Hírek

EP Baloldal: Mi van a 2027-es EU költségvetésben?

A Baloldal frakció 5 milliárd eurós közlakás-alapot és 50%-os csökkentést javasol az uniós képviselői fizetésekben

Annak ellenére, hogy Európa-szerte egyre növekvő tüntetések zajlanak a megélhetési költségek, a romló közszolgáltatások és a magas lakbérek ellen, a jövő évi uniós költségvetés – amely több mint 190 milliárd eurót javasol kötelezettségvállalási előirányzatként és több mint 200 milliárd eurót kifizetési előirányzatként – egyetlen euróval sem nyújt többet a nehéz helyzetben lévő családok és közösségek számára. Az a költségvetés, amelyet holnap szavazásra bocsátanak az Európai Parlamentben, nem biztosít további támogatást a Kohéziós Alap, a Regionális Fejlesztés vagy az Európai Szociális Alap+ számára, ehelyett a katonai és határvédelmi kiadásokat növeli.

A Baloldal frakció által benyújtott módosításokban a 2027-es költségvetésnek ehelyett a közvélemény követeléseit kellene tükröznie. A Baloldal – többek között – egy 5 milliárd eurós alap létrehozását javasolja a szociális, megfizethető és közlakhatás céljára, 7 milliárd eurót a szegénység felszámolására, valamint 50%-os csökkentést az európai parlamenti képviselők és a csillagászati fizetésű uniós tisztviselők fizetésében.

A mai napon az Európai Parlament üléstermében felszólalva João Oliveira, a Baloldal frakció képviselője (Portugál Kommunista Párt) a következőt mondta: „Az EU egyre inkább hátat fordít az embereknek, előnyben részesítve a háborút, a fegyveripart és a multinacionális vállalatok támogatását. A szociális politikákat, a kohéziót és a közszolgáltatásokba történő beruházásokat feláldozzák a militarizáció finanszírozása érdekében. A Baloldal alternatív megoldást terjesztett elő: a kohéziós politikák megerősítését, a szegénység és a növekvő egyenlőtlenségek kezelését, valamint a növekvő megélhetési költségek és a lakhatási válság kezelését.”

Pasquale Tridico (Movimento 5 Stelle, Olaszország), az Európai Parlament Adóügyi Bizottságának elnöke a következőt mondta: „Az emberek Spanyolországtól Belgiumig az utcákon tüntetnek a megélhetési költségek és a lakhatás miatt. És hogyan reagál az EU? Újrafelfegyverzéssel és megszorításokkal. A megélhetési költségekre egyetlen cent sincs, ehelyett 5 milliárd euróval több jut az Európai Védelmi Alapra, 20 milliárd euróval több a katonai mobilitásra, és 7 milliárd euróval több a védelmi iparra. És ez még nem is tartalmazza a tagállamok hozzájárulásait. A túlzott profitszerzésből kellene elvenni, nem az emberek zsebéből.”

EP Baloldal frakció

Az EP Baloldal frakciójának irányelvei a munkásjogokról

Az Európai Parlament éppen most fogadta el a Baloldal frakció jelentését a tagállamok foglalkoztatáspolitikai iránymutatásairól.

Annak ellenére, hogy a szélsőjobb megpróbálta aláásni a jelentés ambíciószintjét rasszista napirendjének előmozdításával, a jelentés erőteljes elkötelezettséget őrzött meg a társadalmi igazságosság és a munkavállalói jogok mellett. A Baloldalnak köszönhetően a jelentés a minimálbérről és a bérek átláthatóságáról szóló irányelvek végrehajtására szólít fel, valamint foglalkozik az éghajlatváltozás hatásaival, beleértve a szélsőséges időjárási körülmények közötti munkakörülményeket is.

A jelentés továbbá egyértelmű álláspontot foglal el a munkajogok és azok érvényesítése mellett, beleértve a kollektív tárgyalások lefedettségét és a munkavállalói szervezetek szerepét, valamint a nemek közötti egyenlőség mellett, különös tekintettel a nemek közötti bérszakadék és nyugdíjszakadék kezelésére.

Li Andersson (Vasemmistoliitto, Finnország), a Baloldal frakció referense és az EMPL Bizottság elnöke: Olyan politikára van szükségünk, amelyről az emberek valóban látják, hogy változást hoz az életükbe. Az EU foglalkoztatáspolitikai iránymutatásai ütemtervet biztosítanak egy igazságosabb és fenntarthatóbb jövő felé vezető úton, a minőségi munkahelyek, az inkluzív tanulási lehetőségek és a munkaerőpiaci szociális párbeszéd előmozdítása révén. Bizonytalan időkben kulcsfontosságú, hogy szociális modellünk jövőálló legyen, amit csak a tagállamokban a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemmel lehet elérni, többek között foglalkoztatás-politikáinkon keresztül is.

EP Baloldal frakció

Nem vicc! Komoly! Trump tényleg átnevezné Új-Mexikó tagállamot Új-Amerikára

Donald J. Trump Békeintézet, Donald J. Trump Elnök Nemzetközi Repülőtér, Donald J. Trump Elnök Bálterem, a lengyelországi Trump Erőd katonai bázis… csak néhány a 150 (!!!) épület, közterület, intézet, golfpálya stb. közül, amit erről az őrültről neveztek el.

Oké, ebből rengeteg Trump nevével jelzett torony és szálloda, ami nem feltétlenül hozzá, hanem a mulitmilliárdos családjához kötődik. De számos esetben a személyi kultuszt megszégyenítő módon nevezget el magáról dolgokat. (Ilyet még Sztálin sem csinált).

És nem csak ez történik. Van már pénzérme Donald Trump képmásával, valamint át akarta nevezni a Mexikói-öblöt és most az USA egyik tagállamát, Új-Mexikót (New Mexico). Az új név a vezér frappáns kreativitását tükrözi: New America.

Ilyenkor persze azonnal fact checkelnünk kell, hogy a buggyantagyú ezt most tényleg mondta-e, nem csak valami internetes viccről van szó. Nem, az amerikai széljobb agymosodája, a Fox News is lehozta.

De miért Új-Mexikó?

Nos, Új-Mexikónak semmi köze a mai Mexikó államhoz. Sőt, sokkal előbb létezett, mint a Trump által lenézett déli szomszéd. Évszázadokkal előtte! 1581-ben (!!!) két spanyol felfedező Chamiscado és Rodríquez járta a mai Új-Mexikó vidékét. A helyet pedig az aztékok Mexikó-völgyéről nevezték el Új-Mexikónak. Aztán évszázadokkal később megalakult a mexikói állam, amelynek ez a terület is része lett, A mexikói-amerikai háború után az Egyesült Államok 1848-ban elfoglalta, és megtartották az elnevezést. 1912-ben pedig hivatalos tagállammá szervezték.

De nehogy már az amerikaiak ne érezzék át saját felsőbbrendűségüket egy Trump szerint más országról elnevezett tagállamban!

De akkor miért nem mennek tovább? Mi az, hogy New York? York elvileg angliai város. Miért nem nevezik át a korábbi nevére, New Amsterdam-ra… ja, az sem jó. Vagy ott van New Orleans, sőt, egész Louisiana állam, ami XIV. Lajos francia királyról kapta a nevét. Aztán ott van New Berlin, New Madrid, New Haven, New Rochelle, New Bedford, New Britain. Sőt, Georgia és Missouri államokban található konkrétan Budapest nevű város, Texas-ban pedig szintén magyar vonatkozású Buda. És mi van Los Angeles-szel és San Francisco-val, ami szintén lehetne The Angels és Saint Francis. Sőt, akkor már egész California tagállamot be lehetne szántani, elvégre a California nevű félsziget Mexikóban van.

Nehéz a dolgunk, ha eredeti amerikai nevet akarunk találni abban az országban. Washington. A szövetségi főváros a keleti parton és egy tagállam a nyugati parton is a tábornok-elnök nevét viseli. Ez talán tiszta. De nem… Washington is angol eredetű, egy angliai kisvárosról kapta a család a nevét.

Mindenki nyugodjon le! Valójában tényleg léteznek tősgyökeres amerikai nevű városok: Chicago, Tacoma, Cheyenne, Pocatello, Seattle, Miami mind amerikai őslakos (indián) törzsek vagy törzsfőnökök neveiből erednek.

New Hampshire szintén amerikai tagállam egy angol megyéről elnevezve. Akárcsak New Jersey, ami Jersey-szigetről kapta a nevét. Bizonyára ezt is átnevezik, nehogy már az angol imperialista világbirodalom röhögjön a markába.

Csupán havi 20 ezer forint jár a magyar dolgozóknak a Tisza új költségvetésében

Költségvetésnek nem lehet még nevezni Magyar Péter bejelentését, mert egy betű sem lett leadva.

De ha el is hisszük, hogy csökkenni fog a személyi jövedelemadó, az is havi 20 ezer forinttal fogja csak segíteni a magyar családokat.

Mennyi is ez a pénz konkrétan?

  • Ez nincs egy tank benzin. 30 literre elég, ami egy átlag 50 literes tartálynak 60%-a.
  • Ez egy visszafogott nagybevásárlás fele.
  • Ez nincs 10%-a sem egy budapesti albérletárnak.
  • 8 doboz cigi, de ez nem is baj. Szokjunk le!
  • Ennyi pénzből egy négytagú család nem tud elmenni egy átlagos étterembe.
  • Egy négytagú család egyhavi alapgyógyszer-kosara megfázás esetén átlagban 21,500 forint, tehát még arra sem elég.

