egészségügy

A brit gazdagok és szegények közötti várható élettartam különbsége csak nő

És a „Munkáspárt” nem tesz sokat a munkásosztály életének javításáért

Az emberek Anglia és Wales leginkább nélkülöző részein kevesebb mint 50 évet töltenek el jó egészségben. A leggazdagabb területeken ez közel 70 év.

A Nemzeti Statisztikai Hivatal (ONS) legfrissebb adatai leleplezik a Nagy-Britannia szívében húzódó osztályszakadékot. És azt mutatják, hogy a brit „Munkáspárt” csaknem két évnyi hivatali ideje alatt alig tett valamit a munkásosztály életének javításáért.

A nélkülöző területeken élő férfiak esetében az egészséges várható élettartam 50 év alá csökkent, először a 2013-ban kezdődő adatgyűjtés óta.

Az ONS jelentése szerint az Anglia legszegényebb részein élő férfiak életük 68 százalékát várhatóan jó egészségben töltik, ez az arány a nőknél 62 százalékra csökken.

De a leggazdagabb területeken a férfiak életük 83 százalékát élhetik le jó egészségben, míg a nőknél ez az arány 79 százalék.

A walesi statisztikák hasonló mintát követnek.

Más ONS-adatok azt mutatják, hogy a legszegényebb területeken élők élete várhatóan sokkal rövidebb, mint a leggazdagabb területeken élőké – átlagosan akár tíz évvel is.

A születéskor várható élettartam – ami azt jelenti, hogy más tényezőket nem vesznek figyelembe – Anglia leginkább nélkülöző területein a férfiaknál 73,2 év, a nőknél 78,3 év volt. Ez összehasonlítva a leggazdagabb területek 83,6, illetve 86,4 évével.

Diana, egy kelet-londoni NHS-foglalkozásterapeuta a Socialist Worker-nek elmondta, hogy az új számok „megdöbbentőek„, de tükrözik azokat a körülményeket, amelyeket munkája során nap mint nap tapasztal.

„Az embereket a saját otthonukban látom, gyakran krónikus betegségekkel küzdő embereket, mint a cukorbetegség, ízületi gyulladás vagy légúti megbetegedések” – mondta.

„A rossz lakáskörülmények mértéke valóban szörnyű, és hatalmas oka annak, hogy az emberek életminősége romlik. Nedvességet és penészt látni mindenhol, de különösen a szociális bérlakásokban.

„És gyakran rossz a fűtés és a szellőzés, ami tovább ront a helyzeten.

„Ez nagyon sok egészségügyi problémát fog súlyosbítani – és újakat is okozni, mint az asztma és a gombás fertőzések.

„Olyan embereket látok, akik éppen hogy meg tudják mászni a lépcsőt a lakóhelyükön, ami azt jelenti, hogy nem kapnak új lakást, de a vele járó megterhelés gyakran elriasztja őket a kimozdulástól. A korlátozott mozgáslehetőség, különösen egy szűkös és túlzsúfolt lakásban, a szegényebb embereket sújtja a legjobban.”

Diana szerint nemcsak a romló lakáskörülmények teszik beteggé az embereket.

„Sok dolgozó ember küszködik, mert a nyugdíjkorhatár emelkedett, különösen a nők esetében” – mondta.

„Szakszervezeti képviselőként észrevettem ezt a kollégáim körében a munkahelyemen, ahol sokan nagyon fizikai munkát végeznek.

„Közülük sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy részmunkaidőben dolgozzanak. És a munkájuk mellett sok idősebb ember a saját unokáit is gondozza, mert a gyermekgondozás költsége az egekben van.

„Néha idős családtagjaikra is vigyáznak, mert a szociális ellátórendszer összeomlott.”

Diana szerint a Munkáspárt sokkal többet tehetett volna a megválasztása óta.

„Reméltem, hogy változást hoz olyan területeken, mint a lakhatás” – mondja. „Építhettek volna több, tisztességes színvonalú szociális lakást. Ez azt jelentette volna, hogy kevesebb ember ragadna akadályozott, túlzsúfolt és veszélyes otthonokban.

„És azt hiszem, többet tehettek volna azért, hogy segítsenek az embereknek csökkenteni a munkaidejüket, ahogy öregszenek. Mindenki munkaidejének csökkennie kellene, mert nem várhatjuk el egy 65 évestől, hogy ugyanannyit dolgozzon, mint valaki, aki 55 vagy 45 éves.”

Ehelyett Keir Starmer kormánya sokak életét nehezítette meg. Ezt még a mainstream gondolkodók is kezdik észrevenni.

Tony Travers, a London School of Economics munkatársa szerint az életminőség és -hosszúság hatalmas különbsége „nagyon szorosan összefügg azzal, hogy az emberek elégedetlenek a politikával.„

„Ezek a számok nagyon fontosak a brit politika szempontjából, mert sokat megmagyaráznak abból, hogy egyes helyeken az emberek miért érzik úgy, hogy a közszféra nem működik értük.

„Ennek politikai következményei vannak.”

forrás: Socialist Worker

A szélsőjobb (beleértve a Fidesz-kormányt is) hisztije miatt nincs egészségfejlesztés a gyermekeink számára

Igen, a magyarországi iskolákban évek óta nincsenek vagy alig vannak előadások egészségfejlesztési témákban.

Az egészségfejlesztés – az egyik legeslegfontosabb téma – iskolai oktatásáért jelenleg három résztvevő felelős:

  • a népegészségügyi kormányhivatalok egészségfejlesztői
  • az Egészségfejlesztési Irodák (EFI)
  • maga az iskola.

Nyilvánvalóan az utóbbinak nincsenek erőforrásai egy olyan rendszerben, ahol kvázi a takarítónő tartja meg a kémiaórát is.

A másik kettő kezét pedig sikerült megkötni olyan bürokratikus eszközökkel, hogy külön szerződéseket kell kötni a tankerületekkel, amelyet a megyei kormányhivataloknak és EFI-knek egyesével kell megalkotniuk, jóváhagyatniuk – a jogi osztálytól ispáni szintig -, majd megkötniük. Ha engedélyezik.

Egy dohányzás-ellenes kampánnyal nem is lenne gond. Bár komoly szemléltetőeszközök, plakátok, oktatási anyagok és felkészült szakemberek porosodnak a szándékolt bürokratikus gátak miatt a szekrényekben. Egy szexuális jellegű felvilágosító oktatást pedig nem hagynak jóvá. Miért? Az LMBTQ hiszti miatt.

Történik ugyanis, hogy a fasisztoid Fidesz-rezsim a hatalomtechnikai gyűlöletpolitikáját kiterjesztette az LMBTQ közösségekre is, azzal hisztizve, hogy nemváltó műtéteket akarnak népszerűsíteni óvodásokon. Az, hogy az LMBTQ emberek megismertetése a nebulókkal azt jelenti, hogy nemváltó műtétre akarják őket rábeszélni, elég komoly része még ma is nem csak a Fidesz, de minden ocsmány szélsőjobboldali politikai szervezet munkásellenes néphülyítésének.

