Hírek

A Baloldal EP frakció a képviselői fizetések csökkentését követeli – a sajátjukét is

A testvérpártjainkat tömörítő európai parlamenti frakciónk a képviselői és biztosi fizetések megfelezését követeli.

Az alábbi közleményt adták ki:

Havi 34 000 euró. Ennyit keres Von der Leyen.

Ha valaki ennyit keres, hogyan lehet kapcsolatban a valósággal?

És ez nem csak a Bizottság elnökéről szól. A biztosok akár havi 25 ezer eurót is kereshetnek, az Európai Parlament képviselői pedig több mint 10 ezret.

A Baloldal frakció európai parlamenti képviselői úgy gondolják, hogy a politikusoknak közelebb kellene élniük az általuk képviselt emberek valóságához. Ezért a Baloldal valami egészen egyszerűt javasol: a képviselői fizetések felére csökkentését. Igen, a mieinkét is beleértve.

A módosító indítványunkról a következő plenáris ülésen szavaznak.

EP Baloldal frakció

Elhunyt Barbara Spinelli

Szomorúsággal értesült frakciónk Barbara Spinelli, a Baloldal egykori európai parlamenti képviselőjének haláláról.

Barbara Spinelli, Altiero Spinelli lánya, a La Repubblica újság egyik alapítója és a baloldal európai meghatározó alakja volt. Emlékezni fogunk elkötelezettségére az egyenlőség és a társadalmi igazságosság mellett, valamint azon megszorító és neoliberális politikák elleni fellépésére, amelyek átformálják az európai projektet.

A Baloldal képviselőcsoportja mély tisztelettel és hálával őrzi örökségét rendkívüli szellemi nagysága, tisztánlátása és egy másik Európa iránti rendíthetetlen elkötelezettsége előtt.

Őszinte részvétünket fejezzük ki családjának és szeretteinek.

A megélhetési válság kicsúszik az irányítás alól

A tüntetések egész Európában terjednek, ahogy az emberek egyre nehezebben tudják megfizetni a lakbért, az élelmiszert és az üzemanyagot

A megélhetési költségeket az Európai intézmények és a nemzeti kormányok nem hagyhatják tovább figyelmen kívül – hangzott el ma az Európai Parlamentben a növekvő árakról és az egész Európában terjedő tüntetésekről szóló vitában.

Miközben az EU intézményei inkább arra összpontosítanak, hogy a szociális alapokat védelmi kiadásokra, fokozott deregulációra és megszorításokra irányítsák át, a Baloldal frakció EP-képviselői teljes és radikális szakítást sürgetnek Ursula von der Leyen és az ő politikai karrierjét jelenleg életben tartó konzervatív koalíció politikájával.

A Baloldal társelnöke, Manon Aubry (Engedetlen Franciaország) ma a következőket mondta: „A bevásárlás, a lakbér, a számlák mind emelkednek, miközben a bérek stagnálnak. Az emberek éppen csak túlélnek, miközben minden ötödik ember már a szegénység kockázatának van kitéve […] Mindez mögött a milliárdosok minden áron való védelmének politikai döntése áll. Az olajvállalatok 7,5-szeresére növelték profitjukat az Irán elleni háború kezdete óta, de a centrum, a jobboldal és a szélsőjobb továbbra is összefog, hogy blokkolja szuperprofitjuk megadóztatását. Ők inkább a milliárdosokhoz dörgölőznek, mi pedig fizettetni fogunk velük.”

Gaetano Pedullà EP-képviselőnk (Movimento 5 Stelle, Olaszország) a következőket mondta: „Spanyolországtól Franciaországon át Olaszországig több ezer ember tüntet, mert szegényebbek, bizonytalanabbak, és bizonytalan jövővel néznek szembe. Munkával és otthonnal nem rendelkező emberek kiáltanak fel, mégis úgy tűnik, hogy az európai kormányok a megszorításokat részesítik előnyben polgáraik szolgálata helyett. Meghallgattam a biztos javaslatait, de az olyan intézkedések, mint a szegénység elleni stratégia vagy az európai klímaberuházások, csak csepp a tengerben. Több forrásra van szükségünk a közösségi lakhatásra, az energiára, a méltó bérekbe, végső soron a vagyon újraelosztásra. Amire szükségünk van, az Ursula von der Leyen politikájának és az őt hatalomban tartóknak a teljes megváltoztatása.”

Estrella Galán baloldali EP-képviselő (Sumar, Spanyolország): „Meg kell védenünk a dolgozó emberek életét a benzin, az élelmiszer, de mindenekelőtt a lakhatás növekvő áraival szemben. Minden egyes áremelkedés mögött van valaki, aki szenved, és van valaki, aki profitál. Bátornak kell lennünk, ahogy a spanyol emberek is bátrak, és utcára vonulnak harcolni azért, hogy senkit ne tegyenek ki többé az otthonából, hogy megállítsák a lakhatás spekulációs eszközként való használatát, és hogy korlátozzák a keselyűalapok invázióját. Eközben a jobboldal minden ellen szavazott, ami a dolgozó emberek javát szolgálhatná. Árulói a saját népüknek, és kizárólag a hatalmasok szeszélyeit szolgálják. A nép ismét elnyeri majd a maga napfényét.”

EP Baloldal frakció

A szuperprofitok megadóztatása szükségszerű

Az EP Baloldal frakciója üdvözli a Zöldek/EFA által kezdeményezett vitát a szennyezők szuperprofitjának megadóztatásának sürgős szükségességéről. De elég a vitából – cselekedjünk, és váltsuk valóra!

A szuperprofitok megadóztatása egyszerűen józan ész kérdése, tekintettel a Európában tapasztalható szociális válságra. Ez csak egy kis kisebbséget érint, de éppen azt, amely valójában a legnagyobb veszélyt jelenti társadalmunkra: azokat a nagyvállalatokat, amelyek válságokból és háborúkból profitálnak, miközben a szenvedők hátán keresnek pénzt.

Az olajvállalatok szuperprofitjának megadóztatása elengedhetetlen ahhoz, hogy az európaiak ne fizessenek kétszer: egyszer a száguldó energiaszámlák révén, majd ismét a szennyezés és a klímaválság által okozott károkon keresztül. Azoknak a vállalatoknak, amelyek profitálnak ezekből a válságokból, hozzá kell járulniuk.

A Baloldal frakció társelnöke és az ECON bizottság tagja, Martin Schirdewan (Die Linke, Németország) a következőket mondta a teremben: „Klingbeil német pénzügyminiszter most átvette a Baloldal követelését a rendkívüli nyereségadóról: fizessenek tisztességes részt azok, akik profitálnak a válságokból, hogy a hétköznapi emberek számára megfizethető legyen az élet. Elég ebből a kontárkodásból! Elég ebből a szervezett felelőtlenségből! Szükségünk van egy rendkívüli profitdóra, most. Az energiaáraknak csökkenniük kell, most.”

A Baloldal ECON és FISC bizottságokbeli koordinátora, Jussi Saramo (Vasemmistoliitto, Finnország) a következőket mondta a teremben: „Egyre több embernek nincs elegendő pénze a mindennapi megélhetésének fedezésére. A fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségünk, valamint az Egyesült Államoktól, Oroszországtól és a Közel-Kelettől való függőségünk megnövelte a közlekedés, az élelmiszer és az otthonok fűtésének költségeit. Az olajvállalatok kihasználják ezt a helyzetet, és több milliárd extra profitot zsebelnek be. És a normális, keményen dolgozó emberek fizetik meg az árát: először a magasabb energiaszámlákon keresztül, majd a klímaválság áldozataiként, miközben a leggazdagabbak profitálnak a helyzetből.”

A Baloldal frakció felszólítja a Bizottságot, hogy késedelem nélkül javasoljon egy EU-szerte alkalmazandó adót a nagy olaj- és gázipari vállalatok összevont többletnyereségére. A Baloldal pedig folytatni fogja a nyomásgyakorlást, hogy a társadalmi és gazdasági igazságosság valósággá váljon.

EP Baloldal frakció

Francia diákok blokád alá vonták a középiskolákat az országos tiltakozási napon

A tiltakozó diákok ma ismét blokád alá vonták középiskoláikat, miközben a tüntetések napja söpört végig Franciaországon.

Az egyhetes országos mozgalom több forrást követel az ország összeomlóban lévő iskolarendszere számára.

A párizsi 20. kerületben található Helene Boucher Lycee (középiskola) előtt a tüntetők oldalára fektették a szemeteskukákat és kerékpárokat, hogy rögtönzött barikádot emeljenek az iskola elé.

Az országban több száz más iskolához hasonlóan ez az intézmény is zárva tartott.

A hatóságok a múlt héten kezdték el bezárni az iskolákat, hogy némileg csökkentsék a tüntetések lendületét, miután széles körű károk keletkeztek az iskolákban, és növekedett a sérülések száma a személyzet, a diákok és a rendőrök körében.

