A forradalmi orvoslás és az orvosi együttműködés Kubával – amely olaj és egészségügyi dolgozók cseréjén is alapul – segített Venezuelának biztosítani alapvető egészségügyi szolgáltatásokat több ezer ember számára.
Néhány évvel Hugo Chávez elnök hatalomra kerülése után Venezuelában mintegy 30 000 praktizáló orvos volt. Ennek ellenére nem volt lehetséges hatékonyan ellátni az ország összeg szegény és marginalizált népét. Súlyos hiány volt a rendszeres egészségügyi ellátásban, különösen a nyomorúságos városi gettókban és a vidéki területeken.
Ebben a kontextusban kezdődött el Venezuela és Kuba között egy újfajta együttműködés. Kuba ellátására irányuló venezuelai olaj cserébe intézkedéseket hoztak, hogy kubai orvosokat és egészségügyi szakértelmet hozzanak Venezuelába. Ugyanakkor kezdeményezték, hogy venezuelai hallgatók Kubába juthassanak az orvostudomány és egészségügy tanulmányozására. Ezzel párhuzamosan egy alternatív orvosi képzési struktúra jött létre Venezuela hagyományos orvosi oktatási rendszerén kívül, az úgynevezett „Falak Nélküli Egyetem”. Fő célja az volt, hogy az új orvostanhallgatók olyan képzést kapjanak, amely során ne szakadjanak el saját közösségüktől és társadalmi környezetüktől.
A Barrio Adentro Misszió sikerei
Ezen kezdeményezés alapján indult el a Barrio Adentro („A Negyed Belsejében”) program. Az első fázisban mintegy 10 000 kubai orvos érkezett Venezuelába; később ez a szám körülbelül 14 000-re nőtt. Velük együtt toboroztak még 15 000–20 000 más egészségügyi dolgozót – például fogorvosokat, ápolókat és technikusokat. Ennek eredményeként közel 7000 új alapellátó központ és mintegy 5000 diagnosztikai központ jött létre országszerte.
A következő fázisban venezuelai hallgatók utaztak Kubába orvosi képzésre. Miután elvégezték orvosi képzésüket, visszatértek saját országukba, és elkezdtek dolgozni a Venezuelában található különféle egészségügyi intézményekben. Ugyanakkor sokan közülük orvostant is kezdtek tanítani venezuelai főiskolákon és egyetemeken. Az új orvosok nagy részét saját lakóhelyükhöz közeli területekre helyezték ki, hogy az egészségügyi szolgáltatások könnyebben elérhetőek legyenek a helyi közösségek számára. Ennek a közegészségügyi programnak az összes költségét Venezuela olajkészleteinek cseréje fedezte.
Általában a nemzetközi olajkereskedelem és csere kereskedelmi profit és amerikai dollár alapján zajlik. Venezuela és Kuba azonban bemutatta, hogy a társadalmi fejlődés és a közegészségügy is fontos csere területei lehetnek olajért cserébe. Ahelyett, hogy csapatokat küldenének gyengébb országokba olaj és erőforrások megszerzéséért, Venezuela és Kuba nemzetközi példát mutatott arra, hogyan lehet a társadalmi fejlődést kölcsönös együttműködéssel és az olajat csereeszközként felhasználva elérni, eltérve a szokásos gyakorlattól.
2003 elején a Barrio Adentro Misszió Caracas Libertador kerületében egy kis programként indult. Célja az volt, hogy ingyenes alapellátást nyújtson a szegény közösségeknek, amelyeket korábban elhanyagoltak, vagy akiknek nem volt rendszeres hozzáférésük az egészségügyi szolgáltatásokhoz. Akkoriban számos venezuelai orvos különböző okokból nem tudott a szegény városi gettókban és vidéki területeken dolgozni. Emiatt a Libertador kerület polgármestere kezdeményezte, hogy kubai orvosokat hozzanak az újonnan létesített helyi klinikákra.
Később, 2010-ben pusztító földrengés sújtotta Haitit. A venezuelai orvosok ott nyújtott orvosi szolgáltatásai is fontos példát mutattak. Brazília Egészségügyi Minisztériuma elismerte ezt az orvosi munkát és innovatív közegészségügyi rendszert, és együttműködésbe kezdett velük Haitin. Ez a program jelentős nemzetközi elismerést kapott, és a The Lancet is beszámolt róla.
Kuba forradalmi orvoslása mint inspiráció a venezuelai egészségügy számára
Manapság ideológiai különbség van abban, hogy az Egyesült Államok és Venezuela hogyan tekint az olajra. A venezuelai elnök, Hugo Chávez megállapodást írt alá Kubával, amely szerint kedvezményes áron szállítottak olajat Kubába orvosok és más egészségügyi szakemberekért cserébe. Ezek az orvosok általában két éves rotációs szerződéssel dolgoztak Venezuelában. 2004-re a Barrio Adentro országos hálózzá vált 13 000 orvossal, ápolóval, fogorvossal és más egészségügyi dolgozóval.
