Több ezren vonultak az utcákra Kalkuttában és más városokban India keleti államában, Nyugat-Bengálban, hogy elítéljék a Gázában, Libanonban és Iránban folyó háborúkat, a nemzetközi béke- és imperializmus- és háborúellenes szolidaritási nap megünneplésének részeként.
Az emberek Kalkutta különböző pontjairól indultak el, majd később csatlakoztak a fő felvonuláshoz, amely a főbb utcákon haladt keresztül. Az emberek olyan táblákat vittek, amelyeken az állt: „békét akarunk, nem háborúkat”, és szolidaritásukat fejezték ki a Nyugat-Ázsiában imperialista háborúkkal szembesülő emberekkel.
A tüntetők bírálták India kormányát is, amiért nem lép fel az imperializmus ellen, és követelték, hogy azonnal változtasson a világban fokozódó geopolitikai konfliktusokhoz való hozzáállásán.
A szeptember 1-jén, kedden tartott menetet az ország összes jelentős baloldali pártja meghirdette, köztük az Indiai Kommunista Párt (Marxista), az Indiai Kommunista Párt, az Indiai Kommunista Párt (Marxista-Leninista) Felszabadítás és mások.
A tömeghez szólva Mohammed Salim, a Nyugat-Bengáli CPI (M) titkára megköszönte a résztvevőknek, hogy ilyen nagy számban jöttek el szolidaritásukat kifejezni. A nagy tömeget az „internacionalizmus” élénk kifejeződésének nevezte.
Salim rámutatott arra is, hogy az úgynevezett távoli háborúk hogyan érintik milliók életét Indiában. A Hormuzi-szoros lezárása például energiaválságot okoz, és megemeli az alapvető cikkek, például a főzőgáz és az olaj árait.
Salim bírálta a Gázában folyó izraeli népirtás amerikai támogatását, és a palesztin nép elleni háborút az imperialista ellenőrzés régió feletti fenntartásáért folytatott háborúnak nevezte.
Arra szólított fel, hogy még nagyobb szolidaritást vállaljanak a háborúk áldozataival, függetlenül a tényleges helyszíntől való távolságtól. Érvelt amellett, hogy minden embernek közös ügye van, és az emberek embertelenné tétele tovább táplálja a háborúkat.
Salim hangsúlyozta, hogy a háborúk elvonják az erőforrásokat az olyan országok, mint India hétköznapi embereinek problémáitól és szükségleteitől, például az élelemtől, a lakhatástól, az oktatástól, a foglalkoztatástól és az egészségügyi ellátástól. „A háború nem old meg semmilyen problémát, a háború maga a probléma” – jelentette ki.
Indiának fel kell élesztenie gyarmatellenes hagyományát
Salim megjegyezte, hogy India a jelenlegi kormánya alatt feladta hagyományos szolidaritását a világ gyarmatellenes mozgalmaival, és közelebb került a cionista és imperialista hatalmakhoz, például Izraelhez és az USA-hoz.
Kijelentette, hogy bármilyen formában támogatni vagy udvarolni a háborúknak vagy az imperialista agressziónak az emberek ellen és az ország szabadságharcosai által elképzelt nemzet eszméje ellen való fellépést jelent. Felszólította Narendra Modi kormányát, hogy azonnal változtasson nemzetközi politikához való hozzáállásán.
Az szélsőjobboldali és hindu-felsőbbrendűségi Bharatiya Janata Párt (BJP), amely 2014 óta kormányozza Indiát, széles körben úgy tartják, hogy szoros ideológiai rokonságban áll a cionizmussal. Emellett szorosabb kapcsolatokat próbált kiépíteni az USA-val. Ez különböző kompromisszumokhoz vezetett India hagyományos globális politikai megközelítésében, beleértve a hegemón politikákkal és háborúkkal kapcsolatos hallgatás fokozódását.
A gyűlésen több más felszólaló is hangsúlyozta az imperialista agressziók során elkövetett atrocitásokat Ázsiában és máshol, és szükségesnek nevezték, hogy India megőrizze külpolitikájának függetlenségét. Kiemelték, hogy az olyan országoknak, mint India, kötelező szolidaritást vállalniuk minden háború és uralom elleni mozgalommal.
Példaként említették a Modi-kormány által az Egyesült Királysággal és az EU-val aláírt Szabadkereskedelmi Megállapodásokat (FTA), valamint egy hasonló, az USA-val küszöbön álló megállapodást, mint annak jeleit, hogy India mennyire alázatossá vált az imperialista hatalmak erőszakoskodásával szemben.
Ezek a megállapodások nem mások, mint az uralomnak való behódolás példái. Ez több millió indiai gazda érdekeinek feladását jelenti az USA és a belföldi tőke előtt – érveltek.
Irán válaszul a térség több országában található amerikai katonai támaszpontokat támadta, vezetői pedig a legutóbbi csapásokat a minabi és lamerdi sportpályákon történt, iskolás gyerekek elleni támadásokhoz hasonlították.
Legalább 18 iráni, köztük gyermekek vesztették életüket, és mintegy 80-an megsebesültek az Egyesült Államok legutóbbi légicsapásaiban Irán déli részén, Huzesztán, Busehr, Beludzsisztán és Hormozgán tartományokban szeptember 1-jén, kedden késő este – jelentette az IRNA.
Több iráni sajtóorgánum arról számolt be, hogy a kedd éjszaka megtámadott helyszínek egyike egy esküvői ünnepség volt Sirikben, a déli Hormozgán tartományban. A támadásban legalább négy ember – köztük egy négyéves gyermek – meghalt, és mintegy 70-en megsebesültek.
Irán eközben elutasította az amerikai Központi Parancsnokság (CENTCOM) állítását, amely szerint az éjszakai támadások kizárólag az Iszlám Forradalmi Gárdához (IRGC) tartozó létesítményeket célozták, megtorlásul a térségben kereskedelmi hajók és amerikai katonák ellen elkövetett támadásokért.
Szerda reggel Irán megtorlásként drónokkal és rakétákkal amerikai katonai támaszpontokat támadott Bahreinben, Jordániában, Kuvaitban és Irakban. Az IRGC emellett azt állította, hogy ismét lelőtt egy amerikai MQ–9-es drónt.
Az IRGC közlése szerint a Kuvait elleni megtorló támadások „számos ellenséges elemet megöltek”.
A több mint hat hónapja tartó Irán elleni háború legutóbbi támadás- és ellentámadási hulláma vasárnap kezdődött, amikor az amerikai erők csapásokat mértek az iráni Larak-szigetre, amelyekben több tucat iráni vesztette életét.
A Larak-sziget elleni katonai csapásokra többhetes fegyveres szünet után került sor. Az Egyesült Államok Trump-kormánya korábban azt állította, hogy újabb támadások végrehajtása helyett elsődlegesen Irán gazdasági elszigetelésére fog törekedni.
A vasárnapi csapásokat követően az amerikai CENTCOM közölte, hogy a támadások annak a törekvésnek a részét képezték, hogy megakadályozzák Iránt abban, hogy a jövőben újabb aknákat telepítsen a Hormuzi-szorosba.
Irán nevetségessé tette Washington állításait, „fantáziának” nevezve azokat, majd megtorlásul amerikai katonai támaszpontokat támadott Jordániában és az Egyesült Arab Emírségekben.
Az IRGC kedd késő este kiadott közleményében azt állította, hogy az Egyesült Államok által végrehajtott „kétségbeesett” támadások nemhogy gyengítenék, hanem éppen tovább szorítják Irán ellenőrzését a Hormuzi-szoros felett.
Az IRGC azt is állította, hogy szerdán két olajszállító tartályhajó aknára futott és kigyulladt, miközben az amerikai támogatással működő útvonalon próbált áthaladni a Hormuzi-szoroson. A balesetben legalább két legénységi tag halálát jelentették.
Az amerikai atrocitások körforgása
Az iráni civilek elleni legutóbbi támadásokra reagálva Esmail Baghaei, az iráni külügyminisztérium hivatalos szóvivője úgy fogalmazott, hogy ezzel teljessé vált az Egyesült Államok által elkövetett „atrocitások katalógusa”, amely a háború első napján, a Minabban iskolás gyerekek ellen végrehajtott támadással kezdődött.
Február 28-án több mint 160 iskolás gyermek halt meg a Minab elleni csapásban. Ugyanezen a napon egy hasonló támadásban 21 civil vesztette életét a lamerdi sportcsarnokban. A nemzetközi felháborodást követően az Egyesült Államok kezdetben tagadta a támadásokat, később pedig „emberi hibaként” minősítette azokat, és nem volt hajlandó felelősségre vonni az érintetteket.
A civilek háború idején történő szándékos célba vétele háborús bűncselekmény.
„Veszélyesebb, mint maga a bomba, a bombázás normalizálása; és veszélyesebb a hallgatásnál az, amikor a hallgatást legitimitássá változtatják” – mondta Baghaei, és erőteljes válaszlépést ígért a támadásokra.
Mohammad Bagher Ghalibaf, az iráni parlament elnöke, valamint a békefeltételekről tárgyaló iráni küldöttség vezetője elítélte a civilek elleni legutóbbi támadásokat.
„Ha egy hatalom úgy viselkedik, mint a Sátán, úgy választ célpontokat, mint a Sátán, és úgy öl, mint a Sátán, akkor az a Sátán” – írta Ghalibaf az X-en közzétett bejegyzésében, az esküvői ünnepség elleni támadást a minabi és a lamerdi sportcsarnok elleni támadásokhoz hasonlítva.
Az Egyesült Államok és Izrael által megkezdett háborúban eddig több mint 3500 iráni vesztette életét, köztük Irán korábbi legfelsőbb vezetője, Szajjid Ali Hamenei ajatollah, valamint számos más magas rangú katonai és politikai vezető.
A háború a világgazdaságra is súlyos hatással volt. A Hormuzi-szorost, amely a globális energiakereskedelem egyik legfontosabb útvonala, hónapok óta blokád alatt tartják, ami a globális energiaárak emelkedését okozta.
A háború befejezésére irányuló nemzetközi erőfeszítések kudarcot vallottak, miután az Egyesült Államok nem volt hajlandó betartani a júniusban aláírt békemegállapodás, az úgynevezett egyetértési megállapodás (Memorandum of Understanding, MoU) előírásait.
Irán a közelmúltban ismételten kijelentette, hogy amennyiben az Egyesült Államok vállalja az MoU valamennyi rendelkezésének betartását, a térségben kialakult helyzet rendezhető lenne, ami magában foglalhatná a Hormuzi-szoroson keresztül zajló hajóforgalom normalizálását is.
Számos külföldi multinacionális vállalat jelezte érdeklődését a ritkaföldfémek brazíliai kitermelése iránt, noha az ország még nem rendelkezik a feldolgozásukhoz szükséges technikai kapacitással.
Minaçuban, Goiás brazil állam északi részén, a táj őrzi egy korábbi ásványi láz nyomait. Évtizedeken át a város a Cana Brava azbesztbányától függött, melynek virágkora elválaszthatatlan volt a halálos betegségektől és a környezeti károsodások hosszú történetétől. Most Minaçut egy újabb ígért jövőbe sorozták be. A Pela Ema bányában a Serra Verde nyeri ki a villanymotorokhoz, szélturbinákhoz, fejlett elektronikához és fegyverrendszerekhez szükséges ritkaföldfémeket. Az ásvány megváltozott, de a veszély az, hogy a függőség régi struktúrája érintetlen marad.
Brazília a világ ismert ritkaföldfém-készleteinek körülbelül 23%-ával rendelkezik, ezzel Kína után a második. Mégis alig termeli meg a világtermelés 1%-át, és hiányzik belőle az az integrált ipari lánc, amely képes a ritkaföldfémek szétválasztására, fémekké és ötvözetekké alakítására, valamint végleges mágnesek gyártására. Az ország birtokolja a geológiai gazdagságot, míg mások a technológia, a finanszírozás, a feldolgozás és a piacok ellenőrzésére törekszenek.
Ez az ellentmondás áll Brazília kritikus ásványi anyagokkal kapcsolatos vitájának középpontjában. A kérdés nem az, hogy egyáltalán ki kell-e termelni ezeket az ásványokat, bár minden javasolt bányának komoly környezeti és társadalmi vizsgálaton kell átesnie. A közvetlen politikai kérdés az, hogy Brazília ezeket az erőforrásokat szuverén technológiai és ipari kapacitás kiépítésére fogja-e használni, vagy ismét csak könnyen feldolgozott nyersanyagok exportőrévé válik.
A nyomás gyorsan növekszik. Az Egyesült Államok által támogatott USA Rare Earth cég végleges megállapodást kötött a Serra Verde felvásárlására mintegy 2,8 milliárd dollárért. Az amerikai kormány 750 millió dollárt biztosított az ügylethez, és elkötelezte magát több száz millió dollárnyi jövőbeli termelés megvásárlása mellett. A Serra Verde Pela Ema bányája különösen vonzó, mert ionos agyagai diszpróziumot és terbiumot tartalmaznak, amelyek nehéz ritkaföldfémek, nélkülözhetetlenek a nagy teljesítményű mágnesekhez és katonai felszerelésekhez. Washington nem normál kereskedelmi befektetésként tekint erre; inkább úgy látja a Serra Verdét, mint egy Kínán kívüli ellátási lánc kiépítésére irányuló állami irányítású stratégia részét.