További probléma, hogy az SZJA csökkentés követő béremelkedés hatására a kapitalista piac kompenzációs mechanizmusai beindulnak, azaz a tőkések emelni fogják az árakat evvel megegyező vagy még nagyobb százalékkal (mert miért is ne?). A rendszer minden sejtje a dolgozók átveréséből lélegzik.

A kapitalizmus megteheti. A hazai szakszervezetek és baloldali pártok nullán vannak. A parlamentben csak jobboldali-szélsőjobboldali pártok vannak. Dúl a menekültellenes és ámblokk mindenféle rasszizmus, homofóbia, nőgyűlölet, antikommunista agymosás, sovén nacionalizmus és militarizmus – még a NER távoztával is. A magyar melós nem szállja meg a városokat, mint a francia tüntetések során, amely kapcsán a neoliberális értelmiség a náci propagandistákkal húzza a száját a vandalizmus miatt.

Mi baloldaliként nagy ívben teszünk néhány Louis Vuitton üzlet kifosztására, miközben magyarországi honfitársaink tízezrével halnak meg évente, mert nincs elégséges egészségügyi ellátás.

A 20 ezer forint tízszerese is kevés lenne annak, amit a magyar dolgozók érdemelnek és amire szükségük lenne.

Társadalmi ellenállásra van szükség, hogy a Tisza végrehajtsa azokat a konkrét választási ígéreteit, amelyet „azonnal” ígért, de fél év alatt sem teljesültek. Ennek a társadalmi ellenállásnak pedig alulról kell jönnie és balra kell tartania, amiből egyenesen következik, hogy ki kell okádnia magából a szélsőjobboldal demagógjait (beleértve a Mi Hazánkat és a Fideszt).

Utóirat: Lesz újabb hitelcsomag ingatlanokra…

A Reform UK leleplezései bizonyítják: jogos rasszista pártnak nevezni

Egy vasárnap adásba kerülő új ITV Exposure-nyomozóriport feltárja a Reform UK tanácsosainak és jelöltjeinek gusztustalan rasszizmusát és szexizmusát

Egy vasárnap adásba kerülő ITV Exposed dokumentumfilm titkos felvételeket mutat be több Reform UK-s tanácsosról és tanácsosi aspiránsról.

Rajtakapták őket, ahogy arról fantáziálnak, hogy szexuálisan bántalmaznak egy női jelöltet, az összes ázsiai embert kitelepítik Nagy-Britanniából, és fehér férfiakat képeznek ki arra, hogy muszlimokat rángassanak ki otthonaikból.

Raymond Dunning a Greater Manchesterhez tartozó Tameside tanácsosa. Felvételen mondta: „Kitelepítenék minden más anyaszomorítót ebben az országban, aki nem érdemli meg, hogy itt legyen, és a gyerekeiket is.”

Hozzátette, hogy a „18–30 éves fiatal fickókat” ki kellene képezni „a hadseregben felkelési taktikákra” – majd arra, hogy embereket gyűjtsenek össze a kitelepítéshez.

Dean Miller, a dél-londoni Bromley tanácsosa így mondta: „Az összes etnikai kibaszott gyerek, nem fehérek, mind kibaszott feketék, és olyanok, mint a kibaszott állatok.” Ezután azt állította, hogy ő nem rasszista.

Alan Feeney, a nyugat-midlandsi Solihull tanácsosa a titkos riporternek arról beszélt, amit ő „Alan rasszista kampányolásának” nevez. Azt mondta, kihagy minden házat, amely ázsiai névre van kiírva.

Szerinte a környéket ázsiai családok „fertőzték meg” – és „abszolút parazitáknak” nevezte őket.

Feeney szerint „a brit lakosság legfeljebb 1 százaléka lehet nem fehér”. Ennek eléréséhez azt javasolja, hogy valakinek „szó szerint ki kellene rángatnia őket otthonaikból, repülőkre tenni őket, és elküldeni a picsába Pakisztánba”.

Solihull-i kollégája, Chris Whelan felvételen egy női Reform UK-jelöltről beszélt. Whelan azt mondta, „már szaglászta volna azt a széket, amint felállt”. „Ha adott volna egy ölelést, akkor kurvára megujjaztam volna” – tette hozzá.

Miller, Feeney és Whelan azóta mind lemondtak a Reform UK-ban, különféle személyes és egészségügyi okokra hivatkozva.

A Reform UK azt állítja, hogy jobb átvilágítást vezetett be, miután korábban leleplezték jelöltjeik rasszizmusát. Farage ezen a héten azt mondta, hogy „egy maroknyi olyan egyén, aki nem osztja az értékeinket, kezdetben átjut az átvilágításon”.

De a probléma nem „néhány rossz alma” – vagy akár sok rossz alma. A bevándorlók, menekültek és muszlimok elleni rasszizmus a Reform UK szívében van; ez egy szélsőjobboldali párt, amely a bevándorlást és a multikulturalizmust okolja a „brit hanyatlásért”.

Nem csoda, hogy rasszisták akarnak Farage pártjában indulni. A rasszizmus és szexizmus, amelyet ezek a tanácsosok és jelöltek szórnak, a Reform UK értékei – és azok is voltak a legelső naptól kezdve.

Farage pártja radikalizálódik, miközben egyre nagyobb versennyel néz szembe a szélsőjobboldalon. A Restore Britain, Rupert Lowe szélsőjobboldali kiszakadása a Reform UK-ból, magához szívja a szavazókat Farage-tól azzal, hogy magát „az igazi megoldásnak” festi le.

A leleplezések bizonyítják: jogos a Reform UK-t a rasszizmusa miatt célba venni – és szélsőjobboldali, rasszista szervezetnek nevezni.

forrás: Socialist Worker

Kitörés a sorból a „ReArm Europe” korában

A kényszerű sorozás és a katonai szolgálat megtagadásának joga alapvető emberi jog, amelyet védeni kell

A háborúellenes mozgalom fontos szereplői találkoztak ma az Európai Parlamentben; a Baloldal frakció fogadta a lelkiismereti okból katonai szolgálatot megtagadókat Oroszországból, Izraelből, Törökországból, Ukrajnából és uniós országokból, hogy megvitassák a katonai szolgálat megtagadásához való jog védelmét.

Miközben az uniós kormányok egyre gyakrabban emlegetik a katonai szolgálat újbóli bevezetésének veszélyét, a rendezvény emlékeztetett arra, hogy a lelkiismereti okból való szolgálatmegtagadás jogát kifejezetten elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájának 10. cikkének (2) bekezdése, és ennek megfelelően védeni kell.

A lelkiismereti okból szolgálatot megtagadók mellett – akik közül sokuk börtönbüntetést töltött – a Baloldal frakció összegyűjtötte azokat a munkás- és diákmozgalmakat is, amelyek szerte az EU-ban a sorozás ellen mozgósítottak.

A mai rendezvényen felszólaló Özlem Demirel baloldali EP-képviselő (Die Linke, Németország) közölte: „A fegyverkezésről szóló narratíva nem csupán a fegyvergyártásról szól. Egy egész társadalom militarizálásával nézünk szembe. Németországban villamosvezetők tagadták meg, hogy katonai hirdetéseket szállító villamosokat vezessenek. Diákok vonultak az utcára, hogy ellenálljanak a militarizálás lendületének. […] Az EU-ban élő ukránok esetében a törvényeket úgy módosították, hogy gyengítsék menedékjogukat. Oroszországban azok a férfiak, akik megtagadják Ukrajna megtámadását, Európában nem kapnak védelmet Putyin elleni fellépésükért […] Európa a történelemből tudja, hogy a fegyverkezési verseny nem vezethet békéhez. Ellenállást kell tanúsítanunk a militarizálással szemben itthon, az EU-ban és világszerte.”

Marc Botenga EP-képviselőnk (PTB/PVDA, Belgium) így nyilatkozott: „Ez a konferencia különösen fontos, ha az itteni európai fejleményeket nézzük. Belgiumban a védelmi miniszterünk úgy érezte, helyénvaló levelet küldeni minden 17 évesnek, amelyben a hadsereghez való csatlakozásra buzdítja őket. Hollandiában nagy ifjúsági mozgalom utasítja el az új katonai szolgálatot. Németországban a diákok sztrájkakciókkal állnak ellen. Az EU számos országában különösen a fiatalok mennek ki az utcára ez ellen. Ahogy az Internacionálé szövege hív minket: Dobd el a puskát, bontsd a sort!*”

EP Baloldal frakció

* Az Internacionálé ötödik versszakára utalva

Az EU ösztönözhetné a demokráciát Törökországban – de vajon megteszi-e?

A Baloldal frakció által szervezett, az Európai Unióról, Törökországról és a kurdokról szóló nemzetközi konferencia 20. kiadása

Huszadik éve folyamatosan fogadta a Baloldal frakció Törökország és Kurdisztán demokratikus képviselőit az Európai Parlamentben, hogy megvitassák a régió népe előtt álló utat.

Az idei konferenciára a Közel-Kelet szempontjából kritikus pillanatban kerül sor, a változó geopolitikai dinamika, a folyamatos demokratikus kihívások és a békéről szóló megújult viták közepette. Mivel a törökországi kurd kérdés döntő fordulóponthoz érkezett, ez a régóta futó konferenciasorozat platformot biztosít a párbeszéd, a demokratizálódás, a jogállamiság és a kurd nép önrendelkezésének kilátásairól szóló vitához.

A mai konferencián felszólaló Li Andersson baloldali EP-képviselő így nyilatkozott: „Az európai progresszív baloldali erők számára prioritás a demokrácia és az emberi jogok előtérbe helyezése. A Parlamentnek szerepe van abban, hogy szorgalmazza, hogy Törökország demokrácia és emberi jogok iránti elkötelezettsége az EU és Törökország közötti kapcsolat középpontjába kerüljön. Az EU-nak minden rendelkezésére álló eszközt fel kell használnia a demokratikus fejlődés ösztönzésére ott. Az EU rendelkezik ezekkel az eszközökkel, de hajlandó-e használni őket?”

