A MI IDŐNK
  • Főoldal
  • Bemutatkozás
  • Miért támogassuk az Európai Baloldalt?
  • Manifesto of the European Left
  • Impresszum

A MI IDŐNK

AZ EURÓPAI BALOLDAL PORTÁLJA

Menu
  • Hírek
    • Belföld
    • Külföld
  • Forradalom
  • Antiimperializmus
  • Antifasizmus
  • Elemzés
  • Programok
  • Tudomány
  • Kultúra
  • Történelem
  • Európai Baloldal
  • Európai Baloldali Párt
  • EP Baloldal
  • Környezetvédelem
  • Ateizmus
  • Kurdisztán
  • LMBTQ

Új Hidegháború

Az USA bejelenti az „Epikus Düh” hadművelet és a „Szabadság Projekt” végét, miközben fenyegeti Iránt a tárgyalásokon

2026. május 7.

Az iráni külügyminiszter pekingi látogatása során Kína megerősítette egy átfogó tűzszünet szükségességét a térségben, miután az USA–izraeli háborút Irán ellen „illegitimnek” nevezte.

Donald Trump amerikai elnök bejelentette, hogy az „Epikus Düh” hadművelet – a február 28-án Irán ellen indított katonai agresszió – „véget ér”, ha Irán elfogadja a kormányzata által javasolt feltételeket. Május 6-án, szerdai Truth Social bejegyzésében tovább fenyegette Iránt a háború újrakezdésével:

„Ha nem egyeznek bele, megkezdődik a bombázás, és ez – sajnálatos módon – sokkal magasabb szinten és intenzitással fog történni, mint korábban.”

E bejelentés előtt Trump kedden kijelentette, hogy az USA felfüggeszti az úgynevezett „Szabadság Projektet”. Azt állította, hogy „nagy előrelépés” történt a háború Iránnal való lezárásáról folytatott tárgyalások során. A döntés mindössze két nappal az után született, hogy elindították a tervet az amerikai haditengerészet számára a hajók Hormuzi-szoroson át történő kísérésére.

Irán figyelmeztetett, hogy bármely ilyen lépést a tűzszünet megsértésének tekintenek, és ennek megfelelően fognak reagálni.

Az amerikai erők hétfőn megpróbálták megtörni Irán korlátozásait, ami kisebb összecsapásokhoz vezetett; Irán tüzet nyitott az amerikai haditengerészetre és néhány más kereskedelmi hajóra, ami arra kényszerítette őket, hogy megszakítsák az átkelési kísérletet.

Válaszul az USA megtámadott két kicsi iráni civil hajót, amelyben legalább öt ember meghalt.

Tűz ütött ki továbbá az Egyesült Arab Emírségekben található Fudzsejra olajkikötőjében – állítólag az amerikai drónok csapása miatt, de Irán tagadta, hogy szerepet játszott volna benne.

Az USA javaslatai egy ideiglenes megállapodásra

Különböző médiaszervezetek szerdán arról számoltak be, hogy az USA egy új, egyoldalas megállapodást javasolt Iránnak. A megállapodás azt indítványozza, hogy Irán függessze fel nukleáris dúsítási programját, és mindkét fél oldja fel a hajózási korlátozásokat a Perzsa-öbölben.

Az USA azt javasolja, hogy oldjanak fel minden szankciót Irán ellen, és szabadítsanak fel több milliárd dollárnyi, külföldi számlákon befagyasztott iráni vagyont.

A megállapodás egy későbbi időpontban megkötendő végleges egyezség eredményei alapján módosítható. Várhatóan Irán a következő 48 órán belül válaszol a javaslatra.

Eközben kedden Marco Rubio amerikai külügyminiszter is bejelentette a katonai kampány végét.

„A hadművelet véget ért. Epikus Düh – ahogy az elnök a Kongresszust tájékoztatta, ezzel a szakasszal végeztünk.”

Ugyanakkor spekulációk szerint a bejelentés csupán a Trump-kormányzat kísérlete arra, hogy kijátssza a Kongresszus felhatalmazását a katonai ellenségeskedések 60 napon túli folytatásához.

Rubio azt is állította, hogy az USA most erőfeszítéseit a Hormuzi-szoros kereskedelmi hajók szabad áthaladása előtti újranyitására összpontosítja.

„Az a preferenciánk, hogy ezeket a szorosokat úgy nyissák meg, ahogyan meg kell nyitva lenniük, vissza a régi állapothoz” – mondta Rubio.

Egy illegitim háború

Abbasz Aragcsi iráni külügyminiszter szerdán Pekingben találkozott kínai kollégájával, Vang Jivel. A két ország regionális és kétoldalú kérdéseket tárgyalt, beleértve az Irán elleni USA–izraeli háború sorsát.

Ez Aragcsi első kínai látogatása azóta, hogy az USA–izraeli háború februárban elkezdődött.

Vang Ji az Aragcsival folytatott találkozója során megerősítette országa álláspontját, miszerint az Irán elleni USA–izraeli háború illegális volt, és hangsúlyozta egy átfogó tűzszünet szükségességét.

Vang megerősítette a kínai álláspontot Irán nukleáris programjával kapcsolatban is, hangsúlyozva, hogy támogatják Irán jogát egy békés célú nukleáris programhoz.

Aragcsi kínai látogatása több okból is kulcsfontosságú. Mindössze néhány nappal Trump tervezett kínai látogatása előtt történik.

Trump azzal vádolta Kínát, hogy különböző módon támogatja Irán háborús erőfeszítéseit. Várhatóan Kína támogatását fogja kérni Irán nyomás alá helyezéséhez a Hormuzi-szoros megnyitása érdekében.

Az USA már követelte Kínától, hogy hagyjon fel az ENSZ kezdeményezéseinek blokkolásával a Hormuzi-szoros megnyitása érdekében, sőt, felkérte Kínát, hogy csatlakozzon erőfeszítéseihez a szoros megnyitására.

Kína nem válaszolt egyetlen amerikai meghívásra sem a közös erőfeszítésekhez a szoros megnyitására, fenntartva, hogy a Perzsa-öbölben kialakult különleges helyzet az Irán elleni USA–izraeli háború eredménye, és sorsa a háború végétől függ.

A múlt héten Kína először blokkolta az öt finomítójával szembeni amerikai szankciókat, amiért iráni nyersolajat vásároltak, felszólítva vállalatait, hogy ne ismerjék el, ne hajtsák végre és ne tartsák be azokat.

A múlt hónapban Kína és Oroszország is megvétózott egy ENSZ Biztonsági Tanácsi határozatot, amely elítélte az iráni hajózási korlátozásokat a Hormuzi-szorosban, és felhatalmazást adott a fegyveres erő alkalmazására Iránnal szemben.

Az USA kedden egy újabb hasonló határozatot terjesztett az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé, amely szankciókat vagy akár fegyveres erő alkalmazására való felhatalmazást követelt Iránnal szemben a Hormuzi-szoros megnyitásának elmulasztása miatt.

forrás: Peoples Dispatch

Antiimperializmus, Külföld, iráni háború, Trump, Új Hidegháború, USA

A rendszer repedései tovább tágulnak az Emirátusok OPEC-ből való kilépése után

2026. május 6.

Egyre nő az ellentét Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek között, miközben az EAE Izraelhez fordul védelme érdekében.

Nem tudjuk, hogyan fog lezárulni az iráni háború. De az már most nyilvánvaló, hogy ez egy világtörténelmi jelentőségű esemény.

Egy középhatalom két katonai óriást – az Egyesült Államokat és Izraelt – állított meg. Nem létezik ennél világosabb jele a gazdasági és katonai erőviszonyok változásának, és az abból eredő amerikai imperializmus hanyatlásának.

Kezdjük látni a geopolitikai következményeket.

A múlt héten az Egyesült Arab Emírségek (EAE) bejelentette, hogy kilép a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetéből (OPEC).

Szaúd-Arábia, az OPEC vezetője, és az EAE a két vezető öböl-menti állam. A többihez hasonlóan ezek is autokráciák, amelyeket hatalmas mértékben gazdagítottak fosszilis tüzelőanyag-tartalékaik, és hagyományosan nagymértékben függnek az amerikai katonai védelemtől.

Trump és Mohamed bin Zayed Al Nahyan, az EAE elnöke

De egyre nő az ellentét a szaúdiak és az emírségekbeliek között. Amint az Öböl-régió a globális kapitalizmus egyik központjává vált, az EAE kulcsfontosságú közlekedési, szabadidős és pénzügyi csomóponttá alakította át magát. Következésképpen gazdasága diverzifikáltabb, mint Szaúd-Arábiáé, amely továbbra is erősen függ az olajtól.

Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceg célja e függőség csökkentése. De viszonylag magasan kell tartania az olajárat – körülbelül hordónként 75 dollár körül –, hogy finanszírozni tudja a szükséges beruházásokat. Ez azt jelenti, hogy az OPEC-nek köteleznie kell magát az olajtermelés korlátozására az árak támogatása érdekében.

Az OPEC elhagyása felszabadítja az emírségekbelieket a termelés növelésére.

2024-ben Szaúd-Arábia olyan törvényeket fogadott el, amelyek arra kényszerítik a multinacionális vállalatokat, hogy regionális központjaikat Szaúd-Arábia területére helyezzék át a kormányzati szerződésekre való pályázás feltételeként. Ez fenyegetést jelent az ultra-vállalati Dubaj emírségbeli városállamára.

De a konfliktus ugyanannyira geopolitikai, mint gazdasági. Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek albirodalmak, amelyek versengenek a tágabb régió dominanciájáért.

Különböző feleket támogatnak a Jement és Szudánt szétszakító brutális háborúkban. Tavaly év végén a szaúdiak arra kényszerítették az EAE-t, hogy vonja ki csapatait Jemenből, amely Szaúd-Arábiával határos.

Az iráni háború tovább súlyosbította ezt a konfliktust. Iráni rakéták és drónok minden öböl-menti államot célba vettek. De az EAE-t több mint 2800 rakéta és drón találta el, jóval több, mint bárkit.

Ez tükrözi az EAE közelségét az Egyesült Államokhoz és Izraelhez. Az EAE volt az egyike annak a mindössze négy muszlim államnak, amely aláírta a 2020-as Ábrahám Egyezményeket, elismerve Izraelt.

Az együttműködés Izraellel azóta is fokozódott. A Financial Times szerint Izrael fegyverrendszereket és személyzetet küldött az EAE-ba, hogy megvédje azt az iráni bombázástól. „Nem kis számú katona van a terepen” – mondja egy illetékes. Emírségekbeli repülőgépek részt vehettek Irán bombázásában.

Ezzel szemben a szaúdiak a muszlim világ vezetésére törekszenek. A Gázai népirtás ezért lehetetlenné tette bin Szalman számára, hogy elismerje Izraelt.

Benjamin Netanyahu regionális háborús törekvése arra késztette Szaúd-Arábiát, hogy védelmi egyezményt írjon alá Pakisztánnal. Talán abban reménykedik, hogy ez a nukleáris hatalommal való kapcsolat elriasztja Izraelt.

Pakisztán békét közvetít az Egyesült Államok és Irán között. Mindeközben a szaúdiak szorgalmazzák a tűzszünetet Libanonban. Törökország és Egyiptom a szaúdiakhoz hasonlóan egyre óvatosabb Izraellel szemben.

Másrészről az EAE szakítása az OPEC-kel azt sugallja, hogy szorosabbra fűzi kapcsolatait az Egyesült Államokkal és Izraellel. Egy 3 milliárd dolláros kölcsön törlésével fejezte ki nemtetszését Pakisztán békeközvetítő szerepével kapcsolatban. Ezt a kölcsönt azonnal Szaúd-Arábia pótolta.

A Trump-kormányzat egyik koherensebb célja, hogy növelje az amerikai ellenőrzés alatt álló globális olaj- és gáztermelés arányát, hogy növelje a kitermelést és csökkentse az árakat. Az emírségekbeliek „fúrni, bébi, fúrni” tervei zene Donald Trump füleinek.

Az amerikai hadsereg azon kudarca, hogy megvédje Washington öböl-menti arab lakájait, arra ösztönzi őket, hogy másutt keressenek védelmet. Pakisztán régóta Kína szövetségese. A szaúdiak – miközben nem szakítanak az Egyesült Államokkal – közelebb kerültek Kínához, és együttműködnek Oroszországgal a kiterjesztett OPEC+ kartellben, amely további tíz olajtermelő országot foglal magában.

Eközben Pakisztán regionális riválisa, India erőteljesen támogatta az amerikai-izraeli kampányt Irán ellen. Ezek még nem kristályosodott blokkok, de a globális rendszer törésvonalai egyre tágulnak.

forrás: Peoples Dispatch

Antiimperializmus, Külföld, EAE, iráni háború, OPEC, Szaúd-Arábia, Trump, Új Hidegháború, USA

Tricontinental: Párbeszéd a civilizációk között, most éppen

2026. április 29.