Így a szexuális érettség korába lépő gyermekeink számára nem hozzáférhető azon ismeretanyag, amely megelőzhtené olyan betegségek terjedését, mint a HIV, a Hepatitis B és C vagy a – és most kapaszkodjanak meg – a szifilisz.

2021-ben 776 volt a szifiliszes megbetegedések száma, ami 2024-re 1767-re nőtt. Ez azt eredményezte, hogy míg 2022-ben 8 gyermek született szifilisszel, addig 2024-ben 42!!!

Ez az eredménye a pedofilokat az LMBTQ közösséggel jogilag is összemosó, fasisztoid kormányzati politikának. És ehhez nem csak a kormányzat csatlakozik. Nem feledhetjük el, hogy az említett törvényt 2021-ben az akkor már demokratát játszó és cukikampányt folytató, neonáci Jobbik is megszavazta. (Akkor a Mi Hazánk nácik még nem voltak benn a parlamentben, de nyilvánvaló, hogy a Fidesszel együtt szavaztak volna).

Mindez nem csak az LMBTQ témájú előadásokat vágta ki az iskolákból (amire, mint látszik pont szükség lenne), hanem minden egészségfejlesztést. Mert miért is ne bagózzanak a kölykök, egyenek össze minden szemetet vagy szexeljenek felelőtlenül??

Mexikó az univerzális egészségügyi rendszer bevezetése felé mozdul

A projekt még López Obrador kormányzása idején (2018–2024) született, és most Claudia Sheinbaum adminisztrációja valósítja meg. A cél, hogy minden mexikói hozzáférhessen az ellátáshoz a különböző szövetségi egészségügyi központokban.

„Ma egy nagyon fontos bejelentést teszünk: a következő napokban – ma vagy holnap – kiadják azt az elnöki rendeletet, amely létrehozza Mexikóban az Egységes Egészségügyi Szolgálatot. Az a célunk, hogy amikor távozunk a hivatalból, bármely mexikói férfi vagy nő bármely betegséggel fordulhasson bármelyik egészségügyi intézményhez, és ott ellátásban részesüljön” – mondta a mexikói elnök.

Hozzátette, hogy a megvalósításhoz a közös adatbázist fogják használni, ezzel elindítva a valamennyi mexikói számára kiállítandó igazolványok kiadásának folyamatát; a folyamat (amelyhez egy elektronikus eszközökre szánt alkalmazás is tartozik) a 85 év felettiekkel kezdődik: „Mi ennek az előnye? Hogy gördülékenyebbé teszi a rendszert… Ez egy történelmi lépés, amelyet most teszünk meg az egyetemes egészségügyi ellátás felé.”

A Sheinbaum által ismertetett ütemterv szerint 2027. január 1-jére meg kell kezdődnie az intézmények közötti szolgáltatáscserének, ahol ezek az intézmények a következő orvosi szolgáltatásokat nyújtják:
„1. Egyetemes sürgősségi ellátás és a kórházi kezelés folyamatossága;

2. Magas kockázatú terhességek és szülészeti vészhelyzetek ellátása;

3. Szívinfarktus-protokoll bevezetése szívkatéterezési szolgáltatásokkal;

4. Stroke-protokoll bevezetése agyi érkatasztrófák esetére;

5. Egyetemes hozzáférés az emlőrák ellátásához és diagnózisához;

6. Az ellátás folyamatossága olyan állapotok esetében, mint veseelégtelenség, rák és transzplantáció;

7. Védőoltások;

8. Alapellátási konzultációk prevenció és akut állapotok céljából, gyógyszerfelírással.”

A szakorvosi szolgáltatások cseréje 2027 második felében kezdődik. 2028-ra a mexikói kormány a vényköteles gyógyszerek, a járóbeteg-szakellátás és a beutalóhoz kötött kórházi kezelés egyetemes fedezetének bevezetését tervezi.

Konkrétan az Egységes Egészségügyi Rendszer célja, hogy a mexikói kormány által nyújtott különböző egészségügyi szolgáltatásokat központosított módon egyesítse. Ily módon a Mexikói Társadalombiztosítási Intézet (IMSS), az Állami Dolgozók Társadalombiztosítási és Szolgáltatási Intézete (ISSSTE) és a Szociális Jóléti Társadalombiztosítási Intézet Egészségügyi Szolgálata (IMSS-Bienestar) – a szövetségi kormány szolgáltatásainak alapját képező három fő intézmény – összehangoltan fog működni.

„Ha egy államban az egyik intézményben elegendő a felszerelés, de egy másikban hiány van, akkor az a célunk, hogy megosszuk ezeket, elkerülve ezzel a túlterheltséget és javítva az ellátást” – mondta a mexikói elnök az egyesítés indoklásakor.

A projektet már előzőleg is tervezték Andrés Manuel López Obrador (2018–2024), Sheinbaum elődje és politikai szövetségese kormányzása idején. Most el kell kezdeni a több mint 120 millió mexikói – függetlenül attól, hogy melyik intézményhez tartoznak – regisztrálásának monumentális feladatát, majd az adatok digitalizálását és megosztását a különböző intézmények között.

Ezzel a Nemzeti Megújhodási Mozgalom (MORENA) baloldali-progresszív kormányai tovább építik azt a szövetségi államot, amely aktívan gondoskodik az alapvető orvosi, oktatási és egyéb szükségletekről, miközben a térség más kormányai – a neoliberális doktrínához és a Nemzetközi Valutaalap iránymutatásaihoz igazodva – az állam szerepének csökkentése és felelősségi körének szűkítése mellett kötelezik el magukat, beleértve az egészségüggyel, oktatással és lakhatással kapcsolatos felelősségeket is.

forrás: Peoples Dispatch

Folytatódik az orvosok sztrájkja Angliában a kormány elnyomó stratégiája ellen

Az angliai rezidens orvosok április 7–13. között sztrájkolnak, követelve a bérek helyreállítását, több munkahelyet és egyéb intézkedéseket az NHS válságának kezelésére.

Az angliai rezidens orvosok ismét sztrájkolnak április 7. és 13. között, az egészségügyi munkaerő-politikák, munkakörülmények és fizetések miatt hosszú ideje húzódó vitájuk részeként. Több mint három éve tárgyalnak és küzdenek a rezidensek a bérek helyreállításáért és több munkahelyért, hangsúlyozva, hogy a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (NHS) nem működhet megfelelő számú egészségügyi dolgozó és megfelelő munkakörülmények nélkül.

„A rezidens orvosoknak nem maradt más választásuk, mint a sztrájk” – írta a British Medical Association (BMA) a közösségi médiában. „A kormánnyal folytatott hetekig tartó tárgyalások nem hoztak elegendő előrelépést a bérek terén, mivel a feltételeket az utolsó pillanatban megváltoztatták. Hat napos munkabeszüntetést hirdettünk meg, hogy a kormány meghallgasson minket, hagyjon fel a játszmázással, és egy olyan ajánlattal álljon elő, amely igazságosan kezeli mind a munkahelyek, mind a bérek kérdését.”