EP Baloldal frakció

Több száz amerikai katonát telepítenek Latin-Amerikába

Washington azt állítja, hogy bár vannak amerikai katonák Panamában, azok egy korábban a közép-amerikai ország kormányával megállapodott kiképzési gyakorlatok részeként tartózkodnak ott.

A 7. Különleges Erők Csoporthoz beosztott katona robbantási eljárásokat magyaráz a Panama Nemzeti Aeronaval Szolgálat tagjainak Cerro Tigrében, Panamában, 2025. február 19-én. Fotó: Háborús (Védelmi) Minisztérium

A The New York Times szerdán arról számolt be, hogy az amerikai kormány csapatokat készül küldeni Latin-Amerikába a régióban folyó kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem ürügyén.

Az amerikai kiadvány szerint a New York-i Fort Drumban állomásozó 10. Hegyi Hadosztály 600 katonája már megkezdte a telepítést Panama dzsungeleibe, hogy a helyi hadsereggel együtt gyakorlatokat tartson.

Emellett arról is beszámoltak, hogy ennek a különítménynek a tagjai a jövőben más országokban is részt vesznek majd műveletekben: „A csapatok végül kolumbiai és hondurasi helyi erőkkel fognak kiképzést tartani, és támogathatják az amerikai különleges műveleti erőket is, amelyek állítólagos kábítószer-kereskedők elleni razziákat folytató hadseregeknek adnak tanácsot – közölték a tisztviselők.”

A régió népei az antiimperialista és progresszív erőkkel együtt régóta elítélik az amerikai katonai beavatkozás évtizedeit Latin-Amerikában és a Karib-térségben. Különböző szakértők és elemzők kimutatták, hogy a „kábítószer-ellenes háború” projektek soha nem vezettek e tiltott üzletek felszámolásához. Éppen ellenkezőleg, az amerikai katonai részvétel egybeesett az erőszak, a kábítószer-termelés növekedésével, de ami a legfontosabb: a neoliberális reformokkal. Ezek a reformok magukban foglalják az állam leépítését és csökkentését, a társadalmi élet minden lehetséges dimenziójának privatizációját, valamint a neoliberalizmussal szemben álló társadalmi szervezetek megsemmisítését.

Történelmileg ezt a materiális kisajátítási folyamatot az amerikai katonai jelenlét kiterjesztése segítette elő a „kábítószer-ellenes háború” ürügyén.

A cikk szerint: „A telepítések és a növekvő parancsnokságok, amelyekről korábban nem számoltak be, valamint a Pentagon közelmúltbeli lépése, hogy több MQ-9 Reaper drónt helyezzen át Afrikából Kolumbiába és Ecuadorba, a Védelmi Minisztérium régióbeli kábítószer-kereskedők elleni harcának legújabb kiterjesztését jelzik.”

Amerika pajzsa

Már több hónapja az amerikai erők hírszerzési tevékenységekben vesznek részt és támogatják az ecuadori katonai műveleteket, amelynek kormánya megállapodásokat kötött az Egyesült Államokkal állítólag a szervezett bűnözés elleni küzdelem érdekében. Később azonban kiderült, hogy ezek a műveletek egyáltalán nem a kábítószer-kereskedőket célozták. Legalább egy esetben a The New York Times arról számolt be, hogy az Egyesült Államok és Ecuador bombázott egy tejgazdaságot.

Ez az együttműködés a Trump-kormányzat által vezetett új katonai és geopolitikai stratégia része, amely az „Amerika pajzsa” néven ismert megállapodásban ölt testet. A közelmúltbeli találkozókon több kormány vállalta, hogy együttműködik az Egyesült Államokkal annak érdekében, hogy hadseregeik közös műveleteket hajthassanak végre latin-amerikai országokban.

Ami a Panamába várható katonák lehetséges útvonalát illeti, a The New York Times beszámolt: „A katonák először Panamába vonulnak, ahol dzsungel-kiképzési gyakorlatokon vesznek részt – közölték a tisztviselők. Innen Kolumbiába indulnak, ahol részt vesznek az úgynevezett Southern Vanguard (Déli Élcsapat) gyakorlaton, amely a tisztviselők szerint a hónap végén kezdődik. Más rotációk Hondurasba vonulnak a helyi partnerekkel való kiképzésre. A csapatok egy részét a régióban lévő amerikai helikopterek további biztosítására lehet felhasználni, amelyek az amerikai különleges műveleti erők támogatását nyújtják.”

Körülbelül egy éve az Egyesült Államok légicsapásokat hajt végre a Karib-tengeren és a Csendes-óceánon közlekedő kishajók ellen, amelyeket Washington szerint kábítószer-kereskedelemhez köthetők. A csapásokban több mint 200 ember halt meg, és az áldozatok többsége láthatóan venezuelai, kolumbiai, trinidad és tobagói, valamint más szigetországok halászaiból került ki. Az áldozatok családjai és a túlélők hevesen tagadták a bűnözői csoportokhoz való bármilyen kapcsolatot.

Washington azt állítja, hogy a cikk hamis

A panamai amerikai nagykövetség kijelentette, hogy a The New York Times cikke a karibi országba telepítendő több száz amerikai katonáról nem igaz: „A The New York Times cikke, amely 600 amerikai katona Panamába való telepítését állítja, kategorikusan hamis.”

Az amerikai nagykövetség arról számolt be, hogy jelenleg 120 amerikai katonai személyzet vesz részt egy kiképző tanfolyamon a panamai dzsungelben, de ezek a csapatok október 25-én visszatérnek az Egyesült Államokba, és ezért nem hajtják végre a Kolumbia és Honduras által bejelentett telepítést. Azt viszont elismerték, hogy más amerikai katonai személyzet perui gyakorlatokon fog részt venni.

„Ez semmi új. A Dzsungel-műveleti Kiképző Központ több mint egy éve működik az amerikai hadsereg által hivatalosan elismert iskolaként. Amerikai és panamai oktatók közösen nyújtanak kiképzést a túlélési technikákban és a dzsungel-műveletekben” – áll az amerikai nagykövetség panamai nyilatkozatában.

A The New York Times és az amerikai diplomáciai tisztviselők közötti vita e jelentés kapcsán egyértelműen megnövekedett amerikai katonai jelenlét közepette alakult ki a régióban. A karibi és csendes-óceáni műveletek mellett ott volt a Venezuelába való katonai behatolás 2026. január 3-án, amelynek eredményeként elfogták az akkori elnököt, Nicolás Madurót és feleségét, Cilia Florest, valamint több mint 100 ember halt meg Venezuelában. Emellett Trump elnök maga is utalt arra, hogy megtámadhatja Kubát és bármely más országot, ha az amerikai biztonság veszélybe kerül.

forrás: BreakThrough News

Brazília Kongresszusa megszünteti a 6×1-es munkarendet

A változás a kihirdetést követő 60 nappal kezdődik, és 14 hónap alatt eléri a 40 órát; az egészségre és biztonságra vonatkozó szabályok a megállapodásokban jelennek meg.

A 2019-es 221. számú alkotmánymódosítási javaslat (PEC) Szövetségi Szenátus általi jóváhagyása a brazil munkarend szervezésének legmélyrehatóbb változását hozza létre az 1988-as alkotmány kihirdetése óta. A szöveg megszünteti a hat munkanapot egy pihenőnap követő modelljét, és heti legfeljebb 40 órás munkahetet állapít meg két fizetett heti pihenőnappal, bércsökkentés nélkül.

Mivel alkotmánymódosításról van szó, a szöveg nem függ Luiz Inácio Lula da Silva elnök (PT) jóváhagyásától vagy vétójától. A kihirdetés a Képviselőház és a Szenátus elnökeinek feladata a Nemzeti Kongresszus együttes ülésén. Miután kihirdették és közzétették a Szövetségi Hivatalos Közlönyben (DOU), a módosítás fokozatosan lép hatályba, meghatározott átállási időszakokkal a vállalatok, szakmai kategóriák és a közszféra számára.

Átmeneti ütemterv

A 44 órás munkahétről a heti 40 órás és öt munkanapot két pihenőnap követő végleges modellre (5×2-es munkarend) való átállás két fő szakaszban történik:

Első szakasz (a közzétételt követő 60 nap): A módosítás közzétételét követő két hónappal a munkavállalók jogosulttá válnak heti két fizetett pihenőnapra, lehetőleg vasárnap. Ezzel egyidejűleg a heti munkaidő felső határa 44-ről 42 órára csökken.

Második szakasz (a közzétételt követő 14 hónap): Az első szakasz bevezetésétől számított 12 hónap után, ami összesen 14 hónap a hivatalos közzétételtől, a maximális heti munkaidő véglegesen 40 órára csökken, napi nyolc órás korláttal.

A 12 hónapos időszakban, amikor a 42 órás heti korlát érvényben lesz, a munkáltatóknak a két plusz órát a hétköznapok között kell elosztaniuk. Ha egyenletesen osztják el az öt munkanap között, a napi munkarend 8 óra 24 perc lesz.

A kollektív munkaszerződések és megállapodások engedélyezhetik a nyolc órát meghaladó napi munkarendet ebben az átmeneti időszakban a 42 órás munkarendhez való alkalmazkodás érdekében, feltéve, hogy a heti két pihenőnap szigorúan megmarad.

Miután a 14 hónapos átmeneti időszak befejeződik, minden olyan tevékenység, amely meghaladja a napi nyolc órát vagy a heti 40 órát, túlmunka kifizetését vagy időbankon keresztüli kompenzációt igényel, amely mechanizmusok a munkajog értelmében továbbra is engedélyezettek.

