Hírek

Karlendítés, Mussolini éltetés: demonstrációt tartottak Milánóban a Fradi futballszurkolással takaródzó neonácijai

A Fradira és egész hazánkra hozott szégyent kb. 100 „foci” „ultra”, akik a milánói dóm előtt gyűltek össze neonáci demonstrációt tartani.

A résztvevők egy házi készítésű Ferencváros ANTI-LMBTQ plakátot, egy „We have to defend Europe ” (Meg kell védenünk Európát) több méteres transzparenst mutattak fel, ami az újfasiszták jelszava. Emellett több közös fasiszta karlendítést is bemutattak, valamint egy Mussolinit éltető fasiszta dalt és egy homofób káromkodós, Újpest-ellenes rigmust is előadtak.

Különösen szégyenteljes, hogy ez a fasiszta diktátor által egykoron nyomorított Olaszországban történt, ahol ez rengeteg embernek még súlyosan fájó emlék.

A homofób plakát szerepe egyértelmű: a dolgozó kisemberek megosztása és gyűlöletpolitikával való hülyítése; a militarista macho férfikép demonstrálása, valójában teljesen önértékelési zavaros emberek által, akik ezzel kompenzálnak.

We have to defend Europe molinó: Tudjuk, hogy a jelenlévő szurkolók mitől akarják megvédeni Európát. Minden jóérzésű ember pedig tudja, hogy valójában ettől az erőszakos, munkásosztályellenes, fasiszta gyűlöletkeltő csőcseléktől kell megvédeni, amely mindenhol a kizsákmányolók ülepében van. A Fradi nem kevés állami támogatást is kapott, tehát az adófizetők pénze is elmegy ezekre a nemzeti szégyenekre.

A karlendítések is egyértelműek voltak, hiába próbálták azokat a „szívtől az égig” nevezetű karmozdulattal kimagyarázni. Nincs ilyen. Ez csak kifogás, hogy náci karlendítést lehessen bemutatni. A Tutti, avanti, Benito Mussolini! fasiszta dal is egyértelmű utalás, miről is szólt az összejövetel a téren. A neonáci szurkolók nagy része fekete ruhában jelent meg, többeken még Mussolini póló is azonosítható volt. Egy Rispetto, padre, azaz Tisztelet, atya feliratú zászlón Giannicola Maria Simone katolikus pap képe volt, aki két hete – a keresztényi szeretet jegyében – a középső ujját mutatta fel az újfasiszta kormány megszorításai ellen tüntető munkásoknak és diákoknak. A reakció összetart.

 A rivális klub mellett mutatott „tisztelet” pedig ebben a dalban testesült meg:

„Ha megölnek egy lilát, sírnak a parasztok,
siratják a buzik és a pedofilok,
de ha még egy meghal, ne sirassa senki,
csak az Újpest Ultras paraszt gyökerei,
állé, állé, ó, faszszopó Újpest!”

A rigmusban megmutatkozik a Fidesz politikája, amely ocsmány fasiszta módon próbálta az LMBTQ közösséget összemosni a pedofilokkal, valamint az ellenfél szurkolótábor tagjainak emberi méltóságát is súlyosan próbálja megsérteni.

Az nyilvánvaló, hogy ez a neonáci demonstráció nem maradhat felelősségrevonás nélkül.

Tudjuk, milyen szálakkal kötődik a klub a szélsőjobboldali Fideszhez és bukott rezsimjéhez. Azonban nem minden fradista újfasiszta idióta a klub szurkolói közül. Az ő dolguk kihányni magukból ezeket az elemeket. Aztán a hazai fociéleté. Meg nekünk, magyaroké.

Lemondott Paraguay jobboldali elnöke egy nagy bank összeomlása után

Santiago Peña jobboldali elnök bejelentette lemondását, miután összeomlott az Ueno Bank, egy intézmény, amely az elmúlt években óriási közpénzekből részesült. Az ellenzék követeli, hogy a felelősök vonják le a következményeket.

Millió paraguayi gyötrődő, feldühödött tekintete előtt az ország jobboldali elnöke, Santiago Peña bejelentette lemondását, miközben az ellenzék alkotmányos vádemelési eljárás megindítását követeli az Ueno Bank – a dél-amerikai nemzet egyik legfontosabb pénzintézete – bezárásáért viselt állítólagos felelőssége miatt.

Santiago Peña az argentin neoliberális fasiszta Milei elnökkel

„Azzal a meggyőződéssel, hogy köztársaságunknak mindig minden egyén és körülmény fölé kell emelkednie… úgy döntöttem, hogy benyújtom lemondásomat a köztársaság elnöki tisztségéről. Ezt országunk stabilitása, a társadalmi béke és demokratikus intézményeink megőrzésének szükségessége szem előtt tartásával teszem” – mondta Peña egy televíziós beszédben.

Peña súlyos vádak középpontjába került, miután kormánya több százmillió dollárt utalt át az Ueno Banknak (közel 850 millió dollár közpénzt, beleértve a társadalombiztosítási rendszer pénzét is), egy intézménynek, amely ezen a héten jelentette be bezárását, jóllehet évekig pénzügyi stabilitásával és betétesei számának növekedésével dicsekedett – közölte Manuel Gustale, az Ueno korábbi elnöke.

November 3-án azonban a Paraguayi Központi Bank bejelentette a bank felszámolását, miután fizetőképességi mutatója a paraguayi törvény által megengedett minimum alá esett.

A szóban forgó bank több száz, sőt több ezer betétese vonult az utcára, és követelte pénze visszaadását, ami a számlák kormány általi befagyasztása miatt nem volt lehetséges.

A helyzet még súlyosabb, ha figyelembe vesszük, hogy egyetlen üzleti konglomerátum nemcsak szinte valamennyi nyugdíjalap megtakarításait, hanem Paraguay felnőtt lakosságának többségének megtakarításait is ellenőrizni tudta.

Így a számlák befagyasztásáról szóló döntés ahhoz a több állításhoz társul, amelyek Peña elnök és az Ueno Bankot ellenőrző üzleti csoport közötti lehetséges kapcsolatokra utalnak, ami összeférhetetlenség gyanúját veti fel Peña és Carlos Carvallo központi banki elnök vonatkozásában.

Hónapokig több paraguayi intézmény is figyelmeztetett az Ueno lehetséges összeomlására, amikor kiderült, hogy a bank túlzott hiteleket nyújtott a saját tulajdonosaihoz kapcsolódó cégeknek.

„És mégis, a közpénzek továbbra is ömlöttek be. Ez nem egyszerűen egy rosszul irányított bank története. Ez egy olyan rendszer, amelyben a bank, a szabályozó szerv és az elnökség olyan szorosan összefonódott, hogy egyik sem tűnt képesnek a másikat ellenőrizni” – mondta a BBC-nek Orkun Saka, a londoni St. George’s University professzora.

Peña lemond, miután pártja vádemelési eljárást indít

De a végső csapást a jelenlegi kormányzat számára a saját pártja, a jobboldali Colorado Párt – amely az elmúlt évtizedek nagy részében kormányozta az országot – mérte, amikor Horacio Cartes volt elnök (ugyanazon párt tagja) bejelentette, hogy a párt támogatni fogja a Peña elleni vádemelési eljárást.

„Nem fogunk tétlenül állni, miközben köz-, magán- és nyugdíjalapokat rabolnak ki; a népre és azokra az értékekre kell gondolnunk, amelyeket Colorado Pártként képviselünk. Támogatjuk a köztársaság elnökének, Santiago Peñának a vádemelését, hogy helyreállítsuk a köztársaság intézményi kereteit” – mondta Cartes egy nyilatkozatban.

Miután Peña felismerte, hogy pártja (amely nyilvánvalóan jóval a válság kirobbanása előtt is tisztában volt részvényesi múltjával) visszavonta támogatását, a kamerák elé állt, és bejelentette, hogy lemond. Az ellenzék és a Colorado Párt azonban kijelentette, hogy folytatják a pert, hogy megállapítsák a végrehajtó hatalom esetleges felelősségét a Paraguayt megrázó pénzügyi és politikai válságban.

Egyes jelentések szerint Peña az Ueno Holding részvényeseként szerepelt, amely a Vázquez Csoport – az Ueno Bank fő részvényesi csoportja – által nagyobb vagy kisebb mértékben ellenőrzött vállalatok konglomerátuma.

És bár Peña 2025 elején bejelentette, hogy már nem részvényese az Ueno Holdingnak, sokan megkérdőjelezik, hogy az intézménnyel kapcsolatos politikai döntéseit saját gazdasági érdekei és a Vázquez Csoport érdekei befolyásolták-e. Ehhez jön még, hogy a központi bank elnöke korábban az Ueno Bank elnöke is volt, és hogy Peña elnöksége alatt a központi bank 2023-ban jóváhagyta az Ueno bankká alakulását. Ez rávilágít a végrehajtó hatalom és a csődbe ment bank közötti szoros kapcsolatra.

Ezért mondta Rafael Filizzola ellenzéki szenátor, hogy az ügy „a demokratikus korszakban a politikai hatalom birtokosai által elkövetett legnagyobb csalás… Egy olyan bankról van szó, amelyet a politikai hatalom birtokosai hoztak létre, hogy közpénzeket használjanak a politikai hatalomhoz kapcsolódó magánüzleti vállalkozásokra, élükön a köztársaság elnökével.”

Filizzola szerint maga az ügyben keletkezett veszteség elérheti a mintegy 3 milliárd dollárt, ami hatalmas bizonytalanságot teremt azon millió paraguayi számára, akik nem tudják, mikor vagy egyáltalán visszakapják-e pénzüket.

forrás: BreakThrough News

Dél-Korea az Egyesült Államok nyomására csatlakozik az Irán elleni háborúhoz

Dél-Korea kormánya megkezdte az eljárásokat, hogy potenciálisan csatlakozzon az USA–Izrael Irán elleni agressziós háborújához.

November 5-én egy miniszterhelyettesi szintű értekezlet megerősítette a döntést a Cshonghe egység – egy mélyvízi haditengerészeti erő, amely 2020 óta a Vörös-tenger melletti Ádeni-öbölben működik „kalózkodás elleni” misszió keretében – katonai kapacitásainak és műveleti területének kiterjesztéséről.

A Cshonghe egység felülvizsgált mandátuma megduplázná bevetési területét egészen az ománi Duqm-tól délre fekvő Arab-tenger vizeiig. Ez a Koreai Köztársaság haditengerészeti egységeit az Ománi-öböl és a Hormuzi-szoros peremére helyezné – olyan területekre, amelyeket Irán a külföldi katonai hajók előtt lezártnak nyilvánított.

A javaslat tovább bővítené a Cshonghe egységet P-8A Poseidon tengeri járőrrepülőgépekkel, egy robbanóanyag-elhárító (EOD) csapattal és pilóta nélküli aknamentesítő felszereléssel.

Dél-Korea védelmi minisztériumának egyik tisztviselője a Yonhap hírügynökségnek elmondta, hogy a bővítést „állampolgáraink védelme és gazdasági érdekeink megóvása” érdekében hajtják végre, hozzátéve, hogy a Cshonghe egység új mandátuma magában foglalja „a nemzetközi hajózási útvonalakon a hajózás szabadságának helyreállítására irányuló erőfeszítések” támogatását. A tisztviselő hozzátette, hogy a tengeri járőrrepülőgépeknek „tilos lesz Irán területének, felségvizeinek vagy a Hormuzi-szoros belsejének megfigyelése”.

Dél-Korea jogszabályai szerint a döntést most a kabinetnek és az elnöknek kell jóváhagynia, majd a Nemzetgyűlésnek, Dél-Korea parlamentjének kell szavaznia róla. A döntés várhatóan jövő héten születik meg.

Háború megtévesztéssel

Dél-Korea esetleges Hormuzi-szorosba való bevetéséről szóló hírek szeptember elején szivárogtak ki, hónapokig tartó amerikai nyomás után. Országszerte nagy tüntetések söpörtek végig, amelyeken ezrek vettek részt, és Dél-Korea jelentős progresszív erői egységes frontot mutattak a háború ellen. Szeptember 18-án Li Dzse Mjong elnök a médiának azt mondta, hogy kormánya „kizárta” a háborúhoz való csatlakozást – de utalt arra, hogy a Cshonghe egység bevetésének kiterjesztése lehetséges lehet a hajózás szabadságának védelme ürügyén.

Bár nemzetközileg széles körben arról számoltak be, hogy Li kizárta az Irán elleni háború támogatását, Dél-Korea progresszív pártjai és háborúellenes szervezetei továbbra is riasztottak. Sokan rámutattak, hogy a Cshonghe egység kiterjesztése az Ománi-öbölbe vagy a Hormuzi-szorosba sérti Irán korábbi figyelmeztetéseit, miszerint az ezeken a területeken tartózkodó külföldi katonai hajókat ellenséges harcolókként kezelik. A körülményeket figyelembe véve ezek a szervezetek azzal vádolták Li elnököt, hogy félrevezeti a közvéleményt, és megtévesztő eszközökkel próbál a háború felé haladni.

Ezek a figyelmeztetések prófétikusnak bizonyultak. A Li-kormányzat azon állítása, hogy a Cshonghe egységet a hajózás szabadságának és a kereskedelmi hajóknak a védelmére terjeszti ki, ellentétben áll a javaslat részleteivel. A Cshonghe egységhez tervezett új fegyverzet messze meghaladja azt, ami egy haditengerészeti kísérethez szükséges lenne.