Annak ellenére, hogy az elmúlt hónapokban óvatos előrelépés történt a Keir Starmer vezette kormánnyal folytatott tárgyalásokon, a BMA figyelmeztetett, hogy a kormány ajánlatán az utolsó pillanatban végzett változtatások elfogadhatatlanná tették azt. Az egészségügyi miniszternek, Wes Streetingnek írt, április eleji levelében a szövetség rámutatott, hogy a változtatások után az ajánlat reálértéken kisebb finanszírozást tartalmaz, a béremeléseket hosszabb időszakra nyújtják el, és bizonytalanságot teremtenek az infláció elleni védelem tekintetében.

Ahelyett, hogy az orvosok aggodalmaival foglalkoztak volna, Streeting és Starmer az elnyomó intézkedések mellett döntött: azzal fenyegetőztek, hogy 1000 munkahelyet szüntetnek meg az ajánlatban szereplő 4500-ből, ha nem függesztik fel a sztrájkot, ami tovább növelte az orvosok dühét. A szóban forgó állások a szakképzési helyek kvótájából származnak, ami az egészségügyi munkaerő-struktúra egyik kulcsfontosságú építőkövét jelenti – különösen annak fényében, hogy az orvosok és más egészségügyi dolgozók krónikus hiánya hosszú várakozási időkhöz és egyéb ellátási akadályokhoz vezet. „A rendelkezésre álló szakképzési helyek száma közel 10%-kal kevesebb, mint a végzős orvostanhallgatók összlétszáma, ami azt jelenti, hogy évente több száz frissen végzett orvos nem talál állást” – figyelmeztetett a Tribune. A helyeket a múlt héten szüntették meg.

Minden generációhoz tartozó orvosszakértők bírálták a kormány által alkalmazott taktikát; néhányan kétségbeesettnek, sőt „Trump-i méretekben eszkalálódó rosszhiszeműségnek és megkérdőjelezhető logikájúnak” nevezték.

„A kormány a kemény fiút játssza – példátlan módon” – írta az eseményről Kamran Abbasi, a BMJ főszerkesztője. „Mégsem játszik keményen a technológiai cégekkel, mint a Palantir, vagy a gyógyszergyárakkal, amelyek az Egyesült Királyság »piacának« kizsákmányolására törekszenek, vagy a magáncégekkel, amelyek túlságosan is készségesen adakoznak a politikusoknak.”

A BMA tagjai a közösségi médiában követelték a kormánytól, hogy változtasson irányt, és helyezze előtérbe az NHS és páciensei jólétét. Sokan hangsúlyozták, hogy a sztrájk a dolgozók számára az utolsó lehetőség, de hajlandóak megtenni ezt a lépést, hogy kihúzzák a szolgáltatást abból a válságból, amelybe az egymást követő kormányok taszították.

„Az NHS válságban van – és a kormány megoldása az, hogy megszünteti a szakképzési állásokat, ami valószínűleg még több orvost késztet arra, hogy elhagyja az országot vagy külföldön dolgozzon” – Jeremy Corbyn képviselő visszhangozta aggodalmaikat. „A kormány úgy gondolja, hogy keményen lép fel, de a betegek fogják megszenvedni ezt.”

forrás: Peoples Dispatch

Nem osztjuk a DK populizmusát, hogy az állam fizesse a magánellátást

A Demokratikus Koalíció legújabb populista agymenése, hogy ha hónapokat kell várni egy állami orvosi vizsgálatra, akkor az állam fizesse a magánellátás költségeit.

Elsőre igazságosnak hangzik, sőt, elég keménynek és tökösnek is. Sőt, még munkásbarát is, hiszen az állam segíti be a magánszolgáltatóhoz.

Akkor mik a problémák?

Az államnak nem az a feladata, hogy magánszolgáltatók felé terelje az embereket. Az államnak az a dolga, hogy a befizetett adóból a legjobb egészségügyi ellátást nyújtsa mindenkinek.

A magyar egészségügyben probléma, hogy olyan kettős rendszer alakult ki, amelyben egy állami lerongyolódott rész váratja a szegényeket és egy magánkézben lévő pedig jelentős profitért várja a gazdagokat.

Sőt, a szegényeket is, mert az emberi egészség olyan prioritás, hogy rengeteg rosszul kereső ember is inkább eladósodik, eladja ingóságait, ingatlanjait, hiszen ez még mindig jobb alternatívája a halálnak.

Namármost, ha a DK elképzelései szerint az állam fizet a magánellátásnak, azzal pont ezt a kettős rendszert tartjuk fenn, meg persze egy olyan magántőkés profitját, amelynek semmi helye egy egészségügyi rendszerben.

A tőkés profit ugyanis két dolog miatt duzzad a magánegészségügyben: a dolgozók kizsákmányolásával és a szolgáltatás minőségének csökkentésével. A magánrendszer mindkettőn spórolni akar. Igen, magánegészségügyi szolgáltatóknál orvosok, nővérek, asszisztensek, de még a takarítók is rosszabbul keresnek, mint az államiban. (Kivéve, ha maga az orvos a tulajdonosa a magánjellegű praxisának, ergo némileg tőkés). A profit másik fele pedig a szolgáltatások minőségének csökkentése. Ergo, ha kevesebb fertőtlenítőt használnak, kevesebb gyógyszert fogyasztanak, spórolnak a gézzel, a felszerelésekkel, vagy ezekért többet számláznak ki, vagy esetleg csalnak is vele, mert kinek tűnik fel? Egy fogorvosnak magánpraxisban akkor éri meg, ha a fogunkat rosszabbnak látja a röntgenfelvételen, mint valójában. Egy olyan rendszert építünk, ahol a csalás, az etikátlanság és a spórolás közvetlen anyagi hasznot jelent.

Márpedig ennek semmi keresnivalója egy emberi szükségleteket kielégítő egészségügyi rendszerben. (De még állatiban sem).

A magyar egészségügy azért romlott le, mert minden kapitalista rendszer alapvetően a közszolgáltatásokon való spórolásra törekszik. Aztán ez valahol elér egy társadalmi tűréshatárt, amikor elégedetlenség következik be: a baloldali pártok, a szakszervezetek és a civilek felemelik hangjukat, a hatalom pedig meghátrál. Magyarországon ez a tűréshatár az egekben van, hiszen évente 30 ezer honfitársunk hal meg feleslegesen a magyar egészségügyben, mind olyanok, akiket amúgy meg lehetne menteni. A szélsőjobboldali néphülyítés célja pedig erről elterelni a figyelmet, hogy a „migránsok” és „Brüsszel” a probléma.

A DK a kapitalista rendszer alapvető problémáját egy kapitalista húzással próbálja orvosolni egy rosszul működő kapitalista rendszerben.

