DONALD TRUMP amerikai elnök ma délután érkezett Ankarába a legújabb NATO-csúcsra, miközben a transzatlanti katonai szövetség több milliárd dolláros fegyverüzleteket jelentett be, hogy megpróbálja kiengesztelni a kiszámíthatatlan amerikai vezetőt.
Trump, aki gyakran panaszkodott arra, hogy az európai szövetségesek nem költenek eleget hadieszközökre, először Recep Tayyip Erdogan török vezetővel ült le, aki szoros szövetségese és az idei találkozó házigazdája, és aki melegen köszöntötte az amerikai elnököt egy helyi légibázison, majd egy kidolgozott üdvözlő ceremónián.
„Néha kijössz a legkeményebb emberekkel is, mint ő” – mondta Trump, Erdoganra mutatva, amint a két fél leült a találkozóra.
Trump úr ismételten dicsérte Törökországot az Egyesült Államok iránti lojalitásáért, különösen az USA és Izrael Irán elleni provokáció nélküli háborúja során.
A nap folyamán a NATO több milliárd dollár értékű katonai projektet mutatott be – egy olyan költekezést, amelyet Mark Rutte, a szövetség főtitkára „jól elköltött pénznek” nevezett.
Néhány projektet az Európai Unió által „védelmi” célokra létrehozott olcsó hitelrendszerből származó forrásokból finanszíroznak, amely összesen akár 170 milliárd dollárt is elérhet a tőkepiacokon bevont összegekből.
„Biztosítanunk kell, hogy gazdasági erőnket katonai képességekké alakítsuk át, pénzzé téve a terveket a védelmi tervektől a drónokig, a pénztől a rakétákig és elfogókig” – mondta Rutte.
Eközben Trump ma azt is közölte, hogy az Egyesült Államok feloldja a Törökországgal szemben bevezetett szankciókat, amelyeket Erdogan kormányának 2019-es orosz rakétavédelmi rendszer vásárlása után léptettek életbe. Az országot emiatt kizárták az USA F-35 vadászgép-programjából.
Amikor Törökország F-35-ös rendszerbe való visszatéréséről kérdezték, Trump Erdogan mellett ülve azt mondta: „ez mindenképpen olyasmi, amit meg fogunk fontolni.”
A lépés feldühítette Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnököt, akit természetesen továbbra is köröz a Nemzetközi Büntetőbíróság a gázai potenciális háborús bűncselekmények és emberiesség elleni bűncselekmények miatt.
Hétfőn a Fox News Israel-nek nyilatkozva Netanyahu felszólította az Egyesült Államokat, hogy ne adjon el F-35 vadászgépeket Törökországnak, azzal az indokkal, hogy Erdogan „nyíltan felszólít Izrael megsemmisítésére”.
Azt mondta, a vadászgépek eladása Törökországnak „felborítaná az erőegyensúlyt a Közel-Keleten, amelyet végső soron az izraeli légi fölény garantál, és azt is hiszem, hogy Amerika közel-keleti jelenléte.”
IAN SINCLAIR a brit kormány bűneivel kapcsolatos különös emlékezetkieséseket vizsgálja a liberális médiában
A liberális média Harry Houdini-t is árnyékba szorítja, amikor a dolgok eltüntetéséről van szó.
De míg a bűvész híres, 1918-as trükkje, amelyben egy elefántot tüntetett el, végső soron ártatlan szórakozás volt, addig a média úgynevezett újságírásának hatása rendkívül súlyos, gyakran rendkívül fontos történelmi események elhallgatásához vezet.
Első helyen a Keir Starmer miniszterelnök lemondásának bejelentéséről szóló tudósítások állnak.
A Guardian június 23-i számának kilenc oldalát szentelte a „Munkáspárt” vezetője hivatali teljesítményének értékelésére. Egy kétrészes cikkben Jonathan Freedland, a Guardian vezető rovatvezetője azt állította, hogy a történészeket zavarba fogja hozni Starmer, mert „nem indított illegális háborúkat, nem idézett elő súlyos gazdasági válságokat, és nem vádolták meg botrányos korrupciós cselekménnyel”, mielőtt távozott hivatalából.
A több mint 2000 szavas cikkben sehol nem jutott Freedland eszébe megemlíteni Gázát, nemhogy a gázai népirtást, amelyben a Munkáspárt-kormány bűnrészes volt. Hasonlóképpen, a BBC News weboldalán a miniszterelnök politikai pályafutásáról szóló, több mint 2500 szavas összefoglaló sem tartalmazta a „Gáza” szót.
Talán a legsokkolóbb, hogy a Guardian politikai tudósítójának, Alexandra Toppingnak a Starmer miniszterelnökségének sikereiről és kudarcairól szóló cikke „Siker: Starmer, a nemzetközi államférfi” címmel jelent meg anélkül, hogy – igen, kitalálták – megemlítette volna a szerepét a gázai ipari méretű mészárlásban.
A Media Lens médiafelügyeleti szervezet a Nexis adatbázis segítségével a brit újságokban végzett keresése feltárta, hogy Starmer lemondását követő első 24 órában 1485 alkalommal említették őt. Ezek közül mindössze 30 utalt Gázára.
Ez nem egyszeri eset. A liberális média újra és újra, tudatosan vagy tudattalanul, eltemeti a kényelmetlen eseményeket (legalábbis a brit uralkodó elit számára), különösen, ha külpolitikáról van szó.
Például Topping azt is írta: „Trump lekicsinyelte és korholta Starmert, amiért nem támogatta az USA–Izrael Irán elleni csapásait.” Ezt visszhangozta John Crace, a Guardian parlamenti skiccrovója is, aki Starmer „vonakodására” utalt, hogy „csatlakozzon az Egyesült Államokhoz Irán elleni háborújában”.
Patrick Wintour, a Guardian diplomáciai szerkesztője áprilisban még tovább ment, amikor megdöbbentő kijelentést tett: „Nagy-Britannia és Spanyolország… egyértelmű ellenzői voltak a [Irán elleni] háborúnak.„
Ez egyszerűen nem igaz Nagy-Britannia esetében. És nem csupán kis mértékben téves, hanem a valóság teljes felfordítása. Ugyanebben a hónapban, a Guardian ritka őszinteségi pillanatában Harry Davies és Rob Evans rávilágított „arra a létfontosságú szerepre, amelyet [a RAF Fairford] játszott az USA bombázási kampányának támogatásában”, amikor amerikai bombázók szálltak fel a légitámaszpontról Irán bombázására. Ezenkívül tartályhajók „gyakori járatokat teljesítenek [a RAF] Mildenhallból a Földközi-tenger felé, ahol légi utántöltő küldetéseket hajtanak végre”.
A brit média által az utóbbi időkben bemutatott talán leglenyűgözőbb Nagy Eltűnési Mutatvány az USA–UK támogatásának a szíriai polgárháború idején a fegyveres lázadáshoz való történelmi kitörlése volt – egy olyan lépés, amely előreláthatóan eszkalálta a konfliktust és megerősítette a felkelés legerőszakosabb és legradikálisabb elemeit.
A liberális kommentátorok egymást túlszárnyalva siránkoztak a Nyugat állítólagos tétlensége miatt, például Simon Tisdall, a Guardian külügyi kommentátora 2018-ban azt állította, hogy az USA és Nagy-Britannia „passzívan a pálya szélén várakozott Szíriában, a terrorizmusellenes műveletekre korlátozva magát”.
Steven Simon, az Obama-kormányzat idején az USA Nemzetbiztonsági Tanácsának Közel-Keletért és Észak-Afrikáért felelős vezető igazgatója ugyanebben az évben szükséges valóságot szolgáltatott, amikor a New York Times-ban azt írta: „Washington nagyszabású segélyt nyújtott a szíriai fegyveres ellenzéknek”, amely Asszád elnök megdöntésére törekedett. És természetesen, amerre az USA megy, Nagy-Britannia követi, egy 2013-as New York Times-jelentés megjegyezte, hogy a brit és amerikai hírszerző szolgálatok titokban Szaúd-Arábiával együttműködve fegyverezték fel a lázadókat.
És bár a Hayat Tahrir al-Sham (HTS) és vezetője, Abu Mohammad al-Jolani a 2010-es évek elején felkerült az USA terrorlistájára, 2021-ben James Jeffrey, aki a Trump-kormányzat idején a Szíriával való kapcsolattartás és az Iszlám Állam elleni Globális Koalíció különmegbízottja volt, a szélsőséges csoportot „eszközként” jellemezte. Mivel a HTS (korábban al-Nuszra Front, más néven al-Kaida Szíriában) 2017 óta ellenőrzi Északnyugat-Szíria Idlib tartományának nagy részét, Jeffrey megjegyezte, hogy az USA politikája „az volt, hogy békén hagyják a HTS-t”.
Ritkán említik a HTS által a NATO-tag Törökországtól kapott létfontosságú védelmet – valószínűleg ez volt az egyik oka annak, hogy 2024 novemberi villámgyors offenzívája gyorsan megdöntötte Asszádot.
Tavaly Isztambulban beszélve Sir Richard Moore, az MI6 akkori vezetője arra utalt, hogy Titkos Hírszerző Szolgálata „egy-két évvel azelőtt kapcsolatot épített ki a HTS-sel, mielőtt az megdöntötte Bassár el-Asszádot”.
Lizzie Porter az Egyesült Arab Emírségekbeli The National című újságtól számolt be először a legfelsőbb hírszerző vallomásáról, megjegyezve: „Az általa megadott időkeret arra utal, hogy ez azután alakult ki, hogy a csoport hivatalosan megszakította kapcsolatait az al-Kaidával, de még mindig betiltották terrorista szervezetként az Egyesült Királyság kormánya által a csoporthoz fűződő kapcsolatai miatt.” Megdöbbentő módon, amennyire én látom, az egyetlen brit hírforrás, amely beszámolt erről a bombasztikus hírről, a Telegraph, annak ellenére, hogy Moore beszéde megtalálható a brit kormány weboldalán.
Miután Jolani-t, ma Ahmed al-Sharaa néven ismert, Szíria vezetőjévé nevezték ki, 2025 márciusában a kormányához kötődő milíciák az Amnesty International által „mészárlásként” jellemzett cselekményeket hajtottak végre, több száz civil megölésével. Alig több mint egy évvel később Starmer melegen fogadta Sharaa-t a Downing Streeten.
Természetesen vannak dicséretes kivételek a brit média által terjesztett propagandaárvizek között. Owen Jones, a Guardian kommentátora például nagyon kritikus volt a Munkáspárt gázai szerepvállalásával kapcsolatban, és a miniszterelnök lemondó beszéde után a Guardian számára írt egy Starmer-ellenes cikket, amelyben visszhangozta a Morning Star által megfogalmazott számos kritikát.
Mindazonáltal feltűnő, hogy Jones darabja csak online jelent meg, míg Freedland hosszabb cikke megjelent az újság nyomtatott kiadásában is, és előkelőbb helyen szerepelt a Guardian weboldalán is.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy Jones nem képes ráirányítani a figyelmet a szobában lévő elefántra – a Guardian saját szerepére abban, hogy elfelejtette Starmer Izrael támogatását, miközben az népirtást hajtott végre Gázában.