Eközben az ausztrál bányavállalatok kiterjedt bányászati jogokat halmoztak fel Minas Geraisban és Bahiában. A Viridis Mining and Minerals a Poços de Caldas körüli Colossus projektet ellenőrzi, míg a Meteoric Resources ugyanebben a geológiai régióban a hatalmas Caldeira projektet birtokolja. Bahiában a Brazilian Rare Earths – neve ellenére egy ausztrál tőzsdén jegyzett vállalat – fejleszti a Borborema projektet. Ma már jól dokumentált, hogy a külföldi cégek rohannak megszerezni a jogokat, mielőtt az ország szigorúbb szabályokat állítana fel a stratégiai ásványokra vonatkozóan.
Ennek a rohamnak a földrajzi helyszíne nem üres. A Observatório da Mineração vizsgálata 187 ritkaföldfém-bányászati kitermelést talált, amelyek öt államban 96 agrármegújítási településsel fedtek át. A Serra Verde önmagában 37 aktív kitermelést folytatott, amelyek Goiásban nyolc települést érintettek. Nova Romában a kanadai tőzsdén jegyzett Aclara Resources Carina projektje kezdetben átfedésben volt a Família Magalhães quilombola közösség területével. A közelben található a Kalunga terület, amely körülbelül 5000 ember otthona, és Brazília legnagyobb quilombola területeként ismert. A bányászati engedélyek a Kalunga földekkel is átfedtek.
A Pela Ema környékén vidéki családok számoltak be a patakok színének és vízhozamának megváltozásáról, a halállomány csökkenéséről és a szarvasmarhák szaporodási problémáiról. Az állami és szövetségi környezetvédelmi ügynökségek ellenőrzései igazolták a Córrego Areia szennyezettségét és az ivóvíz-szabványokat meghaladó anyagok – köztük mangán – koncentrációját. A patak a Cana Brava rendszerbe folyik, amely Minaçut látja el vízzel, és fenntartja a halászatot, a mezőgazdaságot és a turizmust.
Ezeket a költségeket szembe kell állítani azzal, ami Brazíliánál marad. A Serra Verde kevert ritkaföldfém-karbonátot termel, amelyben az értékes elemek egyesítve maradnak. A technológiailag nehéz szakaszok – az egyes oxidok szétválasztása, fémek és ötvözetek előállítása, valamint mágnesek gyártása – külföldön zajlanak. Brazília kap egy bányát, kotrógépeket, feldolgozóberendezéseket, némi foglalkoztatást, adókat és környezeti terheket. A magasabb hozzáadott értékű iparágak, szabadalmak, szakképzett műszaki foglalkoztatás és stratégiai ellenőrzés az Egyesült Államokba és Európába vándorol.
Ez nem csupán egy hiányzó gyárról szól. A szétválasztás a ritkaföldfém-ipar csúcspontja. Mivel a tizenhét ritkaföldfémelem hasonló kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, szétválasztásuk összetett hidrometallurgiai rendszereket, ismételt oldószeres extrakciós lépéseket, speciális ismereteket, valamint a víz- és vegyi maradványok szigorú kezelését igényli. A mágnesgyártás további kohászati és mérnöki akadályokat állít fel. Egy olyan ország, amely kevert karbonátot exportál, de mágneseket importál, nem biztosított ritkaföldfém-ellátási láncot. Csak a lánc leginkább környezetromboló és technológiailag leggyengébb szegmensét biztosította.
A külföldi cégek hangsúlyozzák, hogy a brazil ionos agyagok viszonylag olcsó gépekkel megmunkálhatók. A felszínhez közeli lelőhelyeket ki lehet termelni a más bányák által megkövetelt tőkeigényes földalatti infrastruktúra nélkül. Az ércet kiássák, mozgatják, mossák, kilúgozzák és részben dúsítják. Az ilyen projektek éppen azért vonzóak, mert a vállalatok kihasználhatják a bőséges földet és vizet, miközben a technológiailag kifinomultabb szakaszokat máshová helyezik át.
Az „olcsóság” részben számviteli fikció. A gépek olcsók, mert a vállalat nem fizeti meg a sérült víztartó réteg, a szennyezett patak, az erodált domboldal, a kitelepített mezőgazdasági közösség vagy az évtizedes közegészségügyi monitoring teljes költségét. Ezek externaliták: a vállalati mérlegből kikerülő, a családokra, önkormányzatokra és jövő generációkra hárított költségek. A vizet ipari inputként kezelik, még akkor is, ha az egy teljes társadalmi ökológia alapja.
Hogyan csinálta Kína?
Ez a modell még csak nem is technológiailag elkerülhetetlen. Kína ritkaföldfém-ágazatbeli felemelkedése erősen káros bányászati gyakorlatokkal kezdődött, beleértve a kiterjedt ammóniumsó-kilúgozást. A kínai kutatók és állami intézmények azóta beruháztak e károk csökkentésébe. Egy kínai tudóscsapat kifejlesztette az elektrokinetikus bányászatot, amely szabályozott elektromos mezőket használ a ritkaföldfém-ionok mállott agyagon keresztül történő mozgatására. A kezdeti kísérletek 2,6-szor nagyobb kitermelést, 80%-os csökkenést a kilúgozószerekben és 70%-kal kevesebb fém szennyeződést jelentettek a hagyományos technikákhoz képest.
A technika azóta túllépett a laboratóriumon. Egy 5000 tonna ércen végzett ipari méretű kínai kísérlet 95%-os ritkaföldfém-kitermelést ért el, miközben az ammónia-kibocsátás 95%-kal csökkent. Fejlesztői azt is megállapították, hogy a módszer gazdaságilag életképesebb a hagyományos kitermeléshez képest.
Az elektrokinetikus kitermelés nem hatástalan, és nem helyettesíti a további szétválasztási és mágnesipari folyamatokat. De rámutat egy fontos szempontra: nincs műszaki indok arra, hogy Brazília elfogadja a tegnapi vízigényes és vegyszerpazarló kitermelési rendszereket, miközben a külföldi tulajdonosok fenntartják maguknak a fejlett kutatást, finomítást és gyártást. A bányához választott technológia politikai döntés arról, hogy ki viseli a költségeket és ki szerzi meg a tudást.
Lula terve
Luiz Inácio Lula da Silva elnök sürgette a Kongresszust, hogy gyorsítsa fel a kritikus és stratégiai ásványokra vonatkozó nemzeti politika megteremtéséről szóló törvényhozást. A javasolt keret létrehozna egy nemzeti tanácsot, kiterjesztené az állam hatáskörét a külföldi befektetések felülvizsgálatára, és ösztönözné a hazai feldolgozást. Ezek szükséges kezdetek, de az ösztönzés önmagában nem lesz elég.
Lula elnök kijelentette, hogy Brazíliának szüksége van: állami ellenőrzésre az ásványi információk és stratégiai lelőhelyek felett; korlátozásokra a külföldi felvásárlásokra; kötelező hazai szétválasztásra és finomításra; technológiatranszfer-követelményekre; állami beruházásokra a BNDES-en, egyetemeken, a Petrobrason, a Geológiai Szolgálaton és szakosodott kutatóintézeteken keresztül; valamint kötelező célkitűzésekre a brazil oxid-, ötvözet-, mágnes-, akkumulátor- és egyéb késztermék-gyártásra vonatkozóan. A környezetvédelmi engedélyezésnek tartalmaznia kell a vízgyűjtőkre gyakorolt kumulatív hatásokat is, nem csupán az egyes bányák ökológiai lábnyomát. A quilombola, őslakos és agrármegújítási közösségeknek rendelkezniük kell az előzetes, szabad és tájékozott beleegyezésük érvényesíthető jogával. Brazília kiépítheti saját állami kutatását, technológiai tanulását és ipari kapacitását olyan országok intézeteivel és vállalataival, mint például Kína, valódi együttműködés révén.
A kritikus ásványokat azért nevezik kritikusnak, mert a kortárs ipari hatalom középpontjában állnak. Ha Brazília megengedi a külföldi vállalatoknak, hogy birtokolják a lelőhelyeket, elavult kitermelési technológiákat válasszanak, kevert koncentrátumokat exportáljanak, és megtartsák a szabadalmakat és a gyártást külföldön, akkor semmi alapvető nem változott a gyarmati idők óta. A szuverenitás ott kezdődik, ahol a brazil föld alatti gazdagság tudássá, iparrá és a fölötte élő emberek méltó életévé alakul.
Írta: Vijay Prashad indiai történész és újságíró. Negyven könyv szerzője, köztük a Washington Bullets, a Red Star Over the Third World, a The Darker Nations: A People’s History of the Third World, a The Poorer Nations: A Possible History of the Global South, valamint a Grieve Chelwával írt How the International Monetary Fund Suffocates Africa. A Tricontinental: Institute for Social Research ügyvezető igazgatója, a Globetrotter vezető tudósítója és a LeftWord Books (Újdelhi) főszerkesztője. Szerepelt a Shadow World (2016) és a Two Meetings (2017) című filmekben is.
A gazdaság egyes ágazatai növekednek, de a munkások nem részesülnek az előnyökből.
Az amerikai szupergazdagok profitja rekordmagasságot ért el, miközben a munkások részesedése történelmi mélypontra esett.
Ez sok amerikai munkás elégedetlenségét táplálja – és egyre növekvő politikai ellenreakciót vált ki.
A vállalatok adózás előtti eredménye a második negyedévben elérte a 4,8 billió dollárt, ami a nemzeti jövedelem 18 százaléka – a Gazdasági Elemző Hivatal (Bureau of Economic Analysis) adatai szerint. Ez a legmagasabb arányuk a második világháború vége óta.
Az alkalmazottak bérekre és juttatásokra jutó részesedése 60 százalékra esett, ami az 1950-es évek óta a legalacsonyabb szint.
Az idei évszázados profitszerzés az amerikai részvényeket rekordmagasságokba repítette, mivel a mesterséges intelligencia-láz hatalmas nyereséget hoz a nagy techcégeknek. Trump iráni háborúja pedig megemelte az üzemanyagárakat és az olajóriások haszonkulcsát.
De a vállalati nyereségvállalás mélyíti az amerikai egyenlőtlenséget. A hatalmas hozamok főleg a gazdagokat részesítik előnyben, akik jövedelmük nagy részét befektetésekből szerzik. A középosztálybeli és munkásosztálybeli háztartások a fizetési csekkekre támaszkodnak. Az infláció is meghaladta a bérek növekedését, így a reálórabérek 0,2 százalékkal estek vissza júliusban az előző évhez képest.
„A felső réteg által látott nyereségek messze, messze, messze meghaladják az alsó réteg által látott nyereségeket – ha vannak egyáltalán” – mondta Elizabeth Pancotti, a Groundwork Collaborative agytröszt politikáért felelős alelnöke. „Amit ma látunk, az az, hogy valóban két külön gazdaság létezik – egy azoknak, akik elsősorban befektetésekből és passzív jövedelemből szerzik a jövedelmüket, és egy a hétköznapi munkások számára, akik nap mint nap bejárnak dolgozni” – mondta.
Trump átfogó adócsökkentéseket vezetett be, amelyek a vállalatokat és a gazdagokat részesítik előnyben, miközben megnyirbálta a szociális programok, például az élelmiszerjegyek finanszírozását.
Egy friss tanulmány megállapította, hogy az amerikai legnagyobb alacsony bérű munkaadók vezérigazgatóinak fizetése 2019 és 2025 között 41 százalékkal emelkedett, míg az átlagos munkavállaló 21 százalékkal vitt haza többet. Ez elmarad az árak 26 százalékos emelkedésétől ugyanebben az időszakban.
A leggazdagabb 0,00001 százalék, mintegy 20 egyén olyan vagyont birtokol, amely az USA bruttó hazai termékének 12 százalékával egyenlő.
És ez nem csak Elon Musk – az USA 989 milliárdosnak ad otthont. Vagyonuk 2026-ban meghaladta a 9,2 billió dollárt, ami 2025-höz képest 31,8 százalékos növekedés.
A szélesedő szakadék a gazdagok és a munkások vagyoni helyzete között egyre növekvő ellenreakciót vált ki a mélyülő egyenlőtlenség miatt aggódó szavazók körében.
Az Amerikai Demokratikus Szocialisták (Democratic Socialists of America) tagjai legyőzték a mérsékelteket a Demokrata Párt előválasztásain. New Yorkban Zohran Mamdani tavaly került hatalomra polgármesterként, miután kirohant a „vállalati kapzsiság” ellen.
A munkaerő jövedelemből való részesedésének csökkenése felgyorsult az elmúlt öt évben, és különösen az elmúlt 12 hónapban.
2025-ben az amerikai munkavállalók a bruttó hazai termékből való részesedésük legkisebb hányadát vitték haza 1947 óta. Az amerikai inflációs ráta 2026 májusában elérte a 4,2 százalékot, ami elsöpörte a bérek 3,4 százalékos növekedését az elmúlt évben.
Ezt nevezik örömtelen növekedésnek. A gazdaság egyes ágazatai bővülnek, de a növekedés mélyíti az egyenlőtlenséget és táplálja a dühöt.
Az amerikai munkavállalók csaknem fele, 66 millió ember keres kevesebbet, mint az óránkénti 25 dolláros létminimum. Ez 66 millió ok a visszavágásra.