Különleges munkarendek és műszakok

Az új alkotmányos iránymutatások nem írnak elő egységes munkarendformátumot az egész piac számára, és biztosítják a folyamatos tevékenységek és alapvető szolgáltatások működését. A megszakítás nélküli szolgáltatások, például a kórházak és egészségügyi egységek, a közbiztonság, a tömegközlekedés, a városi tisztítás és a felügyelet, speciális modelleket fogadhatnak el a munkaidő megszervezésére és kompenzálására kollektív tárgyalási megállapodásokon vagy szerződéseken keresztül.

Ezeken a területeken a hagyományos 12 órás munkaműszakot 36 órás pihenő követő (12×36-os műszak) rendszert a PEC nem szünteti meg automatikusan, de a munkáltatók és munkavállalók szakszervezetei közötti tárgyalóasztalnál kell adaptálni.

A műszakok átszervezésénél figyelembe kell venni a heti munkaidő csökkentését, valamint az alkotmányban előírt minimális pihenő- és étkezési időszakokat. A szöveg a jövőbeli speciális törvényekre is hivatkozik a saját működési jellemzőkkel rendelkező kategóriák feltételeinek kiegészítő szabályozására.

A hosszan tartó bezártságnak kitett munkavállalók, például a tengeri olajplatformokon dolgozók esetében a rapporter Omar Aziz elutasította az alkotmányos szövegben előzetes kivételeket javasló módosításokat. A parlamenti képviselő rámutatott, hogy a tengeri olajmunkások munkarendjét utólagos jogi szabályozásnak kell alávetni.

Kompenzáció és átlagos havi pihenőnapok

A javasolt módosítás lehetővé teszi a vállalatok és szakszervezetek számára, hogy kivételesen és kollektív megállapodás vagy szerződés útján az 5×2-es formátumtól eltérő műszakokkal rendelkező munkarend-kompenzációs rendszereket hozzanak létre, beleértve a 6×1-es műszakrend esetleges folytatásának lehetővé tételét is.

Ahhoz, hogy ez a rugalmasság érvényes legyen a Munkaügyi Bíróság előtt, a javaslat két kötelező kritérium betartását írja elő: a ledolgozott pihenőnapokat ugyanazon naptári hónapon belül teljes mértékben kompenzálni kell; és a munkavállaló egy hetes szolgálati időn belül legalább egy pihenőnapra jogosult, és a hónap végére el kell érnie a heti átlagos két fizetett pihenőnapot.

A három kifejezett kivétel

A Kongresszus által jóváhagyott szöveg három munkavállalói csoport és gazdasági ágazat számára állapít meg differenciált szabályokat és konkrét feltételeket:

Kiszervezett közszolgálati munkavállalók: Az alapvető közszolgáltatások folytonosságának biztosítása és az adminisztratív szerződések gazdasági és pénzügyi egyensúlyának megőrzése érdekében az államnak szolgáltatásokat nyújtó kiszervezett vállalatoknak a kihirdetést követően legfeljebb 12 hónap áll rendelkezésükre munkarendjük kiigazítására, a 60 napos általános időszak helyett. A közzétételt követő 60 nap után módosított szerződéseknek már meg kell felelniük az új munkarendnek. Ha a közhatóság és a szolgáltatók egy éven belül nem formálják meg a kiegészítést, a kiszervezett munkavállalók munkaidejének csökkentése automatikusan hatályba lép, bércsökkentés nélkül.

Egyetemi diplomával rendelkező szakemberek, akiknek fizetése 21 100 realtól kezdődik: Az úgynevezett „magasan képzett munkavállalók”, akik egyetemi diplomával rendelkező alkalmazottak, és havi fizetésük egyenlő vagy nagyobb, mint a társadalombiztosítási ellátások felső határának 2,5-szerese (jelenleg 21 188,87 real), mentesülnek az általános napi munkaidő-korlátozások és a munkaidő-nyilvántartás alól. Ezek a szakemberek közvetlenül a vállalattal tárgyalhatják meg munkarendjüket, de megőrzik alkotmányos jogukat a heti két fizetett pihenőnapra. Ez a kivétel nem vonatkozik a közalkalmazottakra.

A brazil munkajog már jelenleg is előír olyan helyzeteket, amikor nincs hagyományos munkaidő-ellenőrzés, például a bizalmi pozíciót betöltő alkalmazottak vagy a vállalaton kívül dolgozók esetében, olyan tevékenységeknél, ahol nem lehetséges a munkaidő ellenőrzése.

Egyéni mikrovállalkozók és kisvállalkozások: A javasolt alkotmánymódosítás (PEC) előírja, hogy egy későbbi kiegészítő törvény átmeneti intézkedéseket hoz létre az enyhítésre és a pénzügyi vagy hiteltámogatásra az egyéni mikrovállalkozók, mikrovállalkozások és kisvállalkozások számára. Ezen kedvezmények megadása kifejezetten a munkahelyek és a foglalkoztatási szintek fenntartásának feltételéhez kötött ezekben az intézményekben.

Jelenlegi szerződések és régi megállapodások

Az új munkarend alkalmazása a meglévő munkaszerződésekre közvetlen és azonnali, nem igényel formális újrafelvételt vagy munkaviszony megszüntetését. Az alkotmány garantálja a bérek nem csökkentésének elvét, megtiltva az alkalmazottak fizetésének vagy a szakmai kategóriák minimálbérének bármilyen névleges csökkentését vagy arányos csökkentését.

Azon munkavállalók esetében, akik már heti 40 órát vagy annál kevesebbet dolgoznak, a módosítás nem hoz további csökkentést a heti munkaidőben. Ezek az alkalmazottak azonban mostantól garantált jogot kapnak a heti két fizetett pihenőnapra.

A szakszervezeti szférában a korábban megkötött kollektív munkaszerződések és megállapodások azon rendelkezései, amelyek a munkaidőre vagy a heti pihenőidőkre vonatkoznak, és összeegyeztethetetlenek az új alkotmányos paraméterekkel, a módosítás közzétételét követő 60 nappal elveszítik minden jogi érvényességüket.

Hatás a munkaerőpiacra

Az új munkarendre való áttérés az országban tízmillió munkavállalót érint az operatív, ügyfélszolgálati és folyamatos termelési szerepkörökben.

A Szakszervezetek Közi Statisztikai és Társadalmi-gazdasági Tanulmányok Osztálya (Dieese) által a Brazil Földrajzi és Statisztikai Intézet (IBGE) Folyamatos Nemzeti Háztartási Mintavétel (PNAD) alapján készített technikai felmérés szerint az intézkedés közvetlenül 26,8 millió munkavállalót érint kedvezően.

A kontingens 22 millió formális szektorban szerződéssel rendelkező alkalmazottból (ami az ország formális munkavállalóinak 54%-a) és körülbelül 4,8 millió informális munkavállalóból áll, akik heti 40 órát meghaladó munkarendet regisztrálnak.

A Munkaügyi és Foglalkoztatási Minisztérium (MTE) adatai szerint 2025-ben 14,8 millió formális munkavállaló volt közvetlenül a 6×1-es munkarend hatálya alatt, míg további 29,7 millió már az 5×2-es munkarendben dolgozott.

A változás hatóköre tükröződik a brazíliai szerződéses munkarendek profiljában is. A Kereskedelmi, Szolgáltatási és Idegenforgalmi Áruk Nemzeti Konföderációja (CNC) által az Éves Szociális Információs Jelentés (Rais) alapján készített tanulmányok szerint 35,7 millió CLT (Munkajogok Konszolidációja) alatt álló munkavállaló, a brazil formális munkaerő mintegy 62%-a jelenleg heti 40 és 44 óra közötti munkarendben dolgozik.

A cikk eredetileg megjelent a Brasil de fato oldalán

Netanyahu az izraeli választások előtt újabb Irán elleni agresszióra sürgeti Trumpot

Elemzők szerint azzal, hogy az elkövetkező hetekben újra fellobbantja és kiterjeszti Izrael többfrontos regionális háborúját, Netanyahu biztosíthatja az izraeli választások elhalasztását, hogy a lehető leghosszabb ideig hivatalban maradhasson.

Két héttel a 2026. október 27-re kitűzött izraeli törvényhozási választások előtt a Benjámin Netanyahu miniszterelnök vezette szélsőjobboldali izraeli kormány felfedte szándékait, hogy tovább folytassa és kiterjessze hároméves, többfrontos háborúját Nyugat-Ázsiában.

Október 13-án, kedden Netanyahu televíziós beszédben jelent meg a megszállt Ciszjordániában felállított apartheidfal meglátogatása során, fenyegetve a Palesztin Hatóságot.

A tulkarmi menekülttábor közelében állva Izrael védelmi miniszterével, Israel Katzcal együtt az izraeli miniszterelnök megerősítette, hogy a tábor elmenekült lakói, akiket „terroristáknak” nevezett, nem térhetnek vissza otthonaikba, annak ellenére, hogy az izraeli Legfelsőbb Bíróság végzése engedélyezte visszatérésüket.

A tulkarmi menekülttábor volt a három legnagyobb palesztin menekülttábor egyike Észak-Ciszjordániában, amelyeket a „Vasfal hadművelet” néven ismert nagyszabású izraeli katonai művelet célba vett.

A művelet legalább 33 362 palesztin elmenekülését eredményezte, több száz másik megölését és megsebesítését, valamint több mint 1000 letartóztatását az ENSZ becslései szerint. Súlyos károkat és pusztítást okozott lakóépületekben, infrastruktúrában és ingatlanokban is.