Hosszú távon azonban nem volt kivitelezhető kizárólag kubai orvosokra támaszkodni. Ezért röviddel a projekt megkezdése után kezdeményezték, hogy Venezuela saját orvosait is integrálják a rendszerbe. Rezidensi programokat vezettek be az újonnan végzett orvosok számára, és sok orvostanhallgatót elküldtek Havanna Latin-Amerikai Orvosi Iskolájába. Ugyanakkor létrehoztak egy hatéves integrált közösségi orvosi programot – a Medicina Integral Comunitaria-t (MIC). A hagyományos egyetemi keretrendszertől eltérően működve ez a program több ezer új orvost képezett ki, az elsődleges ellátásra fókuszálva.
A MIC program egyedülálló jellegzetessége, hogy a hallgatóknak nem kell elhagyniuk falvaikat vagy gettó területeiket. Még a legszegényebb venezuelai városi negyedekből származó hallgatók is képesek orvosi képzést folytatni saját közösségükben maradva. Ez nem rövid távú kurzus; hanem egy átfogó program, amelyet egy újfajta, a közösségi egészségügyi rendszer részét képező orvos képzésére terveztek. Kuba egészségügyi rendszerének tapasztalata jelentős hatással volt Venezuela közegészségügyének fejlődésére.
Ennek a kubai orvosi filozófiának a gyökerei a sziget forradalom utáni szemléletében keresendők. Che Guevara egy 1960-as beszédében a következőket mondta az orvostudomány új, Kubában betöltött szerepéről: „Feladatunk ma az, hogy az összes orvosi szakember alkotó képességét a társadalmi orvostudomány felé irányítsuk.” A forradalom után másfél éven belül elkezdett gondolkodni a „forradalmi orvostudományról” és egy új típusú orvos létrehozásának lehetőségéről. Az orvostudomány küldetését az igazságos társadalom felépítéséhez kötötte.
A nemzetközi szolidaritást és tiszteletet hozó együttműködés
Dr. Steve Brouwer „Revolutionary doctors: how Venezuela and Cuba are changing the world’s conception of health care” című könyvében bemutatja, hogyan fejlődött ki Kuba egészségügyi és orvosi oktatási rendszere egyedülálló módon a forradalom után, és hogyan játszott fontos szerepet az orvostudomány Kuba külvilággal való kapcsolataiban is. Brouwer maga egy évig élt a vidéki Venezuelában, és megfigyelte, hogy olyan területeken, ahol néhány évvel korábban még nem léteztek egészségügyi szolgáltatások, immár új orvosok, hallgatók és egészségügyi dolgozók aktívan tevékenykednek.
Nyilvánvalóan Kuba és Venezuela cselekedetei és kölcsönös együttműködése szembetűnő eredményeket hozott. Az Egyesült Államok azonban továbbra is eltökélten igyekezett megzavarni mind Kubát, mind Venezuelát, szigorú gazdasági és utazási szankciókat hozva ellenük. Ezen felül elkezdett különböző terveket kieszelni és finanszírozni a két forradalmi kormány gyengítésére. 2006-ban az USA létrehozta a Kubai Orvosi Szakemberek Menekült Programját, amely közvetlenül Kuba humanitárius orvosi misszióinak aláásását célozta. Különleges terveket dolgoztak ki, hogy kubai orvosokat, ápolókat és technikusokat csábítsanak el külszolgálati posztjaikról.
Az Egyesült Államoknak azonban nem sikerült csökkentenie azt a nemzetközi szolidaritást és tiszteletet, amelyet Kuba és Venezuela cserén alapuló együttműködésével vívtak ki világszerte. Nem tudta megállítani a humanitárius orvosi segítségnyújtás és a nemzetközi orvosi képzési programok terjeszkedését sem.
2007-ben a Latin-Amerikai Orvosi Iskola havannai diplomaosztóján egy fiatal végzős így szólt: „Ma mi fehér köpenyes hadsereg vagyunk, akik egészséget és méltóságot viszünk népünknek.” Dr. Steve Brouwer szavaival élve, amikor a vészhelyzeti szolgálatok és a humanitárius együttműködés elsőbbséget élveznek a hatalmas országok diplomáciai vagy katonai kényszerítéseivel szemben, akkor érhető el az igazi erkölcsi győzelem.
Venezuela és Kuba egy konkrét példát mutatott be ezekre az alternatív értékekre a kapitalista és imperialista hatalmak ellenében.
forrás: People’s Health Dispatch
