A MI IDŐNK
  • Főoldal
  • Bemutatkozás
  • Miért támogassuk az Európai Baloldalt?
  • Manifesto of the European Left
  • Impresszum

A MI IDŐNK

AZ EURÓPAI BALOLDAL PORTÁLJA

Menu
  • Hírek
    • Belföld
    • Külföld
  • Forradalom
  • Antiimperializmus
  • Antifasizmus
  • Elemzés
  • Programok
  • Tudomány
  • Kultúra
  • Történelem
  • Európai Baloldal
  • Európai Baloldali Párt
  • EP Baloldal
  • Környezetvédelem
  • Ateizmus
  • Kurdisztán
  • LMBTQ

Latin-Amerika

Kuba elítéli a forradalom vezetője ellen irányuló aljas vádakat

2026. május 28.

A FORRADALMI KORMÁNY NYILATKOZATA

A Forradalmi Kormány a leghatározottabban elítéli az Egyesült Államok Igazságügyi
Minisztériuma által május 20-án bejelentett és hetek óta hangoztatott aljas vádakat Raúl
Castro Ruz tábornok, a kubai forradalom vezetője ellen.

Az Egyesült Államok kormányának nincs sem jogalapja, sem joghatósága e lépés
megtételére. Ez egy megvetendő és gyalázatos politikai provokáció, amely az 1996
februárjában, a kubai légtérben történt két repülőgép lelövéséhez vezető események
tisztességtelen manipulációján alapul; a repülőgépeket a Miamiban székhellyel
rendelkező Brothers to the Rescue nevű terrorista szervezet üzemeltette, amelynek a
kubai légtér ellenséges célú, ismételt megsértése nyilvánvalóan közismert tény volt.

Ezenkívül az Egyesült Államok kormánya eltorzítja az eseményről szóló egyéb
történelmi tényeket is, amelyeket ürügyként használ. Többek között figyelmen kívül
hagyja azt a számos hivatalos panasztételt, amelyeket Kuba abban az időszakban
nyújtott be az Egyesült Államok Külügyminisztériumához, a Szövetségi Légügyi
Hivatalhoz (FAA), valamint a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezethez (ICAO) az
említett szervezet által 1994 és 1996 között elkövetett több mint 25 súlyos és szándékos
kubai légtérsértésről, amelyek nyíltan megsértették a nemzetközi jogot és magát az
amerikai jogszabályokat is.

Emellett figyelmen kívül hagyja a kubai hatóságok által kiadott nyilvános és hivatalos
figyelmeztetéseket, amelyek szerint ilyen légtérsértések elfogadhatatlanok, valamint
azokat a riasztó üzeneteket is, amelyeket közvetlenül az Egyesült Államok elnökének
továbbítottak az ilyen jogsértések súlyosságáról és lehetséges következményeiről.

Kuba válasza légterének megsértésére jogos önvédelmi cselekmény volt, amelyet az
Egyesült Nemzetek Alapokmánya, az 1944. évi chicagói nemzetközi polgári légi
közlekedési egyezmény, valamint a légi szuverenitás elvei védnek.

Az Egyesült Államok, amely már áldozatul esett a polgári légi közlekedés terrorista
célokra való felhasználásának, nem engedi és nem is engedné meg, hogy idegen légi
járművek ellenséges és provokatív módon megsértsék légterét, és – amint azt már
bizonyította – erőszak alkalmazásával lépne fel.

Az amerikai kormány tétlensége a Kuba által akkor kiadott figyelmeztetésekkel
szemben felfedte bűnrészességét a kubai kormány és nép elleni erőszakos, illegális és
terrorista cselekmények tervezésében és végrehajtásában az Egyesült Államok
területéről, ami a forradalom győzelmétől napjainkig visszatérő és szisztematikus
gyakorlat.

Rendkívül cinikus, hogy ezt a vádat éppen az a kormány fogalmazza meg, amely – az
Egyesült Államok területétől távol eső karib-tengeri és csendes-óceáni nemzetközi
vizeken – aránytalan katonai erő alkalmazásával közel 200 embert gyilkolt meg és 57
hajót semmisített meg olyan, soha nem bizonyított kábítószer-kereskedelemmel
kapcsolatos állítólagos kapcsolatok miatt, amelyek a nemzetközi jog szerint bírósági
eljáráson kívüli kivégzéseknek, az amerikai törvények szerint pedig gyilkosságoknak
minősülnek.

Ez a hamis vád a kubai forradalom vezetője ellen csak tovább erősíti a Kuba-ellenes erők
kétségbeesett kísérleteit, hogy hamis narratívát építsenek fel annak érdekében, hogy
igazolják a nemes kubai nép elleni kollektív és kegyetlen büntetést az egyoldalú
kényszerítő intézkedések megerősítésével, beleértve az igazságtalan és népirtó
energiablokádot és a fegyveres agresszióval való fenyegetést.

Kuba megerősíti elkötelezettségét a béke iránt, valamint szilárd elszántságát az ENSZ
Alapokmányában elismert, elidegeníthetetlen önvédelmi jog gyakorlására.

A kubai nép megerősíti rendíthetetlen elhatározását, hogy megvédi a hazát és a
szocialista forradalmat, és a legnagyobb erővel és határozottsággal kifejezi korlátlan és
változatlan támogatását Raúl Castro Ruz tábornok, a kubai forradalom vezetője iránt.

Hazánk vagy halál, győzni fogunk.

Havanna, 2026. május 20.

Fidel Castro főparancsnok születésének 100. évfordulója

Antiimperializmus, Forradalom, Külföld, emberiség elleni bűncselekmények, Kuba, kubai blokád, Latin-Amerika, népirtás, Raul Castro, terrorizmus, Trump, USA

USA: A bűnözők védelmezője

2026. május 27.

Néhány nappal ezelőtt Claudia Sheinbaum Pardo elnökasszony bejelentette, hogy az Egyesült Államok a 2018. január 1. és a múlt év május 13. között felmerült, Mexikó által benyújtott 269 kiadatási kérelem közül egyet sem elégített ki. Ebből a számból 36 kérelmet elutasítottak, 233 pedig még mindig függőben van. Az egyik ilyen eset Dámaso López Serrano, alias „El Mini Lic” ügye, akit a nyomozások szerint a La Jornada újság sinaloai tudósítója, Javier Valdez meggyilkolásának szellemi szerzőjeként azonosítottak.

A bűntény elkövetésének kilencedik évfordulóján a gyászoló özvegy, Griselda Triana ismételten felszólította az amerikai hatóságokat, hogy tájékoztassanak López Serrano Mexikónak történő kiadatási eljárásának előrehaladásáról. Triana kijelentette, hogy a bevallottan bűnös és elítélt drogdíler továbbra is élvezheti az Egyesült Államok igazságszolgáltatási rendszerének kiváltságait, és évek teltek el anélkül, hogy hivatalos információt kaptak volna a kiadatási kérelemről.

El Mini Lic López Serrano esete nyersen mutatja be, hogy milyen típusú bűnözőket véd Washington azáltal, hogy figyelmen kívül hagyja a mexikói kéréseket. Ugyanakkor ez egyben példa arra is, hogy a valóságban milyen messzire mennek az amerikai igazságszolgáltatási szervek a bűnözőkkel való alkudozásban, amikor a büntetlenség tényezőiként működnek; teljesen önkényesen csökkentik, elengedik vagy akár semmissé teszik a büntetéseket.

Ahogy ebben a lapban is említésre került, El Mini Lic 2017-ben adta fel magát az Egyesült Államok kormányának, miután apja kísérlete a Sinaloa-kartell ellenőrzésének megszerzésére kudarcot vallott. Az ország hatóságai védett tanúi státuszt biztosítottak neki, és szolgálataiért bőségesen megjutalmazták: 2022-ben új személyazonosságot hoztak létre számára, hogy megvédjék riválisaitól (és a mexikói igazságszolgáltatástól), lakhelyet biztosítottak neki, és szabadlábra helyezték. Annak ellenére, hogy 2024-ben az FBI letartóztatta, mert három kilogramm fentanil Los Angeles-i partnerének történő átadását szervezte, az ügyészek megújították a korábban aláírt „együttműködési megállapodást”.

Az ellentmondás a Fehér Ház és számos amerikai hírszerző ügynökség által Mexikónak a szervezett bűnözés elleni küzdelemre vonatkozó követelései, valamint az amerikai jogrendszer általi szelektív és önkényes jogalkalmazás között még nyilvánvalóbbá válik, ha emlékeztetünk arra, hogy Donald Trump kormánya a kábítószer-kereskedelemnek szentelt szervezeteket, beleértve a Sinaloa-kartellt is, terrorszervezeteknek minősíti. Ez azt jelenti, hogy az ügyészeknek, bíráknak és bármely más hatóságnak tilos tárgyalásokat folytatnia e csoportok tagjaival, és hogy számukra kiváltságokat adni – a saját törvényeik szerint – a terrorizmussal való együttműködésnek számít. Ennek ellenére a bűnszervezet egyik elítélt védelmezőjét, a volt hondurasi elnököt, Juan Orlando Hernández-nek maga Trump adott kegyelmet önkényesen decemberben. Az igazságszolgáltatás akadályoztatásának e láncolata miatt világosan kell látnunk, hogy ki az, aki bűnözőket rejteget és védelmez.

Ezenkívül elengedhetetlen megkétszerezni az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy Dámaso López Serranót és más bűnözőket kiadják Mexikónak, ahol a jogállamiságnak megfelelően kell őket megítélni, az amerikai bíróságokon normalizált, átláthatatlan és bűnrészes alkuk nélkül. Hangsúlyozni kell, hogy Javier Valdez meggyilkolása nemcsak ellene és szerettei ellen elkövetett bűntett volt, hanem az átláthatóság, a véleménynyilvánítás szabadsága és olvasói tájékozódáshoz való joga ellen is.

forrás: La Jornada

Antiimperializmus, Külföld, bűnözés, Claudia Sheinbaum, kábítószer, Latin-Amerika, Mexikó, terrorizmus, Trump, USA

A Világegészségügyi Közgyűlésen Kuba felfedte az amerikai energiablokád következményeit

2026. május 22.

Tania Cruz, az egészségügyi első miniszterhelyettes kijelentette, hogy több millió ember számára nélkülözést és nélkülözést okozni nem más, mint népirtás.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legfőbb döntéshozó testületének, a 79. Egészségügyi Közgyűlésnek a plenáris ülésén elhangzott beszédében Tania Cruz, Kuba egészségügyi első miniszterhelyettese leleplezte, milyen hatások érik a szigetország egészségügyi rendszerét az Egyesült Államok által bevezetett teljes üzemanyag-embargó miatt, amely a már egyébként is megszigorított gazdasági blokádhoz járul hozzá.

„Ez egy olyan intézkedés, amely súlyosan érinti egészségügyi rendszerünket, rendkívüli károkat okozva ezzel minden kubai családnak, gyermekeinknek, időseinknek és betegeinknek” – mondta Cruz, hozzátéve: „emberek milliói számára nélkülözést és rendkívüli nehézségeket okozni nem más, mint népirtás, ami megérdemli a WHO összes tagjának elítélését.”

Cruz elmagyarázta, hogy bár az ország garantálja a népesség 100%-a számára az egyetemes és ingyenes villamosenergia-hozzáférést, az energiaellátás stabilitásának hiánya megduplázta a csecsemőhalandóságot, amely elérte a 9,9 ezreléket (1000 élveszületésre vetítve), és beszámolt arról is, hogy a rákos gyermekek túlélési aránya 85%-ról 65%-ra csökkent.

A tisztviselő elmondta, hogy az országban jelenleg a műtéti várólistákon több mint 100 300 beteg szerepel, közülük 12 000 gyermek. Megjegyezte azt is, hogy 16 000 embernek van szüksége sugárterápiára, és 3000-en szorulnak hemodialízisre – ezek olyan alapvető szolgáltatások, amelyek energiaellátás stabilitását igénylik, ami a Karib-térségbeli országban jelenleg nem garantálható.

Cruz kijelentette, hogy a kihívások ellenére Kuba Nemzeti Egészségügyi Rendszere nem omlott össze, és továbbra is újjászervezi magát ellenálló képességgel és erőforrások optimalizálásával.

