Kína

Az USA bombáz, Kína pedig humanitárius segélyt küld Iránnak, Jordániának, Libanonnak és Iraknak

KÍNA humanitárius segélyt küld Iránnak, Jordániának, Libanonnak és Iraknak – jelentették be ma tisztviselők.

Peking közölte, hogy 200 000 dollár értékű azonnali humanitárius segélyt utal az Iráni Vörös Félholdnak, kifejezetten azoknak a lányoknak a családjai számára, akik egy minábi általános iskola elleni támadásban vesztették életüket Hormozgán tartományban.

Lin Csien, a kínai külügyminisztérium szóvivője elmondta: Kína „mindig is az emberiség sorsközösségének eszméjét gyakorolja”. Hozzátette, hogy a konfliktus súlyos humanitárius katasztrófát okozott Irán és a térség más országainak lakossága számára.

Lin megígérte, hogy Kína „továbbra is erőfeszítéseket tesz a béke előmozdítása és a háború megállítása érdekében, törekedve a regionális béke és stabilitás mielőbbi helyreállítására, valamint a humanitárius válság további elmélyülésének megakadályozására.”

Az Egyesült Államok és Izrael által február 28-án, Irán ellen indított jogellenes és provokáció nélküli támadás súlyos humanitárius helyzetet teremtett.

Az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztossága szerint Iránban több mint 1300 ember vesztette életét, köztük Ali Hamenei volt legfelsőbb vezető, miközben akár egymillió család is kénytelen volt elhagyni otthonát.

Libanonban a Közegészségügyi Minisztérium szerint március 2. óta az izraeliek legalább 826 embert öltek meg és további 2000-et sebesítettek meg.

A minisztérium jelentést tett továbbá 31 mentős és egészségügyi dolgozó meggyilkolásáról, valamint öt kórház kényszerű bezárásáról is. Több mint 830 000 ember kényszerült elhagyni otthonát.

Lin úr kommentálta az Afganisztán és Pakisztán közötti eszkalálódó erőszakot is.

A két ország közötti közvetlen párbeszédre szólított fel, mint „a kétoldalú kérdések rendezésének egyetlen hatékony módjára”.

Peking felszólította mindkét országot, hogy biztosítsák a kínai személyzet, projektek és intézmények biztonságát területükön, és ígéretet tett arra, hogy továbbra is konstruktívan dolgozik a feszültségek csökkentésén.

forrás: Morning Star

Trump kiutat keres, ahogy az Irán elleni háború felfedi gyengeségét

Az emelkedő olajárak és a csökkenő erőforrások miatt Trump kormányzata egy népszerűtlen háború csapdájában vergődik.

Donald Trump nagyon nehéz helyzetben van. Amikor az Egyesült Államok és Izrael megtámadta Iránt, annak a birodalmi erő fitogtatásának kellett volna lennie.

De ahogy az Irán elleni háború e szombaton a negyedik hetéhez közeledik, a Nyugat gyengeségének demonstrációjává változott. A háború nem tudta elérni a „rendszerváltást” Iránban – és sokkoló hullámokat küldött a világgazdaságon keresztül.

Hétfőn Trump megpróbálta rákényszeríteni az USA szövetségeseit, hogy hadihajókat küldjenek a Hormuzi-szoros hajózási útvonalára. Megfenyegette a NATO háborús uszító szövetségét egy „nagyon rossz” jövővel, ha „nem kap választ, vagy ha az elutasító”.

De Trump követelését kevés lelkesedés fogadta, még a pincsijétől, Keir Starmentől sem. Németország külügyminisztere, Johann Wadephul úgy reagált, nem látja, hogyan „vállalhatna felelősséget a NATO a Szorosért”.

Irán minden, az USA-hoz és Izraelhez köthető hajózást megcéloz a szoroson keresztül. Ennek eredményeként a napi áthaladás 138-ról 5-re esett vissza, és 250 millió hordó olaj nem hagyhatta el az Öbölt.

Az olajárak az egekbe szöktek, kedden meghaladták a 104 dollárt hordónként – ez több mint 50 százalékos elképesztő növekedés a háború kezdete óta.

Az USA fő birodalmi riválisa, Kína viszonylag akadálytalanul éli meg a blokádot. Nemcsak hogy közel 1,3 milliárd hordónyi tartalékkal rendelkezik – körülbelül négy hónapnyi ellátásnak megfelelő mennyiséggel –, de az iráni olaj továbbra is áramlik hozzá.

