szakszervezetek

300 millióan az utcán: történelmi országos sztrájk Indiában

A sztrájkot a munkás- és parasztszervezetek közösen hívták össze, követelve a népellenes politikák visszavonását, például a négy új munka törvénykönyvét és a nemrég aláírt, EU-val és USA-val kötött kereskedelmi megállapodásokat.

300 millió munkás, paraszt, diák és különböző területekről érkezett szakember vonult az utcákra csütörtökön, február 12-én India-szerte, jogaik védelmében és tiltakozva az ország szélsőjobboldali kormányának politikája ellen.

    A munkások sztrájkba léptek, leállítva ezzel több ezer szénmezőt, finomítót, gyárat, banki és közlekedési szolgáltatást az ország legtávolabbi szegleteiben is, eleget téve a Központi Szakszervezetek (CTU-k) felhívásának, amely India jelentős szakszervezeteinek közös platformja, többek között az Indiai Szakszervezetek Központja (CITU), az Indiai Szakszervezetek Országos Kongresszusa (AITUC), az Indiai Szakszervezetek Országos Központi Tanácsa (AICCTU) és a Hind Mazdoor Sabha (HMS) részvételével.

    A munkásokhoz csatlakoztak a parasztok és mezőgazdasági munkások milliói az ország minden részéről, a Samyukta Kisan Sabha (SKM) és az Indiai Mezőgazdasági Munkások Szövetsége (AIAWA) felhívására. A parasztok és mezőgazdasági munkások India-szerte tüntettek minden körzeti központban és falusi központban.

    Több helyen a munkásokhoz és parasztokhoz diákok, nőszervezetek és más civil társadalmi csoportok is csatlakoztak, kifejezve szolidaritásukat a sztrájkkal.

    A sztrájkolók számos területen ellenálltak a gyártulajdonosok és a biztonsági erők azon kísérleteinek, hogy megakadályozzák a sztrájkot, a gyárkapuk előtti tüntetéssel és az utcákon való felvonulással biztosítva a munkabeszüntetés sikerét.

    Számos államban, mint például Kerala, Odisha és Tripura, többek között, a legtöbb üzlet is bezárt a sztrájkfelhívással való szolidaritás jegyében. Kormányzati hivatalok előtt tüntetéseket tartottak, ahol ezrek vonultak fel, jelszavakat skandáltak, transzparenseket, posztereket és vörös zászlókat vittek.

    A fővárosban, Delhiben, a munkások nagygyűléseket tartottak az államtitkárság épületénél. Később összegyűltek a Jantar Mantarnál is, ahol a CTU-k és az SKM vezetői beszédekben sikeresnek nevezték a sztrájkot.

    Sudip Dutta, a CITU elnöke kijelentette, hogy az egynapos sztrájk csak szimbolikus, és ha Narendra Modi jobboldali kormánya nem teljesíti követeléseiket, fel kell készülnie nagyobb és hosszabb sztrájkokra a következő napokban, mivel a munkások és parasztok nem fogják megengedni, hogy a kormány károsítsa érdekeiket, vagy eladja India nemzeti szuverenitását az USA-nak és más külföldi hatalmaknak.

    Főbb követelések

    A sztrájk egyik fő követelése azon kereskedelmi megállapodások visszavonása volt, amelyeket India nemrégiben kötött az USA-val és az EU-val. A CTU-k, az SKM és a baloldali pártok Indiában a megállapodásokat az ország szuverenitásának feladásaként és az ország több millió parasztjának érdekeit károsítóként jellemezték, mivel lehetővé teszik az indiai piacok szabad hozzáférését a külföldi mezőgazdasági termékek számára.

    Egy másik kulcsfontosságú követelés a Modi-kormány által, a szakszervezetek hosszú távú ellenállása ellenére bevezetett négy új munka törvénykönyv visszavonása, valamint egy új, VB GRAM G nevű vidéki foglalkoztatási garanciális törvény visszavonása volt.

    Az SKM és az AIAWU állítása szerint a VB GRAM G törvény valójában hatástalanná teszi a foglalkoztatáshoz való jogot. Visszakövetelik a korábbi MGNREGA törvényt, amelyet a kormány visszavont.

    India parasztjai és munkásai követelik továbbá a Modi-kormány által hozott számos más törvény visszavonását is, mint például a villamosenergia-törvényt, a vetőmag-törvényt, és másokat, amelyeket vállalatbarátnak és népellenesnek neveznek.

    India világi és demokratikus államberendezkedésének védelme volt az egyik fő követelés a sztrájk során. A CTU-k, az SKM és mások úgy vélik, hogy a hindu felsőbbrendűséget hirdető Bharatiya Janata Párt (BJP) kormánya veszélyezteti India világi és demokratikus jellegét többségi és autoriter intézkedésekkel.