Ezenkívül a vezető egy rendkívül súlyos helyzetre is figyelmeztetett: leleplezte, hogy Kubát közvetlen katonai agresszió fenyegeti az Egyesült Államok részéről. Ezt a lehetséges eseményt brutális és civilizálatlan cselekedetnek nevezte, amelyet semmi sem igazolhat, és felszólította az összes békét szerető nemzetet, hogy mozgósítsanak az agresszió megakadályozása érdekében, megerősítve, hogy a kubai nép megvédi szuverenitását és függetlenségét.

Beszéde végén Cruz köszönetét fejezte ki a nemzetközi szolidaritásért, és megerősítette a sziget humanista elveit, emlékeztetve a 2014-ben Nyugat-Afrikába az Ebola elleni küzdelemre kivezényelt három orvosi brigádra, és biztosította, hogy továbbra is támogatni fogják a Globális Dél más országait az egészséghez való emberi jog védelmében.

A közgyűlés, amely május 23-ig tart, évente egyszer ülésezik a svájci Genfben, hogy döntéseket hozzon a WHO politikájáról, jóváhagyja a költségvetést, és kinevezze a szervezet főigazgatóját, egyéb intézkedések mellett.

A találkozó során Cruz találkozott az Egészségügyi Világszervezet főigazgatójával, Tedrosz Adhanom Gebrejeszusszal, aki kifejezte csodálatát a Karib-térségbeli nemzet iránt.

forrás: Brasil de Fato

Antiimperializmus, Forradalom, Külföld, emberiség elleni bűncselekmények, Kuba, kubai blokád, Latin-Amerika, olaj, Trump, USA, WHO

Válság, puccs és társadalmi konfliktus: a perui választási helyzet

2026. május 22.

Peru választási kihívásai egy sokkal mélyebb politikai válságot tükröznek az andokbeli országban.

Az elemzők már egy ideje azt állítják, hogy három alapvető kategória létezik a perui helyzet megértéséhez, különösen Pedro Castillo Terrones, a vidéki tanár 2021-es elnökválasztáson aratott népszerű győzelmét követően. Most, 2026-ban, amikor az április 12-i választási folyamat nagyobb instabilitást váltott ki, megerősíthetjük, hogy a válság, a puccs és a társadalmi konfliktus kategóriái továbbra is relevánsak az ország helyzetének megértéséhez.

A válságok konvergenciája

Minden olyan értelmezés, amely nem foglalkozik a válságok konvergenciájával, amelyet Peru már évek óta átél, eleve kudarcra van ítélve. Ez a válságkonvergencia a következők egyidejű – az adott pillanattól függően változó intenzitású – bekövetkeztéből áll: politikai válság (innen ered, hogy az elnökválasztás első fordulójának győztese a szavazatok mindössze 17%-ával szerezte meg a pozíciót), gazdasági és társadalmi válság (amelyet felerősített a COVID-19 perui hatása, egy olyan országban, ahol a világon a legmagasabb volt a halálozási arány), környezeti válság (olajszennyezések a perui partoknál, az ipar környezeti hatása az Amazonasban és a El Niño-jelenség) és kulturális válság (a nyílt rasszizmus, amely 2021-es Castillo elnökké választása óta vált láthatóvá).

A legutóbbi választások nemcsak a válságok fennmaradását erősítik meg, hanem bizonyos területeken elmélyülését is. A politikai válság nemcsak a szavazólapon szereplő példátlan számú elnökjelölt (35) miatt súlyosbodott, hanem azért is, mert a válság mára konkrét intézményekben is gyökeret vert, mint például a Nemzeti Választási Eljárások Hivatala (ONPE). Az említett választási testület elnökének, Piero Corvettónak a lemondása – annak ellenére, hogy a pozíció jogilag lemondhatatlan – Rafael López Aliaga jelölt vezette „új jobboldal” erői általi zaklatás miatt, új forgatókönyvet teremt a második választási forduló előtt. Ami egykor a Roberto Sánchez által képviselt népi tábor harca volt a nép akaratának védelméért – különösen az úgynevezett „mély Peruban” –, az most úgy alakul, mint egy olyan progresszív és „centrista” erőket tömörítő vita, amelyek a válságban lévő intézményrendszer védelmére törekszenek.

Végül a Perui Légierő 24 darab F-16-os vadászrepülőgép közelmúltbeli beszerzése a Lockheed Martin amerikai cégtől 3,5 milliárd dollár értékben, annak ellenére, hogy Peru jelenlegi elnöke, José María Balcázar kifejezte ellenkezését – amellett érvelve, hogy egy ilyen tranzakciót a 2026-os választások megválasztott elnökének kellene véglegesítenie –, tovább súlyosbította a politikai válságot. Minden perui előtt világossá vált, hogy Peruban nem az elnök irányít, hanem az Egyesült Államok Nagykövetsége és annak technikai és politikai személyzete – ebben az esetben a Gazdasági és Pénzügyminisztérium (MEF) tisztviselői.

Puccs

A fent leírt strukturális válságra a vezető elit 2021 óta adott válasza ugyanaz: az államcsíny. A 2022. december 7-i, Pedro Castillo elnök elleni parlamenti puccsot követően a puccsstratégia folytatódott.

Idén, az elnökválasztás kezdeti eredményeit követően a választási csalás vádját ismét felvetette a Rafael López Aliaga jelölt vezette Népi Újraalapítás Párt, mivel ő több tízezer szavazattal maradna le a második fordulóról, a Together for Peru párt elnökjelöltje, Roberto Sánchez mögött. A mai napig a puccsstratégia pozitív eredménye Piero Corvetto, az ONPE elnökének lemondása, míg a negatív eredmény az, hogy a legfelsőbb választási hatóság megtagadta a további választások kiírását, amint azt Peru „új jobboldala” követelte.

A puccs ebből a javasolt elemzési modellből kiindulva abból áll, hogy azonosítunk egy konkrét cselekvést, amely Peru osztályharcából ered: egy hatalmas perui csoport, főként az Andok és az Amazonas területén élők népakaratának szelektív érvénytelenítését egy másik, a limai fővárosi területen koncentrálódott perui csoport által.

Ebben az esetben érdemes kiemelni a puccsstratégia két aspektusát. Először is, ezúttal a stratégia egy befolyásos televíziós hálózat (América, amelynek fő részvényese az El Comercio csoport) és a DATUM közvélemény-kutató cég szervezett és elfogult beavatkozásával kezdődött, amelyek figyelmen kívül hagyva a választási hatóságok ajánlásait, közzétettek egy közvélemény-kutatást – a gyors számlálás módszerét használva –, amely López Aliacát a 2. helyre, Roberto Sánchezt pedig az 5. helyre sorolta. Másodszor, az előző pontra építve, Rafael López Aliaca híveit mozgósításra és a „választási csalás” elítélésére szólította fel. Egyértelmű, hogy a választások törlésének vagy újak kiírásának célja ürügyként szolgál egy olyan bázis megtartására, amelyet rasszista, szolgalelkű és erőszakos jelszavakkal mozgósítanak, miközben egyengetik a politika jogiasításának útját.

Társadalmi konfliktus

Ahogy az uralkodó osztályok államcsínnyel válaszolnak a válságra, úgy Peru dolgozó népe elsősorban annak társadalmi dimenziójában – abban a vonatkozásában, amellyel mindennapi életükben szembesülnek – reagál rá. A választási helyzet a társadalmi válság több olyan kritikus pontja körül bontakozik ki, amelyeket érdemes kiemelni, hogy részben megmagyarázzuk bizonyos szavazási mintákat.

Egyrészt a globális geopolitikai kontextus és a növekvő üzemanyagárak hatása több millió peruit érintett az élelmiszer- és közlekedési költségek növekedésén keresztül; ezért kezd újjászerveződni és mozgósítani az egyetemista diákmozgalom Peru különböző részein, tiltakozva a diákok közlekedési díjának emelkedése miatt. Hasonlóképpen, ez a globális környezet a műtrágyaárak 100%-os növekedéséhez vezetett, ami közvetlenül érinti a családi gazdálkodást folytató több mint 2 millió perui kisüzemi gazdálkodót. Ezek azok a kérdések, amelyek a szakszervezeti, társadalmi és politikai szektorok közül a legtöbb szerveződési és mozgósítási jelet mutatják.

Másrészt az országos kontextusban a közbiztonság továbbra is az egyik fő követelés marad, csakúgy, mint az egészségügyi ellátórendszer válságához és olyan betegségek kitöréséhez kapcsolódó egészségügyi kérdések, mint a tüdőgyulladás, a kanyaró és a leptospirózis. Sajnos ezek a kielégítetlen igények a mai napig nem mutatják a szerveződés vagy mozgósítás jeleit, kivéve a közlekedési ágazatot – a szervezett bűnözés elsődleges áldozatait –, bár ezek az erőfeszítések nem voltak jelentős hatásúak.

Ezen a ponton a nemzeti szuverenitás – amelyet a PetroPerú állami olajvállalat privatizációs kísérletei és az F-16-os vadászrepülőgépek beszerzése kérdőjeleztek meg – jelentős bomlasztó elemet képvisel a kollektív tudatban, potenciálisan kiváltva az elmozdulást a társadalmi tiltakozás vagy elégedetlenség felől a politikai küzdelem felé a júniusra tervezett elnökválasztás második fordulója előtt, Keiko Fujimori és Roberto Sánchez között.

Írta: José Carlos Llerena Robles jogász, egyetemi tanár és kutató.

Ezt a cikket a Globetrotter készítette.

Antiimperializmus, Elemzés, Latin-Amerika, Peru, Trump, USA

A biztonság délibábja: a veszélyes Bukele-modell

2026. május 14.

A „Bukele-modell” politikai szinten elcsábította Latin-Amerika nagy többségét, olyannyira, hogy hajlandóak elfogadni a szélsőséges autoritarizmust az állítólagos közbiztonság fejében.

Nayib Bukele kormányának (rezsimjének) látszólagos széles körű népszerűsége egy kifinomult médiaködként működik. A hatékonyság leple alatt a jogállamiság szándékos lebontása és a társadalmi nyomorúság elmélyítése zajlik, amelyet a rezsim igyekszik láthatatlanná tenni. A fizikai biztonság, amelyet a polgári szabadságjogok állandó felfüggesztésével érnek el, egy délibáb, amely feláldozza a társadalmi igazságosságot és a tisztességes eljárást egy egyszemélyes hegemónia oltárán, és egyfajta háborúvá válik a szegények ellen, amelyet paradox módon ők maguk is támogatnak.

El Salvadorban a Farabundo Martí Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) 2009 és 2019 közötti kormányzását követően, a polgárháborúból és a bűnbandák (marák) tevékenységéből eredő biztonsági válságok közepette a közvélemény gyorsan elmozdult ezektől a progresszív kormányoktól, és teljes felhatalmazást adott az autoritarizmus egy új fajtájának a biztonság állami kontrolljának ígéretéért cserébe. A salvadori kormány marketingje tökéletesítette ezt az átmenetet, elfedve az elnyomást azzal, hogy minden kritikát a bűnözés támogatásaként bélyegez meg. A legitimitás már nem a jogérvényesítésből fakad, és a magas népi támogatottságot politikai tőkeként használják fel a fékek és ellensúlyok felszámolására.

A CB Consultora Opinión Pública 2026 áprilisi felmérésének adatai szerint Nayib Bukele (El Salvador) vezet a népszerűségi listán a régióban 70,1%-os pozitív értékeléssel (márciusban 71,8% volt), míg Luiz Inácio Lula da Silva (Brazília) támogatottsága 48,4%, és történelmi negyedik ciklusára törekszik erős polarizáció közepette (49,1%-os elutasítottság), Gustavo Petronak (Kolumbia) pedig 38,2%-os az elnöki teljesítményértékelése, egy olyan választási környezetben, ahol Iván Cepeda vezetésével egy második, progresszív irányultságú kormányzás lehetősége is felmerül, miközben az országban az erőszak az elmúlt hetekben fokozódott.