Donald Trump heves ellenállással néz szembe az USS Abraham Lincoln fedélzetén uralkodó szörnyű körülmények miatt, miközben az amerikai birodalmi hatalom válsága elmélyül
Donald Trump amerikai elnök iráni háborúja megosztottságot okoz a fegyveres erőkön belül.
Trump kivezető utat keres, miközben a hadsereg lőszerei fogynak, a morál összeomlik, és a háború iránti támogatás otthon zuhan.
Az Egyesült Államokban a háborúval szembeni düh fokozódott, mióta a múlt héten jelentések láttak napvilágot az USS Abraham Lincoln repülőgép-hordozó fedélzetén uralkodó undorító körülményekről.
A hajót Irán elleni légicsapásokra és a Hormuzi-szoros blokádjára használták. Az 5000 fős legénység – tengerészek és tengerészgyalogosok – túllépte a 260 napot a tengeren. A legénység legalább két tagja megpróbált a tengerbe ugorva öngyilkosságot elkövetni.
A tengerészek családjaiknak elmondták, hogy a WC-k elromlottak, a zuhanyzókat penész borítja, és a mosodai berendezések nem működnek.
A legénység romlott ételt eszik, saját szennyük között él, és iható vízből is hiányt szenvednek.
Néhányan öngyilkos gondolatokkal küzdenek, mások önsértéshez folyamodtak, és nem kapnak enyhülést.
Az egyik tengerész anyja azt mondta: „Annyira nehéz hallgatni, ahogy azt mondja, hogy ő és hajótársai folyamatosan azon gondolkodnak, hogy a hajóról a tengerbe ugorjanak, csak hogy megkönnyebbülést kapjanak.”
Egy másik tengerész felesége beszámolt arról, hogy férje azt mondta neki: „Reméli, hogy holnap nem ébred fel.”
Trump és védelmi minisztere, Pete Hegseth teljesen elutasították ezeket az állításokat.
A hajó arra vár, hogy egy másik anyahajó váltsa fel, amely Vietnámból hajózik, és még egy hét van hátra.
Amikor Trumpot megkérdezték, hogy kilenc hónap folyamatos tengeri szolgálat túl hosszú-e, azt válaszolta: „Közel sem elég hosszú.”
Ez az amerikai imperializmus hanyatlásának újabb kóros tünete.
Azok a háborúk, amelyeket Trump szerint „néhány hét” alatt befejez, kicsúsztak az irányítása alól. Az USA kétségbeesetten próbálja megtartani az ellenőrzést a régió felett – még akkor is, ha ez a háború eszkalációját jelenti.
Ahogy egy törékeny tűzszünet lejárt, Trump továbbra is azzal fenyegetőzött, hogy a Hormuzi-szorost „az Egyesült Államok területévé” teszi.
De a fegyveres erők és családjaik kulcsfontosságú bázist jelentenek Trump számára. Az amerikai veteránok több mint 60 százaléka támogatta Trumpot 2024-ben.
A katonaság és az otthoni családjaik támogatásának elvesztése súlyosan gyengítheti hatalmát – különösen a novemberi félidős választások közeledtével.
Az itthoni és az amerikai békemozgalomnak ki kell használnia ezt a gyengeséget, és meg kell sújtania a sebesült fenevadat.
A Socialist Worker munkatársa Charlie-val beszélgetett, akit a közvetlen akciócsoport támogatása miatt tartóztattak le
Donald Trump rezsimje a Palestine Action-t „transznacionális terrorcsoporttá” nyilvánította.
Ez azt jelenti, hogy az amerikai pénzügyminisztérium befagyaszthatja a csoporthoz kapcsolódó személyek vagyonát.
Az utat Keir Starmer Munkáspárt-kormánya egyengette azzal, hogy tavaly júliusban betiltotta a Palestine Action-t. A brit kormány betiltása ellen jogi kifogást nyújtottak be, amelyről novemberben tárgyalnak.
Huda Ammori, a Palestine Action társalapítója szerint: „A Palestine Action tevékenysége az Egyesült Államokban és másutt mindig is arról szólt, hogy életeket mentsen az izraeli háborús gépezet megzavarásával, amely az amerikai kormány támogatásával népirtást követ el Gázában.
Trump a palesztinok tömeges meggyilkolásának középpontjában állt, minden lépésnél támogatva a cionista rezsimet.
„Az a tény, hogy Trump most a Britanniában zajló, a palesztin szabadságért folytatott mozgalom elnyomásából merít inspirációt, felfedi, mennyire veszélyes ez a betiltás, és ébresztőként kell szolgálnia mindenkinek, akit érdekel a szólásszabadság és a polgári szabadságjogok.
„Trump döntése, hogy átveszi Starmernek a Palestine Action ‘terrorszervezetté’ nyilvánítását, az utolsó szög legyen a koporsóban e veszélyes, kegyetlen és aránytalan betiltás számára.
„Andy Burnhamnek most vissza kell vonnia ezt a példátlan támadást a brit szólásszabadság ellen, amelynek során több mint 3500 embert tartóztattak le terrorizmusra vonatkozó jogszabályok alapján a palesztin nép szabadságáért folytatott békés tiltakozás miatt, és intézkednie kell az Egyesült Államokban élő brit állampolgárok védelme érdekében, akik most Trump politikai üldözésének vannak kitéve.”
Charlie Kimber azon több ezer embernek az egyike, akiket a Palestine Action-t támogató táblák tartása miatt tartóztattak le. Charlie elmondta a Socialist Worker-nek: „Trumpnak nincs szüksége bátorításra, hogy elnyomó támadásokat indítson bevándorlók, fekete és barna bőrűek, LMBT+ emberek, szocialisták és palesztin aktivisták ellen. A legalapvetőbb demokratikus jogokkal szembeszáll a vállalati érdekek védelme és az uralma elleni kihívások elhárítása érdekében.
„De a brit Munkáspárt-kormány felelős azért, hogy tovább tolja őt. Burnham Munkáspártja azon botrányos rendszer élén áll, ahol több mint 3500 embert tartóztattak le terrorizmusra vonatkozó jogszabályok alapján a palesztin nép szabadságáért folytatott békés tiltakozás miatt.
„A Munkáspárt tanítja a Trump Fehér Házát arra, hogyan fokozza a népirtó izraeli kormányt védelmező elnyomást.
„De tovább fogunk küzdeni a tiltakozási jogokért, a demokráciáért és mindenekelőtt Palesztináért” – mondta.
„A Védjük Meg Esküdtszékeinket (Defend Our Juries – DOJ) akciót szervez a Munkáspárt szeptember 27-i liverpooli konferenciáján, hogy kijelentse: a gyerekek megölésére használt eszközök megsemmisítése nem terrorizmus. Ez ellenállás az emberiség elleni bűnökkel szemben. Világszerte küzdenünk kell az elnyomás ellen.”
A DOJ válaszolt Trump Palestine Action elleni globális betiltására: „2025 júliusa óta figyelmeztetünk arra, hogy Starmer példátlan betiltása a Palestine Action ellen felbátorítja a zsarnokokat és demagógokat világszerte. Ma ez a figyelmeztetés beigazolódott.
„Miközben meghajol a fegyveripar és az Izrael-lobbi előtt, a brit kormány arra ösztönözte Trump-ot, hogy fokozza a polgári szabadságjogok elleni hazai elnyomását, ami oly sokak rendőri gyilkosságához és törvénytelen bebörtönzéséhez vezetett.
„Ma azt kérjük Burnham-től, hogy nézzen tükörbe. Ez az, amit te és a Munkáspárt valóban képvisel? Ha nem, azonnali intézkedéseket kell tennie a demokrácia és a jogállamiság elleni támadás megállítására.
„A DOJ folytatja kampányát, amíg a betiltást vissza nem vonják, és ez a kegyetlen elnyomás véget nem ér.”
Scott Bessent, az amerikai pénzügyminiszter a Palestine Action-t „szélsőbaloldali szélsőségeseknek” nevezte. Azt mondta: „A politikai terrorizmusnak nincs helye a társadalmunkban, és továbbra is elvágjuk ezen csoportok pénzügyi érfonalát, amíg meg nem semmisülnek.”
Bessent és ura, Trump azok, akik terrorcselekményeket hajtanak végre. Trump adminisztrációja által küldött rakéták öltek meg legalább 120 iskoláslányt az iráni Minabban. Trump és szövetségesei azok, akik lehetővé tették a gázai népirtást.
De Trump az is, aki kegyelmet adott az erőszakos, fehér felsőbbrendű terroristáknak, akik 2024 januárjában megpróbáltak bevonulni a Capitolium dombjára.
Trump le akarja gyűrni az egész ellenzékét Izrael népirtásával és Trump hamis gázai „béketervével” szemben.
És meg kell szerveznünk, hogy ne ússza meg büntetlenül.
Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter új szankciókat jelentett be Irán ellen hétfőn, augusztus 24-én, részeként Washington kampányának, amelynek célja az ország gazdasági elszigetelése. A lépésre az amerikai-izraeli háború Irán ellen hatodik hónapjában kerül sor, amikor az USA képtelen volt katonai műveletekkel elérni meghirdetett céljait.
Bessent szerint a „Gazdasági Kitaszított” művelet Irán öt legfontosabb gazdasági vonalát célozza; a digitális eszközöket, a technológiát, az aranyat, a légi közlekedést és a hajózást, hogy kimerítse az ország fennmaradó bevételi forrásait.
A pénzügyminiszter szankciókat jelentett be 60, különböző országban – például az Egyesült Arab Emírségekben, Kínában, Svájcban és Szingapúrban – székelő szervezettel, személlyel és hajóval szemben is, amiért állítólag lehetővé tették „az iráni rezsim számára, hogy tiltott nukleáris és rakétatechnológiához jusson, kiberműveleteket folytasson és olajbevételhez jusson”.
Bessent kijelentette, hogy e „példátlan kampány” célja az „Iráni Iszlám Köztársaság és bűnsegédei ellen” az volt, hogy az iráni kormányt nukleáris ambícióinak feladására, blokádjának feloldására és a Hormuzi-szoroson való szabad hajózás lehetővé tételére kényszerítse.
Irán azonban ismételten fenntartotta, hogy nem törekszik nukleáris fegyverek birtoklására, és polgári nukleáris programja – amely a nemzetközi jog és a NPT (Nukleáris Fegyverek Elterjedésének Megakadályozásáról szóló Szerződés) értelmében megengedett – kizárólag békés célokat szolgál.
Irán azt is fenntartja, hogy a Hormuzi-szoroson való szabad hajózás csak akkor lehetséges, ha az USA beszünteti a háborút.
Bessent szerint az USA a gazdasági elszigetelésen keresztül azt is kívánja elérni, hogy Iránt tárgyalóasztalhoz kényszerítse.
Az USA és Irán négy tárgyalási fordulót folytatott le, amikor az USA felhagyott a tárgyalásokkal, és Izraellel együtt 2025 júniusában katonai csapásokat mért Iránra.
Az USA-izraeli közös katonai csapások legutóbbi hulláma, amely ezen év február 28-án kezdődött és több mint 3500 iráni halálát okozta, szintén Irán nukleáris programjáról folyó tárgyalások közepette indult. A februári csapások a jelenlegi háború kezdetét jelentették, és jelentős eszkalációt képviseltek az USA-izraeli agresszióban az Iszlám Köztársaság ellen. A háború első napján Izrael meggyilkolta Irán legfelsőbb vezetőjét, Ali Hamenei ajatollahot, és pusztító csapást mért egy minábi iskolára, megölve 168 gyermeket.
Ezen év júniusában az USA és Irán nemzetközi közvetítés mellett egyetértési megállapodást (MoU) írt alá a háború befejezéséről. Az USA azonban heteken belül, az aláírás után újraindította a katonai csapásokat.
Az USA másodlagos szankciók általi fenyegetése Irán elszigetelésére
A hétfői sajtótájékoztatón Bessent kijelentette, hogy az USA úgy döntött, hogy Irán összes bevételi forrását, beleértve az olajexportot is, célba veszi, felszólítva minden országot, hogy azonnal szüntesse be az Iránnal folytatott üzleti tevékenységét.
Irán 2018 óta az Egyesült Államok különféle egyoldalú szankcióinak van kitéve.
Anélkül, hogy konkrét országot megnevezett volna, Bessent kijelentette, hogy Donald Trump elnök felhívja a világ vezetőit, hogy kérje őket az USA Irán gazdasági elszigetelésére vonatkozó tervének végrehajtására.
Azt is állította, hogy „a Pénzügyminisztérium, a Külügyminisztérium és az amerikai hadsereg csapatai most találkoznak globális partnereikkel, hogy közöljék velük, az USA cselekvést vár el.”
Bessent figyelmeztetett, hogy az USA elvárja mindenkitől, hogy egy „meghatározott határidőn” belül szüntessenek meg minden meglévő kereskedelmi kapcsolatot Iránnal, ellenkező esetben másodlagos szankciókkal kell szembenézniük.
„Senki sem áll az amerikai szankciók hatókörén kívül. Akik az USA-val állnak, azok részesülnek partnerségünk előnyeiből. Akik az iráni rezsimhez kötik magukat, számítsanak arra, hogy osztoznak az elszigeteltségben” – állította Bessent.