A francia média arról is beszámolt, hogy kedden reggel más városokban és településeken is voltak tüntetések, mivel a szakszervezetek arra szólították fel a munkavállalókat, hogy tüntessenek a középiskolai mozgalom támogatására, amely megrázza Emmanuel Macron elnök kormányát.

A kormány válasza brutális volt: a rendőrség több mint 5000 letartóztatást hajtott végre a múlt héten, 85 százalékuk kiskorú volt.

A rendőrség széles körű letartóztatásai, könnygáz- és rendfenntartó fegyverek használata a tizenéves tüntetőkkel szemben azonban dacot szít és felháborítja a szülők és tanárok egy részét.

A Helene Boucher iskolánál a szülők és más felnőttek ma a tüntetők és az őrködő rendőri erők közé álltak.

Az iskolai blokádok és tüntetések szeptember közepén kezdődtek a párizsi régióban, majd más városokra és településekre is átterjedtek.

A tüntetők számos panaszt fogalmaznak meg, gyakran arról panaszkodva, hogy a hátrányos helyzetű iskolák diákjai számára súlyosan hiányoznak az erőforrások és az előrelépési lehetőségek, mindez annak ellenére, hogy Franciaország nemzeti mottója ígéretet tesz: „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség”.

A diákok figyelmüket az elhanyagolt tantermekre összpontosították, amelyekből hiányoznak az alapvető dolgok, például az asztalok és székek, nyáron légkondicionálás nélkül sülnek, és még patkányok is vannak bennük.

Más széles körben megosztott panaszok szerint az iskolákban nincs elegendő személyzet, és a diákok munkaterhelése kimerítő.

A francia középiskolások kötelező tanórai óraszáma az egyik legmagasabb Európában.

forrás: Morning Star

Che Guevara lánya az Európai Parlamentben énekelt

Aleida Guevara, Ernesto „Che” Guevara lánya az Európai Parlamentben való részvétele zárásaként szokatlan jelenetet teremtett azzal, hogy a cappella elénekelte José Martí „Cultivo una rosa blanca” (Egy fehér rózsát nevelek) című versének néhány sorát.

A kubai orvos és aktivista vendégként utazott Brüsszelbe a Baloldal EP frakció meghívására, hogy részt vegyen a „Cuba Sí, Bloqueo No” (Kuba igen, blokád nem) elnevezésű konferencián, amelyet szeptember 30. és október 1. között tartottak.

A találkozót azért szervezték, hogy megvitassák az amerikai szankciók gazdasági, politikai és humanitárius következményeit, és a résztvevők között volt többek között Jeremy Corbyn, valamint Marc Botenga és Ilaria Salis európai parlamenti képviselők.

Éneklés előtt Guevara a jól ismert Martí-műhöz fordult, hogy különbséget tegyen az általa Kuba barátainak tartottak és az általa ellenfelekként azonosítottak között.

„Martí arról beszélt, hogy fehér rózsát neveljünk az őszinte barátoknak, de ugyanezt a rózsát nevelte az ellenségeknek is. Én nem tudok nevelni az ellenségnek, de nektek igen” – mondta a jelenlévők előtt.

Felszólalása során Che lánya ismét a washingtoni szankciókat tette felelőssé a kubai lakosság által átélt nehézségek nagy részéért. A brüsszeli látogatása során gyűjtött nyilatkozataiban „őrültnek” nevezte az amerikai politikát, és kijelentette, hogy „nem akarunk az Egyesült Államok gyarmata lenni”.

Arról a szerepről, amelyet Európának játszania kellene, Guevara az ANSA hírügynökségnek hangsúlyozta, hogy „a helyzet Kubában jelenleg nagyon nehéz, mert a blokád valójában bűnös, és Trump még tovább fokozta a nyomást, hogy megfojtson minket”.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

DIARIO DE CUBA (@diariodecuba) által megosztott bejegyzés

Szeptember 17-én a plenáris ülés 374 igen, 198 nem szavazattal és 19 tartózkodással elfogadott egy nem kötelező érvényű határozatot, amely felszólította az Európai Unió és Kuba közötti politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás felfüggesztésére, ha nem történik konkrét és ellenőrizhető előrelépés a „demokrácia” terén.

A zárójelenet, amelyen a Che lánya Martí versét énekelte az Európai Parlament egyik termében, a látogatás egyik legtöbbet kommentált pillanatává vált.

forrás: CubaNoticias360

A szélsőjobb nyerte az első fordulót Brazíliában, de Lula még nem adta fel

Flávio Bolsonaro meglepő győzelme sokakat megrázott. Pártja jelentős győzelmeket aratott a Szenátusban, a Képviselőházban és az állami kormányzói posztokért folyó versenyben is. Azt azonban még nem tudni, hogy Lula képes lesz-e visszatérni október 25-én.

Október 4-én több mint 150 millió brazilt szólítottak az urnákhoz, hogy megválasszák elnöküket, képviselőiket és kormányzóikat, valamint lecseréljék a szenátorok többségét. A választások sokak számára nagy meglepetést hoztak. Bár a közvélemény-kutatások a hivatalban lévő elnök, a progresszív Luiz Inácio „Lula” da Silva előnyét mutatták, a szélsőjobboldali szenátor, Flávio Bolsonaro szerezte meg az első helyet. Flávio annak a volt elnöknek, Jair Bolsonarónak a fia, aki jelenleg 27 éves börtönbüntetését tölti, mert 2022-ben részt vett egy Lula elleni puccskísérletben.

A végleges összesítés szerint Bolsonaro a szavazatok 47,03%-át (56 millió szavazat), míg Lula 45,16%-át (közel 54 millió szavazat) kapta. Így Bolsonaro előnye alig több mint 2 millió szavazat. A harmadik helyen Augusto Cury áll, 2,89%-kal. Őt Renan Santos és Ronaldo Caiado követi 2,24%-kal, illetve 2,18%-kal. A többi jelölt kevesebb mint 0,3%-ot kapott.

Ha megnézzük, hogyan szavaztak az ország különböző régiói, világossá válik az ország északi és déli része közötti politikai megosztottság. Az északi régió (beleértve az olyan államokat, mint Amazonas, Pará, Amapá, Maranhão, Piauí, Bahia, Sergipe, Alagoas, Pernambuco, Paraíba és Rio Grande do Norte) támogatta az állam folyamatos jelenlétét és a Lula által javasolt jóléti politikákat.

A déli országrész viszont – beleértve az északi Roraima államot is – egyértelműen Bolsonaro neoliberális és Trump-barát programja mellé állt: Acre, Rondônia, Mato Grosso, Tocantins, Goiás, Mato Grosso do Sul, Minas Gerais, Espírito Santo, Rio de Janeiro, Paraná, Santa Catarina és Rio Grande do Sul Bolsonarára szavazott.

A szélsőjobboldali, Liberális Párthoz (PL) tartozó szenátor az X-oldalán azt írta: „Együtt felépítünk egy új Brazíliát. A jólét Brazíliáját! Holnap az urnák elé álltok, és megválasztjátok országunk jövőjét, gyermekeink, e generáció és a következő generáció jövőjét. A változás a kezetekben van. Brazília győzni fog!”

A Munkáspárt (PT) elnöke és jelöltje pedig így nyilatkozott: „Az eredmény gyakran váratlan. Soha nem kapod meg mindazt, amit szeretnél.” Lula azonban, aki több tucat politikai csatát vívott már meg, hozzátette: „[A második forduló] az az idő, amikor meg kell mutatnunk Brazília mai valódi képét, és azt a Brazíliát, amelyet szeretnénk.”

A győzelem biztosításához Bolsonaro abban bízik, hogy meg tudja nyerni azoknak a jelölteknek a szavazatait, akik a két döntős mögött végeztek – akiknek többsége kétségtelenül jobboldali ideológiát vall. Lula azonban még mindig fordíthat a helyzeten, ha sikerül kialakítania a megfelelő szövetségeket, és megnyernie az érvénytelen szavazatot leadókat (mintegy 3%), valamint azokat, akik tartózkodtak, ami a teljes választói kör 21,08%-át teszi ki.

Szenátus, képviselőház és kormányzók

És bár Lula optimizmusát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az október 25-én tartandó elnökválasztási második fordulóban fordíthat az eredményen, Brazília politikai valósága megváltozott. Bolsonaro PL pártja meg tudta duplázni szenátorainak számát: a megválasztandó 54 helyből 19-et nyert meg a összesen 81 szenátor közül. Közöttük a volt elnök közvetlen családtagjai, például Michelle Bolsonaro és Carlos Bolsonaro is mandátumot szereztek. Összességében a PL a Szenátus több mint egyharmadát fogja birtokolni, míg Lula PT-je 9 helyet szerez.

Ez az intézmény különösen fontos, mert ez hagyja jóvá vagy utasítja el a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (az ország legfelsőbb bírósága) azon bíráit, akiket az elnök nevez ki. Ez jelentős ideológiai befolyást ad Bolsonarónak, aki azt állítja, hogy édesapját a politikai hatalmak és egy elfogult igazságszolgáltatás közötti összeesküvés miatt tartják fogva.