Azért is ultrademagóg, mert egy szó sincs arról, miből fizesse az állam a beígért magánegészségügyi ellátást, és persze az is elsiklik, hogy a magánegészségügyi rendszernek erre azért nincs kapacitása sem.

Az Európai Baloldal inkább marad a tisztességes állami egészségügy megteremtésénél.

A „Health for All” közgazdaságtana: Terv, hogy az egészségügy kerüljön a globális gazdaság középpontjába

Májusban, a Világegészségügyi Közgyűlésen a tagállamok egy példátlan stratégiát hagyhatnak jóvá, amely kijelenti: az egészségügy nem költség, hanem a legjobb befektetés, amit egy gazdaság tehet.

Évtizedek óta a pénzügyminiszterek úgy tekintenek az egészségügyi kiadásokra, mint a háztulajdonosok a szivárgó tetőre: szükséges rossz, egy minimalizálandó költség. A kórházak felemésztik a költségvetéseket. Az orvosok fizetést igényelnek. A gyógyszerek elszívják a devizatartalékokat. Amikor a gazdaság megszorul, az egészségügyi miniszter gyakran az elsők között van, akit kisebb borítékkal küldenek haza.

De egy csendes forradalom lehet kibontakozóban Genfben, amely fenekestül felforgathatja ezt a logikát.

Májusban, amikor a tagállamok összegyűlnek a 79. Világegészségügyi Közgyűlésre, egy példátlan dokumentum jóváhagyását kérik tőlük: egy hivatalos stratégiát, amely kijelenti, hogy az egészségügy egyáltalán nem költség. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) érvelése szerint ez a legjobb befektetés, amit bármely gazdaság tehet.

Az egészség előzze meg a vagyont

A WHO hat éven át készülő új, „A Health for All közgazdaságtana” (Economics of Health for All) elnevezésű stratégiája egy megdöbbentő előfeltevéssel indul. Nemzedékeken át a nemzeti sikert a GDP-vel, az előállított és eladott dolgaink összértékével mértük. E mérőszám szerint egy olyan ország, amely cigarettát és rákkemoterápiát árul, sikeresebbnek tűnik, mint ahol senki sem betegszik meg.

Ez nem csupán helytelen. Ez veszélyes. És mégis, ez a logika hajtotta évtizedeken, sőt évszázadokon át a globalizációt.

Az uralkodó közgazdasági keretrendszerben az egészségügyet maradványértékként kezelik. Előbb növesztjük a gazdaságot, aztán ha marad valami, költünk egy kicsit arra, hogy az emberek életben és termelékenyen maradjanak. Feje tetejére állítottuk a dolgokat.

A WHO megközelítése ragaszkodik ahhoz, hogy az egészséges népesség nem a gazdagság mellékterméke: hanem maga a motor, ami azt megtermeli. Ez józan észnek hangzik. De a józan ész a globális egészségpolitikában gyakran ütközik erős érdekekkel.

Alma-Atától Genfig: egy ötven éves ív

Ahhoz, hogy megértsük, miért fontos ez a pillanat, vissza kell tekintenünk. 1978-ban, Alma-Atában (a mai Kazahsztán) a világ kijelentette, hogy az „Egészséget Mindenkinek” (Health for All) kitűzését 2000-re el kell érni. Ez a nyilatkozat radikális volt a maga idejében. Kifejezetten összekapcsolta az egészségügyet a gazdasági igazságossággal, és egy „Új Nemzetközi Gazdasági Rend” létrehozására szólított fel, amely újraelosztja a forrásokat a gazdag nemzetektől a szegények felé.

Ez közvetlen utalás volt az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének 1974-es, az Új Nemzetközi Gazdasági Rendet (NIEO) létrehozó határozatára. Ezt a keretrendszert a gyarmatosításból örökölt strukturális egyenlőtlenségek kiigazítására tervezték; egy olyan rendszerre, amelyet az erőforrás-kitermelés, a munkaerő kizsákmányolása és a tudás szisztematikus kisajátítása tartott fenn. A szuverén egyenlőség és emberi méltóság elveiben gyökerezve az Új Nemzetközi Gazdasági Rend a fejlődő államok állandó szuverenitását kívánta biztosítani természeti erőforrásaik felett, reformálni kívánta a globális kereskedelmet a nyersanyagok méltányos árazásának biztosítása érdekében, és át kívánta alakítani a nemzetközi monetáris megállapodásokat. Továbbá szorgalmazta a technológiatranszfer megkönnyítését és a transznacionális vállalatokat szabályozó kötelező magatartási kódex elfogadását, felismerve, hogy a politikai függetlenség gazdasági szuverenitás nélkül töredékes marad.

Ez nem történt meg. Az 1980-as évek adósságválságokat, strukturális kiigazítási programokat és az egészségügyi rendszerek alattomos privatizációját hozták. A 2000-es évek ambiciózus, betegség-specifikus programokat hoztak: HIV-kezelést, malária elleni ágyhálókat és oltási kampányokat, amelyek milliókat mentettek meg, de számos más egészségügyi szükségletet figyelmen kívül hagytak, az egészségügyi rendszereket pedig széttöredezetten, alulfinanszírozottan és áruvá tett formában hagyták.

Most, fél évszázaddal később, egy holisztikus jövőkép támad fel újra. Relevanciája és előrelátása nyilvánvalóbb, mint valaha.

Mit tesz valójában a stratégia?

Minden emelkedett nyelvezete ellenére a stratégia-tervezet meglepően konkrét. Ajánlásai öt kategóriába sorolhatók, mindegyikhez konkrét eszközökkel, amelyeket a kormányok azonnal alkalmazhatnak. Az első a gazdaságpolitikát az egészségügy szolgálatába állítja az adórendszerek reformján, az egészségügyi hatásvizsgálatok kereskedelmi megállapodásokba való integrálásán, a tisztességes munkafeltételek és szociális védelem biztosításán, valamint a fizetetlen gondoskodó munka elismerésén keresztül.

A második túllép a GDP-n olyan fejlődési irányjelző táblák (progress dashboards) bevezetésével, amelyek az egészségügyi egyenlőtlenségeket és a közösségi vitalitást figyelik, miközben méltányossági standardokat alkalmaz a magánbefektetések irányítására. A harmadik növeli a hazai finanszírozást progresszív adózás, célzott egészségügyi adók és eredményorientált költségvetés-tervezés révén, miközben adójóváírásokkal és szellemi tulajdon megosztással építi a helyi innovációs ökoszisztémákat.

A negyedik erősíti a közszféra kapacitásait az egészség-gazdaságtani szakértelem kormányzati szintű beágyazásával, e kompetenciák orvosképzésbe integrálásával, valamint több érdekeltet tömörítő megfigyelőközpontokon (observatories) keresztüli koordináció előmozdításával. Az ötödik biztosítja a bizonyítékokon alapuló végrehajtást egy hosszú távú kutatási programon, átláthatósági védelem biztosításán, összeférhetetlenség kezelésén és a civil társadalom bevonásán keresztül a dezinformáció elleni fellépés érdekében.