A Kpler piaci elemzői szerint Irán továbbra is napi 1,5 millió hordót küld ki a szoroson keresztül, amelynek 1,25 millió hordója Kínába megy.

Eközben az amerikai hadsereg is megérzi a nyomást. Irán Sahid drónjai 7 000 és 20 000 dollár közöttibe kerülnek, de az USA Patriot és Thaad rakétákat használ, amelyek mindegyike milliókba kerül. És olyan ütemben használják őket, amelynek pótlása évekbe telik.

A Pentagon várhatóan a következő napokban hivatalos kérelmet nyújt be a Fehér Háznak és a Kongresszusnak akár 50 milliárd dollárra a hadsereg számára. Pete Hegseth amerikai háborús miniszter kénytelen volt tagadni bármiféle hiányt: „Készleteink lehetővé teszik, hogy ezt a hadjáratot addig folytassuk, ameddig csak szükséges.”

Odahaza Trump háborúja népszerűtlen, 43 százalék ellenzi. Gazdasági megítélésének nettó támogatottsága -21,1 ponton áll, zuhanva a körülbelül 12 pontról, ahol elnöksége kezdetén volt.

Trump kiutat keres, azt állítva, hogy az USA „sok szempontból már győzött”.

De Irán kijelentette, hogy nem keres tűzszünetet, tudván, hogy az USA és Izrael vissza fog térni többért. Abbasz Aragcsi külügyminiszter azt mondta, hogy Oroszország és Kína „katonai együttműködést” nyújt. És Irán Kína BeiDou Műholdas Navigációs Rendszerét is használhatja.

Trump háborúja fokozza az imperialista rivalizálást – és még veszélyesebb hellyé teszi a világot.

Irániak fizetik meg a véres árat. Amerikai és izraeli bombák már jóval több mint 1400 embert öltek meg, amikor a Socialist Worker kedden nyomdába ment.

Felhívás a briteknek: Vonuljatok utcára ezen a szombaton, hogy ellenállást építsetek Trump és pincsije, Starmer ellen, aki segíti az amerikai légicsapásokat.

forrás: Socialist Worker

A kapitalizmus háború. A szocializmus béke.

A német forradalmi szocialista Karl Liebknecht, akit 1919 januárjában a berlini Tiergartenben lőttek hátba a Freikorps erői, az imperializmust és a militarizmust pusztító erőkként írta le, amelyek „ciklonként” és „vámpírként” működnek.

Kijelentette: „A kapitalizmus háború; a szocializmus béke.”

Ma Liebknecht szavai éppen azért időszerűek, mert az amerikai imperializmus halált és pusztítást hozó ciklonja, amelynek vámpírmissziója a vagyon felszívása a világ minden tájáról, Venezuelától Iránig, éles ellentétben áll a szocialista Kína valós eredményeivel, amely 1979 óta nem háborúzik.

A háború permanens állapota, amelyet Donald Trump groteszk követelése dicsőít, hogy 150 százalékkal, 1,5 billió dollárra növelje a Pentagon kiadásait „álomhadserege” megteremtése érdekében, több katonai kiadást jelent, mint Kína, Oroszország és Irán katonai költségvetése együttvéve.

Mivel azonban a globális tőzsdéket hatalmas mennyiségű fiktív tőke fújta fel, Trump militarista hencegése kritikus szerepet játszik a részvényárak magasan tartásában.

Európában is a militarizmus a politikai elitek stratégiai választása. 2025 novemberében az EU bevezette Katonai Mobilitási Csomagját a katonai eszközök és személyzet gyors és hatékony határokon átnyúló mozgatására egy „Katonai Schengen” – háború határok nélkül – révén.

Egy évvel ezelőtt, 2025 márciusában Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke bejelentette a „ReArm Europe”-ot – amelyet később átneveztek „Biztonsági Akció Európáért” névre, mert a „Biztonságos” sokkal szebben hangzik –, 800 milliárd eurós EU-s katonai kiadást az ukrajnai háborúra.

Az EU 150 milliárd eurós magántőke-kölcsönei e kiadási dömping finanszírozására azt a feladatot hagyják a tagállamokra, hogy előteremtsék a fegyverkezési csomag nagy részét. Az EU újrafelfegyverzése azonban máris nehézségekbe ütközik.

Tegnap Karol Nawrocki lengyel elnök megvétózott 44 milliárd euró uniós finanszírozást katonai kiadásokra, mondván, hogy Brüsszelnek nem szabad ellenőriznie Lengyelország katonai beszerzéseit.