A „Vasfal”, amelyet 2025 elején indítottak, egy másik kiterjedt művelet követte az év végén.

Netanyahu kormánya azt állította, hogy mindkét művelet a célzott területeken működő palesztin fegyveres csoportok felszámolására irányult. Sokak számára azonban a műveletek eredménye világossá teszi, hogy céljaik Izrael őslakos palesztin lakosság elleni etnikai tisztogatási politikáját tükrözik.

A kritikusok azzal vádolják Netanyahut, hogy ellenfeleket gyárt a politikai túlélés érdekében

Mivel ezek a műveletek látszólag nagyrészt visszaszorították az ellenállási csoportokat Ciszjordániában, nem maradt érvényes ürügy Netanyahu kormánya számára a megszállt területen folytatott katonai műveletek további eszkalálására.

Ezért Netanyahu egy új, Izrael biztonságára potenciális fenyegetést jelentő ellenséget keresett: a Palesztin Hatóságot (PA), amelynek biztonsági apparátusa ma az egyetlen fennmaradó fegyveres erő a terepen.

A PA álláspontját és intézkedéseit Mahmúd Abbász elnök vezetésével több mint két évtizede az engedelmesség, a megbékélés és bizonyos esetekben az izraeli hatóságokkal való nyílt együttműködés jellemezte.

Így az egész politikai entitás Izrael elleni ellenségeskedés szervezésével való vádolása nem hangzott volna hitelesen a közvélemény számára. Ez nyilvánvalóan vezette Netanyahut és Katzot ahhoz, hogy megfogalmazzák az ürügyet egy indokolt potenciális háborúhoz a ciszjordániai palesztinok ellen azzal az állítással, hogy a PA biztonsági erőinek személyzete, valamint a Fatahhoz tartozó Tanzim tagjai átállhatnak és „dzsihadista támadásokat” indíthatnak izraeli erők és telepesek ellen.

Érdemes megjegyezni, hogy a PA biztonsági erőinek többsége a Fatahhoz tartozik, amely a kormányzó és legnagyobb palesztin frakció Ciszjordániában. Eközben a Tanzim a Fatah tömegbázisát és kvázi-katonai terepi tevékenységét képviseli.

„Ellenségeink azon gondolkodnak, hogy próbára tesznek minket a választások előtti napokban” – jegyezte meg Netanyahu, a PA-ra utalva, az apartheidfal közelében tett körútja során.

„Figyelmeztetem őket: felkészültünk minden forgatókönyvre, beleértve az úgynevezett szerepcsere megfordítását is. Ebben az esetben nem javaslom ellenségeinknek, hogy próbára tegyenek minket. Olyan erővel fogtok szembesülni itt, amelyről soha nem álmodtatok” – folytatta.

Netanyahu kijelentései egy „vészhelyzeti tervet” erősítettek meg, amelyet Katz múlt héten tárt fel, és amelyet Netanyahu állítólag jóváhagyott arra az esetre, ha az elképzelt forgatókönyv bekövetkezik.

Elemzők szerint egy ciszjordániai háború a közelgő izraeli választások előtt nincs kizárva, különösen, ha Netanyahu és szélsőjobboldali koalíciója bizonytalannak érzi győzelmét.

A választások előtti korai közvélemény-kutatások következetesen azt mutatják, hogy Netanyahu blokkja elmarad a többség kialakításához szükséges 61 mandátumtól. Jelenleg mindössze 51-53 mandátumon áll.

Még ha a háború indítása nem is sikerül elhalasztania a közelgő választásokat, látszólag célja a koalíciója iránti népi támogatás erősítése, amely támogatásának nagy részét az etnikai tisztogatás előmozdításával nyeri el a „Nagyobb Izrael” projekt megvalósítása érdekében.

Izrael fokozódó erőszaka és provokációi a ciszjordániai háború előjátékaként értelmezhetők

Az elmúlt hetek világossá tették, hogy Netanyahu kormánya korábban megteremtette az alapját a kívánt ciszjordániai háborús forgatókönyvnek.

Az izraeli erők fokozták rajtaütéseiket Ciszjordánia különböző részein, összpontosítva a PA de facto közigazgatási fővárosára, Ramallahra és Al-Birére, amely egyidejűleg a telepes erőszak gyújtópontjává vált.

Az izraeli hadsereg hadjáratot is indított, megsemmisítve a mártírok és a néhai kiemelkedő palesztin vezetők emlékműveit az egész területen.

Ez magában foglalta a néhai palesztin elnök, Jasszer Arafat és más elhunyt vezető Fatah-vezetők fényképeit bemutató emlékmű lerombolását az Al-Bíre városától északra fekvő Al-Dzsalazún menekülttáborban október 14-én, szerdán – ami sokak szerint a felháborodás provokálására tett kísérlet volt, különösen a mozgalom tömegbázisa körében.

Az Al-Dzsalazún elleni támadás egy nappal azután történt, hogy az izraeli hadsereg kiterjesztett műveletet indított Ramallahban és Al-Birében, bezárva az Addameert és a Palesztin Nőbizottságok Unióját (két civil társadalmi szervezet, amelyek az izraeli megszálló hatóságok palesztin néppel szemben elkövetett jogsértéseinek dokumentálásával foglalkoznak).

Az újságírókat akadályozták a rajtaütés tudósításában, mivel az izraeli katonák puskákkal fenyegették meg őket, és gumírozott fémgolyókat és könnygázt lőttek rájuk.

A művelet részeként az izraeli erők a Palesztin Orvosi Komplexum (korábban Ramallah Kórház) udvarára is betörtek, letartóztatták Abdul Kader Hailan újságírót, és megsebesítették Yousef Shehadeh újságírót két másik palesztin állampolgárral együtt.

Netanyahu az Irán elleni agresszió újbóli megkezdésére sürgette Trumpot

Míg a ciszjordániai háború kirobbantásának valószínűsége magasabbnak és azonnalibbnak tűnik Netanyahu és kabinetje számára, a közelmúlt médiabeszámolói szerint megpróbálta meggyőzni Donald Trump amerikai elnököt, hogy az izraeli választások előtt kezdje újra az Irán elleni agressziót.

Még ha Trump nem is teljesíti Netanyahu Iránnal kapcsolatos követelését, a ciszjordániai helyzet tragikusabb eseményeket vetít előre a palesztin nép számára, és a PA számára is szorult helyzetet jelent az elkövetkező hetekben.

forrás: BreakThrough News

Franciaországi diákok az erősebb közoktatásért küzdenek

Mintegy 480 000 tüntető csatlakozott Franciaország legutóbbi diáktüntetéseihez, követelve a személyzetbe és erőforrásokba történő beruházásokat, valamint a felsőoktatáshoz való egyenlő hozzáférést.

Franciaország középiskolás és egyetemi hallgatói folytatták tiltakozásaikat kedden, október 13-án, követelve a kormány beruházását a közoktatásba. Mintegy 480 000 tüntető vonult az utcára a mozgósítás legújabb fordulójában, a családok, tanárok és szakszervezetek támogatva a diákok követeléseit.

A mozgósítást továbbra is széleskörű rendőri erőszak jellemzi. A rendőrség könnygázt és oszlatógránátokat vetett be a tömeg ellen, többek között a keddi párizsi központi felvonuláson. Ezen incidensek során több száz diák sérült meg és több ezret tartóztattak le, ami emberi jogi szervezetek reakcióit váltotta ki.

Válaszul a lakosság csatlakozott a diákokhoz, amikor blokkolták a középiskolákat és felvonulásokat szerveztek, hogy fizikailag megvédjék őket a lehetséges károktól. A szakszervezeti tagok, különösen az oktatási ágazatból, erősen képviseltették magukat ezekben a támogató sorokban.

„A CGT megerősíti, hogy sürgősen foglalkozni kell azok követeléseivel, akik az ország jövőjét jelentik” – jelentette ki a Munka Általános Konföderációja (CGT). „A CGT üdvözli harci szellemüket. Üdvözli a tüntetések erős antifasiszta hangvételét, ami azt mutatja, hogy nincs szükségszerűsége a fasiszta eszmék további virágzásának vagy a szélsőjobb hatalomra jutásának.”

A diákok a felsőoktatáshoz való hozzáférést követelik

A hónap eleje óta a francia diákok három masszív tüntetést szerveztek, hogy figyelmeztessenek az oktatás megszorítások alatti állapotára. „Több héten keresztül a középiskolás és egyetemi hallgatók azért mozgósítanak, hogy denunciálják tanulmányi körülményeik romlását, a Parcoursup rendszert, a személyzet- és erőforráshiányt, a közszolgáltatásokat lebontó politikákat, és – tágabb értelemben – azt a jövőt, amelyet ez a társadalom tartogat számukra” – ismerte el nyilatkozataiban a Solidaires szakszervezeti szövetség.

A felsőoktatáshoz való egyenlő hozzáférés kezdettől fogva a tüntetők követeléslistájának élén állt. Ez nagyrészt arra vonatkozik, hogyan veszik fel jelenleg a diákokat az egyetemi kurzusokra – a Parcoursup felvételi platformra. A 2018-ban macronista miniszterek alatt bevezetett Parcoursup, amely egy korábbi rendszert váltott fel, amely véletlenszerűen választott a túljelentkezett kurzusokra, állítólag „racionalizálni” volt hivatott a felvételi eljárást.

A gyakorlatban azonban a kritikusok és a jelentkezők hangsúlyozzák, hogy a platform lehetővé teszi az intézmények számára, hogy homályos kiválasztási kritériumokat alkalmazzanak, sőt megkülönböztessék a munkásosztálybeli területekről származó diákokat.