Bár nem tudta tagadni Irán központi szerepét a globális gazdasági rendszerben, Bessent kijelentette, hogy az USA nem akarja „felrobbantani a globális pénzügyi rendszert„, és úgy döntött, hogy lehetőséget ad Irán „bűnsegédeinek” „magatartásuk helyrehozatalára”, mielőtt a másodlagos szankciók végül életbe lépnének.
Kína, Irán legnagyobb kereskedelmi partnere és legnagyobb olajvásárlója azonban kinyilvánította ellenállását az USA Irán elleni gazdasági háborújával szemben, kijelentve, hogy minden szükséges lépést megtesz érdekei védelmében.
Latin-Amerika-szerte a dühös hullám magát a társadalmat próbálja átalakítani, nem csupán ezt vagy azt a törvényt elfogadni.
Augusztusban a jobboldali milliárdos, Abelardo de la Espriella lépett hivatalba Kolumbia elnökeként, és megfogadta, hogy szélsőjobboldali programot visz véghez, annak ellenére, hogy kevesebb mint egy százalékponttal győzte le a baloldali jelöltet, Iván Cepedát. Jellemző egy bizonyos típusú szélsőjobbra, hogy bármilyen felhatalmazást magáénak fogad el, és úgy tesz, mintha felhatalmazása lenne arra, hogy társadalmát mérgező mocsarukká alakítsák. A húsz államból, amelyet általában Latin-Amerika részének tekintenek, tizenegyben jelenleg szélsőjobboldali kormány van: Argentína (Javier Milei 2023 óta), Bolívia (Rodrigo Paz 2025 óta), Chile (José Antonio Kast 2026 óta), Kolumbia (de la Espriella 2026 óta), Costa Rica (Laura Fernández 2026 óta), Ecuador (Daniel Noboa 2023 óta), Salvador (Nayib Bukele 2019 óta), Honduras (Nasry Asfura 2026 óta), Panama (José Raúl Mulino 2024 óta), Paraguay (Santiago Peña 2023 óta) és Peru (Keiko Fujimori 2026 óta).
E vezetők többsége nem a régi konzervatív körökből származik, hanem egy új generáció része (Noboa a legfiatalabb a csoportban, 1987-ben született), átlagéletkoruk 52 év. Ezek a férfiak és nők Latin-Amerika régi oligarchiáit képviselik, a mély gyarmati gyökerekkel és hatalmas birtokokkal rendelkező régi családokat, de ezek a vezetők nem rendelkeznek arisztokratikus érzékenységgel, és nem a bevett konzervatív politikai pártokból származnak. Természetüknél fogva libertariánusok, nyílt hűséggel az Egyesült Államokhoz és annak programjához. Hazafiként tüntetik fel magukat, de a hazafiságot félreteszik a Washington és vállalatai iránti feltétlen lojalitásért.
Lőjetek halálra
A szélsőjobb az oligarchia törvénytelen erőszakának hosszú hagyományából ered, amely az őslakosok elleni népirtástól az Operación Cóndor-korszak katonai diktatúráiig nyúlik vissza. Az erőszak büntetlensége volt ezen osztály és politikai képviselői védjegye, így a jelenlegi szélsőjobb nem más, mint osztályához és elődeihez hű. Laura Fernández 1986-ban született, egy évvel azelőtt, hogy Costa Rica elnöke, Óscar Arias Nobel-békedíjat kapott a közép-amerikai konfliktusrendezésben végzett munkájáért (Costa Rica 1949-es alkotmányában megszüntette hadseregét). 2026 májusi beiktatásakor Fernández azt mondta, hogy „vasököllel” válaszol a bűnözésre, és hogy „a keze nem fog megremegni”. Gustavo Petro kísérletei után, hogy békés megoldásokat hozzon Kolumbia konfliktusaiba, de la Espriella azzal a nézettel lépett hivatalba, hogy „a bűnözők is kaphatnak golyót”, ami a hadiállapothoz való visszatérést sugallja.
Nayib Bukele keménykezű megközelítése a bűnözéssel szemben mélyen befolyásolta Latin-Amerika szélsőjobbját, és Salvador tömeges letartóztatásait, katonai bevetéseit, rendkívüli állapotát és óriásbörtöneit regionális politikai modelllé változtatta. Ecuador, Kolumbia, Costa Rica, Peru, Chile és más országok vezetői és jelöltjei egyre inkább háborúként mutatják be a bűnözést, amely rendkívüli állami hatalmat igényel, nem pedig hagyományos rendőri munkát és szociálpolitikát. Bukele népszerűsége segített normalizálni a militarizált utcák, a szigorúbb ítéletek, a bővített börtönök és a gyengébb eljárásjogi garanciák ígéreteit. Bár a kritikusok dokumentálják az önkényes letartóztatásokat és az emberi jogsértéseket, a csodálók úgy állítják be módszereit, mint bizonyítékot arra, hogy határozott, tekintélyelvű vezetés helyreállíthatja a rendet ott, ahol a demokratikus intézmények hatástalannak tűnnek. Eddig a szélsőjobb egy bizonyos típusa a bűnözéssel, sőt a szegénynegyedekkel szembeni illiberális megközelítését az egyetlen hatékony megoldásként mutatta be a drogmaffiák és a nyomornegyedek kisebb bűnözői ellen.
A társadalmi vívmányok visszafordítása
Latin-Amerika-szerte a dühös hullám megpróbálja visszafordítani a feminista vívmányokat az abortusz és a fogamzásgátlás korlátozásával, a nemi alapú erőszakkal foglalkozó intézmények felszámolásával, a szexuális nevelés támadásával, és a feminizmust a hagyományos család fenyegetéseként ábrázolva. Argentínában Javier Milei kormánya bezárta a Nőügyi Minisztériumot, leállította az abortuszgyógyszerek nemzeti szintű terjesztését, és csökkentette a fogamzásgátló és tinédzserterhességi programokat, ezáltal a formális jogok egyre kevésbé hozzáférhetővé váltak, különösen a szegény és munkásosztálybeli nők számára.
Chilében a szélsőjobboldali törvényhozók azt javasolták, hogy a szigorúan korlátozott abortusz előtt kötelezzék a nőket a magzati szívhang meghallgatására, míg több új törvényjavaslat büntetné az állítólagosan „hamis” vádakat, amelyek erőszakkal, szexuális erőszakkal és családon belüli erőszakkal kapcsolatosak. Ezek a javaslatok lehetővé tennék, hogy egy vádlott az ügy elutasítása után eljárást indítson a panaszossal, ezzel megfélemlítve a túlélőket; osztályszempontból ez a fenyegetés leginkább a munkásosztálybeli, vidéki, bevándorló és őslakos nőket sújtja, akiknek nincs ügyvédjük, pénzük és intézményi védelmük, erősítve a patriarchális ellenőrzést, miközben az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést veszélyesebbé teszi.
Vakság a népirtásra
A szélsőjobb nemcsak hogy a törvénytelen erőszakot tekinti mai fizetőeszközének, de rutinszerűen ünnepli a hódítók amerikai őslakosok elleni történetét, valamint a nyugati civilizáció teljes arzenálját (ahogy Milei tette 2024-es davosi beszédében). A népirtással szembeni vakság a szélsőjobb szokása, ezért nincs semmilyen lelkiismeretfurdalásuk az Egyesült Államokkal és annak politikájával való szoros kapcsolatukban, amely Amerika egész féltekéjének Washington érdekei alá rendelésére irányul. Amikor Washington azt mondja, hogy a hozzá való szoros kapcsolatok útjának Tel Aviven kell átvezetnie, a szélsőjobboldali kormányok sietnek szoros kapcsolatokat kiépíteni Izraellel – a palesztinok folyamatban lévő népirtása ellenére.
2025 júniusában Argentína izraeli nagykövete, Shimon Axel Wahnish rabbi bejelentette az Isaac-egyezményeknek nevezett kezdeményezést, amelynek célja, hogy Latin-Amerika országait szoros kapcsolatba hozza Izraellel. A bejelentés a népirtás megkezdése után közel két évvel történt, bár az Isaac-egyezményeket hivatalosan 2026 áprilisában hozták létre Jeruzsálemben. Míg Argentína és Izrael az egyetlen hivatalos aláíró, májusban egy Buenos Aires-i konferencián Bolívia, Brazília, Chile, Kolumbia, Costa Rica, Ecuador, Salvador, Guatemala, Honduras, Panama, Paraguay és Uruguay tisztviselői vettek részt, akik aláírtak egy nyilatkozatot az Isaac-egyezmények kiterjesztésére. Ennek hiányában Bolívia (2025) és Kolumbia (2026) helyreállította diplomáciai kapcsolatait Izraellel, Venezuela (2026) pedig megújította konzuli szolgáltatásait.
Az elmaradottság fejlesztése
Az elnöki palotákban és a törvényhozásokban a szélsőjobboldali kormányok a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az amerikai pénzügyminisztérium által kidolgozott gazdasági programokon dolgoznak. A program egyszerű: biztosítani, hogy a nyugati székhelyű multinacionális vállalatok könnyen hozzáférjenek Latin-Amerika nyersanyagaihoz, védeni ezen vállalatok befektetéseit, lehetővé tenni az oligarchia számára a társadalmi vagyon eltulajdonításában való részvételt, és fegyelmezni a szélesebb népességet az azonnali megszorítások valósága és a jövőbeli gazdagság ígérete révén.
A szélsőjobb által kormányzott országok többsége (Argentína, Chile, Ecuador, Salvador, Honduras és Paraguay) IMF-megállapodások alatt áll, más országok pedig az IMF jövőbeli programjainak látókörében vannak. A kulcs nem maga az IMF-program, hanem az IMF újabb törekvése a beruházásorientált liberalizáció biztosítására. Argentína 2024-ben törvénybe iktatott Nagyberuházás-ösztönzési Rendszere (RIGI) keretet biztosít azokhoz a törvényekhez, amelyeket Latin-Amerika-szerte elfogadnak – az IMF-hitelprogram, például Bolíviában, ezen törvények elfogadásától függ, hogy védjék a (többnyire külföldi) beruházásokat az országban. A RIGI, egy hosszú távú alkualku, nagy külföldi befektetéseket vonz azzal, hogy a vállalatoknak széles körű adó-, vám-, valuta- és szabályozási kiváltságokat biztosít akár 30 évre. Szocializálja a környezeti és gazdasági kockázatokat, miközben privatizálja a nyereséget, gyengíti a közbevételeket és korlátozza a jövőbeli kormányok képességét a tőke szabályozására. A munkavállalók nem kapnak ugyanilyen erős garanciákat a stabil foglalkoztatásra, jó bérekre, helyi termelésre vagy közjuttatásokra, miközben a multinacionális befektetők nagyobb hatalmat kapnak Argentína erőforrásainak kitermelésére és a nyereség külföldre vitelére.
A tesztoszteronvezetés visszatérése nem lesz képes megoldani Latin-Amerika népeinek problémáit; de képes megmérgezni a társadalmi kapcsolatokat azzal, hogy az embereket egymás ellen fordítja, ezáltal gyengítve képességüket saját társadalmuk felépítésére. Céljuk a teljes társadalmi átalakulás, nem csupán ezen vagy azon törvény elfogadása. Ez egy heves ellenforradalom a kubai forradalom és a bolivári áramlat hatására elért vívmányok ellen. Ellentmondások kétségtelenül felmerülnek majd, de lassan és óvatosan egy olyan népesség körében, amelyet a bizonytalanság és az újfajta társadalmi jámborság formái osztanak meg.
Írta: Vijay Prashad indiai történész és újságíró. Negyven könyv szerzője, köztük a Washington Bullets, a Red Star Over the Third World, a The Darker Nations: A People’s History of the Third World, a The Poorer Nations: A Possible History of the Global South és a How the International Monetary Fund Suffocates Africa című, Grieve Chelwával írt mű. A Tricontinental: Institute for Social Research ügyvezető igazgatója, a Globetrotter vezető tudósítója és a LeftWord Books (New Delhi) főszerkesztője. Szerepelt a Shadow World (2016) és a Two Meetings (2017) című filmekben.
Ezt a cikket a Globetrotter és a No Cold War készítette.
Chile elnöke, Kast alkotmányreformot javasol a hatásköreinek bővítésére
A biztonsággal kapcsolatos törvényhozási reformok, amelyek a régió más, Washingtonnal szövetséges neoliberális kormányainak modelljét követik, alkotmánymódosítást igényelnek ahhoz, hogy a végrehajtó hatalom új típusú rendkívüli állapotot hirdethessen ki.
Ahogy azt választási kampánya során ígérte, a jobboldali elnök, José Antonio Kast reformsorozatot indított a neoliberális agenda radikalizálására Chilében és a bevándorlásellenes politikák fokozására.
Kast egyik legfontosabb ígérete azonban (amely választási kampányának központi pillére volt) egy ambiciózus jogi reform volt a szervezett bűnözés elleni törvény átalakítására.
Augusztus 17-én Kast végül benyújtotta javaslatát a szenátusnak. Az utóbbi években hasonló reformokat végrehajtó más latin-amerikai neoliberális kormányok modelljét követve Kast azt javasolja, hogy a „rendkívüli állapot” váljon a politikai norma egyfajta formájává, amely rendszeresen alkalmazható.