Az, ahogyan Irán képes volt szembeszállni a Nyugattal, a korábban gyarmatosított világban csodálat tárgyává vált. Honnan ered ez az önbizalom?

Üdvözlet a Tricontinentális Társadalomkutató Intézet munkatársaitól.

Az Irán elleni illegális amerikai–izraeli háború legrosszabb napjainak egyikén olyan barátokkal beszélgettem, akik a bombázott civil területeken tartózkodtak. Néhányan közülük tudósok, mások költők és művészek, vannak, akik a kormányzatban dolgoznak, és olyanok is, akik különféle intézményekben. Mindannyian, függetlenül a kormányzathoz fűződő véleményüktől, dacosan kiálltak. Egyetlen ember sem érezte úgy, hogy a világa veszélyben lenne. Hősiesen kitartottak, bátorságuk abból a hatalmas hitből fakadt, hogy az iráni civilizáció ellenállóképes.

Abdel Hamed Ballbaki (Libanon) – Háború (1977)

A marxista és nemzeti felszabadító gondolkodás története meglehetősen összetett a „civilizáció” fogalmával kapcsolatban. A klasszikus marxizmus elutasította azt, mivel a kulturális homogenitás leplével elfedhette a társadalmi megosztottságot, és ezzel tagadhatta az osztályharc szükségességét. Ám ahogy a marxizmus alapvető keretrendszerré vált a második világháborús antifasiszta korszakot követő nagy antikoloniális küzdelmekben, a civilizáció eszméje más jelentéssel tért vissza. A civilizációt az imperializmus elleni kulturális harc értékes terepeként kezdték értelmezni. Eszközzé válhatott a nemzeti folytonosság és a politikai legitimitás számára, nem csupán az osztályuralom ideológiai maszkjává. Ám a civilizációnak ezt az újraértelmezését egy olyan felszabadítási projekt szemszögéből kellett elvégezni, amely hajlandó volt szakítani a civilizáción belüli bizonyos reakciós örökségekkel.

Kína esetében például a kínai marxizmus – amelyet Mao Ce-tung szintetizált a legjobban – ragaszkodott a forradalom előtti Kína legrosszabb örökségeihez, mint a konfuciánus hierarchia és a szexizmus, valódi elszakadáshoz, miközben az osztályharc és az ideológiai átalakulás révén magát a „kínai civilizáció” eszméjét is felhasználta az imperializmus elleni védekezésre és a nemzeti hazaszeretet fejlesztésére.

Az iráni forradalmat (1978–1979) különböző politikai erők vívták, köztük marxisták, akik közül sokat később az újonnan létrejött Iszlám Köztársaság üldözött és megölt. Elnyomásuk ellenére számos marxista eszme bekerült az Iszlám Köztársaság ideológiai keretrendszerébe, akár olyan gondolkodók munkásságán keresztül, akiknek saját kapcsolatuk volt a marxizmussal, mint Ehsan Tabari (1917–1989), Dzsalál Ále Ahmad (1923–1969), Ali Sariati (1933–1977), Bijan Dzsazani (1938–1975) vagy Khoszro Golszorki (1944–1974). Bárcsak többet írhatnék ezekről a gondolkodókról, de ehhez egy egész könyv kellene. A leglenyűgözőbb Golszorki volt, akit a fénykorában öltek meg. A tárgyalásán egy összezavarodott bírónak ezt mondta:

„Szavaimat Mowla [Imám] Hosszein, a Közel-Kelet népei nagy vértanújának egy mondásával kezdem. Én, aki marxista–leninista vagyok, először az iszlám iskolájában kerestem a társadalmi igazságosságot, és onnan jutottam el a szocializmushoz. Ezen a bíróságon nem fogok alkudozni az életemért, de még az élettartamomért sem. Csekély csepp vagyok Irán harcoló népeinek küzdelmeiből és nélkülözéséből… Igen, nem alkudozom az életemért, mert egy harcoló és bátor nép gyermeke vagyok. Iszlámmal kezdtem a szavaimat. Az igazi iszlám Iránban mindig visszafizette adósságát Irán felszabadító mozgalmainak. A Behbahanik, a Kijabánik e mozgalmak igazi megtestesítői. És ma is az igazi iszlám visszafizeti adósságát Irán nemzeti felszabadító mozgalmainak. Amikor Marx azt mondja: »Osztálytársadalomban a vagyon az egyik oldalon halmozódik fel, a másikon pedig a szegénység, az éhség és a nyomor, miközben azok, akik a vagyont termelik, maguk vannak megfosztva tőle«, és Mowla [Imám] Ali azt mondja: »Nincs palota építve anélkül, hogy ezrek szegényednének el«, ott mély hasonlóság van. Tehát nevezhetjük Mowla [Imám] Alit a történelem első szocialistájának, és hasonlóképpen a Szalmán Farszikat és az Abu Dharr Ghaffárikat is.”

A forradalom idejére az iráni baloldal – megosztva a Fedájin gerillák, a kommunista Tudeh Párt és az iszlamista–forradalmi Mudzsahedinek között – megértette, hogy nem döntheti meg a sah uralmát a vallási erők nélkül. De alábecsülték a papság befolyását az iráni társadalomban, beleértve a munkásosztályt is. Ez a téves számítás eredményezte, hogy az iráni forradalom egy éven belül az Iszlám Köztársasággá alakult. Ám ahelyett, hogy egy hétköznapi teokráciát hozott volna létre, a forradalom utáni Irán egy sokkal régebbi civilizációs örökségre támaszkodott, amely egészen Nagy Kürosz (i.e. 559–530) uralmáig és az Akhaimenida Birodalomig (i.e. 550–330) nyúlik vissza – nagyjából kétezer évvel azelőtt, hogy a síizmus a Szafavida Birodalom idején (1501–1736) államvallássá vált Iránban. Ez a régebbi civilizációs örökség játszik alapvető szerepet az iráni társadalomban, lehetővé téve számára a belső különbségek befogadását, és egy mélyebb történelmi legitimitás előhívását a súlyos válságok idején a szuverenitás védelmének alapjaként. 1971-ben a sah hatalmas eseményt rendezett Perszepoliszban, hogy megünnepelje Nagy Kürosz óta fennálló 2500 éves folyamatos civilizációt. Később, Irak 1980 és 1988 közötti iráni agressziós háborúja során, amikor Szaddám Huszein megpróbálta arabok perzsák elleni háborújaként beállítani a konfliktust, az Iszlám Köztársaság elutasította ezt a keretet, és ragaszkodott hozzá, hogy ez inkább a haza védelme (دفاع از وطن, defá az vatan), egy olyan meghódítatlan és nem gyarmatosított föld eszméjére támaszkodva, amelyet népének mindenáron meg kell védenie.

Azok számára, akik nem gyarmatosított társadalmakból származnak, nehéz megérteni az olyan kijelentéseket, mint a „haza védelme” és a civilizációs örökség eszméjének erejét. A gyarmatosítás által az oly sok társadalmi formációban okozott kár hatalmas. A gyarmatosítás ellopja a vagyont, és máshová fekteti be más népek fejlődése érdekében; lekicsinyli a gyarmatosított népek kultúráját, és gyakran megtagadja tőlük saját nyelvüket és saját történelmi küldetésük tudatát. Ezért van az, hogy a globális Dél oly sok embere ámulattal nézi, hogy Irán képes volt szembeszállni az Egyesült Államokkal, és stratégiai értelemben megnyerni a jelenlegi konfliktust.

Azok számára, akik osztoznak ebben a megsemmisülés történetében, látni azt a fajta méltóságot, amelyet olyan társadalmak mutatnak fel, mint Kína vagy Irán, ahol kisebb szükség van arra, hogy kulturális büszkeséget hallucinációkból (kitalált múltak létrehozásával) vagy mások (akár kisebbségek, akár külföldiek) démonizálásával faragjanak maguknak, egyszerűen inspiráló. Az, hogy a kultúra nem semmisült meg teljesen a gyarmatosítás által az ilyen helyeken, lehetővé teszi saját történelmük újraértelmezését és újraépítését anélkül, hogy teljesen belemerülnének a Nyugat hamis ellentétébe (ami gyakran egyaránt tartalmazza az elutasítást és a majmolást). Ez az a fajta önbizalom, amely méltósággal néz szembe az Egyesült Államok pusztító erejével, és bátorsága van visszaküldeni Trumpról és társairól készült Lego-mémeket, amelyek nem üres gúnyolódásról, hanem valódi megvetésről árulkodnak.

1997 decemberében az Iszlám Konferencia Szervezete (OIC) kiadta a teheráni nyilatkozatot, amely előmozdította a „Civilizációk Párbeszéde” eszméjét. Ez közvetlen válasz volt Samuel Huntington 1993-as esszéjére és 1996-os könyvére, A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című művére. Ebben a kezdeti, a Foreign Affairs-ben megjelent esszében Huntington megjósolta, hogy „a civilizációk közötti konfliktus lesz a konfliktus legújabb fázisa a modern világ alakulásában”. Huntington szerint a történelem az ideológiák (kommunizmus versus kapitalizmus) összecsapásától a civilizációk összecsapása felé mozdult el (amelyeket vallási-kulturális értelemben „nyugati, konfuciánus, japán, iszlám, hindu, szláv-ortodox, latin-amerikai és afrikai civilizációként” határozott meg). Huntington figyelmeztetett, hogy az új törésvonalak e tengelyek mentén alakulnak ki. Az OIC arra intett, hogy ez a világlátás éppen azt a konfliktust termelheti ki, amelyet állítólag leír, ahelyett, hogy megelőzné, és jobb lenne a civilizációk párbeszédét folytatni, mint a köztük lévő összecsapásra várni.

A teheráni nyilatkozatot az Egyesült Nemzetek Szervezetében (ENSZ) felkarolták, de a nyugati fővárosok termeiben nem, ahol a terrorizmus elleni háború retorikája – amely 2001 előtti – kontrollálhatatlanul fokozódott. A félelem az iszlámtól megszokottá vált, és hamarosan összekapcsolódott a bevándorlóktól való félelemmel, egy kettős félelemmel, amely továbbra is megbénítja Európát és Amerikát. 1998-ban az ENSZ 2001-et a Civilizációk Közötti Párbeszéd Évének nyilvánította, és az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének 2001. október 15. és november 3. között Párizsban tartott 31. Általános Konferenciáján Ahmad Dzsalali iráni filozófust és diplomatát választotta elnökévé, és meghívta Irán elnökét, Szejjed Mohammad Khatamit, hogy szóljon a testülethez. A konferenciára alig több mint egy hónappal az Egyesült Államok elleni szeptemberi támadások után, valamint az Afganisztán elleni amerikai invázió idején került sor, a globális terrorizmus elleni háború részeként. Khatami beszéde ma is erőteljes, arra kérve a világot, hogy ne engedjen a „hamis politikai polarizációknak és megosztottságoknak”. A terrorizmus „a vak türelmetlenség és a brutális erő alattomos egyesülésének eredménye, egy olyan illúzió szolgálatában, amely a maga egész propagandája ellenére nem más, mint a tudat káros tartalmainak kivetülése”.

Amikor terrortámadás történik, Khatami szerint a legrosszabb válasz a bosszú. „A bosszú olyan, mint a sós víz: bár víznek tűnik, inkább fokozza a szomjat, mintsem oltaná, ezzel állandó erőszak-, gyűlölet- és bosszúkitörésekbe bonyolítva a világot.” A bosszú helyett Khatami ragaszkodott hozzá, hogy a párbeszéd „a nemzetközi közösség alapvető szükséglete”.

A párbeszéd felhívása fontos és szükséges, mert a másik lehetőség a megsemmisülés felé sodor minket – egyrészt a kapitalizmus rendszerén keresztül, amely elmélyíti az egyenlőtlenséget és a bolygó pusztulását okozza, másrészt az imperializmus rendszerén keresztül, amely háborúval emészti fel a társadalmakat. De sem a civilizáció, sem a párbeszéd nem fogja önmagában az emberi emancipáció felé terelni a történelmet. Ehhez idővel az osztályharcnak fokozódnia kell, az emberi szükségleteknek felül kell kerekedniük az anyagi egyenlőtlenségeken és hatalmi viszonyokon, és a globális rendszert át kell alakítani ahhoz, hogy megfeleljen összetett sorsunknak, ahelyett, hogy egymás ellen fordítana minket.