    Az ország jelentős baloldali pártjai: az Indiai Kommunista Párt (Marxista), az Indiai Kommunista Párt (CPI), az Indiai Kommunista Párt (Marxista-Leninista) Felszabadítás és mások szintén támogatták a sztrájkfelhívást.

    A CITU és az SKM megköszönte a millióknak a csütörtöki sztrájkban való részvételt, „történelminek” nevezve azt. Kiemelték a nem szervezett szektorokból érkező munkások és a parasztok széles körű részvételét, és figyelmeztették a kormányt, hogy hallgassa meg követeléseiket.

    forrás: Peoples Dipatch

    Tiltakozással néznek szembe az argentin neoliberális fasiszta elnök „reformjai”

    Az új törvény növeli a napi munkaidőt, gyengíti a szakszervezeteket és csökkenti a vállalati felelősséget. A reformot, amelynek még a Képviselőház jóváhagyását kell megszereznie a törvényerőre emelkedéshez, az ország legjelentősebb szakszervezetei és az ellenzék széles körben elutasította.

    Argentína szélsőjobboldali elnöke, Javier Milei felgyorsítja neoliberális programját. Az elnök legújabb „hódítása” a munkaügyi reform jóváhagyása volt, amely utat nyit a munkavállalói jogok radikális gyengítésének a dél-amerikai országban.

    Az argentin elnök egy hivatalos közleményben kijelentette, hogy a reform fordulópontot jelent Argentína történelmében: „A munkaügyi pereskedés évei után, amelyek keveseknek kedveztek, a túlzott bürokrácia és a mélyreható gazdasági és technológiai változásokkal szembeni elavult szabályozás után most egy mélyreható átalakulással nézünk szembe, amely visszaadja a kiszámíthatóságot, a dinamizmust és a szabadságot a munkaerőpiacnak.”

    Az ellenzék kategorikusan elutasította az elnökség és a Szenátus döntését. Axel Kicillof, Buenos Aires tartomány kormányzója a reform elleni tömeges tüntetéseken azt mondta: „Ha a végkielégítés, a túlórapénz és a szabadság – mindaz, amit az idők során kaharcoltunk – veszélybe kerül, az nem fog javítani egyetlen munkavállaló helyzetén sem … Egy tömeg vesz körül bennünket, amely azt teszi, amit tenni kell: tüntet, hogy kifejezze: a munkavállalói jogok forognak kockán.”

    A maga részéről Nicolás del Caño baloldali parlamenti képviselő kijelentette: „A munkaügyi reform nem teremt munkahelyeket, és nem válik egyetlen munkavállaló javára sem. Ez egy rabszolgatartó jellegű munkaügyi reform.” Egyúttal a munkavállalókhoz szólt, hogy szervezzenek egy nagy országos sztrájkot: „Legyen ez egy történelmi nap. A munkások nagy felkelése.”

    Mit változtat a munkaügyi reform?

    Február 12-én az argentin Szenátus 42 igen szavazattal és 30 ellenében jóváhagyta Milei munkaügyi reformját. Milei szerint a reform több munkahelyet teremt majd a munkaerőpiaci szabályok rugalmasabbá tételével, az elbocsátások költségeinek csökkentésével és a napi munkaidő 12 órára történő növelésének lehetővé tételével, ami közvetlenül aláássa az évtizedes küzdelemmel kivívott munkavállalói jogokat.

    A munkaügyi reform másik aspektusa (amelyet az ellenzék úgy ír le, mint a nagyvállalatoknak kedvező törvény az argentin dolgozók rovására) a vállalatok által egyéb kiadásokra, például a társadalombiztosításra fizetendő járulékok csökkentése.

    Ezentúl a vállalatok 1-2,5%-ot levonnak a munkavállalók fizetéséből a munkaügyi segélyalapba, amely fedezi majd az elbocsátások költségeit. Más szóval, a vállalatok már nem viselik az elbocsátások költségeit; ezeket a költségeket ezentúl maguk a munkavállalók fizetik.

    A „reform” lehetőséget teremt arra is, hogy a vállalatok ne fizessék ki a túlórákat, hanem helyette szabadnapokkal vagy csökkentett munkaidővel kompenzálják a dolgozókat. A szabadságokat, amelyeket általában nyáron adtak ki, mostantól szét lehet szórni az egész évben.

    Egy másik kérdés, amely sok ellenkezést váltott ki a dolgozók körében, hogy a béreket ezentúl bármilyen pénznemben, természetbeni juttatásként, étellel vagy szállással is ki lehet fizetni, amit a prekapitalista fizetési formákhoz hasonlítottak.