Ahogy a Koreai Szakszervezetek Konföderációja, egy több mint 1 millió munkást képviselő progresszív ernyőszervezet megfogalmazta: „Ha az igazi cél csupán a hajók védelme lenne, nem lenne szükség EOD-csapatokra, tengeralattjáró-elhárító járőrrepülőgépekre vagy aknamentesítő felszerelésre. Ezek a hajók védelméhez nem kapcsolódó katonai előkészületek; világosan elárulják az Egyesült Államok által vezetett illegális háborúban való részvétel szándékát.”

Bár a Li-kormányzat fenntartja, hogy megőrzi csapatai független irányítását, a Cshonghe egység valójában az amerikai Központi Haditengerészeti Erők Kombinált Tengeri Erőinek részeként működik. Így vagy úgy, a lehetséges bevetés minden jel szerint közvetlenül vagy közvetve támogatja az amerikai katonai műveleteket.

Dél-Korea Progresszív Pártja, amely négy hellyel rendelkezik a Nemzetgyűlésben, továbbá rámutatott, hogy a Cshonghe egység műveleti területének kiterjesztése „megtévesztő, közvetett bevetés – csel, hogy Dél-Koreát bevonják a konfliktusba”, hozzátéve, hogy a Hormuzi-szorostól az Ománi-öbölig terjedő vizek „gyakorlatilag egyetlen hadszíntér… egyáltalán nincs pufferzóna a kettő között”.

A párt nyilatkozata a lehetséges döntés jogszerűtlenségét is bírálta. A Cshonghe egység nemzetközi jog szerinti bevetésének jogalapja, az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1816. számú határozata a műveleti mandátumot a szomáliai vizekre korlátozza. Továbbá Dél-Korea alkotmányának 5. cikkelyének 1. bekezdése lemond az agressziós háborúkról.

Washington nyomása alatt

Dél-Korea hónapokig hárította az amerikai nyomást a háborúhoz való csatlakozásra.

Augusztusban Trump hirtelen bejelentette az Ulcshi Szabadság Pajzs – a két kormány között évente megrendezett jelentős közös hadgyakorlat-sorozat – részleges törlését. Miközben a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal való „nagyon különleges kapcsolatára” hivatkozott, Trump szidalmazta Dél-Koreát is amiatt, hogy nem hajlandó támogatni az Irán elleni agressziót.

Ezek a követelések további nyomást gyakoroltak Szöulra, amely Trump vámháborúi keretében gazdasági kényszerítéssel is szembesült, hogy egy hatalmas, 350 milliárd dolláros állami támogatású beruházási csomagot adjon át az amerikai iparnak. Li belpolitikai gazdasági napirendjét az amerikai hadsereg is akadályozza, és kormánya aktív párbeszédet folytat Washingtonnal a Gwangju amerikai légierő-bázis áthelyezéséről, hogy helyet csináljon egy tervezett félvezetőgyártó komplexumnak.

Az USA és Dél-Korea a hadsereg feletti hadműveleti irányítás (OPCON) visszaadásáról is tárgyal. Nemrég Xavier Brunson, az amerikai koreai erők parancsnoka kijelentette, hogy az átadás feltételei megváltoztak, és utalt arra, hogy az OPCON visszaadása Li 2030-as hivatali idejének vége előtt valószínűtlen.

Ebben az összefüggésben valószínű, hogy Li javasolt Cshonghe-egység-bővítése egy kísérlet manőverezésre, hogy tárgyalási előnyt szerezzen kormánya egyéb céljainak Washingtonnal szembeni előmozdításához. Li nem lenne az első dél-koreai vezető, aki amerikai agressziós háborúkban vesz részt belpolitikai törekvések előmozdítása reményében. Dél-Korea részvétele a vietnámi háborúban és a második öbölháborúban hasonló szándékokból fakadt.

Csakhogy Irán ma semmiben sem hasonlítható az 1960-as évek Vietnámjára vagy a 2000-es évek Irakjára. Irán félelmetes katonai képességeket mutatott fel, amelyek belekényszerítették az USA-t egy akadozó hadjáratba, amelyet sem katonailag nem tud megnyerni, sem pedig súlyos presztízsveszteség nélkül nem tud kilépni belőle. Szöul esetleges részvételével kapcsolatban Teherán egyértelmű volt: minden külföldi katonai erőt, amely a Hormuzi-szorosban, az Ománi-öbölben vagy a Perzsa-öbölben működik, ellenségnek tekintenek, és egységeit, valamint gazdasági érdekeit célba veszik.

Mindez arra kényszerítette Li kormányát, hogy tekergőzzön. Ahelyett, hogy egyértelműen támogatná az amerikai háborút, Szöul most inkább egy meglehetősen akrobatikus előadásba kezdett, amely minden oldalt megpróbál kielégíteni. Technikailag Dél-Korea teljesíti Washington követelését, a megtorlás teheráni küszöbe alatt marad, és mindezt úgy csomagolja, hogy elkerülje a hazai felháborodás újabb hullámát. Li talán azt hiszi, hogy ez a politikailag bölcs dolog. Ez az illúzió gyorsan el fog oszlani, ha lesz egyetlen dél-korai áldozat is.

forrás: Socialist Worker

Franciaország kitört – 1,6 millióan csapnak vissza Macronra

Több mint 1,6 millióan vonultak utcára Macron ellen, a sztrájkok és iskolablokádok egy egységes mozgalom erejét mutatják

Sztrájkoló munkások és diákok özönlötték el Párizs utcáit csütörtökön. A szervezők szerint 1,6 millióan vonultak fel, köztük mintegy 350 ezren a fővárosban.

Le Havre-ban hatalmas számú kikötőmunkás csatlakozott a menethez. Lyonban mintegy 50 ezren vonultak fel, és legalább 70 városban és településen voltak tömegtüntetések, többek között Marseille-ben, Toulouse-ban, Bordeaux-ban, Grenoble-ban és máshol.

Az általános sztrájkot valamennyi jelentős szakszervezeti szövetség támogatta. Párizsban a támogatóik hatalmas blokkokat alkotva töltötték meg az utcákat.

A menet egyesítette a szakszervezetek hangosító rendszereit a művészeti főiskolás diákok által készített úszókkal, köztük egy óriási papírmasé szoborral Emmanuel Macron elnökről, amint egy égő iskolaépület fölé magasodik.

Ügyvédek egy csoportja fekete talárjukban egy „Colère noire” feliratú transzparenst vitt, utalva a „fekete dühre”, amelyet a fiatalokkal szembeni elnyomás miatt éreznek.

A tüntetők hatalmas palesztin zászlókat hoztak, és antifasiszta rigmusok rendszeresen végigsöpörtek a tömegen.

Arnaud, egy sztrájkoló tűzoltó elmondta a Socialist Worker-nek, hogy tűzoltóként jobb körülményeket követel, mert az állam nem jutalmazza a munkásokat, és a lakosság fizeti meg az árát, ha a tűzoltóság leépül.

Apaként jobb jövőt követel a következő generáció számára. És fiúként kiáll a nyugdíjasok mellett, akik évről évre egyre kevesebbet kapnak.

A nap azzal kezdődött, hogy iskolások blokád alá vették középiskoláikat. A párizsi belvárosban található Hélène Boucher iskolánál a rendőrök eltávolították a blokádokat, és agresszívan arra kényszerítették a diákokat, hogy menjenek el, néhányukat a földre lökték, miközben körbevették és táskáik átvizsgálásának vetették alá őket.

De később aznap reggel a diákok újra összegyűltek, és műanyag kukákkal blokkolták a Rue de Rivoli-t, szembenézve a rohamrendőrséggel a városközpontban.

A Saint-Denis külvárosából érkező diákok és munkások spontán módon vonultak át a Gare du Nord pályaudvaron, mielőtt csatlakozó menetet alkotva bekapcsolódtak a fő tüntetésbe.

Őket vasúti és kórházi dolgozók, valamint a Paul Éluard iskola diákjai és munkásai vezették.

Amikor megérkeztek, a rendőrök rövid időre megállították őket. De a zsaruk kénytelenek voltak engedni.

Guillaume, egy sztrájkoló vasúti munkás elmondta, hogy a sztrájk erős, különösen a mozdonyvezetők körében. A Socialist Worker-nek elmondta, hogy a bérek nem tartottak lépést az inflációval, és az energiaárak 15 év alatt megduplázódtak.

„Sok pénz van a részvényeseknek, és semmi a fizetésekre” – mondta. „Nekünk nincs politikai pártunk a munkások számára. A munka egyetlen mozgalma itt van az utcákon.

„A mai nap után azt hiszem, ez a mozgalom folytatódni fog. A kormány nem hallgat a népre, és a rendőrség nagyon kemény a fiatalokkal. Amikor fiatalokat ütnek, azt hiszem, itt az ideje sztrájkolni.”

A Paul Éluard volt az egyik első blokád alá vett iskola, ahol a diákok nem voltak hajlandók eltűrni a körülményeket. Az iskola dolgozói szeptember 24-e óta sztrájkolnak több erőforrásért és a rendőri erőszak ellen. Ez egy megújítható sztrájk – a munkások naponta döntenek a folytatásáról.

Monica iskolás diák elmondta a Socialist Worker-nek: „Az első naptól részesei vagyunk ennek az iskolánkban. Az emberek világszerte nézik a híreket, és azt hiszik, hogy mi Franciaországban mindig dühösek vagyunk. De okunk van rá. 10 évünk volt Macronnal.

„Volt a Gilets Jaunes tüntetés az üzemanyagárak miatt. Azt mondták, változni fognak a dolgok, de semmi sem változott. Sok ember fázik télen, mert nincs pénze fűtésre.”

A Voltaire iskolában a dolgozók szintén sztrájkba léptek ezen a héten. Kora reggel indították a sztrájkvonalat, gyűlést tartottak egy helyi kávézóban, és a diákokkal együtt csatlakoztak a fő tüntetéshez.

A város különböző pontjain a sztrájkolóknak választási lehetőségük volt, hogy egyénileg csatlakozzanak-e a tüntetésekhez, vagy csoportosan szerveződve blokkolják a munkahelyüket.

A természettudományi múzeum munkásai reggel sztrájkvonalat alakítottak ki. Marie a CGT szakszervezeti szövetségtől elmagyarázta, hogy hat hónapja vannak vitában, a könyvtárat minden szombaton sztrájkokkal zárva tartják.

„Eleinte a fizetésekről szólt” – mondta a Socialist Worker-nek. „De a sztrájkok alatt beszélgettünk egymással, és más követeléseink is vannak a munka megszervezésével és a vezetési gyakorlatokkal kapcsolatban. Amikor mindannyian beszéltünk, rájöttünk, hogy ez valami olyasmi, amivel mindannyian szembesülünk.

„A mai nap nemzeti nap. Ami ma más, hogy erőinket egyesítjük a diákokkal, egyetemi dolgozókkal és más múzeumok munkásaival.”

Marie hozzátette, hogy fontos ugyanabból a munkahelyből csoportosan csatlakozni a tüntetéshez, mert néhányan idegesek amiatt, hogy egyedül vegyenek részt a menetekben.

Kaïna, szintén sztrájkoló múzeumi munkás elmondta, hogy maguk a dolgozók szavaztak úgy, hogy sztrájkvonalat tartanak egy 150 fős közgyűlés után.

Elmondta a Socialist Worker-nek: „A sztrájkvonal alkalom arra, hogy találkozzunk más kollégákkal. És fontos, hogy láthatóak legyünk a múzeum látogatói számára. Legtöbbjük nem is veszi észre, hogy mennyi munkás van itt.”

Más sztrájkolók kevésbé voltak magabiztosak. Egy tanácsadó cég munkása elmondta, hogy eddig nem sikerült más kollégákat rávennie a sztrájkra, bár megpróbált beszélni velük.

Sam, egy civil szervezet munkása elmondta, hogy a munkások alacsony bérekkel és nagy munkanyomással szembesülnek, „mert ez egy jó ügyért van”.

Sam elmondta, hogy a szakszervezeti tagok hetente közgyűléseket tartva szerveződtek munkahelyén, és ajtóról ajtóra jártak, hogy beszéljenek az emberekkel a sztrájkról.

A franciaországi mozgalmat tinédzser iskolások indították el. Egyesek szerint a diákok követeléseinek hangsúlyosabbnak kellene lenniük – és a munkásoknak óvatosnak kell lenniük, nehogy „átvegyék” a saját ügyeikkel.

De sok munkás szerint saját követeléseik ugyanazok, mint az iskolákéi.

Sam elmondta a Socialist Worker-nek: „Tovább kell lépnünk a diákok »segítéséről« és »védelméről« szóló beszédtől a saját sztrájkjainkkal való szolidaritásról szóló beszéd felé. A legjobb módja annak, hogy megvédjük őket, ha csatlakozunk hozzájuk a küzdelemben, és felépítjük a saját erőnket.”

De a munkásoknak a szakszervezeti bürokrácia ellen is szerveződniük kell, amely a mozgalom potenciáljának megfékezésére törekszik. Ez azt jelenti, hogy az alapszintű szerveződést és cselekvést kell sürgetni, amely túlmutat a szakszervezeti vezetők elképzelésein.

A csütörtöki általános sztrájk látványos erőfitogtatás volt Macron kormánya ellen és a rendőrség annak megfékezésére tett kísérletei ellen. Sophie Binet, a CGT szakszervezeti szövetség vezetője megígérte, hogy a mozgalmat „a következő szintre” lépteti. Ahhoz, hogy ez valóra váljon és legyőzzék Macron költségvetését, a munkásoknak szerveződniük kell, és a sztrájkmozgalom gyökereit minden munkahelyre ki kell terjeszteniük.

forrás: Socialist Worker

A demokraták átvették az amerikai kongresszus irányítását, ami komoly elutasítása Trump-nak. Mi következik ezután?