Bukele támogatottságát kihasználták, hogy igazolják a baloldal kormányozhatatlanságáról szóló tézis elleni támadásokat a régióban, és hogy közvetlen alkotmányos változtatásokat kényszerítsenek ki, megakadályozva ezzel egy új baloldali vagy progresszív salvadori kormány létrejöttét. Erre a népi támogatásra alapozva került sor 2025 januárjában az Alkotmány 248. cikke módosításának megerősítésére, amely megnyitotta az utat a 2025 júliusi módosítás előtt, amely lehetővé tette Bukele határozatlan idejű újraválasztását.

A szükségállapot intézményesítése

Bukele kormányzása alatt a félelem átalakult: a bűnbandák által jelentett fenyegetésből az állami társadalmi kontroll eszközévé vált. A 2025 folyamán folyamatosan meghosszabbított szükségállapot megszűnt rendkívüli intézkedés lenni, és magának a közéletnek a struktúrájává vált. Az igazságszolgáltatást felváltotta a belső háború logikája, ahol az ártatlanság vélelme a múlté, riasztó statisztikákat produkálva: több mint 90 000 embert tartóztattak le, napi letartóztatási kvóták vannak a rendőrség számára – akiknek minimális számú letartóztatást kell teljesíteniük diszkriminatív profilalkotás (tetoválások, etnikai profilalkotás stb.) alapján –, az bebörtönzési ráta 1650 fő/100 000 lakos (a legmagasabb a világon), több mint 470 dokumentált haláleset történt állami gondozásban lévő emberek körében kínzással, veréssel és orvosi ellátás megtagadásával összefüggő okok miatt, valamint kényszereltüntetések, mint például a 252 venezuelai illegális átszállításának esete a CECOT-ba.

E tekintetben a 2025-ös büntető igazságügyi reformok hátralépést jelentenek a régió igazságszolgáltatási rendszere számára; kiváló példa erre a törvény, amely lehetővé teszi a 12 éves kiskorúak felnőttként való büntetőeljárását, beleértve az életfogytiglani szabadságvesztés lehetőségét és a tömeges tárgyalások végrehajtását. Hasonlóképpen, egy nem megfelelő bírói titkot is bevezettek, amely a jogi eljárásokat a homály leplével fedi, lehetetlenné téve a tisztességes eljárást, ezzel létrehozva a rémület börtöneit, a nyomort az utcákon és a szándékos terror bármilyen ellenvélemény elhallgattatására.

Szegénység és lakóhelyelhagyás Bukele kormánya alatt

A Bukele-modell sikertörténete összeomlik, ha szembesítjük a dolgozó osztályok gazdasági valóságával. A fizikai „biztonság” nem vált át emberi biztonsággá; éppen ellenkezőleg, a modell autokratikus dzsentrifikációt hajtott végre több salvadori városban. A rákényszerített marketing a rend esztétikáját és a luxusturizmust helyezte előtérbe az alapvető megélhetéssel szemben a Világbank 2024-es jelentése szerint, amely még ezen adatok elkenésére is törekedett a biztonsági paradigma alatt:

  • A szegénység 2025-re 9,6%-ra emelkedett, bizonyítva, hogy a büntető intézkedések nem kezelik az egyenlőtlenség strukturális okait.
  • Oktatási válság és állami elhanyagolás: 44 állami iskola bezárása és 25 000 diák lemorzsolódása, amit az infrastruktúra hiánya és az állami biztonsági erők vidéki zaklatása okozott.
  • Kényszerkilakoltatások és szociális tisztogatás: 1400 utcai árus eltávolítása San Salvadorból a turizmus és a bányászati nagyprojektek zászlaja alatt.

A kritika és a salvadori ellenzék kirminalizálása

Bukele kormánya az emberi jogi szervezeteket és a kritikus hangokat belső ellenségekként azonosította, és a büntető igazságszolgáltatást használja fel az ellenállás felszámolására. Az üldözés emblematikus személyiségeket célzott meg; néhányukat száműzetésbe kényszerítették, míg jelentős számban indítottak eljárást ellenük: Ruth López (Cristosal), akit önkényes vádak alapján tartóztattak le; Fidel Zavala, az Emberi Jogi Védelmi Egység szóvivője, akit letartóztattak és a Mariona börtönben tartanak fogva, ahol magas a kínzás veszélye; Alejandro Henríquez és José Ángel Pérez, akiket panaszai miatt büntetőeljárás alá vontak; Enrique Anaya, alkotmányjogász, aki átmeneti kényszereltüntetés áldozata lett, miközben létesítmények között szállították hivatalos nyilvántartás nélkül.

A Külföldi Ügynökök Törvényének esete, amely 30%-os adót vet ki a társadalmi szervezetekre, és mérlegelési jogkört biztosít a végrehajtó hatalomnak a jogi státusz visszavonására, újabb példája az üldözésnek, megállapítva, hogy az emberi jogok védelme El Salvadorban ma a hősies ellenállás egy formája.

A salvadori tapasztalat azt mutatja, hogy a jobboldal számára, hogy a hatalmas médianépszerűség nem veszi figyelembe, hogy az emberi méltóságot szisztematikusan leépítik-e, mindaddig, amíg a zászlók a „biztonság,” a „szabadság” (Javier Milei értelmezésében, Argentínában) és a rend harca – függetlenül attól, hogy mindezt a szegények üldözésére, a gyermekek bűnözővé nyilvánítására és a baloldali vagy progresszív ellenzék felszámolására építik. Ez a modell elmélyíti az egyenlőtlenséget azáltal, hogy bünteti a legkiszolgáltatottabbak gazdaságát. Bukele „rendje” egy kirekesztő struktúra, amelyhez cenzúrából és propagandából álló médiaapparátusra van szükség, hogy megakadályozza az elégedetlenséget abban, hogy mozgósítássá alakuljon. Ez a „populista autoritarizmus” modellje – amely feláldozza az alapvető emberi, politikai, társadalmi és gazdasági jogokat – közvetlen veszélyt jelent országainkra: azok a választási kampányok, amelyek Bukelét próbálják utánozni Kolumbiában vagy Brazíliában egy választási évben, különböző formákban kapják támogatásukat az úgynevezett „Amerikák Pajzsa” (Shield of the Americas) részéről.

Írta: Carmen Navas Reyes venezuelai politológus, mesterdiplomát szerzett az Emberfejlődés Ökológiája szakon (UNESR). Jelenleg a venezuelai Rómulo Gallegos Latin-amerikai Tanulmányok Központjában (CELARG) doktorál latin-amerikai tanulmányokból. A Tricontinental Társadalomkutató Intézet munkatársa.

Ezt a cikket a Globetrotter írta.

Antifasizmus, Külföld, Bukele, El Salvador, Latin-Amerika

Sheinbaum elengedi a tartozásokat több tízezer kisparaszt számára

2026. május 14.

A döntés célja, hogy az adósok 99,5%-a rendezhesse vagy átstrukturálhassa azokat a tartozásokat, amelyeket lehetetlen volt kifizetni, és amelyeket ügyvédek használtak fel a gazdálkodók és kistermelők megzsarolására.

Claudia Sheinbaum mexikói elnök bejelentett egy kormányzati programot, amely sok esetben a kisüzemi gazdálkodók, kistermelők és halászok kormány felé fennálló tartozásainak rendezésére, más esetekben pedig jelentős csökkentésére irányul.

„Ma az a nagyszerű hír, hogy ezen tartozások közül sok már rendeződött, hasonlóan az Infonavit és a Fovissste lehetetlenül megfizethetetlen tartozásaihoz. Így ma nagyszerű hírrel szolgálhatunk a Nemzeti Mezőgazdasági Fejlesztési Pénzügyi Ügynökség összes adósa számára, mert tartozásaikat jelentősen csökkenteni fogják” – mondta az elnök napi rendszeres sajtótájékoztatóján.

Az elengedendő vagy csökkentendő hiteleket kis- és közepes termelők igényelték a Nemzeti Mezőgazdasági, Vidékfejlesztési, Erdészeti és Halászati Fejlesztési Alapból (FND). Sheinbaum szerint a program célja, hogy pénzügyi könnyítést nyújtson több ezer olyan gazdálkodónak, akik tartoztak az FND-nek – olyan tartozásokkal, amelyek a legtöbb esetben kifizethetetlenek voltak.

Sheinbaum azt is elmagyarázta, hogy sok nőt harmadik felek manipuláltak, hogy a nevükön vegyenek fel hiteleket. Ezeket a nőket aztán a hitelek és kamatok terhe nyomasztotta, egészen addig, amíg azok kifizethetetlenné nem váltak.

Ezt a speciális csoportot illetően a szövetségi kormány bejelentette, hogy több ezer olyan termelő nőnek, akiknek tartozása összesen körülbelül 397 551 mexikói pesót (körülbelül 23 000 USD) tesz ki, nem kell semmit fizetnie, mivel tartozásaikat azonnal elengedik, feltéve, hogy benyújtják a megfelelő kérelmet. A mexikói kormány által közzétett adatok szerint körülbelül 11 761 nő jogosult erre az intézkedésre.

A nagyobb tartozással rendelkező nők – azaz 397 551 és 10 millió peso (körülbelül 575 000 USD) közötti összegű tartozás – esetében 30%-os kedvezmény lesz elérhető, és a kölcsön fennmaradó része más fizetési opciókkal átstrukturálható. A kormány szerint körülbelül 1639 nő részesülhet ebben a programban.

Ezzel összefüggésben a Sheinbaum-kormány közlése szerint a hitelekkel rendelkező termelő nők körülbelül 99,9%-ának rendeződnek a tartozásai.

Végül a kormány bejelentette, hogy közel 30 000 férfi kisüzemi termelő is részesülhet a programból, amelynek célja, hogy több ezer embert mentsen meg a kifizethetetlen tartozásoktól. Így azoknak a férfi termelőknek, akik 247 966 pesónál (körülbelül 14 000 USD) kevesebbel tartoznak, szintén teljes mértékben elengedik tartozásukat.

Ezzel az adósság-elengedési program az FND-adósok 99,5%-ának tartozását rendezi vagy szünteti meg. A fennmaradó 0,5%-ot eltérő hitelfeltételekkel rendelkező személyek alkotják. Bár a Sheinbaum-adminisztráció bejelentette, hogy ezekkel az esetekkel is foglalkoznak, azt nem részletezték, hogyan.

Több hírportál beszámolt arról, hogy gazdálkodók ezrei nemcsak a felhalmozott tartozásai miatt került kritikus helyzetbe, hanem azoknak az ügyvédeknek a zsarolása miatt is, akik kihasználták ezt a helyzetet, és fizetést követeltek az adósoktól az ügyeik kezeléséért és rendezéséért.

Ily módon több tízezer gazdálkodó szabadulhat meg egy olyan adósságtól, amelyet lehetetlennek tűnt kifizetni, és amely szorongást okozott, valamint korrupciós hálózatokat táplált.

forrás: Peoples Dispatch

Forradalom, Külföld, Claudia Sheinbaum, hitelek, Latin-Amerika, Mexikó, mezőgazdaság

Bukele fellép a független média ellen, miután leleplezték megállapodásait a bűnbandákkal

2026. május 14.

A szélsőjobboldali kormány legújabb offenzívája egy, a PBS közreműködésével készült dokumentumfilm megjelenése után indult, amely feltárja azokat a megállapodásokat, amelyeket Bukele El Salvador legerősebb bűnbandáival kötött.

Múlt héten az El Faro online újság arról számolt be, hogy a jobboldali salvadori elnök, Nayib Bukele kormánya befagyasztotta a Trípode S.A. két partnerének bankszámláját és egy ingatlanát. A Trípode S.A. az a cég, amely az El Farót alapította és támogatja. A pénzügyminisztérium szerint az intézkedés az adócsalással kapcsolatos állítólagos tartozások fedezetéül szolgál.

A szokásos „nemnáci, véletlen mozdulat”

A médiavállalat partnerei és újságírói szerint azonban ez újabb kísérlet a Bukele-kormányzatot kritizáló sajtó megfélemlítésére, és valójában arra irányul, hogy elhallgattassák azokat, akik leleplezik a jobboldali kormány állítólagos korrupciós cselekményeit.