Ennek oka, hogy a Guardin-nál van egy szabály, miszerint a Guardian újságírói nem kritizálhatják nyilvánosan más Guardian újságírókat. Vagy magát az újságot, úgy tűnik. (Egy kitérő: érdemes megjegyezni, hogy bár a Morning Star-t gyakran elutasítják „tankista” vagy „sztálinista” kiadványként, tapasztalatom szerint sokkal több kritikát enged meg magával az újsággal szemben, és az újság munkatársai kritizálhatják egymást).
E ritka ellenvélemény-nyilvánítási eseteken túl a liberális média iránya a kulcsfontosságú külpolitikák tekintetében egyértelmű – a brit kormány szörnyű bűneiről és titkos akcióiról szóló információk de facto elnyomása.
„Érdemes a Guardian-re úgy gondolni, mint a Munkáspárt média-analógiájára” – írta Matt Kennard oknyomozó újságíró az X-en az év elején. „Ugyanazok az emberek, ugyanaz a politika, és ugyanaz a szerep a brit politikai rendszerben. Ők a brit establishment liberális szárnya. Mindkét intézmény azért jött létre, hogy megakadályozza a rendszerszintű változásokat ebben az országban.”
Mindez azt jelenti, hogy azok, akik a liberális médiára támaszkodnak a híreikért, egyszerűen nem lesznek képesek pontos megértést szerezni arról, hogyan is működik valójában a világ. Kezelje rendkívüli óvatossággal.
Három tankerhajót találtak el lövedékek a Hormuzi-szorosban ma, a Perzsa-öböl szűk bejáratán áthaladó hajók elleni legújabb támadások során.
Az újabb támadások azzal fenyegettek, hogy megfojtják a forgalmat a szorosban, éppen amikor az országok abban reménykedtek, hogy helyreállíthatják a normál hajózási gyakorlatot és enyhíthetik az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni provokáció nélküli háborújának globális gazdasági terheit.
Az egyik tankerhajó Omán partjainál haladt és kigyulladt – közölte a brit Tengerészeti Kereskedelmi Műveletek Központja.
Az iráni állami televízió közölte, hogy a cseppfolyósított földgázt szállító tartályhajó figyelmeztetések figyelmen kívül hagyása után került támadás alá, de nem vállalták közvetlenül a felelősséget támadásért.
Két másik tankerhajót is eltaláltak, köztük egyet, amelyet drón ért. Egyelőre nem volt világos, hogy a támadások idején hol tartózkodtak.
Mindkét hajó súlyos károkat szenvedett, de senki sem sérült meg – közölte a tengerészeti ügynökség.
Teherán, amely ismételten kijelentette, hogy csak az általa jóváhagyott útvonal biztonságos a szoroson keresztül, gyanúsított más hajók megtámadásával, amelyek egy másik, az ománi parthoz közeli útvonalat használtak.
Az Egyesült Államok szeretné folytatni a tárgyalásokat Iránnal, amelyek célja a szoros teljes újranyitása, Teherán nukleáris programjának visszaszorítása és a februárban indított illegális háború tartós befejezése.
A szorosban korábban elkövetett támadások amerikai megtorló csapásokat váltottak ki, amelyekre Irán az Öböl-menti arab államok megtámadásával válaszolt.
Eközben az Irán és az Egyesült Államok közötti tárgyalások láthatóan függőben voltak Irán legfelsőbb vezetője, Ajatollah Ali Hamenei temetéséig, akit a háború elején gyilkoltak meg. A temetésén részt vevő gyászolók Donald Trump amerikai elnök halálát követelték.
Hétfőn a Fehér Házban beszélve Trump elnök figyelmeztette Iránt, hogy „alkut kell kötniük, különben befejezzük a munkát”.
„Inkább kötnék alkut, mert nem akarok 91 millió embert érinteni” – mondta. „Egy óra alatt lebonthatjuk a hídjaikat. Megsemmisíthetjük az energiaellátásukat.”
Irán nem „hatódott meg” Trump legújabb fenyegetéseitől – közölte Abbász Aragcsi külügyminiszter a közösségi médiában ma.
A békeegyezmény egyértelmű volt – mondta Aragcsi: „A végső megállapodásról szóló tárgyalások nem kezdődnek meg, ha a fenyegetések folytatódnak. Tiszteljék az aláírásukat.”
ENRIQUE SANTIAGO ROMERO szerint a kolumbiai szélsőjobboldal választási győzelme mélyen gyanús – és az Egyesült Államok ujjlenyomatai mindenhol megtalálhatók.
Bármely választási megfigyelési folyamat négy alapvető összetevője: helyszíni megfigyelés, strukturális problémák azonosítása, az észlelt problémákra adott intézményi válaszok rögzítése, valamint kontextuselemzés vagy a megfigyelések helyes értelmezése.
Jogos aggodalom övezi azt a kontextust, amelyben a közelmúltban az elnöki és törvényhozási választásokat tartották a világ különböző országaiban, és különösen Latin-Amerikában, amelyet a Trump-kormányzat az Egyesült Államok kiterjesztésének tekint, amint azt 2025-ös Nemzetbiztonsági Stratégiája is jelzi.
Kolumbia újonnan megválasztott szélsőjobboldali elnöke
Ezt az aggodalmat erősítették meg a 2026-os kolumbiai elnökválasztások, mind a május 31-én tartott első fordulóban, mind a június 21-én tartott második és egyben utolsó fordulóban.
A külföldi beavatkozás a választási folyamatokba az utóbbi években megszokottá vált. Külföldi hatalmak, különösen az Egyesült Államok Trump elnökön keresztüli beavatkozásai gyakoriak Latin-Amerikában. A 2026-os kolumbiai elnökválasztásokon Ecuador és Argentína elnökeinek explicit beavatkozásai is voltak, mindketten a szélsőjobboldali jelölt támogatására szólították fel a választókat, és megtorlással fenyegetőztek, ha nem ő nyer.
A választási beavatkozás másik fontos eszköze a mesterséges intelligencia (MI), amelyet a valóságnak nem megfelelő, manipulált képekkel ellátott videók létrehozására és terjesztésére használnak, meghatározott narratívák terjesztése céljából. A választási folyamatokba való beavatkozás másik módja a közösségi médiában működő, több ezer hamis fiók létrehozása, amelyek a legyőzni kívánt jelölt hiteltelenítését célzó eszméket terjesztenek. Mindkét technika egyértelműen sérti a kampánykiadások ellenőrzésére vonatkozó választási jogszabályokat.
2024. december 6-án a Romániai Alkotmánybíróság súlyos döntést hozott, megsemmisítve az országban tartott elnökválasztások eredményét. A bíróság a következő indokokat nevezte meg: a választópolgárok manipulálása a közösségi médián keresztül; illegális kampányfinanszírozás, szintén a közösségi média felhasználásával; külföldről érkező kibertámadások elterjedése; és egy külföldi hatalom, jelen esetben Oroszország állítólagos beavatkozása. A bíróság érvelése szerint ezek a tényezők illegitim választási eredményhez vezettek, amelyet ezért az Alkotmánybíróság nem ismert el. A teljes nemzetközi közösség, kezdve az Európai Unióval, elfogadta ezt a vitatott intézkedést.
Feltűnő, hogy amit a konzervatív erők által kormányzott vagy az Egyesült Államoknak alárendelt országok alkalmaznak Románia esetében, azt nem állítják vagy védik egyformán, amikor Latin-Amerika országairól van szó, mint ahogy az a kolumbiai elnökválasztások legutóbbi esetében is történt.
Donald Trump második ciklusának kezdete és az új amerikai Nemzetbiztonsági Stratégia jóváhagyása után a Fehér Ház közvetlen beavatkozása a választási folyamatokba megszokottá vált, különösen Latin-Amerikában.
2025 áprilisában Trump elnök nyíltan kommentálta az ecuadori elnökválasztásokat, megfenyegetve az ecuadori népet, ha nem Daniel Noboa nyer. 2025 októberében, az argentin félidős választások során Trump explicit beavatkozása felborította a közvélemény-kutatásokat, ami Javier Milei pártjának győzelmével végződött.
2025 decemberében, a hondurasi elnökválasztási eredmények újraszámlálása során a Hondurasi Nemzeti Választási Tanácsban Trump Nasry Asfurát, a Hondurasi Nemzeti Párt jelöltjét kiáltotta ki győztesnek. A Nemzeti Választási Tanács azonnal Asfurát kiáltotta ki győztesnek, anélkül, hogy az újraszámlálást befejezte volna.
2026 májusában Trump elnök elindította a brazíliai közelgő elnökválasztások kampányát, amelyeket még az idén tartanak, azzal, hogy közzétett egy fényképet, amelyen Flavio Bolsonaróval, a jobboldali elnökjelölttel pózol az Ovális Iroda íróasztalánál a Fehér Házban.
Az Trump által 2025-ben jóváhagyott Nemzetbiztonsági Stratégia Latin-Amerikát az Egyesült Államok kizárólagos stratégiai hatáskörébe tartozó területnek tekinti. Az egész kontinensnek Washington döntéseihez való stratégiai alárendelése a latin-amerikai nemzetek szuverenitása iránti megvetés megnyilvánulása.
Az idei kolumbiai elnökválasztásokat számos beavatkozási jelentés jellemezte, mind a május 31-én tartott első fordulóban, mind a június 21-i második fordulóban.
Ezek a jelentések magukban foglalják az Ivan Cepeda jelölt ellen manipulált üzenetekkel és képekkel ellátott, MI által generált videók tömeges közzétételét; és a hamis fiókok elterjedését minden közösségi média platformon, amelyek Cepeda hiteltelenítésére és Abelardo de la Espriella – Washington által kreált populista és autoriter jelölt, egy miami székhelyű kolumbiai ügyvéd és Marco Rubio ismerőse – melletti kampányolásra szolgáltak. Ezek a hamis fiókok olyan tömeges digitális kampányokat képviselnek, amelyeket nem jelentettek kampánykiadásként, megsértve a kolumbiai kampányfinanszírozási törvényt.
Washington techno-oligarchái régóta cégeik szolgálatába állították Donald Trump külpolitikáját, így a nagyszabású digitális manipuláció más országok választási folyamataiba történő amerikai beavatkozás modelljévé vált – egy olyan technika, amelyet széles körben alkalmaztak Kolumbiában ezeken a választásokon. Kolumbiában bőségesen ismétlődtek a választási folyamatokba való beavatkozás mintái a mesterséges intelligencia felhasználásával, amelyet az utóbbi években gyakran alkalmaztak Latin-Amerikában.
Továbbá, ezen az elnökválasztási kampány során dokumentálták Trump explicit kijelentéseit három különböző alkalommal – június 3-án, 11-én és 19-én –, amelyekben szavazatokat kért Abelardo de la Espriellának, és megfenyegette Kolumbiát, ha ez utóbbi nem nyer.
Mind az első, mind a második választási forduló során az Egyesült Államok republikánus politikusokból álló küldöttséget küldött Kolumbiába, élén Bernie Moreno ohio-i szenátorral, aki kolumbiai származású. Moreno szavazatokat kért de la Espriellának, és figyelmeztetett, hogy Washington nem ismer el semmilyen választási eredményt, amelyben de la Espriellát nem nyilvánítják győztesnek.
Ecuador elnöke, Daniel Noboa is explicit beavatkozási cselekményeket folytatott, az első fordulóban felajánlva, hogy eltörli a Kolumbiára korábban kivetett vámokat, ha a baloldali jelöltet, Ivan Cepedát legyőzik.