A demokraták győzelme az amerikai félidős választásokon kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy mit jelent majd az értelmes változás, és hogyan folytatják a munkásosztály és a szocialista mozgalmak a harcot a szavazóurnán túl.

A demokraták megnyerték az Egyesült Államok Kongresszusának irányítását a keddi, november 3-i félidős választásokon, ami megsemmisítő vádat jelent Donald Trump amerikai elnök második ciklusára nézve.

A republikánusok legalább hét szenátusi helyet veszítettek olyan államokban, amelyek hagyományosan a jobboldali párt fellegvárai voltak. A párt több mint két tucat képviselőházi körzetet is elveszített a demokratákkal szemben. A 2024-es elnökválasztáson Trump néhány ilyen körzetet kétjegyű százalékpontos különbséggel nyert meg.

Kansasnak közel egy évszázad óta először lesz demokrata szenátora. Észak- és Dél-Karolina, sőt Texas is a demokratákhoz pártolt át – példátlan elmozdulás ezekben az államokban. Michigan egyik legfigyelmesebben követett versenyén a progresszív demokrata Abdul El-Sayed 7 százalékponttal nyerte el a szenátusi helyet.

A mindent elsöprő vereség 12 milliárd dollár elköltése után következett be, amelyet nagyrészt a két párt milliárdosai költöttek el arra, amit az elemzők a történelem legdrágább félidős választásának neveznek.

Trump és a kormányzat prioritásainak elítélése

Összesen 435 helyet osztottak ki az amerikai képviselőházban, és a 100 fős amerikai szenátus 35 helyéről is döntöttek. Ez a két kamara – a szenátus és a képviselőház – alkotja az amerikai kongresszust.

Bár maga az elnök nem volt választható, különböző elemzők ezeket a félidős választásokat Donald Trump amerikai elnökről szóló népszavazásként jellemezték. A republikánus párt elsöprő vereségét pedig a kormányzat és annak az elmúlt két évben képviselt prioritásai mély elutasításaként értékelik. A korrupciót, az inflációt, az emelkedő üzemanyagárakat és az iráni háborút említik a választók legfőbb aggodalmaiként.

„A veszteségünk oka a háború” – mondta JD Vance alelnök egy online bejegyzésben.

A BreakThrough News-nak nyilatkozva a választás éjszakáján Trita Parsi, iráni-svéd nemzetközi kapcsolatok szakíró és politikai elemző az iráni háború mély népszerűtlenségéről beszélt mint a választási eredmény egyik mozgatójáról.

„Nem hiszem, hogy a közelmúltban láttunk volna olyan választást, amelyen a háború ennyire döntő kérdés lett volna – nem csupán tényező, hanem döntő kérdés.”

Parsi arról is beszélt, hogy Trump elnök nem sokkal a választások előtt egy reggeli talkshow-ban azt állította, hogy az USA Izraelnek nyújtott finanszírozása 2026 végéig megszűnik. Ez a finanszírozás az amerikai politika egy másik széles körben népszerűtlen eleme.

„Az izraeliek több mint egy éve arra a következtetésre jutottak, hogy elveszítették az amerikai közvéleményt” – mondta. A terv az, hogy „elrejtsék a pénzt”, a Pentagon költségvetésén belüli vegyes vállalatokon keresztül, oly módon, amely „a kongresszus és az amerikai közvélemény ellenőrzésén kívül esik”. Azzal érvelt, hogy ezen a modellen keresztül a finanszírozás valójában növekedhet.

Mivel Izrael támogatása olyan politikai teherré vált, Amanda Yee, a The China Report műsorvezetője elmagyarázta, hogy az AIPAC októberben bejelentette, hogy leállítja a jelöléseket és a közvetlen adományokat a jelölteknek.

„Az AIPAC valójában nem állítja le a kiadásait, csak megváltoztatja a költés módját” – mondta Yee.

Elmondása szerint az United Democracy Project (UDP), az AIPAC-hez kapcsolódó szuper PAC, most „az AIPAC pénzének fedőszerveként” működik. Az UDP már milliókat költött arra, hogy eltávolítson Izraellel szemben kritikus képviselőket, mint például Jamaal Bowman-t és Cori Bush-t.

Izrael és a külpolitika azonban nem az egyetlen elégedetlenségi pont az amerikai emberek számára. Különböző belpolitikai kérdések váltak az amerikai politika fő nyomáspontjaivá, amelyek közül az egyik legnagyobb az AI-fejlesztéshez kapcsolódik.

Az AI-adatközpontok nemzeti gyújtóponttá válnak

John Russell, a More Perfect Union újságírója a BreakThrough News-nak beszélt az AI-robbanást tápláló hiperléptékű adatközpontok egyre népszerűtlenebb fejlesztéséről.

Azt mondta, hogy az adatközpontok „munkahelyeket pusztító szuperszámítógépek”, amelyek „felrobbantják a közműdíjaidat”, ha a hálózatra kapcsolják őket melletted. Ha nem kapcsolják a hálózatra, akkor a szükséges hatalmas erőművek „piszkos fosszilis tüzelőanyagokat égetnek, amelyek megölik a bolygónkat”.

Mindezek a hatások fenntartják a hatalmas számítástechnikát, amely „csak felfelé lapátolja a pénzt a gazdaság tetejére, a már fantasztikusan gazdagokhoz”.

„Ez egy egyesítő kérdés, függetlenül attól, kire szavazol” – mondta Russell. „Az emberek látják, hogy ez csak egy nagy klub, és mi nem vagyunk benne.”

Russell azzal érvelt, hogy bár a Demokrata Párt győzelmet hirdetett ezeken a választásokon, a dolgozó tömegek valójában egy olyan pártot keresnek, amely megállítja „a föld leggazdagabb embereinek abszolút nyereségeit”, és tesz valamit, ami tényleg könnyebbé és megfizethetőbbé teszi a többség életét.

A demokraták megtámadják a független szocialista jelölteket és a baloldalt

A BreakThrough News választási tudósítása során Zoe Alexandra rávilágított egy furcsa „szórólapbotrányra” az ohiói verseny során, amely mind a republikánus, mind a demokrata párt elítélését kiváltotta.

Az ohiói szenátusi versenyt a demokrata Sherrod Brown nyerte meg, amelyben nemcsak a republikánus Jon Husted, hanem a független szocialista jelölt, Greg Levy is indult, aki 94 509 szavazatot kapott.

Ebben a „szórólapbotrányban” egy MAGA-hoz kapcsolódó szuper PAC 2 millió dollárt költött olyan szórólapokra, amelyek Greg Levy szocialista platformját utánozták.

„A szórólapok és videóhirdetések arra szólították fel a választókat, hogy »Csatlakozzanak a forradalomhoz«, és támogassák a szocialista jelöltet, Greg Levyt”, és azzal kritizálták Sherrod Brownt, hogy munkásellenes – mondta Alexandra.

A BT újságírója szerint ezt a manővert azonnal elítélte Greg Levy és csapata, akik „piszkos trükknek” és a „digitális blackface” egy formájának nevezték. Alexandra azonban hangsúlyozta, hogy a demokraták válasza nem az volt, hogy csatlakozzanak Levyhez és elítéljék a republikánusok piszkos választási manőverét.

„Ehelyett a demokraták úgy döntöttek, hogy Greg Levy ellen fordulnak” – mondta Alexandra. „Támadásba lendültek, és nagyon gyorsan azt mondták: »Greg Levy a republikánusokkal dolgozik« és »Greg Levy valójában az ellenséged«.” Különböző szórólapokat mutatott be, amelyeket a demokraták fizettek ezeknek az üzeneteknek a terjesztésére.

Alexandra a vállalati média olyan címsorait is bemutatta, amelyek a szocialista Greg Levyt hibáztatják az állam demokrata győzelmének esetleges „elrontásáért”. A Newsweek egyik címsora így szólt: „Hogyan ássa alá egy szocialista Sherrod Brown ohiói visszatérését.” A Washington Post egy másik címsora pedig: „A GOP-céghez kapcsolódó PAC az ohiói szocialistát támogatja a szenátusi versenyben.”

A Sherrod Brown kampány odáig ment, hogy egy támadó videóhirdetést is készített, amely félelmet és gyanút keltett arról, hogy a Greg Levy kampányt a Republikánus Párt befolyásolja, hogy „megossza az árapályt” az ohiói versenyben.

„Ide irányítják a pénzüket” – mondta Alexandra. „Ahelyett, hogy a demokraták ténylegesen megnéznék a saját versenyüket, és megkérdeznék: »Miért van az, hogy egy szocialista, aki azt mondja, hogy egészségügyünk és oktatásunk legyen, és ne menjünk háborúba, valahogy népszerűbbé válik?« Azt mondják: »Támadjuk meg!«”

Ami az USA mindkét nagy vállalati pártját illeti, „világosan egy dologban vannak összehangolva, mégpedig abban, hogy a baloldal fenyegetést jelent a túlélésükre”.

A műsor különböző vendégei a Trump-kormányzat és a szélsőjobb baloldal elleni háborújáról is beszéltek, és rámutattak, hogy ha a demokraták mindkét kamarát irányítanák, elméletileg tehetnének valamit az aktivizmus és a progresszivizmus politikai elnyomása ellen az USA-ban, bár eddig nem mutattak ellenállást e tendenciával szemben.

Egy másik merész független szocialista kampányban a Bronxban (New York 15. képviselőházi körzete) Andre Easton a szavazatok 8,7%-át kapta. A demokrata hivatalban lévő Ritchie Torrest hívta ki, akit újraválasztottak, de egyre népszerűtlenebb a határozott Izrael-párti álláspontja és a baloldali és progresszív jelöltek – köztük Andre Easton – elleni folyamatos támadásai miatt.

Easton a BreakThrough News-nak azt mondta, hogy valójában a munkások tömegmozgalma az év többi 365 napján és a választások közötti több év során az, ami igazán létrehozza a változást, amit az emberek látni akarnak.

„A politikai felelősséged túlmutat a szavazóurnán” – mondta Easton. Hozzátette, hogy az embereknek feltétlenül szavazniuk kell, és mozgósítaniuk kell közösségeiket a szavazásra. „De a politikai felelősséged sokkal robusztusabb, sokkal szélesebb és mélyebb, mint egyetlen buborék egy papírlapon.”

A bronxi szocialista jelölt szerint politikai kötelességünket „az utcáinkon, a közösségeinkben, az osztálytermeinkben és a munkahelyeinken” teljesítjük.

Hangsúlyozta, hogy pártja, a Party for Socialism and Liberation elkötelezett e munka mellett, és a félidős választások után minden nap folytatni fogja azt.

Megújítva elkötelezettségüket a szervezés és mozgósítás mellett, különböző aktivisták, újságírók és progresszívek rávilágítottak arra a korlátozott előrelépésre, amelyet Trump ezen elsöprő győzelme jelent.

Mit jelent valójában, hogy a demokraták irányítják az amerikai kongresszust?

Most, hogy a demokraták döntően megnyerték a félidős választásokat, felmerült a kulcskérdés: mit várhatnak valójában az emberek a demokrata kongresszusi irányítástól? Ben Becker, a BreakThrough News főszerkesztője rámutatott, hogy történelmileg a demokraták nem használták ki többségüket értelmes progresszív változás előmozdítására.

„Jó érzés látni, hogy a republikánusok veszítenek, de nem hiszem, hogy ezt az érzést át kellene fordítanunk irracionális reménnyé azzal kapcsolatban, hogy a demokraták mit lesznek képesek – vagy egyáltalán akarnak – elérni.”

Kiemelte a demokraták eufóriáját a képviselőház és a szenátus 2006-os félidős választások utáni megnyerése miatt, és még inkább a 2008-as elnökválasztáson. Többségük volt akkor is, amikor Joe Bident 2020-ban megválasztották.

„Ezek közül egyik ígéretet sem teljesítették” – mondta Becker.

„Legyen szó diákhitel-elengedésről, egyetemes egészségügyről, szülői szabadságról, egyetemes gyermekgondozásról, klímajogszabályokról, bevándorlási reformról, a Roe v. Wade törvénybe iktatásáról, sorolhatnánk a listát.”

Azt állítja, hogy ez a patthelyzet és a „teljesítés kudarca” teremtette meg azokat a feltételeket, amelyek lehetővé tették Trump visszatérését egy sokkal szélsőségesebb jobboldali programmal.

„Az eufória – ha oda vezet, hogy hátradőlünk és reménykedünk, hogy a demokraták jól fognak teljesíteni –, valójában csak a republikánusok és a trumpizmus, vagy akár a trumpizmusnál is rosszabb visszatéréséhez fog vezetni.”

forrás: BreakThrough News

Bukele több ezer katonát vezényel Haitira

A salvadori kormány szerint a katonai döntést négy eltűnt salvadori katona felkutatása és „a rosszfiúk elleni harc” céljából hozták.

Nayib Bukele, El Salvador szélsőjobboldali elnöke október 29-én bejelentette, hogy közel 2000 fős katonai erőt vezényel Haitira. Azzal indokolta az intézkedést, hogy október 18-án négy salvadori katona eltűnt.

A beszámolók szerint a salvadori katonák egy Croix-des-Bouquets-i, a főváros, Port-au-Prince közelében történt fegyveres támadás után tűntek el, amelyben a páncélozott járművük is érintett volt. Egyes jelentések szerint a támadók nagyon erős fegyvereket és robbanóanyagokat használtak. Azóta a katonák holléte ismeretlen, és nem tudni, hogy még életben vannak-e.