A 20. században a náci filozófus, Carl Schmitt már kijelentette, hogy szuverén az, aki rendkívüli állapotot hirdethet. Az olasz filozófus, Giorgio Agamben pedig továbbvitte ezt a gondolatot, hozzátéve, hogy az új kormányok a rendkívüli állapotot nem valami kivételes dologgá, hanem a kormányzás rutinszerű eszközévé alakítják, amelyet az állampolgárok ellenőrzésére és a demokráciák gyengítésére használnak – olyan eszközzé, amelyhez bármilyen igazolást, például „társadalmi fenyegetést” felhasználnak.
Chile túlságosan is jól ismeri, hogy az erőszak hatalma hogyan képes lerombolni a demokratikus folyamatokat (ahogy azt az USA által támogatott diktátor, Augusto Pinochet is megmutatta). Kast ezzel a történelmi irányzattal próbál formálisan azonosulni.
Ennek érdekében – látszólagos ellentmondásként – azt javasolja, hogy csökkentsék az állam gazdaságszabályozó hatáskörét, miközben (a javasolt törvény szerint) erősítsék annak képességét a bűncselekmények megelőzésére és üldözésére, valamint a „közrend védelmére”.
Chile volt elnöke, a baloldali középhez tartozó Gabriel Boric így nyilatkozott Kast javaslatáról: „A rendkívüli állapot 240 napos bevezetésére irányul, kizárólagos hatáskörrel felruházva a köztársasági elnököt, és a chilei demokráciában példátlan korlátozással a szabadságjogokra.”
Hozzátette: „Nekünk, politikusoknak készen kell állnunk arra, hogy együttműködjünk a kormányzó erővel a nemzeti politika kérdéseiben, ami nem jelenti azt, hogy feladjuk világos meggyőződésünket.”
Mi változna Chilében?
Kast nyolc konkrét alkotmánymódosítást javasol, valamint 30 törvényjavaslatot, amelyek a kormány szerint a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Ellenes Napirend (ACOT) részét képezik.
A reform azt javasolja, hogy az elnök új típusú rendkívüli állapotot hirdethessen ki, amelyet elnöki rendelettel lehet bevezetni, amennyiben „a közbiztonságot súlyos és közvetlen veszély fenyegeti, vagy amikor a közbiztonság súlyosan sérült”. Ez a rendkívüli állapot elnöki rendelettel 120 nappal meghosszabbítható, bár a további hosszabbításokhoz a Nemzeti Kongresszus jóváhagyása szükséges.
E tekintetben az elnök „felfüggesztheti vagy korlátozhatja a személyi szabadságot és a szabad mozgáshoz való jogot, valamint a gyülekezési jogot; korlátozhatja az egyesülési jog gyakorlását; lehallgathatja, felbonthatja vagy átkutathatja az iratokat és mindenféle kommunikációt; és elrendelheti a vagyon lefoglalását.” Martín Arrau biztonsági miniszter szerint az új típusú rendkívüli állapot bevezetése azért indokolt, hogy beavatkozhassanak azokon a területeken, „ahol terroristacsoportok vagy szervezett bűnözői csoportok működnek, és amelyekbe nehéz behatolni” – számolt be az El País.
A rendkívüli állapottá nyilvánított területeken a reform- és törvénycsomag azt javasolja, hogy az államfő által kinevezett vezető vegye át a parancsnokságot, bár nem egyértelmű, hogy ez a tisztviselő polgári, katonai vagy rendőri személy lesz-e.
Emellett a törvénycsomag – más országokhoz hasonlóan – javasolja a szervezett bűnözői és terrorista szervezetek nyilvántartásának létrehozását, amelyekkel szemben az államnak intézkednie kell. A javaslat szerint az elnök jogosult lenne arra, hogy egy adott szervezetet terroristanak minősítsen az Ügyészség vagy a Nemzeti Biztonsági Tanács jelentése alapján.
Fontos megjegyezni, hogy a végrehajtó hatalom javasolja a szociális juttatások (például az egészségügyi ellátás) megvonását a szervezett bűnözésben és terrorizmusban elítéltektől, ami azt jelenti, hogy ezek a foglyok akár orvosi ellátás nélkül is maradhatnak. „Amikor az adófizetők olyan emberek juttatásait finanszírozzák, akik olyan nagy kárt okoztak a társadalomnak, az igazságtalanság érzetét kelti. Ezt szeretnénk orvosolni” – mondta Arrau.
Ezzel összhangban a reformok azt javasolják, hogy az ilyen bűncselekményekben elítélt személyt végleg tiltsák el a közhivatal viselésétől, és 15 évig ne legyen jogosult alternatív büntetési intézkedésekre.
A szenátusnak 15 napja van a javaslat megvitatására és döntésének meghozatalára. Ez a törvényhozási reform- és alkotmánymódosítási csomag Chile történelmének egyik legjelentősebb biztonságpolitikai változását jelentené, és olyan biztonságpolitika felé terelné az országot, amely összhangban van azzal a modellel, amelyet Washington az elmúlt néhány évben javasol. Valóban, az Egyesült Államokkal szövetséges kormányok többsége (az Amerika Pajzsa néven ismert koalícióban) szinte pontosan másolta ezt a modellt.
Trump számos szövetségesét és országot felszólított, hogy azonnal szakítsanak meg minden közvetlen és közvetett gazdasági kapcsolatot Iránnal, és gazdasági szankciókkal fenyegette meg őket, ha ezt nem teszik meg.
Irán „gazdasági terrorizmusnak” nevezte Donald Trump elnök újabb gazdasági és diplomáciai hadviselési fenyegetéseit, ami szerinte az amerikai kormány „emberellenes, törvénytelen és hegemón természetét” jelzi.
Abbasz Aragcsi iráni külügyminiszter
Az iráni külügyminisztérium augusztus 20-án, csütörtökön kiadott közleménye szerint az amerikai gazdasági szankciók „az iráni polgárok alapvető emberi jogait célozzák, ’gazdasági terrorizmust’ és ’emberiesség elleni bűncselekményeket’ képeznek, és akik ezeket a szankciókat elrendelik és végrehajtják, azok megérdemlik, hogy bíróság elé állítsák és megbüntessék e súlyos bűncselekményekért.”
Trump egy szerdai közösségi médiás bejegyzésében „gazdasági D-napot” (D-day) hirdetett Irán ellen, állítása szerint „a valaha volt legletaglózóbb gazdasági akciót” indítva el bármely ország ellen.
Az intézkedések arra következtek, hogy az USA nem tudott katonai nyomást gyakorolni Iránra a Hormuzi-szoros megnyitása érdekében, amelyet az ország elleni amerikai–izraeli katonai agressziót követően zártak le, és amelyre válaszul az USA „gazdasági hadviselést és elszigetelést” hirdetett ellene.
Trump felkérte a térség összes szövetségesét és a világ országait, hogy „álljanak ki az USA mellett Irán elszigetelése és az iráni fenyegetés legyőzése érdekében.”
„Bármely ország, amely lehetővé teszi pénzintézetei, vállalkozásai, repülőterei vagy kormányzati szervei számára, hogy bármilyen életvonalat nyújtsanak Iránnak, maga is óriási gazdasági következményekkel fog szembenézni” – fogalmazott Trump bejegyzésében.
Később, pénteken Scott Bessent pénzügyminiszter felszólította az összes országot, hogy szakítsák meg „az összes fennmaradó kapcsolatukat Teheránnal”, különben saját „gazdasági pusztulásukkal” kell szembenézniük.
Bár Trump szerint a „gazdasági intézkedések” célja az volt, hogy Iránt nukleáris programja feladására kényszerítsék, széles körben úgy vélik, hogy a jelenlegi eszkaláció valódi célja az volt, hogy Iránt a Hormuzi-szoros feletti ellenőrzés feladására kényszerítsék.
Csütörtökön később az USA újra a libanoni ellenállási erőt, a Hezbolláhot „iráni proxyként” jelölte meg, és új szankciókat rendelt el vezetői és más személyek ellen.
Kísérletek a katonai vereség elrejtésére
Az iráni külügyminisztérium közleménye megjegyezte, hogy ezt a gazdasági hadviselési kampányt az USA azután indította el, hogy az elmúlt másfél év iráni katonai agressziója során nem sikerült elérnie egyetlen célját sem.
A közlemény szerint ezek az USA által bejelentett szankciók és gazdasági embargók csupán bővítik az iráni nép ellen az elmúlt 73 évben, az 1953. augusztus 19-i, CIA által támogatott, Mohammad Mossadegh elleni puccs óta elkövetett bűncselekmények hosszú listáját.
Az iráni külügyminisztérium kudarcra ítélt politikának nevezve az akciót, kijelentette, hogy azok ismét kudarcot vallanak, és a legcsekélyebb hatással sem lesznek az irániak eltökéltségére az ország függetlenségének, méltóságának és nemzeti szuverenitásának megvédésében.
Irán évtizedek óta különféle egyoldalú és nemzetközi szankciók tárgya nukleáris programja miatt. Trump első elnöksége idején egyoldalúan kilépett az ENSZ által támogatott atomalkuból, és ismét szankciókat vezetett be Irán ellen, amelyet „maximális nyomásgyakorlási kampánynak” nevezett.
Ezek a szankciók, amelyek nyolc év után is hatályban vannak, bár óriási hatást gyakoroltak Irán gazdaságára, nem érték el a meghirdetett politikai célt, hogy Iránt az urándúsítás feladására kényszerítsék.
Csütörtökön Irán felszólította az ENSZ-et és más országokat, hogy álljanak ellen Washington „kóros függőségének” a katonai agresszió és az egyoldalú szankciók alkalmazására, mivel az „objektív fenyegetés alá helyezte a globális békét és biztonságot”, és óriási hitelvesztést okozott a nemzetközi jogoknak és intézményeknek.
Gazdasági terrorizmus
Bessent pénzügyminiszter múlt héten már utalt az Irán elleni gazdasági hadviselésre, miután kijelentette, hogy az USA teljes ellenőrzéssel bír a Hormuzi-szoros és az azon átáramló olaj felett, és annak mennyisége szinte elérte a háború előtti szintet.
Független megfigyelők azonban megkérdőjelezték állításait a hajóforgalmi adatokra hivatkozva. Az olajárak azóta emelkednek, először egy hónap alatt meghaladva a 90 dollárt hordónként, ami a csökkenő nemzetközi készleteket jelzi, és Bessent állításait újabb vizsgálat alá helyezi.
Megfigyelők szerint az USA már megkezdte a térségbeli szövetségeseire gyakorolt nyomást, hogy gazdasági blokádot vezessenek be Irán ellen, miután az Egyesült Arab Emírségek kedden elsőként lépte ezt meg.
Kedd óta a térség más országai, például Egyiptom és Katar – mindkettő szoros amerikai szövetséges – felszólították Iránt a Hormuzi-szoros megnyitására.
Az amerikai gazdasági hadviselési fenyegetésekre reagálva Abbasz Aragcsi iráni külügyminiszter kijelentette, hogy a szankciók „kudarcra vannak ítélve”.
14 évvel ezelőtt: „A valaha volt legsúlyosabb szankciók a történelemben.” Kudarc. 8 évvel ezelőtt: „Maximális nyomás.” Kudarc. 5 hónapja: „Feltétel nélküli megadás.” Kudarc. Ma: „A valaha volt legletaglózóbb gazdasági akció.” Kudarcra ítélve. Már láttuk ezt a filmet. Ugyanaz a marhaság. Más zsarnokok. pic.twitter.com/CNMSopprV5
— Seyed Abbas Araghchi (@araghchi) 2026. augusztus 21.
Az iráni külügyminiszter ezt a kísérletet az amerikai közvélemény figyelmének elterelésére is nevezte Trump belföldi gazdasági kudarcairól, és az államadósság és kamatköltségek példátlan növekedéséről szóló jelentésekre hivatkozott.
Aragcsi felszólította a Trump-kormányzatot, hogy tanuljon iráni katonai kudarcaiból, és figyelmeztetett: „a kudarcot vallott politikák megduplázása csak további vereséget – és az irániak ellenségeskedését – hozza.” Azt is állította, hogy az Irán elleni „gazdasági terrorizmus” a globális gazdaságot is veszélyezteti.
Irán elutasította a Trump-kormányzat ismételt állításait a szoros feletti „teljes ellenőrzésről” és a forgalom normalizálódásáról, és figyelmeztetett a határozatlan idejű tengeri blokád fenyegetésére.
Irán csütörtökön, augusztus 13-án elutasította az USA újabb fenyegetéseit a Hormuzi-szorosban egy határozatlan idejű tengeri blokádról és más gazdasági hadviselési taktikákról, kijelentve, hogy azok nagyobb téves számítások, mint a februárban az ország ellen indított közös amerikai–izraeli háború.
Irán külügyminisztere, Abbasz Aragcsi reagált Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter azon fenyegetésére, hogy országa határozatlan ideig fenntarthatja a tengeri blokádot Iránnal szemben. Figyelmeztette a Donald Trump-adminisztrációt, hogy ne tévesszék meg ismét a „hamis hírszerzési információk”.
Irán elutasította Trump és energiaügyi minisztere, Chris Wright ismételt állításait a Hormuzi-szoros feletti ellenőrzésről és a rajta keresztül történő olajexport normalizálódásáról.
„Az USA teljes ellenőrzéssel rendelkezik a Hormuzi-szoros felett. Azt hiszem, meg fogjuk tartani” – mondta Trump egy szerdai közösségi média-bejegyzésben.