Végül, a választások előtt egy héttel Beto Coral-t – egy kolumbiai influenszert, aki menekültként él az Egyesült Államokban – elfogták, egy bevándorlási fogdába helyezték, és az igazságszolgáltatás rendelkezésére bocsátották. Letartóztatását közvetlenül Marco Rubio amerikai külügyminiszter rendelte el, aki – mint már jeleztük – személyes és szakmai kapcsolatokat ápol de la Espriella jelölttel.
De a kolumbiai választási kampányt a klasszikus választási beavatkozás és manipuláció is jellemezte a jelölt, de la Espriella javára.
Dokumentálták a politikai erők – amelyeket a törvényes és illegális gazdaságokban egyaránt érdekelt kolumbiai gazdasági csoportok támogatnak – azon megszokott gyakorlatát, hogy az ország különböző megyéiben szavazatokat vásárolnak. Történt csalás különböző fokozatokban a külföldi szavazás során, valamint elterjedt gyakorlat volt az idős, másoktól függő emberek szállítása a szavazóhelyiségekhez, ahol a kísérők adták le szavazataikat.
Ebben az elnökválasztási folyamatban könnyen megfigyelhető a választási beavatkozás azon három eleme közül legalább három, amelyeket a Romániai Alkotmánybíróság a 2024-ben tartott elnökválasztások eredményének megsemmisítésére használt. Először, manipuláció a közösségi médián keresztül; másodszor, illegális kampányfinanszírozás a közösségi médián keresztül történő tömeges üzenetküldéssel; harmadszor pedig egy külföldi hatalom, jelen esetben az Egyesült Államok beavatkozása a választási folyamatba.
Ez a választási manipuláció tovább növeli Ivan Cepeda baloldali jelölt tekintélyét, aki az országban zajló erőszakhullám elkerülése érdekében elismerte ellenfele győzelmét mindössze 250 000 szavazatos különbséggel, ami a legszorosabb eredmény az elnökválasztások második fordulójának történelmében.
A választási folyamatért felelős intézményi hatóságoknak konkrét tervvel kellett volna rendelkezniük ezen beavatkozások felszámolására, legalábbis a második fordulóra, tekintettel arra, ami a múlt májusi választások első fordulójában történt.
De la Espriella megválasztott elnök kijelentette, hogy ha Kolumbia problémái megoldatlanok maradnak, vagy ha vonakodnak azok kezelésétől, akkor kérni fogja Trump elnököt, hogy jöjjön Kolumbiába azok megoldására.
Ez egyértelmű szándéknyilatkozat az elnökségével kapcsolatban: függő szerep felvállalása, a Fehér Ház szolgálatában. A szélsőjobboldal képviselői, akik kapcsolatban állnak a kábítószer-kereskedelemmel és a szervezett bűnözéssel, és szerves kapcsolatban állnak az Egyesült Államok szélsőjobboldalával, visszatértek a kolumbiai elnökségbe.
A valóság az, hogy Kolumbia problémái az igazságszolgáltatás, a kábítószer-kereskedelem, a gazdasági és társadalmi fejlődés, valamint az erőszak terén összetettek, és együttes fellépést igényelnek a két elnökjelölt részéről, mivel mindketten az ország pontosan felét képviselik.
A megválasztott elnök azonban fenyegetésekkel tört be a választás utáni politikai vitába, nem ismerve el, hogy a baloldali Történelmi Paktum egy olyan politikai erő, amelyet emberek milliói építettek, támaszkodva az erőszakkal, mészárlásokkal és akár politikai népirtással szembeni ellenállás felhalmozott történelmére.
Valóban, közvetlenül azután, hogy Ivan Cepeda elismerte a szélsőjobboldali jelölt győzelmét, erőszakos cselekmények kezdődtek a munkásosztálybeli közösségek ellen. Azokat a parasztgazdákat, akik a 2016-os békeegyezmény értelmében földosztásban részesültek, a paramilitáris erők megtámadták és megfenyegették, hogy kényszerítsék őket közösségeik elhagyására. A biztonsági erők erőszakot alkalmaztak etnikai csoportok ellen, azzal a gyanúval, hogy Cepedára szavaztak.
Egy rágalomkampány terjeszti azt a rágalmazó állítást, hogy a Történelmi Paktum kapta a baloldal legnagyobb szavazatszámát Kolumbia történelmében a fegyveres csoportok választókkal szembeni fenyegetései miatt. A szélsőjobboldali politikai vezetők felszólították a hadsereget, hogy bombázzák azokat a közösségeket, amelyek túlnyomórészt Ivan Cepedára szavaztak.
A Történelmi Paktum most azzal a feladattal szembesül, hogy megakadályozza a progresszív baloldali szavazók elleni támadások hullámát. Azoknak, akik ösztönzik ezt a kényszerítő és erőszakos politikát Kolumbia azon fele ellen, amely Ivan Cepedára szavazott, szem előtt kell tartaniuk, hogy a fenyegetések hatástalanok a kolumbiai néppel szemben; sőt, nem kívánt reakciót válthatnak ki, amely az erőszak új korszakát szabadíthatja el.
Az a történelmi hiba ismétlődne, hogy megtagadják a második esélyt a földön azoktól a nemzetségektől, amelyek száz év magányra voltak ítélve.
Írta: Enrique Santiago Romero, az Izquierda Unida (Egyesült Baloldal) szóvivője a spanyol parlamentben és a Spanyol Kommunista Párt (PCE) főtitkára. Ez a cikk a PCE Mundo Obrero folyóiratában megjelent cikk enyhén rövidített fordítása.
Cepeda szerint De la Espriella esküje, amelyet amerikai állampolgárrá válása során tett, korlátozza elnöki tevékenységét. Emellett felszólította a megválasztott elnököt, hogy tisztázza, tagja-e valamely amerikai biztonsági szolgálatnak.
Néhány nappal ezelőtt a volt progresszív elnökjelölt, Iván Cepeda – aki már elismerte vereségét a második fordulóban – felszólította a megválasztott elnököt, a szélsőjobboldali jelöltet, Abelardo de la Espriellát, hogy mondjon le amerikai állampolgárságáról, mielőtt hivatalba lép Kolumbia elnökeként.
Felvetette annak lehetőségét is, hogy De la Espriella kapcsolatban áll valamely meghatározatlan amerikai biztonsági szolgálattal. Abelardo de la Espriella jelenleg három állampolgársággal rendelkezik: kolumbiaival, olasszal és amerikaival.
„Amíg De la Espriella nem mond le amerikai állampolgárságáról (és valószínűleg egy amerikai biztonsági szolgálatban való tagságáról), addig nem szabad hivatalba lépnie a Köztársaság elnökeként; ha mégis így tenne, beiktatását kétségtelenül törvénytelenség és jogellenesség szennyezné be” – mondta Cepeda.
Azt is követelte, hogy De la Espriella tisztázza lehetséges amerikai biztonsági szolgálatokkal való kapcsolatát: „Teljesen egyértelművé és véglegessé kell tenni, hogy De la Espriella lemond amerikai állampolgárságáról, és tisztáznia kell, hogy az amerikai biztonsági szolgálatok munkatársa vagy tagja-e.”
Emellett Cepeda szenátor felszólította a megválasztott elnököt, hogy hagyjon fel a távozó kormány, köztük a jelenlegi elnök, Gustavo Petro – Cepeda politikai szövetségesével – szembeni esetleges üldöztetéssel, és kijelentette, hogy ha a szélsőjobboldali kormány üldöző hangot üt meg, békés polgári engedetlenségbe kezdenek.
„Ha ezek a jogi feltételek nem teljesülnek… a békés polgári engedetlenség útjára lépek, ami azt jelenti, hogy megtagadom annak a tekintélyének az elismerését, aki nem áll ki a nemzeti szuverenitás védelme mellett. Legyen nagyon világos: polgári engedetlenség. Békés engedetlenség. Felhívom és kérem azokat a milliós tömegeket, akik belém vetették bizalmukat, hogy tegyék ugyanezt” – jelentette ki Cepeda.
Néhány héttel ezelőtt több mint harminc kolumbiai akadémikus, volt bíró és alkotmányjogász fejezte ki aggodalmát a megválasztott elnök amerikai állampolgársága miatt. Beszámolójuk szerint olasz állampolgársága nem jelent komoly összeütközést De la Espriella feladataival és kötelezettségeivel; az ellentmondás inkább abból az esküből ered, amelyet a megválasztott elnök tett az elnöki tisztség átvételekor.
A tudósok szerint az Egyesült Államok által megkövetelt állampolgársági eskü arra szólítja fel az egyént, hogy „teljesen és feltétel nélkül mondjon le és tagadjon meg minden hűséget és lojalitást bármely külföldi fejedelem, uralkodó, állam vagy szuverenitás iránt”, és hogy „támogassa és védje az Egyesült Államok Alkotmányát és törvényeit minden külföldi és belföldi ellenséggel szemben”.
Ezzel kapcsolatban a Telesur a következőket közölte a vizsgálatról: „A volt bírák rámutatnak, hogy ez az ünnepélyes cselekedet egyenes ellentétben áll a kolumbiai elnök alkotmányos kötelezettségeivel. Az Alkotmány 189., 192., 217. és 226. cikkei értelmében az elnök az államfő, a legfelsőbb közigazgatási hatóság és a fegyveres erők főparancsnoka, akinek elkerülhetetlen kötelessége Kolumbia szuverenitásának és területi integritásának védelme, valamint minden kolumbiai jogainak biztosítása. Ezért aki hivatalosan lemondott Kolumbiával szembeni lojalitásáról, és megesküdött, hogy megvédi az Egyesült Államokat annak ellenségeivel szemben, az ’feloldhatatlan lojalitási konfliktusba’ kerül, amikor a nemzeti érdekeket kell előtérbe helyeznie.”
Jelenleg Kolumbia Nemzeti Választási Tanácsa kijelentette, hogy nem lát problémát abban, hogy a megválasztott elnök mindhárom állampolgársággal rendelkezik, és nem gondolja, hogy ez a különleges helyzet megakadályozná abban, hogy ellássa feladatait; következésképpen a tanács elutasította az ügyvédek által benyújtott kérelmek sorozatát, amelyekben De la Espriella amerikai állampolgárságáról való lemondását követelték.
Trump, az Egyesült Államok háborús bűnös, idegbeteg elnöke fura szöveget tett közzé az X-en.
„A kommunizmus a legnagyobb fenyegetés hazánkra az első világháború, a második világháború, Pearl Harbor vagy 2001. szeptember 11. óta!”
Szóval Trump szerint a kommunizmus fenyegetést jelent az Egyesült Államokra. Ezzel vitatkoznánk. Azon félelme igaz, hogy a kommunisták tényleges veszélyt jelentenek minden milliárdos-billiárdos korrupt fasiszta tömeggyilkosra. De ennyi.
Emellett érdemes némi történelemleckében részesítenünk az amerikai elnököt, mert amit bemutatott az az öntökönlövés klasszikus esete.