Nawrocki a Safe-et „hatalmas, 45 évre szóló devizahitel”nek nevezte, „amelynek kamatköltsége elérheti a 180 milliárd zlotyt (48 milliárd dollárt). A lengyeleknek tehát a hitel értékének kétszeresét kell majd visszafizetniük, és ezen nyugati bankok és pénzintézetek fognak profitálni.”

Az EU 150 milliárd eurós Safe-hiteleinek több mint felét most halasztották el. Mindazonáltal a megnövelt fegyverkezési kiadásokról szóló, címoldalakra kerülő bejelentések Trump, von der Leyen, Macron, Merz és Starmer részéről mind aláhúzzák, hogy a hadiipar milyen mértékben vette át az állam irányítását napjainkra.

Az az igény, hogy a fegyver- és technológiai cégek részvényáraink növelését az állami katonai kiadások növelésén keresztül érjék el, olyan jelenség, amelyet már 1961-ben felismert Dwight D. Eisenhower, az USA elnöke, aki óva intett a katonai-ipari komplexum veszélyeitől, amikor leírta „egy hatalmas katonai intézmény és egy nagy hadiipar egyesülését”.

Manapság a fegyvergyárak összeolvadnak a pénzügyi technológiai szektorral, a mesterséges intelligenciára, autonómiára, big datára és kiberbiztonságra összpontosítva, és technológiai cégeket vásárolnak fel, hogy ezeket a képességeket beépítsék a fegyverrendszerekbe.

Az Európai Védelmi Alap és az EU Védelmi Tőkefinanszírozási Eszköze magántőkét terel a fegyverkutatásba és -gyártásba, valamint együttműködéseket és fúziókat hoz létre a pénzügyi tőkések és a hadiipar között.

Mindazonáltal kevés a népi támogatottsága ennek az erkölcstelen és degenerált iparágnak. Az európai újrafelfegyverzés felgyorsította a deindusztrializációt és az életszínvonal csökkenését Európában.

Annak ellenére, hogy a tábornokok, a fegyverkereskedők és a polgári politikusok lelkesednek az állami oktatás, egészségügy, lakhatás és polgári infrastrukturális beruházások megnyirbálásáért, hogy fedezzék a fegyverkezési kiadásokat, egyetlen európai kormánynak sem sikerült még végrehajtania az állami kiadások jólétiről hadviselésire történő teljes átcsoportosítását, amely szükséges lenne követeléseik kielégítéséhez.

A Stop the War Coalition hétvégi londoni konferenciája üdvözlendő alkalom arra, hogy megerősítsük azt az üzenetet, amely ezen újság fejlécét díszíti: „A békéért és a szocializmusért”.

Az a követelés, amely egyre inkább egyesíti a szakszervezeti tagokat és a békeaktivistákat világszerte, a jólétet követeli, nem a hadviselést.

forrás: Morning Star

Trump seriff repedést nyit az uralkodó osztályban

A minden januárban a svájci Alpok magaslatán, Davosban megrendezett Világgazdasági Fórum általában a vállalati világ figuráinak és holdudvaruknak a pózolásáról szól.

A múlt héten azonban látványosan megmutatta azt a mély szakadékot, amely megnyílt a nyugati kapitalizmuson belül.

Donald Trumpot két kabinetminisztere, Scott Bessent és Howard Lutnick előzte meg. Lutnick kijelentette: „Nem azért megyünk Davosba, hogy fenntartsuk a status quót. Azért megyünk, hogy frontálisan szembeszálljunk vele – Trump elnökkel a kapitalizmusnak új seriffje van a városban.”

Az ő különösen az Egyesült Államok európai szövetségesei ellen irányuló, megfélemlítő fellépésükhöz képest magának a seriffnek az érkezése némileg csalódást keltő volt.

Trump elállt attól a fenyegetésétől, hogy erővel elfoglalja Grönlandot. Visszakozott attól is, hogy vámokat vessen ki nyolc államra – köztük Nagy-Britanniára –, amelyek ellenálltak Grönland annektálására irányuló törekvésének.

Ez a visszalépés egy jól ismert mintába illeszkedett: Taco, vagyis Trump Always Chickens Out (Trump mindig meghátrál). A kifejezést Robert Armstrong, a Financial Times újságírója alkotta meg. Arra hívta fel a figyelmet, hogy Trump hajlamos visszavonulni a hatalmas vámemelésekkel való fenyegetésektől, amikor a pénzügyi piacok élesen esni kezdenek.