Wright többször is állította, hogy a Perzsa-öböl térségéből származó energiaellátás szinte visszatért a háború előtti szintre. Csütörtökön ismét hasonló állításokat tett, miszerint ha a tengeren átmenő energiaforgalmat összesítik a korszerűsített szárazföldi infrastruktúrán átmenő forgalommal, a régióból származó olajexport mennyisége elérné a napi 15 millió hordót.
Különböző számítások szerint a háború előtti olajexport a régióból körülbelül napi 18,7 millió hordó volt.
Irán elutasította az amerikai állításokat, Ali Ozmaei, az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) tengerészeti erőinek parancsnoka csütörtökön kijelentette, hogy „a szoros zárva van, és a valóságot a helyszínen kell látni, nem az amerikai tisztviselők nyilatkozataiban és megjegyzéseiben” – jelentette a Press TV pénteken.
Korábban az IRGC központi parancsnoksága az amerikai ellenőrzésre vonatkozó állításokat „nem másnak, mint kitalált hazugságoknak és hamisításoknak” nevezte, amelyek „az amerikai hadsereg kétségbeesését és tehetetlenségét tükrözik”.
Különböző független források is megkérdőjelezték Wright állításait arról, hogy 9 millió hordó olaj hagyja el a régiót kizárólag a szoroson keresztül, a többi pedig új szárazföldi útvonalakon, és ezeket az állításokat a valóság hatalmas eltúlzásának nevezték.
Trump félretájékoztatási kampánya
Irán azzal vádolta Trumpot és más amerikai tisztviselőket, hogy „félretájékoztatást terjesztenek” a szoroson keresztül távozó olaj mennyiségével kapcsolatban, hogy megakadályozzák az olajárak további emelkedését az amerikai félidős választások előtt.
Elemzők szerint az energia-kereskedelem normalizálódásáról szóló állítások és a szoros feletti ellenőrzésre vonatkozó kijelentések részei a Trump-kormányzat azon kísérletének, hogy győzelmet hirdessenek a háborúban, amely egyébként teljesen ellentétes irányba halad.
A Kpler kereskedelmi elemző platform által közzétett adatok szerint kedden mindössze nyolc hajó haladt át a szoroson, szerdán öt, csütörtökön pedig kilenc. Ez még az augusztusi átlagos 12 alatt is van.
Körülbelül 130–140 hajó közlekedett a Hormuzi-szoroson az Irán elleni amerikai–izraeli háború, február végi kezdete előtt, amely a világ energiaigényének körülbelül egynegyedét biztosította.
A feszültségek most a Bab-el-Mandeb szorosban és a Vörös-tengeren is növekednek, amelyet alternatív útvonalként használtak a szaúdi olaj exportálására az iráni Hormuzi-szoros lezárását követően, így a globális olajellátás ismét várhatóan érintett lesz. Ez felfelé tolhatja az árakat.
Irán ellenállt az amerikai nyomásnak, csapásoknak és fokozott gazdasági hadviselésnek, és megtagadta a szoroson átmenő forgalomra vonatkozó korlátozások feloldását, kijelentve, hogy az csak akkor normalizálódik, ha a háború ellene véget ér, és más feltételek is teljesülnek, például a szankciók visszavonása, a tengeri blokád feloldása és az összes külföldi befagyasztott vagyonának felszabadítása.
Irán szerint ez a helyzet függetlenül attól, hogy mi lesz a sorsa az Ománnal folytatott tárgyalásoknak, amelyek célja egy közös mechanizmus kidolgozása a szoroson átmenő forgalom kezelésére.
Eközben Scott Bessent, az USA pénzügyminisztere újabb fenyegetéseket fogalmazott meg a gazdasági hadviselés fokozásáról Iránnal szemben a következő napokban.
„Olyan intézkedéseket fogunk alkalmazni, amelyekre még soha nem volt példa egy ország gazdasági elszigetelésének történetében” – mondta Bessent egy csütörtöki interjúban, hozzátéve, hogy „ez a gazdasági elszigetelés olyan kombinációja lesz, amilyet a világ még soha nem látott, valamint a Hormuzi-szorosban folytatott blokád, amely megakadályozza, hogy bármi be- vagy kihozzon az iráni kikötőkből.”
Látogatása során a hadügyminiszter megállapodások aláírását és csapások végrehajtását jelentette be Latin-Amerikában és a Karib-térségben az Egyesült Államok biztonságát fenyegetőnek tekintett célpontok ellen.
Augusztus 12-én Pete Hegseth amerikai hadügyminiszter Panamába látogatott, ahol részt vett az Amerikák Kartellellenes Koalíciója (A3C) ülésén. Ott találkozott miniszterekkel, miniszterhelyettesekkel, biztonsági és védelmi vezetőkkel, valamint számos magas rangú katonai tiszttel az Amerika Pajzsa elnevezésű, Washington által vezetett új regionális koalícióból, amely a „kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemre” összpontosít.
Az Egyesült Államokon kívül a tagországok közé tartozik Argentína, Bolívia, Costa Rica, Ecuador, El Salvador, Guyana, Honduras, Panama, Paraguay, Chile, Guatemala, Peru és a Dominikai Köztársaság (valamint a közelmúltban, a kormányváltást követően Kolumbia is), amelyek mindegyike kinyilvánította politikai és gazdasági elkötelezettségét Washington mellett.
Így Panama néhány napra a Trump-kabinet által vezetett új nemzetközi együttműködési kezdeményezés tervezési és megbeszélési központjává vált, amely elsődleges céljaként a szervezett bűnözés és a kartellek elleni küzdelmet jelölte meg.
Trump második ciklusának kezdetét követően José Raúl Mulino panamai kormánya Washington álláspontjához igazodott, sőt, még attól is elhatárolódott, hogy Kínával kötött megállapodásai legyenek a Panama-csatornáról, amelyet Trump maga fenyegetett meg, hogy „visszavesz”.
Ezzel kapcsolatban Hegseth, második miniszteri útján, a következőket mondta: „Várom, hogy megerősítsük partnerségünket a Panama-csatorna biztonságának megőrzése és a kartellműveletek megzavarása érdekében a régióban.”
Azonban nem minden panamai fogadta tárt karokkal Hegseth második látogatását. Az egyik ilyen csoport a Gazdasági és Szociális Jogok Védelmének Nemzeti Frontja (FRENADESO) volt, amely elutasította az amerikai katonai jelenlétet az országukban. „Panama nem válhat újra egyetlen hatalom katonai platformjává. Nem akarunk bázisokat, enklávékat vagy létesítményeket, amelyek területünket más népek és nemzetek elleni agresszió ugródeszkájaként használhatnák. Azt sem fogadjuk el, hogy mások által hozott döntések Panamát, annak népét vagy a Csatornát olyan konfliktusok katonai célpontjává tegyék, amelyek nem a mi konfliktusaink. Biztonságunk nem a militarizálásban vagy egy szuperhatalom geopolitikai érdekeinek való alárendelődésben rejlik” – áll a FRENADESO közleményében.
A nyilatkozatban a FRENADESO azt is mondta: „[Meg kell védenünk] szuverenitásunkat, semlegességünket, függetlenségünket és önrendelkezésünket, valamint tiszteletteljes és együttműködő kapcsolatokat kell fenntartanunk a világ minden népével. Panama, a béke és a szuverenitás földje! Sem agresszió platformja, sem katonai célpont! Tiszteletben a népek önrendelkezését!”
Új támadások bejelentése
Panamai látogatása során Hegseth beszámolt arról, hogy kormánya „földi” támadásokat tervez „kábítószer-kereskedők és terroristák” ellen az Amerika Pajzsa tagkormányainak jóváhagyásával. Ilyen típusú műveletekre már volt példa Ecuadorban, amikor az amerikai erők az ecuadori fegyveres erőkkel együttműködve állították, hogy támadást hajtottak végre ecuadori területen.
Továbbá fontos felidézni, hogy az Egyesült Államok már számos támadást végrehajtott a Karib-tengern és a Csendes-óceánon, ahol több mint 60, állítólag kábítószert szállító hajót süllyesztett el, ami több mint 200 ember halálát eredményezte.
Hegseth figyelmeztetett, hogy támadások „bárhol” előfordulhatnak, ahol kábítószer-kereskedő csoportok működnek. Kijelentette, hogy az amerikai erők szövetségeseikkel együtt „olyan műveleti képességet” kívánnak bevetni, „amilyet a kábítószer-szállító hajók elleni támadásoknál láttak [a Karib-térségben és a Csendes-óceánon]… Együttműködünk Ecuadorral, Kolumbiával és más partnerekkel, hogy szárazföldön vegyük fel a harcot a DTO-kkal (terrorszervezeteknek minősített szervezetekkel).”
Emellett Hegseth kijelentette, hogy a támadásokat pontosan azért hajtják végre, hogy elkerüljék a bírósági eljárást, és közvetlenül cselekedjenek: „Nem fogjuk átengedni őket egy bírósági eljáráson, ahol tudjuk, hogy szabadon engedik őket. Meg fogjuk semmisíteni ezeket a hálózatokat az Egyesült Államok kormányának minden képességét felhasználva” – mondta a Pentagon vezetője, talán válaszul azokra a kritikákra, amelyeket kormánya az állítólagos törvényen kívüli kivégzések miatt kapott.
A sajtó beszámolt arról, hogy Hegseth egyelőre megállapodásokat kötött Kolumbiával és Ecuadorral. Az előbbit illetően Kolumbia védelmi minisztere amerikai csapatok kolumbiai területen történő telepítését kérte.
„Az újonnan beiktatott elnökön keresztül… Kolumbia már kérte a Hadügyminisztériumot, hogy csatlakozzon Kolumbiához a kábítószer-ellenes terrorizmus elleni harcban, felhatalmazva a közös katonai műveleteket a terroristák és terrorista hálózatok megsemmisítésére” – mondta a Pentagon vezetője.
Az ecuadori Védelmi Minisztérium szerint az Ecuadorral kötött megállapodások – bár még mindig titkosak – arra irányulnak, hogy keretet hozzanak létre az amerikai erők dél-amerikai országban való részvételéhez.
Ily módon az Egyesült Államok nemcsak diplomáciai és gazdasági, hanem katonai eszközökkel is tervezi jelenlétének kiterjesztését Latin-Amerikában. Még várat magára, hogy milyen hatásai lesznek az amerikai katonai műveletek ezen új sorozatának a térségre, és a várakozást a puskapor szaga és nagyfokú ellentmondás fogja jellemezni.
A nagy szakszervezetek, amelyek milliós paraszt- és munkástömegeket képviselnek, azzal vádolják Narendra Modi szélsőjobboldali kormányát, hogy a nagyvállalatok érdekeit támogatja több millió indiai életének rovására.
Több százezer ember vonult az utcákra India szerte, és több ezren kockáztatták a letartóztatást az ország különböző részein hétfő. Az akciók a paraszt- és munkásszakszervezetek közös országos felhívásának részét képezték, amelyek ellenzik a tervezett amerikai kereskedelmi megállapodást, és más követeléseket is felvetettek.
A tüntetők, köztük gazdálkodók, informális és formális szektorban dolgozó munkások, diákok, fiatalok és nők, India számos városában és falvában vonultak a kormányhivatalokhoz, transzparenseket és vörös zászlókat lobogtatva, és paraszt-munkás egységet követelő jelszavakat skandálva a kormányzati politika ellen.
Néhány helyen összecsaptak a biztonsági erőkkel is, amelyek megpróbálták feltartóztatni meneteiket, és ideiglenes ostrom alá vették a kormányhivatalokat.
A tüntetők követelték a Donald Trump-kormányzat által az év elején bejelentett tervezett indo-amerikai kereskedelmi megállapodás visszavonását, azzal érvelve, hogy az ellentétes az indiai mezőgazdaság érdekeivel. Részletes követelési listát is közzétettek.
Számos helyen nagygyűléseket szerveztek, ahol a felszólalók emlékeztették a közönséget Narendra Modi kormányának kudarcaira, amelyek az ország gazdálkodóinak jólétét érintő fontos ígéretek teljesítését illetik.
A felszólalók beszéltek arról, hogy a kormány által hozott törvények sorozata valójában károsította a gazdálkodók és az ország vidéki gazdaságának érdekeit, amely már régóta válságban van.
A szónokok azzal vádolták a kormányt, hogy az Amerikával kötendő szabadkereskedelmi megállapodás (FTA) támogatásával a Hindutva-felsőbbrendűséget valló Bháratíja Dzsanata Párt (BJP) vezette szélsőjobboldali kormány ismét felfedte az imperialista diktátumoknak való alárendelődését és közömbösségét az ország valódi érdekei iránt.
Nagyszámú tüntetőt lehetett látni India különböző államainak utcáin, például Nyugat-Bengálban, Keralában, Tamilnáduban, Tripurában, Rádzsasztánban, Haryánában, Asszamban, Mahárástrában és másutt.
A tiltakozást közösen hirdette meg a Samyukta Kisan Morcha (SKM) és a Központi Szakszervezetek (CTU), az All India Agricultural Workers Association (AIAWA – Országos Mezőgazdasági Munkások Szövetsége) mellett, és támogatták diákszervezetek, ifjúsági és női szervezetek.
