ellenállást tanúsított a megállapodással szemben: kifogásmódosítást nyújtott be a megállapodás megsemmisítésére, és indítványozta a szavazás elhalasztását.

Martin Schirdewan (Németország, Die Linke), az Európai Parlament képviselője és a Baloldal társelnöke a mai európai parlamenti felszólalásában a következőket mondta: „Ez a kereskedelmi megállapodás rögzíti az EU amerikai gazdasági érdekeknek való alávetettségét. Ezenkívül az európai államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy hatalmas mennyiségű cseppfolyós földgázt és fosszilis tüzelőanyagot vásároljanak az USA-tól. Az európai energiafüggetlenség helyett most egy újabb függőség alakult ki az USA-val szemben. Ez teljes őrület. Még az amerikai Legfelsőbb Bíróság is kimondta, hogy ennek a kereskedelmi megállapodásnak nincs érvényes jogalapja.”

Mivel Grönland felett továbbra is fennáll az annexiós fenyegetés, Spanyolország ellen „teljes kereskedelmi embargó” kilátásba helyezése, az amerikai Legfelsőbb Bíróság Trump vámjait elutasító döntése, valamint a Trump Irán elleni háborúja által a világgazdaságban okozott káosz miatt az EU nem járhat el jóhiszeműen semmilyen megállapodás megkötésekor az Egyesült Államokkal. A Baloldal frakció bátrabb, ambiciózusabb választ sürget Trump gazdasági kényszerítésére: a megállapodást egyszer s mindenkorra meg kell semmisíteni.

EP Baloldal frakció

A 28. rezsim nem aknázhatja alá a munkásjogokat

A Baloldal frakció nem fogja tétlenül nézni, amíg a kétértelműség a munkavállalók jogait kockáztatja. Őrködni fogunk a folyamat felett, és biztosítjuk, hogy az úgynevezett „28. rezsimben” semmi se nyisson kaput a munkavállalói védelem aláásására.

A jogalap nem teszi lehetővé az Európai Bizottság számára, hogy beleavatkozzon a munkajogba. Ennek ellenére a javaslat szürke zónákat hagy, amelyek arra kényszeríthetik a bíróságokat, hogy a vállalati érdekek és a munkavállalók jogai között döntsenek. Ez nem technikai kérdés, hanem politikai döntés, méghozzá veszélyes döntés.

Egyetértünk az Európai Szakszervezeti Szövetség által felvetett aggályokkal. Felhívásuk, hogy egyértelmű garanciákat építsenek be a rendeletbe, nem túlzó, hanem szükséges.

Ursula von der Leyen ismételten kijelentette, hogy a munkajoghoz nem fognak nyúlni. Akkor nem lehet habozás ezt a kötelezettségvállalást feketén-fehéren leírni. Számon fogjuk kérni ezt rajta és a Bizottságon.

Li Andersson, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság baloldali elnöke (Vasemmistoliitto, Finnország) elmondta: „Ursula von der Leyen nyilvánosan többször is kijelentette, hogy a 28. rezsimre vonatkozó javaslatban nem nyúlnának a munkajoghoz. Ez a szándék nem tükröződik a javaslatban. Ezt a szándékot, amely összhangban van a választott jogalappal, további garanciákkal kell egyértelműsíteni. Az elv nem változhat: a munkavállalók munkaügyi, foglalkoztatási és szociális jogai azon alapulnak, hogy a munka hol történik. Ennek világosnak kell lennie, és nem fogadhatjuk el, hogy a munkavállalói jogokat, akár szándékosan, akár véletlenül, gyengítsék.”

A munkavállalók jogai nem alku tárgyai, ennek kristálytisztán kell szerepelnie a szövegben. Mert a kétértelműség soha nem semleges, lassan, csendben alááshat olyan védelmeket, amelyek kiépítése évtizedekbe telt. A Baloldal frakció biztosítani fogja, hogy a munkavállalók jogait ne gyengítsék, sem ma, sem a hátsó ajtón keresztül, sem a jogi bizonytalanság leple alatt.

EP Baloldal frakció

„Nem ehetjük meg a gránátokat, ha már nem nő a gabona”

Szakszervezeti tagok, aktivisták, szervezők és politikusok gyűltek össze a régióból Brüsszelben március 14-én egy békekonferenciára, amelyet a Stop Militarization platform szervezett.

Az EU fővárosának szívében tartott egynapos esemény 350 résztvevőt vonzott. A plenáris ülés felvázolta a konferencia középpontjában álló általános kérdéseket, ezt követően négy műhelymunka közül lehetett választani, amelyek az európai újrafelfegyverkezés, a fiatalok militarizáció elleni szerveződése, a katonai keynesianizmus hamis ígéretei, valamint a palesztinai népirtás témáit járták körül. A záró plenáris ülés a háborús ipar ellen szerveződő szakszervezetekre összpontosított.

Ezzel párhuzamosan a konferencia ellenpontot kínált a brüsszeli BEDEX fegyverexpóval szemben, amelyet ugyanezen a napon rendeztek meg. Ez utóbbi olyan jelentős védelmiipari szereplőket vonultatott fel, mint a Rheinmetall és a Leonardo, és többek között az Európai Bizottság és a Belga Hadsereg szponzorálta.

„Si vis pacem, para pacem”

A konferencia egyik fő tanulsága az volt, hogy a jelenleg Európa-szerte felgyorsuló militarizáció célja nem az emberek védelme, hanem a jövő háborúira való felkészítésük. Ansje Vanbeselaere, az INTAL Belgium elnöke megnyitó beszédében megjegyezte: akik békét akarnak, azoknak a békére kell készülniük, nem a háborúra. Az Egyesült Államok és Izrael által vezetett imperialista agresszió Iránban, Izrael népirtása Palesztinában, Venezuela elnökének elrablása az USA által és az USA által Kuba ellen bevezetett üzemanyag-blokád mind destabilizálják a világot, miközben a közpénzeket a fejlesztésről a hadiipar zsebébe terelik át. A költségvetési megszorítások alulfinanszírozott közszférához vezetnek, ami pedig deindusztrializált társadalmakat és bizonytalan helyzetű, egészségtelen körülmények között élő, alulképzett lakosságot eredményez. Ezért minden háború valójában osztályháború.

A militarizáció abszurditásának gyakran emlegetett példája Belgium döntése, miszerint milliárdokat fektet be további 11 darab F-35-ös vadászgép vásárlásába, miközben a szociális biztonság minden területén mélyreható megszorításokat hajt végre, a bérek indexálásától kezdve a nyugdíjkorhatáron át a munkanélküli segélyekig. Ahogy Andrew Feinstein a Shadow World Investigations szervezettől a konferencia során megjegyezte: „az F-35-ösök a legnagyobb, legdrágább vacakok, amelyeket egy vacakra szakosodott cég valaha gyártott.”