Az említett első világháborút ugyanis olyan emberek kezdeményezték, akik később a fasiszták oldalán találták magukat. Hindenburg tábornoktól a lövészárokban harcoló Hitlerig. A háborúnak pedig azért lett vége, mert kommunista forradalmak törtek ki Oroszországban, Németországban, még Magyarországon is. A katonák az agitátorok hatására eldobták fegyvereiket és hazamentek, megállítva a négy éve zajló, teljesen felesleges, embertelen mészárlást. Megkímélve a háborúba frissen becsatlakozó amerikaiak tömegeit is.
A második világháborút szintén a fasiszta tengelyhatalmak robbantották ki. A japán és olasz fasiszták már jóval a náci Németország agressziói előtt folytatták a hódító és népirtó háborúikat. A második világháború befejezését jórészt a kommunista vörös hadseregnek köszönhetjük, amely a legnagyobb áldozatot hozta a fasizmus legyőzésében. Megint csak jelentősen könnyítve a nyugati fronton harcoló amerikai katonák terhein és áldozatain.
Nem szóltak Trump-nak, de Pearl Harbor a második világháború alatt történt. Nos, ha már külön kiemelte, akkor megemlítendő, hogy azt a támadást az imperialista-fasiszta Japán kezdeményezte az Egyesült Államok ellen. Bár a csendes-óceáni hadszíntéren főképp az amerikaiak küzdöttek, a kommunista Szovjetunió is rengeteget tett a Japánok legyőzéséért az ázsiai kontinensen.
Végül elértünk 9/11-hez, azaz a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokhoz. Nos, ezeket sem kommunisták hajtották végre, hanem szélsőséges iszlamofasiszták. Ebben a történetben is van kommunista szál, csak megint a másik oldalon. Az afganisztáni mudzsahedin iszlamofasisztákat ugyanis az amerikaiak pénzelték és képezték ki, az afgán kommunista kormány ellen, hogy proxyháborút folytathassanak a szovjetekkel. Ezen iszlamofasiszták között volt egy bizonyos Oszama Bin Laden, aki később az amerikaiak ellen fordult és megtervezte a 9/11-es terrorcselekményeket.
Szóval mindent összevetve: A kommunisták Trump összes példájában az Egyesült Államok mellett voltak. Rengeteg amerikai életet mentettek meg a két világháborúban, és ha szovjet kormány marad Afganisztánban, a 9/11-es merénylet is elmaradt volna.
Az iráni háború azzal fenyegetett, hogy a világgazdaságot katasztrófába sodorja. Trump talán visszalépett a szakadék szélétől, de a globális gazdaság továbbra is veszélyesen instabil
„Nem akartam gazdasági katasztrófát látni. Ha ezt folytattuk volna, az megtörténhetett volna.” – Ez volt Donald Trump szokatlanul őszinte magyarázata a 14 pontos egyetértési megállapodásra, amely Iránnal szembeni vereségét jelenti.
Bármit is állít Trump, ez a katasztrófa még mindig lehetséges.
Több oka is van annak, hogy az olajár nem érte el azokat a fenemód magas szinteket, amelyeket egyes olajelemzők az iráni háború nyomán jósoltak. Szaúd-Arábia megnövelte az olajszállításokat a Vörös-tengeri Yanbu kikötőjébe. Más olajtermelő országok, köztük Oroszország is növelték az olajtermelést.
Az olajtartalékok is jelentősen lecsökkentek. Kína pedig csökkentette az olajkeresletet azzal, hogy az energiatermelést szén- és napenergia-erőművek felé terelte.
Az olajár azonban így is körülbelül egyharmadával magasabb a háború előtti szintnél. A tartalékokat most újra fel kell tölteni. Eközben az olajfinomítók az Öböl térségében károkat szenvedtek, és nem lehet őket egyik napról a másikra helyreállítani.
Az olajtartályhajók tulajdonosai biztosítékot szeretnének arra, hogy a béke tartós lesz, mielőtt ismét kockáztatnák, hogy hajóikat az Öbölbe küldjék.
A béke nagyon törékeny – Trump folyamatosan fenyegetőzik Irán újbóli bombázásával, és Izrael gyilkos bombázási hadjárata Libanonban is folytatódik. Eközben az ukrán dróntámadások az orosz olajfinomítók ellen rontják az orosz olajtermelést.
De további problémák is fenyegetik a világgazdaságot. Az élelmiszerellátás szempontjából létfontosságú műtrágyatermelés drasztikusan visszaesett.
Egy súlyos El Niño a Csendes-óceánon valószínűleg a globális felmelegedéssel együtt szélsőséges időjárási viszonyokat eredményez, ami megint hátrányosan befolyásolja az élelmiszertermelést.
Emellett egyre nőnek az aggodalmak az államadósság miatt – amely háborús időszakokon és súlyos recessziókon kívül rekordszinteket ért el.
Az amerikai szövetségi adósság, amely már most is meghaladja az éves amerikai termelés 100 százalékát, az adócsökkentések (elsősorban a gazdagok számára), a megnövekedett fegyverkezési kiadások és a túl lassú gazdasági növekedés miatt a 150 százalék felé tart. Ennek az adósságnak a finanszírozásához az amerikai kormánynak hatalmas összegeket kell kölcsönkérnie a kötvénypiacokról.
Az amerikai kormányt régóta a világ legmegbízhatóbb adósának tartják, így az adósság finanszírozása eddig nem jelentett problémát. De egyre nagyobb a verseny a pénzért a kormányzati adósságok finanszírozására szerte a világon. És ennek a pénznek egy részét most az AI-adatközpontok finanszírozására irányítják.
A kötvénypiacok is egyre óvatosabbak a növekvő adóssághegy, valamint az infláció veszélye miatt, amelyet az iráni háború okozta fennakadások idéznek elő. Az államkötvények kamatai emelkednek.
A kamatlábak emelkedésének általános hatása nyilvánvalóan az, hogy drágábbá teszi a hitelfelvételt. Ez viszont visszaveti a beruházási és fogyasztási célú hitelfelvételt, és csökkenti a gazdasági növekedést.
Trump nagyon büszke arra, hogy az iráni háborúban aratott győzelme bejelentéseinek számos alkalmával az amerikai tőzsde emelkedett. A tőzsdék általában, és különösen az amerikai tőzsde, továbbra is rekordmagasságokba emelkednek, amelyet az a gondolat hajt, hogy az AI-forradalom termelékenységi, gazdasági növekedési és profitrobbanást fog hozni.
Azonban messze attól, hogy a tőzsdék okosabbak lennének bárkinél – kivéve persze Trumpot, ahogyan a narancssárga egó hirdeti – a számok egyszerűen nem állnak össze. Előbb-utóbb az AI-lufi ki fog pukkadni.
Egy AI-összeomlás valószínűleg csökkenést okoz az amerikai fogyasztási kiadásokban, amelyek azért nőnek, mert az amerikaiak leggazdagabb 10 százaléka látta tőzsdei vagyonának növekedését.
A vagyon és a fogyasztás csökkenése az amerikai gazdasági növekedés visszaeséséhez vezet. Ez tovább rontja az amerikai szövetségi adósság helyzetét, és további problémákat okoz a kötvénypiacokon.
Kína, amely ma a világ második legnagyobb gazdasága, valószínűleg nem fog segíteni. Trump vámjai ellenére Kína továbbra is hatalmas kereskedelmi többletet termel, és úgy tűnik, nem hajlandó, vagy talán nem is képes ösztönözni a belföldi fogyasztást – amelyet az ingatlanbuborék kipukkadása korlátozott.
Nagyon valószínűtlennek tűnik, hogy Trump a békeosztalékot megkapja az Iránnal kötött megállapodásból. És amikor egy gazdasági katasztrófa lehetőségét emlegeti, az egyszerűen növeli egy ilyen katasztrófa bekövetkezésének esélyét.
Kína gazdasági hadviselésnek, törvényes gazdasági érdekeinek elfojtására tett kísérletnek és a globális ellátási láncok destabilizálásának tekinti, hogy az Egyesült Államok ismételten nemzetbiztonsági intézkedésekre hivatkozva több száz jelentős kínai vállalatot sújtott korlátozásokkal.
A kínai Kereskedelmi Minisztérium június 22-én, hétfőn bejelentette, hogy 10 amerikai vállalatot felvesz exportellenőrzési listájára, válaszul az amerikai kormány „jogszerűtlen lépésére”, amellyel jelentős kínai cégeket tett feketelistára.
A minisztérium közleménye szerint az intézkedés összhangban áll Kína exportellenőrzési törvényével, valamint a kettős felhasználású termékek exportjára vonatkozó szabályozásokkal.
„Az intézkedés célja a nemzetbiztonság és a nemzeti érdekek védelme, valamint a nemzetközi kötelezettségek – például a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozása – teljesítése” – közölte a minisztérium.
A tíz exporttilalom alá vont amerikai vállalat többsége a fegyvergyártás és a hadiipari technológia területén működik. A listán szerepel többek között a motorgyártó Aveox Inc, a ritkaföldfém-bányászattal foglalkozó MP Materials Corp, a dróngyártó Teal Drones, a robotikai vállalat Jaia Robotics, valamint más cégek.
Az intézkedés megtiltja a kínai vállalatoknak, hogy kínai eredetű anyagokat exportáljanak ezeknek a cégeknek. Emellett harmadik országok vállalatai sem exportálhatnak a jövőben kínai eredetű anyagokat ezeknek a vállalatoknak, és minden ilyen irányú folyamatban lévő szerződést is fel kell függeszteni.
Egy kapcsolódó rendeletben a kínai Pénzügyminisztérium további 46 amerikai vállalatot zárt ki az állami beszerzésekből, köztük olyan hadiipari óriások leányvállalatait, mint a Lockheed Martin, a Raytheon és a Boeing.
Válaszlépés az Egyesült Államok intézkedéseire
Június elején az Egyesült Államok bejelentette, hogy mintegy 80 kínai vállalatot – köztük több ismert és saját ágazatában piacvezető céget, például az elektromosautó-gyártó BYD-t, az e-kereskedelmi óriás Alibaba-t és a keresőmotor-üzemeltető Baidu-t – felvesz a „az Egyesült Államokban működő kínai katonai vállalatokként azonosított szervezetek” elnevezésű feketelistára.
Az amerikai tisztviselők szerint ezek a vállalatok közvetlen kapcsolatban állnak a Kínai Népi Felszabadító Hadsereggel (PLA), és veszélyt jelentenek a nemzetbiztonságra.
Kína tiltakozott a lépés ellen, diszkriminatívnak nevezte azt, és követelte, hogy az Egyesült Államok hagyjon fel törvényes üzleti érdekeinek ismétlődő elfojtásával a nemzetbiztonságra hivatkozva.
A múlt héten a sajtó arról számolt be, hogy a Trump-kormányzat további több mint 100 kínai vállalatot – köztük a mesterséges intelligenciával foglalkozó DeepSeek startupot és a memórialapkagyártó CXMT-t – kívánja felvenni korlátozó intézkedéseket tartalmazó úgynevezett entity list (entitáslista) nevű jegyzékére.
Indoklásként ezúttal is azt hozták fel, hogy ezek a vállalatok kapcsolatban állnak a kínai hadsereggel.
Ha egy vállalat felkerül az entitáslistára, egyetlen amerikai szervezet sem értékesíthet számára árut, szoftvert vagy technológiát előzetes engedély nélkül. Az ilyen engedélykérelmeket gyakran elutasítják.