Az El Faro online újság számos alkalommal beszámolt arról, hogy a jobboldali elnök, Nayib Bukele kormánya több támadást is indított újságírói ellen. Ez 2020-ban kezdődött, amikor maga az elnök egy sajtótájékoztatón bejelentette, hogy pénzmosás gyanújával vizsgálat indul a médiavállalat ellen.

Ezt követően a kormány négy ellenőrzést végzett a médiavállalat finanszírozásának forrását vizsgálva. Miután nem sikerült bizonyítani, hogy a források illegális eredetűek lennének, a kormány áttért az állítólagos adócsalás vizsgálatára.

Carlos Dada, az El Faro igazgatója az El Paísnak azt nyilatkozta: „Ezen ellenőrzések egyike sem zárult jogerős határozattal; mindegyik jelenleg peres eljárás alatt áll. Nem csalunk adót. Az adókat megfizettük, és ezt be is bizonyítottuk.”

A megállapodások Bukele és a bűnbandák között

Az El Faro fokozott nyomás alá került, miután feltárt olyan állítólagos egyezségeket, amelyeket erős salvadori bűnbandák és különböző kormányok – köztük Bukele kormánya – kötöttek.

2025 májusában a Barrio 18 banda több vezetője azt állította, hogy szervezetük tárgyalásokat folytatott Bukelével még mielőtt elnök lett – vagyis amikor San Salvador polgármestere volt.

Az El Faro pénzügyi megfojtására tett legutóbbi kísérlet egybeesik a „The Deal” (Az alku) című dokumentumfilm megjelenésével, amelyet az amerikai PBS hálózattal együttműködve készítettek, és amely rekonstruálja a Bukele-kormány és az MS-13, valamint a Barrio 18 bandák közötti megállapodásokat. A dokumentumfilm kevesebb mint egy hónap alatt több százezer megtekintést ért el.

„Ez egyértelműen újabb lépés abban a fokozódó támadássorozatban, amellyel 2020 óta szembesülünk. Nemcsak jogi csatornákon keresztül, hanem gazdasági megfojtással, politikai támadásokkal, hamis vádakkal, kémkedéssel és kommunikációnk elfogásával is” – mondta Dada az El Paísnak.

2023-ban, több éves vizsgálat, büntetőperekkel való fenyegetés és semmit sem bizonyító ellenőrzés után a szerkesztőség kénytelen volt Costa Ricába költözni. 2022-ben az újság azt is jelentette, hogy 22 munkatársa elektronikai eszközei ellen közel 226 hackelési kísérletet hajtottak végre a Pegasus kémprogrammal.

„Megállapítottuk, hogy legalább 35 személyt – az El Faro, a GatoEncerrado, a La Prensa Gráfica, a Revista Digital Disruptiva, a Diario El Mundo, a Diario de Hoy munkatársait, valamint két független újságírót – feltörtek a Pegasus segítségével. Azonosítottunk továbbá feltöréseket salvadori civil szervezetek, köztük a Fundación DTJ, a Cristosal és egy másik NGO ellen is” – áll a Citizen Lab jelentésében a salvadori újságírók és aktivisták megfigyeléséről.

A Salvadori Újságírók Szövetségének (APES) legfrissebb jelentése szerint 2025-ben közel 50 újságírót és riportert kényszerítettek száműzetésbe, mert féltek attól, hogy a Bukele-kormányzat börtönbe zárja őket, köztük az El Faro teljes főszerkesztőségét. Emellett több mint 400 támadást követtek el újságírók ellen egy olyan kormány részéről, amelynek erkölcsi szempontból nem okoz gondot, hogy állami erővel szálljon szembe a sajtóval.

Ezzel kapcsolatban az El Faro egy cikkében kijelenti: „A kormány továbbra is bűnözővé nyilvánítja azokat az újságírókat és médiavállalatokat, amelyek dacolnak a propagandájával. Az állami apparátust használja fel, amely a Bukele család ellenőrzése alatt áll, hogy üldözze a kritikus hangokat. Egy évvel azután, hogy munkatársainkat száműzetésre kényszerítették El Salvadorban, továbbra is újságírást folytatunk és vizsgáljuk a kormányt havi magazinok, heti podcastok, nemzetközi együttműködések és további újságírói összejövetelek – például a Közép-amerikai Újságírási Fórum – segítségével.”

Végül az újság kijelentette: „Továbbra is újságírást fogunk folytatni azzal az elkötelezettséggel és szigorúsággal, amely 1998 óta jellemez bennünket. De azzal a bizonyossággal is, hogy amíg mi nem állunk le, ők sem fognak leállni.”

forrás: Peoples Dispatch

Antifasizmus, Antiimperializmus, Külföld, Bukele, El Salvador, Latin-Amerika

Trump új szankciókat vezet be Kuba ellen és háborúval fenyeget

2026. május 7.

Az új szankciók mellett Washington gazdasági, kereskedelmi és energetikai blokád alá vonta a szigetet. A kubai elnök hangsúlyozza, hogy Kuba nem jelent fenyegetést az USA-ra, és megígéri, hogy megvédi a hazát minden lehetséges agresszióval szemben.

Az Egyesült Államok kormánya Kuba felé helyezi át katonai figyelmének súlypontját, miközben a tárgyalások Iránnal folytatódnak. Marco Rubio amerikai külügyminiszter május 5-én találkozott Francis L. Donovan tábornokkal, a SOUTHCOM parancsnokával, hogy megvitassák „azokat a fenyegetéseket, amelyek aláássák a biztonságot, a stabilitást és a demokráciát a féltekénken”, majd közzétett egy fotót, amelyen a térkép előtt pózol a tábornokkal.

Május 1-jén, amikor a kubai nép a Nemzetközi Munka Ünnepe alkalmából készült a jellegzetes felvonulásra, Donald Trump amerikai elnök új szankciócsomagot jelentett be Kuba ellen. Washington bejelentette, hogy szankciók sújtják azokat a tisztviselőket, szervezeteket és személyeket, akik Kuba energia-, védelmi, bányászati és pénzügyi szektoraiban tevékenykednek.

Ezenkívül az amerikai kormányzat bejelentette, hogy minden olyan külföldi bankot vagy vállalatot, amely kubai szervezetekkel üzletel, teljesen kizárhat – eszközeik befagyasztásával – az amerikai piacokról, amelyek gyakorlatilag az egész globális pénzügyi rendszert ellenőrzésük alatt tartják.

Végül Washington közölte, hogy szankcionálni fog minden olyan szervezetet vagy személyt, amely korrupciós cselekményekben vagy emberi jogi jogsértésekben bűnrészes – ez egy homályos intézkedés, amelyet az amerikai kormányzat szelektíven használhat fel bizonyos szervezetek célzására.

Kuba jelenleg súlyos energiaválságon megy keresztül, amely a társadalom minden szektorát érinti. A január 3-i támadást, valamint Nicolás Maduro és Cilia Flores bebörtönzését követően az USA betiltotta a venezuelai olaj Kubába történő értékesítését, és január 31-én azzal fenyegetőzött, hogy szankcionál minden olyan országot, amely nyersolajat ad el a szigetnek, amely mindössze 150 kilométerre fekszik Florida partjaitól.

Ezek az újabb kísérletek Kuba megfojtására egy tartós, hosszú távú stratégia részét képezik, amelyet sokan embertelennek, emberi jogokat sértőnek és egyértelműen imperialista jellegűnek tartanak.

Az 1960-as évek óta Washington számos gazdasági és pénzügyi szankciót vezetett be Kuba ellen (ezek közül a gazdasági blokád a legismertebb), emellett fegyveres inváziókat, CIA-műveleteket és a forradalom történelmi vezetője, Fidel Castro meggyilkolására irányuló (és kudarcot vallott) tervek százait szponzorálta.

Mindezen intézkedések célja az 1959-ben a kubai nép által elindított forradalmi folyamat megsemmisítése, amely a történelem legerősebb hadseregének akarata és tervei ellenére is fennmaradt, mind a hidegháború idején, mind azt követően.

Trump újabb fenyegetései

Az új szankciókhoz járulnak Trump elnök legutóbbi fenyegetései, aki kijelentette, hogy „azonnal átveszi az ellenőrzést Kuba felett”. Trump szerint, amint véget ér az Iránnal fennálló konfliktus, a USS Abraham Lincoln repülőgép-hordozót a Karib-tengerre küldheti, „Kuba partjaitól körülbelül 100 méterre”.

Április 28-án egy csoport demokrata szenátor megpróbált határozatot elfogadni, amely korlátozta volna Trump azon képességét, hogy egyoldalú támadást indítson Kuba ellen, de a javaslat nem kapta meg a szükséges számú szavazatot.

Kuba kiáll amellett, hogy megvédi magát

Ezen új fenyegetésekre válaszul Miguel Díaz-Canel kubai elnök a következőket mondta: „Az amerikai elnök veszélyes és példátlan szintre fokozza a Kuba elleni katonai agresszióval való fenyegetőzését. A nemzetközi közösségnek tudomást kell vennie erről, és az Egyesült Államok népével együtt mérlegelnie kell, hogy megengedik-e ezt a súlyos bűncselekményt egy kicsiny, de gazdag és befolyásos, bosszúra és uralomra éhes csoport érdekeinek kielégítése érdekében.”

Ezenkívül a kubai vezető ragaszkodott hozzá, hogy Kuba képes lesz megvédeni magát Washington bármely agressziójával szemben: „Egyetlen agresszor sem, bármilyen erős legyen is, találja Kubát készen állónak a megadásra. Egy olyan néppel fognak szembesülni, amely eltökélt, hogy megvédje szuverenitását és függetlenségét a nemzeti terület minden négyzetcentiméterén. A haza megvédi magát.”

Bruno Rodríguez kubai külügyminiszter a maga részéről így fogalmazott: „Az amerikai kormány ragaszkodik ahhoz, hogy katonai lépéseket kíván tenni Kuba ellen, mert »az ország tönkre van téve … és megtiszteltetés lenne felszabadítani«. Ami cinikus és képmutató, hogy az USA évtizedek óta próbálja gazdasági háborúval tönkretenni az országot.”

Rodríguez washingtoni végrehajtási rendeleteket „népirtónak” nevezte, elítélve az amerikai kampány elhúzódását:

„Mind a gazdasági és energetikai blokád, az új területen kívüli kényszerítő intézkedések, a katonai agresszióval való fenyegetés, mind maga az agresszió nemzetközi bűncselekmény.”

forrás: Peoples Dispatch

Antiimperializmus, Külföld, emberiség elleni bűncselekmények, Kuba, kubai blokád, Latin-Amerika, Trump, USA

Az új-régi kolonializmus

2026. május 6.

Most, hogy a kapitalizmus visszatér a gyarmatosítás brutális módjaihoz, szükség lehet annak a népek számára legyőzőbb aspektusainak újravizsgálatára, hogy ne tévesszünk össze semmit, és ami a legfontosabb, hogy túllépjünk a rendszer propagandagépezetén. A többé-kevésbé leplezett reklám gyakran elfedi a gyarmatosítás bűneit, és gyakran civilizációs vállalkozásoknak álcázza őket, kiemelve a demokráciát és a fejlődést, amelyet a harmadik világ meghódítása állítólag magával hozott.

Rafael Poch nemrég megjelent cikke a CTXT-ben, „Az erényes birodalom” címmel, abban a rendkívüli érdemben jár el, hogy leírja a gyarmati atrocitásokat, és összekapcsolja azokat európai, illetve a globális Észak álláspontjával a palesztin népirtással kapcsolatban. Továbbá kiemeli, hogy „azt a szerepet, amelyet a 19. században a ‘vadakra’ kényszerített ‘civilizáció’, a ‘kereskedelem’ és ‘kereszténység’ játszott, most az emberi jogok, a nemek közötti egyenlőség és más nemes célok ideológiája tölti be”.

Egy kettős médiaművelet lehetővé teszi a mészárlások eltitkolását, és egyúttal a gyarmati hódítás álcázását az azt igazoló fogalmakkal, egy állítólagosan magasabb rendű jó érdekében, amelyet a meghódítottak soha nem osztottak.

Az első kiemelendő kérdés, hogy a gyarmatokon soha nem létezett semmi a demokráciához hasonló, mivel azokat a hódítók vaskézzel kormányozták, a legkisebb engedmény nélkül a népek felé, amelyeket brutálisan elnyomtak. Poch emlékeztet rá, hogy India feldolgozóipari szektorának lerombolásában döntő szerepet játszott a brit textíliák vámjainak eltörlése, miközben az indiai textíliák eladását adókkal és akadályokkal sújtották.