Az SKM követelési listát állított össze, és november 26-ig, a delhi határnál zajló gazdatüntetések hatodik évfordulójáig adott haladékot a kormánynak a követelések teljesítésére, figyelmeztetve, hogy ellenkező esetben nagyobb, határozatlan ideig tartó mozgalmat indítanak.
Mezőgazdasági válság Indiában Modi alatt
Az SKM és a CTU, amelyek milliónyi gazdálkodót és munkást képviselnek, kijelentették, hogy a november 26-i tiltakozások közös kísérletük lesz a „Mezőgazdaság megmentésére, Ipar megmentésére és India megmentésére”.
India munkaerejének több mint 40%-a és lakosságának közel 60%-a még mindig a mezőgazdaságtól és a kapcsolódó területektől függ megélhetése szempontjából. Az indiaiak mintegy 70%-a még mindig vidéki területeken él.
Évtizedek neoliberális gazdasági reformja negatívan hatott a vidéki gazdaságra és a mezőgazdaságra, hatalmas mezőgazdasági válságot okozva, amelynek során több százezer gazdálkodó követett el öngyilkosságot az eladósodás és a megélhetés alternatív lehetőségének hiánya miatt.
A válság milliókat kényszerített arra, hogy felhagyjanak a mezőgazdasággal és városokba vándoroljanak alternatív megélhetési források után kutatva.
A gazdálkodók szerint a problémáik kezelése helyett a 2014-ben hatalomra került Modi-kormány olyan politikákat fogadott el, amelyek tovább rontották helyzetüket. Ez az elmúlt évtizedben a tiltakozások több hullámához vezetett.
A főváros, Újdelhi határánál zajló több mint egy éves gazdatiltakozás után a Modi-kormány kénytelen volt megállapodást aláírni az SKM-mel 2021. december 9-én.
Vállalta, hogy visszavonja a 2019-ben hozott vitatott mezőgazdasági törvényeket, és törvényt alkot a mezőgazdasági termékek törvényes minimális támogatási áráról (MSP), hogy eleget tegyen a gazdálkodók régóta fennálló követelésének.
Az SKM szerint a törvényes minimális támogatási ár hiánya miatt a gazdálkodók gyakran kénytelenek termékeiket a tényleges előállítási költségnél jóval alacsonyabb áron eladni, ami minden szezonban hatalmas pénzügyi veszteségeket okoz számukra.
Azonban öt évvel később a gazdálkodók azzal vádolják a kormányt, hogy a Modi-kormány által vállalt követelések egyike sem teljesült.
„Narendra Modi kormánya nem teljesítette ígéreteit a törvényes minimális támogatási árbevezetésére és a tüntetőkkel szembeni eljárások visszavonására vonatkozóan, amelyeket öt évvel ezelőtt, a gazdatüntetések idején tett” – mondta üzenetében Hannan Mollah, a 2020-21-es gazdatüntetések egyik vezetője és az All India Kisan Sabha (AIKS – Országos Gazdaszövetség) vezetője, amely az SKM egyik fő alkotóeleme.
Azzal vádolta a Modi-kormányt, hogy további olyan politikákat vezet be, amelyek még nehezebbé teszik az ország gazdálkodóinak és munkásainak életét.
A kormány további vitatott jogszabályokat terjesztett elő, beleértve az áramellátás privatizációjáról szóló törvényjavaslatot és a Nemzeti Vidéki Foglalkoztatási Garancia Törvény (NREGA) visszavonását, amely jelentős segítséget jelentett a két termés közötti időszakban munkát kereső milliók számára, és számos szabadkereskedelmi megállapodást kötött olyan országokkal, mint Új-Zéland, az EU és az Egyesült Királyság.
Fő követelések
A tervezett amerikai kereskedelmi megállapodás aggodalmat keltett a gazdálkodók millióiban az amerikai mezőgazdasági termékek esetleges vámmentes behozatala miatt.
Az SKM szerint a magasan támogatott amerikai és más országokból származó mezőgazdasági termékek vámmentes beáramlása még drágábbá teszi az indiai mezőgazdasági termékeket a helyi fogyasztók számára. Ez további milliókat fog kiszorítani a mezőgazdaságból, alternatív megélhetési lehetőség nélkül.
A szabadkereskedelmi megállapodások és a tervezett amerikai kereskedelmi megállapodás visszavonásán kívül a tüntetők hat másik fő követelést is felvetettek:
MSP-törvényt az összes mezőgazdasági termékre a C2+50% (teljes előállítási költség + 50% nyereség) alapján
Átfogó adósság-elengedést a vidéki eladósodás megszüntetésére és a parasztok és napszámosok öngyilkosságainak kezelésére
Négy munkatörvényi kódex visszavonását és 31 000 rúpia (kb. havi 325 dollár) nemzeti minimálbért
Az NREGA helyreállítását és legalább 200 nap garantált munkát mindenki számára
Az áramellátás privatizációjáról szóló törvényjavaslat visszavonását
Véget vetni minden erőszakos földszerzésnek
Az AIKS szombati sajtóközleményében a tiltakozásokat üzenetnek nevezte a kormány felé az erős paraszt-munkás egységről „a gazdálkodók és munkások brutális kizsákmányolása ellen a vállalati-kapitalista erők által, a minimális támogatási ár megtagadásával a gazdálkodóktól és a méltó élethez szükséges minimálbér megtagadásával a munkásoktól és mezőgazdasági munkásoktól”.
Az SKM és a CTU hónapok óta együttműködve mozgósít a Modi-kormány munkásellenes és gazdaellenes politikája ellen. Az SKM támogatta a február 12-i országos sztrájkot a négy új munkatörvényi kódex ellen, amelyben becslések szerint 300 millió indiai vett részt.
Az SKM figyelmeztetett, hogy ha a kormány nem hallgat a gazdálkodókra és munkásokra a hétfői tiltakozások után, augusztus 17-én egy tömeges küldöttséget küld India miniszterelnökéhez, hogy benyújtsa követeléseik listáját, és elkezdje előkészíteni a november 26-tól kezdődő határozatlan ideig tartó tiltakozásokat helyi szintű kampányok lebonyolításával.
Ebben az évben ünnepeljük Fidel Castro főparancsnok születésének centenáriumát. Fidel – mint kevesen mások – megtestesíti az emberi méltóságot és az elvek védelmét, mint hajlíthatatlan értékeket annak a másik, lehetséges és szükséges igazságos, egyenlőségen és békén alapuló világnak a felépítéséhez.
2020. május 25-én történt Minneapolisban, az Egyesült Államokban. George Floydot (egy fekete férfit) azzal a gyanúval tartóztattak le, hogy egy hamis 20 dolláros bankjeggyel próbált kifizetni egy doboz cigarettát. Derek Chauvin rendőrtiszt (egy fehér férfi) a földre szorította, és több mint 9 percen át nyomta a térdét a nyakára. Hiába ismételte George Floyd több mint 20-szor, hogy „nem kapok levegőt”. Elvesztette eszméletét és fulladás következtében meghalt. Más szóval, a rendőrtiszt meggyilkolta. Ez az eset felháborodási hullámot és tiltakozásokat váltott ki, amelyek több mint 2000 városra terjedtek ki az Egyesült Államokban és azon túl is.
Az amerikai történelem hosszú múltra visszatekintő diszkriminatív politikák sorát tárja fel, amelyek egy strukturálisan rasszista rendszert tükröznek. A felháborodás egy fekete férfi kegyetlen meggyilkolása miatt egy fehér rendőr által elkerülhetetlen reakciónak tűnik. Ennek ellenére az Egyesült Államok Külügyminisztériuma nem talált jobb magyarázatot, mint hogy a tiltakozásokért a kubai kormányt tette felelőssé, amelynek – egy 2026. július 20-án közzétett, „Kuba. A 21. századi kommunizmus fővárosa” című hírhedt jelentés szerint – „alapító mítosza és központi elve az, hogy kitörölje az Egyesült Államokat a Föld színéről”.
A Külügyminisztérium jelentése, amely úgy tűnik, mesterséges intelligencia által készült, a klisék gyűjteménye, amelyek Joseph McCarthy republikánus szenátor korára emlékeztetnek, aki 1950 és 1954 között antikommunista kereszteshadjáratot indított, ami mindazok üldözéséhez, elbocsátásához vagy bebörtönzéséhez vezetett, akiket azzal vádoltak, hogy baloldali mozgalmakhoz tartoznak vagy azokkal szimpatizálnak – ezeket a cselekedeteket „amerikaellenes tevékenységként” értelmezték. Általában véve soha nem volt olyan bírósági vizsgálat, amely összekötötte volna a vádlottakat ilyen tevékenységekkel. Létrehoztak egy bizottságot, amely idézte a vádlottakat, akiktől megkövetelték, hogy ismerősöket nevezzenek meg, akik állítólag baloldali nézeteket vallottak. A zaklatás olyan szintet ért el, hogy a válasz megtagadása az önvád elleni alkotmányos jogra (V. kiegészítés) hivatkozva bűnösség bizonyítékának számított.
Most, 2026 közepén a Külügyminisztérium a félelemre apellál, hogy fantáziát gyártson, amely a kubai kormányt és hírszerző szolgálatait a világ legnagyobb katonai hatalmát fenyegető legnagyobb veszélyként ábrázolja, ezzel paranoia légkört teremtve az amerikai lakosság körében, ami táplálja a bizalmatlanságot és megalapozza a sziget elleni esetleges fegyveres támadást.
Ebben a jelentésben Kubát azzal vádolják, hogy támogatott ellenállási mozgalmakat diktatórikus és bűnöző rendszerekkel szemben, mint például a Tupamarosok, akik az 1970-es években az uruguayi diktatúra ellen harcoltak, a Sandinista Front, amely megdöntötte Somoza diktatúráját Nicaraguában, vagy az 1960-as évek venezuelai gerillái, akik Betancourt és Leoni szociáldemokrata kormányai ellen harcoltak – olyan rendszerek ellen, amelyek gyakorolták és tökéletesítették az erőszakos eltűnéseket, a kínzást és a törvényen kívüli kivégzéseket. Bár a jelentés – akárcsak McCarthy – nem szolgáltat bizonyítékot Kuba ellen, legalábbis kétségtelen, hogy a vád Kuba azon támogatásán alapul, amelyet azoknak nyújtott, akik ellenálltak a történelem által erősen bírált bűnöző kormányoknak. Úgy tűnik, a használt MI nem vette észre ezt a részletet.
A 99 oldalas jelentés felsorolja azokat a számos cselekményt, amelyeket – bizonyítékok nélkül – a kubai kormány állítólag végrehajt, hogy beszivárogjon nemcsak az amerikai kormányba, hanem társadalmi mozgalmakba, szakszervezetekbe, egyetemekbe, valamint tudományos és kulturális platformokba is. Ez egy olyan narratíva, amely néhány igazolt kémkedési elítélést kever össze ellenőrizhetetlen disszidens tanúvallomásokkal vagy a Kongresszus, a CIA vagy az FBI jelentéseivel, amelyek nem alátámaszthatók.
Amit a jelentés elhallgat, az az Egyesült Államok Kuba elleni több mint 60 éves agressziója, beleértve az illegális blokádot – amelyet az Egyesült Nemzetek Közgyűlése évente ismételten elítél, és amely kezdete óta 164 milliárd dollár kárt okozott –, fegyveres támadásokat, mint a Disznó-öbölbeli invázió, a több mint 600 merénylet Fidel Castro főparancsnok ellen, és a Cubana de Aviación 455-ös járatának 1976. október 6-i felrobbantása – amely 73 emberéletet követelt, és amelynek kitervelői, Orlando Bosch és Luis Posada Carriles halálukig az Egyesült Államok védelme alatt éltek.
A Külügyminisztérium ezt a jelentést használja fel arra, hogy az Egyesült Államokon belüli elégedetlenség minden formáját bűnösként tüntesse fel, összemosva különböző korszakokat és mozgalmakat (mint a Fekete Párducok, a Black Lives Matter, jogi egyesületek, egyetemek és szolidaritási brigádok) egy állítólagos, „amerikai értékeket” megsemmisíteni kívánó terv részeként. Hirtelen kiderül, hogy a Havannai Egyetem és amerikai egyetemek közötti akadémiai megállapodások egy kémkedési napirend részét képezik, hogy Kuba turizmusfejlesztési tervei egy indoktrinációs napirend részét képezik, és hogy a kubai orvosi brigád valójában a világ minden tájára szétszórt kémbrigád, amely a nyugati értékek elpusztítására törekszik.
A Külügyminisztérium jelentésének (amelyet jelenleg Marco Rubio vezet, egy hazug, opportunista és ambiciózus politikus) nincs tudományos vagy hírszerzési értéke. Nem ez a jelentősége. A jelentősége abban rejlik, hogy egyértelműen leleplez egy alapvetően fasiszta kormányt, amely erőszakkal, cenzúrával és félelemmel akarja magát rákényszeríteni a világra – és ez magában foglalja az amerikai népet is.
Julio Cortázar argentin író írta: „A fasiszta valót – még ha senki nem is határozta meg pontosan –, csak úgy kell megfigyelni, mint egy viselkedésformát, hogy érezzük: gyökere negatív, a félelemből fakad.” Pontosan ezt a félelmet használja fel a Trump-adminisztráció tekintélyelvű intézkedéseinek igazolására. A gonosz ellenséget először kommunistának nevezik, aztán terroristának, iszlamistának, drogbárónak, migránsnak, és most ismét kommunistának. Ez egy veszélyes cselekvési irány, amely egy megújított és megerősített Kondor-hadművelet mintájára egy nemzetközi elnyomási platformot kíván kiépíteni, kifinomult technológiai eszközöket használva Kuba kegyetlen megtámadására – de amely mindent el akar pusztítani, ami kihívást jelent számára.