Ennek ellenére Belgium ezt a modellt választotta, mert ez kompatibilis az országban állomásoztatott amerikai nukleáris robbanófejekkel. Ahogy a fegyvergyártók folyamatosan ismételgetik részvényeseiknek, a háborúk kiváló üzleti lehetőségeket jelentenek számukra. Emiatt a fegyverkereskedelem sokkal bizonytalanabbá teszi a világot, mivel az állandó háborúkra támaszkodik a profittermelés fenntartása érdekében.

A munkavállalói jogok támadás alatt

A felszólalók hangsúlyozták, hogy a militarizáció nem korlátozódik a védelmi iparra és a nemzeti hadseregek felszerelésére. A háborúra való felkészülés ürügyén a kormányok támadják a munkavállalói jogokat és lazítanak a klímavédelmi előírásokon. Németországban a katonai személyzet munkahete bizonyos feltételek mellett akár 54 órára is meghosszabbítható, és a hatalmon lévő koalíció jelenleg a 8 órás munkanap eltörléséről tárgyal, lehetővé téve akár napi 13 óra munkavégzést is. Ez a stratégia jól ismert: először egy szektorban vezetnek be új szabályokat, majd különböző taktikákkal kiterjesztik azokat minden más ágazatra. Ezért minden munkavállaló érdeke, hogy összefogjon és ellenezze az ilyen változtatásokat. Ahogy Laëtitia Sédou, a Fegyverkereskedelem Elleni Európai Hálózat munkatársa megjegyezte, bármilyen véleményen is legyen valaki a militarizációról, magát a folyamatot és annak a társadalom minden szektorára gyakorolt hatását akkor is elleneznie kell, mivel az egész folyamatból hiányzik az átláthatóság és a demokratikus felügyelet.

A szakszervezeti képviselők elmagyarázták, hogy a jelenlegi geopolitikai válság hogyan kapcsolódik az ipari válsághoz. Az európai iparban gyors munkahelymegszűnés tapasztalható, és a militarizációt használják fel az újraiparosításra. Ez azt jelenti, hogy a civil termelést katonai termelésre állítják át, például az autóiparban. Azonban, ahogy Ulrike Eiffler, Németország legnagyobb szakszervezete, az IG Metall képviselője megjegyezte, a védelmi iparban lévő munkahelyek fenntarthatatlanok, és nem rendelkeznek hosszú távú perspektívával. Egy gazdaságnak az élet, nem pedig a halál számára kell munkahelyeket teremtenie.

Hillal Sor, a belga Metallos FGTB-ABVV kohászati szakszervezet képviselője szintén hangsúlyozta a militarizáció középpontjában álló nagy ellentmondást: amikor a civil iparba történő közberuházásokról van szó, a kormányok azzal utasítják el azokat, hogy azok torzítanák a szabad piacot. De semmi gondjuk nincs támogatásokat adni a hadiiparnak. A hadiiparnak azonban nincs bevétele, ha a háborúk nem állandóak. Továbbá a hadiipar fejlesztése a közberuházások hiánya miatt minden más ágazatban elősegíti a deindusztrializációt.

Hogyan beszéljünk a munkavállalókkal a békéről

Arra a kérdésre, hogyan mozgósítják a szakszervezeti vezetők a védelmi ipar dolgozóit a militarizáció ellen, a felszólalók elismerték, hogy az antimilitarizmus nem mindig talál kedvező fogadtatásra az üzemekben, mivel az emberek félnek a munkahelyük elvesztésétől. A feladat különösen nehéz, mert a háborús propaganda mindenütt jelen van. De ha erős békemozgalom van az utcákon, ami kiegészül a sorozási törvények elleni iskolai sztrájkokkal, a szakszervezeti szervezők is erősebb érvekkel léphetnek fel a gyárakon belül. Sor hangsúlyozta, hogy a hangsúlyt a munkavállalói jogok eróziójára, a munkaidő meghosszabbítására, az egészségvédelem csökkenésére és a bérkiesésre kell helyezni. A baloldali pártoknak a maguk részéről egy virágzó polgári iparra vonatkozó politikai jövőképet kell kínálniuk a militarizáció alternatívájaként.

Peter Mertens, testvérpártunk, a Belga Munkáspárt főtitkára felvette a kesztyűt, és emlékeztette a hallgatóságot, hogy jelenleg a hidegháborúhoz hasonló megrázkódtatások korát éljük, ami azonban sokkal veszélyesebb, mert nincs Szovjetunió, amely blokkolná a birodalom pusztító ambícióit. A jelenlegi militarizáció egyrészt a közvagyon hatalmas mértékű átcsoportosítását jelenti a hadiipar zsebébe, másrészt azonban egy új „versenyfutás Afrikáért” előkészítése is. Ahhoz, hogy visszatérhessenek az afrikai országok ásványkincseinek és egyéb nyersanyagainak kifosztásához, az imperialista blokknak katonai apparátusra van szüksége céljai támogatásához. De az ezzel szemben küzdő békemozgalom nem gyenge, és szorgalmasan építi saját infrastruktúráját.

Mi a teendő?

Katerina Anastasiou, a Stop ReArm Europe képviselője hangsúlyozta, hogy a kormányok „fegyverként használják az emberek biztonság iránti szükségletét, és ezt használják fel a militarizálásra„. Ez azt jelenti, hogy vissza kell szereznünk a biztonság fogalmát, és demilitarizálnunk kell azt, mind nemzeti kontextusunkban, mind nemzetközi együttműködés révén. Mertens arra biztatta a résztvevőket, olvassák Lenint és az Imperializmusról mint a kapitalizmus legfelsőbb fokáról szóló elemzését, majd hozzátette: „nem engedhetjük meg magunknak a pesszimizmus luxusát”.

Feinstein arra is buzdította a hallgatóságot, hogy ne veszítsék el a reményt. Az erők, amelyekkel szemben állunk, legyőzhetetlennek tűnhetnek, de emlékeznünk kell Nelson Mandela példájára és meggyőződésére, miszerint valami csak addig lehetetlen, amíg meg nem csinálják. Ehhez Anastasiou hozzátette: „Úsznunk kell a zajban, beszélnünk kell a békéről, ki kell dolgoznunk egy békés jövő vízióját.”