A 513 tagú Képviselőház választásain a Bolsonaro-tábor szintén jelentős győzelmet aratott. A szavazatok 100%-ának összesítése után a PL 121 helyet szerzett, míg a Brazil Remény Szövetség koalíció (amely magában foglalja Lula PT-jét, a Zöld Pártot és a Kommunista Pártot) 88 helyet nyert.

A mandátumok elosztásának módszere miatt azonban Brazíliában a Képviselőházban számos politikai erő képviselteti magát. Így a Progresszív Unió 87 helyet szerzett, a Szociáldemokrata Párt 43-at, a Republikánusok 41-et, a Brazil Demokratikus Mozgalom 36-ot, a Podemos 27-et, a PSOL 15-öt, valamint a Brazil Szocialista Párt és mások.

Így míg a jobboldal rendelkezik a számszerű többség biztosításához szükséges mandátumokkal a Képviselőházban, szembe kell néznie mélyen gyökerező és történelmi belső ellentmondásokkal, amelyek megnehezíthetik egy esetleges Bolsonaro-elnökséget. Hasonlóképpen, ha Lula győzni tud a második fordulóban, egy rendkívül összetett Szenátussal és Képviselőházzal kell szembenéznie, amelyek potenciálisan ellene fordulhatnak.

A kormányzóválasztásokon szintén a PL a legnagyobb nyertes. A 27 államból a Liberális Párt eddig hatot nyert meg, míg a PT, a Szociáldemokrata Párt, a PP és a Republikánusok egyaránt hármat-hármat. Más államokban második fordulóban kell megválasztani a kormányzókat.

A legtöbbet emlegetett eredmény Tarcísio de Freitas döntő győzelme São Paulóban, aki Jair Bolsonaro volt infrastrukturális minisztere volt, és legyőzte Fernando Haddadot, Lula jobbkezét. São Paulo Brazília legnépesebb állama (46 millió ember), és itt találhatók a dél-amerikai ország legerősebb gazdasági központjai.

Kérdéses politikai jövő

Többször is hangsúlyozták, hogy gazdasági és geopolitikai jelentősége miatt a brazíliai választások hatalmas jelentőséggel bírnak Latin-Amerika jövője szempontjából. Nem véletlen, hogy Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter (aki számos diktatúrát támogatott a régióban) azt mondta: „Amerre Brazília dől, arra dől Latin-Amerika is.”

A dél-amerikai szélsőjobb, amely az utóbbi években példátlan választási sikereket ért el, tudja, hogy Brazília nélkül a pókerkeze mindig hiányos lesz. Uruguay valóban az egyetlen ország a régióban, amely nem osztja Milei argentin, Kast chilei vagy De la Espriella kolumbiai nézeteit, de Brazília egymaga a régió teljes GDP-jének több mint 50%-át adja.

Hasonlóképpen a baloldal és a közép tudja, hogy Lula esetleges győzelme lenne az egyik utolsó csata a Trump és Izrael külpolitikájához igazodó, a legortodoxabb neoliberalizmust és a nagytőkés érdekeket – köztük a nagy technológiai vállalatokét – képviselő jobboldal félelmetes előretörésével szemben. És ha Lulának sikerül talpra állnia ebből a vereségből, az jelentős irányváltást jelentene a legendás szakszervezeti vezető számára – nemcsak Brazília, hanem az egész régió számára.

Ahogy Lula mondta, „most egy másfajta kampány kezdődik”. Mindkét jelölt mindent bevet, hogy megszerezze a dél-amerikai legnépesebb és legerősebb ország feletti irányítást. Biztosan nem lesz „tiszta” kampány, de ha figyelünk a döntősök nyilatkozataira, minden rendelkezésükre álló eszközt bevetnek majd a kitűzött cél elérése érdekében.

Az Egyesült Államok befolyása a választásokra

Politikai elemzők aggodalmukat fejezték ki a választásokba való külföldi beavatkozás miatt. 2025 júliusában Trump 50%-os vámokat vetett ki Brazíliára amiatt, amit tisztességtelen ítéletnek tartott Jair Bolsonaro ellen – akit az amerikai elnök „barátjának” nevez.

2026 augusztusában az Egyesült Államok visszavonta Brazília washingtoni nagykövetének vízumát, amit a brazilok a nemzetközi jog megsértéseként ítéltek el.

Éppen a múlt héten Marco Rubio amerikai külügyminiszter elrendelte az Egyesült Államok brazíliai nagykövetségének bezárását a választások idejére állítólagos „fenyegetések” miatt, amit egyes politikai kommentátorok a választások alatti feszültségkeltés taktikájaként értékeltek.

Az elnökválasztási kampány első fordulója során Trump nem tett közvetlen támogató nyilatkozatot Flávio Bolsonaro mellett. Miután azonban az eredmények ismertté váltak, az amerikai elnök a sajtónak azt mondta: „Ez egy nagyszerű győzelem – szoros, de nagyon-nagyon nagyszerű, hihetetlen győzelem.”

Ezzel kapcsolatban még nem tudni, hogy Trump tesz-e valamilyen közvetlen nyilatkozatot Bolsonaro jelöltsége mellett – ahogyan azt korábbi választásokon tette Kolumbiában, Argentínában, Hondurasban és máshol – a napirendjét támogató szélsőjobboldali jelöltek javára. Vagy ami még fontosabb, tesz-e valamilyen ígéretet a brazil népnek, ha Bolsonaro nyer – vagy ami még rosszabb, fenyegeti-e meg őket, ha Lulára szavaznak.

forrás: BreakThrough News

Több tízezer chilei diák követeli, hogy „egyetlen pesóval se kevesebbet az oktatásra”

A tiltakozások azután robbantak ki, hogy a szélsőjobboldali elnök, José Antonio Kast bejelentette, hogy 2027-ben csökkenti az oktatási költségvetést.

Több tízezer diák vonult utcára Chilében október 1-jén, csütörtökön, követelve, hogy a szélsőjobboldali José Antonio Kast kormánya ne csökkentse az oktatási költségvetést. Több mint 30 civil társadalmi szervezet csatlakozott a Chilei Diákszövetség (CONFECHA) által kiadott felhíváshoz az „országos sztrájk” támogatására.

A támogatók között volt az Egyesült Munkásszakszervezet (CUT), a Chilei Tanárok Szövetsége, a Középiskolás Diákok Gyűlése, a 8M Feminista Koordinációs Bizottság, az Oktatási Dolgozók Nemzeti Szövetsége és az Óvodák Nemzeti Szövetsége is.

„Látjuk, hogy szeptember 30-án a kormány új törvényjavaslatot nyújtott be a Kongresszusnak, és az egyetlen biztos dolog az, amit ez a kormány az első hat hónapjában tett – a csökkentések: csökkentések a dolgozó családok számára, csökkentések a diákok számára az egészségügy, az oktatás, a lakhatás és a társadalombiztosítás területén” – mondta Laura Mlynarz, a CONFECHA szóvivője és a Chilei Diákszövetség elnöke.

Hozzátette: „Ezzel szemben társadalmi egységgel válaszolunk, szerveződéssel válaszolunk, mozgósítással válaszolunk – különösen egy olyan autoriter kormánnyal szemben, amely nem hajlandó meghallgatni a polgárait, és nem hajlandó teret adni a párbeszédnek.”

A „Egyetlen pesóval se kevesebbet az oktatásra” jelszót több ezer ember skandálta, akik megtöltötték az Alameda sugárutat, a főváros, Santiago egyik fő utcáját. Kast, hűen neoliberális ortodoxiájához, bejelentette a chilei állami oktatási rendszer költségvetésének csökkentését.

Egy elnöki beszédben Kast bejelentette a 2027-es költségvetési törvényt, amely 17,3 billió pesó befektetést irányoz elő az oktatásba – ez alacsonyabb, mint a 2026-ban elkülönített 17,4 billió. Bár ez nem tűnik soknak, ha figyelembe vesszük az inflációt és más tényezőket, riasztóbbnak bizonyulhat, mint amilyennek első pillantásra tűnik.

„Ezek a számok elégtelenek, és azt mondanám, félrevezetők; még egy év vásárlóerő-veszteségét sem ellensúlyozzák” – mondta Mario Aguilar, a Chilei Tanárok Szövetségének elnöke.

A elnök szerint azonban az intézkedést más szociális szolgáltatások védelme érdekében hozták: „Reméljük, megértitek, hogy a költségvetésben mindent megtettünk a szociális jogok fenntartása érdekében, és hogy a nyugdíjak és az ingyenes oktatás kérdései le vannak fedve. De amikor tüntettek, akkor is tiszteletben kell tartanotok azokat, akik másképp gondolkodnak.”

Kast a rendőrség (Carabineros) és a diákok közötti összecsapásokra utal, amelyek egyes jelentések szerint legalább 31 letartóztatást eredményeztek.