Bukele szerint több ezer salvadori katona folytat kutatási műveleteket. Több kritikus azt állította, hogy a bevetés Haiti katonai inváziójával egyenlő.

Bukele és a nem választott haiti miniszterelnök igazolja a bevetést

A salvadori elnök tagadta az invázió vádját: „Ez nem a haiti nép elleni művelet, és nem is Haiti inváziója. Nem vagyunk nagyhatalom. Nincs érdekünk abban, hogy uraljuk a haiti népet, sem abban, hogy rátégyük a kezünket Haiti vagyonára… Csak azt akarjuk, hogy a négy repüléstechnikusunk hazatérjen.”

A bevetés bejelentésekor Bukele a művelet finanszírozásának kérdésére is kitért: „Gyakorlatilag csak mi fizetünk ezért a műveletért. Bár kapunk egy kis logisztikai segítséget néhány más országtól, a költségek 90%-át a saját szerény költségvetésünkből fedezzük.”

Továbbá Bukele biblikus hangvétellel indokolta katonái jelenlétét azzal, hogy El Salvador is ismeri a bandaerőszak megpróbáltatásait: „Ugyanazt a szenvedést éltük át, amelyet Haiti ma átél. Olyan vérfürdőt éltünk át, amely még szörnyűbb volt annál, mint amit a haiti nép most elszenved… Nem azért jövünk Haitire, hogy pénzt keressünk, mert ezt senki sem fizeti meg nekünk. Azért jöttünk Haitire, hogy harcoljunk a rosszfiúk ellen. De ezt kérem tőletek: Bízzatok bennünk, imádkozzatok az egyetlen igaz Istenhez, és kérjétek Őt, hogy gyógyítsa meg Haitit.”

A de facto haiti miniszterelnök, Alix Didier Fils-Aimé pedig egy sajtóközleményben kijelentette, hogy több ezer salvadori katona bevetése nem invázió, hanem „kétoldalú és együttműködő koordináció” az eltűnt katonák felkutatására.

A kritikusok a bevetést Haiti további destabilizálásaként ítélik el

Az emberi jogi szószólók viszont figyelmeztettek a külföldi beavatkozásokra, amelyek történelmileg tovább destabilizálták Haitit és növelték az erőszakot.

El Salvador – a régió egyik, az USA-hoz legszorosabban kötődő országa és az USA vezette „Amerikák Pajzsa” blokk kulcsfontosságú része – bevetése jóval többnek tűnik, mint egy kis regionális nemzet katonai részvételének. Állítólag maga Donald Trump adta a zöld jelzést a salvadori elnöknek a katonai akcióra.

Továbbá Bukele saját, a salvadori bandaerőszakra tett utalása felhívja a figyelmet azokra a különböző csoportokra és közösségekre, amelyek elítélték az országban alkalmazott vaskezű válaszát. Sokan azt mondják, hogy a bandaerőszak ürügyét egy folyamatos szükségállapot bevezetésére használták, amely megfosztotta az alapvető demokratikus jogoktól az embereket, és Bukele híveinek rendszeres hatalomkoncentrációjához vezetett. Az El Faro oknyomozó újságírói azt is feltárták, hogy Bukele a vaskezű modell bevezetése előtt titkos megállapodást kötött a bandákkal.

Az a felvetés, hogy hasonló megközelítést kellene alkalmazni Haitin, pontosan az, ami miatt az emberi jogi aktivisták riadót fújnak.

De El Salvador bevetésének következményeinek megértéséhez túl kell lépni az eltűnt katonák azonnali felkutatásán. Haiti biztonsági válsága elválaszthatatlan attól a politikai instabilitástól, külföldi beavatkozástól és történelmi elnyomási struktúráktól, amelyek generációk óta formálják az országot.

Politikai destabilizáció vagy bandaprobléma?

A Haitin tartózkodó négy salvadori katona az úgynevezett Bandaelnyomó Erő (GSF) tagja volt, egy ENSZ által engedélyezett katonai bevetés különböző országokból származó személyekkel, állítólag az ország biztonsági helyzetének ellenőrzése érdekében. A GSF éles kritikát kapott, mint Haiti ENSZ-megszállásának legújabb változata, amely már hatalmas kárt okozott a haiti népnek, és képtelen volt „ellenőrizni” az erőszak helyzetét.

Haitin a lakosság bizalma az átmeneti vezetés iránt már így is alacsony. Magas rangú tisztviselők, köztük Frantz Elbé volt országos rendőrfőnök széles körű nyilvános felháborodással és eltávolítási követelésekkel szembesültek a politikai korrupció, az állampolgárok védelmének elmulasztása, valamint a rendőri erő egyes elemei és a helyi bandák közötti titkos kapcsolatok vádjai miatt. Erre a korrupcióra hivatkozva a szakértők szerint a haiti helyzet sokkal mélyebb, mint egy bandaválság.

„Ezek a bandák rendszeresen kapnak fegyvereket és lőszert az Egyesült Államokból” – mondja Guillermo Barreto venezuelai akadémikus. „Ez az akció egy olyan projektet jelez, amely egy nemzet működését kívánja ellehetetleníteni. De ez a haiti nemzet elleni támadás nem új keletű. Haiti a függetlensége óta birodalmi hatalmak ostroma alatt áll.”

forrás: BreakThrough News

Nő a veszélye az Ebola kontinentális terjedésének, miután Nigériában bejelentettek egy esetet

Nigéria megerősítette első Ebola-esetét: egy Ugandában született svájci állampolgár betegedett meg Abujában egy ugandai nyaralás után. Az eset kétségbe vonta Uganda Ebola-mentes státuszát, mivel Kampala azon állítását, hogy a páciens a Kongói Demokratikus Köztársaságba (KDK) utazott, mind a WHO, mind a svájci külügyminisztérium cáfolta.

Az Ebola kontinentális terjedésének veszélye fenyeget, mivel Nigéria a negyedik afrikai ország, amely megerősített esetet jelent a halálos vírusból, mióta a járványt május közepén kihirdették a Kongói Demokratikus Köztársaságban.

A vírus ritka Bundibugyo-törzse okozza, és azóta a világ második leghalálosabb Ebola-járványává és a valaha regisztrált leggyorsabban növekvő járvánnyá vált. 4803 beteget ölt meg, ami a KDK keleti régiójának nyolc tartományában október 23-ig megerősített összes 9876 eset csaknem felét teszi ki.

A halálesetek valódi mértéke valószínűleg sokkal magasabb, mivel a vírus közösségi terjedése már február közepén megkezdődött a KDK Ituri tartományában, három hónappal azelőtt, hogy felismerték és május 15-én hivatalosan járványnak nyilvánították.

A szomszédos Uganda, amely fegyveres csoportokat támogat Ituriban, aláásva az amúgy is késlekedő és súlyosan alulfinanszírozott egészségügyi választ, szintén május 15-én jelentette első esetét. Két haláleset és 20 megerősített fertőzés után azonban az egészségügyi minisztérium július végén Ebola-mentesnek nyilvánította Ugandát. A WHO ezt augusztus végén szintén tanúsította, miután 42 napig nem erősítettek meg új esetet.

Ebola-mentes státusza azonban most kétségbe vonható a nigériai első esettel. A 42 éves páciens ugandai nemzetiségű és svájci állampolgár. Egy svájci diplomata felesége a nigériai fővárosban, Abujában működő nagykövetségen, ahol lakik.

Egy két és fél hetes ugandai nyaralás után férjével október 3-án tért vissza Abujába. Négy nappal később megbetegedett. Kezdetben maláriával gyanúsították, két magánkórházban kezelték, mielőtt október 20-án Ebolára pozitív tesztet végeztek és elkülönítették.

Uganda hamis állítást tesz

Nem sokkal azután, hogy Nigériában pozitív tesztet kapott, az ugandai egészségügyi minisztérium azt állította, hogy a páciens a DK-ba utazott.

A WHO-nak szolgáltatott információ azonban nem tartalmazta az Ugandán kívüli bármely országba való utazását – mondta Pavel Ursu, a WHO nigériai képviselője október 22-én.

„Egyelőre nincs megerősített információ arról, hogy ez az eset a DK-ba utazott volna” – tette hozzá Wessam Mankoula, a kontinens legfelsőbb egészségügyi hatósága, az Afrikai Betegségellenőrzési és Megelőzési Központok (CDC) egészségügyi vészhelyzetek osztályának vezetője.

Majd október 23-án a svájci külügyminisztérium kifejezetten kijelentette, hogy a páciens nem utazott a KDK-ba, közvetlenül ellentmondva Uganda állításának, jelezve, hogy Ugandában fertőződött meg.

Uganda eközben továbbra is fenntartja, hogy nincsenek megerősített Ebola-esetei. A WHO és az Africa CDC jelenleg azt a hipotézist vizsgálja, hogy a vírust az ugandai főváros, Kampala repülőterén kaphatta el, ahol egy kenyai üzletember, aki a KDK-ba tett utazásai során fertőződött meg, szintén jelen volt, miközben ő felszállt az Abujába tartó járatára.

A kenyai üzletember hét évet töltött a KDK-ban. Üzleti útja során már szeptemberben megbetegedett, és több kórházban kezelték, de nem diagnosztizálták Ebolával. Az Ebola korai tünetei gyakran hasonlítanak a régió más betegségeihez, beleértve a maláriát. Állítólag az egyik kórházban antibiotikumot adtak neki, és hazaküldték.

Illegális határátlépés

A szóban forgó férfi szárazföldön utazott Ugandába a konfliktus sújtotta, ásványi anyagokban gazdag, Ebolával érintett Észak-Kivu tartományból, amelynek egyes részeit a ruandai hadsereg és annak bábja, az M23 foglalta el, amelyet az ENSZ szerint Uganda is támogat.

Nem világos, hogyan jutott el a kenyai üzletember Észak-Kivuból Kampalába. Nem sokkal a járvány kihirdetése után Uganda lezárta a KDK-val közös határt, kivéve a humanitárius teherautókat. Mankoula szerint illegálisan lépte át a határt.

Kampalában október 3-án szállt fel egy nairobi járatra az entebbei repülőtérről, amelyen az az Ugandában született svájci állampolgár is áthaladt aznap, hogy elérje abujai járatát.

„Volt-e bármilyen érintkezés vagy kapcsolat a két eset [ő és a nigériai eset] között a repülőtéren egy időben? Ez az egyik jelenleg vizsgált elmélet” – mondta Mankoula az Africa CDC-től.

Amikor a kenyai üzletember landolt Nairobiban, már beteg volt. A családtag, aki a repülőtérről elvitte, egyenesen a Nairobi Kórházba szállította, ahol két nappal később meghalt. Nyolc másik ember, aki kapcsolatba került vele, szintén megfertőződött és elkülönítették őket. Közöttük négy egészségügyi dolgozó és négy családtag, akik közül egy később, október 23-án meghalt.

Miközben az egészségügyi hatóságok vizsgálják, hogy ő volt-e a forrás, akitől a nigériai eset a vírust elkaphatta, Marion Koopmans virológus, aki a WHO Ebola vészhelyzeti bizottságának tagja is, kétségbe vonta ezt az elméletet.

„Azt hiszem, ez nagyon spekulatív, hacsak nincs bizonyíték arra, hogy ugyanazt a teret olyan módon osztották meg, ami ezt megmagyarázhatná. Véletlenszerű jelenlét ugyanazon a helyen, egy nagy repülőtéren, nem támogatott járványtani kapcsolat a jelenlegi ismereteink semmilyen mércéje szerint” – mondta.

Ha nem ő volt a forrás, az azt jelentheti, hogy az ugandai hatóságok vagy nem fedik fel, vagy nem tudnak az országban lévő potenciális esetekről. Még ha ő volt is a forrás, kérdések maradnak Uganda Ebola-mentes státuszáról, mivel mások, akikkel kapcsolatba kerülhetett – akár a repülőtéren, akár a kampalai úton – szintén elkaphatták a vírust.

Nigéria veszélyben a közösségi terjedés miatt

Akárhogy is, Nigéria most a közösségi terjedés veszélyének van kitéve. A nigériai eset október 3-án landolt Abujában, Nyugat-Afrika egyik legforgalmasabb repülőterén. Csak október 20-án, 13 nappal a tünetek kialakulása után tesztelték pozitívan Ebolára és különítették el.

Annak félelmében, hogy a vírus másokat is megfertőzhetett, akik ebben az időszakban kapcsolatba kerülhettek vele, különösen egészségügyi dolgozókat, Muhammad Ali Pate nigériai egészségügyi miniszter azt mondta, hogy a hatóságok mind a 44 kapcsolatot nyomon követik. „Megpróbáljuk megfékezni, hogy ne terjedjen ki a közösségekbe. Remélhetőleg nem jut el odáig” – tette hozzá.

„Amikor azonosítottuk a veszélyeztetett országokat, Nigéria nem volt ezen a listán. Most már az. Ezt a listát újra kell rajzolni, és Észak- és Dél-Afrika is veszélyben lehet” – mondta Jean Kaseya, az Africa CDC főigazgatója, hozzátéve: „Figyelembe kell vennünk, hogy ma senki sem biztonságban.”

forrás: BreakThrough News

Az ukrán válság megmutatja az európai vezetők függését az amerikai birodalomtól

Andy Burnham teljes díszben – medvebőr sapkákban, skarlátvörös zubbonyokban és mindenestül – vonultatta fel az Ír Gárdát, hogy fogadja Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt a Downing Streeten múlt szerdán. De mindezen látvány és Burnham „rendíthetetlen” ukrajnai támogatásáról tett ígéretei ellenére gondosan ügyelt arra, hogy ne foglaljon állást a Zelenszkij és Donald Trump közötti legújabb vitában.