Carlos Gutiérrez Cruz (1897–1930) költői érzékenységét a forradalom utáni Mexikó irodalmi áramlatai között fejlesztette ki, beleértve a hazafias Contemporáneos csoportot is, de később szakított velük, ahogy radikálisabbá vált. 1923-ban publikálta a Cómo piensa la plebe, folleto de propaganda libertaria en haikais (Hogyan gondolkodik a csőcselék: Szabadelvű propaganda haikukban) című művét, amely a Mexikóban José Juan Tabladához (1871–1945) köthető haiku formát a kommunista költészet hajtóerejévé tette. Gutiérrez Cruz megértette, hogy nincs értelme megvédeni a nemzetet, ha a dolgozó tömegek semmit sem nyernek belőle. Ezt a gondolatot itt érdemes megismételni: egy civilizációt nem lehet elvontságként védeni. Ha bármit is jelent, akkor a történelmet formálók élő dokumentumaként kell megvédeni. Ahogy az egyik haikujában fogalmazott:

Labriego, la tierra da ciento por uno
y tú ganas uno por ciento.

(Ugaros földműves, a föld százat ad egyből
te meg egyet keresel százból.)

Írta: Vijay Prashad
forrás: Tricontinental

Antiimperializmus, Elemzés, Történelem, gyarmatosítás, Irán, iráni háború, Kína, neokolonializmus, Tricontinental, Trump, Új Hidegháború, USA, Vijay Prashad

Julius Malema: a Trump által támogatott fehér felsőbbrendűségi lobbi legújabb célpontja

2026. április 22.

Míg a dél-afrikai, kormányzó ANC elítélte „az Apartheid unokái” Malema elleni kampányát, addig a kormányzó koalíciós partnere üdvözölte az ítéletet egy szélsőjobboldali lobbi által indított ügyben, amely megalkotta a „Fehér népirtás” narratíváját, amelyet Trump Dél-Afrika ellen használt fel.

Április 16-án egy dél-afrikai bíróság öt év börtönbüntetésre ítélte Julius Malemát, a parlament negyedik legnagyobb pártjának, a Gazdasági Szabadságharcosok (EFF) elnökét, mert 2018-ban, a párt ötödik alapítási évfordulójára rendezett gyűlésen ünnepi lövéseket adott le.

Ha a felsőbb bíróságokon benyújtott fellebbezései nem tudják megdönteni ezt az ítéletet, az Malema parlamenti karrierjének végét jelentené, mivel a törvény tiltja, hogy bárki, akit több mint egy év börtönbüntetésre ítéltek, törvényhozó lehessen.

A fekete hatalom érvényesítésének szószólójaként népszerű Malema ellen az AfriForum adott be keresetet, amely egy dél-afrikai szélsőjobboldali, fehér felsőbbrendűségi csoport, amely kapcsolatban áll európai és amerikai társaival.

Az AfriForum központi szereplője volt annak a dezinformációs kampánynak is, amely kitalált történeteket terjesztett a dél-afrikai fehér lakosság elleni népirtásról.

Lobbi Trumppal

Az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump – bosszantva Dél-Afrika Nemzetközi Bíróságon (ICJ) benyújtott keresete miatt, amely Izrael gázai népirtásának leállítását célozta – fegyverként használta fel ezt a „Fehér népirtás” narratívát, és az ellenséges gazdasági és diplomáciai akciók sorozatát indította el, amelyekért az AfriForum régóta lobbizott.

A Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnökkel 2025 májusában folytatott feszült ovális irodai megbeszélés során Trump véletlenszerű, összefüggéstelen képeket mutatott be a „Fehér népirtás” „bizonyítékaként”. Malemáról egy politikai gyűlésen lejátszott felvételeken, amint a népszerű, apartheid-ellenes „Öld meg a Búrt” (Kill the Boer) ellenállási dalt énekli, Trump követelte a dél-afrikai elnöktől: „miért nem tartóztatják le azt az embert?”

Korábban azonban, még abban az évben márciusban, Dél-Afrika Alkotmánybírósága már döntött egy AfriForum által Malema ellen benyújtott ügyben, kimondva, hogy a dal – amelyben a „Búr” az apartheid rendszert irányító fehér kisebbségi földtulajdonos osztályra utalt – nem minősül „gyűlöletbeszédnek„.

„A dél-afrikai történelemben soha egyetlen pillanatig sem voltak a fehér emberek fekete emberek áldozatai. Már maga a feltételezés is sérti az igazságot és az igazságosságot. Az igazi áldozatok ebben az országban mindig is a feketék voltak: rabszolgasorba taszítva, kisajátítva, lemészárolva és évszázados intézményesített rasszizmusnak alávetve. És mégis, a fehér felsőbbrendűek, mint az AfriForum, megpróbálják eltörölni saját és őseik bűneit, miközben hamisan üldöztetésre hivatkoznak” – közölte az EFF Malema felmentő ítélete után.

Egy ünnepi lövés, nyolc évvel ezelőtt

De csak hónapokkal később, 2025 októberében ítélte el a bíróság a dél-afrikai East London városában Malemát egy másik, az AfriForum által ellene benyújtott ügyben.

Malema 2018 júliusának végén a levegőbe lőtt testőre puskájával, egy gyűlésen, amely pártja ötödik évfordulóját ünnepelte; a pártot 2012-ben alapította, miután szakított a kormányzó Afrikai Nemzeti Kongresszussal (ANC), amelynek ifjúsági szövetségét vezette.

Az AfriForum gyorsan feljelentést tett Malema ellen, míg az EFF azzal védekezett, hogy a lövések „gyarmati és apartheid időkbeli harcunk emlékére és ünneplésére” történtek.

Több mint hét évvel később, az ovális irodai váltás és az Egyesült Államokkal való kapcsolatok romlása után a bíróság Malemát öt vádpontban találta bűnösnek, beleértve a fegyver indokolatlan elsütését, valamint lőfegyver és lőszer jogellenes tartását.

Malema azonban nem volt a fegyver tulajdonosa. Maga a bíróság is megállapította, hogy a fegyver a testőréé, egyben vádlott-társáé, Adriaan Snymané volt. Snyman-t ennek ellenére felmentették. Fegyverét visszaadták neki.

„A bíró„, aki Malemát öt évre ítélte, maga sem „volt tisztában ezzel a ténnyel” – közölte az EFF. A vádat vezető Nemzeti Vádhatóság (NPA) „hiányos volt a bizonyítékok kezelésében, miközben paradox módon a lehető legszigorúbb büntetést követelte Malemára”.

Az NPA valójában 15 év börtönt kért, amit „jogi mértékletességgel kell fogadni” – érvelt Mametlwe Sebei, a Dél-afrikai Egyetem (UNISA) Jogtudományi Tanszékének oktatója.

Bár elismerte Malema „gondatlanságát„, amiért „zsúfolt stadionban, még ha a levegőbe is, de elsütött egy lőfegyvert”, hozzátette: „De a büntetőjog különbséget tesz a kockázatteremtés és a kár bekövetkezte között. Utóbbit súlyosabban bünteti, előbbit pedig csak arányosan. Senki sem sérült meg. Nem keletkezett anyagi kár. A vád érve teljes egészében egy hipotetikus katasztrófán alapul – ez olyan logika, amely az ország felét börtönbe zárná a majdnem-balesetekért.”

Sebei, aki a Dél-afrikai Általános Ipari Munkások Szakszervezetének (GIWUSA) elnöke is, felhívta a figyelmet „a vád politikai jellegére, amelyet az AfriForum kezdeményezett”. Érvelése szerint annak elfogadása az állam részéről növekvő egyetértést mutat a szegény fekete lakosság elleni imperialista érdekekkel.

„Az Apartheid unokái”

A kormányzó ANC főtitkára, Fikile Mbalula azonban „túl szigorúnak” nevezte az ítéletet. Ez az AfriForum által indított ügy, érvelt, része egy tágabb kampánynak, amelyet „az apartheid unokái” folytatnak azok ellen a vezetők ellen, akik „mernek kiállni” a „marginalizált” feketék jogaiért.

Még évtizedekkel az apartheid rendszer bukása után is a fehér kisebbség, amely a lakosság alig több mint 7%-át teszi ki, továbbra is birtokolja az ország mezőgazdasági területének 72%-át, amelyet a gyarmatosítás és az apartheid idején sajátítottak el a fekete afrikaiaktól. A lakosság 81,4%-át kitevő fekete lakosság a földterületnek csak 4%-át birtokolja.

A kudarc orvoslásának nagyrészt „szimbolikus gesztusaként”, hogy korrigálják a fekete afrikaiak európai telepesek általi történelmi kisajátítását, Dél-Afrika 2025 januárjában elfogadta a Kisajátítási Törvényt (Expropriation Act).

Az EFF bírálta ezt a törvényt, mert túl gyenge, „az ANC jogalkotási kibúvójának” nevezve, „hogy becsapják népünket, hogy azt higgye, a párt tesz valamit a földkérdés csaknem zsarnoki elhanyagolásáért ebben az országban”.

Ennek ellenére az AfriForum gyorsan dezinformációs kampányt indított a törvény ellen, félelmet keltve a fehér földtulajdonosoktól való tömeges földelkobzás lehetőségétől. Az AfriForum kampányát megerősítve Trump, aki éppen akkor kezdte meg második ciklusát a Fehér Házban, a közösségi médiában azt állította, hogy „Dél-Afrika elkobozza a földeket, és egyes embercsoportokkal NAGYON ROSSZUL bánik.”

Képeket téve közzé a Fehér Házban látogatói jelvényt viselő tisztségviselőiről, az AfriForum ünnepelte Trump döntését, hogy „felfüggeszt minden további dél-afrikai finanszírozást, amíg a helyzet teljes kivizsgálása be nem fejeződik.”

Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök egy bejegyzésben kifejtette, hogy a „Kisajátítási Törvény nem egy elkobzási eszköz, hanem egy alkotmányosan előírt jogi folyamat, amely biztosítja a lakosság számára a földhöz való hozzáférést méltányos és igazságos módon, az alkotmány által vezérelve.” Hozzátette, hogy az Egyesült Államoknak is vannak „olyan kisajátítási törvényei, amelyek egyensúlyt teremtenek a föld közcélú használatának szükségessége és a tulajdonosok jogainak védelme között.”

Mindazonáltal Trump továbbra is a földelkobzás és a fehér népirtás hamis állításaival érvelt a Ramaphosával 2025 májusában tartott ovális irodai megbeszélésen, miközben az AfriForum pontosan aznap jogi keresetet nyújtott be a Pretoriai Felsőbíróságon, kérve, hogy nyilvánítsák alkotmányellenesnek a törvényt.

Az ügyet „legfontosabb hazai csatánknak” nevezve, szóvivője, Ernst van Zyl üdvözölte „azt a reflektorfényt, amelyet Donald Trump elnök eddig erre a jogszabályra helyezett”. Ramaphosa elnök bírálta az AfriForumot, amiért az amerikai kormányt használja fel belföldi érdekei előmozdítására.

A kormányzó ANC, amelynek Ramaphosa az elnöke, többször is „hazafiatlannak és veszélyesnek” minősítette az AfriForumot. Az ANC azonban már nem az egyetlen kormányzó párt.

Ellentétes irányokba mutatnak az államhatalmi ellentmondások

Miután a 2024-es választásokon – először az 1994-es, apartheid utáni választás óta – nem szerezte meg a parlamenti többséget, az ANC ahelyett, hogy közös ügyet talált volna a baloldali ellenzéki pártokkal, jobbra fordult, és Nemzeti Egységkormányt (Government of National Unity) alakított a Demokratikus Szövetséggel (DA).

A DA mint történelmileg fő ellenzéki erő, amelyet széles körben a fehér kiváltságokat védő pártnak tartanak, ellenezte az ANC kormány azon döntését, hogy még abban az évben a Nemzetközi Bíróság elé viszi Izraelt a gázai népirtás miatt.

Még az Egységkormány megalakulása után is a DA több közös ügyet talál az AfriForummal, mint az ANC-vel. A Kisajátítási Törvényt „alkotmányellenesnek” nevezve a DA jogi keresetet nyújtott be a Nyugat-Fokföldi Felsőbíróságon, hónapokkal azelőtt, hogy az AfriForum megkereste volna a pretoriai bíróságot.

A DA gyakorlatilag Dél-Afrika saját „munkaügyi törvényeit” és az általa „faji jogszabályoknak” tekintett pozitív megkülönböztetési politikákat okolja az Egyesült Államokkal való kapcsolatok romlásáért.

Míg az ANC főtitkára az AfriForum Malema elleni ügyét „az Apartheid unokái” kampányaként jellemezte, addig a DA üdvözölte az ellene hozott ítéletet, látszólagos okként a fegyveres erőszak visszaszorításának szükségességére hivatkozva.

Az ilyen ellentmondások hátterében – amelyek a kormányzó koalíción belül ellentétes irányokban fejtik ki az állami hatalmat – az AfriForum Malema elleni ügyét a Nemzeti Vádhatóság (NPA) agresszívan vitte előre.