Valóban, az amerikai részvényárak múlt kedden estek, egy nappal Trump davosi érkezése előtt.

A nagy amerikai vállalatok vezetői nagyon óvatosak voltak abban, hogy nyilvánosan ne támadják őt. De – ahogy Adam Tooze történész rámutat – miközben „az egyes szereplők kiszemelhetők és áldozattá tehetők, a ‘piacok’ névtelenek. Ellenük nem lehet ugyanilyen közvetlen és durva módon megtorlást alkalmazni.”

Trump visszavonulása nem jelenti az Egyesült Államok vezette liberális, „szabályalapú nemzetközi rendhez” való visszatérést. A davosi vállalati vezetők állva tapsolták meg Mark Carney kanadai miniszterelnök beszédét, amely ezt világosan kimondta.

Carney bejelentette: „szakadás történt a világrendben, véget ért egy kellemes fikció, és egy kemény valóság kezdődött”, amelyben „a nagy, meghatározó hatalom, a geopolitika, semmilyen korlátnak, semmilyen megszorításnak nincs alávetve.”

Carney elismerte, hogy a szabályalapú rend mindig is „részben hamis” volt. Ez enyhe megfogalmazás.

Az 1965–66-os indonéziai vérengzés, amelyben 500 000 és egymillió közötti számú, az Indonéz Kommunista Párt támogatásával gyanúsított embert öltek meg, e rend keretei között zajlott. Ugyanígy a koreai, vietnámi, afganisztáni és iraki háborúk is.

A különbség az, hogy a liberális imperialista államok, mint Kanada és Nagy-Britannia, haszonélvezői voltak ennek a rendnek és az Egyesült Államokkal kötött szövetségüknek. Trump nem hagyja el ezt a szövetséget, de leértékeli azt.

A múlt héten közzétett amerikai Nemzetvédelmi Stratégia (NDS) teljesen egyértelművé teszi, hogy az Egyesült Államok nem vonul vissza a globális uralomtól a nyugati féltekére.

A dokumentum több „cselekvési irányt” határoz meg a Pentagon számára. Az első valóban „az Egyesült Államok anyaországának védelme”. Ez indokolja a nyugati félteke feletti ellenőrzés erősítésére irányuló törekvéseket, beleértve Grönlandot is.

A második azonban „Kína elrettentése az indo–csendes-óceáni térségben erő révén, nem konfrontációval”. Ez tökéletesen illeszkedik ahhoz, amit Elbridge Colby, a Pentagon politikáért felelős államtitkára évek óta képvisel.

Szerinte az Egyesült Államoknak „megtagadási stratégiát” kell követnie annak megakadályozására, hogy Kína uralja az ázsiai–csendes-óceáni térséget, és ezáltal megdöntse az amerikai globális hegemóniát.

Colby azt is állítja, hogy Európának nagyrészt magának kell gondoskodnia saját védelméről. Ezt jelzi az NDS harmadik „cselekvési iránya” is: „a terhek megosztásának növelése az Egyesült Államok szövetségesei és partnerei között”.

A dokumentum így folytatja: „Európában és más hadszíntereken – különösen a Koreai-félszigeten – a szövetségesek vállalják a vezető szerepet az olyan fenyegetésekkel szemben, amelyek számunkra kevésbé, számukra viszont súlyosabbak, miközben az Egyesült Államok kritikus, de korlátozottabb támogatást nyújt.”

Ez különösen Európa számára jelent súlyos válságot, amely eddig az Egyesült Államokra támaszkodott a kontinens védelmének vezetésében. Az európai hatalmak kapkodva próbálják kitalálni, mit tegyenek.

Carney azt javasolja, hogy a „középhatalmak” működjenek együtt. Saját első lépései azonban megszorításokat és újrafegyverkezést célzó politikát, valamint egy Kínával kötött kereskedelmi megállapodást jelentettek. Trump Carney külföldi lépéseire úgy reagált, hogy 100 százalékos vámok kivetésével fenyegette meg a kanadai importot.

Igen, még mindig van seriff a Fehér Házban.

írta: Alex Callinicos
forrás: Socialist Worker

Kína figyelmeztet, hogy Japán militarizálása ismét veszélyezteti a világbékét

December 1-jén António Guterres ENSZ-főtitkárnak írt levelében Fu Cong, Kína ENSZ-hez delegált állandó képviselője figyelmeztetett Japán újrafelfegyverzésre irányuló növekvő kísérleteire, és ezt a világbékét és a háború utáni nemzetközi rendet fenyegető veszélynek nevezte.