A diákmozgalom azonban elutasítja Kast kijelentéseit, amelyek egyértelműen a diákokat teszik felelőssé az összecsapásokért. Laura Mlynarz szerint a kormány elnyomással próbálja elhallgattatni a diákokat.

„Ez a kormány bűnözőként kezeli a diákmozgalmat, pedig mi vagyunk azok, akiket a legjobban aggaszt egy méltányos Chile felé haladás – a tisztességes, méltóságteljes és szolidáris fejlődés felé” – mondta Mlynarz. Az oktatási miniszterrel, Aria Paz Arzolával kapcsolatban azt mondta: „A miniszter nem akar meghallgatni minket; a miniszter nem akar találkozni velünk; és a közoktatás bizonytalan állapota csak egyre rosszabb lesz.”

Az első erőszakos elnyomásról szóló jelentések néhány perccel a gyűlés kezdete után érkeztek. A rendőrség könnygázgránátokat lőtt ki, míg az arcukat eltakaró diákok visszadobták a könnygázgránátokat és más tárgyakat hajítottak. A rendőrség vízágyúkat is bevetett, amit egyes médiumok „brutális elnyomásnak” neveztek.

Összecsapásokról számoltak be a tüntető diákok és a magánegyetemek jobboldali diákcsoportjai között is, akik Kast szélsőjobboldali kormányának támogatására azt hangoztatták: „Nem akarunk megbénult Chilét; olyan Chilét akarunk, amely virágzik.”

Így a chilei diákmozgalom ismét éreztette jelenlétét a dél-amerikai országban, és bebizonyította, hogy még mindig jelentős mozgósítási képességgel rendelkezik a neoliberális modell radikalizálására irányuló kísérletekkel szemben, ahogyan az az elmúlt években is történt.

2019-ben több tízezer chilei diák indított teljes körű társadalmi felkelést, mélyreható változásokat követelve az egyik kulcsfontosságú országban, ahol a neoliberalizmust intézményesítették a véres Pinochet-diktatúra (1973–1990) révén, amely több ezer halottat és eltűntet hagyott maga után. A tiltakozások alkotmányozó nemzetgyűlés összehívásához vezettek.

Egyelőre Kast óvatosan próbálja megvalósítani neoliberális programját (amely magában foglalja az oktatás és más szociális szolgáltatások csökkentését), szem előtt tartva a közelmúltat, és félve egy újabb nyugtalansági hullámtól.

forrás: BreakThrough News

Irán üdvözli az amerikai erők kivonulását Irakból, és az ellenállás győzelmének nevezi

Az iraki kormány nem hosszabbította meg a 2024-ben a Joe Biden-kormányzat alatt megállapodott szeptember 30-i kivonulási határidőt, ami az amerikai katonai jelenlét több mint egy évtizedes időszakának végéhez vezetett az országban.

Az Egyesült Államok maradék csapatainak kivonulása Irakból az iraki nemzet és a régióban működő ellenállási erők győzelme – jelentette ki Irán október 1-jén, csütörtökön, egyben nagyobb együttműködésre szólított fel a két ország között Irak teljes szuverenitásának elérése érdekében.

„Az Egyesült Államokat – annak ellenére, hogy hatalmas erőforrásokkal és felszereléssel rendelkezik – kiűzték Irakból, és az iraki nép ünnepli ezt a győzelmet” – mondta Esmail Qaani, az iráni Forradalmi Gárda alá tartozó Quds-erők parancsnoka egy Teheránban tartott rendezvényen, amelyet a Hezbollah vezetőjének, Haszan Naszrallah-nak az izraeli meggyilkolása második évfordulója alkalmából tartottak.

Megköszönte „az iraki nemzet ellenállását és az Ellenállási Front hőseit”, hogy valóra váltották az amerikai megszállás végét.

Az Egyesült Államok szeptember 30-án kivonta valamennyi megmaradt erejét Irakból, a két ország közötti 2024-es megállapodás értelmében, ami az országban zajló több mint egy évtizedes katonai jelenlét lezárását jelenti.

A kivonulás híre széles körű ünneplést váltott ki Bagdadban és az ország más részein szerdán.

Az Egyesült Államok a 2003-as háború során szállta meg Irakot, amely 2011-ig tartott, amikor nyilvánosan bejelentette, hogy kivonja valamennyi erejét. Ezeket aztán 2014-ben újratelepítették az Iszlám Állam, vagyis az ISIS ellen harcoló nemzetközi koalíció részeként.

Az iraki nép, valamint az országban működő ellenállási csoportok évek óta követelik valamennyi külföldi csapat kivonulását az országból. Jelenlétüket az ország szuverenitásának aláásásaként tekintik.

A népi ellenállás miatt a külföldi csapatok többsége 2019-re elhagyta az országot, miután győzelmet hirdettek az ISIS felett. A megmaradt amerikai csapatokat Bagdad és Erbil néhány bázisára telepítették át.

2020-ban az iraki parlament határozatot fogadott el, amelyben valamennyi megmaradt külföldi csapat kivonulását követelte, miután népi tiltakozások robbantak ki amiatt, hogy az Egyesült Államok meggyilkolta Qassem Soleimanit egy bagdadi látogatása során. Soleimani az Iszlám Forradalmi Gárdahadtest (IRGC) vezetője és kulcsfontosságú katonai stratéga volt.

Irán győzelme is

Qaani azt állította, hogy az amerikai kivonulás Irakból Irán győzelme is, amely támogatta a követelést azon az alapon, hogy a külföldi csapatok jelenléte a régióban aláássa a regionális biztonságot és stabilitást.

Qaani a kivonulást összekapcsolta azokkal a csapásokkal is, amelyeket az Egyesült Államok szenvedett el az Iránnal vívott háborúban az elmúlt hét hónapban. Ellentétben azzal a kifejezett szándékával, hogy a február 28-án indított háború napjaiban az irániakat megadásra kényszerítse, „a valóság egészen más volt, mint amire számítottak” – mondta.

Az Egyesült Államok katonai jelenlétét és iraki bázisait használta arra, hogy támadásokat indítson a határon túl Irán ellen korábban és a jelenlegi háború idején is. Ez iráni ellencsapásokat váltott ki, amelyek pusztítást és néhány katonájuk halálát okozták.

Irán azzal is vádaskodott, hogy az amerikai hadsereg iraki jelenlétét Izrael használta fel titkos műveleteihez az országban.

Az amerikai kivonulásra reagálva az IRGC csütörtökön azt közölte, hogy ez a kezdete annak, hogy az Egyesült Államok kivonul az egész régióból.

Qaani reményét fejezte ki, hogy az amerikai csapatok kivonulását követően fokozódik az együttműködés az iraki és iráni kormányok között az országban maradt amerikai befolyás felszámolása, valamint egy biztonságos és szuverén Irak megteremtése érdekében.

Bár az Egyesült Államok katonailag kivonult, megszállásának öröksége továbbra is megmarad Irakban. Továbbra is ellenőrzi Irak gazdaságát az olajexport kifizetéseinek ellenőrzésén keresztül, amelyek az amerikai központi bankon keresztül bonyolódnak.

Az olajbevételek az iraki kormány teljes költségvetésének 90%-át és nemzeti GDP-jének több mint 40%-át tették ki.

Qaani azzal vádolta meg az Egyesült Államokat, hogy az iráni légitársaságok Irakba és a régió más országaiba történő repüléseinek betiltása olyan figyelemelterelés, amelyet arra használnak, hogy aláássák katonai vereségük jelentőségét.

Irak és a régió több más országa a múlt hónapban eleget tett az iráni légitársaságok elleni amerikai szankcióknak, miután Scott Bessent pénzügyminiszter másodlagos szankciókkal fenyegetőzött.

forrás: BreakThrough News

A NATO főtitkára szerint „nincs közvetlen veszély”, de Európa újrafelfegyverzése teljes gőzzel folytatódik

A fegyverkezési tárgyalások folytatódnak Brüsszelben, miközben az európai vezetők egyre feszültebb Oroszország-ellenes diskurzust folytatnak, és „hibrid fenyegetésekre” hivatkoznak.

További újrafelfegyverzési tárgyalások vannak folyamatban Brüsszelben, miközben az európai politikusok egyre feszültebb Oroszország-ellenes diskurzust építenek. Szeptember 30-án, szerdán védelmi miniszterek és iparági képviselők csatlakoztak az Euronews Védelmi és Űrügyi Csúcstalálkozójához, amelynek középpontjában a blokk növekvő védelmi kiadásai és a tagállamok közötti együttműködés álltak.

A csúcstalálkozóra heteken át tartó, az EU-tagállamokat érő állítólagos hibrid támadások után került sor, amelyek még néhány fokozattal feljebb tolták az európai politikai establishmentet átható, amúgy is feszült újrafelfegyverzési narratívát. Mindössze néhány nappal korábban jelentette be az EU Tanács az öt Európai Védelmi Közös Érdekű Projekt (EDPCI) következő szakaszát – olyan projektekét, amelyek „lehetővé teszik az EU-országok számára, hogy együtt dolgozzanak olyan jelentős védelmi kezdeményezéseken, amelyek túl nagyok vagy túl összetettek ahhoz, hogy az egyes országok önállóan fejlesszék azokat.”