Trump kereskedelmi háborújának nincs vége
A Reuters ugyanakkor – meg nem nevezett amerikai tisztviselőkre hivatkozva – arról számolt be, hogy a Trump-kormányzat az utolsó pillanatban mégis elállt attól, hogy ezt a több mint 100 kínai vállalatot felvegye az entitáslistára, hogy elkerülje a Kínával folytatott kereskedelmi háború további eszkalációját.
Erre reagálva Lin Jian, a kínai külügyminisztérium szóvivője szerdai rendszeres sajtótájékoztatóján kijelentette:
„Az Egyesült Államoknak fel kell hagynia azzal, hogy átpolitizálja, eszközként használja és fegyverként vesse be a kereskedelmi és technológiai kérdéseket.”
Lin hozzátette: „Kína következetesen ellenzi, hogy az Egyesült Államok túlzottan kiterjessze a nemzetbiztonság fogalmát, visszaéljen az entitáslistával és más exportellenőrzési eszközökkel, valamint elnyomja a kínai vállalatokat.”
A hétfői kínai válaszlépést ugyanakkor sokan inkább szimbolikusnak tartják. Az exporttilalmi vagy állami beszerzési tilalmi listára került vállalatok többsége ugyanis alig vagy egyáltalán nem folytat üzleti tevékenységet Kínában az Al Jazeera beszámolója szerint.
Elemzők szerint Kína azért kerülte a keményebb intézkedéseket, hogy megakadályozza a konfliktus további elmérgesedését, és ösztönözze az olyan döntéseket, mint amilyet a Trump-kormányzat a múlt héten hozott, amikor végül nem vezetett be újabb szankciókat több mint száz kínai vállalat ellen.
Miután Trump tavaly januárban másodszor is hivatalba lépett, újraindította a Kína elleni kereskedelmi háborút, amelyet már első elnöki ciklusa alatt is megkezdett. Önkényes, kölcsönös vámokat vetett ki a kínai árukra, korlátozta a csúcstechnológiai termékek – köztük a kulcsfontosságú chipek – exportját Kínába, valamint több jelentős kínai vállalatot is feketelistára helyezett.
Válaszul Kína ellenvámokat vezetett be, továbbá korlátozta a ritkaföldfémek exportját, amelyek létfontosságúak a hadiipar, az autóipar és a félvezetőgyártás számára.
A világ két legnagyobb gazdasága közötti gazdasági konfliktust sem a Trump és Hszi Csin-ping kínai elnök között tartott két egymást követő találkozó – az első októberben Dél-Koreában, a második májusban Pekingben –, sem a tavaly aláírt kereskedelmi megállapodás nem tudta megállítani.
Ellentétben néhány európai ország nyilvánosan hangoztatott álláspontjával, Mark Rutte NATO-főtitkár most megerősítette, hogy az Egyesült Államok ezen országok területeit használta több ezer légitámadás végrehajtásához az Irán elleni háborúja során.
Irán követeli, hogy a NATO-szövetség mindazon tagjait, akik részt vettek az amerikai–izraeli háborúban az ország ellen az év elején, vonják felelősségre háborús bűncselekményekért és a nemzetközi jog egyéb megsértéséért.
A követelés Mark Rutte NATO-főtitkár nemrégiben tett beismerését követi, amelyben elismerte az európai országok szerepét az Irán elleni amerikai–izraeli háborúban, amely február 28-án kezdődött és április 8-án tűzszünettel ért véget.
Rutte szerdán a Fox Newsnak nyilatkozva elismerte, hogy az amerikai–izraeli Irán elleni agresszió során több ezer repülőgép szállt fel az Egyesült Államok különböző európai országokban található bázisairól.
„Országról országra, szövetségesről szövetségesre – mindenki rendelkezésre bocsátotta a bázisait” – mondta Rutte. „4–5 ezer repülőgép szállt fel európai bázisokról az Epic Fury támogatására” – fogalmazott, válaszolva a NATO-tagok amerikai háborús erőfeszítések során nyújtott gyenge támogatásával kapcsolatos panaszokra.
Rutte megismételte ezeket a megjegyzéseket aznap későbbi, Donald Trump amerikai elnökkel folytatott találkozóján is.
Trump azonban továbbra sem tűnt lenyűgözöttnek Rutte állításaitól. Elégedetlenségét fejezte ki az európai szerepvállalással kapcsolatban, és nyilvánosan megkérdőjelezte a NATO hozzájárulását háborús erőfeszítéseihez, kijelentve, hogy a legtöbbjükkel csalódott.
Olaszország cáfolja Rutte állításait
Rutte név szerint említette Olaszországot és Romániát, példaként hozva fel őket az európai támogatásra az Irán elleni, hivatalosan Epic Fury hadműveletnek nevezett amerikai háborúban.
„Ha Olaszországot nézzük, 500 repülőgép szállt fel az olaszországi amerikai bázisokról az Epic Fury támogatására” – állította Rutte, ami kényes helyzetbe hozta Olaszország szélsőjobboldali kormányát, tekintettel a háborúval szembeni nyilvános ellenző álláspontjára.
Olaszországban több mint száz amerikai katonai létesítmény található, köztük egy nagy haditengerészeti bázis Szicíliában és egy légibázis az északi régióban.
Giorgia Meloni miniszterelnök szélsőjobboldali kormánya azonban hivatalosan elhatárolódott az amerikai háborús erőfeszítésektől, nagyrészt az országban tapasztalható erős háborúellenes néphangulat miatt.
Olaszországban az elmúlt hónapokban nagyszabású nyilvános tiltakozások és sztrájkok zajlottak, többségében munkavállalók által, a palesztinai vagy libanoni izraeli háborúkban, valamint az Irán elleni amerikai–izraeli támadásokban való részvétel ellen.
Rutte olaszországi állításai most hatalmas felháborodást váltottak ki az országban, az ellenzék új magyarázatokat követel a kormánytól.
Szerdán a Meloni-kormány cáfolta Rutte állításait, „félrevezetőnek” nevezve azokat.
„Ahogyan azt a parlamentben már tisztáztuk, a kormány kizárólag technikai és logisztikai, nem kinetikus tevékenységeket engedélyezett” – idézték Guido Crosetto olasz védelmi minisztert.
Crosetto azt is állította, hogy Rutte összekeverte az „engedélyezett támogató járatokat a harci műveletekkel”, és kijelentette, hogy részvételük kizárólag „technikai és logisztikai támogatásra” korlátozódott.
Crosetto szerint Olaszország fellépései nem sértettek semmilyen nemzetközi jogot, és tettei az alkotmány és szövetségeseivel kötött megállapodások értelmében történtek – jelentette a Reuters.
A NATO bűnrészességének súlyos beismerése
Esmail Baghaei, az iráni külügyminisztérium hivatalos szóvivője június 25-én, csütörtökön közösségi média-bejegyzésben vetette fel a felelősségre vonás kérdését.
Baghaei Rutte megjegyzéseit „a NATO aktív bűnrészességének egyértelmű és súlyos beismerésének nevezte egy szuverén ENSZ-tagállam elleni törvénytelen agresszív háborúban – ami a nemzetközi jog és az ENSZ Alapokmányának alapelvei nyilvánvaló megsértése.”
Olaszországon és Románián kívül, amelyeket Rutte név szerint említett, „minden más európai országnak, amely segítette az amerikai–izraeli agressziót Irán ellen, magyarázatot kell adnia saját népe és a világ számára arra, hogy miért döntöttek úgy, hogy részt vesznek ebben a nyílt agresszióban és az iráni nép ellen elkövetett tömeges atrocitásokban” – hangsúlyozta Baghaei.
Több mint 3300 iráni – köztük több száz gyermek, valamint legfelsőbb politikai és katonai vezetők – vesztette életét az amerikai–izraeli csapásokban, amelyek közel 40 napig tartottak.
Az Egyesült Államok és Izrael által végrehajtott válogatás nélküli bombázások több száz iskolát, egyetemi kampuszokat, tudományos laboratóriumokat, sportkomplexumokat, egyéb polgári infrastruktúrát és egészségügyi létesítményeket pusztítottak el az országban, emellett megbénították a globális gazdaságot, miután Irán megtorlásul korlátozásokat vezetett be a Hormuzi-szoroson keresztüli kereskedelemre.
Egy ilyen amerikai csapás egy minábi általános iskolára a háború első óráiban több mint 160 iskoláslány halálát okozta, ami világszerte felháborodást és háborús bűnök vádját váltotta ki.
„A szervezetet [a NATO-t] és az egyes tagállamokat, amelyek részt vettek az ilyen döntéshozatalban, felelősségre kell vonni minden következményért” – mondta Baghaei.
Washington legújabb lépése valószínűleg tovább mélyíti az ember okozta gazdasági válságot, amely jelenleg több millió kubait sújt.
Az ENSZ által hetekkel ezelőtt jelentett, külső tényezők által okozott humanitárius válság közepette az amerikai kormány újabb csapást mért Kuba blokád alatt álló gazdaságára. A szankciók most a kubai hadsereg pénzügyi rendszerét (GAESA) és más állami vállalatokat, például a GeoMinera bányavállalatot célozzák. Ezenkívül Marco Rubio amerikai külügyminiszter úgy döntött, hogy szankciókat rendel el Alejandro Castro Espín felesége ellen is, akit korábban szintén szankciók sújtottak.
„A GAESA továbbra is a kubai rezsim elnyomó biztonsági apparátusa mögött álló pénzügyi erőként működik” – állította az amerikai Külügyminisztérium, miközben felsorolta a szankcionált „GAESA-hoz kötődő pénzintézeteket” és más célpontokat.
Bruno Rodríguez kubai külügyminiszter válaszolt az új szankciókra: „Az amerikai kormány, amelyet tisztességtelen és csalárd külügyminisztere vezet, továbbra is lépéseket tesz a Kuba gazdasága körüli hurok megszorítására, annak ellenére, hogy Kuba bizonyította, hogy erősebb, alkalmasabb és hatékonyabb, mint azt ő várta volna a kegyetlen agresszióval és a nép ellen, valamint életkörülményeik ellen irányuló kollektív büntetéssel szemben. Amit ez az egyén a világ leghatalmasabb államának képviseletében szorgalmaz, az bűncselekmény.”
Hosszútávú offenzíva Kuba ellen
Az 1960-as évek óta Washington gazdasági és kereskedelmi blokádot tart fenn Kuba szigete ellen, azzal a céllal, hogy belülről aláássa az 1959-ben indított forradalmi projektet. Az évtizedek során azonban Kuba megőrizte helytállását hatalmas elkötelezettségének és nemzeti egységének, valamint a baráti országok – mint a volt Szovjetunió, Kína, Vietnám és Venezuela – együttműködésének köszönhetően.
Washington időről időre erre az ellenállóképességre reagált a szankciók egyre bővülő sorozatával, hogy aláássa a havannai kormány által a gazdasági blokád kijátszására kidolgozott mechanizmusokat. Az Egyesült Államok egyoldalú szankcióit az ENSZ Közgyűlésében a világ szinte valamennyi országa többször is elítélte.
A világ leghatalmasabb országának legutóbbi nagy csapása egy alig 10 millió lakosú karibi sziget ellen 2026. január 3-án történt, az Egyesült Államok Venezuelát ért támadását és az akkori elnök, Nicolás Maduro és felesége elfogását követően, akik jelenleg New Yorkban vannak bebörtönözve. A 21. század nagy részében Venezuela volt Kuba fő olajexportőre.