„Harcolunk az ellenséggel, és az ellenség a Fehér Felsőbbrendűség„

Az NPA, amely „rendszeresen képtelen elítéléseket elérni erőszakos bűncselekmények – köztük gyilkosság, nemi erőszak és fegyveres rablás – ügyeiben, ahol az áldozatok helyrehozhatatlan károkat szenvednek”, mégis „mozgósította teljes kapacitását Malema bebörtönzésének biztosítására” – közölte az EFF.

„Ezt az ügyet mindig is erősen politizált környezetben vitték előre, egyértelmű szándékkal, hogy kriminalizáljanak egy forradalmi politikai hangot, amely az elnyomottak és marginalizáltak törekvéseit képviseli” – tartja a párt.

A bíróság előtt szolidaritásból tüntető EFF Vörös Barettsapkásaihoz szólva Malema, aki óvadékért fellebbezett, „kimondottan rasszistának” és „valószínűleg az AfriForum tagjának” nevezte Twanet Olivier bírónőt, aki kiszabta rá az ítéletet. Felidézte, hogy a bírónő tiltakozott az AfriForum említése ellen, miközben az AfriForum által benyújtott ügy érveit hallgatta.

Továbbá felidézve az érvelés során számos állítólagos esetet, amikor a bírónő az ügy alapvető tényeinek ismeretének hiányáról tett tanúbizonyságot, azt állította, hogy az általa kihirdetett ítéletet valójában „egy láthatatlan kéz írta, amely irányította az eljárást”.

Megerősítve szándékát, hogy ezt magasabb bírói szinteken – egészen az Alkotmánybíróságig – megtámadja, Malema kijelentette: „Harcolunk az ellenséggel, és az ellenség a Fehér Felsőbbrendűség.”

forrás: Peoples Dispatch

Antifasizmus, Antiimperializmus, Külföld, apartheid, Dél-Afrika, gázai népirtás, Izrael, Julius Malema, neokolonializmus, Trump, Új Hidegháború, USA

Állítsuk meg Trump halálos háborúit!

2026. április 20.

Diane Abbott arról ír, hogy a hanyatló Egyesült Államok hogyan folyamodott globalizált erőszakhoz politikai és gazdasági hegemóniája utolsó maradványainak megmentése érdekében.

A világ mintha a káoszba süllyedt volna. Túl sok a konfliktus ahhoz, hogy átlássuk őket, és túl sok a félrevezető állítás mindegyikkel kapcsolatban. Ez az általános felfordulás időszaka.

De jobban megérthetjük ezeket a háborúkat, és hatékonyabban szállhatunk szembe velük, ha megértjük, hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Az egyik legképtelenebb állítás, hogy az amerikai elnök a „béke elnöke”, és azt szeretné, ha Nobel-békedíjjal tüntetnék ki.

Van rá precedens – miután María Machado saját népe bombázását követelte Venezuelában. És ne feledkezzünk meg Henry Kissingerről sem, aki emberek millióinak haláláért felelős Vietnamban, Kambodzsában és Laoszban.

Az igazság az, hogy Trump csupán egy nagyon gyakorlott háborús uszító, és még ennél is kiválóbb hazudozó ezekkel a háborúkkal kapcsolatban. Nem sok hasznot húzunk abból, ha Trump saját háborúival kapcsolatos kijelentéseit vizsgáljuk. Képes és szokott is ellentmondani önmagának, nemcsak napról napra, hanem akár egyetlen mondaton belül is.

De ha egészében vesszük a háborúit, akkor kezdhetünk felfedezni egy mintát, vagy akár ezen elnökség átfogó ambícióját.

Az Egyesült Államok – Joe Biden és Trump alatt egyaránt – társfelelős a gázai népirtásért, valamint a Libanon elleni támadásokért, a Jemen elleni támadásokért és a dzsihadista hatalomátvételért Szíriában. Trump felelős a venezuelai rendszerváltási kísérletekért és a Kuba ellen indított gyilkos ostromért is. Miután megígérte, hogy véget vet az ukrajnai háborúnak, Trump meghosszabbította azt. És most itt a második háborúja Irán ellen.

Trump második ciklusának rövid időszaka alatt bombázta Irakot, Szomáliát és Nigériát is. Ez nem béke. Ez egyidejű, több kontinensre kiterjedő globális háború.

Tekintettel az Egyesült Államok által kirobbantott ilyen vad és ismétlődő katonai akciók sorozatára – amelyek mindegyike illegális –, ostobaság lenne mindegyiket elszigetelt incidensként kezelni. Vannak közös szálak.

Ezt a sok provokálatlan háborút és bombázást összekötő közös szál maga Trump és az Egyesült Államok. Más tényezők is ismételten jelen vannak, mint például az európai és brit kormányzatok kifogásai Trump mellett, valamint az, hogy fedezéket és támogatást nyújtanak neki – különösen Nagy-Britanniában. Egy másik tényező a Trump által kiváltott gyakori ellenállás és további felfordulás.

Sehová sem hoz békét, csak pusztítást, gyilkosságot és káoszt.

A legfontosabb kérdés: Miért? Miért van most ilyen háborús lázban az USA? Az Egyesült Államok mindig is gyűlölte Kubát, és gyakran megpróbálta megdönteni a kormányát. Gyűlölte Venezuelát is, amióta Hugo Chávez elkerülte a meggyilkolására irányuló kísérleteiket. Az elmúlt két évtizedben az Egyesült Államok ismételten bombázta az afrikai Horn-fok vagy annak közelében fekvő országokat. A NATO 1992 óta folyamatosan terjeszkedik Oroszország felé. Az Egyesült Államok pedig 1979 óta próbálja megfojtani az iráni forradalmat.

Egyik sem új. Tekinthetjük ezeket az amerikai külpolitika bevett elemeinek. De most Trump alatt az Egyesült Államok mindezt egyszerre próbálja végrehajtani. Stratégiai dokumentumaiban a Trump-kormányzat egy globális dominanciára irányuló tervet vázol fel, amelyet sovinizmus, iszlámellenesség, idegengyűlölet és fehér nacionalizmus hat át.

A gyarmatosítás története megtanítja nekünk, hogy először démonizálni és emberteleníteni kell az embereket, mielőtt megpróbálnánk rabszolgává tenni őket. Ez szerepel az amerikai stratégiai dokumentumokban.

Ezeknek a stratégiai dokumentumoknak vannak olyan értelmezései is, amelyek szerint az amerikai dominanciát az amerikai kontinensre, vagy legalábbis a nyugati féltekére kívánják korlátozni. Semmi sem állhat távolabb az igazságtól.

A stratégia az egész világ uralma, ezt szemtelen és zavaros ütemezéssel kívánják elérni. Mindenesetre Irán bombázása és blokádja teljesen cáfolja ezeket a téves elképzeléseket Trump korlátozott céljairól. A globális dominancia célja volt és maradt.

Az okok, hogy miért most történik ez, viszonylag egyértelműek. Azt jelentették, hogy amikor Trump kijelentette, hogy az amerikai szójabab táplálóbb, mint más országokban, Hsz Csin-ping megkérdezte: „Ez egy Trump-kijelentés, vagy valódi?”

Nos, az ismételt állítások, hogy az amerikai gazdaság virágzik, Trump-kijelentések, nem valóságosak. Trump első ciklusában azzal hencegett, hogy visszaviszi az Egyesült Államokat az évi 4 százalékos GDP-növekedési rátához. Valójában átlagosan alig több mint 2 százalékos növekedést ért el.

Hosszú hanyatlás zajlik. Az Egyesült Államok az 1950-es évek elején a világtermelés felét adta. 2024-ben a világtermelés kevesebb mint egyhatodát adta.

Az Egyesült Államok veszíti gazdasági fölényét a világ többi részével szemben. Már nem vezető az átlagjövedelmek terén sem. A világ nagy része – a G7-országokon kívül – sokkal gyorsabban növekszik, mint az USA. Mindennek a középpontjában az Egyesült Államok elveszíti a gazdasági háborút Kínával.

Ezért vetett ki Trump vámokat a legtöbb országra, de felajánlotta, hogy csökkenti őket, ha az országok csökkentik a kereskedelmet Kínával. Ez nagyon rosszul sült el számára, mivel Trump rájött, hogy az amerikai gazdaság mennyire függ Kínától, annak ellenére, hogy az a fő célpontja.

Ahogy Von Clausewitz mondta: „A háború a politika folytatása más eszközökkel.” Ebben a fázisban Trump úgy döntött, hogy katonai erőt alkalmaz a piacok ellenőrzése és azon országok alárendelése érdekében, amelyeket nem tudott meghódítani pusztán politikai eszközökkel, vagy kereskedelmi háborúval és vám taktikákkal.

A kisebb országok egyenkénti kipécézése azt volt hivatott bemutatni, hogy az Egyesült Államok hatalma hatalmas és teljesen könyörtelen.

Míg a világ többi része rémülten nézte a gázai népirtást, addig az amerikai stratégák saját munkájukat csodálják – Izraellel együtt –, mint a könyörtelen katonai erő bemutatását. De úgy tűnik, hogy ez a stratégia is zátonyra futott a Hormuzi-szorosban.

Sajnos, mivel ez a motiváció, nem számíthatunk arra, hogy a béke egyhamar kitör. Az amerikai tűzszünetek taktikai jellegűek. Trump hatalmas összegekkel növeli az amerikai katonai költségvetést, és azt követeli, hogy a többi NATO-tag is tegyen hasonlóképpen.

Egyre több felszólítást fogunk hallani arra, hogy a hadviselést finanszírozzák, ne a közszolgáltatásokat vagy a jólétet – ahogy azt Kemi Badenoch, George Robertson és Rachel Reeves is tette nemrég.

Kétségtelen, hogy ehhez a kampányhoz a brit Munkáspárt oldaláról is sokan csatlakoznak majd. Ellen kell állnunk nekik, megszorító politikájuknak és örökös háborúiknak. Nem tesznek minket biztonságosabbá vagy gazdagabbá. Ellenezni kell az örökös háborúikat, a saját érdekünkben, és az egész emberiség érdekében.

Írta: Diane Abbott, Hackney North és Stoke Newington választókerület parlamenti képviselője
forrás: Morning Star

Antiimperializmus, Elemzés, iráni háború, Kuba, Latin-Amerika, Trump, Új Hidegháború, USA, vámháború

Ecuador: a „Donroe-doktrínához” igazodó fél-diktatúra

2026. április 15.

A Noboa-rezsim megtestesíti azoknak az eliteknek a logikáját, amelyek túlélése nem az ország fejlődésétől, hanem a birodalmi uralom fenntartásától függ

Miután elvesztette a 2025. november 16-i népszavazást – amikor az ecuadori nép elutasította a kormány négy kérdését, beleértve azt is, amely megnyitotta volna az utat a külföldi katonai támaszpontok előtt –, Daniel Noboa rezsimje felgyorsította a demokrácia elleni támadást. Az ezt követő hetekben többoldalú műveletet indított, amely együttesen egy olyan fél-diktatúrát képez, amely feladta az ország szuverenitását az USA geostratégiai projektjének, miközben jogi úton eltávolítja fő politikai ellenfeleit, és előkészíti a valódi verseny nélküli választásokat.

Az Egyesült Államok kijelöli a területet

2026. március 5-én Pete Hegseth amerikai hadügyminiszter a „Kartellek Elleni Amerikák Konferenciáján” bejelentette a „Nagy-Észak-Amerika” doktrínáját: az egyenlítőtől északra fekvő összes terület, beleértve Ecuadort is, az Egyesült Államok „azonnali biztonsági övezetét” képezi. Tizenkét nappal később Joseph Humire védelmi miniszterhelyettes-helyettes a Kongresszus előtt tanúskodott, hogy Ecuador „az első latin-amerikai ország lett, amely közös szárazföldi támadásokat hajtott végre a kartell infrastruktúrája ellen”. Hegseth ünnepelt: „Először Ecuador. Most a Keleti-Csendes-óceán.” Ecuador ennek a tervnek a kísérleti modelljévé vált.

Ez egyenes ellentmondásban áll a novemberi szavazással: 67% utasította el a külföldi katonai támaszpontokat. Az Egyesült Államokkal már aláírt eszközök láncolata Ecuador légi-, tengeri-, szárazföldi- és kiberterének megszállását jelenti, beleértve a Galápagos-szigetcsoport használatát – amely kulcsfontosságú csomópontja a Csendes-óceáni Biztonsági Sokszögnek Washington Kína geopolitikai bekerítésére irányuló katonai tervében. Ezek a szerződések – amennyire ma tudjuk – a következők: a Status of Forces Agreement (SOFA), amely diplomáciai mentességet biztosít az amerikai erőknek ecuadori területen; egy Shiprider-megállapodás, amely lehetővé teszi az amerikai fegyveres erők számára, hogy ecuadori tengeri területekre és légtérbe lépjenek, hogy megállítsák, fedélzetre szálljanak és ellenőrizzék a kábítószer-szállítással gyanúsított hajókat; valamint az Ecuador-Egyesült Államok Együttműködési Törvény, amely egyebek mellett magában foglalja az amerikai beavatkozást az igazságszolgáltatási rendszer „megerősítésébe” és a bűnüldözésnek a korrupció elleni küzdelemben való felhasználásába.