Februárban, a 158. Végrehajtó Tanács ülésen a fejlődő országok lelkesedésüket fejezték ki a stratégia iránt, bár eltérő módon közelítettek hozzá.

Mi hiányzik: adósság, megszorítás és hatalom

Még a legelszántabb támogatóknak is el kell ismerniük a stratégia vakfoltjait. Nagyrészt megkerüli azt a szuverén adósságválságot, amely szétzúzza az egészségügyi költségvetéseket Afrika- és Latin-Amerika-szerte. Megemlíti a pénzügyi piacok növekvő dominanciáját az egészségügyi szolgáltatások nyújtásában, de nem száll szembe vele.

Nem nevezi meg azokat a geopolitikai erőket sem, amelyek korlátozzák ezt a jövőképet. A hazai szabályozást korlátozó kereskedelmi egyezmények, az importfüggő egészségügyi rendszereket tönkretevő devizaárfolyam-ingadozás, a globális gazdasági kormányzás birodalmi struktúrái. Ezek egyelőre a keretrendszeren kívül maradnak.

A befejezetlen csata

Korlátai ellenére a stratégia utat egyenget egy újfajta, emberibb közgazdaságtan felé. Ötven éven át a globális egészségügy étlapja ugyanazon téma variációit kínálta: több segély, hatékonyabb szolgáltatásnyújtás, jobb mérőszámok. Az Egészséget Mindenkinek Közgazdaságtana (EH4A) stratégia valami egészen mást kínál. Arra kéri az országokat, hogy tervezzék újra a gazdasági rendet.

Hogy a stratégia meg tudja-e valósítani a jövőképét, az még megvívatlan csatákon múlik. De egy nemzedék óta először már nem az a kérdés, hogy az egészségügynek helye van-e a gazdaságpolitikában. Hanem az, hogy milyen gazdaságot vagyunk hajlandóak építeni.

A stratégia előreláthatóan nekiütközik a politikai feszültségek falának, amelyet semmilyen okos politikai megfogalmazás nem tud lebontani. Az erős szereplőknek, akik kényelmesen érdekeltek a dolgok jelenlegi működésében, nem áll szándékukban feladni. A valódi kérdés nem az, hogy ellenállnak-e (már most is ellenállnak). Hanem az, hogy a nyertes országok és közösségek képesek-e elég erőt szervezni ahhoz, hogy erősebben vágjanak vissza. Enélkül a stratégia legmerészebb elképzelései ismét apró betűs részekké válhatnak, amelyek miatt soha senki nem fog cselekedni.

A WHO Watch egy globális egészségügyi kormányzási program aktivisták számára, amelyet a People’s Health Movement (PHM) szervez. A programról bővebben ezen az oldalon olvashat.

forrás: People’s Health Dispatch

Venezuela és Kuba: egy szocialista szövetség a mindenki számára elérhető egészségügyért

A forradalmi orvoslás és az orvosi együttműködés Kubával – amely olaj és egészségügyi dolgozók cseréjén is alapul – segített Venezuelának biztosítani alapvető egészségügyi szolgáltatásokat több ezer ember számára.

Néhány évvel Hugo Chávez elnök hatalomra kerülése után Venezuelában mintegy 30 000 praktizáló orvos volt. Ennek ellenére nem volt lehetséges hatékonyan ellátni az ország összeg szegény és marginalizált népét. Súlyos hiány volt a rendszeres egészségügyi ellátásban, különösen a nyomorúságos városi gettókban és a vidéki területeken.

Ebben a kontextusban kezdődött el Venezuela és Kuba között egy újfajta együttműködés. Kuba ellátására irányuló venezuelai olaj cserébe intézkedéseket hoztak, hogy kubai orvosokat és egészségügyi szakértelmet hozzanak Venezuelába. Ugyanakkor kezdeményezték, hogy venezuelai hallgatók Kubába juthassanak az orvostudomány és egészségügy tanulmányozására. Ezzel párhuzamosan egy alternatív orvosi képzési struktúra jött létre Venezuela hagyományos orvosi oktatási rendszerén kívül, az úgynevezett „Falak Nélküli Egyetem”. Fő célja az volt, hogy az új orvostanhallgatók olyan képzést kapjanak, amely során ne szakadjanak el saját közösségüktől és társadalmi környezetüktől.

A Barrio Adentro Misszió sikerei

Ezen kezdeményezés alapján indult el a Barrio Adentro („A Negyed Belsejében”) program. Az első fázisban mintegy 10 000 kubai orvos érkezett Venezuelába; később ez a szám körülbelül 14 000-re nőtt. Velük együtt toboroztak még 15 000–20 000 más egészségügyi dolgozót – például fogorvosokat, ápolókat és technikusokat. Ennek eredményeként közel 7000 új alapellátó központ és mintegy 5000 diagnosztikai központ jött létre országszerte.

A következő fázisban venezuelai hallgatók utaztak Kubába orvosi képzésre. Miután elvégezték orvosi képzésüket, visszatértek saját országukba, és elkezdtek dolgozni a Venezuelában található különféle egészségügyi intézményekben. Ugyanakkor sokan közülük orvostant is kezdtek tanítani venezuelai főiskolákon és egyetemeken. Az új orvosok nagy részét saját lakóhelyükhöz közeli területekre helyezték ki, hogy az egészségügyi szolgáltatások könnyebben elérhetőek legyenek a helyi közösségek számára. Ennek a közegészségügyi programnak az összes költségét Venezuela olajkészleteinek cseréje fedezte.

Általában a nemzetközi olajkereskedelem és csere kereskedelmi profit és amerikai dollár alapján zajlik. Venezuela és Kuba azonban bemutatta, hogy a társadalmi fejlődés és a közegészségügy is fontos csere területei lehetnek olajért cserébe. Ahelyett, hogy csapatokat küldenének gyengébb országokba olaj és erőforrások megszerzéséért, Venezuela és Kuba nemzetközi példát mutatott arra, hogyan lehet a társadalmi fejlődést kölcsönös együttműködéssel és az olajat csereeszközként felhasználva elérni, eltérve a szokásos gyakorlattól.

2003 elején a Barrio Adentro Misszió Caracas Libertador kerületében egy kis programként indult. Célja az volt, hogy ingyenes alapellátást nyújtson a szegény közösségeknek, amelyeket korábban elhanyagoltak, vagy akiknek nem volt rendszeres hozzáférésük az egészségügyi szolgáltatásokhoz. Akkoriban számos venezuelai orvos különböző okokból nem tudott a szegény városi gettókban és vidéki területeken dolgozni. Emiatt a Libertador kerület polgármestere kezdeményezte, hogy kubai orvosokat hozzanak az újonnan létesített helyi klinikákra.