Az antimilitarista mozgósítás június 14-én folytatódik Brüsszelben a „Jólétet, NE HADVISELÉST!” elnevezésű, Európa-szerte meghirdetett tüntetéssel, amelyet a Stop Militarization platform és a Stop ReArm Europe kampány szervez. A békemozgalmak és szakszervezetek várhatóan egész Európából az EU fővárosába áramlanak, hogy kifejezzék az emberek militarizációval szembeni ellenállását, és megtervezzék a jövőbeli akciókat.

forrás: Peoples Dispatch

Védekezzünk az amerikai szankciók ellen!

Az Európai Bizottság szerint a „kapcsolatépítés” megállítja Trumpot, a Baloldal frakció a blokkoló rendelet követelését szorgalmazza

Az EU blokkoló rendelete egy olyan jogi pajzs, amely megvédi az egyéneket az amerikai szankciókkal szemben, és tiltja, hogy uniós vállalatok, például bankok, betartsák azokat. A Parlament 2025. július 9-i állásfoglalásában felszólította a Bizottságot, hogy aktiválja a blokkoló rendeletet a szankciókkal sújtott Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) bíráinak védelme érdekében. Ezt megismételte egy szeptember 11-i állásfoglalásában, és hozzátette, hogy az európai szereplőket védeni kell az amerikai szankciók hatásaitól, összhangban a tagállamoknak a Római Statútumban vállalt kötelezettségeivel. Az Európai Bizottság eddig semmit sem tett.

A mai parlamenti felszólalásában Maroš Šefčovič uniós biztos ismét megtagadta a blokkoló rendelet végrehajtását az európaiak Trump szankcióival szembeni védelme érdekében. Ehelyett a Bizottság „sajnálatát fejezi ki” az ICC bírái elleni szankciók miatt, de kizárólag a „kapcsolatépítésre” támaszkodik, hogy megpróbálja meggyőzni Trumpot arról, hogy ne szankcionálja az európaiakat. A Baloldal frakció nem győződött meg egy ilyen stratégia érdemeiről.

A mai felszólalásában képivselőnk, Lynn Boylan, az Európai Parlament Palesztinával Fenntartott Kapcsolatokért Felelős Küldöttségének elnöke (Sinn Féin, Írország) elmondta: „Az EU semmit sem tett, miközben a Nemzetközi Büntetőbíróságot támadások érték, és amikor bírákat szankcionáltak munkájuk végzéséért. Az EU elmulasztotta megvédeni Francesca Albanesét, az ENSZ különleges előadóját, amikor támadások érték és szankcionálták, mert kimondta az igazságot a népirtó izraeli rezsimről. Munkájukat tiszteletben kell tartani, és a nemzetközi háborús bűnösök, például a Benjamin Netanyahu és Joáv Galant elleni elfogatóparancsokat végre kell hajtani.”

Marc Botenga európai parlamenti képviselőnk (PTB/PVDA, Belgium) elmondta: „Az USA azért szankcionálta az ICC bíráit, mert nem tettek pontosan úgy, ahogy az USA akarta. Szankcionálták az ENSZ megszállt palesztin területekre vonatkozó különleges előadóját, mert olyan jelentést írt, ami nem tetszett nekik. Szankcionáltak egy egész országot; megfojtják Kuba szigetét, mert más gazdaságpolitikát akarnak. Ez egy szélhámos állam gengszterpolitikája. Európának megvannak az eszközei, de úgy dönt, hogy nem tesz semmit. Amikor Trump cselekszik, az EU alszik.”

A Baloldal fralció az Európai Parlamentben régóta szorgalmazza, hogy az Európai Unió alkalmazza a blokkoló rendeletet a nemzetközi jognak a Trump-rezsim legrosszabb reflexei elleni védelme érdekében. A Baloldal emlékeztet arra, hogy az olyan emberi jogi védelmezőknek, mint Francesca Albanesének és másoknak, szintén részesülniük kellene a blokkoló rendelet nyújtotta védelemben, hogy folytathassák létfontosságú munkájukat, sőt, hogy túlélhessenek.

forrás: EP Baloldal frakció

Kilakoltatási jelentés

A jobboldali jelentéstevő 25 alkalommal találkozott az építőipari és tech-lobbistákkal a lakhatási válságról szóló európai parlamenti jelentés kidolgozása során

Az Európai Parlament ma 367 igen szavazattal, 166 ellenében és 84 tartózkodás mellett elfogadta zárójelentését „a lakhatási válság kezeléséről az Európai Unióban”. A Baloldal frakciója NEMmel szavazott, a jelentés ugyanis egy súlyos szociális válságot használ fel a liberalizáció előmozdítására, a szociális és környezetvédelmi normák gyengítésére, valamint a rossz lakhatási körülmények között élők kriminalizálására.

A jelentésről szóló mai vita során Leila Chaibi, a Baloldal frakciójának árnyékelőadója figyelmeztetett az olyan építőipari és technológiai lobbicsoportok, mint az Airbnb befolyására a jelentés kialakítása során, megjegyezve, hogy a konzervatív jelentéstevő a tárgyalások során 25 alkalommal találkozott ilyen lobbistákkal, míg bérlői jogvédő csoportokkal csak egyszer. Eközben olyan lakhatási jogvédő szervezetek, mint az Európai Akciókoalíció (European Action Coalition) is riadót fújtak a jelentés hiányosságai miatt.

A jelentés az európai lakhatási válság mértéke ellenére nem hajlandó foglalkozni annak kiváltó okaival: a spekulációval, a lakhatás pénzügyiesítésével és az üresen álló ingatlanokkal. Ehelyett utat nyit a legkiszolgáltatottabbakat sújtó politikák előtt, „időben történő” kilakoltatásokat szorgalmaz, és „szuper adócsökkentést” kínál az ingatlanfejlesztőknek anélkül, hogy bármilyen követelményt támasztana a szociális és megfizethető lakhatás terén.

Leila Chaibi (Engedetlen Franciaország), a Baloldal frakciójának árnyékelőadója ma az Európai Parlament strasbourgi üléstermében felszólalva a következőket mondta: „A lakhatási válság politikai bátorságot követel az ingatlan- és pénzügyi érdekekkel szembeni kiálláshoz. Ezzel szemben ez a jelentés védi a befektetőket, hibáztatja a bérlőket, kihasználja a válságot a liberalizáció igazolására, és ami a legrosszabb, kriminalizálja a legkiszolgáltatottabbakat. Azok, akik baloldalinak vallják magukat és mégis megszavazták ezt a szöveget, kénytelenek lesznek megmagyarázni, hogyan támogathatnak ilyen intézkedéseket.”