Bár különálló eseményekről van szó, a két esemény több közös pontot is mutatott, kezdve azzal, hogy az EU-országok közötti koordináció fokozására összpontosítottak a hatékonyabb fegyverkezés – és a következő évekre tervezett védelmi kiadásokra szánt milliárd eurók elköltése – érdekében. Hangsúlyozták továbbá a katonai szektor azon területeit, amelyek a legnagyobb figyelmet kapják majd – beleértve a drónokat és a katonai kapacitásokat Kelet-Európában.

Ez a földrajzi fókusz túlmutat az EU-tagállamokon, kiterjedve – legalábbis – Ukrajnára és Moldovára. A legtöbb EDPCI – mint a Drón és Drónellenes Európai Eltökéltség (DECODER) és a Keleti Flank Figyelő – Ukrajnát partnerként tünteti fel. Ukrán fegyveripari vállalkozók is jelen voltak a brüsszeli csúcstalálkozón, köztük a Fire Point, az ország egyik legprominensebb fegyvergyártó cégének vezető személyiségei.

Nagyon közeli fegyverkezési beruházások

Bár Mark Rutte NATO-főtitkár a csúcstalálkozón tett felszólalásában kijelentette, hogy „nincs közvetlen veszély” a szövetség tagjainak területeire, ő és mások sem fogták vissza magukat az instabil időszakra vonatkozó előrejelzésektől.

Theo Francken belga védelmi miniszter például „több hibrid fenyegetési akciót” és összességében „sötét telet Európa számára” jósolt – egy olyan forgatókönyvet, amelyet láthatóan több fegyverkezési kiadással és a szociális szolgáltatások leépítésével kíván kezelni, ahogyan azt számos alkalommal kifejezetten ki is jelentette.

„Európa nagyon jó volt a soft powerbe, a szociális biztonságba való befektetésben” – mondta Francken. „És gyönyörű dolog nyugdíjrendszerrel rendelkezni, szociális jóléti rendszerekkel, amikor valaki megbetegszik, amikor valaki elveszíti a munkáját – mindenünk megvan. De amikor háború van vagy hibrid fenyegetések, akkor nincs semmink.”

Tekintettel arra a jelentős összegre, amelyet az európai országok már fegyverkezésre fordítottak, az az értékelése, hogy „nincs semmink”, legjobb esetben is pontatlan.

Ez a megállapítás rendszeresen vitatott is számos európai város utcáin, ahol szakszervezetek, diákok és békemozgalmak továbbra is tiltakoznak a háborút szolgáló megszorítási költségvetések ellen.

Európának a szomszédaival együtt épített biztonságra van szüksége

Amellett, hogy Franciaország 2027-es költségvetési javaslata elleni, a szociális biztonságot és a munkaügyi cutokat ellenző nagyszabású tüntetések, valamint a németországi hadkötelezettség elleni diáksztrájkok zajlottak a múlt héten, a következő hónapokban a mozgalmak növekedése várható – beleértve egy nemzetközi ifjúsági sztrájkot novemberben.

„Elutasítjuk társadalmaink militarizálását, és támogatjuk azokat a fiatalokat, akik ezt visszautasítják” – írta a Stop ReArm Europe koalíció szeptember 23-án. „Európa-szerte több ezer középiskolás és egyetemi hallgató kel fel, hogy visszautasítsa a militarizálást és a hadkötelezettség visszatérését.”

„Az EU-ban közel 20 millió gyermek – minden negyedik – él szegénység vagy társadalmi kirekesztés kockázatának kitve” – tette hozzá a csoport. „Mindeközben a kormányok olyan katonai kiadásokat vállaltak, amelyeket az EU saját védelmi biztosa, Andrius Kubilius 2035-re 7000 milliárd euróra becsül.”

„A militarizált biztonságra elkülönített billiók egy fegyver csövével szemben hagynak minket, és a globális pénzügyi szereplőknek eladósodva” – írta a Stop ReArm, egy szolidaritáson és gondoskodáson alapuló alternatívát sürgetve. „Ennek kéz a kézben kell járnia egy el nem kötelezett külpolitikával, amely diplomácia útján oldja meg a konfliktusokat, tiszteletben tartja a nemzetközi jogot és az emberi jogokat, és közös biztonságot épít mindenki számára: biztonságot a szomszédainkkal, nem ellenük.”

Írta: Ana Vračar
forrás: BreakThrough News

Brazília választása regionális csatatér

Bolsonaro nemzetközi támogatása főként a Trump-kormányzattól és szélsőjobboldali kormányoktól – például Milei argentínai kormányától – érkezik. Ezzel szemben Lulát olyan kormányok támogatják, mint Mexikóé és Uruguayé, valamint nemzetközi munkásszervezetek.

Brazília elnökválasztása reakciókat vált ki szerte a régióban. E dél-amerikai óriás gazdasági (és ennek következtében geopolitikai) jelentősége egyetlen regionális politikust vagy társadalmi szervezetet sem hagy közömbösen, hiszen tudják, hogy a kontinens jövőjének nagy része a brazil urnáknál dől el.

Bolsonaro támogatása Washingtonból és Mileitől

Flávio Bolsonarót, a szélsőjobboldali korábbi elnök, Jair Bolsonaro fiát (aki jelenleg börtönben van, mert összeesküvést szőtt Lula da Silva elleni államcsíny végrehajtására) nyílt támogatásban részesítette Javier Milei argentin elnök – ez a lépés diplomáciai válságba sodorta Buenos Airest Brazíliával, az argentin vezető brazil földön tett Lula-ellenes kijelentései miatt.

Hasonlóképpen, Flávio Bolsonaro élvezi Donald Trump elnök közvetlen támogatását. Az amerikai elnök nemrégiben hagyományt teremtett (amelyet sokan erősen bírálnak) abból, hogy nyilvánosan támogat ezt vagy azt a szélsőjobboldali latin-amerikai jelöltet, aki a választás megnyerése után teljes mértékben Washington külpolitikájához igazítja országát, és csatlakozik az Egyesült Államok vezette katonai szövetséghez, amely az Amerikák Pajzsa néven ismert.

Trump közvetlen kereskedelmi szankciókat is kivetett Brazíliára Jair Bolsonaro elítélése miatt, akit Trump „barátjának” nevez. Emellett az Egyesült Államok szankciókkal sújtotta azt a bírót, aki elítélte Bolsonarót, Alexandre de Moraest, ezzel világos üzenetet küldve a brazil igazságszolgáltatás elítéléséről – ezt a lépést egyes politikai elemzők a brazil igazságszolgáltatási rendszerbe való külföldi beavatkozásnak nevezték.

A szakszervezetek és a latin-amerikai baloldal támogatja Lulát

Lula támogatást kapott a régió egy másik nagyon fontos női vezetőjétől is: Claudia Sheinbaumtól. Az elmúlt hetekben Mexikó elnöke többször is kiemelte Lula kormányzásának pozitívumait: „Úgy gondolom, hogy Lula elnök nagyon jó elnök volt… Rendkívüli munkát végzett Brazília vezetésében, és a mutatók ezt mutatják.” A jelöltsége melletti kiállás nyilvánvalóan közvetett volt, de Mexikó geopolitikai jelentőségét figyelembe véve a Munkáspártban sokan biztosan értékelik azt.

Lula támogatást kapott a déli szomszédos országoktól is. Uruguayban a kormányzó koalíció, a Frente Amplio (FA) közvetlen és militáns támogatást mutatott Lula kampánya mellett. Fernando Pereira, az FA elnöke kijelentette, hogy a brazíliai választási csata „a demokrácia és a barbárság között” zajlik. Figyelmeztetett az Egyesült Államok választásokba való beavatkozására is: „Brazília nem fogadja el az Egyesült Államok beavatkozását a választásba.”

Santiago Cafiero volt argentin külügyminiszter, aki jelenleg kongresszusi tag, szintén kifejezte támogatását Lula mellett: „Ha Lula nyer, ellenáramlatot teremt azzal szemben, ami a régióban tért hódított, és bebizonyítja, hogy van ellenállás ezekkel a jobboldali szelekkel szemben.”

forrás: BreakThrough News

Izrael a telepesek számára fenntartott autópályával kettéosztja Ciszjordániát

A lépés várhatóan tovább töredezi és izolálja a központi nagyvárosi ciszjordániai kormányzóságot, amelyet már eddig is feldaraboltak izraeli telepek, katonai előőrsök, ellenőrzőpontok és kapuk.