Ez a kényes egyensúlyozás összegzi az európai kapitalizmus bizonytalan helyzetét. Az elit tagjai háborúról beszélnek Oroszországgal Vlagyimir Putyin alatt, hogy igazolják a magasabb katonai kiadásokat, de továbbra is függenek Trump elnöktől és az amerikai hatalomtól. Érzik a zavaró hatásokat, ahogy az imperialista államok – köztük önmaguk – közötti verseny felforrósodik.

Trump nyíltan ellenséges Zelenszkijjel szemben. Múlt vasárnap ezt írta: „azzal a sok pénzzel, amit Európa híresen ad neki… nem akarja befejezni ezt a háborút, és valószínűleg soha nem is akarta.” De a két elnök 2025 februárjában a Fehér Ház Ovális Irodájában tartott híres összecsapása ellenére a konfliktus nem személyiségekről szól.

Trump hozzáállásának két fő oka van – az egyik stratégiai, a másik rövidtávú. Először is, kormányzata véget akar vetni az elmúlt 20 évben az amerikai és orosz imperializmus között kialakult növekvő ellentétnek.

Bár a Fehér Ház stratégiája nem pontosan koherens vagy következetes, a trumpistáknak van egy elképzelésük a világról, amelyet a legerősebb imperializmusok – az USA, Kína és Oroszország – regionális befolyási övezeteire osztanak fel. Ami a kormányzatot illeti, ha Washington európai szövetségesei fenyegetve érzik magukat Oroszország által, rajtuk múlik, hogy növeljék a katonai kiadásokat Moszkva elrettentésére. Az ukrajnai háború akadályává vált a Putyinnal való megegyezésnek, amely olyan üzleti megállapodásokat nyithatna meg, amelyek a Trump család és kegyeltjeik hasznára válnának.

Másodszor, a stratégia egyik módja, ahogyan nem következetesen követik, hogy Trump – mint minden elődje 1945 óta – még mindig a maga osztrigájának tekinti a világot. Innen ered az Irán elleni háború, amelyet Benjámin Netanyahuval együtt indított februárban. Természetesen ez a háború nagyon rosszul alakult számukra. Az iráni rezsim összetartott, felhasználva a drónok és rakéták precíziós csapásmérő technológiájának elsajátítását az ellencsapáshoz.

Most Irán szövetségesei, a jemeni huszik ugyanezt a technológiát vetik be, hogy fenyegessék a szaúdi dinasztia uralmát az Arab-félszigeten. Ez azért van, hogy magasan tartsák az olaj és a finomított kőolajtermékek, például a dízel árát. Ez felfelé hajtja az inflációt, és népszerűtlenné teszi a kormányzó pártokat, mint Trump republikánusait, akik a jövő hónapban félidős választásokkal néznek szembe.

Mindeközben, mivel az ukrajnai szárazföldi harcok többé-kevésbé patthelyzetben vannak, mindkét fél egyre inkább a precíziós csapásmérő technológiára támaszkodik. Az ukránok orosz infrastruktúrát – köztük finomítókat és adatközpontokat – támadnak. Oroszország polgári és katonai célpontokat támad Ukrajnában.

Trump enyhíti vagy nem hajtja végre az Oroszország elleni szankciókat dízelolajért cserébe. Arra is ösztönzi Zelenszkijt, hogy hagyjon fel az orosz finomítók támadásával. Reméli, hogy ezek a lépések csökkentik a dízel árakat a félidős választások előtt. Az árak bármilyen csökkenése valószínűleg rövid életű lenne, mert az energiaválság forrása a Közel-Keleten van.

Az európaiak, köztük Nagy-Britannia, átvették Ukrajna háborús erőfeszítéseinek finanszírozását. De az USA megtartja azt, amit egy ukrán tisztviselő „hármas amerikai monopóliumnak” nevezett: a hírszerzést, a ballisztikus rakétaelfogókat és a Starlink műholdhálózatot és annak katonai komponensét, a Starshieldet. Ilyen hálózat nélkül nem lehet rakéta- és drónháborút vívni. A Starshield rejtélyesen lelassult az ukránok számára az elmúlt napokban. Természetesen a Starlink tulajdonosa, Elon Musk ártatlanságát hangoztatja.

Ez a konfliktus szárazon hagyja az európai imperializmusokat. Azt akarják, hogy Ukrajna folytassa a harcot, abban a hitben, hogy ez távol tartja a szörnyű orosz medvét. Valójában, mivel arra ösztönzik Ukrajnát, hogy válogatás nélkülibb legyen az orosz terület elleni támadásaiban, a hatás az ellenkezője lehet – eszkaláció a nukleáris háború felé.

De ez a félelmetes kilátás egyszerűen aláhúzza az európai kapitalizmus függőségét az amerikai imperializmustól a biztonsága szempontjából. Európa politikailag töredezett marad, vezető államai belső bénultsággal küzdenek, és Franciaországban és Nagy-Britanniában a kötvénypiacok idegesen figyelik adósságaikat. Így továbbra is tiszteletteljesen meghajolnak Trump előtt, bármennyire is zaklatja és sértegeti őket.

Írta: Alex Callinicos
forrás: Socialist Worker

Ünnepeljük Lula győzelmét a brazil szélsőjobb felett – de a mozgalom a kulcs

Lula felemelkedésének, bukásának és visszatérésének története megmutatja, hogy a mozgalomnak túl kell lépnie a brazil Munkáspárt (PT) határain.

Brazília szociáldemokrata elnöke, Luiz Inácio Lula da Silva meglepetésszerű győzelmet aratott a szélsőjobboldali jelölt, Flávio Bolsonaro felett vasárnap.

Lula a szavazatok 51,72 százalékát szerezte meg az elnökválasztás második fordulójában, ezzel negyedik, nem egymást követő ciklusát biztosítva.

Bolsonaro, aki 48,21 százalékot kapott, nem volt hajlandó elfogadni az eredményt. Ő Jair Bolsonaro fia, aki 2019 és 2023 között Brazília szélsőjobboldali elnöke volt, és jelenleg börtönben van.

Jair Bolsonarót azért zárták börtönbe, mert puccsal próbálkozott, miután elveszítette a legutóbbi választást Lulával szemben.

Az eredmény csapás Donald Trump számára – és ellentmond a latin-amerikai szélsőjobboldali győzelmek tendenciájának.

De nem szabad elbizakodottnak lennünk. Lula felemelkedésének, bukásának és visszatérésének története megmutatja a Munkáspárt (PT) határait.

A PT az 1980-as évek diktatúrája alatt az ABC régió – São Paulo egy ipari központja – munkásmozgalmából nőtt ki.

Lula, akkoriban fémmunkás-szakszervezeti tisztviselő, vált a mozgalom arcává. Többször indult a PT színeiben, és először 2001-ben választották meg a szavazatok 61 százalékával.

Lula olyan politikai koalíciót épített, amely a brazil társadalom különböző rétegeiből állt, amelyek vesztesei voltak a neoliberalizmusnak.

A koalíció legfontosabb része a PT munkásosztály-bázisa volt.

De a politikai koalíció a hazai piacokra irányuló nagytőke egyes részeit is magában foglalta. Ezek féltek a multinacionális vállalatok fokozódó versenyétől, és azt remélték, hogy egy PT-kormány megvédi őket, és élénkíti a fogyasztói keresletet.

Az északi, északkeleti és vidéki belső területek regionális oligarchái közelebb kerültek a PT-hez, hogy befolyásra tegyenek szert.

Ez azt jelentette, hogy a PT programja tele volt ellentmondásokkal. Korábbi választásokon Lula szlogenje az volt: „Szavazzon a 3-as számra, a többi burzsoá.” 2001-ben futótársa a milliomos textilgyáros José Alencar volt a tory-szerű Liberális Pártból.

A PT valóban jobbá tette milliók életét a munkásosztályból jóléti programokkal, az egyetemi hozzáféréssel és a szegényebb negyedek villamosításával.

De a PT soha nem kérdőjelezte meg a neoliberalizmust – inkább igazságosabb módon próbálta kezelni. Ez a stratégia a 2000-es években működni látszott, amikor a nyersanyagárak fellendülése teljes lendületben volt.

Brazília mezőgazdasági és energetikai exportjából származó bevételek lehetővé tették Lula számára, hogy máshogy ossza el a vagyont és növelje a beruházásokat anélkül, hogy megtámadta volna a tőkés osztályt és annak államát.

Utódja, Dilma Rousseff 2010-ben vette át a hatalmat a globális pénzügyi válság után. A nyersanyagárak fellendülése kifulladt, és Brazília gazdasága 2014-ben zuhanni kezdett.

Rousseff keresztülvitte a megszorításokat és a neoliberális politikákat, de ez nem ment elég messzire a munkaadók számára. A jobboldali kongresszus 2019-ben letartóztatta őt.

A PT kudarcai nyitották meg az ajtót Jair Bolsonaro 2018-as választási győzelme előtt.

A COVID-19 katasztrofális „kezelése” – amely 750 000 brazil halálát okozta – és a zuhanó gazdaság láttán a választók szűken visszafordultak Lulához 2022-ben.

Lula harmadik ciklusában ismét tudott reformokat végrehajtani, hála az emelkedő nyersanyagáraknak.

De nem volt támadás a bankok, a nagytőke és a multinacionális vállalatok ellen, amelyek kifosztják a munkásosztályt. Brazília például a világ egyik legnagyobb jövedelmi egyenlőtlenségével rendelkezik.

Lula mozgástere negyedik ciklusában korlátozottabb lesz. A gazdasági növekedés 2 százalék alá lassult, és Lula tanácsadói már mérlegelik az egészségügyi és jóléti kiadások csökkentését.

Lula győzelmét a munkásosztály széles körű vágya hajtotta, hogy megállítsák Bolsonarót és a jobboldalt. De az embereknek az utcán kell maradniuk.

Alulról jövő mozgósításra lesz szükség a szélsőjobb visszaszorításához – és egy olyan rendszer kivívásához, amely az embereket a profit elé helyezi.

forrás: Socialist Worker

Több száz antirasszista tüntet és szervezkedik a szélsőjobb ellen

Mintegy 300 ember vonult fel a szélsőjobb és a rasszizmus ellen Sheffieldben szombaton.

A Stand Up To Racism (SUTR) egységmenet a városban megnövekedett szélsőjobboldali aktivitás után jött létre. Miután végigpusztítottak Doveren, a Patriot Platform két héttel ezelőtt tüntetést szervezett Sheffield Darnall negyedében.

Darnallban található a város egyik legnagyobb muszlim közössége.,

Körülbelül 20 fiatal muszlim férfi Darnallból csatlakozott a szombati gyűléshez – és ketten szólaltak fel a tömeg előtt. „Ezek az emberek, mint Tommy Robinson, megpróbálnak megfélemlíteni és uralni minket” – mondták.

„A darnalli nők félnek elmenni a mecsetbe, most mi megyünk velük. A férfiaknak láthatósági mellényben kell állniuk a mecset előtt, hogy biztonságban érezzék és védjék őket.

„Nem akarunk erőszakot, mindenkit egyenlőnek tekintünk.”

Az egyik darnalli lakos a Socialist Worker-nek elmondta: „A legfontosabb számunkra, hogy a környék női félnek az utcákon járni. A 300 férfi, aki felvonult, valódi fenyegetést jelentett számunkra.

„Tommy Robinson és társai semmit sem tesznek az emberek segítéséért – csak megfélemlítenek minket. Az embereknek össze kell tartaniuk.”

A darnalli lakosok maszkot viseltek a tiltakozáson, félve attól, hogy felveszik őket, és aztán a fasiszták célpontjaivá válnak. Amikor megérkeztek a térre, a rendőrség megpróbálta megállítani őket, és arra kényszeríteni, hogy vegyék le a maszkjukat.

„Miért mondják nekünk, hogy vegyük le a maszkjainkat, de ott állnak, miközben a fasiszták maszkot viselnek?” – mondták a színpadról.

„Hagyták, hogy a Patriot Platform végigvonuljon az utcán, és mellettük vonultak. De megpróbálnak megakadályozni minket abban, hogy csatlakozzunk egy rasszizmus elleni tiltakozáshoz.”

A Patriot Platform menete után a SUTR több mint 300 fős gyűlést szervezett Darnallban.

A legtöbben helyi lakosok voltak. Több zsaru is részt vett a gyűlésen, azt állítva, hogy nem tudták, hogy a szélsőjobboldali tiltakozás meg fog történni.

Maxine, a SUTR aktivistája elmondta, hogy a közönség nem hitt a rendőrségnek, és dühös volt, „teljes szégyennek” nevezve őket.

A darnalli lakosok elmondták, hogy azért jöttek az egységtüntetésre, mert a SUTR-t tekintik annak a szervezetnek, amely kiáll értük.

Az egységtüntetésen sokan mondták, hogy úgy érzik, valami megváltozott a városban, miután a Patriot Platform megjelent. A színpadról és a tömegből is sürgetés érződött.

A sheffieldi elmúlt hetek felhívták a figyelmet a szélsőjobb fenyegetésére. De azt is megmutatták, hogyan tud a SUTR helyi területeken gyökeret ereszteni és mozgósítani embereket.