Az üres terület: törvényen kívül helyezés és választási csalás

Március 6-án, egy nappal Hegseth bejelentése után, Joaquín Viterbi, a Közigazgatási-Választási Bíróság (TCE) bírája elrendelte a Revolución Ciudadana (RC), a fő ellenzéki párt kilenc hónapra szóló ideiglenes felfüggesztését. Az intézkedést kevesebb mint 48 óra alatt hozták meg, az ügyvezető főügyész által a „Caja Chica” ügyben benyújtott panasz alapján. A mozgalom ügyvédje rámutatott, hogy az eljárás egyéneket érint, nem a politikai szervezetet, így az intézkedés eljárásjogilag tarthatatlan. A TCE március 26-án helybenhagyta a döntést. Az RC mellett a baloldali Unidad Popular és a jobboldali Construye párt is feloszlatással néz szembe.

Három héttel később a Nemzeti Választási Tanács (CNE) 4 az 1 ellenében megszavazta, hogy a helyi önkormányzati választásokat 2027. február 14-ről 2026. november 29-re hozzák előre, az El Niño jelenség miatti esőzések kockázatára hivatkozva. Sem az 1998-as El Niño – amely sokkal erősebb volt, mint amilyenre számítanak –, sem a világjárvány nem vezetett a választások előrehozatalához Ecuadorban. A strukturális ok matematikai: a jelöltek regisztrációs időszaka – 2026. augusztus 2–17. – az RC kilenc hónapos felfüggesztésének időszakába esik. A fő ellenzéki erő nem tudna jelölteket állítani. Amikor az első alkotmányossági kifogások ezen aktus ellen eljutottak az Alkotmánybírósághoz, Diana Atamaint, a CNE elnöke szankciókkal fenyegette meg a bírákat, ha beavatkoznának.

Az ország eladása

Március végén Noboa „kölcsönös kereskedelmi megállapodást” írt alá Washingtonnal, amelynek kölcsönössége fikció: lehetővé teszi az amerikai cégek számára, hogy nyereségüket adófizetés nélkül kivonják, arra kötelezi az országot, hogy polgárai személyes adatait az Egyesült Államokba továbbítsa, és kikényszeríti az amerikai egészségügyi előírások elfogadását a mezőgazdasági import tekintetében, ezzel aláásva az élelmiszer-szuverenitást. Ehhez járul a 2025 márciusában Erik Prince-cel, az Academi (volt Blackwater) vezetőjével aláírt „stratégiai szövetség”, amely megsérti az alkotmányt és a Zsoldosok Toborzása Elleni Nemzetközi Egyezményt, amelynek Ecuador aláírója. Amit eladnak, az nem csupán a vámtételek: az az egész ország.

Háború külföldön, elnyomás itthon

Március 16-án és 17-én ecuadori erők közös műveletet hajtottak végre az Egyesült Államokkal a kolumbiai határon, és kolumbiai hatóságok szerint kolumbiai területet bombáztak, 27 halálos áldozatot okozva. A Pentagon a műveletet „A narkoterroristák teljes kiirtására irányuló műveletként” keretezte, ugyanazzal a kifejezéssel, amelyet a rezsim bizonyítékok nélkül alkalmaz a szociális és őslakos mozgalmakra. A hadművelet egy tejgazdaságot semmisített meg, nem egy droglaboratóriumot.

Szintén márciusban az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a fegyveres erők felelősek négy afro-ecuadori gyermek 2024 decemberi kényszereltűntetéséért és haláláért, akiknek elszenesedett holttestét egy autópályán találták meg. Március 25-én az ENSZ Kényszereltűntetési Bizottsága legalább 51 áldozatot dokumentált, köztük kiskorúakat, akiket állambiztonsági szervek vettek célba, többnyire afro-ecuadori közösségekben Esmeraldas, Guayas és Los Ríos tartományokban.

A megválasztott ellenzéki párti tisztségviselőket üldözik: Guayaquil (az ország legnagyobb városa) polgármestere előzetes letartóztatásban van egy vitatott ügyben; Quito polgármestere ellen eljárás indult egy lawfare-ügyben. Legalább tíz őslakos vezető, szociális mozgalmak vezetője és ellenzéki csoport ellen több jogi eljárás folyik, bankszámláikat befagyasztották, jogaiktól megfosztották őket.

Ez az öt front – az amerikai hadigépezetbe való integráció, az ellenzék törvényen kívül helyezése, a választási naptár manipulálása, a gazdasági szuverenitás feladása és a belügyi elnyomás – egyetlen művelet összetevői. A Noboa-rezsim megtestesíti azoknak az eliteknek a logikáját, amelyek túlélése nem az ország fejlődésétől, hanem a birodalmi uralom fenntartásától és a „Donroe-doktrínának” való engedelmességtől függ. Az a tény, hogy Noboának jogi felfüggesztéssel és választási csalással kell eltávolítania fő politikai riválisát, az RC-t, felfedi, hogy a kormány nem rendelkezik azzal az erőegyensúllyal, amelyről azt állítja, hogy birtokolja. Az ellenállás folytatódik. Az ecuadori nép a 2025. szeptember–októberi sztrájkkal megmutatta, hogy tudja, mi történik, és hogy ellenáll, az állandó zaklatás és üldöztetés ellenére.

Írta: Pilar Troya Fernández, ecuadori antropológus, nemzetközi tanulmányok mesterdiplomáját a Chilei Egyetemen szerezte, a Tricontinental Társadalomkutató Intézet kutatója. Az Országos Tervezési Titkárság, a Felsőoktatási, Tudományos, Technológiai és Innovációs Titkárság tanácsadója, valamint Ecuador felsőoktatásért felelős főtitkárhelyettese volt. Jelenleg Brazíliában él.

Ezt a cikket a Globetrotter készítette.

Antiimperializmus, Külföld, Ecuador, Latin-Amerika, Trump, Új Hidegháború, USA

Az USA és Izrael továbbra is támadja Irán oktatási intézményeit

2026. április 7.

Több mint 30 iráni egyetemet bombázott az USA és Izrael a háború kezdete óta, emellett több száz iskolát, egészségügyi létesítményt és kulturális helyszínt, amelyek háborús bűncselekménynek minősülnek.

Az Egyesült Államok és Izrael légicsapásokat mért hétfőn, április 6-án a teheráni Sharif Műszaki Egyetemre, ami újabb elítéléseket, háborús bűncselekményekre utaló vádakat és felelősségre vonásra felszólító követeléseket váltott ki. A hajnali támadás a fővárosi rangos egyetem több épületét is célozta.

A támadásban egyelőre nem jelentettek sérüléseket. Iránban az egyetemi órákat már korábban online formába helyezték át, hogy elkerüljék a hallgatók és más dolgozók sérelmét az önkényes bombázások során.

A támadást elítélve Mohammad Reza Aref, Irán első alelnöke a közösségi médiában közzétett bejegyzésében azt írta, hogy a támadás során „bunkerromboló bombákat” használtak. Ezt [Donald Trump amerikai elnök] őrültsége és tudatlansága szimbólumának nevezte.

Trump korábban megünnepelte Irán kutatóközpontjai és egyetemei elleni támadásokat, és azzal fenyegetőzött, hogy az országot „visszabombáztatja a kőkorszakba”.

Annak ellenére, hogy az egyetemek elleni támadások háborús bűncselekménynek számítanak – Hosszein Simaei Sarraf iráni tudományos, kutatási és technológiai miniszter szerint – az USA és Izrael február 28. óta több mint 30 egyetemet célzott meg az országban, ezekben a támadásokban legalább öt professzort és több mint 60 hallgatót megölve, nem is beszélve a laboratóriumokban és más kutatólétesítményekben okozott jelentős károkról.

Irán szerint e felsőoktatási intézmények nagy része kulcsfontosságú az ország tudományos és kulturális fejlődése szempontjából, és a ellenük irányuló támadások az ország tanulási és kulturális élete elleni támadásnak minősülnek.

Izrael évek óta részt vett több iráni professzor és tudós meggyilkolásában is, az ország nukleáris programját célozva.

Nincs ideiglenes tűzszünet

Eközben Irán hétfőn elutasított egy új, ideiglenes tűzszünetre vonatkozó tervet. A Pakisztán által benyújtott terv szerint 45 napos tűzszünetet vezetnének be, amiért cserébe Irán megnyitná a Hormuzi-szorost.

Irán állítása szerint az ilyen szünetek csak lehetővé teszik az USA és Izrael számára, hogy „újracsoportosuljanak és stratégiát dolgozzanak ki a jövőbeli támadásokhoz”.

A Reuters szerint Pakisztán hétfőn bemutatta az ideiglenes tűzszünet tervét mind Iránnak, mind az Egyesült Államoknak, amely szerint egy időre felfüggesztenék az ellenségeskedéseket, miután Irán megnyitja a Hormuzi-szorost.

Az átmeneti időszakban egy végleges megállapodásról folytatnának tárgyalásokat, amelynek alapja az Irán elleni összes szankció feloldása és befagyasztott külföldi vagyonának feloldása lenne, amiért cserébe Irán írásbeli biztosítékot adna arra, hogy nem fejleszt nukleáris fegyvereket, és nyitva tartja a szorost.

A békejavaslat híre Donald Trump amerikai elnök újabb fenyegetései közepette érkezett. Trump trágár nyelvezetet használva vasárnap azt állította, hogy országa felrobbantja Irán erőműveit és hídjait, ha az ország keddig este 8 óráig nem nyitja meg a szorost.

Irán elutasította a fenyegetést, és megerősítette, hogy megtorolja az USA és Izrael összes, az ország polgári infrastruktúrája elleni támadását, és célba veszi az amerikai érdekeltségeket a térségben.

Kazem Gharibabadi iráni külügyminiszter-helyettes válaszolt Trump fenyegetéseinek, kijelentve, hogy Irán nem katonai infrastruktúrája elleni bármilyen támadás „háborús bűncselekménynek” minősül, és „határozott és azonnali választ” von maga után.

Az ilyen megtorlás Irán védelmi intézkedéseinek részét képezi, nem pedig szándékos választás – mondta Esmail Baghaei, az iráni külügyminisztérium szóvivője hétfőn egy videóüzenetben.

Az USA-t és Izraelt felelősségre kell vonni a nukleáris létesítmények elleni támadásokért

Mohammad Eszlami, az Iráni Atomi Energia Szervezet (AEOI) vezetője bírálta Rafael Grossit, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) főigazgatóját a tétlenségéért és azért, mert nem képes elítélni az USA és Izrael ismételt támadásait az ország nukleáris létesítményei ellen.

A NAÜ-nek írt levelében Eszlami megjegyezte, hogy az USA és Izrael szombaton végrehajtotta a negyedik támadást a bushehri atomerőmű ellen a február 28-án kezdődött háború kezdete óta. A támadás megrongálta a létesítmény egy részét, és megölt egy biztonsági őrt.

Eszlami figyelmeztetett, hogy az ilyen támadások károsíthatják a reaktort, és radioaktív anyagokat szabadíthatnak fel, ami „súlyos és helyrehozhatatlan következményekkel járhat a helyi lakosságra, a környezetre és még a szomszédos országokra nézve is”.

A nukleáris létesítmények elleni támadások teljes mértékben sértik a NAÜ alapokmányát, a NPT (Nukleáris Fegyverek Elterjedésének Megakadályozásáról szóló Szerződés) szabályait, valamint más nemzetközi törvényeket és egyezményeket – mondta Eszlami, követelve, hogy az elkövetőket vonják felelősségre bűncselekményeikért.

forrás: Peoples Dispatch

Antiimperializmus, Külföld, háborús bűncselekmények, Irán, iráni háború, Trump, Új Hidegháború, USA

Az Amerikai Egyesült Államok: fenyegetés az emberiségre

2026. március 31.

Amíg Kína az egészségügybe, oktatásba, tudományba, lakhatásba és közlekedésbe fektet, az USA fegyverekbe és egy halálos katonai erő fenntartásába, amely képes az egész világ elpusztítására.