A Baloldal továbbra is küzdeni fog a legközvetlenebbül érintettek védelmében: a lakhatás alapvető jogként való elismeréséért, a lakhatással spekuláló befektetési alapok megadóztatásáért, a rövid távú bérbeadási platformok szabályozásáért, a bérlők jogainak megerősítéséért, az üres lakások feltöltéséért és egy kötelező erejű, nulla hajléktalanságra vonatkozó célkitűzésért Európában.

EP Baloldal frakció

Gazdagoknak adókedvezmény, szegényeknek kilakoltatás

A 2008 előtti időket idézve a Parlamenti Lakhatási jelentés szerint a liberalizáció a válasz a lakhatási válságra

14 hónapnyi vita után az Európai Parlament végleges jelentése teljes mértékben elmulasztott hatékony választ adni a mostanra egész Európát sújtó lakhatási válság mértékére és nagyságrendjére. A jövő heti, strasbourgi plenáris ülés középpontjában álló jelentés ehelyett azt a megközelítést támogatja, amely eredetileg is okozta a válságot: a környezetvédelmi és biztonsági előírások liberalizációját, a fejlesztők profitjának növelését és az emberek otthonaikból való kilakoltatását.

Az Európai Parlament Baloldal képviselőcsoportja a leghatározottabban ellenzi ezt a jelentést, amely szinte teljes egészében figyelmen kívül hagyja a jelenlegi lakhatási válság strukturális mozgatórugóit: a pénzügyiesítést, a spekulációt, a tulajdon néhány kézben való összpontosulását és az ennek következtében robbanásszerűen növekvő lakbérinflációt.

A jövő heti plenáris szavazás előtt Leila Chaibi (Engedetlen Franciaország) így nyilatkozott: „Ez a jelentés a befektetőket védi, a bérlőket hibáztatja és a nem megfelelő lakáskörülmények között élőket bűnözővé teszi, miközben hallgat az egész városrészeket felvásárló befektetési alapokról. Az ingatlanszektor érdekeit védi az európai polgárok helyett. Szavazatunkkal elutasítunk egy olyan szöveget, amely hátat fordít a közérdeknek.”

Megdöbbentő módon a jelentés arra is utal, hogy a hajléktalanok és az üresen álló lakásokat elfoglalók valamilyen módon felelősek a lakhatási válságért, hozzátéve, hogy „a lakásfoglalásokban feltehetően szervezett bűnözés is részt vesz”. Támadás éri az olyan jogszabályokat, mint az EPBD (Épületek Energiahatékonysági Irányelve), amely a rezsiszámlák csökkentését célozza, rendkívül szűkített adókedvezményeket javasolnak az építőipari vállalatok számára társadalmi kötelezettségvállalások nélkül, sőt, a jelentés feladja a hajléktalanság teljes felszámolására vonatkozó uniós célt is.

Az Európai Parlament Baloldal frakciója elutasítja ezt a narratívát, amely felmenti a leggazdagabb ingatlanfelhalmozókat, miközben Európa legkiszolgáltatottabb embereit bélyegzi meg. A csoport számos módosító javaslatot fog benyújtani a szöveg javítására, amely jelenlegi formájában kizárólag a bérbeadók, ingatlanfejlesztők és tőkebefektetési alapok érdekeit szolgálja.

A Baloldal európai szintű téli kilakoltatási moratóriumot, a kényszerkilakoltatások beszüntetését, a nagy értékű ingatlanok megadóztatását, a rövid távú kiadások (például Airbnb) szabályozását és a szociális lakásépítésre vonatkozó európai minimumkövetelmény bevezetését követeli.

EP Baloldal frakció

Menopauzális átmenet – Itt az idő egy uniós stratégiai tervre!

A Baloldal frakció „Menopauzális átmenet – Itt az idő egy uniós stratégiai tervre!” címmel rendezvényt szervezett az Európai Parlamentben, hogy megtörje a menopauza körüli tabut.

A baloldali EP-képviselők, Catarina Martins (Bloco de Esquerda, Portugália) és Sebastian Everding (Partei Mensch Umwelt Tierschutz, Németország) kutatókkal és civil szervezetek képviselőivel közösen világítottak rá egy olyan kérdésre, amely túl sokáig maradt láthatatlan és kimondatlan a közbeszédben.

A menopauzát túl hosszú ideig kezelték magánügyként vagy „életmódi” kérdésként. Amikor a lakosság fele megy keresztül egy olyan biológiai átmeneten, amelynek jelentős egészségügyi, szociális és gazdasági következményei vannak, az nem életmódkérdés, hanem népegészségügyi prioritás és alapvető egészségügyi jog.

Az EU-ban tapasztalható nemi egészségügyi egyenlőtlenség megmutatkozik a női testtel kapcsolatos kutatások krónikus alulfinanszírozottságában, a menopauzális tünetek tartós félrediagnosztizálásában és az összehangolt közpolitikák hiányában.

A menopauzális átmenet összefügg a szív- és érrendszeri, anyagcsere- és neurológiai betegségek megnövekedett kockázatával, az EU megelőzési stratégiái mégis ritkán kezelik szisztematikus módon ezeket az összefüggéseket. Ennek az elhanyagolásnak valós következményei vannak a nők egészségére, gazdasági biztonságára és munkaerőpiaci részvételére nézve.

Szükségünk van egy uniós stratégiára a menopauza témájában, amelyet célzott finanszírozással támogatnak. Ennek magában kell foglalnia a kutatásba és innovációba történő beruházásokat, a menopauza integrálását az EU népegészségügyi programjaiba, a munkahelyi megkülönböztetés megakadályozását szolgáló közös normákat, valamint a jobb adatgyűjtést a nemi egészségügyi szakadék megszüntetése érdekében.

Ha az Európai Unió komolyan gondolja az egyenlőséget, el kell ismernie a menopauzát strukturális egészségügyi kérdésként, és biztosítania kell azt a politikai akaratot és pénzügyi forrásokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy minden nő, valamennyi tagállamban, hozzáférjen az őt megillető ellátáshoz, információhoz és védelemhez.

EP Baloldal frakció

A szabályok által uralt világ képmutatása

A nyugati vezetők kezdik elsajátítani az antikolonializmus nyelvét, miközben odahaza tovább folytatják a gyarmatosítást – miközben a szabályalapú rend illúziója egyre repedezettebb.

Vannak pillanatok a globális politikában, amikor lehull a maszk – nem azért, mert a hatalom hirtelen erkölcsössé válik, hanem mert a színjáték fenntartása túl költséges lesz.