Szeptember végén az izraeli média arról számolt be, hogy Netanyahu kormánya módosítani kívánja a központi Ciszjordánia kulcsfontosságú útvonalaihoz való hozzáférést. Azt tervezi, hogy újra megnyitja a 463-as utat a telepesek számára fenntartott forgalom előtt Ramallah és Al-Bireh kormányzóságban.

Yisrael Gantz, a Yesha Tanács (a Ciszjordániában és a Jordán-völgyben lévő izraeli telepek önkormányzati tanácsait képviselő ernyőszervezet) vezetője megerősítette, hogy az út újramegnyitására vonatkozó tervek előzetes jóváhagyást és finanszírozást kaptak.

Az izraeli hadsereg előkészületei is folyamatban vannak az útvonal (más néven Wallerstein út) újramegnyitásához szükséges „biztonsági, jogi és logisztikai” lépések teljesítésére.

Az út története

Az utat 1994-ben aszfaltozták Pinchas Wallerstein, a telepmozi alapítójának irányításával, hogy összekösse a Beit El (Ramallah és Al-Bireh északkeleti részén) és Dolev (Jeruzsálemtől északnyugatra) illegális telepeket.

A 2000-ben kitört második intifáda után azonban az izraeli hadsereg biztonsági okokból megtiltotta az izraelieknek az út használatát. Egy lelakatolt vaskaput is elhelyeztek annak végén, az Ein Qiniya falu közelében, Ramallahtól északnyugatra.

Miért kelt aggodalmat az útvonal újramegnyitása a ciszjordániai palesztinok körében?

A szakértők szerint Izrael lépése nemcsak a kormányzóságra lesz hatással, hanem az egész megszállt Ciszjordániára, központi elhelyezkedése, jelentős nagyvárosi státusza és kereskedelmi csomóponti szerepe miatt.

Az útvonal újramegnyitásának következményeinek megértéséhez a BreakThrough News Jamal Jumaával, palesztin aktivistával, az izraeli telep- és apartheid-kérdésekkel foglalkozó szakértővel, valamint a Palesztin Alulról Szerveződő Apartheidellenes Fal Kampány koordinátorával beszélgetett.

Amellett, hogy kettéosztja a kormányzóság északi és déli felét, Jumaa megjegyezte, hogy az út újramegnyitása azért veszélyes, mert elzárja Ramallah és Al-Bireh központját a falvak kétharmadától, amelyek nyugatra helyezkednek el.

A neves palesztin aktivista hozzátette, hogy amikor Izrael ilyen utakat épít a telepesek forgalma számára, azokat mindkét oldalon elkeríti, és megtiltja a szomszédos földek használatát. Az izraeli hatóságok ezeket a földeket ütközőzónának tekintik, a telepesek biztonságára hivatkozva.

„Ez katonai tornyok és ellenőrzőpontok felállítását vonja maga után. Az út elvágja a Ramallahtól északnyugatra és délnyugatra fekvő, folyamatosan lakott palesztin falvakat. Ezért körülbelül négy katonai ellenőrzőpont létesítéséről beszélünk az út mentén” – folytatta.

Jumaa rámutatott, hogy az út megnehezíti a palesztinok életét azáltal, hogy korlátozza hozzáférésüket a létfontosságú egészségügyi és oktatási intézményekhez, beleértve az Istishari Arab Kórházat, a Birzeit Egyetemet és az Arab Amerikai Egyetemet.

Megjegyezte azt is, hogy az út tervezett újramegnyitása „része annak a folyamatnak, amely a palesztinokat egyre inkább elválasztja egymástól”.

Politikai szinten Jumaa azt sugallta, hogy az út „Ciszjordánia szívét érinti, ami világos jelzést ad a Palesztin Hatóságnak arra, hogy semmilyen szuverenitással nem rendelkezik semmi felett”.

Érdemes megjegyezni, hogy a Palesztin Hatóság megalakulása óta Ramallahot és Al-Bireht de facto közigazgatási fővárosnak jelölte ki. Ez azonban nem akadályozta meg az izraeli hatóságokat abban, hogy illegális telepek, katonai előőrsök, ellenőrzőpontok és kapuk létesítésével feldarabolják és izolálják a kormányzóságot.

forrás: BreakThrough News

Uganda katonákat küldene Gázába, háborús bűnökben való bűnrészességet kockáztatva

Azon hat ország közül, amelyek eddig megerősítették, hogy Trump úgynevezett Nemzetközi Stabilizációs Ereje alatt csapatokat küldenek Gázába, Uganda olyan szélsőségesen Izrael-párti politikát hirdet, hogy katonai főnöke még azt is felajánlotta, hogy csatlakozik az Irán elleni háborúhoz.

Az ugandai hadsereg, amely korábban ebben az évben felajánlotta, hogy 72 órán belül elfoglalja Irán fővárosát Izrael számára, most csapatküldést készít elő Gázába amerikai parancsnokság alatt.

A küldésről tárgyalva magas rangú ugandai katonai tisztek augusztus 17-én az amerikai vezetésű Polgári-Katonai Koordinációs Központban jártak Kiryat Gatban. A Negev-sivatag szélén fekvő város – alig 25 km-re az északi Gázai övezettől – 1955-ben jött létre, miután a Nakba során kiürítették az al-Faluja és Iraq al-Manshiya palesztin falvakat.

Burundi katonai tisztviselői is állítólag jelen voltak az itteni találkozón, amely után az Izraeli Megszálló Erők (IOF) mindkettőjüknek körbevezetést tartottak Gáza déli részén, Rafah városában a „bevetés előtti helyszíni felmérés” részeként.

Burundi még nem erősítette meg csapatai küldését. Uganda parlamentje azonban, amely gyakorlatilag gumibélyegző, mivel a helyek több mint 70%-át a kormányzó párt birtokolja, augusztus 6-án jóváhagyta csapatai küldését.

Ezzel ez lett a hatodik ország, amely csatlakozik Donald Trump amerikai elnök úgynevezett Béketanácsa által javasolt Nemzetközi Stabilizációs Erőhöz (ISF), amelyet egy 20 000 fős, Jasper Jeffers amerikai vezérőrnagy által vezetett erőként képzeltek el.

A fennmaradó öt csapatküldő viszonylag eltérő álláspontot képvisel az izraeli-palesztin kérdésben. Indonézia hangos kritikusa volt Izraelnek, támogatta Dél-Afrika népirtási perét a Nemzetközi Bíróságon (ICJ). Nem tart fenn diplomáciai kapcsolatokat Izraellel. A legnagyobb hozzájáruló állítólag felfüggesztette 8000 fős csapatküldését, bár hivatalosan nem lépett ki az ISF-ből.

Kazahsztán ezzel szemben 1992 óta mély diplomáciai kapcsolatokat tart fenn Izraellel. Marokkó 2020-ban csatlakozott az Ábrahám-egyezményekhez. Mindkettő úgy tett, hogy hivatalos állami politikaként hirdette a kétállami megoldást egy független palesztin államról, Kelet-Jeruzsálem fővárossal.

A fennmaradó két európai ország szilárdan Izrael-párti. Albánia bejelentette, hogy kereskedelmi összekötő irodát kíván nyitni Jeruzsálemben. Koszovó túltett Albánián, Trump példáját követve áthelyezte izraeli nagykövetségét Jeruzsálembe.

A hatodik csatlakozó ország, Uganda olyan Izrael iránti elkötelezettséget hirdet, amely messze felülmúlja az európai csapatküldőkét.

Felajánlkozás az USA-Izrael Irán elleni háborújához

„Bármilyen beszéd arról, hogy… legyőzzük Izraelt, háborúba visz minket” Irán ellen „Izrael oldalán” – írta Uganda katonai főnöke, Muhoozi Kainerugaba március végén az X-en. Ő Uganda 81 éves elnökének, Yoweri Museveninek a fia és örökösének látszó utódja, aki 1986 óta kormányozza az országot.

40 év uralom után Museveni hetedik mandátumát kapta a Választási Bizottságtól januárban, egy olyan választást követően, amelyet az ENSZ szerint „a politikai ellenzék, emberi jogi védelmezők [és] újságírók elleni széles körű elnyomás és megfélemlítés” szennyezett be.

Az eredmények után nem sokkal Kainerugaba elkezdte üldözni Museveni politikai ellenfeleit, száműzetésbe kényszerítve fő kihívóját, Bobi Wine-t, azzal dicsekedve, hogy megölt 30 embert a pártjából, és megesküdve, hogy „mindet elkapja”.

Az izraeli katonai technológia – a fegyverektől a megfigyelő berendezésekig – régóta lehetővé tette Museveni belföldi elnyomását. Emlékeztetve arra, hogy Izrael évtizedek óta támogatja rezsimjét, Kainerugaba feltette a kérdést: „Miért ne védenénk meg most?” Hozzátette egy később törölt bejegyzésben, hogy az ugandai hadsereg felajánlotta, hogy csatlakozik az USA-hoz és Izraelhez az Irán elleni háborús erőfeszítéseikhez, azt állítva: „72 órán belül elfoglalhattuk volna Teheránt.”