Történelmi fordulópontot élünk meg. Olyan válságot, amely túlmutat a gazdasági szinten. Igazi civilizációs válsággal nézünk szembe. Az USA, mint birodalmi hatalom, egyre inkább a hanyatlását mutatja, és ebben a hanyatlásban irracionálisan cselekszik, veszélyeztetve az egész emberiséget. Nem csupán az a tény, hogy van egy “kaotikus” és erőszakos elnökük, egy rasszista és nőgyűlölő szexuális ragadozó; Trump nem rendkívüli eset. Ő csupán extrém és furcsa megnyilvánulása annak, amilyen az USA volt a megalapítása óta.

Az Egyesült Államokat fehér rabszolgatartó földbirtokosok alapították, akik meg voltak győződve saját faji felsőbbrendűségükről és kiválóságukról, valamint mélyen hittek abban, hogy elrendeltetettek a világ uralmára (Manifest Destiny). A 2025. novemberében közzétett legutóbbi Nemzetbiztonsági Stratégia közvetlenül ezt az felsőbbrendűségi igényt mutatja, ami Trump esetében patológiás jelleget ölt.

1776, azaz a függetlenségük éve és 2019 között az USA 392 katonai beavatkozást hajtott végre, amelyek felére 1950 után került sor, 25%-a pedig a hidegháború vége után történt. Az tény, hogy az első 250 évben az USA csak 17 évig nem vett részt háborúban. Alapítása óta mindig is birodalmi ambíciókkal bírt, ami igazi hatalommá tette az antifasiszta világháború után (az úgynevezett második világháború az eurócentrikus történetírás szerint). Birodalmi pályafutása az idők során fejlődött, és ma egy olyan pillanatban találjuk magunkat, amikor hatalma és társadalma a hanyatlás jeleit mutatja, és új erők – amelyek képesek kihívni ezt a hatalmat – jelentek meg világszerte. Ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) cselekedetei egyre veszélyesebbé és fenyegetőbbé váltak.

Az egyik ilyen erő kétségtelenül a Kínai Népköztársaság, amelyet a NATO 2022-es madridi csúcstalálkozóján az “érdekek, biztonság és értékek” fenyegetéseként jelöltek meg, amit a NATO képvisel.

A nyilatkozat merészen állítja, hogy Kína alá akarja ásni a “szabályokon alapuló nemzetközi rendet”. Más szóval azt mondja, hogy Kína kihívja azt a nemzetközi rendet, amely a NATO szabályain alapul.

Kína államisága i.e. 221-ben Csin császár uralkodása alatt konszolidálódott, aki két évszázadnyi ún. “Háborús Államok korszakát” követően központosította az államot. Uralkodása alatt Csin profi hadseregeket fejlesztett, megszervezte az adóbeszedést, jogkódexeket írtatott, hosszú távú kereskedelmi eszközöket talált fel és stabilizálta a mandarinhivatalt. Mondhatjuk, hogy ebben az időszakban – több mint 1500 évvel a latin-germán Európa előtt – Kína már túllépett a feudalizmuson. Ekkorra Kína már kifejlesztett egy politikai gondolkodást és filozófiát (a “Száz Iskola Kora”), amely a következő 30 évszázadban alapvetően meghatározta a normatív és etikai cselekvést Kínában.

A klasszikus kínai filozófiában a politikai bölcsesség azon alapul, hogy tudjuk, hogyan kell várni, hogy a “helyzet” “lehetőséggé” válhasson. Ez a várakozás azonban nem passzív. Magában foglalja a “helyzet potenciáljának” megfigyelését, és a felkészülést arra, hogy kísérjük az átalakulást (a Tao útját) a lehetőség felé. Európai nézőpontból Machiavelli két évezreddel később azt mondta, hogy a lehetőség a szerencséből (fortuna) adódik, és a vezető ügyessége az, hogy tudja, mikor használja ki a lehetőséget. A kínai filozófiában a szerencséből adódó lehetőség nem tartós. Múlandó. Fel kell készülni rá. A vezetőnek ezért nem az ellenkező erőkkel kell harcolnia, hanem tudnia kell, hogyan használja azokat előnyére anélkül, hogy megtagadná őket.

Ez elvezet minket Hszi Csin-ping szavaihoz a Kínai Kommunista Párt százéves évfordulóján. Szavai szerint az elnök a párt alapításától kezdve a felszabadító harcokon, a Hosszú Menetelésen, a nacionalisták legyőzésén, a forradalom diadalán, a Kulturális Forradalmon, a 1978-as reformokon át a jelen napig vezet minket. Egy történelmi utazás, amely felfedi az utat (Tao), egy utazás, amely során a “helyzet” lehetőséggé alakítását előkészítették.

Konkrétan ez a lehetőség azt jelentette, hogy felszámolták a kritikus vagy extrém szegénységet, amit 2021-ben hivatalosan is bejelentettek. Kína 850 millió embert emelt ki az extrém szegénységből. Ez az eredmény a világ extrém szegénységének 70%-os csökkenéséhez vezetett. Kína olyan gazdasági fejlődést ért el, amely páratlan az emberiség történetében. Az GDP, a várható élettartam, a teljes fogyasztás és a háztartásonkénti fogyasztás növekedése példa nélküli. 1978-ban a világ népességének csupán 1%-a élt olyan országokban, amelyek GDP-je alacsonyabb volt, mint Kínáé. 2012-re ez az arány 51%-ra nőtt. Ezek az adatok John Ross tanulmányában, China’s Great Road című könyvében is megtalálhatók, amelyet az 1804 Books adott ki. Mindez nemcsak a kínai nép számára jelent pozitív hatásokat, hanem megerősíti azt a víziót is, amelyet Hszi Csin-ping “közös jövő közösségének” nevez. Ez globális szinten is pozitív hatásokat jelent.

Látható, hogy a Kína által a NATO-nak – és különösen az USA-nak – jelentett kihívás túlmutat a makrogazdasági mutatókon vagy a kereskedelmi előnyökön.

Ez egy civilizációs kihívás. Egy más világkép. Míg Hszi Csin-ping a közös jövő közösségéről beszél, az USA Trump-kormányzatának Nemzetbiztonsági Stratégiája az országot a legerősebb, leggazdagabb, legnagyobb hatalmú és legsikeresebb nemzetté kívánja tenni a világon. Míg Kína a helyzetet lehetőséggé alakítja, az Egyesült Államok impulzívan cselekszik, abban reménykedve, hogy a szerencse ad majd lehetőséget. Ezért fektet Kína az egészségügybe, oktatásba, tudományba, lakhatásba és közlekedésbe, míg az USA fegyverekbe és egy halálos katonai erő fenntartásába, amely képes az egész világ elpusztítására. Ez teszi az USA-t az emberiség valódi fenyegetésévé. Egy olyan országgá, amely felsőbbrendűséget hirdet, babonás, halálkultúrát támogat és erős hadsereggel rendelkezik. Egy birodalom, amely hanyatlásának tanúi vagyunk, amelynek vége kezd körvonalazódni, de amely harc közben hal. Ma, minden eddiginél fontosabb az antiimperializmus, és ez kell, hogy legyen a népek küzdelmeinek közös alapja. A harc ma antiimperialista. A békéért, az életért, az emberiségért.

Írta: Guillermo R. Barreto venezuelai nyugdíjas egyetemi tanár a Simón Bolívar Egyetemen (Venezuela). PhD fokozattal rendelkezik (Oxfordi Egyetem). Tudományos és Technológiai Helyettes Miniszterként, a Tudományos és Technológiai Nemzeti Alap elnökeként, valamint az Ökoszocializmus és Víz Minisztere (Venezuelai Bolivári Köztársaság) pozícióban szolgált. Jelenleg kutató a Tricontinental Institute for Social Research-nél, és vendégkutató a Center for the Study of Social Transformations-IVIC-nél.

A cikket a Globetrotter készítette.

Antiimperializmus, Elemzés, Történelem, amerikai fasizmus, Kína, Trump, Új Hidegháború, USA

Támogatás a nukleáris fegyverek elleni felhíváshoz Finnországban

2026. március 31.

Az Európai Baloldal Pártja kifejezi támogatását, és aláírta a nukleáris fegyverek elleni felhívást Finnországban, lásd alább. A nyílt levelet kezdeményezték Ulla Klötzer, Lea Launokari – Women for Peace Finland, akik aktívak a Global Women for Peace United Against NATO (GWUAN) szervezetben, valamint Thomas Wallgren – Philosophers for Peace – Finnország.

Nyílt levél Finnország kormányához és a finn parlamenthez

Mi, alulírott szervezetek, mozgalmak és csoportok a világ különböző részeiről, határozottan felszólítjuk a finn kormányt és a finn parlamentet, hogy ne fogadják el a kormány által benyújtott törvényjavaslatot, amely eltörölné a finn jogszabályokban érvényben lévő, a nukleáris robbanófejek finn területre történő behozatalát, szállítását, telepítését és tárolását megakadályozó nemzeti tilalmat.

Finnország 2023-ban való NATO-csatlakozásával és az USA-val 2023-ban aláírt Védelmi Együttműködési Megállapodással (DCA) feladta hosszú ideje fennálló semleges, szövetségen kívüli politikáját, és elfogadta a nukleáris elrettentést védelmi és külpolitikai alapelvként. A jelenleg javasolt törvényjavaslat célja, hogy megszüntessen egy újabb korlátozó elemet a finn részvétel tekintetében a nukleáris agresszióban. Ha a törvényjavaslat elfogadásra kerül, az lehetővé tenné amerikai és francia nukleáris fegyverek telepítését Finnország területén.

Ez a döntés világszerte messzemenő következményekkel járna. Nyílt támogatást jelentene az USA és Franciaország nukleáris arzenáljának aktív modernizálása és bővítése mellett, valamint egy új globális nukleáris fegyverkezési verseny előidézésére, különösen annak fényében, hogy az Egyesült Államok és Oroszország között utoljára létrejött nukleáris fegyverkorlátozó megállapodás, az Új Stratégiai Fegyverzetcsökkentési Szerződés (New START) 2026. február 5-én lejárt, meghosszabbítás vagy új megállapodás nélkül.

Évtizedeken keresztül Finnország erősen elkötelezett volt amellett, hogy ne engedélyezze nukleáris fegyverek elhelyezését a területén. Ez a politika a finn nemzetközi identitás, a felelősségteljes biztonságpolitika és az ENSZ elveinek megfelelő nukleáris leszerelés előmozdítására irányuló erőfeszítés fontos részét képezte.

A mai rendkívül bizonytalan politikai helyzetben sürgősen szükség van olyan országokra, amelyek párbeszédet, tárgyalásokat és bizalomépítő intézkedéseket támogatnak – nem pedig a fegyverkezés fokozását és az elrettentés politikáját.

Határozottan felszólítjuk Önöket, hogy utasítsák el az új finn nukleáris energia törvényjavaslatot, amely egy új nukleáris fegyverkezési versenyt indítana el, és károsítaná az ország nemzetközi hírnevét.

A feszültségcsökkentésre, stabilitásra, diplomáciára és nemzetközi megállapodásokra kell helyezni a hangsúlyt annak érdekében, hogy mindenki számára biztosított legyen a nukleáris leszerelés és biztonság!

2026. április 30.

Tisztelettel:

Európai Baloldal Pártja
Walter BAIER, elnök

Antiimperializmus, Külföld, Finnország, NATO, nukleáris fegyverek, Trump, Új Hidegháború, USA

Az Európai Parlament kapitulált Trump előtt

2026. március 30.

A Baloldal frakció az egyetlen politikai csoport, amely kifogást nyújtott be a kereskedelmi megállapodás ellen, miközben Trump Spanyolország embargójával fenyegetőzik

Az Európai Parlament ma meghajolt Trump Spanyolország, Grönland és az Európai Unió elleni fenyegetései előtt, és megszavazta az EU–USA „kereskedelmi megállapodást”. Az EU–USA megállapodás értelmében az EU exportjára 15%-os vám, míg az USA importjára 0%-os vám vonatkozik. Eközben Európa kénytelen lesz több mint 1000 milliárd euró értékben amerikai olajat, cseppfolyós földgázt és védelmi termékeket vásárolni.

Az Európai Parlament Baloldal frakciója volt az egyetlen politikai csoport, amely bármilyen ellenállást tanúsított a megállapodással szemben: kifogásmódosítást nyújtott be a megállapodás megsemmisítésére, és indítványozta a szavazás elhalasztását.

Martin Schirdewan (Németország, Die Linke), az Európai Parlament képviselője és a Baloldal társelnöke a mai európai parlamenti felszólalásában a következőket mondta: „Ez a kereskedelmi megállapodás rögzíti az EU amerikai gazdasági érdekeknek való alávetettségét. Ezenkívül az európai államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy hatalmas mennyiségű cseppfolyós földgázt és fosszilis tüzelőanyagot vásároljanak az USA-tól. Az európai energiafüggetlenség helyett most egy újabb függőség alakult ki az USA-val szemben. Ez teljes őrület. Még az amerikai Legfelsőbb Bíróság is kimondta, hogy ennek a kereskedelmi megállapodásnak nincs érvényes jogalapja.”