Nemrég Davosban Mark Carney kanadai miniszterelnök szokatlan dolgot tett. Beismerte – szinte mellékesen –, hogy az úgynevezett szabályalapú nemzetközi rend sosem volt egészen az, aminek állították. Hogy a szabályokat egyenlőtlenül alkalmazták. Hogy a legerősebbek rutinszerűen kivonták magukat alóluk. Hogy az integráció, amelyet egykor kölcsönös előnyként adtak el, egyre inkább a kényszerítés eszközévé vált.

Egy rövid pillanatra szinte megkönnyebbülést érezhettünk. Nem azért, mert az igazság új volt – hanem mert végre kimondták hangosan. Nemzedékek óta élünk e rendszer alatt. Bele születtünk. Általa fegyelmeztek minket. Azt mondták, semleges, jóindulatú, elkerülhetetlen. Arra tanítottak, hogy tiszteljük a „szabályokat”, amelyeket máshol írtak, máshol értelmeztek, máshol kényszerítettek ki – többnyire velünk szemben. Az eredmény sosem a rend, hanem az engedelmesség volt; sosem az igazságosság, hanem a menedzsment.

És mégis, a rendszer fennmaradt – nem azért, mert igaz volt, hanem mert mindenki úgy tett, mintha az lenne. Ez a hatalmának valódi forrása.

És egyben végzetes gyengesége is.

Amikor már csak egyetlen szereplő is felhagy a játékkal – amikor a cégtáblát eltávolítják a kirakatból –, az illúzió repedezni kezd.

Ebben az összefüggésben kell értelmeznünk Emmanuel Macron davosi prédikációját. A „legerősebbek törvényének” nemzetközi színtéren történő elítélése szinte… haladónak hangzott. Egy francia elnök, aki a gyarmatosításellenes önmérséklet nyelvén beszél. Az ember szinte tapsolni lenne hajlandó.

De csak szinte.

Mert nehéz komolyan venni a hatalomról szóló prédikációkat olyan országoktól, amelyek soha nem adták fel igazán – csak átcímkézték.

Franciaország ugyanis ragaszkodik hozzá, hogy túllépett a gyarmatosításon. Ami maradt, az nem gyarmat, hanem terület. Nem uralom, hanem igazgatás. Nem megszállás, hanem tengerentúli közösség. A szókincs elegáns; a struktúra nem az. A Karib-térségtől a Csendes-óceánig a minta ismétlődik.

Martinique-on a megélhetési költségek elviselhetetlensége elleni tiltakozásokra nem strukturális reform, hanem rendőrbotok és letartóztatások a válaszok. Új-Kaledóniában az évtizedes önrendelkezési követelések választási manipulációba és a „rend helyreállításának” ismerős koreográfiájába ütköznek.

Az Indiai-óceánon az ellentmondás még kirívóbb. Mayotte francia fennhatóság alatt marad annak ellenére, hogy ismételt ENSZ-határozatok ismerik el a Comore-szigetek részeként. A nemzetközi jog úgy tűnik, kötelező – kivéve, amikor nem.

Érdekes módon, amikor az ENSZ javasolta egy, a gyarmatosítás minden formája elleni nemzetközi nap létrehozását, Franciaország, Nyugat-Európa nagy része és az Egyesült Államok nem támogatta. A gyarmatosítás láthatóan elfogadhatatlan – feltéve, hogy a meghatározás épp a saját házuk táján megáll.

A modern gyarmatosítás azonban ma már ritkán jelentkezik zászlókkal és kormányzókkal. Inkább a mérlegeket kedveli.

A CFA-frank továbbra is az európai befolyás egyik legmaradandóbb eszköze Afrikában. Tizennégy ország használ még mindig olyan pénznemet, amelynek értékét Párizsban rögzítik, tartalékait részben külföldön tartják, és amely felett a helyi lakosság nem gyakorol érdemi ellenőrzést. A politikai függetlenséget megadták. A monetáris szuverenitást nem.

Hollandia a csendes folytonosság saját változatát kínálja. A Hágához láncolt karibi szigetektől Indonézia hosszú gazdasági utóéletén át a posztkoloniális aszimmetriákon keresztül vagyont csatornázó vállalati struktúrákig a holland gyarmatosítás nem tűnt el – professzionalizálódott. Az erőszakot szerződésekbe, az uralmat könyvelésbe szervezte ki.

Európa-szerte a minta felismerhető. A gyarmati hatalom nem halt meg. Diverzifikálódott. És amikor a pénzügyi nyomás nem elegendő, más eszközök is előkerülnek.

A Száhel-övezetben fegyveres csoportok terrorizálják a civileket a külső beavatkozás ködében. Egykori gyarmati hatalmak a biztonság garanciájaként tüntetik fel magukat, miközben egyre több a kérdés a fegyveráramlásról, a kiképzőhálózatokról és a destabilizációs stratégiákról. Amikor afrikai kormányok ujjal mutogatnak, a nyugati média hitetlenkedéssel – vagy hallgatással – válaszol.

Amely elvezet minket az ellenőrzés egy másik maradandó eszközéhez: a „narratívához”.

A francia és nyugati médiavállalatok továbbra is uralják az afrikai információs tér nagy részét, formálva a legitimitásról, ellenállásról és „terrorizmusról” alkotott percepciókat. Fegyveres csoportokból adott esetben „lázadók” lesznek. A szuverenitásukat érvényesítő kormányokból „junták”. Amikor országok felfüggesztik vagy kiutasítják a manipulációval vádolt külföldi médiumokat, a felháborodás Európában azonnali. Amikor afrikai hangokat hallgattatnak el, a felháborodás opcionális.

Katonai téren az üzenet Afrikából egyre egyértelműbbé vált. Mali. Niger. Burkina Faso. Szenegál. Csád. A francia erőket távozásra kérték fel.

És frankofón Afrika-szerte egyre erősödnek a francia gyarmati törekvések elleni tiltakozások – nem a divat, hanem az emlékezet miatt.

Emlékezet a közép-afrikai kényszermunkáról. Emlékezet a algériai atomkísérletekről, amelyek generációkra mérgezték meg a földet és az embereket. Emlékezet a szenegáli tirailleurekről – akiket azért küldtek, hogy Franciaországért haljanak, majd lelőtték őket, amikor követelték zsoldjukat. A számok továbbra is „tisztázatlanok”. Az erőszak nem az.

Európa szereti hinni, hogy már lapozott.

De újra és újra ugyanazt a fejezetet olvassa – csak jobb világítással.

Ezért van jelentősége a nyugati beismeréseknek a szabályalapú rend összeomlásáról – de csak ha komolyan vesszük őket. Mert ezt a rendszert sosem a tisztességesség tartotta fenn, hanem a rituálé. A részvétel. A hallgatás.