A második kérdés a gyarmataikon alkalmazott közvetlen és közvetett erőszak. Az 1846 és 1847 körüli írországi éhínség, amelyet „ír holokausztnak” nevez, az éhség és következményei miatt egymillió és kétmillió közötti áldozatot követelt egy nyolcmilliós lakosságból. Míg más európai országok, amelyek szintén szenvedtek a burgonyavész-járványtól, leállították az élelmiszerexportot a veszteségek kompenzálására, a britek nemcsak hogy nem tették ezt, hanem kihasználták az éhínséget a szabadpiaci reformok bevezetésére.

Amint látható, Naomi Klein „sokk-doktrínájának” hosszú múltja van, miközben rettentően időszerű maradt egészen a mai napig. Még ma is, a média szépíti a katasztrófát, akár a népek sértegetésével, akár a „haladást” ígérő intézkedések dicsőítésével.

A harmadik kérdés központi jelentőségű: az emberiség elleni bűncselekmények. Csak Indiában 1880 és 1920 között 100 millió ember halt meg egy alig több mint 200 milliós lakosságból az éhínségek és az elszegényedés miatt. Bengáliában 10 évvel korábban az éhínség a népesség egyharmadát, 10 millió embert ölt meg.

A latin-amerikaiak, és különösen az őslakos és fekete népek ismerjük ezt a történetet, mivel földrészünk egy valódi holokausztot szenvedett el, amely majdnem kiirtotta a nem fehér lakosságot. Ehhez hozzáadhatók olyan borzalmak, mint az ópiumháborúk, amelyek Kínában 150 millió kábítószerfüggőt termeltek, a lakosság minden harmadik tagját.

A negyedik kérdés a rabszolgák felszabadítása, hogy őket munkaerőként használják fel a népek ellen, különösen Nagy-Britannia részéről. Az adatok nagyon beszédesek. Az 1776-ot megelőző 30 évben minden negyedik, Marylandbe érkező bevándorló elítélt volt. 1840-ben Tasmania (Ausztrália déli része) lakosságának a fele rab volt. 1788 és 1868 között (nyolc évtized) 162 ezer elítéltet küldtek Ausztráliába, „deportálva őket, hogy tetszés szerint ölhessék az őslakosokat”.

Bár Poch nem említi, párhuzam vonható a raboknak a gyarmati vállalkozás élharcosaként való felhasználása és a kábítószer-kereskedők által a társadalmi mozgalmak és az ellenálló népek elleni támadásokra kapott jelenlegi ösztönzés között. Egyrészt nyilvánvaló, hogy a narkó nem tud prosperálni vagy fennmaradni állami támogatás nélkül, legyen szó igazságszolgáltatásról, fegyveres testületekről vagy a kormányzat különböző szintjeiről.

Másrészt a tények azt mutatják, hogy egy sokkal kifinomultabb társadalmi mérnöki munkával állunk szemben, mint a gyarmatosítás idején, amely a kábítószer-kereskedelmet a kormányokkal szembenállók ellen igyekszik irányítani. Nem véletlen, hogy egész Latin-Amerikában a kartellek a társadalmi mozgalmakat és vezetőket támadják, általánosítva azokat a módszereket, amelyek láthatóan Kolumbiából indultak. Az a képesség, hogy a kartellek erőszakát az alsóbb osztályok mozgalmai ellen irányítsák, pusztító hatású a népekre nézve, és felbecsülhetetlen segítséget jelent a kapitalizmus megszilárdításához az állítólagos „drogellenes háborúk” révén.

Egy 2025. augusztusi rendezvényen Subcomandante Moisés, az EZLN szóvivője beszélt a kartellekkel szembeni magatartásról. Azt mondta, hogy általában ők is olyan szegények, mint ők, és nincs értelme egy alsóbb osztályok közötti háborút elkezdeni. Fontosnak tűnik ezt megvitatni, hogy állást foglalhassunk egy ilyen jelenvaló és gyötrő valósággal kapcsolatban.

Írta: Raul Zibechi
forrás: La Jornada

Antiimperializmus, Külföld, Latin-Amerika, neokolonializmus, Trump, USA

Hondurasgate: kiszivárgott hangfelvételek Asfurát, Hernándezt, Trumpot, Mileit és Netanyahut kapcsolják össze egy baloldalellenes összeesküvésben

2026. május 6.

A Hondurasgate néven ismertté vált ügyben kiszivárgott WhatsApp-, Signal- és Telegram-hangfelvételek állítólagos összeesküvést és titkos megállapodásokat tárnak fel, amelyben érintett a hondurasi elnök, Nasry Asfura, a volt hondurasi elnök, Juan Orlando Hernández (akit kábítószer-kereskedelemért ítéltek el), Javier Milei argentin elnök, valamint az amerikai és az izraeli kormány, többek között.

2024-ben a volt hondurasi elnököt, Juan Orlando Hernándezt egy amerikai szövetségi bíróság 45 év börtönbüntetésre ítélte, mivel több tonna kokain Egyesült Államokba történő behozatalában játszott szerepet. Meglepő fordulatban Hernández kegyelmet kapott, majd 2025 decemberében Donald Trump elnök szabadon is bocsátotta, aki szerint a volt elnök elleni eljárás üldöztetés és igazságtalanság volt.

A Hondurasgate keretében nemrég kiszivárgott és több médium által közzétett hangfelvételek azonban arra utalnak, hogy Trump kegyelmét a megbuktatott hondurasi volt elnöknek egészen más motivációk vezérelték.

A hangfelvételek szerint a Trump-kabinet, az izraeli tőke és Javier Milei argentin elnök finanszírozásával, a helyi hondurasi elit beleegyezésével olyan tervet szőtt, amelynek célja a volt elnök hatalomba való visszahelyezése, a baloldali ellenzék üldözése, valamint többek között Claudia Sheinbaum és Gustavo Petro progresszív kormányainak lejáratására irányuló kampányok indítása volt. A robbanásszerű felvételek törvényszéki elemzését a Phonexia Voice Inspector végezte, amely megerősítette azok valódiságát és hitelességét.

A Hondurast és egész Latin-Amerikát megrázó hangfelvételek

Az egyik felvételen maga Hernández állítja, hogy Benjamin Netanjahu miniszterelnöknek „köze volt mindenhez” a szabadulása kapcsán. Sőt, ezt is mondja: „A kegyelemhez szükséges pénz még csak nem is tőled jött. Egy rabbikból álló tanácstól és Izrael támogatóitól jött.”

A hangfelvételek arra utalnak, hogy szabadulása csak egy lépés egy olyan tervben, amelynek hosszú távú célja, hogy elhárítsa azokat a hondurasi jogi akadályokat, amelyek jelenleg gátolják Hernándezt abban, hogy visszatérhessen az elnöki székbe.

A volt hondurasi elnök, aki Trumpot egyfajta logisztikai támogatásként említi, panaszos hangon ezt mondja a jelenlegi elnöknek, Asfurának: „Hinni akarok abban, hogy nem fogsz félreállítani, mert nekem köszönhetően ülsz abban a székben. Elnök úr, én leszek az. És számítok a támogatásodra. Mert ezt beszéltük meg Trump elnökkel.”

Ebben a „visszatérési” szellemben María Antonieta Mejía, hondurasi alelnök ezt mondja Hernándeznek: „Készen állunk. Még négy év – ezt most azonnal újra kell kezdenünk mondogatni. Az emberek szeretik Juan Orlando elnököt. Szükségük van rá Hondurasban.” Mejía mellett más nevek is felbukkannak a hangfelvételeken, például Tomás Zambrano, a kongresszus elnöke és Cosette López-Osorio választási tanácsnok, akik egyes szakértők szerint részesei ennek a tervnek.

Mit kapnak cserébe?

A Diario RED, az egyik olyan médium, amely közzétette a hangfelvételeket, közölte: a felvételek egyértelműen jelzik, hogy Trump politikai manőverének – bár azt Roger Stone, az amerikai elnök tanácsadója vezette – több olyan célja is van, amelyek Washington javát szolgálnák:

  • Egy új amerikai katonai bázis építése Hondurasban
  • Egy szabadkereskedelmi megállapodás
  • A Foglalkoztatási és Gazdaságfejlesztési Különleges Övezetek (ZEDE) – más néven „magánállamok” – kiterjesztése, ahol az országok területi szuverenitásuk egy részét magántőkének engedik át. Ezekben a zónákban az ország munka törvénykönyve, minimálbérre vonatkozó törvényei, környezetvédelmi törvényei és más jogszabályai nem érvényesek.
  • Az amerikai és izraeli mesterséges intelligencia-cégek hondurasi befektetéseit elősegítő jogszabályok megalkotása.

Az egyik hangfelvételen Asfura elnök, mintha csak számot adna tetteiről, ezt mondja Hernándeznek: „Elnök úr [Hernández], öröm beszélni önnel. Már volt zártkörű találkozónk befektetői körökkel, és nagyon pozitívan viszonyulnak a ZEDE bővítéséhez Roatánban és Comayaguában, valamint Palmerolában – készülünk egy újabb Palmerolára, pontosan oda Roatánba, ahol virágzik a gazdaság. Egy bázis, ööö, ezt már letárgyaltuk. Valamint az óceánok közötti projektet is. Átadjuk a General Electricnek.”

Az ellenzék üldözése

Egy másik hangfelvételen a volt elnök és elítélt Hernández, a fő hondurasi tárgyaló, nyomást gyakorol Tomás Zambranóra, a kongresszus elnökére, hogy fossza meg Asfura elnököt a döntéshozatali jogkörétől az ellenzék elleni eljárásokkal kapcsolatban.

Hernández konkrétan arra kéri Zambranót, hogy gyorsítsa fel az eljárásokat azokkal szemben, akik a választási eljárás szabálytalanságait jelentették, valamint mindazokkal szemben, akik panaszt tettek Hernández ellen, és akiknek perei akadályozzák a volt elnök politikai visszatérését.

„Vissza kell szerezned minden hatalmat. És meg is fogod tenni, mert az Elnök [Asfura] nem fogja megtenni. Az elnök elfoglalt, utazgat ide-oda. Barátokat szerez. És a segítség, amit küldök. Elküldtem neked az izraeli embereket; ők küldtek neked pénzt. Én lobbizom itt” – mondja Hernández Zambranónak egy másik hangfelvételen.

Április 16-án a törvényhozás 88 igen szavazattal eltávolította azt a választási tanácsnokot, aki a választási eljárás szabálytalanságai ellen szavazott (Marlon Ochoa), valamint a hondurasi igazságszolgáltatási bíróság (TJE) két tagját. Ezt a tisztogatást a Diario RED szerint már március 25-én megkezdték Johel Zelaya főállamügyész elbocsátásával és Rebeca Obando, a Legfelsőbb Bíróság elnökének kényszerű lemondatásával.

Ez nagy nyugtalanságot keltett az ellenzékben, nemcsak a volt elnök nyilvánvaló közvetlen befolyása miatt a törvényhozói döntésekre, hanem a „lawfare” (az igazságügyi rendszer felhasználása politikai ellenfelek megsemmisítésére) nyílt alkalmazása miatt is Hondurasban, mint az ország jobboldala által alkalmazott taktika. „Ez egy politikai lawfare-művelet, amelyben a hondurasi intézmények az ország saját jogi keretei ellenében lépnek fel, hogy kiküszöböljék politikai ellenfeleiket” – írta a Diario RED.

Ez különösen nyilvánvaló, amikor az ember hallja, ahogy Hernández szadista módon arra kéri Zambranót, hogy használja fel az állam összes erejét a hondurasiak elnyomására. Még a hírhedt kolumbiai drogbárót, Pablo Escobart is megemlíti: „Hondurasban erő kell, logisztika kell, vér kell. Ha kontroll alatt akarod tartani az embereket, el kell nyomnod őket. Szorítsd őket. Erőszakkal válaszolj az erőszakra. Ezt mondja Trump elnök, és képzeld csak el, hogy ő örökké ott lesz. Hogy hogy? Nem tudom, de képzeld csak el, és tedd azt, amit mondok. És ne légy ilyen gyenge… Különben nem tudod elvégezni a munkát. Ezt mondta Pablo Escobar.”