Mivel Grönland felett továbbra is fennáll az annexiós fenyegetés, Spanyolország ellen „teljes kereskedelmi embargó” kilátásba helyezése, az amerikai Legfelsőbb Bíróság Trump vámjait elutasító döntése, valamint a Trump Irán elleni háborúja által a világgazdaságban okozott káosz miatt az EU nem járhat el jóhiszeműen semmilyen megállapodás megkötésekor az Egyesült Államokkal. A Baloldal frakció bátrabb, ambiciózusabb választ sürget Trump gazdasági kényszerítésére: a megállapodást egyszer s mindenkorra meg kell semmisíteni.

EP Baloldal frakció

Antiimperializmus, Forradalom, Külföld, EP, EU, Európai Baloldal, Trump, Új Hidegháború, USA

Az amerikai dollárdominancia felbomlása

2026. március 30.

Hogyan érthetjük meg az Egyesült Államok–Izrael iráni háborúját Karl Marx tőkekritikájának perspektívájából?

A nemrég elhunyt Ferenc pápa többször is hangsúlyozta, hogy „harmadik világháborút élünk, csak részletekben”. Nos, a részletek egyre nagyobbak.

Az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni háborúja egyre szélesebb körűvé válik. Nemcsak az a veszély fenyeget, hogy a katonai konfliktus továbbterjed, hanem a hiányokban és a magasabb árakban megnyilvánuló hatása is már kezdi destabilizálni a világgazdaságot.

A háborúval kapcsolatos legjobb kommentárok nagy része a katonai dinamikákra összpontosított. De hogyan érthetjük meg a történéseket Karl Marx tőkekritikájának perspektívájából?

Kosztasz Lapavitszasz marxista közgazdász „Az új dollárimperializmus” című, a New Left Review-ben megjelent cikke hasznos, mert az amerikai imperializmus sajátos helyzetére irányítja a figyelmet.

Rámutat, hogy az amerikai globális hatalom termelésbeli alapjai összezsugorodtak. 1945-ben az amerikai gazdaság a világ feldolgozóipari termelésének mintegy felét adta. Míg „2024-ben Kína a globális feldolgozóipari hozzáadott érték közel 30 százalékáért felelt… szemben az Egyesült Államok mintegy 10 százalékával”.

A gazdasági hatalom továbbra is az amerikai hegemónia alapja, csak ma ez a pénzügyi rendszer dominanciájának formáját ölti.

Lapavitszasz valójában azt mutatja ki, hogy ez a dominancia a 2007–2009-es globális pénzügyi válság óta csak nőtt. Az amerikai dollár messze a legfontosabb tartalékvaluta maradt. Más szóval az amerikai állam az, ami Marx „világpénzének” – az egyetemes fizetőeszköznek – kibocsátója.

Ezt megerősítette az amerikai jegybank, a Federal Reserve System szerepe a válságok kezelésében. A válság utáni mennyiségi lazítás politikájával hatalmas mennyiségű dollárt pumpált a globális pénzügyi rendszerbe. Sőt, a megrázkódtatások pillanataiban – a globális pénzügyi válság idején és a Covid-19 világjárvány kezdetekor – a Fed swapvonalakat nyitott más jegybankok felé, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy többletdollárokhoz jussanak.

Eközben az amerikai államadósság a fő fedezet a hatalmas pénzpiacokon, amelyeken keresztül a bankok és a vállalatok rövid távú hiteleket vesznek fel. Ez a felépítés lehetővé tette az árnyékbankok – amelyek pénzt kölcsönöznek és vesznek fel, de elkerülik a szabályozást – virágzását. Ezek közé tartoznak az eszközkezelők, különösen a „nagy hármas” – a BlackRock, a Vanguard és a State Street –, amelyek a termelőtőke növekvő hányadát ellenőrzik.

Az amerikai bankok és vállalatok különleges előnyöket élveznek a világpénzhez való könnyű hozzáférésüknek köszönhetően. Ugyanígy, a jóval korlátozottabb hozzáférésük hátrányt jelent a globális Dél tőkései számára.

A sokkal erősebb európai és kelet-ázsiai kapitalizmusok „versenyezhetnek az Egyesült Államok termelési képességével” – írja Lapavitszasz –, „de a világpénz kibocsátására való képtelenségük a globális tekintély hiányával és a másodrangú katonai erővel jár együtt”. Az amerikai pénzügyi dominancia, amelyet a nemzetközi jog is megerősít, lehetővé teszi az Egyesült Államok számára, hogy szankciókkal kényszerítse a sorból kilépő államokat.

A Pentagon az amerikai hatalom másik karja. Ebben az „új hegemón struktúrában… az amerikai légierő és haditengerészet biztosítja a világpiaci integráció feltételeit. Ők védik a kritikus tengeri útvonalakat, mint a Hormuzi-szoros, a Malakkai-szoros, a Báb el-Mandeb, a Szuezi-csatorna, Panama és a kulcsfontosságú Indiai-óceáni útvonalak, amelyek megzavarása szétszakítaná a globális termelési láncokat.”

Kivéve, hogy most már mindannyian tudjuk: az Egyesült Államok nem tudja megvédeni a legfontosabb tengeri útvonalat, a Hormuzi-szorost. Lapavitszasz elismeri, hogy „a pénzügyi kényszer szélesebb körben alkalmazható, mint a katonai erő”.

Végső soron azonban a termelőerő a döntő. Az ipari termelésnek a régi nyugati „magországokon” túli terjedése veszélyezteti az amerikai katonai fölényt. Irán, amelynek gazdaságát az amerikai és nyugati szankciók sújtották, mégis bizonyította, hogy képes olyan rakéták és drónok előállítására, amelyek távol tartják az Egyesült Államokat és Izraelt.

Az a tény, hogy Irán valószínűleg jelentős segítséget kapott Kínától és Oroszországtól, a két hatalomtól, amelyeket Lapavitszasz az Egyesült Államok fő riválisaként azonosít, csak aláhúzza ezt a pontot. Különösen Kína jelent félelmetes katonai és technológiai kihívást az amerikai állam számára. Ahogy számos elemző rámutatott, ha az Egyesült Államoknak ilyen nehézséget okoz legyőznie Iránt, akkor kicsi az esélye, hogy megakadályozza, hogy Kína visszafoglalja Tajvant.

Az amerikai pénzügyi dominancia felbomlása időbe telhet. De nehéz elképzelni, hogy a most zajló világtörténelmi felfordulás ne késztetné más tőkes államokat arra, hogy alternatívákat keressenek a mindenható dollárral szemben.

Írta: Alex Callinicos
forrás: Socialist Worker

Antiimperializmus, Elemzés, Trump, Új Hidegháború, USA

Körülbelül 1000 amerikai katona készül a Közel-Keletre települni, hogy készenlétben álljon iráni műveletekhez

2026. március 26.

A hadsereg 82. légideszant hadosztályához tartozó körülbelül 1000 amerikai katona várhatóan a elkövetkező napokban a Közel-Keletre települ – értesült két, a helyzetet ismerő forrás. Ezzel tovább nő a térségben felhalmozott katonai erő, miközben a Trump-kabinet közlése szerint állítólag tárgyalásokat folytat Iránnal a konfliktus lezárásáról.

A kontingens magában foglalja Brandon Tegtmeier vezérőrnagyot, a 82. légideszant hadosztály parancsnokát és a hadosztály törzsállományát, valamint az 1. dandár harccsoport egy zászlóalját, amely jelenleg a hadosztály azonnali reagálású erejeként (IRF) működik – közölték a források. A hadosztálytörzs és a zászlóalj első elemei várhatóan egy héten belül megkezdik a települést – mondta az egyik, a helyzetet ismerő forrás; a dandár más elemei is várhatóan későbbi időpontban települnek, bár ezek a tervek a helyzet alakulásával változhatnak.

Az amerikai tisztségviselők késő kedden hagyták jóvá az írásbeli telepítési parancsokat – közölte a második forrás szerdán a CNN-nel.

A dandár lesz a „készültségi egység” a Közel-Keleten, amelyet szükség esetén bevethetnek – mondta a forrás. A 82. légideszant hadosztály 2020-ban, Kászemi Szolejmáni iráni parancsnok megölése után hasonló mozgást hajtott végre.

Az IRF egy olyan dandár, amely rövid felkészülési idővel képes mozgósítani, és gyorsreagálású erőként működik, amely néhány órán belül bevethető, ha riasztják. Az IRF-kijelölés a hadsereg dandárjai között rotációban történik.

Donald Trump elnök hétfőn azt mondta, hogy az Egyesült Államok és Irán 15 pontot fogalmazott meg a konfliktus lezárására irányuló megbeszéléseken, és hogy Irán „nagyon is” szeretne megállapodást kötni. Irán korábban tagadta, hogy bármilyen párbeszéd folyna az Egyesült Államokkal, de kedden egy iráni forrás azt közölte a CNN-nel, hogy van „kapcsolatfelvétel” a két ország között, és Irán hajlandó meghallgatni a háború lezárására irányuló „fenntartható” javaslatokat.

Mindazonáltal a tárgyalások közepette a 82. légideszantosokon kívül még több ezer amerikai katona érkezik a térségbe.

Két tengerészgyalogos expedíciós egység és kétéltű készültségi csoport (ARG) is a közelmúltban települt a régióba, jelentős tűzerőt és katonai opciókat biztosítva. A CNN múlt héten arról számolt be, hogy a 11. MEU és a Boxer amfibikus készültségi csoport tervezett telepítését felgyorsították, és az Indo-csendes-óceáni térségről a Közel-Keletre irányították át, ahová a 31. MEU és a Tripoli kétéltű készültségi csoport is települ.

Az ARG-MEU-k körülbelül 4500 tengerészgyalogossal és tengerésszel érkeznek, és a szárazföldi támogatáson kívül számos képességgel rendelkeznek, beleértve jelentős légierő- és logisztikai komponenseket.

forrás: CNN

Antiimperializmus, Külföld, Irán, iráni háború, Trump, Új Hidegháború, USA

EP Baloldal: Ez egy vesztes-vesztes kereskedelmi megállapodás

2026. március 26.

A Baloldal frakció viszi a prímet a Trump-féle vám„megállapodás” elleni harcban

Az Európai Parlament Baloldal képviselőcsoportja kifogást nyújtott be az EU–USA „kereskedelmi megállapodással” szemben, amelyről az EP-képviselők holnap szavaznak. Az EU–USA megállapodás a Trump előtti európai megadás megtestesítője: 15%-os vámok az EU exportjára, 0%-os vámok az USA importjára. Eközben Európa kénytelen lesz több mint 1000 milliárd euró értékben amerikai olajat, cseppfolyós földgázt és védelmi termékeket vásárolni. Azzal, hogy elfogadta ezt a megállapodást, az Európai Unió nem értette meg, hogy a transzatlanti kapcsolatok összeomlottak, és Trump szavára nem lehet adni.

Mivel Grönlandon továbbra is fennáll az annexiós fenyegetés, Spanyolországgal szemben „teljes kereskedelmi embargóval” fenyegetőznek, az amerikai Legfelsőbb Bíróság érvénytelenítette Trump vámjaira vonatkozó döntését, a globális gazdaságot pedig Trump Irán elleni háborúja sújtja, az EU nem léphet jóhiszeműen semmilyen megállapodásba az Egyesült Államokkal.

Martin Schirdewan európai parlamenti képviselő, a Baloldal társelnöke (Die Linke, Németország) a következőket nyilatkozta: „Ez a kereskedelmi megállapodás elsősorban a nagy amerikai vállalatoknak kedvez, és gyengíti a saját iparágunkat, amely Európa-szerte munkahelyeket biztosít. Ráadásul a megállapodás már nem nyugszik semmilyen szilárd jogi alapokon. Aminek jelenleg tanúi vagyunk, az jogi és politikai káosz. Trumpról kiderült, hogy nem megbízható partner, hanem állandó kockázati forrás. Ez a megállapodás tehát nem jelenthet alapot Európa gazdasági stabilitásához, sőt, épp ellenkezőleg, aláássa azt.”

Az Európai Parlament Baloldal képviselőcsoportja az egyetlen politikai csoport, amely módosító indítványokat nyújtott be a plenáris ülés e heti napirendjén szereplő jelentéshez. A Baloldal frakció arra szólít fel, hogy merészebb és határozottabb választ adjunk Trump gazdasági kényszerítésére, és egyszer s mindenkorra fújjuk le a megállapodást.