Ez az alku most bomlik fel. Az integráció sebezhetőséggé vált. A kereskedelem nyomásgyakorlási eszközzé. A pénzügy fegyverré. Az egykor semlegesnek beállított intézmények (WTO, ENSZ-keretrendszerek, multilaterális fórumok) egyre inkább lelepleződnek mint a szelektív érvényesítés arénái.

Amikor a szabályok már nem védenek, nem fogod udvariasan reformálni őket. Megvéded magad.

Tehát igen – elismerés, ahol jár. Amikor nyugati vezetők beismerik a fikciót, az egy lépés. De éberségre van szükség. Mert a történelem egy egyszerű leckét tanít: Semmi igazán jó nem származott még abból, amikor birodalmak a mikrofon előtt fedeztek fel alázatot. Különösen, amikor odahaza továbbra is megtagadják annak gyakorlását.

Írta: Raïs Neza Boneza, szépirodalmi és ismeretterjesztő könyvek, verseskötetek és cikkek szerzője. A Kongói Demokratikus Köztársaság (egykori Zaire) Katanga tartományában született. Aktivista és békeaktivista. Raïs a Transcend Media Service szerkesztőbizottságának tagja és a Transcend Network for Peace Development Environment for Central and African Great Lakes összehívója.

forrás: Globetrotter

Az EU meghatározta 2040-re a klímacélokat

Az EU klímatörvényére vonatkozó módosítás 90%-os 2040-es kibocsátáscsökkentési célt állít fel

Az Európai Parlament ma megszavazta a 90%-os 2040-es kibocsátáscsökkentési célt az intézmények közötti tárgyalások után.

Bár a végleges szöveg tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik az EU számára, hogy a kibocsátás öt százalékpontját nemzetközi szénkreditek vásárlásával „kiszervezzen”, a tárgyalások során az Európai Parlament magasabb minőségi kritériumokat ért el ezen kreditek tekintetében. Ez segít korlátozni a szénkreditek használatát és arra kényszeríti az Európai Uniót, hogy nagyobb felelősséget vállaljon saját kibocsátásáért, ahelyett, hogy megvásárolná a kibúvót.

Jonas Sjöstedt (Vänsterpartiet, Svédország), a jelentéskészítő baloldali EP-képviselő így nyilatkozott: „Elég a kifogásokból. Európában a nyarak felperzselnek, ősszel az áradások tesznek tönkre emberi életeket. Mindig a legszegényebbek fizetik a legmagasabb árat, akik a legkevésbé felelősek, azok szenvednek a legtöbbet, miközben a leggazdagabbak tovább gyújtogatják bolygónkat. A klímacselekvés nem várhat. Oly sok minden veszélyben van, ami számunkra fontos. Hegyeink, tavaink, tengereink és erdeink. Képességünk, hogy műveljük a földet és építsük a jövő zöld munkahelyeit. Végül is ez a gyermekeink és unokáink számára fenntartható bolygó biztosításáról szól – és a jövőről, amit megérdemelnek.”

Az EU klímatörvénye eredetileg megállapította mind az 2050-es klímasemlegességi célt, mind a 2030-as kibocsátáscsökkentési célt. Az átmenet teljes pályáját azonban nem tervezte meg. Míg ez a jogszabály meghatározza ezt a pályát, a klímaambíció tekintetében nem elégséges, és ellentmond a szakértői tanácsnak, amely szerint egyáltalán nem szabadna szénkredit-használatot engedélyezni.

Catarina Martins (Bloco, Portugália) EP-képviselő ezt mondta: „Abban az időben, amikor a klímaváltozás hatásai pusztítják Portugáliát és Dél-Európát, az EU új klímacéljai nem elegendőek, amit a tudomány és a valóság megkövetel. Harcoltunk azért, hogy megerősítsük őket, de tagadással és a többség bátortalanságával találkoztunk. Igen szavazatunk csak arra szolgál, hogy megakadályozzuk, hogy az EU-nak egyáltalán ne legyenek céljai.”

A Baloldal frakció régóta sürgeti egy ambiciózus és tervezett dekarbonizációs út megtervezését, a nettó negatív kibocsátás minél gyorsabb elérését, és a tudományos tanácsok megfogadását.

EP Baloldal frakció

Mikor Európa hátat fordított a menekülteknek

Az Európai Parlament véglegesen jóváhagyta a „biztonságos harmadik ország” és a „biztonságos származási országok” jelentéseit, amelyek újabb szöget vernek a menedékjog koporsójába az EU területén.

A Baloldal frakció egységesen kiáll a menedékjog védelmében, és elutasító módosító javaslatot nyújtott be mindkét dokumentumhoz. Eközben a jobboldali koalíció, kéz a kézben a szélsőjobboldallal, az emberi jogokra és a szolidaritásra tapos.

Európa veszélyes útra lép. Nem engedhetjük, hogy a törvényhozók olyan politikákat nyomjanak át, amelyek tudatosan életeket veszélyeztetnek. Amikor Európa rasszista és tekintélyelvű programot követ, azzal nem védi meg, hanem elárulja magát. Az alapvető jogok jövője Európában attól függ, hogy mostantól kezdve ellenállunk.

Ilaria Salis, a Baloldal frakció EP-képviselője (Sinistra Italiana, Olaszország): „Mától kezdve a menedékjog végső megsemmisítése befejezett ügy, melyet a közép- és a szélsőjobb Szent Szövetsége pecsételt meg. Akik a terem bal oldalán ülnek és ezen intézkedésekre igennel szavaztak, azoknak egyszerűen szégyellniük kell magukat. A visszatoloncolások és a tömeges deportálások vonala győzött. Az albaniai, ruandai, és ki tudja, még milyen központok vonala győzött. A migráció rasszista megközelítése győzött, amit már láthattunk Ausztráliában és Izraelben. A fasizmus ma már nem annyira politikai rendszer, mint inkább sodródás: a hajlam, hogy a jogok mércéjét mindig egy kicsit arrébb, jobbra toljuk, és így lejjebb. A polgári engedetlenség már nem lehetőség; szükségessé válik. Hogy emberek maradjunk.”

Damien Carême a Baloldal EP-képviselője (Engedetlen Franciaország), a „biztonságos származási országok listája” ügyének jelentéskészítője a Baloldal részéről: „Ez egy sötét nap az emberi jogok számára. A biztonságos származási országok listájával és a biztonságos harmadik ország fogalmával az EU maga mögött hagyja a nemzetközi jogot, és egyszerűen deklarálja a menedékjog végét Európában! Hogy kielégítse a konzervatívok és a szélsőjobb rasszista programjait, és lehetővé tegye Giorgia Meloni számára, hogy megvalósítsa szégyenletes deportálási megállapodását Albániával, az EU „innovatív” megoldásokat alkalmaz az európai migrációs és menedékjog-politikában. Más szavakkal: ha az európai jog nem engedi meg az alapvető jogok megsértését, akkor változtassuk meg a jogot!”