2026 szeptemberében a baloldali Engedetlen Franciaország párt figyelmeztetett, hogy 126 652 diák nem tudott hozzáférni egy kurzushoz a rendszer következtében – szemben a 2023-as 77 000-rel. „Ez a kiválasztási folyamat a megszorítások által vezérelt politikai döntések terméke, amelyeket az egymást követő Macron-korszakbeli kormányok szándékosan vezettek be” – figyelmeztetett a párt.

„A Parcoursup egy társadalmi szortírozó gép” – visszhangozta a Solidaires. „A platform versenyt szervez a fiatalok között olyan helyekért, amelyeket az állam szándékosan megtagad a létrehozástól. A tanuláshoz való jogot kiváltsággá változtatja, a hiányt kiválasztássá, a megszorításokat pedig állítólagos egyéni kudarccá.”

Az oktatás áruvá válása

Jean-Luc Mélenchon, a baloldal elnökjelöltje rámutatott, hogy ezek a döntések egy szélesebb politikai agenda részét képezik: „az oktatás és a tudás áruvá válását”.

A témáról szóló szakszervezeti tájékoztatók alátámasztják ezt az értelmezést. A tanév elején a Solidaires figyelmeztetett, hogy a felsőoktatási helyek nélkül maradtak ezrei a megszorítások nevében áldozódnak fel.

„De nem mindenki éli meg ugyanúgy ezt az erőszakot” – írták. „A leggazdagabb családok megengedhetik maguknak a magániskolát, finanszírozhatják a lakhatást az ország másik végében, vagy fenntarthatnak egy tanulás nélküli évet. A munkásosztálybeli háttérrel rendelkező fiataloknak azonban nincs kiútjuk. A lehetőségek hiánya vagy a munkaerőpiacra való kényszerítést jelenti, vagy a katonai szolgálatot – végleg feladva terveiket –, vagy a bizonytalansággal, elszigeteltséggel és adóssággal való szembenézést egy magánintézményben.”

„Egy egalitárius rendszerből egy diszkriminatívba léptünk át: fizess a saját jövődért” – összegezte Mélenchon egy nemrégiben adott interjúban.

A baloldali vezető előrevetítette, hogy a diákok követelései fontos téma lesznek a közelgő választási kampányban, ahol a baloldal egy szakítási programot állít szembe a neoliberális politikákkal, szemben a szélsőjobb azon szándékával, hogy egy Németországéhoz hasonló adósságféket építsen ki. A gyakorlatban ez évekig tartó folyamatos támadásokat jelentene a társadalombiztosítás és a közszolgáltatások ellen.

A szakszervezetek és progresszív szervezetek bejelentették, hogy támogatásuk a fiatalok mozgósításai iránt folytatódik, miközben kampányokat építenek a kormány azon szándéka elleni ellenállásra, hogy milliárdokat vágjon le a nyugdíjakból és a társadalombiztosításból, miközben rekordösszegeket költ újrafelfegyverzésre.

A maguk részéről a diákszervezetek arra invitálták tagjaikat, hogy maradjanak aktívak és csatlakozzanak a megélhetési válság elleni általános mozgósításhoz ezen a szombaton, október 17-én.

forrás: BreakThrough News

Madridi tanárok és diákok sztrájkot indítanak a közoktatás védelmében

Madridban a tanárok és diákok határozatlan idejű sztrájkot kezdtek, követelve az erősebb közoktatást és a szektort elüzletesiesítő regionális politikák megszüntetését.

A madridi közoktatási rendszer – tanárok és diákok egyaránt – határozatlan idejű sztrájkot indított szerdán, október 14-én. Tízezrek ürítették ki a tantermeket és vonultak az utcára, követelve a regionális kormány oktatáspolitikájának megszüntetését – figyelmeztetve, hogy az elősegíti a privatizációt.

Rendőri erőszak eseteiről számoltak be az oktatási intézmények egy részének közelében.

Egy közös szakszervezeti front, amely magában foglalja a Dolgozók Általános Szakszervezetének (Unión General de Trabajadores, UGT), a Munkásbizottságoknak (Comisiones Obreras, CCOO) és a Munka Általános Konföderációjának (Confederación General del Trabajo, CGT) ágazati szervezeteit, többek között, hónapokkal ezelőtt kezdte meg a mozgósítás építését.

A sztrájk előkészítése során követeléseket fogalmaztak meg, többek között béremeléseket, az oktatási infrastruktúrába történő beruházásokat és kisebb osztálylétszámokat.

Sztrájk a minőségi közoktatás védelmében

„Madrid tanárai azt mondták: »elég volt« a regionális politikákkal szemben, amelyek a közszolgáltatásokat a magánirányítás javára kívánják lebontani, mély megvetést tanúsítva az inkluzív iskola iránt, amely egyenlősít, véd és valódi lehetőséget garantál a gyermekek és a munkásosztály jövője számára” – nyilatkozta a szakszervezeti front.

„Ez a sztrájk nem csak a tanároké” – hangsúlyozta az UGT Közszolgálatok Madrid egy nyilatkozatban. „A minőségi közoktatást védjük a diákokért és családjaikért, akik szenvednek a zsúfolt osztálytermek és a létszámhiány következményeitől.”

A szakszervezeti követeléseket a diákok is támogatták, köztük a Sindicato de Estudiantes diákszervezet. „A mennyezetek omladoznak, nincs légkondicionálás, a létesítmények elavultak, és a diákok kénytelenek rögtönzött és mobil tantermekben vagy zsúfolt terekben tanulni” – állította a szervezet.

A diákszervezet elismeri a sztrájk „döntő pillanatát”

A diákok és tanárok ragaszkodnak ahhoz, hogy a válságért a regionális jobboldali Néppárt kormány viseli a felelősséget, amelyet Isabel Díaz Ayuso vezet. Ayuso gyakran emlegetett név volt a madridi lakhatási mozgósításokban is, ahol a tüntetők a jobboldali párt politikáit kapcsolták össze a jelenlegi lakhatási válsággal – beleértve Maricarmen Abascal kilakoltatását is.

Az oktatási sztrájk – írta a Sindicato de Estudiantes – „mód arra, hogy bevonja az egész munkásosztályt és az ifjúságot egy reakciós kormány ellen, amely nemcsak üzletel a közoktatással, hanem eladja a környékeinket keselyűalapoknak és járadékos bérbeadóknak, akik a lakhatáson spekulálnak, amely ellopja a pénzt a közegészségügytől, hogy cégeknek és a korruptaknak adja át…”

Kommunikációjukban a diákszervezetek visszhangozták a Franciaországban zajló történelmi iskolai sztrájkokat. „A madridi diákok – mint az egész államban – nagyon is tudatában vannak a Franciaországot és Belgiumot megrázó eseményeknek: kollégáink hatalmas diáksztrájkjainak, amelyek megtöltötték Párizst és több tucat várost, és a brutális rendőri elnyomásnak, amelyet el kellett viselniük” – írták. „Tudjuk, hogy döntő pillanatban vagyunk, és hozzájuk hasonlóan mi is teljesítjük a feladatunkat.”

Az oktatási sztrájk erős támogatottsága reményt ad egy még erősebb mozgósításra november 11-én, amikor Spanyolország munkásmozgalma általános sztrájkot hívott össze a bérek emeléséért, a megélhetési válság elleni küzdelemért és az ország lakhatáspolitikájának átfogó reformjáért.

forrás: BreakThrough News

A Hormuzi-szoros folyamatos lezárása élelmiszerválságot okoz Ázsiában és Afrikában

Irán azt állítja, hogy az elmúlt két napban több hajót is megtámadtak, amelyek engedélye nélkül próbáltak átkelni a Hormuzi-szoroson, ami ellentmond az Egyesült Államok ismételt állításainak a teljes ellenőrzésről.

A Hormuzi-szoros folyamatos blokádja az élelmiszerbizonytalanság növekedését okozhatja Ázsiában és Afrikában – figyelmeztetett egy ENSZ-tisztviselő szerdán, október 14-én, arra kérve az Egyesült Államokat és Iránt, hogy engedélyezzék a szabad szállítmányozást, különösen a műtrágyákét.

„Abszolút kulcsfontosságú, hogy a következő néhány héten belül megszülessen a megállapodás. Ellenkező esetben lemaradunk az ültetési időszakról” – mondta Jorge Moreira da Silva, az ENSZ főtitkár-helyettese a Reutersnek a Bangkokban, Thaiföldön zajló Nemzetközi Valutaalap (IMF) és Világbank éves közgyűlésének margóján.

A globális karbamidkínálat csaknem egyharmada és a kén körülbelül fele haladt át a Hormuzi-szoroson, mielőtt az amerikai–izraeli háború Irán ellen idén február végén megkezdődött, és Irán válaszul blokkolta a forgalmat.

Ázsia és Afrika legtöbb országa az Öböl-menti államokból szerzi be a karbamidtermékeit, amelyeket a világszerte legelterjedtebb műtrágyák többségében használnak.

Tekintettel arra, hogy az oroszországi globális műtrágyaellátás már az ukrajnai háború és az EU és az USA által Oroszországgal szemben bevezetett szankciók miatt is érintett volt, az Öböl-menti korlátozások súlyosbították a már meglévő hiányokat, felhajtva az árakat és költségesebbé téve a gazdálkodást a legtöbb gazdálkodó számára.

Az élelmiszerárak már most is emelkednek Ázsia és Afrika különböző országaiban, és várható, hogy ha a kínálati korlátozások változatlanok maradnak, az élelmiszertermelés is érintetté válhat, és az árak a következő napokban tovább emelkednek, ami a régióban emberek millióit érinti.