    A reform közvetlenül a szakszervezetek hatalmának gyengítésére irányul, amelyek történelmi szerepet játszottak a jogok védelmében Argentínában. Például az egyes vállalatokon belüli megállapodások ezentúl elsőbbséget élveznek az ágazati kollektív szerződésekkel szemben. Az ágazati megállapodások lehetővé teszik a munkavállalói jogok erőteljesebb kollektív védelmét. Emellett kimondja, hogy az ilyen megállapodások azonnal érvényüket vesztik, ha nem születik megállapodás a felek között, amit egyes vállalatok a megállapodások bojkottálásának eszközeként használhatnak.

    A sztrájkjog is veszélyben van, mivel a szakszervezeteknek ezentúl biztosítaniuk kell a működés 75%-át az alapvető szolgáltatásokban, például az egészségügyben, oktatásban, energiában, közlekedésben és vízellátásban, valamint 50%-át a banki, bányászati, ipari és e-kereskedelmi területeken. A szakszervezetek szerint ez a kollektív és tömeges mozgósítások szétzúzásának módja a munkavállalók politikai erejének gyengítésére.

    A munkaügyi reform azonban még nem léphet hatályba, azt a Képviselőháznak is jóvá kell hagynia. A törvényhozásnak most kell döntenie arról, hogy elfogadja-e az argentin dolgozók által erősen bírált reformot, vagy teljesíti-e Milei, a Nemzetközi Valutaalap és számos nagyvállalati vezér óhaját.

    Ellenállás Buenos Aires utcáin

    Így látja ezt több ezer argentin munkavállaló is, akik az utcákra vonulva fejezték ki ellenállásukat az új neoliberális törvénnyel szemben. A tüntetésekre való felhívást több szakszervezet és politikai mozgalom tette közzé, amelyek a törvény jóváhagyását a munkavállalók méltósága elleni közvetlen támadásként bélyegezték meg.

    Ahogyan az már megszokottá vált Buenos Aires utcáin, a szerdai tüntetéseket a rendőrség erőteljesen elnyomta. A jelentések szerint legalább 71 embert vettek őrizetbe.

    A Munkaügyi Szakszervezetek Általános Szövetsége (CGT) hivatalos közleményében keményen bírálta a szenátorok döntését: „Jóváhagytak egy törvényjavaslatot, amely visszalépést jelent országunkban a munkaügyi kapcsolatokban: ez egy lépés visszafelé a kollektív jogokban, az egyéni jogokban, és mintha ez nem lenne elég, a munkaerőtől a tőke felé történő brutális erőforrás-átcsoportosítást célozza.”

    Emellett a CGT kijelentette: „Kijelentjük, hogy a munkavállalói jogokban bekövetkezett valós visszalépést semmi más nem orvosolhatja, csak egy olyan politikai projekt, amely ismét a munkavállalókat és méltóságukat helyezi a középpontba.”

    Hugo Yasky, az Argentin Dolgozók Központi Szakszervezetének (egy nagy munkavállalói konföderációnak) főtitkára pedig így fogalmazott: „A munkaügyi reform egy támadás a munkavállalók ellen. Éheztetni akarják a népünket. Amit ma tapasztalunk, az egyfajta diktatúra, amelyet az országon belüli és kívüli legerősebb csoportok kényszerítenek ránk, és vissza kell szereznünk a munkavállalói jogainkat, de vissza kell szereznünk a béreinket, a nyugdíjasok jövedelmét és az állami oktatást is.”

    forrás: Peoples Dispatch

    A Francia Kommunista Párt kiáll a szakszervezetek zaklatása ellen

    A Francia Kommunista Párt nyilatkozata a szakszervezeti szabadságokért tartott nagygyűlés alkalmából

    A CGT által szakszervezeti szabadságokért szervezett nagygyűlés alkalmából a Francia Kommunista Párt (FKP) teljes mértékben kinyilvánítja támogatását a CGT-nek és a teljes szakszervezeti mozgalomnak, amely ma a frontvonalban áll a szakszervezeti jogok és szabadságok ellen indított tömeges offenzívával szemben.

    A valóság ismert: a szakszervezetek elleni elnyomás a munkaügyi törvények óta robbanásszerűen nő. 2023 óta több CGT-szövetségi vezetőt is büntetőeljárás alá vontak, miközben több száz szakszervezeti aktivistát zaklatnak, perelnek vagy szankcionálnak azért, mert ellátták megbízatásukat és a munkavállalókat védték.