E szövegek elfogadásával az EU átlép egy láthatatlan, de alapvető határt, a moralitás és értékek határát. Ezzel a napról napra egyre gyalázatosabb Európával szemben a Baloldal szilárdan kiáll. A Baloldal egységes hangon szól, hogy felerősítse a legsérülékenyebbek hangját. A Baloldal egységesen védi az emberiesség és a szolidaritás értékeit. A Baloldal egységes, és nem hátrál meg az alapvető jogok védelmében.

EP Baloldal frakció

A Baloldal megteremtette az EU első Szegénységellenes Stratégiáját

A vagyon egyenlőbb elosztása szükséges, mint valaha, a szegénység növekedése és az ultra-gazdagság előretörése közepette

Az Európai Parlament ezen a hétfőn előirányozta az EU első, valaha volt Szegénységellenes Stratégiáját egy nyers üzenettel: a szegénység felszámolásához egyenlőbben és sürgősen kell elosztani a jövedelmeket és a vagyont. Elfogadhatatlan, hogy a világ egyik leggazdagabb kontinensén 93,3 millió, azaz az EU lakosságának 21%-a szegénységi kockázattal él, beleértve minden negyedik gyermeket.

A João Oliveira (EP Baloldal frakció) által vezetett „Új EU-s Szegénységellenes Stratégia kidolgozása” című jelentés azonban figyelmeztet: paradigmaváltás és finanszírozás nélkül az EU és a tagállamok nem fogják egyetlen szegénységellenes célkitűzésüket sem elérni. A jelentés egyértelmű, átfogó célt tűz ki: legkésőbb 2035-ig meg kell szüntetni a szegénységet. Lehetséges egy másmilyen Európa.

A jelentés előadója, João Oliveira (Portugál Kommunista Párt) így nyilatkozott: „A Szegénységellenes Stratégiának ambiciózusnak kell lennie. Foglalkoznia kell a szegénység strukturális okaival, elő kell segítenie a vagyon igazságosabb elosztását, javítania kell a munkakörülményeket, biztosítania kell a közszolgáltatásokba történő jelentős beruházást, és garantálnia kell mindenki számára a tisztességes lakhatáshoz való hozzáférést. Ennek eléréséhez a szegénységben élők aktív részvételére is szükség van az őket érintő politika megalkotásában.”

A gyermekszegénység a szegénység egyik legbrutálisabb megnyilvánulása. A szegénységi ciklus megtöréséhez komoly beruházásra van szükség az ingyenes, általános és jó minőségű gyermeknevelési és gondozási szolgáltatásokba, valamint a szülők teljes és tisztességes foglalkoztatáshoz való hozzáférésébe. Különösen sürgősen növelni kell az Európai Gyermekgarancia finanszírozását, a következő többéves pénzügyi keretben legalább 20 milliárd eurós, erre szentelt költségvetést biztosítva.

A Baloldal frakció várakozással tekint a Szegénységellenes Stratégia közzétételére. Ha komolyan veszik, akkor a Bizottságnak túl kell lépnie a célkitűzéseken, a teljes foglalkoztatásra kell törekednie, erősítenie kell a szakszervezeti jogokat, be kell mutatnia egy EU-s irányelvet a megfelelő minimáljövedelemről, és felül kell vizsgálnia az állami támogatási szabályokat, hogy nagyobb beruházásokat lehessen eszközölni a köz- és szociális lakhatásban.

Február 11-én, 9:30-kal (közép-európai idő szerint) a jelentés előadója, João Oliveira sajtótájékoztatót tart az Európai Parlament Szegénység Elleni Küzdelem Intercsoportjának tagjaival.

A „szabályok és elmék militarizálása” Európában a dolgozók és a jóléti rendszer veszélyeztetését jelenti

Szakszervezeti aktivisták, békeaktivisták és baloldali politikusok figyelmeztetnek: Európa gyors újjáfegyverzése már most aláássa a dolgozók jogait, a jóléti rendszereket és a szociális biztonságot.

Európa militarizációja gyorsan halad előre, mindent egy háborús logika formál át, a közpénzügyektől kezdve a médianarratívákig. Ez volt az egyik fő figyelmeztetés, amelyet szakszervezeti aktivisták, baloldali politikusok és békeaktivisták hangoztattak a Nemzetközi Békeiroda és a Nem a háborúra – Nem a NATO-ra hálózat által szervezett vita során.

Az Európai Unió szintjén a belga EP-képviselő, Marc Botenga figyelmeztetett, hogy a meglévő szabályokat és garanciákat félretolják az új hadiipari stratégia felgyorsítása érdekében. Rámutatott a közelmúltbeli vitákra az úgynevezett omnibusz törvénycsomagokról, különösen azon javaslatokról, amelyek a munkaügyi jogok, a környezetvédelem és a szociális jóléti rendszerek rovására kívánják megkönnyíteni a fegyveripar működését. Botenga szerint minden, az általa „a szabályok militarizálása” napirendjeként leírt intézkedésnek egyértelmű társadalmi következményei vannak – mégis az EU vezetői hallgatnak a terveik ezen vonatkozásairól.

Nem csak a szabályozást alakítják át: az emberek elméjét is militarizálják – érvelt Ulrike Eifler német szakszervezeti aktivista. Kiemelte a Merz-kormány törekvését, hogy 2029-ig elérjék a NATO 2%-os, valójában már 5%-os kiadási célját, és ugyanerre az időpontra Németországot „háborúra kész” állapotba hozzák. E napirend keretében, tette hozzá, a militarista gondolkodásmód normalizálódik a társadalomban, még olyan mindennapi közterekre is, mint az uszodák és az iskolák. Eifler rámutatott, hogy Németország egyes régióiban már most arra ösztönzik a tanárokat, hogy katonákat hívjanak be óráikra, feltehetően hogy megismertessék a diákokat a katonai pályafutás kilátásaival.