A válságot tovább súlyosbítja az olaj, különösen a dízel árának emelkedése, amelyet széles körben használnak a mezőgazdaságban.

A Hormuzi-szoros a háború előtt a világ energiaellátásának mintegy negyedét biztosította. Annak ellenére, hogy az utóbbi napokban az energiaellátás normalizálódásáról szólnak a hírek, a globális olajárak továbbra is jóval magasabbak a háború előtti időszaknál.

A Reuters jelentése szerint a Hormuzi-szorosból származó műtrágyaellátás elhanyagolható maradt, annak ellenére, hogy az utóbbi hetekben más szállítmányok, köztük az olaj szállítása is újraindult.

Irán ellenőrzést gyakorol a Hormuzi-szoros felett

Az ENSZ már márciusban munkacsoportot hozott létre a műtrágyák Hormuzi-szoroson való áthaladásának elősegítésére. A munkacsoport ideiglenes megállapodást javasolt a régióból származó műtrágyaellátás újraindítására, az USA és Irán beleegyezésével.

Irán azt követelte, hogy csak akkor engedélyezi a normál forgalmat a Hormuzi-szoroson, ha az USA befejezi a háborút, feloldja a vele szemben fennálló tengeri blokádot, és teljesíti a júniusban aláírt ideiglenes békeszerződésben vállalt kötelezettségeit.

Az USA azt állítja, hogy az Egyetértési Nyilatkozat (MoU) feltételei elavultak, és megtagadta a blokád feloldását.

A Reuters arról számolt be, hogy az amerikai külügyminisztérium szerdán megismételte, hogy továbbra is Iránt fogja célba venni, azzal vádolva az országot a hajózás szabadságának megzavarásával és a globális gazdaság túszul ejtésével.

Az amerikai Központi Parancsnokság (CENTCOM) szerdán újabb támadást hajtott végre egy kis hajó ellen az Ománi-öbölben, amely állítólag az IRGC-hez kapcsolódik.

Az USA és Donald Trump elnök is ismételten azt állította, hogy a szoros teljes mértékben az ellenőrzésük alatt áll, és mindenféle hajózás számára szabad. A CENTCOM szerdán is megismételte, hogy Iránnak nincs haditengerészete a szoros ellenőrzéséhez.

Irán azonban cáfolta az amerikai állításokat, hivatkozva több hajó elleni friss támadásra, amelyek előzetes engedélye nélkül próáltak átkelni a Hormuzi-szoroson.

Legalább két hajó, egy konténerhajó és egy nagy ömlesztettárus-szállító hajó, amelyek állítólag Szingapúr felé tartottak, szerdán elsüllyedt, miután állítólag lövedékek találták el őket.

Az IRGC azt is állította, hogy egy másik tankert csütörtökön az iráni haditengerészet által ért találat, miután az figyelmen kívül hagyta az ismételt figyelmeztetéseket. Az olajat szállító hajó kigyulladt a támadásban.

„Az amerikaiak azt állítják, hogy a Hormuzi-szoros nyitva van, és ők ellenőrzik, de ez az állítás messze van a valóságtól” – mondta Ali Ozmaei, az IRGC haditengerészetének parancsnoka kedden, arra kérve az amerikai fegyveres erőket, hogy „lépjenek a terepre, és nézzék meg, ki irányítja azt.”

Az amerikai médiakorlátozásokat okolta a szoroson keresztüli hajózás állapotáról kialakult téves benyomásért, és megismételte, hogy minden hajónak, amely át kíván haladni rajta, előzetesen iráni engedélyt kell szereznie, ha el akar kerülni bármilyen balesetet.

forrás: BreakThrough News

Kongó: A leghalálosabb Ebola-járvány és a polgárháború

A segélyek csökkentése, az infrastruktúra hiánya és a Kongói Demokratikus Köztársaság erőforrásaiért folyó, külföld által támogatott fegyveres konfliktus együttesen olyan helyzetet teremtett, amely a világon valaha regisztrált leggyorsabban terjedő Ebola-járványt táplálja.

Kevesebb mint öt hónap alatt a világtörténelem leggyorsabban terjedő Ebola-járványa legalább 4205 ember halálát okozta a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) konfliktus sújtotta keleti régiójában október 7-ig bezárólag.

Ez a KDK eddigi leghalálosabb járványa a betegség 1976-os felfedezése óta: a megerősítetten fertőzött 8728 ember közül csaknem minden második meghalt.

Mivel a kezelés még kísérleti stádiumban van, nincs kifejezetten engedélyezett gyógymód az Ebola-vírus azon Bundibugyo törzsére, amely ezt a május 15-én kihirdetett járványt okozta.

A vírus azonban már február közepe óta terjedt Ituri tartomány közösségeiben – három hónappal azelőtt, hogy a járványt azonosították és hivatalosan kihirdették volna.

Segélyek csökkentése: kifizetetlen frontvonalbeli dolgozók

Amikor az egészségügyi válaszlépések megkezdődtek – már késve –, azok súlyosan alulfinanszírozottak voltak, mivel az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország is követte az Egyesült Államok példáját a humanitárius segélyek megnyirbálásában és a katonai kiadások növelésében.

Az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala (OCHA) szeptember végén közölte, hogy a Humanitárius Választervnek csak a fele volt finanszírozva a járvány elleni küzdelemhez.

A kontaktkövetés jóval az Afrikai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központok (CDC) és a WHO által ajánlott 95%-os szint alatt van, amely a terjedés hatékony megszakításához szükséges. Csak most, októberben sikerült 80,4%-ra felhozni, ami azt jelenti, hogy a megerősített esetekkel való érintkezés miatt a vírusnak kitett emberek csaknem 20%-a kiesett az egészségügyi hatóságok látóköréből, és potenciálisan tovább terjessze a betegséget.

A forráshiány miatt az alulméretezett és túlterhelt frontvonalbeli egészségügyi dolgozók – akik közül sokan szolgálat közben haltak meg – ismételten kénytelenek voltak sztrájkba lépni a kifizetetlen béreik miatt. Erőfeszítéseiket tovább nehezíti a gyenge szállítási infrastruktúra és az egészségügyi létesítmények hiánya a távoli keleti régióban, ahol a betegség terjed.

A fegyveres konfliktus bonyolítja az egészségügyi válaszlépéseket

A fegyveres konfliktus, amely milliókat kényszerít menekülésre ezen az ásványi anyagokban gazdag földön, szintén jelentős akadálya a hatékony egészségügyi válasznak. Ituriban, a járvány gócpontjában, egy kulcsfontosságú Ebola-tranzitközpont égett le a harcok sújtotta Kigonze táborban szeptember 29-én.

A tábort, amely 19 000, az erőszak elől menekülő belső menekültet (IDP) fogadott be, állítólag a Népi Forradalom Konvenciója (CRP) rombolta be.

Uganda

Ez a fegyveres milíciákból álló koalíció, amely 2025 márciusában alakult meg Uganda fővárosában, Kampalában, Thomas Lubanga vezetésével jött létre – egy korábbi hadúr, akit a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) háborús bűnökért ítélt el, és aki 2020-ban, 14 év letöltése után szabadult. Ugandában él, ahol etnikai alapon is ismert, hogy harcosokat toboroz.

A Nemzetközi Bíróság (ICJ) 2022-es ítéletében arra kötelezte Ugandát, hogy 325 millió amerikai dollár kártérítést fizessen a KDK-nak. Ez magában foglalt 225 millió dollárt gyilkosságokért, nemi erőszakért, gyermekkatonák toborzásáért és lakóhelyelhagyásért, 40 millió dollárt vagyoni károkért, valamint 60 millió dollárt az arany, gyémánt és faanyag kifosztásáért, amelyet Uganda „megszálló hatalomként” követett el Ituriban 1998 és 2003 között.

A megszállás jellege azóta átalakult. A KDK-val kötött kétoldalú megállapodás értelmében Uganda 2000 katonát telepített az országba, hogy közösen harcoljanak egy Iszlám Államhoz kötődő csoport ellen. Uganda azonban további 4000 katonát telepített a KDK beleegyezése nélkül 2025 elején, körülbelül akkor, amikor a CRP megalakult Kampalában.

A CRP fegyvereseit és fegyvereit keresve katonák és rendőrök hatoltak be a táborba szeptember 20-án. Amikor tűz alá kerültek, összecsapások törtek ki a biztonsági erők és a fegyveresek között. Ezrek menekültek el ismét, miközben a lövések napokig visszhangoztak a tábor körül. Halálesetekről, sérülésekről és letartóztatásokról számoltak be.

Az Ebola-tranzitközpont leég

Az erőszak közepette, szeptember 29-én tűz borította el a tábor Ebola-tranzitközpontját. Ez egy olyan létesítmény, amely a gyanús esetek elkülönítésére és ellátására szolgál, amíg a vérminák laboratóriumi vizsgálatának eredménye meg nem érkezik. Ha pozitívnak bizonyulnak, akkor egy Ebola-kezelő központba szállítják őket.

„Hatalmas küzdelem volt Ebola-tranzitközpontokat [és] Ebola-kezelő központokat létrehozni; pénzre volt szükség, személyzetet kellett behozni, és ez az egész keleti régióban küzdelmes volt. Tehát amikor elveszítünk egy központot, az azt jelenti, hogy elveszítjük a kapacitást, elveszítjük a befektetést, és újra kell kezdenünk” – mondta Julien Harneis, az ENSZ vezető Ebola-válaszért felelős tisztviselője a KDK-ban.

„Kelet-KDK most a betegség és a konfliktus katasztrofális ütközésével néz szembe, mivel az ituri tartománybeli Ebola-járvány túlszárnyalja a válaszlépéseket” – figyelmeztetett Tedrosz Gebrejeszusz, a WHO főigazgatója májusban.