Egy nemzetközi összeesküvés Kolumbia és Mexikó ellen?

A hangfelvételek azonban sokkal több országot érintenek, nem csak Hondurast, az Egyesült Államokat és Izraelt. A Hondurasgate platform által kiszivárogtatott új felvételek szerint a megállapodás része Kolumbia Gustavo Petro vezette progresszív kormánya és Mexikó Claudia Sheinbaum elnök által vezetett kormány destabilizálása is.

E cél eléréséhez – ahogy a hangfelvételeken kiderül – Argentína jobboldali elnöke, Javier Milei – Trump, és így Asfura szövetségese – állítólagosan érintett. Eszerint egy hondurasi közpénzekből és a Milei-adminisztráció által finanszírozott kommunikációs csapat azt tervezte, hogy „médiatámadást” indít Petro kolumbiai és Sheinbaum mexikói kormánya ellen.

Az egyik hangfelvételen Hernández telefonon ezt mondja Asfurának: „Kérem, szükségem van arra, hogy körülbelül 150 000 dollárt utaljon Rosales számlájára, mert kibérlünk egy lakást itt, és berendezünk egy irodát, hogy létrehozzunk egy digitális újságírói egységet. Valaki más innen, az amerikai elnök csapatától intézi majd ezt nekem. Nos, ő az egyik republikánus, aki együttműködik velünk. Egy híroldalt fognak nekünk készíteni.”

Asfura válaszában ezt mondja: „Átutalom neked egy barátom számlájáról. Meglátjuk, tudnak-e készpénzben adni, de magyarázd el – mit kezdünk ezzel? Nekünk ebből mi hasznunk van?”

Mire Hernández habozás nélkül kijelenti: „Felállítunk egy sejtet, Elnök úr. Innen, az Egyesült Államokból, egy információs jellegűt, hogy ne tudjanak nyomon követni minket Hondurasban. Ez egy latin-amerikai híroldal lesz. Beszéltem telefonon Javier Milei elnökkel, és jól sikerült. Nagyon, nagyon, nagyon jól, és úgy gondolom, ezen a ponton nagyszerű dolgokat tehetünk egész Latin-Amerikáért. Vannak ügyek Mexikó ellen, ügyek Kolumbia ellen, és ami a legfontosabb, Honduras ellen – konkrétan a Zelaya család ellen.”

Egy másik hangfelvételen Hernández ezt mondja María Antonieta Mejía hondurasi alelnöknek: „Néhány republikánus támogatásával, hogy megtámadjuk és kiirtsuk a baloldal rákját Hondurasban és egész Latin-Amerikában. Mondtam Asfura elnöknek, hogy sikerült beszélnünk Javier Milei-vel, és ő is hozzájárul 350 000 dollárral. Egy másik nagyszerű barátunk Mexikóból is támogat minket, konkrétan a mexikóiakkal kapcsolatos kérdésekben. Nagyjából készen állunk, és arra várunk, hogy ez erőteljesen előrehaladhasson.”

A kiszivárgott felvételek együttesen egy nemzetközi összeesküvésre utalnak a latin-amerikai baloldal ellen, amely politikai koordinációt, pénzügyi támogatást és médiabefolyást foglal magában. A hangfelvételek felfedik, hogy ez a transznacionális hálózat már befolyásolta a térség választásait, és kísérletet tett a demokratikusan megválasztott elnökök politikai destabilizálására. Miközben Kolumbia és más országok választási eljárások elé néznek, a Hondurasgate súlyos kérdéseket vet fel a szisztematikus külföldi beavatkozással és a magántőke szerepével kapcsolatban a térség politikájának alakításában.

forrás: Peoples Dispatch

Antiimperializmus, Külföld, amerikai fasizmus, argentin fasizmus, Hernandez, Honduras, Izrael, Latin-Amerika, Milei, Netanyahu, puccs, Trump, USA

A trumpista amerikai techmilliárdos és a neoliberális fasiszta argentin elnök zárt körű találkozója

2026. április 28.

A találkozóra egy olyan látogatás során került sor, amelyen Peter Thiel úgy döntött, hogy házat vásárol Buenos Airesben. Egyes médiumok szerint a megbeszélés előjátéka lehet egy nagyszabású üzletnek a Palantir és az argentin kormány között.

Peter Thiel, a PayPal társalapítója, a Facebook korai befektetője, valamint a Palantir Technologies alapítója és jelenlegi elnöke Buenos Airesbe látogatott, és találkozott Javier Milei szélsőjobboldali elnökkel. Thiel látogatása nem maradt észrevétlen a dél-amerikai országban, különösen tekintettel a Palantir által felhalmozott hatalmas gazdasági és politikai erőre. A Palantir egy adatgyűjtéssel, integrációval és elemzéssel foglalkozó cég, amely – a New York Times rovatvezetője, Michael Steinberg szerint – a CIA-n keresztül, az In-Q-Telen (az amerikai hírszerző ügynökség befektetési részlegén) keresztül kapott finanszírozást.

Továbbá a Palantir valószínűleg a legbefolyásosabb vállalat az elektronikus eszközök által generált adatok elemzése terén. Jelentős megállapodásokat kötött az amerikai kormánnyal, ami azt jelenti, hogy tevékenységét erős geopolitikai érdekek vezérlik.

Thiel, Donald Trump és JD Vance munkatársa és barátja, családjával érkezett Argentínába, és több napra tervez maradni. Már vásárolt is egy körülbelül 12 millió dollár értékű házat a Barrio Parque exkluzív negyedében, a város egyik legdrágább környékén.

Dél-amerikai látogatása azonban nem tűnik pusztán turisztikai jellegűnek. A múlt héten ebédelt Santiago Caputóval, az elnök személyes tanácsadójával. Mégis az a találkozó váltotta ki a legnagyobb várakozást, amelyen Thiel Mileivel tárgyalt. Az elnök a Casa Rosadában, az elnöki hivatalban fogadta a mágnást, hogy meg nem erősített ügyekről tárgyaljon, mivel a találkozót titkosnak nyilvánították. Thiel és Milei először 2024-ben találkoztak egymással egy Los Angeles-i fórumon.

A La 100 médium szerint az elnöki irodához hozzáféréssel bíró forrás elmondta: Thiel érdeklődését fejezte ki a „Milei-jelenség” iránt, és Argentínát potenciális menedéknek tekinti egy globális válság esetére. A mágnás, aki több alkalommal is kijelentette, hogy „a technológiának felül kell múlnia a politikát”, nem állt a sajtó rendelkezésére a végrehajtó hatalom nemrégiben hozott korlátozása miatt, amely átmenetileg megtiltotta az akkreditált újságíróknak a Casa Rosadába való belépést.

Mi Thiel útjának valódi célja?

Nemrégiben, izraeli útja során Milei megállapodást írt alá Netanyahuval, az úgynevezett Izsák-megállapodásokat, amely információcserét és együttműködést irányoz elő a mesterséges intelligencia területén – olyasmit, amiben a Palantir kifejezetten jártas: arra használja, hogy feldolgozza a hatalmas mennyiségű összegyűjtött adatot, és továbbítsa azon kormányoknak, amelyekkel szerződése van.

Egyes médiumok arra spekuláltak, hogy Thiel látogatása előjátéka lehet egy megállapodásnak az argentin kormány és a techcég között – amit már Milei saját kormányzása alatt is megpróbáltak, Patricia Bullrich volt biztonsági miniszter erőfeszítései révén.

„Peter Thiel Buenos Airesben van. Úgy tűnik, hogy egy időre Argentínában telepszik le a Palantirral. Ez nem ’befektetés’. Elsöprő digitális gyarmatosítással nézünk szembe: az adataink, az életünk és a jogaink egy amerikai fekete doboz kezében” – mondta Ariel Garbarz argentin mérnök. „A Palantir… hatalmas adatkereszthivatkozást, megfigyelést, profilalkotást és hatalomgyakorlást árul. Szavakkal, mint ’hatékonyság’, ’biztonság’ és ’innováció’ csomagolják be, de ez a Szilícium-völgy illatával fűszerezett, példátlan társadalmi ellenőrzés.”

Hozzátette: „2020-ban az Amnesty International már figyelmeztetett, hogy a Palantir nyakig benne van olyan technológiákban, amelyek megkönnyíthetik a bevándorlókkal szembeni emberi jogi jogsértéseket. Nem telefonokat hallgattak le: a vadászatot szervezték… A Palantir hatalmas adatmennyiségeket használ és dolgoz fel azért, hogy a hatalmon lévők hatékonyabban profilozhassanak, nyomon követhessenek, elemezhessenek és agymosást végezhessenek rajtad. Ez techno-feudalizmus: egyesek feltörnek, mások besorolnak, megint mások célpontként adnak el.”

Technofasizmus vagy technofeudalizmus?

Bár Garbanz jóslatai távolinak tűnhetnek, nem ő az egyetlen, aki figyelmeztet a Palantir veszélyeire. A cég vezérigazgatója, Alex Karp és Nicholas W. Zamiska legfőbb tanácsadó kiadta „A technológiai köztársaság: Kemény erő, puha meggyőződés és a Nyugat jövője” című könyvet, amelyet a cég egy közösségimédia-bejegyzésben foglalt össze 22 tézisben. A könyv egy szövetség létrehozására szólít fel a nagy techcégek és az amerikai kormány között a „nemzetvédelem” előmozdítása érdekében, ezáltal összeolvasztva a nagyvállalatokat – beleértve a mesterséges intelligenciát fejlesztőket is – az állam katonai-ipari komplexumával.

A mesterséges intelligencia technológia ezen militarizálódását – a nemrégiben megjelent szöveg szerint – azzal a felismeréssel kell párosítani, hogy a liberális demokráciának jelentős korlátai vannak a hatékony kormányzáshoz, és a technológiának alapvető szerepet kell játszania ezen kormányzási hiányosságok kijavításában egészen egy „technológiai köztársaság” létrejöttéig – ez a gondolat sokakat arra késztetett, hogy egy implicit technofasizmust lássanak a szövegben.

Ebben az értelemben Thiel argentin látogatása azt mutatja, hogy a nagy techcégek bevonódása – nemcsak az amerikai kormányba, hanem azokba az államokba is, amelyek egyértelműen az amerikai külpolitikához igazodtak – inkább folyamatban lévő valóság, mintsem utópisztikus (vagy disztópikus) technopolitikai törekvés.

forrás: Peoples Dispatch

Antifasizmus, Antiimperializmus, Külföld, Tudomány, argentin fasizmus, Argentína, gázai népirtás, Izrael, Latin-Amerika, Milei, Musk, neoliberális fasizmus, Thiel, Trump, USA

Kuba gyermekei Trump ostroma alatt

2026. április 27.

A címsorok mögött, amelyek az áramkimaradásokról és a kubai kormány „elkerülhetetlen összeomlásáról” szólnak, ott vannak a kubai emberek, akik eltökéltek az ellenállásban és az életben.

Lis a Kubai Rákkutató Intézet Gyermekosztályán töltötte be harmadik életévét. És bár a kórházi születésnapoknak más a súlyuk, az örömnek sikerült besurrannia. Az ünneplés teljes volt: torta, lufik, fagylalt és üdítő.

Lis már január 31-én kezelés alatt állt, amikor Trump bejelentette Kubával szembeni új intézkedéseket – amelyek tovább fosztják meg az országot az üzemanyagtól.

Ma, több mint két hónappal később, Lis betölti a 3-at. Még mindig ugyanazon az osztályon van. Kezelését nem szakították meg; az orvosok csodákat művelnek azzal, amijük van, de a „megfojtás”, amelyről akkor beszámoltunk, változatlan. Az energiaháztartás, már akkor is kritikus, azóta is fennáll, akár jön az orosz hajó (március 31-én érkezett meg), akár nem. A gyermekonkológiai berendezések generátorokról működnek, amelyek drága, szűkös üzemanyagot fogyasztanak. Egy áramszünet a kemoterápia alatt végzetes lehet. Eddig nem történt ilyen. De a fenyegetés minden ágy mellett ott liheg, mint egy lesben álló állat.