Később, 2010-ben pusztító földrengés sújtotta Haitit. A venezuelai orvosok ott nyújtott orvosi szolgáltatásai is fontos példát mutattak. Brazília Egészségügyi Minisztériuma elismerte ezt az orvosi munkát és innovatív közegészségügyi rendszert, és együttműködésbe kezdett velük Haitin. Ez a program jelentős nemzetközi elismerést kapott, és a The Lancet is beszámolt róla.

Kuba forradalmi orvoslása mint inspiráció a venezuelai egészségügy számára

Manapság ideológiai különbség van abban, hogy az Egyesült Államok és Venezuela hogyan tekint az olajra. A venezuelai elnök, Hugo Chávez megállapodást írt alá Kubával, amely szerint kedvezményes áron szállítottak olajat Kubába orvosok és más egészségügyi szakemberekért cserébe. Ezek az orvosok általában két éves rotációs szerződéssel dolgoztak Venezuelában. 2004-re a Barrio Adentro országos hálózzá vált 13 000 orvossal, ápolóval, fogorvossal és más egészségügyi dolgozóval.

Hosszú távon azonban nem volt kivitelezhető kizárólag kubai orvosokra támaszkodni. Ezért röviddel a projekt megkezdése után kezdeményezték, hogy Venezuela saját orvosait is integrálják a rendszerbe. Rezidensi programokat vezettek be az újonnan végzett orvosok számára, és sok orvostanhallgatót elküldtek Havanna Latin-Amerikai Orvosi Iskolájába. Ugyanakkor létrehoztak egy hatéves integrált közösségi orvosi programot – a Medicina Integral Comunitaria-t (MIC). A hagyományos egyetemi keretrendszertől eltérően működve ez a program több ezer új orvost képezett ki, az elsődleges ellátásra fókuszálva.

A MIC program egyedülálló jellegzetessége, hogy a hallgatóknak nem kell elhagyniuk falvaikat vagy gettó területeiket. Még a legszegényebb venezuelai városi negyedekből származó hallgatók is képesek orvosi képzést folytatni saját közösségükben maradva. Ez nem rövid távú kurzus; hanem egy átfogó program, amelyet egy újfajta, a közösségi egészségügyi rendszer részét képező orvos képzésére terveztek. Kuba egészségügyi rendszerének tapasztalata jelentős hatással volt Venezuela közegészségügyének fejlődésére.

Ennek a kubai orvosi filozófiának a gyökerei a sziget forradalom utáni szemléletében keresendők. Che Guevara egy 1960-as beszédében a következőket mondta az orvostudomány új, Kubában betöltött szerepéről: „Feladatunk ma az, hogy az összes orvosi szakember alkotó képességét a társadalmi orvostudomány felé irányítsuk.” A forradalom után másfél éven belül elkezdett gondolkodni a „forradalmi orvostudományról” és egy új típusú orvos létrehozásának lehetőségéről. Az orvostudomány küldetését az igazságos társadalom felépítéséhez kötötte.

A nemzetközi szolidaritást és tiszteletet hozó együttműködés

Dr. Steve Brouwer „Revolutionary doctors: how Venezuela and Cuba are changing the world’s conception of health care” című könyvében bemutatja, hogyan fejlődött ki Kuba egészségügyi és orvosi oktatási rendszere egyedülálló módon a forradalom után, és hogyan játszott fontos szerepet az orvostudomány Kuba külvilággal való kapcsolataiban is. Brouwer maga egy évig élt a vidéki Venezuelában, és megfigyelte, hogy olyan területeken, ahol néhány évvel korábban még nem léteztek egészségügyi szolgáltatások, immár új orvosok, hallgatók és egészségügyi dolgozók aktívan tevékenykednek.

Nyilvánvalóan Kuba és Venezuela cselekedetei és kölcsönös együttműködése szembetűnő eredményeket hozott. Az Egyesült Államok azonban továbbra is eltökélten igyekezett megzavarni mind Kubát, mind Venezuelát, szigorú gazdasági és utazási szankciókat hozva ellenük. Ezen felül elkezdett különböző terveket kieszelni és finanszírozni a két forradalmi kormány gyengítésére. 2006-ban az USA létrehozta a Kubai Orvosi Szakemberek Menekült Programját, amely közvetlenül Kuba humanitárius orvosi misszióinak aláásását célozta. Különleges terveket dolgoztak ki, hogy kubai orvosokat, ápolókat és technikusokat csábítsanak el külszolgálati posztjaikról.

Az Egyesült Államoknak azonban nem sikerült csökkentenie azt a nemzetközi szolidaritást és tiszteletet, amelyet Kuba és Venezuela cserén alapuló együttműködésével vívtak ki világszerte. Nem tudta megállítani a humanitárius orvosi segítségnyújtás és a nemzetközi orvosi képzési programok terjeszkedését sem.

2007-ben a Latin-Amerikai Orvosi Iskola havannai diplomaosztóján egy fiatal végzős így szólt: „Ma mi fehér köpenyes hadsereg vagyunk, akik egészséget és méltóságot viszünk népünknek.” Dr. Steve Brouwer szavaival élve, amikor a vészhelyzeti szolgálatok és a humanitárius együttműködés elsőbbséget élveznek a hatalmas országok diplomáciai vagy katonai kényszerítéseivel szemben, akkor érhető el az igazi erkölcsi győzelem.

Venezuela és Kuba egy konkrét példát mutatott be ezekre az alternatív értékekre a kapitalista és imperialista hatalmak ellenében.

forrás: People’s Health Dispatch

„Egészségügytelenítés” Gázában

Kutatók óva intenek a „egészségmegszüntetésről” Palesztinában, miközben fertőzések terjednek Gázában

Gáza egészségügyi helyzete kritikus marad, mivel az izraeli megszállás – a folyamatban lévő ún. fegyverszünet ellenére – továbbra is aláássa az egészségügyi szolgáltatások nyújtását és az ellátáshoz való hozzáférést. Az elmúlt hetekben az egészségügyi dolgozók egyre több fertőző betegség esetét regisztrálták, a gyermekek, idősek és a már korábban is betegeskedők pedig különösen veszélyeztetettek a további komplikációk kialakulásában.

Dr. Ahmed Muhanna az Al-Awda Kórházból a The New Arabnak elmondta: „Széleskörű fertőzésnövekedést figyeltek meg, különösen a gyermekek körében.” Dr. Mohammed Abu Salmiya az Al-Shifa Kórházból hozzátette: „A veszély abban rejlik, hogy Gáza lakóinak immunrendszere az éhezés, a rossz táplálkozás és a szükséges védőoltások hiánya miatt legyengült, ami súlyos fenyegetést jelent a betegek életére.”

„Étel, menedék, egy védelmet nyújtó család, egészségügy és oktatás. Ez az öt alapvető dolog, amire minden gyermeknek szüksége van” – hangsúlyozta Dr. Tanya Haj-Hassan gyermekgyógyász a Palesztina Tanulmányok Intézetének (IPS) adott interjújában. „Gázában pedig mindegyiket célba vették.”