A járvány azóta a KDK 26 tartományából hétre terjedt ki, túlnyomórészt a keleti részen. A megerősített esetek mintegy háromnegyede továbbra is Iturira összpontosul. A szomszédos Észak-Kivu tartományban azonban, ahol a megerősített esetek további 20%-a található, új gócpont alakul ki.

Ruanda

E tartomány nagy területeit ruandai csapatok és proxy milíciáik – mint az M23 – szállták meg, amely 2025 januárjában elfoglalta a fővárost, Gomát, majd kiterjesztette területi ellenőrzését Dél-Kivu tartományra.

Humanitárius hozzáférés nélkül ezekhez a megszállt területekhez a kormány nem tud egészségügyi választ adni – mondta Patrick Katembwe kommunikációs miniszter május végén, a járvány kihirdetését követő második héten. Felszólított „a külföldi erők kivonására és segédcsapataik eltávolítására”.

Ehelyett az M23 párhuzamos adminisztrációja külön egészségügyi választ indított az ellenőrzése alatt álló területeken, függetlenül a KDK kormányától, amellyel az együttműködés az adatmegosztásra és a laboratóriumi vizsgálatokra korlátozódott. Ez súlyosan akadályozta a kontaktkövetést, különösen azért, mert az emberek rendszeresen utaznak az M23 által ellenőrzött területek és a kormány ellenőrzése alatt álló terület között.

„Több járvány alakul ki egyszerre”

Az M23 párhuzamos adminisztrációja a diagnózis késlekedését is jelentette. Mivel az Ebola-kezelő központok ágykapacitása Észak-Kivuban feszesen kihasznált, az e tartományban dolgozó egészségügyi dolgozók kénytelenek a fertőzött betegeket általános egészségügyi intézményekbe irányítani, ahol az összes megerősített eset egyharmadát kezelik, ami további terjedési kockázatot jelent a szélesebb közösségben.

A terjedés szeptember óta gyorsan növekedett ebben a tartományban, amely jelenleg az összes új megerősített eset csaknem 40%-át adja, szemben az augusztusi 24%-kal – közölte az Orvosok Határok Nélkül (MSF) október 5-én.

„Olyan ez, mint egy óriási tűzzel harcolni” – mondta Stéphanie Hoffmann, az MSF butembói kezelőközpontjának koordinátora, amely egy jelentős kereskedelmi város a tartományban. „Több járvány alakul ki egyszerre, változó intenzitással és különböző helyszíneken. Amíg új gócpontok jelennek meg, miközben a vírus Észak-Kivu északi részén terjed, a járvány megfékezése rendkívül nehéz marad.”

forrás: BreakThrough News

Felmentették az amerikai hadsereg által elrabolt ecuadori halászokat

A bizonyítékok hiánya szolgált alapul a bírák számára a halászok szabadon bocsátásához, akik tagadják, hogy együttműködtek volna kábítószer-kereskedő csoportokkal. Az ecuadori kormány és az amerikai Déli Parancsnokság (US Southern Command) továbbra is védelmezi az ellenük indított támadásokat.

Egy ecuadori bíró elrendelte közel 30 halász azonnali szabadon bocsátását, akiknek két hajóját az amerikai hadsereg megsemmisítette a Csendes-óceánon. Az ecuadori ügyészség állítólagos illegális tevékenységekkel vádolta meg őket.

Az események sorrendje sokat elárul.

Két különálló esetben, augusztus végén és szeptember elején a Conquista II és a María Candelaria nevű halászhajókat amerikai katonai erők szállták meg a nyílt tengeren. Az amerikai erők, miután a halászokat más hajókra szállították át, megsemmisítették és elsüllyesztették hajóikat.

A halászok családtagjai gyorsan jelentették, hogy elveszítették a kapcsolatot szeretteikkel. Csak hosszú bizonytalanság után adták át a legénység tagjait ecuadori kikötőkben, és helyezték őket az ecuadori hatóságok felügyelete alá.

Más szóval, a legénység tagjait nem vádolták meg semmilyen bűncselekménnyel a hajóik megsemmisítése előtt, hanem csak azt követően. Ez a lépés súlyos kritikát váltott ki a büntetőjogi védőügyvédek részéről (akik szerint ezek a cselekmények sértik a tisztességes eljárást), és aggodalmat keltett az ecuadori halászok körében, akik kifejezték félelmüket a nyílt tengeren való halászattal kapcsolatban, attól tartva, hogy honfitársaik sorsára jutnak. Az amerikai erők az elmúlt hónapokban számos más hajót is elfogtak és elsüllyesztettek a Csendes-óceánon, ami csak fokozta az ottani átkeléssel kapcsolatos félelmeket.

Az amerikai hadsereg a maga részéről azt állítja, hogy a megsemmisített hajók üzemanyag-utántöltő pontként szolgálnak más, kábítószer-kereskedelemben érintett hajók számára. E stratégia keretében az amerikai Déli Parancsnokság legalább nyolc ecuadori hajót fogott el 2026 augusztusa és szeptembere között.

Az ecuadori területen végrehajtott külföldi katonai akciókat a jobboldali elnök, Daniel Noboa kormánya védelmezi, aki Donald Trump féltekei biztonságpolitikájához igazodott, amelyet az „Amerikák Pajzsa” (Shield of the Americas) testesít meg. Marco Rubio a dél-amerikai országba tett legutóbbi látogatása során a kábítószer-kereskedelmi útvonalak felszámolásához szükségesnek nevezte a katonai műveleteket.

De miért semmisítenek meg egy hajót, amelynek legénységét már evakuálták?

Giancarlo Loffredo védelmi miniszter, aki az ecuadori halászok elleni amerikai katonai műveleteket állítólagos „előzetes hírszerzési információkra” hivatkozva védelmezi, kijelentette, hogy egy már evakuált hajó megsemmisítése azért indokolt, mert túl kockázatos a hajókat a partra vontatni. Azt is mondta, hogy a fedélzeten lévő üzemanyag lefoglalása veszélyes.

A miniszter indoklása azonban nem győzött meg mindenkit. A Human Rights Watch kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak és Ecuadornak egyaránt bizonyítékot kell bemutatnia a hajók megsemmisítésének igazolására: „A letartóztatott legénységi tagok közül 90 fő ellen folyik büntetőeljárás Ecuadorban, 56 főt szabadon bocsátottak, mert az ecuadori bírák illegálisnak minősítették őrizetbe vételüket, további 14 főt pedig nem állítottak bíróság elé.”

Ezenkívül Juanita Goebertus, a Human Rights Watch amerikai részlegének igazgatója azt mondta: „Az üzemanyag-csempészet elfogása a tengeren fontos lépés lehet a bűnözői csoportok megállításában, de ez nem ad jogot a biztonsági erőknek arra, hogy bizonyítékok nélkül tartóztassanak le embereket, semmisítsék meg hajóikat és visszaéléseket kövessenek el.”

A tény az, hogy az ecuadori halászok tagadják bármilyen részvételüket a vádpontokban szereplő bűncselekményekben. Egyelőre az ecuadori bíróságok közel 30 halász javára döntöttek a Montecristi és a Don Rufo hajókról, megállapítva, hogy az ügyészség nem mutatott be bizonyítékot a vádak alátámasztására. Velük együtt a felmentett legénységi tagok száma összesen 56. További 32 halász van próbaidőn, amíg az állítólagos bűnszervezetben való részvétel vizsgálata folyik.

forrás: BreakThrough News

A baloldali önkormányzatiság az élvonalban: az emberek életszínvonalának javítása

Az Európai Parlament Baloldal frakciója örömmel üdvözli a Görögországból, Dániából és a Baszkföldről érkező polgármestereket, volt polgármestereket és helyi önkormányzati képviselőket, hogy megvitassák a baloldali önkormányzatiságot a középpontban: az emberek életszínvonalának javítását.

A városok és települések állnak a méltányosabb Európáért folytatott küzdelem élvonalában. Athéntól Iruñáig és Bermeóig a baloldali helyi kormányok azt mutatják, hogy a politikának az embereket kell szolgálnia, nem csupán a gazdaságot. Amikor a megélhetési költségek emelkednek, a lakhatás luxussá válik, az egyenlőtlenségek mélyülnek és a szélsőjobb erősödik, az önkormányzatok kulcsfontosságú terei a demokrácia, az egyenlőség és a társadalmi igazságosság védelmének.

A polgármesterek és helyi képviselők által megosztott tapasztalatok rávilágítanak az olyan közpolitikák sürgős szükségességére, amelyek garantálják a megfizethető lakhatást, az erős közszolgáltatásokat, a befogadó közösségeket és az igazságos ökológiai átmenetet. Kihívást intéznek a status quo-hoz is, hogy újragondolják a városfejlesztést és a turizmust a lakosok szükségletei köré építve, a magánprofit helyett. Mivel például Athénban évente emberek ezreinek életét fenyegeti a hőség és a szennyezés, az éghajlatváltozás ambiciózus cselekvést és beruházást követel.

Miután a Baloldal átvette a hatalmat olyan fővárosokban, mint Berlin Németországban, New York az Egyesült Államokban, vagy olyan városokban, mint Saint-Denis Franciaországban, látjuk, hogy a városi kormányzás egy másik modellje is lehetséges: olyan modell, amely az embereket a profit elé helyezi, és a szolidaritást, a részvételt és a közjót állítja a középpontba. Erősebb együttműködésre van szükségünk a progresszív önkormányzatok között Európa-szerte, amelyet európai politikák és közberuházások támogatnak, amelyek megerősítik a kohéziót és a demokráciát a megszorítások helyett.

EP Baloldal frakció