EP Baloldal frakció

Antiimperializmus, Külföld, EP Baloldal, Európai Baloldal, kereskedelmi egyezmények, Trump, Új Hidegháború, USA, vámháború

Liberális opportunizmus és Nagy-Britannia „független” bombájának mítosza

2026. március 20.

Kapargasd meg egy liberális felszínét és egy imperialistát találsz alatta. Évtizedeken át a Liberális Demokrata Párt – és előtte a Liberális Párt – ugyanolyan boldogan volt eljegyezve Nagy-Britannia úgynevezett „független” nukleáris elrettentő erejével, mint a brit Munkáspárt volt és amilyen ma is.

Kaparj meg egy brit imperialistát, és egy amerikai pincsit találsz. Nagy-Britannia mára elöregedő tengeralattjárókból álló nukleáris csapásmérő ereje olyan nukleáris rakétákat hordoz, amelyeket az Egyesült Államokban építenek és szervizelnek, és amelyek kommunikációs és indítási rendszere Washington tényleges ellenőrzése alatt áll.

HMS Agamemnon nukleáris tengeralattjáró

Ed Davey [a brit liberális demokraták vezetője] víz alatti változata a brit ágyúnaszádon a Jangcén azt a célt szolgálja, hogy Nagy-Britannia aktív, de alárendelt pozícióját a mára erodálódó amerikai hegemóniában egy elvileg független csapásmérő erővel módosítsa.

Miért? Megjelölhetjük pillanatként, amikor a brit uralkodó osztály képessége, hogy az Egyesült Államoktól lényegesen eltérő döntéseket hozzon (és az USA-étól elkülönülő brit imperialista érdeket érvényesítsen), az 1956-os amerikai közbelépést a francia–izraeli–brit szuezi akció során, vagy az 1953-as amerikai átvételt az Irán függetlenségpárti Mossadegh kormányának megbuktatására irányuló tervben. Vagy mindkettőt.

Az amerikai hegemón hatalom korlátait manapság naponta bizonyítják az Izrael városait elérő iráni rakéták éppúgy, mint az elmélyülő amerikai költségvetési válság. A Trump-kabinet féktelen viselkedése azt a mélyreható eróziót jelzi, amelyet a dollár mint a globális olajügyletek lebonyolításának eszköze elszenvedett. Az ezzel járó csendesen érvényesülő hatalmat – amint azt a szükségszerűség diktálta – mindig is közvetlen katonai beavatkozás vagy szervezett aláaknázás támasztotta alá, de ez a kombináció már nem garantálja, hogy kifejti varázserejét.

Senkinek sem kerülhette el figyelmét – különösen a globális Délen –, hogy Irán és Venezuela egyaránt olajtermelő országok. Az, hogy az USA kénytelen szélsőséges intézkedésekhez folyamodni, hogy állja a sarat, nem a megkérdőjelezhetetlen hatalom, hanem annak ellenkezőjének a jele.

Amikor Davey azt mondta a BBC-nek: „Ha olyan elnökeink vannak a Fehér Házban, mint Donald Trump, aki teljesen megbízhatatlan, nem hiszem, hogy a nukleáris elrettentő erőnket az Ovális Irodában ülő személy reggeli hangulatától tehetnénk függővé”, akkor nem annyira hazánk védelme mellett tör lándzsát, hanem inkább a brit imperialista hatalom közvetlenebb külföldi érvényesítése mellett.

A munkásmozgalomnak óvatosnak kell lennie, hogy ne álljon be egy ilyen liberális opportunizmus mögé. A brit nép fő érdeke nem az, hogy új megegyezésre jusson Donald Trumppal vagy valószínű utódai bármelyikével – akik felé Keir Starmer láthatóan hajlik. Nem áll azoknak a kiválasztott európai uniós államoknak a gerinctelen szövetségében sem – amelyet szintén előnyben részesít a brit miniszterelnök –, akik az ukrajnai konfliktus fokozását és nemzetköziesítését akarják.

Davey arra akar pénzt költeni, hogy a Tridentet a következő évtizedekben lecseréljék: „itt az Egyesült Királyságban, nem az USA-ban.”

Starmer és hadügyminisztere, John Healey összhangban van Németország kancellárjával, Friedrich Merzzel, amikor a „védelmi” kiadások növelését követelik az Oroszországgal való szembenállás elősegítésére. A hadiiparban dolgozó szakszervezeti tagoknak észben kell tartaniuk, hogy bár munkájuk rendkívül improduktív jellegének viszonylagos stabilitása megszilárdul, az családjaik fékevesztett bizonytalanságával jár. Merz legalább egyenesen kimondja, hogy Németország nem engedheti meg magának egyszerre a megnövelt katonai kiadásokat és a jóléti államot.

Ha ez a viszonylag termelékeny német ipari gazdaságról igaz, akkor mennyivel pusztítóbb hatással lesz privatizált és alulfinanszírozott jóléti államunk maradványaira a féktelen hadikiadás. Országunk területi védelme nem ugyanaz, mint a nagyvállalatok és a City imperialista hatalmának globális érvényesítése.

forrás: Morning Star

Antiimperializmus, Elemzés, fegyveripar, militarizmus, Nagy-Britannia, Trump, Új Hidegháború, USA

Az iráni háború miatt lemondott Trump „terror”elhárítási főnöke

2026. március 19.

Lemondott az amerikai Nemzeti Terrorelhárítási Központ igazgatója, mivel Donald Trump elnök indoklás nélküli és illegális háborút indított Irán ellen.

Joe Kent, aki korábban Trump támogatója volt, a közösségi médiában jelentette be, hogy „jó lelkiismerettel nem támogathatja a folyamatban lévő háborút”, mert az Iszlám Köztársaság „nem jelentett közvetlen fenyegetést országainkra”.

Szerinte „egyértelmű„, hogy az Irán elleni támadást „Izrael és az erős amerikai lobbi nyomása” váltotta ki.

Az elnöknek írt lemondó levelében Kent úr azzal vádolta a „magas rangú izraeli tisztségviselőket és az amerikai média befolyásos szereplőit”, hogy „dezinformációs kampányt indítottak” azért, hogy „háborút szítsanak Iránnal”.

Mivel a háborúnak nem látszik vége, Izrael ma bejelentette, hogy az előző éjszakai légicsapásokban megölt két magas rangú iráni biztonsági tisztségviselőt.

Irán egyelőre egyik halálesetet sem erősítette meg, de folytatta a rakétacsapásokat és dróntámadásokat az Öböl menti arab szomszédai és Izrael ellen.

Ali Laridzsáni, a Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács titkára és Gholam Reza Szolejmáni tábornok, a Forradalmi Gárda önkéntes Basídzs erőinek parancsnoka „tegnap éjjel megsemmisült” – közölte Jiszráel Kac izraeli védelmi miniszter.

Laridzsáni az ajatollah halála óta, akit a háború első napján értek légicsapások, az ország egyik legbefolyásosabb alakjának számított.

Szolejmáni tábornokot a tüntetések leverésében játszott szerepe miatt az Egyesült Államok, valamint az Európai Unió és más országok is szankciókkal sújtották.

Az új iráni legfelsőbb vezető, Modzstaba Hamenei apja halála óta nem mutatkozott nyilvánosan. Az USA és Izrael szerint feltehetően megsebesült, bár a nyilvános fenyegetések, miszerint megölik, indokolttá tennék a visszahúzódást.

Az izraeli hadsereg közölte azt is, hogy „kiterjedt csapássorozatot” indított Teherán, az iráni főváros ellen, és fokozza a libanoni támadásokat a Hezbollah ellenállási csoport ellen.

Eközben Irán újabb támadásokat hajtott végre a térség olajinfrastruktúrája ellen.

Dubaj, a nemzetközi utazások egyik fő csomópontja rövid időre lezárta légterét, ami a második ilyen jellegű fennakadás volt két napon belül.

Az irániak célba vettek egy olajlétesítményt Fudzsejrában is, amely az Egyesült Arab Emírségek része.

Iránnak a Hormuzi-szorosra gyakorolt nyomása globális energiaválságot idézett elő, és megrengeti a világgazdaságot.

„Ők csak repülnek, rakétákat lőnek ki. Akkor nekünk csak ülnünk kell és tétlenül néznünk?” – tette fel a kérdést a televízióban Mohammad Báger Kálebáf, az iráni parlament elnöke.

forrás: Monring Star

Antiimperializmus, Külföld, háborús bűncselekmények, Irán, iráni háború, Izrael, Joe Kent, Trump, Új Hidegháború, USA

Trump kiutat keres, ahogy az Irán elleni háború felfedi gyengeségét

2026. március 19.

Az emelkedő olajárak és a csökkenő erőforrások miatt Trump kormányzata egy népszerűtlen háború csapdájában vergődik.

Donald Trump nagyon nehéz helyzetben van. Amikor az Egyesült Államok és Izrael megtámadta Iránt, annak a birodalmi erő fitogtatásának kellett volna lennie.

De ahogy az Irán elleni háború e szombaton a negyedik hetéhez közeledik, a Nyugat gyengeségének demonstrációjává változott. A háború nem tudta elérni a „rendszerváltást” Iránban – és sokkoló hullámokat küldött a világgazdaságon keresztül.

Hétfőn Trump megpróbálta rákényszeríteni az USA szövetségeseit, hogy hadihajókat küldjenek a Hormuzi-szoros hajózási útvonalára. Megfenyegette a NATO háborús uszító szövetségét egy „nagyon rossz” jövővel, ha „nem kap választ, vagy ha az elutasító”.

De Trump követelését kevés lelkesedés fogadta, még a pincsijétől, Keir Starmentől sem. Németország külügyminisztere, Johann Wadephul úgy reagált, nem látja, hogyan „vállalhatna felelősséget a NATO a Szorosért”.

Irán minden, az USA-hoz és Izraelhez köthető hajózást megcéloz a szoroson keresztül. Ennek eredményeként a napi áthaladás 138-ról 5-re esett vissza, és 250 millió hordó olaj nem hagyhatta el az Öbölt.

Az olajárak az egekbe szöktek, kedden meghaladták a 104 dollárt hordónként – ez több mint 50 százalékos elképesztő növekedés a háború kezdete óta.

Az USA fő birodalmi riválisa, Kína viszonylag akadálytalanul éli meg a blokádot. Nemcsak hogy közel 1,3 milliárd hordónyi tartalékkal rendelkezik – körülbelül négy hónapnyi ellátásnak megfelelő mennyiséggel –, de az iráni olaj továbbra is áramlik hozzá.

A Kpler piaci elemzői szerint Irán továbbra is napi 1,5 millió hordót küld ki a szoroson keresztül, amelynek 1,25 millió hordója Kínába megy.

Eközben az amerikai hadsereg is megérzi a nyomást. Irán Sahid drónjai 7 000 és 20 000 dollár közöttibe kerülnek, de az USA Patriot és Thaad rakétákat használ, amelyek mindegyike milliókba kerül. És olyan ütemben használják őket, amelynek pótlása évekbe telik.

A Pentagon várhatóan a következő napokban hivatalos kérelmet nyújt be a Fehér Háznak és a Kongresszusnak akár 50 milliárd dollárra a hadsereg számára. Pete Hegseth amerikai háborús miniszter kénytelen volt tagadni bármiféle hiányt: „Készleteink lehetővé teszik, hogy ezt a hadjáratot addig folytassuk, ameddig csak szükséges.”

Odahaza Trump háborúja népszerűtlen, 43 százalék ellenzi. Gazdasági megítélésének nettó támogatottsága -21,1 ponton áll, zuhanva a körülbelül 12 pontról, ahol elnöksége kezdetén volt.

Trump kiutat keres, azt állítva, hogy az USA „sok szempontból már győzött”.

De Irán kijelentette, hogy nem keres tűzszünetet, tudván, hogy az USA és Izrael vissza fog térni többért. Abbasz Aragcsi külügyminiszter azt mondta, hogy Oroszország és Kína „katonai együttműködést” nyújt. És Irán Kína BeiDou Műholdas Navigációs Rendszerét is használhatja.

Trump háborúja fokozza az imperialista rivalizálást – és még veszélyesebb hellyé teszi a világot.

Irániak fizetik meg a véres árat. Amerikai és izraeli bombák már jóval több mint 1400 embert öltek meg, amikor a Socialist Worker kedden nyomdába ment.

Felhívás a briteknek: Vonuljatok utcára ezen a szombaton, hogy ellenállást építsetek Trump és pincsije, Starmer ellen, aki segíti az amerikai légicsapásokat.

forrás: Socialist Worker

Antiimperializmus, Külföld, Irán, iráni háború, Kína, olaj, Trump, Új Hidegháború, USA
« Előző 1 2 3 4 Következő »

FACEBOOK

HÍRLEVÉL

RSS | Atom

Hirdetés

Hirdetés

Copyright © 2026 A MI IDŐNK.

Magazine WordPress Theme by themehall.com