    Ez az offenzíva új szintre lépett Sophie Binet, a CGT főtitkárának letartóztatásával. A munkáltatói zsarolást elítélő nyilatkozatai miatt került vád alá. Egy szakszervezeti vezetőt büntetőjogi felelősségre vonni azért, mert leírta a társadalmi valóságot, az minden dolgozó nő és férfi elleni támadás!

    A macronista hatalom súlyos felelősséggel tartozik ezért az autoriter fordulatért: a szociális harcok kriminalizálásával és a szakszervezeti elnyomás terjedésének engedésével védi a tőke érdekeit a jogok és szabadságok rovására.

    Az FKP elítéli a jogrendszernek a munkáltatói érdekek szolgálatába állítását, amely a szakszervezetek megfélemlítését, elszigetelését és gyengítését célozza. A stratégia világos: elhallgattatni azokat, akik ellenállnak a társadalomellenes politikának és a kizsákmányolásnak.

    Határozottan kijelentjük: a szakszervezetek megtámadása a demokrácia megtámadása. A szervezkedés, a tüntetés, a véleménynyilvánítás és a küzdelem joga nem tárgya alkuknak.

    A szakszervezetek és a munkásszervezetek megtámadása az államiság gyengítését is jelenti, amikor a szélsőjobboldal offenzívát indított a Köztársaság ellen.

    A Francia Kommunista Párt egységes, tömeges és offenzív válaszlépésre szólít fel, amely követeli:

    • A szakszervezeti aktivisták és vezetők ellen indított perek azonnali leállítását;
    • A társadalmi harcok kriminalizálásának végét;
    • A szakszervezeti szabadságjogok teljes körű és feltétel nélküli garanciáit az országban.

    Amikor elnyomják a szakszervezeteket, a profitot védik.

    Amikor védik a szakszervezeteket, a dolgozó osztályt védik.

    Az FKP minden küzdelemben jelen lesz, hogy a társadalmi mozgalmat ne lehessen megfélemlíteni vagy elnémítani!

    Francia Kommunista Párt

    Sztrájkolnak a New York-i ápolók

    Több ezer New York-i ápoló sztrájkba kezdett, miután a hétvégi tárgyalások nem hoztak áttörést három nagy kórházi szervezet ellátottsági, juttatási és egyéb vitás kérdéseiben.

    „Ápolók sztrájkolnak! Méltányos szerződést most!” – kiabáltak a sztrájkolók hétfőn a NewYork-Presbyterian Kórház Felső Manhattan-i telephelye előtti tüntető sztrájkfronton.

    Mások a Mount Sinai és a Montefiore szervezetek által működtetett kórházak előtt vonultak fel, ahol egy 2023-as ápolói sztrájk vezetett el a létszám- és béremelésről szóló megállapodáshoz.

    „Most pedig arról van szó, hogyan bánnak velünk. Nem akarnak méltányos szerződést adni, nem akarnak biztonságos létszámot biztosítani, és most a juttatásaink visszavágásán munkálkodnak” – mondta Tristan Castillo, sürgősségi osztályos ápolónő a Mount Sinai West kórház előtt.

    Az ápolók szakszervezete, a New York State Nurses Association szerint mintegy 15 000 ápoló vesz részt a sztrájkban.

    A sztrájk magán, nonprofit kórházakat érint, nem a New York hatóságai által működtetett intézményeket. A szakszervezet azonban úgy ábrázolja az ügyet, mint az életmentő alapvető munkavállalók küzdelmét a milliókat kereső kórházi vezetők ellen.

    Zohran Mamdani polgármester hétfőn meglátogatta a sztrájkoló ápolókat a NewYork-Presbyterian kórház előtt.

    „Ezeknek az vezetőinek nem akadály a megélhetés” – mondta, hozzátéve, hogy az ápolók „a méltóságot, tiszteletet és a megérdemelt méltányos bért és bánásmódot keresik. Ennél kevesebbet nem szabad elfogadniuk.”

    A szakszervezet azzal vádolja a kórházakat, hogy kezelhetetlenül magas munkaterhelést róttak ki az ápolókra.

    Az ápolók jobb biztonsági intézkedéseket is követelnek a munkahelyen, utalva olyan incidensekre, mint amikor a múlt héten egy éles tárggyal felfegyverkezett férfi barikádózta el magát egy brooklyni kórházteremben, majd a rendőrök megölték.

    A szakszervezet korlátozásokat is kíván a kórházak mesterséges intelligencia alkalmazására vonatkozóan.

    A kórházvezetés azt állítja, az elmúlt években javítottak a létszámon, és a szakszervezet követeléseit összességében „megátalkodottnak” minősítették, beleértve a túlzott béremeléseket is.

    forrás: Morning Star