De azon a reggelen, a születésnapján, a fenyegetés kívül maradt. Mert Lis anyukája meggyújtotta a gyertyákat, és az a fény nem függött semmilyen generátortól. Ez egy ősi fény volt, lázadóbb. Az osztályon azok a gyerekek, akik fel tudtak kelni, összegyűltek, néhányan infúziós állványokat és mosolyokat cipelve.

Aztán megjelentek: a terápiás bohócok, azok a nők piros orrokkal és hatalmas cipőkkel, akik minden héten elhozzák a nevetést, erősebbet bármilyen kemoterápiánál.

A rákos gyermekek, mint Lis, nemcsak a betegségükkel küzdenek, hanem egy külső szorítással is, ami minden lélegzetvételt korlátoz.

De Lis születésnapja megmutatott valamit, ami nem szerepelt a címlapokon. Három év a gyermekonkológián törékeny mérföldkő, de egyben győzelem is. Az anyja fölemelte egy székre, és a kislány összeszedett minden levegőt, amit apró tüdeje tartani tudott. Fújt. Mind a három gyertya egyszerre kialudt, mintha egy gyermek kívánsága felülírhatná a blokád összes törvényét.

Kint a környék egy újabb áram nélküli éjszakára készült. Benn a tortát szétosztották, és minden gyermek kapott egy darabot. Lis anyukája sok fényképet elmentett lányáról, amint bohócok és kórházi köpenyes kis harcosok között nevet. Mindig ott a bizonytalanság, hogy lesz-e jövőre torta. De ma volt. És a gyertyák égtek. És a remény, az a törékeny, kitartó dolog, továbbra is lobog.

A kubai jelenlegi helyzet nem csak az energiahiányról, a megfojtásról szól. Szól erről a maréknyi gyermekről is, akik nem hajlandók abbahagyni a lélegzést. És Lis születésnapja, ez a kis és hatalmas nap emlékeztet arra, hogy amíg ég egy gyertya, és van bohóc, aki hajlandó bolondot csinálni magából, és egy anya, aki születésnapokat készít, és egy gyerek, aki egy ágyból tapsol, addig a remény marad a leglázadóbb politikai cselekedet. Mert egy kórházban minden buli a világ legnagyobb bulija.

forrás: Naturaleza Secreta

Antiimperializmus, egészségügy, emberiség elleni bűncselekmények, Kuba, kubai blokád, kubai egészségügy, Latin-Amerika, Trump, USA

A rabszolgaságért járó jóvátétel: egy legitim küzdelem

2026. április 23.

A jóvátételi igazságosságért folytatott küzdelem összeköti a globális dél népeit a gyarmatosítás közös történelmében, és egyesíti a világ rasszizált és diszkriminált népeit

Amikor egy ember megbánt egy másikat, a józan ész azt diktálja, hogy a személynek bocsánatot kell kérnie, és lehetőleg jóvá kell tennie az általa okozott károkat. Bocsánatot kérni, jóvátenni, és biztosítani, hogy nem történik meg újra. Ezek alapvető együttélési szabályoknak tűnnek. Együttélés emberek között, de egy társadalom csoportjai és egész nemzetek között is. A történelem azt mutatja, hogy az együttélés nem a norma. A gyarmatosítás és a kizsákmányolás mindig is jelen volt, de e bűncselekmények elkövetői ritkán ismerik el azokat.

A mai Amerika néven ismert terület gyarmatosítása (1492-től kezdődően) egy példa erre. Európaiak betörtek, kisajátították a számukra nem járó földeket, megölték a lakosok millióit, a többieket pedig szolgaságra kényszerítették. Szinte azonnal megkezdődött afrikaiak elrablása; rabszolgamunkára kényszerítették őket, ami hatalmas nyereséget termelt, amely előállította azt a „primitív felhalmozást”, amelyről Karl Marx a „Tőké”-ben írt, és megnyitotta az utat a kapitalizmus fejlődése előtt.

Európa lett a domináns hatalom, és az az életszínvonal, amelyet ma élvez, a földjeinkről, Afrikából, majd később a világ többi részéről erőszakkal kivont gazdagság terméke. Valódi fosztogatás, amelyhez később az Egyesült Államok is csatlakozott. Ahogy a forradalmár Thomas Sankara mondta: vérrel tartoznak a világ népeinek.

Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése nemrég elfogadta az A/80/L48 számú határozatot, 2026. március 25-én, amely „kijelenti, hogy a rabszolgasorba hurcolt afrikaiak kereskedelme és az afrikaiak faji alapon történő, ingóságként való rabszolgasorba taszítása az emberiség elleni legsúlyosabb bűncselekmény”. A határozat túlmutat a szimbolikus jellegén, és kiemeli a bűncselekmény természetét a világtörténelemben okozott törés, a bűncselekmény mértéke és időtartama, rendszerszerű jellege (intézményi, normatív, logisztikai), brutalitása, valamint tartós következményei szempontjából, amelyek „a munka, a tulajdon és a tőke faji alapú rendszereiben” nyilvánulnak meg.

Ez a határozat egy olyan kardinális kérdést hoz a felszínre, mint a jóvátételi igazságosság, mivel felszólítja a rabszolgaságból hasznot húzó államokat, hogy konkrét intézkedéseket hozzanak, amelyek nemcsak a formális bocsánatkérést foglalják magukban, hanem a pénzbeli kártérítést és a kulturális javak, műalkotások, kéziratok, dokumentumok, tárgyak stb. azonnali, akadálymentes és a származási országok számára ingyenes visszaszolgáltatását is. A határozat megerősíti, hogy súlyossága miatt ez a bűncselekmény nem évül el.

A határozatot 123 igen szavazattal fogadták el – elsősorban Afrikából, Latin-Amerikából és a Karib-térségből – 3 nem szavazattal (USA, Izrael, valamint Argentína szégyenletes voksával) és 52 tartózkodás mellett, köztük az egész Európai Unió, Kanada, Ausztrália és Japán [Magyarország is – a szerk.]. Ahogy várható volt, a gyarmatosítók a történelem sötét oldalára helyezték magukat. Európa különösen azzal érvelt, hogy nem lehet jóvátételt követelni valamiért, ami abban az időben nem volt illegális.

Nincs nagyobb cinizmus, mint azoké az országoké, amelyek a történelem során teljes tudatában voltak a fogalomnak, mégis az elkövető javára cselekedtek – amit „fordított igazságszolgáltatásnak” nevezhetnénk. A 19. században például Anglia két háborút provokált Kínában, amelyeket ópiumháborúkként ismerünk. Lényegében Anglia kábítószerekkel akarta elárasztani Kínát, hogy meggyengítse népét, és gazdasági haszonra tegyen szert. Ennek ellenére a háborúk után Anglia, az agresszor ország, arra kényszerítette Kínát, hogy „jóvátételt” fizessen – ami mai értéken 736 millió dollárnak felel meg – a háború költségeinek fedezésére. A jóvátétel egy részét a kínai hatóságok által megsemmisített ópium kompenzációjára és a kereskedők – azaz a drogdílerek – kártalanítására is szánták az általuk elszenvedett veszteségekért.

Egy másik, ugyancsak felháborító eset az a fizetés, amellyel Franciaország arra kényszerítette Haitit, hogy kompenzálja a Franciaországnak a gyarmata elvesztése miatt okozott károkat. Haiti 1825-től 1947-ig fizetett egy egyértelműen illegális adósságot. 2003-ban Jean Bertrand Aristide akkori elnök követelte, hogy Franciaország 21,7 milliárd dollárt fizessen vissza Haitinek. A következő évben egy Franciaország és az USA által támogatott katonai puccs távolította el hatalmából.

Az A/80/L48 határozat elismeri a bűncselekményt, az áldozatokat és az elkövetőket, és felszólítja az elkövetőket, hogy tegyenek jóvátételt az elkövetett bűncselekményért. Valódi helyreállító igazságosság elérésére szólít fel. Ez nem új fejlemény, hiszen az ilyen elismerésért folytatott küzdelem évtizedek óta érlelődik különböző fórumokon, beleértve a multilaterálisakat is. Így 1973-ban az Egyesült Nemzetek (ENSZ) kihirdette a Faji Megkülönböztetés Felszámolásának Évtizedét, amelyet 1983-ban és 1993-ban meghosszabbítottak. Ez alatt az évtizedek alatt kevés konkrét előrelépés történt, ezért 2011-ben az ENSZ megszervezte a Rasszizmus, Faji Megkülönböztetés, Idegengyűlölet és az Egyéb Intolerancia Elleni Világkonferenciát a dél-afrikai Durban városában. A konferencia létrehozott egy Zárónyilatkozatot és egy Cselekvési Tervet, amelyek átfogó keretet biztosítanak a rasszizmus és megkülönböztetés kezelésére, és intézkedéseket tartalmaznak a leküzdésükre, kezdve a jogszabályok reformjára való felhívástól, a rasszizmus és megkülönböztetés áldozatainak védelmét szolgáló konkrét intézkedéseken, oktatási és egészségügyi terveken, a szegénység elleni intézkedéseken, az áldozatok számára nyújtott forrásokon át még sok másig.

2013-ban, mivel a Cselekvési Tervben kitűzött célok nem valósultak meg, az ENSZ a 68/237 számú határozatában (december 23-án) kihirdette a Afrika Származásúak Nemzetközi Évtizedét, amely 2015. január 1-jétől 2024. december 31-ig volt hatályban, majd további 10 évvel, 2034-ig meghosszabbították (A/79/193 határozat).

Kifejezetten a jóvátétel tekintetében fontos fejlemény volt 2013-ban a CARICOM Jóvátételi Bizottság létrehozása, amely elkészített egy 10 pontos tervet, amely konkrét intézkedéseket vázol fel a jóvátétel követelésére az európai kormányoktól a Karib-térség 15 millió őslakosával szemben elkövetett népirtásért, valamint a rabszolgasorba hurcolt fekete vagy afrikai emberekkel szemben elkövetett „emberiség elleni bűncselekmények”, a rabszolgaság és annak öröksége sokaságáért.

Ebben az összefüggésben 2018. március 24-én Caracasban megrendezték az Afro-leszármazottak Évtizedének Nemzetközi Találkozóját, ahol a venezuelai kormány aláírta a Nemzeti Évtized az Afro-leszármazottak Népeiért rendeletet, annak érdekében, hogy intézkedéseket hajtsanak végre e téren. 2018 májusában megszervezték a Jóvátétel Első Nemzetközi Találkozóját, ahol Venezuela vállalta, hogy előmozdítja a kérdés jogi, multilaterális, politikai, történelmi és filozófiai vonatkozásait vizsgáló kutatásokat. Ezt követően Venezuela három Nemzetközi Jóvátételi Szemináriumot szervezett, és a Népi Hatalom Tudományos és Technológiai Minisztériuma finanszírozott kutatási projekteket, amelyek ezzel a kérdéssel foglalkoznak.

A jóvátételi igazságosságért folytatott küzdelem legitim küzdelem, amely összeköti a globális dél népeit a gyarmatosítás közös történelmében, és egyesíti a világ rasszizált és diszkriminált népeit. Ghána előmozdította a transzatlanti rabszolga-kereskedelmet az emberiség elleni legsúlyosabb bűncselekménnyé nyilvánító határozat elfogadását. A CARICOM egy 10 pontos tervet javasolt a jóvátétel végrehajtására; Venezuela előrelépést tett a jogért küzdő intézmények létrehozásában, és előmozdította a kutatásokat, hogy tájékoztassa a közpolitikákat e kérdésben. E tapasztalatok megosztása létfontosságú. A jóvátétel követelése – azaz a bűncselekmény elismerése, bármilyen formában történő kártalanítás, valamint az ismétlés elkerülésének garanciái – a globális dél ügye, és egy olyan ügy, amelyért érdemes harcolni.