Nagy Britannia-szerte több százan jöttek ki a rasszizmus ellen szombaton is. Több mint 300-an Newcastle-ben, északkeleten, 100-an Morcambe-ban, északnyugaton, és 70 antirasszista szállt szembe 35 szélsőjobboldali banditával Wakefieldben, Nyugat-Yorkshire-ben.

Több mint 400 ember csatlakozott egy egységtüntetéshez Cardiffban, Dél-Walesben. „Több százan jöttek ki a szakadó eső ellenére, ami igazán pozitív” – mondta Kwabena, egy helyi antirasszista aktivista a Socialist Worker-nek.

„Igazán élénk tüntetésünk volt. Volt egy diákblokk, néhány Plaid Cymru tag a walesi parlamentből – a Senedd –, és Jeremy Corbyn vezette a menetet” – mondta. „Felszólalóink voltak az indiai Cockroach mozgalomból és bevándorló munkásokból.

„A Reform UK második lett a Senedd (walesi parlament) választásokon. Walesben még nincs megfelelően szervezett szélsőjobboldali utcai mozgalom, de határozottan épül. Szerintem ez a tüntetés igazán fontos volt, hogy megmutassa az embereknek, hogy van ellenállás a szélsőjobb ellen, és hogy Walesben antirasszista többség van.”

Mintegy 120 antirasszista szállt szembe a Gosport Patriots szélsőjobboldali csoporttal a déli parton. Bár a Gosport Together által szervezett tüntetés kisebbségben volt, egy szóvivő azt mondta: „A fontos az, hogy nem vonultak ellenállás nélkül.

„A rasszisták nem mondhatják, hogy az egész helyi közösség nevében beszélnek.”

Legalább 250 antirasszista nézett szembe a Kent National Movement szélsőjobboldali csoport ugyanannyi tagjával a délkeleti parton fekvő Herne Bay üdülővárosban.

Steve, a SUTR helyi aktivistája a Socialist Worker-nek elmondta, hogy „a szélsőjobb hetekig hirdette tüntetését online, plakátokkal és transzparensekkel Kent-szerte. De a napon még mindig kisebbségben voltak az antirasszistákkal és antifasisztákkal szemben.

„Ami mozgósításunkat lehetővé tette, az a helyi közösség rasszizmus elleni kiállása volt. Ezt mindenhol meg tudjuk ismételni.”

forrás: Socialist Worker

A francia mozgalom dacol az állami elnyomással, és megalázza a Macron-rezsimet

A francia állam mindent bevetett, hogy ezen a szombaton összeroppantsa az utcai mozgalmat.

Több százezer ember mozgósított Franciaország-szerte – és biztosította, hogy ez kudarcot valljon.

Figyelemre méltó győzelmet arattak Emmanuel Macron elnök és Sébastien Lecornu miniszterelnök felett.

Macron és Lecornu több mint 70 000 rendőrt, a páncélozott járművekkel felszerelt félkatonai GBGM-et, valamint a RAID és GIGN „terroristaellenes” egységeket mozgósította.

Már Párizsban is több százezer ember vonult fel. Jean-Luc Mélenchon, a baloldali Engedetlen Franciaország párt vezetője szerint a fővárosi menet négy kilométer – csaknem két és fél mérföld – hosszú volt.

Ez volt „a legnagyobb tüntetés a kezdetek óta” – mondta, örülve „a társadalmi mozgalom teljes győzelmének”.

Az állam szinte minden tiltakozást betiltott, és kijárási tilalmat vezetett be. Fegyveres banditák testületeit zúdította a tüntetőkre, könnygázt és vízágyúkat vetett be.

A rendőrség több száz embert tartóztatott le, és több városban blokkolta a tiltakozásokat. De sokan dacoltak a tilalmakkal és néztek szembe az erőszakkal, köztük több tízezren Marseille-ben, 20 000-en Lyonban és 10 000-en Bordeaux-ban.

Legalább 30 000 ember vonult át Orléans-on, tiltakozásul a fasiszta Nemzeti Tömörülés (RN) ellen, miközben az éves kongresszusát tartotta.

A tiltakozást helyi aktivisták szervezték, és a Marche des Solidarités (MDS) antirasszista csoport támogatta.

Antifasisztákat vonzott egészen Bretagne-tól, Marseille-től és Toulouse-tól. És körülbelül 20 busznyi ember érkezett Párizsból és a környező területekről. Voltak blokkok több nagy szakszervezeti szövetségtől és nagy csoportok fiatalokból.

Mathieu az MDS-től a Socialist Worker-nek elmondta: „Hatalmas siker volt – legalább 30 000-en voltunk.

„A média mind Orléans-ról beszél, de nem úgy, ahogy az RN szerette volna. Azt akarták, hogy minden róluk és a konferenciájukról szóljon. De helyette a tiltakozásokról beszélnek.”

Elmondta, hogy Orléans-t nem tartják baloldali fellegvárnak, és ugyanazok a szövetségek mindenhol felépíthetők.

Egy delegáció az okmányok nélküli bevándorlóktól – Franciaországban sans-papiers néven ismertek – csatlakozni készült a tüntetéshez.

De három buszt Párizsból megállított a félkatonai Csendőrség a város külterületén.

A zsaruk nem engedték át az okmányok nélküli bevándorlókat és támogatóikat személyazonosító okmányok felmutatása nélkül.

Így mintegy 200 ember elfoglalta az autópálya egy részét, spontán tiltakozást tartva, dalokkal és zenével, amelyet a bevándorló aktivisták biztosítottak.

Mathieu elmondta: „Az állam megmutatta, hogy megvédi a fasisztákat. Betiltották a tiltakozásokat Orléans-ban holnap. És betiltották, hogy az emberek a fasizmus ellen tiltakozzanak, amikor megállították a buszokat.

„Legközelebb több emberre, több egységre és több harciasságra van szükségünk.”

Az antifasiszták elmagyarázták a Socialist Worker-nek, miért akartak Orléans-ba jönni.

„A fasizmus egy vírus” – mondta Abdelkrim. Szerinte akkor fertőzi meg a társadalmat, amikor rossz a pénzügyi helyzet, megosztja az embereket, és lehetetlenné teszi az egység építését.

Elias a Socialist Worker-nek elmondta: „Minden lehetséges eszközzel harcolnunk kell a szélsőjobb ellen. A szélsőjobb növeli a feszültséget Franciaországban, és növeli a muszlimok és zsidók iránti gyűlöletet.”

Nausicaa és Manon is azt mondták, hogy Franciaország egyre polarizáltabb. Két egymással szemben álló tábor érzése van.

Franciaországot az elmúlt hónapban felkelés rázta meg, miután a diákok blokád alá vették iskoláikat a tanárok és a finanszírozás hiánya miatt. A fiatalok tömegtiltakozásai tele voltak antifasiszta szlogenekkel és az RN ellen készített saját készítésű plakátokkal.

A nagytőke egyes részei az RN felé tekintenek, mint a mozgalmat összeroppantani képes erőre.

Marine Le Pen elnökjelöltje az „anarchikus bevándorlást” okolta a múlt szombati egyes városokban történt lázadásokért és fosztogatásokért. Megígérte, hogy helyreállítja a „tekintélyt és a biztonságot”, ha 2027 áprilisában megválasztják.

„Vannak, akik azt mondják, ami történik, megerősíti a szélsőjobbot az állami propaganda miatt” – mondta Oscar a Socialist Worker-nek.

„De az utcai mozgalom reményt ad az antirasszistáknak is, mert olyan módon hozza össze az embereket, ahogyan azt korábban nem láttuk.”

Oscar elmagyarázta, hogy a mozgalom az elmúlt években politikailag tudatosabbá vált, különösen a Nahel Merzouk 2023-as meggyilkolása miatti felkelés óta.

Azt állította, hogy korábban az aktivizmus töredezettebb volt. Elmondta, hogy egyrészt voltak a megélhetési költségek körüli küzdelmek, mint a Sárga Mellényes mozgalom, másrészt a fiatalok antirasszista felkelései.

„Gyönyörű látni, ahogy gazdag iskolák gyerekei támogatják elvtársaikat a szegény külvárosokban” – tette hozzá Mona.

„Vidéki területről származom. Fontos, hogy ne csak Párizsban maradjunk, és ne tűnjünk úgy, mintha mindannyian párizsiak lennénk” – mondta Alma.

Feszültségek vannak az RN-en belül. Bázisának egy része fenntartani próbálja egy tiszteletreméltó, hatalomra váró kormánypárt illúzióját, míg mások a keményebb jobboldal és az utcai fasiszta mozgalom felé tekintenek.

Például RN-képviselők voltak jelen egy párizsi gyűlésen tavaly, hogy megemlékezzenek a Quentin Deranque utcai fasisztáról. Azt fasiszták szervezték, köztük a bevándorlásellenes női csoport, a Némésis.

Az RN vezetője és valószínű jövőbeli miniszterelnöke, Jordan Bardella nemrég egy történelmi antiszemita megjegyzések miatti botrányba keveredett. És feszültség van Bardella és Le Pen között. De képesek az egységre is, különösen amikor a közvélemény-kutatásokat vezetik.

Az RN növekedését a rasszizmus táplálja, amely mélyen gyökerezik a mainstream jobboldalban is. Bruno Retailleau, a konzervatív típusú Les Républicains Párt elnökjelöltje „barbárok” visszatéréséről és „civilizálatlan” emberekről beszélt.

A szombati menet egy pénteki, Párizstól nyugatra, Trappes-ban történt feltételezett rasszista és iszlamofób támadás után következett, amely félelmet keltett a helyi lakosság körében. Egy lövöldöző megölt egy embert és megsebesített öt másikat.

Sebastien antifasiszta a mainstream politikusok rasszizmusa elleni küzdelem szükségességéről beszélt. „Folytatnunk kell a tüntetéseket, ki kell rúgni Macront, és felelősségre kell vonni a médiát azért, amit mond” – mondta a Socialist Worker-nek.

„Sok rasszista retorika van. Évek óta ilyen.”

A szombat lenyűgöző siker volt – de a mozgalom még mindig jelentős akadályokkal néz szembe, ha győzni akar.

A szakszervezeti szövetségek általános sztrájkot hirdettek november 5-re. De a szakszervezeti bürokrácia, amely a munkaadók és a munkások között egyensúlyoz, bizonyítani próbálja majd, hogy ő a mozgalom tiszteletreméltó arca.

Alapszintű szervezésre lesz szükség ahhoz, hogy a győzelemhez szükséges akciót megvalósítsák. A munkások sorai megragadhatják a november 5-i dátumot, hogy addig szervezzék az akciót – és hogy érveljenek amellett, hogy a munkásoknak utána is sztrájkolniuk kell.

Zárjuk le Franciaországot határozatlan általános sztrájkkal, űzzük ki Macront és Lecornut – és verjük vissza a fasisztákat!

forrás: Socialist Worker

A politikai centrum – nem a lázadás – nyitja meg az ajtót a francia fasizmus előtt

A mainstream politikusok és a média azt állítják, hogy a düh tömeges kifejeződése győzelmet adott Marine Le Pennek és fasiszta pártjának

Ki egyengeti a fasizmus útját Franciaországban? Ha a politikai establishmentre hallgatunk, akkor a „szélsőbaloldal” – és a „rendszer ellen harcoló fiatalok”.

Különösen az Engedetlen Franciaország párt – és elnökjelöltje, Jean-Luc Mélenchon – a hibás, mondják.

Ők voltak egyedül a fő politikai pártok közül, akik támogatták a diákok felkelését.

Ez a lázadás szélesebb felkelést indított el, beleértve a munkásokat és a Sárga Mellényes megszorításellenes kampányolókat. Múlt hétvégén széles körű lázadáshoz és némi fosztogatáshoz vezetett.

Kiégett üzletek és középületek jeleneteit még mindig folyamatosan ismétlik Franciaországban és világszerte, figyelmeztetésként arra, mi történik, amikor a düh az utcára vonul.

Ez a düh tömeges kifejeződése – mondják a kommentátorok – győzelmet adott Marine Le Pennek és fasiszta Nemzeti Tömörülés (RN) pártjának a közelgő francia elnökválasztáson.

Sőt, azt magyarázzák, hogy a baloldal vonakodása, hogy egyszerűen kapituláljon és támogassa a centrumot a szélsőjobb ellen, adja Le Pennek eddigi legjobb esélyét az elnökség megnyerésére.

Ezeket az állításokat gyakran ismétlik – de ostobaságok.

A neoliberális centrum – beleértve a centrumbaloldali és jobboldali pártokat – politikái teremtették meg a politikai teret az RN növekedéséhez.

Magukévá tették Le Pen rasszista nyelvezetét és pártjának sok bevándorlásellenes politikáját, hogy aláássák őt – sikertelenül.

Mindeközben keresztülverték a megszorításokat, a leépítéseket és a rasszizmust.

A centrum politikusai versengtek, ki tud a legnyíltabban rasszista megjegyzéseket tenni, és ki támogatja a legkeményebb támadásokat a muszlimok és a polgári szabadságjogok ellen.

És minden alkalommal megadták az RN-nek a vágyott tisztességet.

A centrum törekvése, hogy adócsökkentést adjon a gazdagoknak és a nagyvállalatoknak, ahhoz vezetett, hogy megkurtították a közszolgáltatásokat – beleértve az iskolákat – és a juttatásokat.

Hivatalának első évében Emmanuel Macron elvette Franciaország vagyonra kivetett „szolidaritási adóját”, amelyet az 1,31 millió euró feletti vagyonra vetettek ki. Helyette jóval csökkentett tőkenyereség-adót vezetett be, ami 70 százalékos adócsökkentést jelentett a leggazdagabbaknak.