A támadást követően az Egyesült Államok megtiltotta a caracasi ideiglenes kormánynak, hogy olajat adjon el Kubának, amely gyorsan más alternatívák után nézett, hogy ellássa villamosenergia-, gyártási, kereskedelmi, egészségügyi és oktatási rendszereit – amelyek szinte kizárólag üzemanyaggal működő generátoroktól függenek. De a Trump-adminisztráció, abban a törekvésében, hogy végleg megfojtsa Kubát, január végén figyelmeztetett, hogy szankcionálni fog minden olyan országot, amely olajat ad el Kubának.
Válaszul csak Oroszország merte kihívni Washington egyoldalú és vitatott döntését, és sikerült egy tankerhajót küldenie Kubába. De ez az olaj több mint egy hónapja elfogyott, és a helyzet Kubában kritikus. Több ezer civil szenvedi el az energiablokád következményeit, amely megfosztotta őket az egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz, élelmiszertermeléshez, sőt még a vízhez való hozzáférésüktől is, mivel sokan ivóvízért víztartályos járművekre szorulnak, amelyek most benzínhiány miatt vesztegelnek.
Azonban úgy tűnik, a civil lakosság szenvedése nem tartozik a földrésznyi geopolitikai helyzet fő aggodalmai közé, amely ismét megmutatta az imperializmus erejének teljességét, még emberek millióinak rovására is, akiknek semmi közük a politikai nézeteltérésekhez.
Új gazdasági intézkedések a válság kezelésére
Néhány nappal ezelőtt, az Egyesült Államok óriási nyomása alatt, Miguel Díaz-Canel kormánya úgy döntött, hogy megnyitja a kubai piacot a magánérdekek előtt, egy olyan lépésben, amelyet történelminek neveztek. Közel 176 intézkedés része annak a csomagnak, amelynek célja a magántőke-befektetések vonzása – nemcsak kisbefektetőktől, hanem nagyoktól is.
Az intézkedések lehetővé teszik magánbankok létrehozását, hitelnyújtást ezen bankok által, új magáncsatornákat a külföldről érkező pénzküldemények számára, magán pénzváltók létrehozását, ellátmányok és üzemanyag behozatalát gazdálkodók által, valamint üzemanyag behozatalát és értékesítését magántőke által.
Hasonlóképpen megszűnnek a banki átutalások korlátai, a külkereskedelem állami ellenőrzése, valamint az a tilalom, hogy egy személy egynél több magánvállalkozással rendelkezzen. Az intézkedések lehetővé teszik továbbá nemzetközi láncokat és franchise-okat létrehozó vállalatok alapítását Kubában, közvetlen befektetéseket kubai magánvállalkozásokba és szövetkezetekbe, valamint az ingatlanszektorba, számos más intézkedés mellett.
A piacliberalizáció felé tett egyértelmű elmozdulás ellenére úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok nem akarja kihagyni a lehetőséget, hogy megdöntse Amerika egyetlen szocialista országát – egy olyan országot, amely az 1960-as évek óta erőteljesen ellenállt neki, még akkor is, ha kénytelen volt alkalmazkodni ahhoz, hogy túlélje a modern történelem leghosszabb gazdasági embargóját.
A döntés azután született, hogy az ecuadori elnök visszatért az Egyesült Államokból, ahol több amerikai tisztségviselővel találkozott a Pentagonban.
Június 18-án Daniel Noboa jobboldali elnök ismét belső fegyveres konfliktusos állapotot hirdetett az országban. A súlyos biztonsági válsággal szembesülve Noboa – állítása szerint – azért tette meg a hivatalos bejelentést, hogy hatékonyabban kezelhesse az elmúlt hat évben tomboló erőszakot, amely Ecuador történetének legsúlyosabb biztonsági válságát okozta.
Emellett Noboa, Washington hűséges szövetségese, engedélyezte külföldi katonai személyzet állomásoztatását az országban, akik – mint mondta – támogatnák a Biztonsági Blokkot különböző rendőri és katonai tevékenységekben. Az elnök szerint ez az előrelépés az Egyesült Államokban tett legutóbbi látogatása nyomán vált lehetővé, amely során állítólag amerikai tisztségviselőkkel találkozott a Pentagonban.
„Ma aláírtam egy rendeletet, amely megerősíti a kábítószer-terrorizmus elleni harcot Ecuadorban. Mostantól szövetséges országok katonai személyzete települhet a leginkább erőszak sújtotta tartományokba… Ez az intézkedés hónapok munkájának eredménye, különösen a Pentagonban tartott legutóbbi találkozónk során” – mondta Noboa egy videóban, amelyben több száz egyenruhástól körülvéve látható.
Az egyik legnagyobb figyelmet kiváltó döntés, hogy Noboa egy rendeletben kijelenti: kegyelmet ad azoknak a katonai személyeknek, rendőröknek és civileknek, akik részt vesznek az állam védelmét szolgáló műveletekben. Emellett felszólította a törvényhozást, hogy biztosítson amnesztiát mindenkinek, aki ebben a kontextusban cselekszik, és bűncselekményt követ el a soron következő műveletek során. Végül a 424-es rendelet kimondja, hogy az ezen akciókban együttműködő külföldi személyzet büntetlenséget élvez.
Ez a döntés azt követően született, hogy a hadsereg néhány nappal korábban nyilvánosan bocsánatot kért négy afro-ecuadori gyermek guayaquili haláláért a Biztonsági Blokk által végrehajtott műveletek során.
Több héttel ezelőtt ecuadori halászok arról számoltak be, hogy a nyílt tengeren amerikai katonai személyzet támadta meg őket, és hogy hajóik megsemmisítése után jogtalanul El Salvadorba szállították őket, ahonnan kiutasították őket. Válaszul Ecuador soha nem nyújtott be hivatalos panaszt az Egyesült Államok ellen.
Ebben a kontextusban sok elemző bírálja a döntést, azzal érvelve, hogy szabad kezet ad a katonai személyzetnek, rendőröknek és civileknek – legyenek azok állampolgárok vagy külföldiek –, akik bűncselekményt követhetnek el, lehetővé téve számukra, hogy bármilyen tevékenységet végrehajtsanak anélkül, hogy felelniük kellene tetteikért.
Ezzel kapcsolatban Fernando Cedeño ellenzéki képviselő azt mondta, a döntés része az Egyesült Államok növekvő befolyásának a régióban, és aggodalmát fejezte ki a külföldi fegyveres ügynökök ecuadori jelenlétének következményei miatt.
„A 424-es rendeletet Washingtonban fogalmazták meg és véglegesítették Daniel Noboa és Pete Hegseth találkozója során. Az, ami a guayaquili repülőtéren történt, csupán egy igazolása egy már meghozott döntésnek, amely súlyosan aláássa Ecuador szuverenitását” – mondta Cedeño a sajtónak.
Noboa kitartása
A jobboldali elnök már több alkalommal is megpróbálta, hogy amerikai rendőri és katonai személyzetet állomásoztasson Ecuadorban. Noboa ráadásul találkozott a Blackwater zsoldoscsoport vezetőjével is, hogy megvitassák annak esetleges részvételét biztonsági műveletekben. 2025-ben népszavazást kezdeményezett, amelyben többek között egy új alkotmányozó nemzetgyűlés összehívásáról és a külföldi katonai támaszpontok létesítésének lehetőségéről kérdezte a népet (amit a jelenlegi alkotmány tilt). Ebben az esetben az ecuadori nép egyértelműen elutasította a végrehajtó hatalom javaslatát, amelyet Noboa egyértelmű vereségeként értékeltek.
Noboa azonban nem adta fel. Elkezdett egyik biztonsági együttműködési megállapodást a másik után aláírni, amelyek fokozatosan egyre nagyobb hatalmat és befolyást kezdtek adni a külföldi hatóságoknak. A legutóbbi az FBI-iroda felállítása volt Ecuadorban. Nyilvánvaló volt, hogy az Amerika Pajzsa elkötelezettség értelmében, amelyet Trump és hűséges regionális szövetségesei írtak alá, az együttműködést magasabb szintre kell emelni.
Az elmúlt hónapokban az amerikai és ecuadori hatóságok azt állították, hogy légicsapást hajtottak végre egy állítólagos kábítószer-kereskedelmi bázis ellen, amelyet emberi jogi szervezetek vitattak, kijelentve, hogy az csupán egy szerény tejüzem volt, és a környék lakói beszámoltak arról, hogy ecuadori egyenruhások verték meg őket és áramütést alkalmaztak ellenük.
Noboa, aki Pete Hegsethhel találkozott, de Trumppal nem, az előző héten utazott az Egyesült Államokba, ahol részt vett az Ecuador-Elefántcsontpart futballmérkőzésen is (ez a lépés heves kritikákat váltott ki, mert nem szerepelt az elnök hivatalos programjában). Az elnök most azt állítja, hogy az Egyesült Államokba tett út – egy olyan országba, amelyet hivatali idejének első felében legalább 14 alkalommal meglátogatott – vezetett a Pentagonnal kötött megállapodáshoz.
Egy biztonsági stratégia, amely nem hozott eredményeket és aggodalmat kelt
Noboa hivatali ideje elején fegyveres konfliktusos állapotot hirdetett, miután egy állítólagos drogbáró csoport megtámadott egy televíziós állomást. A végrehajtó hatalom által hozott intézkedések azonban nem hozták meg az ígért eredményeket. 2025 volt Ecuador történetének legerőszakosabb éve, és a szakértők előrejelzései szerint 2026 lehet a második legerőszakosabb.
Egy korábbi népszavazáson Noboa már kérte az ecuadoriakat, hogy biztosítsanak nagyobb felhatalmazást a fegyveres erőknek a belső biztonsági műveletekben való részvételre, amelyet az ecuadoriak többsége jóváhagyott. Noboa Fenix-tervnek nevezett biztonsági terve (amelyet egyébként soha nem hoztak nyilvánosságra) azonban még minimális céljait sem teljesítette.
Ha ezt a valóságot figyelembe vesszük, és hozzátesszük, hogy több felmérés szerint a biztonság az ecuadoriak első számú aggodalma, ez valamelyest megmagyarázza Noboa folyamatosan csökkenő népszerűségét az egymást követő hónapokban. Májusban a CIEES szerint a kormány támogatottsága mindössze 26% volt.
Így ez lehet az az intézkedés, amelyről Noboa úgy véli, hogy segíteni fog neki megnyerni egy fegyveres konfliktust, amelyet eddig – ismételt ígéretei ellenére – nem sikerült megoldania. Sok ellenzéki politikus azonban attól tart, hogy az ígért kegyelmeket (a bűncselekménytől függetlenül), amnesztiákat és más intézkedéseket felhasználhatják olyan emberek üldözésére és elnyomására, akiknek semmi közük a kábítószer-kereskedelemhez, de ellenzik Noboa kormányát; Noboa egy állítólagos nemzetbiztonsági fenyegetéssel indokolhatna bármilyen túlzó intézkedést politikai ellenfeleivel szemben – mondták.
Az ellenzéki pártok is elítélték a Narendra Modi vezette kormányt, amiért nem ítélte el határozottan az amerikai agressziót, azzal vádolva azt, hogy feladta India szuverenitását az imperialista diktátumok előtt.