Írta: Guillermo R. Barreto venezuelai kutató, Ph.D. fokozattal rendelkezik a tudományok területén (Oxfordi Egyetem). Nyugalmazott professzor a Simón Bolívar Egyetemen (Venezuela). Korábban a Tudományos és Technológiai Minisztérium miniszterhelyettese, a Nemzeti Tudományos és Technológiai Alap elnöke, valamint az Ökoszocializmus és Vízügyi Miniszter (Venezuelai Bolivári Köztársaság). Jelenleg kutató a Tricontinental Társadalomkutató Intézetben (Tricontinental Institute for Social Research) és vendégmunkatárs a Társadalmi Átalakulások Kutatóközpontjában (Center for the Study of Social Transformations-IVIC).

Ezt a cikket a Globetrotter készítette.

Antiimperializmus, Elemzés, Történelem, gyarmatosítás, Latin-Amerika, neokolonializmus, rabszolgaság, Tricontinental, USA

A mexikói balesetben meghalt amerikai tisztek a CIA-nak dolgoztak

2026. április 23.

Két amerikai tiszt, akik a hétvégén Észak-Mexikóban egy droglaboratórium lerombolásáról visszatérőben bekövetkezett járműbalesetben életüket vesztették, a CIA-nak dolgoztak – egy amerikai tisztviselő és két másik forrás szerint.

Két mexikói nyomozó is meghalt a balesetben, ami a mexikói hatóságok szerint akkor történt, mert a konvoj egy olyan akcióból tért vissza, amelynek során bűnözői csoportok kábítószer laboratóriumait semmisítették meg.

Az amerikai és mexikói tisztviselők nyilvános beszámolói között ellentmondások vannak azzal kapcsolatban, ami történt; a szakértők szerint ez rávilágít az Egyesült Államok fokozott szerepvállalására a titkos műveletekben Mexikóban és a régióban.

A CIA részvételét kedden erősítette meg a három forrás.

Azt, hogy az amerikai tisztek a CIA-nak dolgoztak, korábban a The Washington Post is jelentette.

Az incidens újra fellobbantotta a vitát az Egyesült Államok mexikói biztonsági műveletekben való részvételének mértékéről, miközben Claudia Sheinbaum mexikói elnök szélsőséges nyomással néz szembe az Egyesült Államok részéről.

Donald Trump elnök kormánya fellépett a kartellek ellen, és agresszívabb álláspontot képvisel Latin-Amerikával szemben, mint bármely más amerikai vezető a közelmúlt történelmében.

Ez magában foglalja az Egyesült Államok Venezuelával szembeni halálos kimenetelű, illegális és provokáció nélküli támadását, amelynek során Nicolás Maduro venezuelai elnököt és Celia Flores first ladyt elrabolták, a Kubába irányuló olajszállítmányok blokádját, valamint közös katonai műveletek indítását Ecuadorban, amely szintén a bűnözési erőszaktól sújtott ország.

A CIA-tiszteket kezdetben amerikai nagykövetségi személyzetként azonosította Ron Johnson, az Egyesült Államok mexikói nagykövete, aki maga is korábbi CIA-alkalmazott.

A nagykövetség, a Külügyminisztérium és a CIA nem kívánt nyilatkozni.

Sheinbaum elnökasszony közölte, hogy nem tud semmilyen közös műveletről Chihuahua kormánya és az Egyesült Államok között, annak ellenére, hogy jelentések szerint a mexikói hadsereg is részt vett a laboratórium elleni rajtaütésben.

Keddi sajtótájékoztatóján azt mondta, nem tudja, hogy a tisztek a CIA-hoz tartoztak-e, de elismerte, hogy az állami tisztviselők és az Egyesült Államok „együtt dolgoztak”.

forrás: Morning Star

Antiimperializmus, Külföld, CIA, Claudia Sheinbaum, kábítószer, Latin-Amerika, Mexikó, Trump, USA

Petro közölte, hogy feljelentést tesz ecuadori kollégája, Daniel Noboa ellen

2026. április 22.

A döntés a két ország közötti egyik legjelentősebb diplomáciai és vámvitája idején születik.

Daniel Noboa ecuadori elnök tovább fokozta a feszültséget országa és északi szomszédja között. A jobboldali kolumbiai Semana magazinnak adott interjújában Noboa Petrót tette felelőssé a feszültségekért, kijelentette, hogy sokkal jobban együtt tudna működni a jobboldali elnökjelölttel, Paloma Valenciával, és arra utalt, hogy a hivatalban lévő kolumbiai elnök ecuadori látogatása során drogdílerekkel forgott egy környezetben.

Noboa állította: „[Petro] találkozott a Polgári Forradalom párt tagjaival, és ezen tagok némelyikének köze van Fitóhoz. Hogy személyesen találkozott-e Fitóval, azt ebben a pillanatban nem tudnám megmondani. De mondjuk úgy, hogy ugyanabban a csoportban és ugyanazon a környéken volt.”

A Polgári Forradalom párt az ország legfőbb ellenzéki ereje, Fito pedig az egyik leghatalmasabb ecuadori drogbanda, a Los Choneros hírhedt vezetője.

Petro válasza azonnali volt: „Úgy döntöttem, hogy bűnvádi feljelentést teszek Noboa elnök ellen rágalmazásért. Noboa adta ki a parancsot – ahogyan kellett is –, hogy az ecuadori hadsereg éjjel-nappal mindenkor járőrözzen Mantában, ahová a beiktatása napján mentem, amelyen részt vettem, és ahol lenézően bánt velem, pusztán azért, mert kértem Jorge Glas politikai fogoly, kolumbiai állampolgár, Ecuador Köztársaság volt alelnökének szabadon bocsátását. Jorge Glast súlyos alultápláltság körülményei között tartják fogva, és kértem Noboát, hogy adja át őt Kolumbiának.”

Továbbá a kolumbiai elnök tisztázta a Spanyolországban tartott progresszív elnökök csúcstalálkozóján: „Nemcsak az ecuadori hadsereg kísért el Mantába, hanem a kolumbiai biztonsági erők kísérete is, akik eskü alatt tanúskodhatnak, rajtuk kívül más tanúk is vannak azon a helyen, ahol a könyvem írása közben tartózkodtam. Nem tudom, hogy Ecuadorban bárhová menni kétes üzelmek gyanúját vonja-e maga után. Manta egy gyönyörű hely, amelyet érdemes meglátogatni. A kolumbiai sajtó kiment oda, ahol tartózkodtam, és nem talált sem luxust, sem extravaganciát, sem bizarr birtokokat – csak egy faházat, amely kellemes hely volt tengerre néző kilátással.”

Egy válság, amelynek vége nem látszik

A konfliktus Bogotá és Quito között nem új keletű. A múlt hónapban vámvita tört ki a két ország között. Noboa vámot vetett ki a kolumbiai termékekre, amelyet gyorsan 100%-ra emelt. Az ecuadori kormány azzal indokolta döntését, hogy a kolumbiai kormány nem tesz meg minden szükséges lépést a kokain Ecuadorba irányuló áramlásának megállítására.

Petro válasza kezdetben magában foglalta az ecuadori termékekre kivetett vámok emelését és annak állítását, hogy nem igaz, miszerint Kolumbia nem tesz lépéseket a drogdílerek ellen. Továbbá azzal vádolta Noboát, hogy „átadta a határt a maffiának”, ami tovább súlyosbított egy olyan helyzetet, amelyet többek között Kolumbia ismételt kérése vezérelt Jorge Glas (RC) volt ecuadori alelnök – akit korrupcióért ítéltek el, és akit Petro „politikai fogolynak” tart – szabadon bocsátása érdekében.

Noboa tagadta, hogy Glas politikai fogoly lenne, és azt közölte a sajtóval, hogy nagyon nehéz lenne megoldani a válságot – amely odáig fajult, hogy mindkét ország visszahívta nagykövetét – Petro kormányával, ezért megvárja egy új kormány hivatalba lépését a kapcsolatok normalizálásához.

Bogotá részéről arra utaltak, hogy a közelmúltbeli válság hátterében Álvaro Uribe volt kolumbiai elnök, egy szélsőjobboldali politikus áll, aki a kolumbiai Külügyminisztérium szerint éppen akkor járt Ecuadorban, amikor a kolumbiai termékekre kivetett 100%-os vámemelés életbe lépett: „Tavaly szerdán is ott volt, és másnap már ki is vetették a 100%-os vámokat. Úgy gondolom, ezek nagyon különös egybeesések, amelyekre fel akartam hívni a figyelmüket” – mondta María Antonia Velasco, Kolumbia ecuadori nagykövete.

Így a vita láthatóan tovább éleződik egy súlyos biztonsági válság közepette, amely Ecuadort sújtja, és amelynek északi határvidéke viseli a vámkonfliktus terheinek nagy részét, ami hatalmas veszteségeket okozott az ecuadori és kolumbiai kereskedőknek.

Petro részéről ezzel a válsággal egy elnökválasztási évben néz szembe, amelyben potenciális utódja, Iván Cepeda reméli folytatni a jelenlegi kormány reformista és progresszív útját. Az ellenzék azonban – különösen a Demokratikus Központhoz (Uribe vezette párt) közel állók – megpróbálta kihasználni az ecuadori válságot: elnökjelöltjük, Paloma Valencia kijelentette, hogy hivatalba lépése első napján felhívja Daniel Noboát a válság megoldása érdekében.

forrás: Peoples Dispatch

Antifasizmus, Antiimperializmus, Külföld, ecuadori fasizmus, Latin-Amerika, Trump, USA

Brazília, Mexikó és Spanyolország Kuba szuverenitásának tiszteletben tartását követeli

2026. április 20.

Brazília, Mexikó és Spanyolország vezetői szombaton felszólítottak Kuba szuverenitásának tiszteletben tartására, miközben ígéretet tettek arra, hogy további segélyt nyújtanak a Karib-tengeri szigetországnak.

A brazil elnök, Luiz Inácio Lula da Silva, a mexikói elnök, Claudia Sheinbaum és a spanyol miniszterelnök, Pedro Sánchez által a spanyolországi Barcelonában tartott találkozón kiadott közös nyilatkozatot követően Donald Trump amerikai elnök azzal fenyegetőzött, hogy hadserege „benézhet” („stop off”) Kubába, miután véget ér az Iránnal vívott háború.

Az Egyesült Államok több mint hat évtizede illegális blokád alatt tartja Kubát. De a Trump-kabinet fokozta a nyomást Havannán, hogy rendszerváltást kényszerítsen ki a Karib-tengeri szigetországban.

Miután január 3-án illegális és provokálatlan támadást indított Venezuela ellen, amely során 100 ember meghalt, köztük 30 kubai, valamint elrabolták Nicolás Maduro elnököt és Cilia Flores first ladyt, Trump elnök megtiltotta a venezuelai olaj Kubába irányuló importját.

Trump elnök más országokat is súlyos szankciókkal fenyegetett, ha olajat szállítanak Kubának, ami üzemanyaghiányhoz és áramkimaradásokhoz vezetett.

A szombati nyilatkozatban a három vezető kijelentette: „Elkötelezettek vagyunk humanitárius válaszunk összehangolása mellett, amely a kubai nép szenvedésének enyhítésére irányul.”

A nyilatkozat felszólított továbbá a „területi integritás, a szuverén egyenlőség és a viták békés rendezése” tiszteletben tartására, az ENSZ Alapokmányában foglaltak szerint.

Sánchez úr Trump elnököt bírálta, anélkül, hogy közvetlenül nevén nevezte volna, a barcelonai beszédében.

Azt mondta: „Tudják, hogy az a víziójuk, hogyan kellene a világot berendezni, szétesik a vámok és a háborúk miatt.”

„A klímaváltozás tagadásához, az idegengyűlölethez és a szexizmushoz való ragaszkodásuk a legnagyobb hibájuk.”

Azt mondta: „Újra és újra megpróbáltak rákényszeríteni minket, hogy szégyelljük magunkat a meggyőződéseink miatt. Ennek most vége. Mostantól ők lehetnek azok, akik szégyellhetik magukat.”

forrás: Morning Star

Antiimperializmus, Külföld, Claudia Sheinbaum, Kuba, kubai blokád, Latin-Amerika, Lula, Pedro Sanchez, Trump, USA
« Előző 1 … 3 4 5 … 43 Következő »

FACEBOOK

HÍRLEVÉL

RSS | Atom

Hirdetés

Hirdetés

Copyright © 2026 A MI IDŐNK.

Magazine WordPress Theme by themehall.com