Néhány közegészségügyi szakértő a népirtás által létrehozott, a betegségeket elősegítő életkörülményeket Gázában „nedves sátor szindrómaként” írta le. Ez a kifejezés az immunhiány, a fertőzések és a lakhatás és infrastruktúra pusztulása miatti felépülés képtelenség összefüggő hatásaira utal. ENSZ-források szerint ezen a télen legalább tíz gyermek fagyott halálra azokban a sátrakban, ahová az övezet lakosságának nagy részét a népirtás alatt kényszerültek beköltöztetni. Szervezetek, köztük az Orvosok az Emberi Jogokért (PHR) ismételten hangsúlyozták, hogy az izraeli pusztítás aránytalanul nagy terhet ró a gyermekekre és terhes nőkre – ami egy új jelentés szerint előre megfontolt támadást jelent a palesztinok alapvető reprodukciós képességei ellen.

„Gáza egészségügyi infrastruktúrájának megsemmisítése, az élelmiszer- és gyógyszerellátás (beleértve az anyatejet is) korlátozásával kombinálva olyan környezetet teremtett, amelyben a szaporodás és a túlélés alapvető biológiai folyamatait szisztematikusan elpusztították, amiből ismert és előre látható ártalom, fájdalom, szenvedés és halál következett” – állítja a PHR-jelentés.

A népirtás idején Gázában dolgozó nőgyógyászok elmondták a szervezetnek, hogy az általuk kezelt nők – „akár terhesek vagy sem” – mind rosszul táplálkoztak. Mások olyan egészségügyi intézményekbe való visszatérésükről számoltak be, amelyeket az izraeli megszálló erők ostromoltak és rajtaütöttek, megerősítve azt a meggyőződést, hogy maga a palesztin egészségügy a célpont. „Kamal Adwannak volt akkoriban az egyetlen működő újszülött-intenzív osztálya Északon” – emlékezett vissza egy, az 2025 eleji pusztítást szemtanúként látott egészségügyi dolgozó. „Voltak ott összetört, szétszórt inkubátorok. Az egész intézmény megsemmisült.”

A kutatók és aktivisták továbbra is hangsúlyozzák Izrael szándékosságát a palesztin egészségügy elpusztításában. Ebben az összefüggésben Layth Malhis az IPStől bevezette az „egészségügytelenítés” (de-healthification) fogalmát ennek a stratégiának az elemzésére és ellensúlyozására. Malhis szerint az egészségügytelenítés „egy szisztematikus rezsim, amely az egészséget egy védett közjószágból a kényszerítés területévé alakítja át”. Ez egy olyan folyamat, amely a gázai népirtás során új szakaszba lépett, de a megszállás egészében jelen volt. „A telepes-gyarmatosítás uralma alatt ezek a mechanizmusok egyszerre bontakoznak ki a lassú adminisztratív erőszakon és a katonai pusztítás időszakos kitörésein keresztül, biztosítva, hogy a gyógyulás képességét folyamatosan megvonják” – írja Malhis.

2023 októberétől Izrael szisztematikus támadása Gáza egészségügyi ágazata ellen közvetlenül hozzájárult több tízezer ember halálához. Kevesebb mint három év alatt a népirtás Gáza lakosságát legalább 254 000 fővel – a teljes népesség mintegy 10%-ával – csökkentette.

Nincs okunk azt hinni, hogy az egészségügyi ellátás elleni támadások a közeljövőben leállnának, hiszen Donald Trump amerikai elnök és az izraeli hatóságok kitartóan új aspektusokat vezetnek be a „fegyverszünetből”. Körülbelül 18 500 beteg, köztük 4000 gyermek továbbra is orvosi evakuálásra vár, miközben a létfontosságú eszközök rendkívül korlátozottak maradnak.

Ehelyett a megszállás új taktikákat alkalmaz, beleértve a Palesztinában működő nemzetközi orvosi szervezetek kényszerítését. Január 24-én az Orvosok Határok Nélkül (MSF) bejelentette, hogy információkat fog megosztani palesztin alkalmazottairól az izraeli hatóságokkal azért, hogy engedélyezzék számukra a működést a megszállt területeken. A döntés heves kritikát váltott ki, és névtelen MSF-alkalmazottak, Palesztinában dolgozók tanúvallomásai óva intenek a következményeitől.

„A nevek megosztása nem csupán az alkalmazottak célbavételét jelenti, hanem azt is, hogy ki folytathatja a munkát és ki nem” – figyelmeztetett egy, a sebész Ghassan Abu Sitta által közösségi médiában megosztott tanúvallomás. „Az alkalmazottaknak nemcsak a megélhetésük, hanem az életük is célkeresztbe került.”

„Tudva, hogy a megszálló hatóságok nem állnak meg itt, a dolog tovább fog eszkalálódni a betegek és családjaik, valamint az alkalmazottak családjainak célbavételéig” – folytatta a tanúvallomás. „A megszálló osztályozása, hogy kit tekint kollaboránsnak és kit nem, nem logikán vagy jó és rossz megkülönböztetésén alapul. Mindez egy népirtási terv része, amely bár látszólag leállt, de már 70 éve folyik, és folytatódni is fog.”

forrás: Peoples Dispatch

Mit tartalmaz a WHO tervezete az őslakos népek egészségügyével kapcsolatban?

A People’s Health Movement koordinált egy vitát az Egészségügyi Világszervezet (WHO) őslakos népek egészségéről szóló Globális Cselekvési Tervének (GPA) tervezetéről, megvizsgálva annak hatásait a befogadóbb egészségügyi rendszerek kialakítására.

Az egészséghez való jog hálózatai felkészülnek az Egészségügyi Világszervet (WHO) Végrehajtó Bizottságának közelgő ülésére, amelyet a Genfi Globális Egészségügyi Központ (G2H2) keretein belül szervezett, kulcsfontosságú napirendi pontokra fókuszált mélyreható megbeszélések sorozata előz meg. Január 19-én a Népek Egészségmozgalma (PHM) indította el ezt a vitaciklust a WHO őslakos népek egészségéről szóló Globális Cselekvési Tervének (GPA) megvitatásával – amelynek egy korai tervezetét a Végrehajtó Bizottság tagjai február 2. és 7. között fogják felülvizsgálni.

Az utóbbi években az őslakos népek egészsége és az ősi gyógyítás nagyobb figyelmet kapott a globális egészségügyi fórumokon, évtizedeknyi gyökérszintű szerveződés és érdekérvényesítés után. A következő hónapban felülvizsgálandó dokumentum a 2023-as megbeszélésekre épül, és tükrözi az őslakos népek a legmagasabb elérhető egészségi színvonalhoz való jogának egyre nagyobb elismerését. Ugyanakkor a rendezvényen felszólalók – valamint a megvitatott dokumentumok – elismerték, hogy az őslakos közösségek továbbra is nagyobb sérülékenységgel néznek szembe, mint mások, ami hangsúlyozza az összehangolt erőfeszítések szükségességét e jog megvalósításához. A GPA tervezetet ezért konzultációk útján fejlesztik, ami egy olyan részvételi megközelítés, amelyet a civil társadalom régóta támogat a WHO-n belül. Ahogy a PHM képviselője, Lauren Paremoer jelezte, ez óvatos optimizmust keltett az aktivisták körében.