Ez a merész állítás, miszerint képesek legyőzni a világ 16. legnagyobb katonai hatalmát, miközben hadseregük a 145 országból a 107. helyen áll, akkoriban még az izraeli médiában is enyhe gúny tárgya volt.

„Gáza, itt jövünk”: Ugandai katonák posztolnak a közösségi médiában

Ennek ellenére alig öt hónappal később az ugandai katonák elkezdtek bejegyzéseket feltölteni a közösségi médiába „Gáza, itt jövünk” felirattal, miközben felszerelést pakolnak repülőgépekre – felszállva és ismeretlen helyeken landolva.

Ezek az ugandai katonák által közzétett bejegyzések azután kezdtek terjedni a közösségi médiában, hogy az ugandai parlament augusztus 6-án jóváhagyta a csapatküldést.

Katonai bevetés mint diplomáciai stratégia

A szavazás előtt a parlamenthez szólva David Gonyi vezérőrnagy, az Uganda Népi Védelmi Erők (UPDF) parlamenti képviselője így magyarázta a küldés indokát a törvényhozóknak: „Uganda benyújtotta egy ugandai [veterán diplomata, Olara Otunnu] nevét az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkári posztjára. Az lenne, mintha a lábunkba lőnénk, ha azt mondanánk, hogy Ugandának nem kellene részt vennie a gázai bevetésben.”

A katonai bevetés régóta az ugandai diplomácia központi eleme, amellyel a nyugati országok kegyeit keresi azáltal, hogy katonáit Szomáliába, Dél-Szudánba, Egyenlítői-Guineába és a Kongói Demokratikus Köztársaságba (KDK) küldi missziókba.

Szomáliai bevetése különösen kulcsfontosságú volt az ugandai hadsereg számára, hogy kiképzést és támogatást kapjon az amerikai Tengerészgyalogságtól és az amerikai Afrikai Parancsnokságtól (AFRICOM).

Tavaly novemberben Johan Borgstam, az Európai Unió (EU) Nagy Tavak Régióért felelős különmegbízottja találkozott Kainerugabával, hogy Brüsszel nevében javasolja az ugandai csapatküldés kiterjesztését a KDK-ban. Borgstam ezt a javaslatot annak ellenére hozta, hogy az ENSZ megerősítette a KDK azon vádjának érvényességét, miszerint Uganda támogatja az M23 fegyveres csoportot, Ruanda proxyját, amely a hadseregével együtt a régió nagy területeit megszállta a KDK ásványkincseiért folytatott háborúban.

Ezt a nyugati igényt az ugandai csapatokra diplomáciai sikernek beállítva Henry Masiko vezérőrnagy, az UPDF másik parlamenti képviselője és a vezérkar politikai biztosa így szólt a törvényhozókhoz: „Az UPDF-et a stabilitás horgonyának tekintik a viharok tengerében, regionálisan és most globálisan is.”

Parlamenti felszólalásában hozzátette, hogy „az erő doktrínája az, hogy nem táncolni megyünk ki, hanem szembenézni a társadalom és az emberiség elleni fenyegetésekkel”, ami átlátszó utalás a palesztin ellenállásra.

„Egyesek koporsóban térnek majd vissza” – figyelmeztet ellenzéki képviselő

Ellenzéki politikusok aggodalmukat fejezték ki, hogy a csapatok küldése, amikor az ugandai kormány alig tett bármit neutralitásának leplezésére, következményekkel járhat.

„Egyesek koporsóban térnek majd vissza” – figyelmeztetett Jamal Ayagalaki. „Válaszokat kell kapnunk arra, hogy ki fizeti az UPDF-et, milyenek lesznek a szolgálati feltételek, és milyen támogatás lesz elérhető a katonák és családjaik számára.” Továbbá figyelmeztetett, hogy Uganda részvétele egy „nem a miénk” konfliktusban új biztonsági fenyegetéseknek teheti ki az országot.

A küldés alaposabb kritikája nem egy ellenzéki vezetőtől, hanem David Sejusa nyugalmazott tábornoktól érkezett, aki 2005 és 2013 között Museveni vezető elnöki tanácsadójaként és hírszerzési koordinátoraként szolgált.

A „parlament határozatot fogadott el a békefenntartásról, [de] milyen béke van Gázában?” – tette fel a kérdést, rámutatva Izrael és a Hamász közötti megállapodás hiányára.

Uganda háborús bűnökben való bűnrészességet kockáztat: volt hírszerzési főnök

„A fegyverek végleges leszerelése a nem állami fegyveres csoportoktól” – azaz a palesztin ellenállástól – az egyik feladat, amelyet a Nemzetközi Stabilizációs Erőnek Izraellel együttműködve végre kell hajtania az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2025 novemberében elfogadott határozata szerint, Oroszország és Kína tartózkodásával.

A Hamász megtagadta, hogy fegyvereket adjon át Izraelnek vagy bármely külföldi erőnek. Felszólított egy palesztin nemzeti bizottság létrehozására, amely a Hamásztól és más ellenállási csoportoktól Gázán belül begyűjtött fegyvereket őrizné.

Ez a fegyverátadás azonban csak Izrael Gázából való kivonulása után történhet meg – követelte a Hamász. Izrael viszont megtagadta a kivonulást Gázából mindaddig, amíg az ellenállást teljesen le nem szerelik.

Ezért „világos, végrehajtható politikai keret” hiányában Uganda csapatokat küld egy „nem militarizált aktív konfliktuszónába… ahol egy hadviselő állam folytatja a megszállt lakosság elleni csapásokat” – mondta Sejusa. Ez – figyelmeztetett – az ugandai csapatokat a „háborús bűnökben való bűnrészesség kockázatának” teszi ki.

forrás: BreakThrough News

Trump a dízel exportjának tilalmával fenyegeti Európát

Donald Trump amerikai elnök csütörtökön figyelmeztetett, hogy utasíthatja az európai országokat dízelkészleteik egy részének felszabadítására.

Mindez azután történt, hogy a szélsőjobboldali amerikai elnök fontolóra vette az amerikai dízelexport betiltását.

Trump elnök megjegyzései azt követően hangzottak el, hogy Scott Bessent pénzügyminiszter arra sürgette Európát, hogy azonnal készüljön fel a dízelkészletek felszabadítására, azzal érvelve, hogy az amerikai gazdákat, kamionsofőröket és vállalkozásokat „nem szabad a terhet cipelni hagyni”, miközben az árak az egekbe szöknek.

Az Egyesült Államok elkezdte felvetni a dízelexport korlátozásának lehetőségét, miután az Izraellel együtt február 28-án Irán ellen indított illegális és provokáció nélküli támadás következtében az üzemanyagárak az egekbe szöktek.

Az üzemanyag ára kiemelt kérdés az amerikai választók számára a novemberi félidős választások előtt.

Az Egyesült Államok naponta 1,2–1,5 millió hordó dízelt exportál, a szakértők pedig figyelmeztetnek, hogy a külföldre irányuló szállítások betiltása tovább emelheti az árakat.

A múlt hétvégén Trump elnök azt mondta, „nagyon komolyan” gondolkodik az exporttilalom bevezetéséről.

Csütörtökön Trump azt mondta, elképzelhető, hogy megkéri az európai országokat dízelkészleteik egy részének felszabadítására, Bessent miniszter pedig tovább ment, mondván, ezt „azonnal” meg kellene tenniük.

Bessent miniszter csütörtökön a közösségi médiában azt írta: „Európai partnereinknek fel kell gyorsítaniuk meglévő kötelezettségvállalásaik teljesítését, és további készleteket kell azonnal elérhetővé tenniük a folyamatban lévő zavarok kezelése érdekében.”

Az Európai Bizottság szóvivője ma azt mondta, hogy „sok telefonhívás, sok találkozó” zajlik a dízelhelyzettel kapcsolatban, többek között „magas szintű kapcsolatok” révén az amerikai kormányzaton belül.

A benzin és a dízel ára világszerte az egekbe szökött az Irán elleni háború kitörése óta. A létfontosságú Hormuzi-szoros lezárása, amelyen általában a világ olaj- és gázkészletének mintegy ötöde halad át, felfelé hajtotta az olajból készült termékek árát.

Oroszország – szintén jelentős dízelbeszállító – exporttilalma tovább növelte az árakra nehezedő nyomást.

forrás: Morning Star

Ne essünk hasra a „szenteste” munkaszüneti nappá nyilvánításától!

Teljesen nyilvánvaló, hogy a Tisza úgy került kormányra, hogy a legfontosabb választási ígéreteit megszegte.

A benzinárak, béremelések, adó- és áfacsökkentések, a nagy elszámoltatások elmaradtak. Ezek nem homályos, hanem – becsületükre legyen mondva – nagyon is konkrét, számszerűsített ígéretek voltak. Nem homályos időpontra lettek betervezve („majd”), hanem konkrétan ki lett mondva, hogy a kormányra kerülés után „azonnal” – ez is becsületükre legyen mondva.