Az adócsökkentések olyan mélyek voltak, hogy Franciaország költségvetési hiánya meghaladta az Európai Unió 3 százalékos határát, ami szükségessé tette a bérek, nyugdíjak és a hétköznapi emberek kiadásainak újabb támadását.

Ennek eredménye a státuszvesztés és a mély bizonytalanság érzése volt, amely milliókra terjedt ki, és tökéletesen illett a szélsőjobb napirendjéhez.

A fasizmus növekvő veszélye a diákok által kiváltott társadalmi robbanás után nem az ő hibájuk. Az állam reakciójának hibája. És annak jele, hogy a felkelésnek folytatódnia kell, még nagyobbá és radikálisabbá válva.

Több ezer felfuvalkodott, erősen felfegyverzett zsaru bevetése nagyrészt fegyvertelen tinédzserek ellen, kijárási tilalmi zónákkal és tömeges letartóztatásokkal – ez az, amiről a szélsőjobb álmodik.

Amikor az elnyomást kiterjesztik az utcai fiatalokról a baloldalra, amelyet a centrum azzal vádol, hogy támogatja őket, Le Pen extázisban lesz.

Tudja, hogy ha eljön a hivatali ideje, neki is hatalmas méretű lázadással kell szembenéznie. Lesznek sztrájkok, munkabeszüntetések és lázadás az utcákon.

Most megvan a sablon az állami válaszra, amelyet ellenük használhat. És minden liberális kritikára azt fogja kiáltani: „Csak azt teszem, amit Macron és mások előttem tettek.”

A hatalmas méretű ellenállással szemben a munkaadók is figyelmesen figyelik a helyzetet.

Azt akarják, hogy a mozgalmat olyan alaposan összeroppantsák, hogy a legszigorúbb megszorításokat kényszeríthessék ki. Ez azt jelenti, hogy meg kell törniük a szakszervezetek hatalmát, és össze kell zúzniuk mindazokat, akik dacolnak az állammal.

Nem meglepő, hogy a munkaadók már nem hiszik, hogy Macron képes ilyen döntő csapást mérni, és néhányan alternatívákat keresnek.

Némelyiküket az RN vonzza, úgy érezve, hogy csak egy új, a párt által vezetett kormánynak lenne gyomra és erőforrásai egy ilyen harchoz.

Emellett az RN azt mondja, hogy „felszabadítani” akarja a francia gazdaságot a szabályozások és védelmek leépítésével. A párt elnöke, Jordan Bardella a Medef, a munkaadói szervezet által szervezett ebédeken udvarol a vezetőknek.

Le Pen és Bardella állítása, miszerint évente 136 milliárd euró értékű kiadáscsökkentést hajtanak végre, szintén zene a fülüknek.

A munkaadók mégis aggódnak, hogy az RN saját populista kiadási terveibe kényszerült, beleértve Macron egyes nyugdíj-„reformjainak” visszavonását és az energia áfájának csökkentését.

Kétségtelen, hogy az uralkodó osztály egy része a szélsőjobboldali kormányt részesíti előnyben, hátrányai ellenére, mert úgy véli, hogy erősen befolyásolhatja azt.

Valószínűleg ezt gondolta Sébastien Lecornu miniszterelnök is, amikor meghívta az RN-t kormányszintű válságtárgyalásaira, miközben az utcák égtek.

A fasizmus növekedésének megállítása helyett a centrum és a munkaadók is csak növelték annak hitelességét.

A válasz Le Pen és az RN növekedésére nem az, hogy visszahúzódunk a centrum mögé, amely segített tisztességesé tenni őket. És nem is az, hogy a munkaadók számára elfogadható megoldásokat keressünk a válságra.

Hanem az, hogy olyan erős felkelést építsünk, amely mindkettőt legyőzi.

forrás: Socialist Worker

Albánia tüntetői semmi jelét nem mutatják a meghátrálásnak

Az Albániában hónapok óta tartó tiltakozások október közepén új eszkalációhoz érkeztek, miközben az egyetemi hallgatók megerősítették mozgósításukat.

A tanulmányi költségekkel kapcsolatos aggodalmak, a gyenge foglalkoztatási kilátások és az alacsony bérek lendületet adtak egy olyan mozgalomnak, amely Edi Rama miniszterelnök lemondását és az országot sújtó széles körű korrupció elleni sürgős intézkedéseket követeli.

„A diákok új szakaszba vitték a Flamingó Forradalmat” – írta a Solidarity Albania platform. „Egy olyan fővárosban, ahol a megélhetési költségek a medián nettó bér 170%-át emésztik fel, a közegyetemeket éheztetik, hogy a fiatalokat gazdasági száműzetésbe kényszerítsék.”

„Amikor egy generáció felemelkedik alapvető jogaiért, az egyetlen legitim válasz a teljes szolidaritás” – tették hozzá.

„Tirana küzdelme vállvetve áll a franciaországi és indiai diáksztájkokkal, valamint Palesztina, Szudán, Kongó és más helyek felszabadítási küzdelmeivel.”

A rendőri erőszak a franciaországi tiltakozásokhoz való hasonlításokat vált ki

Az elit turisztikai projektek, Albánia természeti erőforrásainak pusztítása és a korrupció elleni tömeges mozgósítások idén május óta tartanak – és a Flamingó Forradalomként elnevezett folyamatban fejlődtek.

Az elmúlt hónapokban a tüntetések napi rendszerességgel folytatódtak – mondta Enriko Peçuli a Lëvizja Bashkë progresszív pártból a BreakThrough News-nak. „Egyes napokon több embert láttál az utcákon, máskor valamivel kevesebbet, de az összejövetelek gyakorlatilag minden este folytatódtak: az energia ott volt.”

Október 13-án, amikor a legutóbbi fellángolás elkezdődött, „érezni lehetett a városban, hogy valami fog történni” – teszi hozzá Peçuli. Amikor a diákok nagy számban gyűltek össze az Oktatási Minisztérium közelében, és az épület egy része kigyulladt, rendőri erőszak tört ki – mondja Peçuli –, és ez tíz napon keresztül folytatódott.

A hatóságok erőszakos reagálása a franciaországi ifjúsági mozgósításokra adott intézményi válaszhoz való hasonlításokat váltott ki, mégis új elemet jelent a helyi mozgósításokban. Más jelentős tüntetések során, beleértve a 2018-as diáktiltakozásokat is, ez nem volt ennyire hangsúlyos – mondja Peçuli –, ami esetleg Rama romló helyzetére utalhat.

A tiltakozások kezdete óta a miniszterelnök megpróbálta elhárítani a felelősséget, és elkerülte a tüntetők fő követelését: a lemondását.

Amikor a Flamingó Forradalom elkezdődött, Peçuli elmondása szerint Rama külföldi hatalmakat próbált hibáztatni. Görögország, Irán és Oroszország kormányait nevezte meg a mozgósítások okozóiként. „Ez csak rosszabb lett az idő múlásával” – mutat rá az aktivista. „Egyre arrogánsabb lesz, az erőszak nyelvét használja.”

„A düh viszi az embereket az utcákra”

Az elmúlt napok eszkalációja után Rama – bizonyos értelemben – megpróbálta felvenni a párbeszédet a diákokkal. Ezt határozottan elutasították, mivel Peçuli megjegyzi, hogy a tüntetők semmi kevesebbe nem egyeznek bele, mint a kormány lemondásába.

„Spontán düh viszi az embereket az utcákra” – mondta, utalva az események decentralizált jellegére, amelyet egyesek a tüntetések hosszú élettartamának legalább egy részéért felelősnek tartanak.

„Nincsenek szakszervezeteink vagy nagy diákmozgalmaink [mint a franciaországiak], a társadalom általában nincs ugyanúgy megszervezve” – mutat rá Peçuli –, de nincs jele a meghátrálásnak.

„Rama talán felajánlotta a párbeszédet, de ezt nehéz komolyan venni az elmúlt 10 nap után. Miután szentesítetted az emberek fejének betörését, a párbeszédre való felszólítási jogod némileg korlátozott.”

forrás: BreakThrough News

A tiltakozásokat betiltották és kijárási tilalmat hirdettek a franciaországi következő nagy mozgósítás előtt

A diákok vezette tiltakozások az elmúlt hetekben több százezer embert vittek az utcákra.

Több százezer ember vonult az utcákra Franciaország városaiban október 24-én, szombaton, ismét a megszorítások és a megélhetési válság ellen tiltakozva. A tüntetéseket a kormány és a helyi hatóságok rendkívül elnyomó reagálása ellenére is megtartják, beleértve a kijárási tilalmat és a betiltásokat.

Az elmúlt napokban egyre több város és régió jelentett be tiltakozási tilalmat, ami a szakszervezetek és progresszív csoportok kritikáját váltotta ki. „A kormány betiltotta a szombati tüntetéseket Lyonban, Marseille-ben, Rouenban, Grenoble-ban, Le Havre-ban, Bourg-en-Bresse-ben, Le Mans-ban, Toulonban, Chambéryben és Perpignanban” – írta Clémence Guetté az Engedetlen Franciaország párttól október 22-én. „Óránként újabb tilalmak érkeznek. Így néz ki a demokrácia?”

A tilalmak közül többet bíróságon vitatnak meg, a végső döntés még nem született meg.

Emmanuel Macron francia elnök ugyanezen időszakban nem módosította a tiltakozásokkal kapcsolatos álláspontját, bejelentve, hogy szombaton csak a szakszervezetek által szervezett mozgósításokat engedélyezik. „Ahol nem szakszervezetek szervezik őket, ott betiltjuk, ahol csak lehet” – jelentette ki Macron.

A kormány bejelentette, hogy csapatokat kíván bevetni a tüntetések „őrzésére”. Az ötletet azt követően jelentették be, hogy az október 17-i országos tiltakozások – amelyeken mintegy 800 000 ember vett részt – zavargásokká fajultak az oktatási szolgáltatások és az általános életszínvonal romlása ellen.

Kanaky-ban kipróbált biztonságstratégia

Ezt az intézményi választ élesen bírálták a diákokkal együtt az utcára vonuló progresszív erők. Mivel Sébastien Lecornu miniszterelnök kormánya ragaszkodott ahhoz, hogy a mozgósítást kizárólag biztonsági kérdésként keretezze, beleértve a politikai pártokkal folytatott megbeszéléseket is, a baloldali erők elítélték a stratégiát, amiért az nem foglalkozik a konkrét problémákkal.

Paul Vannier az Engedetlen Franciaországtól azt mondta, hogy a kormány „a helyzet rothadását engedő stratégiát” folytat, és ragaszkodott ahhoz, hogy inkább megoldást kellene kialakítania a diákok követeléseire. Ez magában foglalná az árak befagyasztását, a bérek emelését, a felsőoktatás hozzáférhetőbbé tételét és 10 milliárd euró elkülönítését az oktatási rendszer számára.

A francia baloldal figyelmeztetett a tiltakozások erőszakos elfojtásának hosszú távú következményei miatt is: a mozgósítás során több ezer fiatalt tartóztattak le, és tucatnyian megsérültek – közülük néhányan nagyon súlyosan.

Bár riasztó, ez az események menete nem meglepő – mutatott rá az Engedetlen Franciaország. A párt a francia városokban tapasztalt elfojtást a kanaky-i 2024-es tiltakozások során tapasztalthoz hasonlította: „szükségállapot, meghosszabbított kijárási tilalmak, a tüntetések általános betiltása, a TikTok blokkolása, csaknem 3000 biztonsági személyzet bevetése hadseregtámogatással, páncélozott járművek, valamint az LBD lövedékvetők és gránátok tömeges használata.”

„Amit az állam 2024-ben Kanakyban kipróbált, azt most 2026-ban a saját fiataljain alkalmazza, ugyanazokkal az emberekkel az élén” – írta a L’Insoumission médium.

A szakszervezetek támogatása folytatódik

Ebben a kontextusban a francia progresszív erők megismételték felhívásaikat a nyilvánossághoz, hogy válaszoljanak a diákok felhívására, és védjék meg tiltakozási jogukat szombaton. „Október 24-én ismét felszólítunk minden aktivistát, hogy vegyék fel piros [szakszervezeti] mellényüket, hogy a fiatalok és a munkások gyakorolhassák tüntetési jogukat és hallathassák követeléseiket” – írta az Általános Munkásszövetség (CGT).

„Egy autoriter eltolódásnak vagyunk tanúi, amely kéz a kézben jár a kormány makacs elutasításával, hogy szembenézzen saját teljesítményével, és megkérdőjelezze igazságtalan, a leggazdagabbak javát szolgáló politikáját” – írta tucatnyi szakszervezeti tag, szószóló és kulturális munkás egy felhívásban, támogatást kérve a tiltakozásokhoz.

„Ez a választás felelőtlen és veszélyes a demokráciára nézve, valamint azok testi épségére, akik e mozgósítások keretein kívül védelmezik azt” – jelentették ki. „Utat nyit a szélsőjobb hatalomra kerülése előtt.”

forrás: BreakThrough News

Irán készen áll a háború „következő szakaszára” az amerikai–izraeli agresszió újbóli megindulásáról szóló találgatások közepette

Legalább hét hajót ért találat az iráni haditengerészeti erők vagy aknák részéről a Perzsa-öbölben kevesebb mint 24 óra alatt csütörtökön, miután Irán azt állította, hogy az amerikai nyomás hatására megsértették a hajózási útvonalakra vonatkozó korlátozásait.