Végső soron azonban a terv 2027-es várt elfogadásáért a WHO tagállamai felelnek, hangsúlyozta Alia El-Yassir, a WHO Nemi, Jogi, Egyenlőségi és Szexuális Visszaélés Megelőzési Osztályának igazgatója. Amint végigvezette a résztvevőket a jelenlegi tervezeten és a következő lépéseken, El-Yassir kihangsúlyozta, hogy számos javasolt intézkedés – mint például az etikus adatgyűjtés és az őslakos közösségi tagok támogatása az egészségügyi munkavégzésben – további kidolgozást és elkötelezettséget igényel a nemzeti kormányok részéről.

El-Yassir a őslakos népesség által tapasztalt makacs egészségügyi egyenlőtlenségekre – magasabb anyai és csecsemőhalandóság, krónikus és fertőző betegségek magasabb előfordulása, alacsonyabb várható élettartam – hivatkozva ezeket az eredményeket a kolonializmus és a strukturális rasszizmus által továbbra is formált szélesebb rendszerekbe helyezte.

A bolíviai őslakos vezető és PHM-tag, Dr. Vivian Camacho visszhangozta ezeket az aggályokat, reflektálva az ősi tudás és orvoslás folyamatos marginalizálására az északi országok nézőpontjai dominálta térben. Bár a hagyományos orvoslást különösen leértékelték, Camacho azt érvelte, hogy a piacvezérelt megközelítések aláássák minden formáját az egészségügyi munkának. „Ha nyugati modern orvoslás vagy hagyományos ősi orvoslás is, az emberi jog kell legyen, nem áru, nem üzlet” – mondta, megismételve a PHM régóta fennálló álláspontját. – „Társadalmi igazságosság nélkül egyikünknek sem lesz egészsége.”

A résztvevők megjegyezték, hogy az őslakos tudást nemcsak félresöpörték, de kereskedelmi haszonszerzés céljából ki is használták, katasztrofális eredményekkel. Ezt a pontot emelte ki Putira Sacuena, Brazília Őslakos Egészségügyi Titkárságának képviselője, aki az açaí gyümölcs példáját hozta fel – amelynek egészségpromotáló tulajdonságai vannak, de amelyet az utóbbi időben annyira agresszíven kereskedelmesítettek, hogy hozzájárult a saját őshonos ökoszisztémáinak környezeti pusztulásához. Az előadók egyetértettek abban, hogy a nyugati ősi tudás appropriációját kísérő extraktivista dinamikák komoly veszélyt jelentenek mind az éghajlati igazságosság, mind a bolygó túlélése szempontjából.

Ennek eredményeként a WHO-nál folyó tárgyalásoknak az őslakos közösségeken túlmutató hatásai vannak. Idővel hozzájárulhatnak az egészségügyi rendszerek és a gondozás újratervezéséhez az emberek jólétére fókuszálva. Ezt az eredményt azonban nem szabad magától értetődőnek tekinteni, óvott Tido von Schoen-Angerer a Kiegészítő és Integratív Egészségügyi Koalíciótól, megjegyezve, hogy egyes WHO-tagállamok – különösen európai országok – korábban korlátozott megértést mutattak az alternatív rendszerekkel szemben.

A PHM megbeszélése ismételt felhívással zárult a bennszülöttek részvételéért folytatott kampány folytatására minden egészségüggyel kapcsolatos döntéshozatali folyamatban, valamint a progresszív szervezetek közötti együttműködés erősítésére a globális egészségügyben. „Nem interkulturalitás, ha továbbra is ránk erőltetett külföldi programokat folytatunk, hanem ha tiszteletbeli párbeszéd folyik mind a modern nyugati orvoslás, mind a hagyományos ősi orvoslás között” – mondta Camacho.

Ernesto Che Guevara és Salvador Allende baloldali orvosok örökségére hivatkozva hangsúlyozta a folyamatos küzdelem szükségességét. „A globális délről folyamatosan ki kell emelnünk a hangunkat, mert mi vagyunk azok a helyek, amelyeket gyarmatosítottak, és mi a saját módjainkkal és nézőpontunkkal ellenállunk.”

Forrás: People’s Dispatch

Sztrájkolnak a New York-i ápolók

Több ezer New York-i ápoló sztrájkba kezdett, miután a hétvégi tárgyalások nem hoztak áttörést három nagy kórházi szervezet ellátottsági, juttatási és egyéb vitás kérdéseiben.

„Ápolók sztrájkolnak! Méltányos szerződést most!” – kiabáltak a sztrájkolók hétfőn a NewYork-Presbyterian Kórház Felső Manhattan-i telephelye előtti tüntető sztrájkfronton.

Mások a Mount Sinai és a Montefiore szervezetek által működtetett kórházak előtt vonultak fel, ahol egy 2023-as ápolói sztrájk vezetett el a létszám- és béremelésről szóló megállapodáshoz.

„Most pedig arról van szó, hogyan bánnak velünk. Nem akarnak méltányos szerződést adni, nem akarnak biztonságos létszámot biztosítani, és most a juttatásaink visszavágásán munkálkodnak” – mondta Tristan Castillo, sürgősségi osztályos ápolónő a Mount Sinai West kórház előtt.

Az ápolók szakszervezete, a New York State Nurses Association szerint mintegy 15 000 ápoló vesz részt a sztrájkban.

A sztrájk magán, nonprofit kórházakat érint, nem a New York hatóságai által működtetett intézményeket. A szakszervezet azonban úgy ábrázolja az ügyet, mint az életmentő alapvető munkavállalók küzdelmét a milliókat kereső kórházi vezetők ellen.

Zohran Mamdani polgármester hétfőn meglátogatta a sztrájkoló ápolókat a NewYork-Presbyterian kórház előtt.

„Ezeknek az vezetőinek nem akadály a megélhetés” – mondta, hozzátéve, hogy az ápolók „a méltóságot, tiszteletet és a megérdemelt méltányos bért és bánásmódot keresik. Ennél kevesebbet nem szabad elfogadniuk.”

A szakszervezet azzal vádolja a kórházakat, hogy kezelhetetlenül magas munkaterhelést róttak ki az ápolókra.

Az ápolók jobb biztonsági intézkedéseket is követelnek a munkahelyen, utalva olyan incidensekre, mint amikor a múlt héten egy éles tárggyal felfegyverkezett férfi barikádózta el magát egy brooklyni kórházteremben, majd a rendőrök megölték.

A szakszervezet korlátozásokat is kíván a kórházak mesterséges intelligencia alkalmazására vonatkozóan.

A kórházvezetés azt állítja, az elmúlt években javítottak a létszámon, és a szakszervezet követeléseit összességében „megátalkodottnak” minősítették, beleértve a túlzott béremeléseket is.

forrás: Morning Star