Nos, mivel a benzinárak közelben sincsenek az amúgy is rettenetesen magas, elmebeteg kapitalista piac által diktált 450 forintnak, nyugodtan kimondható, hogy át lettünk verve. A több mint 133 nap után elmaradt béremelések és még mindig világrekord 27%-os áfa is ezt bizonyítja. A Mészáros csoport vezetői helyett azóta kihallgatták már a Szakács Pistát is. A Terror Háza pedig ingyenesen látogatható a pápai audiencia után.

A nép által hőn áhított rendszerváltás elmaradt, csupán egyik exfideszes leváltotta a másik fideszest. Még a rasszista menekültellenes propagandát is folytatják, maximum az intenzitása csökkent.

Azért 133 napra hivatkozunk, mert a Tanácsköztársaságnak ennyi állt rendelkezésére egy vesztes világháború, a fehérterror és több tízezer honfitársunk elvesztése után, valamint egy kisantanttal vívott újabb honvédő háború során. És az első két hét alatt sikerült bevezetni a választójogot a nőknek, béreket emelni, 8 órás munkaidőt bevezetni, államosítani, ingyenes elemi oktatást létrehozni, tüdőszanatóriumot nyitni stb…

A Tiszától kaptunk vényköteles gyógyszeráfa-csökkentést – ez kb. évi pár ezer forint megtakarítás a családoknak. Meg most kapnak a dízelesek, pár ezer forintot – az egy negyed tank üzemanyag. Meg talán lesz meseolvasás az iskolában – a visszaadott milliárdok helyett.

És persze annyi „majd”-ot, hogy Magyarország a tiszás kamurendszerváltás után az ígéretek földje lett.

Az újabb konkrétum pedig nem más, mint a „szenteste” szabadnappá tétele. Arról ne is beszéljünk, hogy a szentséghez a keresztény liturgia szerint csodát kell tenni, csodák pedig nincsenek, tehát hazugsággal, csalással, szemfényvesztéssel állunk szemben, amivel át akarnak verni. Az is nyilvánvaló, hogy a kormány most a jobboldaliaknak akar benyalni, eljátszva az ultrakeresztény hívőt.

Szuper! Most az ultrakizsákmányolt, agyondolgoztatott, alulbérezett munkásosztály számára lehetővé válik egy újabb napot pihenni, miközben a családok többsége ezen a napon – most kapaszkodjanak meg: inkább veszekszik és stresszes. Nyilván a magasabb osztályok képviselőinek és politikai lakájainak családjaiban apa jó fej lesz, anya sem fog stresszelni a bejglin és a vacsorán, mert majd a szakácsnő megfőz helyette.

Azt is felejtsük el, hogy Magyarországon 11 munkaszüneti nap van, mert ha valamelyik hétvégére esik, akkor buktuk. Egyedül a pünkösd és a húsvét garantált, mert az mindenképpen hétfő. Itt sikerült a kereszténységnek igazán tökönrúgni az általa amúgy nagyon is védett kapitalista gazdasági profitot.

És ebből fakadóan itt van a dologban egy komoly trükk is! Idén a karácsony másnapja, azaz december 26-a szombatra esik, tehát összességében egálba kerül a dolog, nem lesz több szabadnapunk! De menjünk tovább: 2027-ben a karácsony szombat-vasárnapra esik, szenteste pedig péntek. Így jövőre nemhogy nem dolgozunk kevesebbet, de mínusz 1 szabadnappal számolunk. 2028-ban szenteste vasárnapra esik, tehát nem kapunk semmit. Szóval 2029 lesz az első év, ahol már szenteste hétfő és a többi munkaszüneti nap sem esik hétvégére, tehát valóban 12 munkaszüneti nap lesz pluszban… Lehet akkor már nem is lesz Tisza-kormány.

Ezzel a trükkel már 10 éve is bepróbálkoztak, mikor évekig szintén állandóan hétvégékre esett a szenteste-karácsony kombó. Akkor be sem vezették, csak populista szlogennek kellett.

Magyarországon 11 munkaszüneti nap van. Ebben is elég rosszak vagyunk. A legtöbb európai országban ennél több van. A románoknak pl. 16. Igaz, a németeknek, dánoknak és hollandoknak 9 nap jár, de ott azért több a kivehető szabadság is. Viszont olyan országok vannak előttünk, mint Ciprus (15), Bulgária (14), Horvátország (14), Izland (14), Málta (14), Spanyolország (14), Ausztria (13), a Cseh Köztársaság (13, Finnország (13), Lettország (13), Litvánia (13), Lengyelország (13), Románia (13), Portugália (13), Olaszország (12), Szlovákia (12), Svájc (12). Holtversenyben vagyunk a franciákkal, görögökkel, svédekkel, luxemburgiakkal, szlovénekkel.

A rendszerváltáskor ez 9 nap volt. Mint tudjuk, a termelőerők azóta csak annyit fejlődtek, hogy 30 év alatt +2 nap volt csak indokolt… Dehogyis!!! Valójában a technikai fejlődésnek, a digitalizációnak köszönhetően ma egy magyar munkás a sokszorosát termeli ki, mint amire 1989-ben képes volt. (+ a durva kizsákmányolásnak köszönhetően, ahol egy embert már három másik munkájának elvégzésére is kényszerítik). Egy épeszű világban nem csak alaphangon sokszor ennyi munkaszüneti nap kellene, hanem már rég 3-4 napos munkahét is elég lenne. Dehát ugye a milliárdosok profitját és luxusát, a háborús gépezeteket és a propagandát fenn kell tartani.

Brazília mozgalmai elfoglalják az ország utcáit a demokrácia és Lula jelöltsége védelmében

A jogok elvesztése miatti aggodalom a szélsőjobboldal növekedésével szemben jellemezte a szeptember 27-i, vasárnapi tüntetéseket.

Luiz Inácio Lula da Silva elnök harcostársai és támogatói vettek részt ezen a vasárnapon, szeptember 27-én azokon a demonstrációkon, amelyek a „Gyerünk, Lula” országos mozgósítás részeként zajlottak, egy héttel az első fordulós választások előtt. Rio de Janeiróban a „CarnaLula 2026” végigvonult Copacabana strand teljes hosszán.

A mikrofonhoz lépve Benedita da Silva, a PT szenátorjelöltje a karnevál népi kultúra kifejeződéseként betöltött fontosságáról beszélt, és arra kérte a jelenlévőket, hogy szavazzanak a progresszív blokkra Rio de Janeiro törvényhozó gyűlésében és a szövetségi képviselőházban is. Megerősítette azt a diskurzust, hogy ezen a választáson nemcsak a demokrácia, hanem a nemzeti szuverenitás is tét. „Nem leszünk senki hátsó udvara” – ismételte Lula mondatát.

São Paulóban az esemény karneváli felvonulásokkal, cirkuszi előadásokkal és kerékpáros felvonulással kezdődött a Paulista sugárúton, ahol a jelöltek a demokrácia védelmében mondtak beszédeket. „A tagadás nem fog győzedelmeskedni” – mondta Simone Tebet szenátorjelölt. Erika Hilton szövetségi képviselő visszhangozta Tebet szavait, beszélve azon jelöltek megválasztásának fontosságáról, akik eltávolítják Brazíliát a fasizmustól, és a munkásosztály mellett állnak, valamint a 6×1-es munkarend megszüntetésének védelméről. Az eseményen jelen volt Humberto Carrão színész is, aki a Brasil de Fató-nak elmondta, hogy arra buzdította a szavazókat, hogy az első fordulóban döntsék el az elnökválasztást.

Minas Gerais fővárosa, Belo Horizonte volt az egyik olyan város, ahol a legtöbb Lula újraválasztását támogató tevékenység zajlott. Ezek között volt egy zászlólengetős demonstráció a városközpontban, ahol aktivisták százai bontottak ki egy „Lula of Brazil” feliratú transzparenst. Az esemény értékelésekor Pedro Martins, az Alvorada kollektíva tagja, az akció egyik szervezője az utcák elfoglalásának szükségességéről beszélt. „Látványos esemény volt, az összes társadalmi mozgalom összegyűlt. Ez egy fontos hét volt, megmutatva, hogy utcára kell mennünk, és csak így tudjuk megfordítani a szavazást és elérni a győzelmet” – mondta a Brasil de Fató-nak.

Florianópolisban és Curitibában a támogatók kerékpáros felvonulást tartottak, zászlókat vive magukkal Lula jelöltségének védelmében. Brazíliavárosban a gyülekezés az Eixãón volt, egy gyorsforgalmi úton, amely észak-déli irányban köti össze Plano Pilotót.

Lula kampánya arról számolt be, hogy a napi eseményeket decentralizált módon szervezték meg, több mint 500 tevékenységet tervezve a 27 állami fővárosban és több száz önkormányzatban. A program sétákat, konvojokat, szórólaposztást és kulturális előadásokat tartalmazott.

A cikket a Brasil de Fato jelentette meg portugál nyelven.