Irán készen áll bármilyen új agresszióval szembenézni, és a háborút új szintekre emeli – állította Irán október 21-én, szerdán, miután jelentések utaltak arra, hogy küszöbön áll az amerikai–izraeli együttes csapások újbóli megindítása az ország nukleáris létesítményei és más célpontok ellen.

Szerdán és csütörtökön több jelentés is megjelent, amelyek a július óta tartó nem hivatalos tűzszünet végére és az Irán elleni új amerikai–izraeli csapások növekvő valószínűségére mutattak.

Az AFP csütörtökön arról számolt be, hogy az Egyesült Államok felszólította szaúd-arábiai nagykövetségének munkatársait és családtagjaikat, valamint a régió több más országában működő nagykövetségek munkatársainak családtagjait, hogy hagyják el az országot.

A Drop Site News csütörtökön arról számolt be, hogy az Egyesült Államok jelenleg nagyszabású előkészületekben vesz részt, beleértve új hadihajók és mintegy 10 000 további tengerész és tengerészgyalogos telepítését a régióban.

A Drop Site állítása szerint az amerikai előkészületek nagyrészt Benjámin Netanyahu izraeli miniszterelnök Irán elleni új offenzíva kiprovokálására irányuló erőfeszítéseihez kapcsolódnak. Iráni és amerikai tisztviselőkre hivatkozva azt állította, hogy az Irán elleni amerikai–izraeli együttes csapások valószínűleg a keddi izraeli választások előtt megkezdődhetnek.

A múlt héten jelentések szóltak arról, hogy Netanyahu arra sürgeti Trump-ot, hogy indítsa újra az Irán elleni bombázásokat, mivel ez javíthatja választási győzelmi esélyeit, mivel a jelentések szerint jelenleg lemaradóban van.

Netanyahu az izraeli választások előtt újabb Irán elleni agresszióra sürgeti Trumpot

Szerdán Netanyahu ismét, minden bizonyíték nélkül azt állította, hogy Irán nukleáris fegyvereket fejleszt. Azt állította, hogy utasította az izraeli hadsereget és a Moszadot, a különféle titkos műveletekben részt vevő titkosszolgálatát, hogy „döntsék meg az iráni rezsimet”.

Egy neve elhallgatását kérő iráni tisztviselő is megerősítette a Drop Site-nak, hogy az ország hírszerzési értékelést kapott az ország stratégiai célpontjai elleni amerikai–izraeli együttes bombázás keddi újrakezdéséről.

A jelentések szerint az iráni tisztviselő azt is állította, hogy az Egyesült Államok „jelképes” csapást mérhet Irán egyik nukleáris létesítményére, például a Pickaxe Mountainre, hogy „győzelmet” hirdethessen.

Bár Anna Kelly, a Fehér Ház helyettes sajtótitkára tagadta ezeket a jelentéseket, azt állítva, hogy legalább a félidős választásokig nem lesznek új csapások, egy neve elhallgatását kérő tisztviselő a Drop Site-nak azt mondta, hogy Donald Trump amerikai elnök legalább hétszer „hátrált meg” az Irán elleni jelentős harci műveletektől július óta, azt állítva, hogy bármikor elkezdheti a háborút.

Trump bosszúvágya okozhatja a háború újrakezdését

Trump elnök nemrégiben a Pickaxe Mountainról és az Iránnal folytatott tárgyalások kudarcáról tett nyilatkozatai táplálták a küszöbön álló csapásokról szóló találgatásokat.

Szerdán Trump a sajtónak azt mondta, hogy az Egyesült Államok nem tárgyal Iránnal, és „valami így vagy úgy” fog történni „meglehetősen hamar”.

A fejleményekre reagálva Trita Parsi a Quincy Institute-tól azonban elutasította Izrael központi szerepét ezekben az ügyekben, annak ellenére, hogy a mostani és a februári körülmények között hasonlóságokat állított, amikor az Egyesült Államok provokáció nélküli háborút indított Irán ellen Izraellel együttműködve.

Inkább Trump „bosszúvágyára” mutatott rá, mint a háború újabb felvetéseinek fő okára, azt állítva, hogy Trump Iránt hibáztatja „elnökségének tönkretételéért” és a Republikánus Párt közelgő félidős választásokon esetlegesen elszenvedendő megszégyenüléséért.

Irán „szélesebb tervvel” fog válaszolni

Irán ismételten azt állította, hogy készen áll az amerikai–izraeli agresszióval szembenézni. Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanácsának (SNSC) vezetője, Mohszen Rezaei szerdán azt állította, hogy Irán a háború „következő szakaszával” egy „szélesebb tervvel” néz szembe, és olyan módon válaszol, ahogyan korábban még nem láttak.

Új agresszió esetén Irán kiterjeszti a háborút, és a régióban mindenféle amerikai eszközt célba vesz, beleértve a kommunikációs kábeleket és a mesterséges intelligencia adatközpontokat – állította Rezaei a Drop Site-tal folytatott beszélgetésben.

Rezaei arra is figyelmeztette a regionális országokat, hogy semmilyen módon ne vegyenek részt az amerikai agresszióban, ha el akarják kerülni az iráni megtorlást, azt állítva, hogy „ezeknek a kormányoknak nem szabad azt feltételezniük, hogy részt vehetnek az Irán elleni háborúban anélkül, hogy kockázatnak tennék ki magukat”.

Legalább hét hajót értek támadás a korlátozások megsértése miatt

Eközben az Iszlám Forradalmi Gárda Haditengerészeti Erői (IRGC) csütörtökön azt állították, hogy négy hajót vettek célba a Perzsa-öböl északi részén, amiért megsértették a „jogosulatlan útvonalakra” vonatkozó korlátozásaikat. A hajók kigyulladtak és égtek – jelentette a Press TV.

Az IRGC azt is állította, hogy három másik hajót ért aknatalálat szerdán este a Hormuzi-szoros nyugati részén. Azt állították, hogy ezeket a hajókat az Egyesült Államok arra kényszerítette – Irán figyelmeztetései ellenére –, hogy a „jogosulatlan útvonalon” keresztül keljenek át a Hormuzi-szoroson.

A Hormuzi-szoros átkelését megkísérlő, találatot kapott hajók száma sokszorosára nőtt ezen a héten, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok ismételten azt állította, hogy teljes ellenőrzése alatt tartja a vízi utat.

Az Egyesült Államok azt is állította, hogy a Perzsa-öblön keresztül történő olajszállítás visszatért a háború előtti szintre, és hogy az iráni blokád hatástalan volt.

Irán azonban ismételten tagadta az amerikai állításokat. Csütörtökön az IRGC azt is figyelmeztette, hogy ha az Egyesült Államok továbbra is több hajót kényszerít a Hormuzi-szoroson való áthaladásra, kénytelen lesz megtorló csapásokat mérni a régióban lévő bázisaira.

forrás: BreakThrough News

Miközben Európában a gyógyszerárak az egekbe szöknek, a Public Pharma aktivistái új irányt jelölnek ki

A Public Pharma aktivistái Frankfurtban gyűltek össze, hogy felvázolják Európa gyógyszeripari környezetének alternatív jövőképét, mentesen a Nagy Gyógyszeripar befolyásától.

Egészségügyi dolgozók, aktivisták és a gyógyszerekhez való hozzáférésért küzdő szószólók gyűltek össze Frankfurtban október 22-23-án a 2. Public Pharma Konferencián. Az esemény a Public Pharma for Europe Koalíció mintegy két éves munkájára épül, amelynek célja egy alternatív jövőkép kialakítása a régió gyógyszeripari környezetében – és az ahhoz szükséges kapcsolatok megerősítése, hogy ezt a jövőképet valósággá tegyék.

„Amikor 2024-ben megtartottuk az első konferenciát, rájöttünk, hogy sok ember dolgozik gyakorlatilag ezen a témán, akik hasonló jövőképet és hasonló célt osztanak” – mondta Frauke Heller a medico international-tól a BreakThrough Newsnak.

Az új konferencia célja, hogy még több szószóló előtt nyissa meg a teret egy olyan régióban, ahol a Nagy Gyógyszeripar lobbija továbbra is rendkívül befolyásos.

Az első nap a koalíció bővítésére és a változó globális környezetre összpontosított, amellyel szembenéz, beleértve a gyógyszerek elérhetőségével és megfizethetőségével kapcsolatos növekvő aggodalmakat szerte Európában.

Az előadók – köztük Gaëlle Krikorian közjavak-aktivista, Tim Joye, a Medics for the People (MPLP-GVHV) elnöke, Tineke Kleinhout-Vliek kutató és Jan Wintgens, a People’s Health Movement (PHM) Public Pharma programjának európai koordinátora – részletesen kifejtették, hogy a Nagy Gyógyszeriparra támaszkodó rendszer hogyan mélyíti el ezeket a hozzáférési problémákat.

Felszólalásaik azt is hangsúlyozták, hogy az alternatívák már léteznek. Kleinhout-Vliek rámutatott több tucat olyan meglévő példára Európában, ahol a gyógyszerkutatást, -fejlesztést és -innovációt különböző módokon támogatja a közszféra. „Ez korábban csak a »piaci kudarc« területein történt, de most már a nyereséges gyógyszerek felé is mozdul” – mutatott rá.

A megszorítások súlyosbítják a gyógyszerekhez való hozzáférést

A konferencia elismerte, hogy az Európában emelkedő gyógyszerárak élesebbé tették e probléma láthatóságát a korábbi évekhez képest, amikor a társadalombiztosítási rendszerek még képesek voltak biztosítani a betegek számára a gyógyszerekhez való hozzáférést a régióban. Ez ma már kevésbé van így, mivel a Nagy Gyógyszeripari vállalatok túlzó árakat szabnak az új termékekre – és magukat a társadalombiztosítási rendszereket is aláássa a megszorítás.

A hatások az egész régióban érezhetők, Joye és Krikorian Belgium és Franciaország példáit hozta fel. Belgiumban Joye elmesélte egy család esetét, amelynek közel 2 millió eurót kellett adománygyűjtéssel előteremtenie egy csecsemő gerincvelő-izomsorvadás elleni injekciójához, ami megerősítette az MPLP erőfeszítéseit egy másfajta gyógyszeripari rendszer elképzelésére. Franciaországban a jelenlegi gyógyszerárak „őrjítően” hatnak mind a betegekre, mind a gyógyszerészekre – hangsúlyozta Krikorian –, ami arra készteti őket, hogy kritikusabbak legyenek az egész rendszerrel szemben.

Ezek a fejlemények nem választhatók el a világot ma érintő helyzettől, amely az Egyesült Államok gyengülő pozíciójához kapcsolódik – ebben az előadók és a résztvevők mind egyetértettek.

„Ha összehasonlítjuk a világot 2024 márciusával, a különbség hatalmas” – mondta Joye, utalva a gyógyszeripari óriás GSK nemrégiben hozott döntésére, amely szerint 1200 munkahelyet szüntet meg belgiumi 8000 fős tevékenységéből. „Ez nem egy pénzügyi nehézségekkel küzdő vállalat: azért vágnak le munkahelyeket, mert a Trump-kormányzat hatására tevékenységük egy részét az Egyesült Államokba tervezik áthelyezni.”

Az európai emberek egyre inkább félnek a háborútól kormányaik fegyverkezési versenye miatt – tette hozzá –, de attól is, hogy elveszítik munkahelyüket. „A politikusok ezt a félelmet a multinacionális vállalatok hatalmának növelésére használják a rendszer megváltoztatása helyett.”

Tapasztalatok a szocializmusból és a Globális Délből

Ahogy az Európai Public Pharma koalíció tovább növeli tagjainak számát, figyelmesen tekint a múlt tapasztalataira is, beleértve a vakcinák közkincs termelését a korábbi szocialista kelet-európai államokban – ahogy azt David Franco a Public Pharma for Europe-tól és Goran Jeras az Etikus Finanszírozásért Kooperatívtól bemutatta.

De a platform a gyógyszerkutatás és -termelés profitorientált modelltől való elfordításának gyakorlati példái felé is tekint. Ide tartozik a kubai tudósok munkája, akik az Egyesült Államok által bevezetett folyamatos blokád ellenére is úttörő áttöréseket értek el, valamint a brazíliai orvosi kutatóintézetek és a kanadai terápiák közkincs termelésének megteremtésére irányuló erőfeszítések.

Gerardo Guillén a Kína-Kuba Biotechnológiai Innovációs Központból a sziget áttöréseit – köztük az interferon-terápiát, a diabéteszes láb innovatív kezeléseit és a COVID-19 gyógyszereket – a forradalom után kialakított emberközpontú egészségügyhöz kapcsolta.

Kuba kitartó kutatása és innovációja nem választható el Fidel Castro felhívásától egy tudományalapú forradalomra – egy olyan tudományra, amely az emberek szükségleteit szolgálja – mutatott rá Guillén.

Egy másik példát Martin Häuer az Open Source Imaging Initiative (OSI²) képviseletében mutatott be, aki végigvezette a résztvevőket a nyílt forráskódú eszközökkel épített MR-képalkotó gépek meglévő erőfeszítésein. Jelenleg a projektcsapatnak sikerült működő prototípusokat összeállítania mintegy 20 000 euróért – az alacsony jövedelmű egészségügyi rendszerekben, például Ghánában való újraösszeállítás pedig körülbelül 24 000 euróra becsülhető.

Ez az összeg az MRI szokásos piaci árának körülbelül 10%-át teszi ki: jelentősen növeli annak esélyét, hogy a technológia szélesebb körben hozzáférhetővé váljon, és megmutatja, milyen jelentős hatással lehetnek ezek a kezdeményezések globálisan.

forrás: Peoples Health Dispatch