Ugyanakkor Eifler és Botenga is rámutatott, hogy a szociális és jóléti rendszerek már most érzik a védelmi kiadások növelése érdekében elrendelt megszorítások hatását. „Minden euró, amit a hadseregnek adtak, már hiányzik a szociális igazságosságból” – mondta Eifler. Ha a kormány ezen az úton jár tovább, tette hozzá, A németországi közszférában dolgozók leggyorsabban növekvő szakszervezetétől, a ver.di-től származó elemzők szerint a szociális alapok jövőre gyakorlatilag már kiürülhetnek. A folyamatot hosszabb munkaidő és kevesebb szabadidő fogja kísérni a dolgozók számára – ami további bizonyíték arra, hogy minden háború és minden háborúra való felkészülés nem más, mint egy „intenzívebb osztályharc”.

A háború elleni ellenállás azonban erősödik. A diákok, a szakszervezetek és más csoportok egyre inkább vizsgálják, mit jelentene egy teljesen militarizált Európa az életük és megélhetésük szempontjából, és válaszul kezdenek szerveződni. Németországban több tízezer diák készül újabb sztrájkokkal a lehetséges katonai besorozás ellen. Eközben Nagy-Britanniában a szakszervezetek jelentős előrelépést értek el a militarizáció visszaszorításában a saját soraikban.

Alex Gordon, a CND (Campaign for Nuclear Disarmament) társelnöke és az „Alternatív Védelmi Felülvizsgálat” társszerzője leírta, hogyan próbálták megkérdőjelezni a brit szakszervezetek a Népi Ügyészség 2022-ben elfogadott „fegyver és vaj” („hadisarc”) határozatait. A katonai keynesianizmusban gyökerező narratívákkal szembeszállva az UCU (University and College Union) segített megállítani ezeket a terveket, biztosítva, hogy a szervezett munkásmozgalom egy jelentős része olyan politikát támogasson, amely a munkásosztályt, nem a fegyvergyártókat szolgálja.

Botenga arra figyelmeztetett, hogy Európában a militarizáció havi, nem éves időskálán zajlik, a résztvevők pedig hangsúlyozták, hogy az ilyen ellenállás kiterjesztése létfontosságú – nemcsak a jelenlegi pálya megállítása, hanem az EU és az egén régió céljának újradefiniálása érdekében is.

forrás: Peoples Dispatch

A jobboldal téveszmés külpolitikája

Párhuzamos univerzum, ahol az USA még mindig szövetséges – így mutatkoznak be az Európai Parlament külügyi jelentései ezen a héten

A külügy – nem meglepő módon – központi témája lesz az Európai Parlament munkájának, amikor ezen a héten Strasbourgban ülésezik. A Parlament két kulcsfontosságú jelentésről szavaz, amelyek az Európai Unió külpolitikai prioritásait vázolják fel – a Kül- és Biztonságpolitikát (CFSP) és a Közös Biztonsági és Védelmi Politikát (CSDP) –, valamint egy jelentésről az EU-USA kapcsolatokról.

A probléma? A javasolt jelentések egy olyan világnézetet tükröznek, amely teljesen ignoráns a jelenlegi eseményekkel szemben, beleértve a Trump-kormány EU elleni fenyegetéseit, Grönland lehetséges megszállását, az USA külföldi intervencióit és a népirtást Gázában.

A Parlament a Közös Kül- és Biztonságpolitika (CFSP) végrehajtásáról szóló jelentése egy jobboldali párhuzamos univerzumot tükröz, ahol az USA még mindig európai szövetséges. Annak ellenére, hogy Grönland megszállásával fenyeget, és Trump rezsimje következetesen támadja az EU szabályozó hatalmát, a jelentés nevetséges módon „az atlanti összefogás elmélyítését” sürgeti.

Ezzel szemben a BRICS-országokat célozzák meg Európa ellenségeiként, nem pedig lehetséges partnereiként. Míg az Egyesült Államok erőszakkal avatkozik bele szuverén államok belügyeibe, addig a jelentés Kínát „nyíltan agresszív” külpolitikájúnak írja le, és az EU BRICS+ országokkal való kapcsolatainak „újraértékelését” sürgeti.

Kisebbségi álláspontként Baloldal frakció rávilágított az Európai Unió kettős mércéjére, ami abban nyilvánul meg, hogy támogatja a népirtást Gázában, miközben máshol emberi jogi sérelmeket kárhoztat.

A CFSP baloldali árnyék-jelentéstételője, Marc Botenga (PTB/PVDA, Belgium) így nyilatkozott: „Legyünk őszinték: a háború és a káosz legnagyobb hajtóereje ma az USA militarizmusa. De amikor az USA megszegi a nemzetközi jogot, Európa politikusaiban nincs annyi bátorság, hogy egy szót is szóljanak. Ehelyett saját régi birodalmi álmaikhoz kapaszkodnak – miközben a dolgozóknak azt mondják, nincs pénz bérekre, lakhatásra vagy közszolgáltatásokra. A világ változik. Az új hatalmak felemelkedése azt jelenti, hogy kiállhatunk az együttműködés, a béke és a diplomácia mellett – az ENSZ Alapokmányára, nem a birodalmi törekvésekre alapozva. Igen a munkahelyekre és igazságosságra, nem bombákra és dominanciára.”

Eközben a Parlament a Közös Biztonsági és Védelmi Politika (CSDP) jelentése még az Európai Unióról szóló Szerződés 41. cikk (2) bekezdésének megszegését is javasolja, amely tiltja, hogy az EU költségvetése hadműveleteket finanszírozzon. A jelentés, amely a fegyverkezésre és katonai beruházásokra összpontosít, támogatja a források átcsoportosítását az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, a Kohéziós Alapból és a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközből a katonai mobilitás és fegyverkezés finanszírozása érdekében.

Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy az európai polgárok számára hasznos projektekből vonnak el forrásokat, és a hadiipari vállalatok felé terelik azokat. A fegyvergyártó cégek számára egy másik nyereményként üdvözlik a védelmi kiadások terén a nagyobb költségvetési rugalmasságot, különösen a SAFE eszköz keretében biztosított 150 milliárd eurós hitelfacilitást.

A CSDP baloldali árnyék-jelentéstételője, Özlem Demirel (Die Linke, Németország) így nyilatkozott: „Amikor az EU védelmi kiadásai rekordmagas 381 milliárd eurót tesznek ki, az átlagember nem fog javulást tapasztalni a szociális finanszírozás, a jobb infrastruktúra vagy a megélhetési költségek csökkentését célzó intézkedések terén. Az asztalon lévő CSDP-jelentés támogatja a néhány olyan EU-program lassú felszámolását, amelyek az átlagemberek mindennapi életének javítását szolgálják, és még az EU saját szerződéseinek megszegését is támogatja. Egyik intézkedés sem fogja az EU-t vagy a világ többi részét biztonságosabbá tenni. Valójában pont az ellenkező hatás lép fel.”

EP Baloldal frakció