A kritikus gondolkodás válsága; más szavakkal, ahogy a világot felfogjuk, hogy átalakíthassuk, arra vezeti az elemzőket, hogy a nem túl precíz koncepciókat sokszorozzák, amely inkább leírásba, mint elemzésbe hajlik, ezért zavart okoz.
Ha a társadalmi kontroll, amelyet az államok és vállalatok gyakorolnak, olyan kifinomult csapdává válik, amely a mindennapi élet minden kifejeződését elkapja és alárendeli magának, akkor fontos, hogy ki kormányoz?
Az 1% által felhalmozott javakat védi a drogkereskedő hálózatok és az állami apparátus szövetsége, amelyek a nagy multik érdekeit szolgálják, de ugyanakkor fontos hatalmi faktort alkotnak.
Távolról a dolgok máshogy tűnnek. A kontúrok épp megkülönböztethetők és a nagy tárgyak uralják a láthatárt, míg a kicsik majdnem láthatatlanok. Nem is említve, mi történik a föld alatt.
A globális rendszerszintű káosz korában könnyű összekeverni a valóságot a vágyakkal, még inkább akkor, amikor hiteles tények szerint gondoljuk, hogy amire régóta vágyunk, az úgy tűnik, azonnal elérkezhet.
A környezet vagy Föld Anya védelme női dolog a Scientific American magazin decemberben publikált, új tanulmánya szerint, amely megmutatja, hogy „a nők felülmúlták a férfiakat a környezetvédelmi akciók területén; minden korcsoportban és országban.”
A nagy változások mindig kis mozgalmakkal indulnak, amelyek láthatatlanok a fentiek elemzői és a nagy média számára, ahogy azt a zapatisták kommünikéinek egyike is megfogalmazza.
Hiány van eszmékből. Az értelem nem információkkal gondolkodik, hanem inkább eszmékkel, ahogy Fritjof Capra hangsúlyozta a La trama de la vida (Az élet hálója) című művében.
A Deinformémonos lap augusztus 14-ei száma egy rövid és rémisztő történetben figyelmeztetett a Querétaro-ban (Mexikó egyik szövetségi állama – AMI szerk.) 2015 januárja óta történt 31 nőgyilkosságra.
Június 11-én Sao Paolo Morumbi körzet lakóinak egy csoportja azon rendőrök mellett demonstrált, akik megölték Ítalo-t, egy 10 éves fekete gyermeket.
A pénzügyi integráció a neoliberális kezdeményezés egyik alapköve, és nehéz elfogadni azt a szűkös vitát azok között, akik azt mondják, hogy ellenségei ennek a modellnek, amely a finánctőke uralmára központosult.
Aki a 60-as és 70-es években csatlakozott a mozgalomhoz, gyakran hallotta a szólást: „Olyannak lenni, mint Che.” Ehhez kapcsolódott egy erkölcs, egy viselkedés, egyfajta kollektív cselekvés felvállalása, amelyet ez a személyiség inspirált, hogy – élete árán is – iránytű legyen egy generáció számára.
A középiskolások legyőzték Sao Paolo állami kormányzatát, amelyet a neoliberális Geraldo Alckmin vezet, akinek vissza kellett vonni az oktatási rendszer átszervezési tervét, mivel tömeges elutasítással és erős ifjúsági mozgósítással szembesült.
Amikor a láthatóság minimális, mert hatalmas viharok eltakarják a valóság észlelését, az a helyénvaló, ha valaki megnöveli távlatait, hogy felmászik csúcsokra, hogy szélesebb megfigyelő pont után kutasson azért, hogy észrevegye a kontextust, amelyben mozgunk.
Raúl Zibechi, uruguayi író és újságíró szerint Latin-Amerika történelme a szakszervezet, a párt és az Állam köré központosult. Mindazonáltal rámutat, hogy azok az intézmények nehezen konfrontálódnak a mélyről jövő változási folyamattal.
Ez az extravagáns profithajhászás eredménye, amely olyan héják és farkasok generációját nemzette, amely képtelen termelni bármit is pusztításon és halálon kívül.