Miután június 17-én, szerdán aláírtak egy egyetértési megállapodást Iránnal, az Egyesült Államok állítólag megkezdte az ország elleni tengeri blokád feloldását. JD Vance alelnök egy június 18-i fehér házi tájékoztatón elmondta, hogy több mint egy tucat hajó ért el iráni kikötőkbe. Az amerikai tengeri blokádnak azonban még a múlt héten is halálos következményei voltak.
Modi és Trump
Június 10-én az amerikai hadsereg három indiai tengerészt ölt meg egy légicsapásban egy kereskedelmi olajszállító tartályhajó ellen Omán partjainál. A múlt héten a régióban legalább három ilyen amerikai csapást jelentettek indiai legénységű kereskedelmi hajók ellen, a tengeri blokád részeként.
Az amerikai Központi Parancsnokság (CENTCOM) azzal vádolta a hajót, hogy megsértette a blokádot, azt állítva, hogy a támadásokat azután indították, hogy az „nem tett eleget az amerikai erők utasításainak”. A három halotton kívül huszonegy másik indiai személyzeti tagot kimentettek a támadás után. Többen közülük megsérültek.
Eközben az „MT Settebello” üzemeltetője közölte, hogy a hajónak nem volt kötődése Iránhoz vagy iráni olajhoz.
Bár az indiai kormány behívatta az amerikai nagykövetség egy magas rangú tisztviselőjét és tiltakozott a gyilkosságok miatt, Marco Rubio amerikai külügyminiszter nem fejezett ki semmilyen megbánást. Ehelyett határozott figyelmeztetést adott ki a tengeri blokád megsértésének minden további kísérletével szemben. Rubio éppen a múlt hónapban járt Delhiben, hogy javítsa a diplomáciai kapcsolatokat.
Indiai baloldali pártok elítélik az USA-t a három tengerész megölése miatt
India baloldali és más ellenzéki csoportjai elítélték a Narendra Modi vezette szélsőjobboldali kormányt, amiért nem védte meg az ország szuverenitását az USA-val szemben, és határozottabb fellépést követeltek a három indiai tengerész megölése ügyében.
Öt nagy indiai kommunista párt közös nyilatkozatában elítélte a gyilkosságot, az ENSZ Alapokmányának és a szabad hajózás elveinek megsértésének nevezve azt. Hivatalos bocsánatkérést is követeltek az USA-tól, valamint formális diplomáciai eljárást a felelősök elszámoltatásának biztosítására.
A nyilatkozat aláírói között van az Indiai Kommunista Párt (Marxista), az Indiai Kommunista Párt (CPI), az Indiai Kommunista Párt (Marxista-Leninista) Felszabadítás, az RSP és a Forward Block.
Kedden, a franciaországi G7-találkozón tartott beszédében Modi homályosan és közvetve érintette a gyilkosságok kérdését, miközben Trump is a közönség soraiban volt, anélkül, hogy megnevezte volna az USA-t vagy a tengeri blokádot.
Az USA először hétfőn, június 15-én jelentette be a tengeri blokád feloldását, amelyet az Iránnal kötött egyetértési megállapodás (MoU) véglegesítését követően vezetett be.
Most, hogy az MoU-t aláírták, ez formálisan lezárta a háborút, amely az USA és Izrael február 28-i, provokáció nélküli, közös agressziójával kezdődött Irán ellen.
Az amerikai tengeri blokádot válaszlépésként vezették be arra, hogy az irániak a háborúra reagálva lezárták a Hormuzi-szorost. India, mint a legtöbb ázsiai ország, nagymértékben támaszkodik a szorosra az energiaellátás és más alapvető áruk szállítása tekintetében.
Az USA kisebbik partnere
Az indiai ellenzék kérdőre vonta a Modi-kormányt a gyilkosságokra adott „gyenge válasza” miatt, és azzal vádolta meg, hogy az USA „kisebbik partnereként” viselkedik, és feladta az ország szuverenitását és függetlenségét.
„Az USA úgy viselkedik, mint egy gengszter, aki hegemóniáját akarja rákényszeríteni az egész világra” – áll a baloldali pártok nyilatkozatában, amely szerint „a BJP [Bharatiya Janata Párt] vezette szövetségi kormány szánalmasan elmulasztja kötelességét azáltal, hogy hűtlen lesz a független külpolitikához, és az USA kisebbik partnerévé válik.”
A kormánynak „az a kudarca, hogy bocsánatkérést kényszerítsen ki az USA-tól, a legújabb példa” arra, hogy képtelen megvédeni India nemzeti érdekeit a Donald Trump-adminisztráció folyamatos támadásaitól.
India ellenzéke többször is felemlegette a Modi-kormány kudarcát, amiért nem emelt kifogást a Trump-kabinet Indiával szembeni hozzáállása ellen, azt állítva, hogy ez „India szuverenitása és önbecsülése elleni sértés”.
Az önkényes vámok kivetésétől kezdve azon fenyegetésekig, hogy szankciókat vezetnek be, ha India olajat vásárol Oroszországtól vagy Irántól, egészen Trump ismételt próbálkozásaiig, hogy magának tulajdonítsa a tavalyi pakisztáni tűzszünetet, az indiai ellenzék számos olyan alkalmat talált, amikor a Modi-kormány vonakodott fellépni az ellen, amit szándékos „megaláztatásnak” neveznek.
Nagyrészt a Trump-kormányzat megnyerésére tett kísérletnek tekintve India tartózkodott az iráni amerikai-izraeli agressziók elítélésétől is, annak ellenére, hogy a háború érintette energiaellátását és jelentős gazdasági károkat okozott.
Rahul Gandhi, az indiai parlament ellenzéki vezetője Modi miniszterelnököt „kompromittáltnak” és az USA „engedelmes szolgájának” nevezve kételyeit fejezte ki a kormány azon képességével kapcsolatban, hogy önállóan irányítsa az ország külpolitikáját.
Az ellenzék, beleértve a baloldali pártokat is, szintén bírálta a Modi-kormányt, amiért nem ítélte el az „IRS Dena” iráni hajó elsüllyesztését márciusban, amelyet az amerikai haditengerészet hajtott végre az Indiai-óceánon.
Több mint 80 iráni tengerész vesztette életét a Dena elleni amerikai támadásokban. Irán is megkérdőjelezte az indiai kormány hallgatását az incidens kapcsán, rámutatva, hogy a hajó a támadáskor India vendége volt.
Hétfői nyilatkozatukban a kommunista pártok követelték, hogy „a Globális Dél fontos országaként Indiának el kell ítélnie az amerikai imperialista agressziót”, és „vezetnie kell a Globális Dél hangjait az USA-val szembeni kiállásban”.
A baloldali pártok tömegtiltakozásra is felszólítottak az amerikai agresszív cselekmények és az indiai kormány azon kudarca ellen, hogy megvédje az ország alapvető nemzeti érdekeit.
Amíg a Kongresszus nem kezd el pontos számokat közölni, a média munkatársainak és más elemzőknek a nyilvánosságot kell tájékoztatniuk arról, hogy az ország valójában mennyit költ katonaságra és háborúra, ahelyett, hogy ismételnék a hiányos kongresszusi adatokat.
Donald Trump amerikai elnök 1,5 billió dolláros katonai költségvetést javasolt a 2027-es pénzügyi évre, ami 44%-os növekedést jelentene a 2026-ra elismert büdzséhez képest. Bár a körülbelül 500 milliárd dolláros emelés példa nélküli lenne a modern amerikai történelemben, az az elképzelés, hogy a katonai költségvetés csak nemrég érte el az 1 billió dollárt, helytelen. Az amerikai katonai kiadások már évek óta meghaladják az 1 billió dollárt. Az elnök által javasolt 500 milliárd dolláros (és potenciálisan további 200 milliárd dolláros, az iráni háború finanszírozására szánt) növelés a teljes katonai büdzsét 2 billió dollárról 3 billió dollárra emelné.
A Project On Government Oversight (POGO) új jelentése, amelyet David Vine, John Bellamy Foster és Gisela Cernadas jegyez, amellett érvel, hogy ez a széles körben közölt szám drámaian alulbecsüli az amerikai hadsereg fenntartásának valódi költségeit. A jelentés öt különböző módszertant alkalmazva becsüli meg, hogy a teljes katonai kiadás 2025-ben 1,5 és 1,8 billió dollár között volt, és elérhette a 2,3 billió dollárt is, ha a katonai adóssághoz kapcsolódó kamatfizetéseket is beleszámítják. A jelentés arra a következtetésre jut, hogy az Egyesült Államok már évek óta jóval 1 billió dollár felett költ katonai tevékenységekre, ellentétben azzal az általános vélekedéssel, hogy ezt a küszöböt csak nemrég lépték át.
A POGO által végzett elemzés szerint a Hartung/Smithberger-módszertan adja a legmagasabb alapbecslést, 1.766.172.000.000 dollárral, ezt követi a Wheeler-megközelítés 1.727.634.000.000 dollárral, valamint a USAspending.gov által jelentett adat, 1.717.989.509.643 dollárral. A Cernadas/Foster és a National Priorities Project módszertana ennél alacsonyabb alapbecsléseket eredményez, rendre 1.494.236.125.000 dollárt, illetve 1.477.081.000.000 dollárt. A kamatok figyelembevételével a végösszegek jelentősen megemelkednek, a National Priorities Project módszertana szerinti 1.713.283.160.060 dollártól a Cernadas/Foster-megközelítés szerinti 2.284.383.842.468 dollárig terjedve. Meg kell jegyezni, hogy a National Priorities Project adata a diszkrecionális kiadásokra összpontosít, és kizárja a kötelező jellegű kiadásokat; ha ez utóbbiakat is belevennék, ez a becslés sokkal közelebb állna a többiekhez.
Akár szándékosan, akár nem, a Kongresszus, az elnökök és a Pentagon évtizedek óta elrejtik az amerikai katonai költségvetés valódi méretét. Az újságírók, agytröszt-elemzők, akadémikusok és más szakértők – elenyésző kivételektől eltekintve – továbbörökítik a problémát azzal, hogy a valódi katonai kiadásoknak csak egy részét jelentik; a legtöbben nincsenek tudatában azoknak a költségeknek, amelyeket figyelmen kívül hagynak.
A hagyományos jelentések problémája, hogy több száz milliárd dollárnyi katonai kiadás található a Pentagon Kongresszus által jóváhagyott éves költségvetésén kívül. Még egy általában mérvadó globális katonai kiadási adatforrás is, mint például a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI), alábecsüli az amerikai kiadásokat, mivel figyelmen kívül hagy jelentős összegeket a Trump által Háborús Minisztériumnak nevezett szervezet és a kapcsolódó költségvetések hatáskörén kívül.
Az egyik fő példa a nukleáris fegyverekre fordított kiadás, amely a 2025-ös pénzügyi évben mintegy 33,5 milliárd dollár nettó kiadást tett ki. Bár a nukleáris erőket az amerikai hadsereg ellenőrzi és veti be, az atomarzenál fenntartására és korszerűsítésére szánt költségvetés jelentős részét az Energiaügyi Minisztériumon keresztül különítik el, nem pedig a Pentagonon át.