Ebben az évben ünnepeljük Fidel Castro főparancsnok születésének centenáriumát. Fidel – mint kevesen mások – megtestesíti az emberi méltóságot és az elvek védelmét, mint hajlíthatatlan értékeket annak a másik, lehetséges és szükséges igazságos, egyenlőségen és békén alapuló világnak a felépítéséhez. Ahová Kuba orvosi brigádokat küld, oda az Egyesült Államok ölésre kiképzett katonákat. Ahová Kuba tanárokat küld, hogy írni-olvasni tanítsanak és fényt vigyenek a marginalizált közösségekbe, oda az Egyesült Államok média-szemetet, elidegenedést, sötétséget és halált küld. Kuba méltósággal állta ki az emberiség legnagyobb fenyegetését, és mindannyiunk kötelessége, hogy hangosan elítéljük az Egyesült Államok kormánya által folytatott politikákat (amelyeket ez a megvetendő jelentés is felvázol), és kifejezzük szolidaritásunkat – Fidel főparancsnok centenáriumán – ezzel a bátor néppel.
Írta: Guillermo R. Barreto venezuelai, tudományos doktor (Oxfordi Egyetem). Nyugalmazott professzor a Simón Bolívar Egyetemen (Venezuela). Volt tudományos és technológiai miniszterhelyettes, a Tudományos és Technológiai Nemzeti Alap elnöke, valamint az Ökoszocializmus és Vízügyi Minisztérium minisztere (Venezuelai Bolivári Köztársaság). Jelenleg a Tricontinentális Társadalomkutató Intézet kutatója és vendégkutató a Társadalmi Átalakulások Kutatóközpontjában-IVIC.
A CICTAR és az EPSU új jelentése 14 millió dolláros adórésről számol be, mivel a Palantir európai nyereségét az Egyesült Államokban könyveli el.
A Palantir techcég széles körben ismertté vált alapítóinak disztópikus értékrendjéről és a gázai népirtás során Izraelnek nyújtott nyílt támogatásukról. Egy új jelentés most arra utal, hogy a cég kiterjedt adóelkerülésben is érintett lehet, ami lehetővé teszi számára, hogy elkerülje a hozzájárulást azokhoz a közszolgáltatásokhoz, amelyekből nyereséget termel.
Az Európai Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége (EPSU) és a Nemzetközi Vállalati Adóelszámolási és Kutatási Központ (CICTAR) augusztus 5-én megjelent jelentése „becslések szerint 12 millió eurós (körülbelül 13,8 millió USD) ‘adórést’ azonosít a Palantir által Európában fizetett összeg és között, amennyit fizetett volna, ha nem helyezi át nyereségét az Egyesült Államokba.”
„A kormányok a Palantirt szerződtetik a nemzetbiztonság megerősítésére – mégis a Palantir aláássa a közszolgáltatásokat, beleértve a nemzeti gazdasági biztonságot is, az adózás elkerülésével” – mondta Jan Willem Goudriaan, az EPSU főtitkára. „Eközben a közszolgáltatások vészhelyzete söpör végig Európán a beruházások hiánya miatt. Kevés nagyobb képmutatás létezik Európában.”
Az USA: A Big Tech menedéke
A jelentés szerint a Palantir jelentős mértékben profitál azokból a védelmi intézkedésekből, amelyeket a második Trump-adminisztráció épített ki az amerikai székhelyű Big Tech vállalatok számára. Ez nemcsak a globális minimumadó alóli mentességben, hanem egy olyan nemzeti keretrendszerben is megnyilvánul, amely lehetővé teszi a Palantir számára, hogy az USA-t adóparadicsomként kezelje – jegyzi meg a CICTAR. „A Trump-adminisztráció nemcsak rekordmennyiségű új szerződést ítélt oda a Palantirnak, hanem egy globális védelmi hálózatot működtet, hogy segítse a céget – más nagyobb amerikai techóriásokkal együtt – az adófizetés elkerülésében mind az USA-ban, mind globálisan” – áll a jelentésben.
Azt is kimutatja, hogy a Palantir 2025-ben semmit sem fizetett szövetségi jövedelemadóként, annak ellenére, hogy a szokásos társasági adókulcs mellett 348 millió dollárt kellett volna fizetnie. Ez a helyzet valószínűleg nem fog hamarosan változni. A jelentés megjegyzi, hogy a cég több mint 3,5 milliárd dollár halasztott adókövetelést jelentett be – korábbi években elszenvedett veszteségeket, amelyek után az adóhatóságok levonásokat biztosítanak, amelyek felhasználhatók a jövőbeli nyereségek utáni adók kiegyenlítésére. A CICTAR becslése szerint a Palantir halasztott adókövetelései olyan magasak, hogy közel egy évtizedig nem kell szövetségi adót fizetnie.
A Trump-kabinet politikája segíthet a Big Tech vállalatoknak abban is, hogy minimalizálják a külföldi adófizetéseiket. Az éves jelentések és pénzügyi dokumentumok elemzésével a CICTAR bemutatta, hogy a Palantir hogyan támaszkodik a részvényalapú javadalmazásra és a túlzott nyereségátcsoportosításra ennek elérése érdekében.
A Palantir milliókat keres szerződésekből olyan országokban, mint az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország, mégis szinte teljes nyereségét az USA-ban könyveli el, ahol nulla szövetségi adót fizet: a cég bevételének több mint egynegyede az USA-n kívülről származik, mégis nyereségének több mint 96%-át ott könyveli el. Ez meglehetősen figyelemre méltó különbség, ami arra utalhat, hogy ez egy módja lehet az európai hozzájárulások kifizetésének elkerülésére.
Néhány ország rosszabbul jár, mint mások. Nagy-Britannia – a Palantir legnagyobb piaca az USA-n kívül, amely a globális bevétel 10%-át adja – különösen nagy bajban van. A cég legalább 670 millió font (körülbelül 782,4 millió dollár) értékű brit kormányzati szerződéssel rendelkezik, ez azonban nem eredményezett összehasonlítható adófizetést. A jelentésben említett adórés 7,2 millió font (körülbelül 8,41 millió dollár). „Ez arra utal, hogy a Palantir az Egyesült Királyságban – a kormányzati szerződésekből származó növekvő bevétellel – több adót kerülhetett el, mint bármely más országban az USA-n kívül” – írta a CICTAR.
Más európai országok is büszkélkedhetnek a Palantir jelenlétével. A jelentés azonosítja a céget Ausztriában, Belgiumban, Dániában, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Litvániában, Hollandiában, Norvégiában, Lengyelországban, Spanyolországban, Svédországban és Svájcban. Ezek közül sok országban a cég kormányzati megállapodásokat kötött – különösen a hírszerzés és „védelem” területén –, bár szolgáltatásokat nyújtott pénzügyi hatóságoknak és a magánszektornak is.
A pénzügyi feljegyzések azt mutatják, hogy ezen szerződések közül sokat a Palantir US-szel kötöttek, míg a helyi leányvállalatok az anyavállalatnak nyújtott szolgáltatásokért számláztak – egy másik megközelítés, amely segítene elhomályosítani az egyes országokban elért tényleges nyereséget és csökkenteni a fizetendő adót.
A Palantirral szerződni azt jelenti, hogy támogatunk egy, az USA dominanciájára épülő ideológiát
Az utóbbi időben több európai kormány és közintézmény bejelentette, hogy fokozatosan megszünteti az együttműködést a Palantirral, elsősorban a nemzetbiztonsági és adatszuverenitási aggályok miatt. Az adóügyi fellépés azonban nem szerepelt kiemelten ezekben a vitákban.
Franciaország ritka kivételnek számít. A nemzeti adóhatóságok ellenőrzését követően a Palantir úgy tűnik, hogy „közelebb fizet a megfelelő adószinthez” – jegyzi meg a jelentés. Fontos, hogy Franciaország az egyetlen olyan ország, ahol a vállalaton belül elismernek egy munkavállalói képviseleti szervet – egy üzemi tanácsot.
Az EPSU és a CICTAR határozott intézkedéseket sürget, többek között az EU közbeszerzési irányelvének felülvizsgálatát, hogy lehetővé tegyék a vállalatok feketelistára helyezését az adózási elszámoltathatóság és átláthatóság hiánya alapján. A jelentés emellett robusztusabb globális adóreformokat és a Palantir pénzügyi nyilvántartásainak országos szintű ellenőrzését is javasolja.
„Az a sürgető kérdés, amellyel a világ kormányainak most szembe kell nézniük, hogy a Palantirral kötött szerződések bármely lehetséges előnye meghaladja-e a költségeket” – zárul a jelentés. „A Palantirral szerződni azt jelenti, hogy támogatunk egy nyugtalanító ideológiát és világnézetet, amelynek középpontjában az USA kulturális, gazdasági és katonai dominanciájának gondolata áll, amelyet a Palantir nyíltan vall.”
Több ezer tüntető vonult utcára egy vitatott törvényjavaslat ellen, amely többek között a bérlők gyorsított kilakoltatását teszi lehetővé, és korlátozza a kormány kisajátítási jogkörét.
Augusztus 6-án Javier Milei argentin elnök hivatalos látogatást tett Ecuadorban, ahol találkozott ecuadori kollégájával, Daniel Noboával. Ezt követően Kolumbia új elnökének, Abelardo de la Espriellának a beiktatására utazott. Milei ezzel kifejezte támogatását két olyan ideológiai és regionális szövetségese iránt, amelyeket egyes szakértők „a latin-amerikai jobboldal új hullámjaként” emlegetnek.
Azonban amíg az önjelölt szélsőjobboldali elnök az Andokban turnézik, augusztus 6-án több ezer argentin vonult az utcára, hogy tiltakozzon a kormány és annak radikális neoliberális programja ellen.
A tüntetők kifejezetten egy, a végrehajtó hatalom által benyújtott törvényjavaslat ellen vonultak az utcára, amely többek között arra irányul, hogy növelje a külföldiek által Argentínában birtokolható földterületek arányát (a javaslat a határértéket az ország teljes területének 25%-ára emelné), egyszerűsítse a hátralékos bérlők kilakoltatásának folyamatát, és megszüntesse a kormány azon jogkörét, hogy az ország bizonyos területein földterületeket sajátítson ki.
A Nemzeti Kongresszus előtti tüntetésen több ezer diák, munkás, pártaktivista, társadalmi mozgalmak tagjai és az ország legnagyobb szakszervezeteinek képviselői vettek részt. A több tucat táblán olvasható és több ezer argentin által skandált jelszó ez volt: „A haza nem eladó”.
Délután a nagy létszámú biztonsági erők – motorokon és vízágyúkat használva – úgy döntött, hogy feloszlatja a tüntetést, gumilövedékeket, vízágyúkat, könnygázt és más tömegoszlatási taktikákat alkalmazva.
Több médium beszámolt arról, hogy több mint 12 embert őrizetbe vettek, és legalább öten megsérültek, köztük az eseményről tudósító újságírók is, mint például a La Izquierda Diario riportere, aki elmondta, hogy fejen találták, koponyasérülést szenvedett és vérzett a füle.
Eközben a Kongresszuson belül a törvényhozók vitáztak arról, hogy elfogadják vagy elutasítsák-e a reformokat. Előző nap, a külföldi földtulajdon korlátjának emelésével szembeni széles körű ellenállás fényében, a kormány úgy döntött, hogy félreteszi az adott cikkelyt, amíg nem biztosítja a szükséges támogatást az elfogadásához – közölte Patricia Bullrich szenátor, volt biztonsági miniszter.
Milei adminisztrációja azonban győzelmet aratott azzal, hogy elfogadtatta a hátralékos bérlők gyorsított kilakoltatását lehetővé tévő jogszabályt. A Jogi és Szociális Tanulmányok Központja (CELS) szerint, a gazdasági válság közepette a törvényjavaslat azért probléma, mert „elősegíti a kényszerkilakoltatások számának növekedését anélkül, hogy felmérné ezen döntések arányosságát, vagy lakhatási alternatívákat keresne a kiszolgáltatott családok számára.”
Argentínában – a France 24 szerint, a CELS adataira hivatkozva – „a bérlő háztartások 57%-a költötte jövedelme több mint felét bérleti díjra 2025-ben, ami közel 20%-kal több, mint 2024-ben”, ami a lakhatási költségekhez viszonyított vásárlóerő csökkenésére utal.
Emellett az új törvény megnehezíti, hogy a kormány ingatlanokat sajátítson ki. Jelenleg a kisajátítást a „közjó” indokával lehet megalapozni, ami tág teret hagy a kormány ingatlanszerzési igényeinek értelmezésére. Mostantól a kormánynak konkrétan meg kell határoznia az elérni kívánt célt, bizonyítania kell a kisajátítás szükségességét, igazolnia kell, hogy más lehetőség nem áll fenn, és más intézkedéseket kell tennie, amelyeket számos elemző úgy értelmezett, mint a kormány visszafogására és a magántőke előnyben részesítésére irányuló lépéseket.