A rejtett kiadások másik nagy kategóriája a veteránokat és a katonai nyugdíjasokat érinti. A nyugdíjak, egészségügyi ellátás, rokkantsági juttatások, túlélői segélyek és más hosszútávú kötelezettségek költségeit elsősorban a Veteránügyi Minisztérium és más szövetségi számlák finanszírozzák. Ezek a kiadások a katonai erők fenntartásának és a háborúk vívásának közvetlen következményei, mégis jellemzően kizárják őket a katonai költségvetési számításokból.
A veteránellátásokon és a nukleáris fegyvereken túl katonai vonatkozású kiadások találhatók a Belbiztonsági Minisztérium, a Külügyminisztérium és több más ügynökség költségvetésében is. A külföldi kormányoknak nyújtott katonai segélyektől kezdve egyes belbiztonsági feladatokig számos program hozzájárul a nemzeti katonai kapacitáshoz, de gyakran kívül esnek a hivatalos védelmi költségvetési végösszegeken.
Az egyik jelentős probléma az adósságfinanszírozás. Mivel a 2001. szeptember 11-e után indított háborúk óta az Egyesült Államok nagymértékben támaszkodott a kölcsönfelvételre az adóztatás helyett a katonai műveletek finanszírozásához, egyesek a 2001 utáni háborúkat „hitelkártya-háborúknak” nevezik. Bár az elemzők nem értenek egyet abban, hogy az államadósság mekkora hányada tulajdonítható a katonai tevékenységeknek, ezen költségek beszámítása egyes módszertanok szerint 2025-ben jóval 2 billió dollár fölé tolja a katonai kiadásokat.
A szerzők által használt eltérő meghatározások és adatforrások ellenére mind az öt módszertan hasonló következtetésre jut: a gyakran idézett katonai költségvetés jelentősen alábecsüli azt, amit az Egyesült Államok valójában háborúra, katonai erőkre és kapcsolódó tevékenységekre költ. Ez arra utal, hogy a probléma nem pártos értelmezés kérdése, hanem inkább a régóta fennálló költségvetési gyakorlatok eredménye, amelyek szétszórják a katonai költségeket számos szövetségi ügynökség között.
A katonai kiadások valódi mértékének megértése elengedhetetlen a demokratikus elszámoltathatósághoz. Az állampolgárok nem vitathatják hatékonyan a nemzeti prioritásokat, ha hiányos információk állnak rendelkezésükre arról, hogyan osztják el a közpénzeket. Ha a katonai tevékenységekhez kapcsolódó jelentős kiadásokat több minisztérium között osztják szét, a nyilvánosság nehezen tudja összehasonlítani a katonai kiadásokat más prioritásokra, például oktatásra, lakhatásra, infrastruktúrára, egészségügyre vagy éghajlatvédelmi ellenálló képességre fordított kiadásokkal.
Ha az Egyesült Államok már most is évi 1,7 és 2,3 billió dollár között költ katonai vonatkozású tevékenységekre, a további növelésre vonatkozó javaslatokat ezen tágabb fiskális valóság fényében kell értékelni, nem csupán a szűkebb Pentagon-költségvetéshez viszonyítva.
Sajnos továbbra is bizonytalan a katonai kiadások teljes mértéke a Pentagon számviteli gyakorlatának rossz állapota miatt, beleértve azt is, hogy képtelen pénzügyi auditot teljesíteni. A nyilvánosságnak és a kongresszusi képviselőknek teljes körű elszámolásra van szükségük a katonai költségvetésről ahhoz, hogy elemezni, megvitatni és vitatni tudják a katonai kiadások megfelelő mértékét, mind önmagában, mind más, nem katonai finanszírozási prioritásokhoz viszonyítva.
A pontos kiadási adatok biztosítása érdekében a Kongresszusnak reformálnia kell költségvetési gyakorlatát, és valódi teljes katonai költségvetést kell biztosítania, amely egy helyen és egyetlen valódi végösszegben egyesíti a katonai és háborús kiadások minden formáját. A Kongresszusnak azt is abba kell hagynia, hogy más ügynökségek költségvetésében különítsen el – és ezáltal rejtsen el – pénzt a hadsereg számára. Amíg a Kongresszus nem kezd el pontos számokat közölni, a média munkatársainak és más elemzőknek abba kell hagyniuk a hiányos kongresszusi kiadási adatok ismételgetését, és tájékoztatniuk kell a nyilvánosságot arról, hogy az ország valójában mennyit költ katonaságra és háborúra.
Írta: Gisela Cernadas közgazdász a San Martín-i Nemzeti Egyetem Gazdaságfejlesztési Tanulmányok Központjában, Argentínában, és tagja a No Cold War kollektívának. David Vine, a Transition Security Project munkatársa és az American University korábbi antropológiaprofesszora. John Bellamy Foster, az Oregoni Egyetem szociológia emeritus professzora.
Ezt a cikket a Globetrotter és a No Cold War készítette.
Az Európai Néppárt (EPP) állásfoglalása támogatja Trump-ot Kuba gazdaságának megfojtásában
Mivel ma a konzervatívok és a szélsőjobb csatlakozott Trump Kuba elleni támadásaihoz, az Európai Parlament Baloldal frakciója szolidaritást vállal a kubai néppel, akik az Egyesült Államok több mint hat évtizedes blokádjának legsúlyosabb évével néznek szembe.
A Baloldal frakció által ma benyújtott ellen-állásfoglalás élesen elítélte Kuba blokádját, mint illegális, extraterritoriális, embertelen és a nemzetközi jogot közvetlenül sértő intézkedést. Trump elnök végrehajtási intézkedései és kiegészítő szankciói a kubai nép elleni gazdasági háború eszkalációját jelentik.
Az EPP, a Renew és a szélsőjobb által előterjesztett állásfoglalás ezzel párhuzamosan az európai külpolitikát Trump Havanna elleni támadásaihoz igazította. Az állásfoglalás megdöbbentő módon egyszer sem említi az amerikai embargót, amely évtizedek óta fojtogatja a kubai népet. A Trump által bevezetett új intézkedések szintén említés nélkül maradnak.
Danilo della Valle képviselőnk (Movimento 5 Stelle, Olaszország): „Az EPP állásfoglalása ismételten bizonyítja, hogy az EU a történelem rossz oldalán áll. Kuba súlyos humanitárius vészhelyzettel néz szembe, amely évek óta fojtogatja a szigetet, és amelynek elsődleges oka az amerikai gazdasági blokád. Ebben a mély nehézségekkel teli időszakban az Európai Parlament még csak nem is ismeri el ezt. A Baloldal frakció olyan állásfoglalást nyújtott be, amely elismer egy túl gyakran figyelmen kívül hagyott tényt: annak ellenére, hogy évtizedek óta tart az illegális és átfogó blokád, Kuba figyelemre méltó eredményeket ért el az emberi fejlődés terén, ami annak a szociális modellnek a bizonyítéka, amely következetesen az oktatást, az egészségügyet és az emberi méltóságot helyezte előtérbe.”
A nácizmus örökösei által diktált deportálási rendeletet jóváhagyta az Európai Néppárt és a szélsőjobboldal szentélytelen koalíciója, a liberálisok bűnrészességével.
„Megkezdődött a deportálások korszaka” – mondta egy fasiszta tisztviselő, mielőtt családokat és gyerekeket vittek volna fogolytáborokba. Ez ismerősen hangzik, de valójában nem 1939-ről van szó, hanem 2026-ról – egy ECR-es képviselő szerint –, és ezt még csak nem is titkolják. Pontosan így fogja megjegyezni a történelem azokat, akik a gyűlölet és az ősi rasszizmus által vezérelve lerombolták az Európai Unió alapvető jogait.
A deportálási rendelet, vagyis a kiutasítási törvény nemcsak minden olyan értéket aláz meg, amelyeket az EU védeni állít, hanem az emberi méltóságot is sérti. Ez a rendelet lehetővé teszi, hogy gyermekeket és családokat az EU-n kívüli táborokban tartsanak fogva, olyan országokban, ahol soha nem is jártak, és akár munkahelyi rajtaütésekhez is vezethet, hasonlóan az Egyesült Államokban nemrégiben látottakhoz.
Estrella Galan, a Baloldal frakció képviselője (Sumar, Spanyolország): „Mind a Parlament, mind az Európai Bizottság normalizálta az emberi jogokat nem tiszteletben tartó kormányokkal kötött megállapodásokat. Kiszervezték a felelősséget és a határokat. Ez a rendelet lehetővé teszi, hogy harmadik országokban, az Unió területén kívül olyan központokat hozzanak létre, amelyek nem tartják tiszteletben az emberi jogokat – európai Guantánamókat, ahová az embereket minden tényleges bírói felügyeleten kívül lehet kitoloncolni. És odáig mennek, hogy leülnek tárgyalni a tálibokkal is, hogy ők is részévé váljanak ennek a rendszernek, amelyet itt építettek fel, a tálibokkal, akik terroristák. Hová lettek az értékeink? Az Európai Néppártot ideológiailag eltérítette a szélsőjobboldal, és ennek a rendeletnek ez az eredménye: egy európai ICE, amelyet arra terveztek, hogy Trump stílusában azonosítsa, fogva tartsa és kiutasítsa az embereket.”
A Baloldal mindig is ellenáll ezeknek a rasszista és idegengyűlölő politikáknak, és felszólítja a civil társadalmat, hogy csatlakozzon az ellenálláshoz.
Az Európai Parlament plenáris ülésén elfogadta a mesterséges intelligenciáról szóló törvényt (AI Act).
Bár a végleges szöveg tartalmaz néhány pozitív elemet, többek között a nem beleegyezésen alapuló szexuális tartalmak létrehozására használt MI-rendszerek tilalmát, az átfogó megállapodás gyengíti az MI-törvényt: késlelteti a kulcsfontosságú kötelezettségeket, bővíti a vállalatok számára biztosított kivételeket, és kiszélesíti az érzékeny személyes adatok felhasználását.
A Baloldal frakció képviselője, Leila Chaibi (Engedetlen Franciaország) a plenáris ülésen: „Ezen a hétvégén Trump ismét megmutatta, hogy a szeszélye alapján megfoszthatja a világ egy részét a mesterséges intelligencia rendszerekhez való hozzáféréstől. Mikor értjük már meg végre? Hogy az MI és annak infrastruktúrája szuverenitási kérdés, hatalmi kérdés, amelynek középpontjában egy alapvető probléma áll: ki kezében van a kapcsoló? Tegyük fel hát magunknak a kérdést: tényleg most volt a megfelelő pillanat arra, hogy az Európai Bizottság koldusszegényen az amerikai Big Tech-hez járuljon, és felszámolja az MI-szabályozásunkat? Bár vannak pozitív elemek ebben a javaslatban, amit végső soron szerveztek, az egy szélesebb körű visszalépés. És ennek a visszalépésnek arca is van: a Siemens elnöke, a Google tanácsadója és az MI-törvény nyílt ellenzője, akit az Európai Bizottság kinevezett a mesterséges intelligenciáért felelős különmegbízottjává. Von der Leyen asszony már nem csupán meghallgatja a lobbistákat, hanem alkalmazza is őket. Ez elfogadhatatlan.”
A Baloldal frakció továbbra is elkötelezett egy olyan MI-keretrendszer mellett, amely védi a dolgozókat, a fogyasztókat és a polgárokat, és biztosítja, hogy az innováció a közérdeket szolgálja, ne a vállalati érdekeket.
